Napló, 1971. március (Veszprém, 27. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-02 / 51. szám
ben, 1»1. % 4 ▼áffa’as fortrupfeben prospers Túl a hárommillió tonnán Szakszervezeti választás a KDSZV-nél A Középdunántúli Szénbánya Vállalat szervezett dolgozóit képviselő 107 küldött vasárnap, Veszprémben, a KDSZV tanácstermében tartotta a vállalati szakszervezeti tanácsot és szakszervezeti bizottságot választó küldöttértekezletét. Az egésznapos eszmecserén megjelent és felszólalt Szabó Kálmán, a megyei pártvégrehajtó bizottság tagja, az SZMT vezető titkára, Hidasi István, a megyei pártvégrehajtó bizottság tagja, a KDSZV Kossuth-díjas igazgatója, Kómár András, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének titkára, továbbá a szénbánya vállalatok politikai, gazdasági, műszaki és társadalmi szervezeteinek több vezetője, dolgozója. A tanácskozás kezdetén, a különböző munkabizottságok megválasztása után Rieger Rezső, a VSZT titkára szóbelileg egészítette ki a VSZT és a VSZB írásban elkészített és a küldötteknek hetekkel ezelőtt eljuttatott jelentését. Elmondotta, hogy a vállalat vezető testületei jól éltek az új gazdasági mechanizmus nyuttatta leheségekkel, amelyhez jelentős segítséget kaptak mind az SZMT-től és a helyi szakszervezeti bizottságtól, mind pedig a területi, járási, városi és bányász pártszervezetektől. A vállalat 1963-ban és 1969-ben elnyerte a „Kiváló Vállalat” címet, Jókai-bánya dolgozói kétszer, a padragiak pedig egy ízben kapták meg az Élüzem kitüntetést. A vállalat bányáiban tavaly eddig soha nem tapasztalt verseny bontakozott ki. A szocialista versenyben résztvevők száma az előző évi 67,8 százalékkal szemben 72,4 százalékra ugrott. A bányászók lelkesen vettek részt a felajánlások teljesítésében, hogy eleget tegyenek a népgazdaság kérésének, s az energia igények kielégítésére a terven felül minél több szenet adjanak. Ennek következtében a vállalat 1970- ben olyan sikert ért el, amilyet fennállása óta még soha sem produkált: egy év alatt 3 millió 100 ezer tonna szenet termelt. A kormány kérésére, az árvíz okozta károk mielőbbi felszámolására, a nemzeti jövedelem növelésére egy százalék helyett 2,1 százalékkal fokozták a vállalati eredményt. A jó munka lehetővé tette a munkások és alkalmazottak nagyobb anyagi megbecsülését is: tavaly az előző évhez képest több mint 7 százalékkal növekedett a vállalat munkásainak jövedelme. Az előadó rámutatott, hogy a X. pártkongresszuson és az azt követő időszakban a bányászok gondjainak megoldása állandó feladatként szerepel, a kormány hathatós intézkedéseket tett, hogy a szakma dolgozói a népgazdaságban elfoglalt helyüknek megfelelő megbecsülést kapjanak. Ehhez tartozik a vállalat által tett intézkedések egész sora, amelyek mind a munkások anyagi jólétének, egészségének, biztonságának fokozását, a nehéz fizikai munka csökkentését célozzák. A vitában felszólaló bányászok valamennyien hangsúlyozták, hogy a kormány intézkedései, különösen a párt X. kongresszusának állásfoglalása, pozitívan hatottak a dolgozók munkalendületére, a bányák termelésének fokozására. Úgy érzik, hogy a népgazdaság az iparágat szerepének, fontosságának megfelelően támogatja, különösen a IV. ötéves tervben megszabott, az eddiginél is nagyobb feladatok végrehajtásában. Sibó Kálmán, az SZMT vezető titkára különösen arra figyelmeztetett, hogy a szakszervezetek munkáikban az érdekvédelem és a termelést segítő tevékenység közös feladat, ennek teljesítése elsőrendű politikai munka, a népgazdaság, az állam erősítését, a dolgozók anyagi, kulturális jólétét szolgálja, s így egybeesik a kormány, az állam intézkedéseivel. Válaszolt a felszólalók bér, lakás, szociális és kulturális igényeivel kapcsolatos kérdéseire, majd a szakszervezeti munkában követendő" helyes módszerek alkalmazását hangsúlyozta. Hidasi István igazgató ugyancsak a kötelességek teljesítésével járó felelősségre mutatott rá, majd a jövedelemnövekedés fő forrásaként a vállalati gazdálkodás néhány jellemző sajátosságát elemezte, többek között a műszaki fejlesztés fontosságát hangsúlyozta és a létszám megtartásának, a munkásvándorlás okainak módszereiről szólt. Kómár András, a BDSZ titkára kijelentette: a szakszervezet elnöksége nagyra értékeli a vállalat dolgozóinak helytállósát, s továbbra is megad minden segítségt a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javításához. , A küldöttek a szakszervezeti bizottság elnökéül Jármai Ervint, a vállalat bányamérési csoportvezetőjét, titkárául pedig ismét Rieger Rezsőt választották meg. Új VOLÁN telep épül Devecserben (Tudósítónktól) Új, korszerű telephelyet létesít Devecserben a 15. sz. VOLÁN Vállalat, mintegy 6 millió forintos beruházással. Az új telephely részleges átadását rövidesen megkezdik, az építkezés teljes befejezése az év végére várható. A Vörös Hadsereg útján elhelyezett jelenlegi telep felszámolásával jelentős baleseti veszélyhely szűnik meg Devecserben. (császár) Ősi országos első az anyarozstermesztésben Értékelték a tavalyi, anyarozs termesztési versenyt és országosan az ősi tsz (azóta Várpalotához tartozik) szerezte meg az első helyet, holdanként 82 kilogrammos átlaggal. Második a pénzesgyőri közös gazdaság lett 61 kilóval. Ezenkívül még két, Veszprém megyei tsz végzett az első kilenc között. Külön értékelték a Herbária Gyógynövényfelvásárló és Értékesítő Szövetkezeti Vállalatnál a legtöbb anyarozst szállító termelőszövetkezeteket. Ebben a versenyben Pénzesgyőr szerezte meg az országos elsőséget 36 mázsával, a második ősi lett. Veszprém megye — öszszességében — második helyen végzett a megyék közötti helyezésben. Győr-Sopron megye mindössze másfél kilóval előzte meg a holdankénti átlagtermésben. A helyezettek több ezer forint pénzjutalmat és jelentős felárat kaptak. Talán ennek is köszönhető, hogy az idén, a tervezett 600 hold helyett eddig már 777 holdat kötöttek le a termelőszövetkezetek anyarozs termesztésére. Háromszáz építési engedély egy év alatt (Tudósítónktól) Jelentős fejlődés tapasztalható az utóbbi években a pápai járás községeiben. Itt utcasorok, szépen tatarozott házak tiszta utcák jellemzik a falvakat. Sokat adnak ma már arra, hogy tiszta és csinos legyen a porta. A múlt évben 299 családi ház építésére adtak ki engedélyt a járás területén. 206 ház elkészült az év végéig. Korábban nem mindenütt voltak megfelelő házhelyek A községi tanácsok gyors intézkedéssel megoldották ezeket a problémákat. Nagy gondot fordítanak arra is, hogy a rossz szociális körülmények között élők megfelelő lakáshoz jussanak. Újdonság a járásban, hogy három helyen — Farkasgyepűn, Döbröntén és a Rábaparton — üdülőterületeket alakítottak ki. Farkasgyepűr valamennyi hétvégi ház építésére kijelölt telek gazdára talált de nagy az érdeklődés a döbröntei hétvégi házhelyek iránt is. (mayer) NAPLÓ ABC áruház Padragkúton A bányásztelepülés gyorsan, dinamikusan fejlődik és a lakosság ellátása egyre több gondot jelent a tanácsnak és a fogyasztási szövetkezetnek. A Bakonygyepes és Vidéke ÁFÉSZ az ajkaihoz hasonló ÁBC áruház építését tervezi, hogy felszámolja a jelenlegi gondokat. A szövetkezet 2,5, a községi tanács félmillió forintot biztosít az új kereskedelmi egység megépítésére. A terveket a SZÖVTERV már elkészítette és rövidesen hozzáfognak a padragkúti építkezéshez. Úgy tervezik hogy a jövő év második felében már megnyitják a padragkúti ABC áruház kapui a vásárlók előtt. 1971: a felkészülés éve A gazdaságtalan termelés, az 1967 óta krónikus tervlemaradások következményeként természetesen elmaradt mindaz a bérfejlesztés, juttatás, előny, amely egy munkás kollektívát — a vállalati hűségen kívül — maradásra bírhat. Egyre romlott a szociális ellátás, elmaradt a törzsgárdatagság anyagi megkülönböztetése, s az idén már nyereségrészesedést sem fizethetnének. (Szerencsére a Gazdasági Bizottság döntése alapján a nagyvállalat, a Magyar Hajó- és Darugyár hozzányúlhat a tartalékalaphoz, amelyből 1 5-6 nap részesedést fizethet a dolgozóknak.) A munkások bizalma ezek után megrendült, megnőtt a fluktuáció: tavaly már minden harmadik dolgozó beállt a munkahelyet változtatók sorába. A gondokon először a vezetők cserélésével próbált segíteni a füredi gyáregység, illetve a nagyvállalat. A legutóbbi három évben jórészt teljesen kicserélődött Füreden a vezetőség. Új művezetők, termelésirányítók, üzemvezetők álltak „csatasorba”. Fél éve új főmérnöke van a vállalatnak s a legnagyobb műhelyek élére is új emberek kerültek. Igaz, néhányan nagyon nehezen fogadták be az új vezetőket Sok gondot okozott ez a gyáregység vezetőjének is, aki szintén néhány éve került a hajógyár élére, s aki — mint szemére vetik — „ráadásul nem is füredi!” A most kovácsolódó új vezetői karnak s a nagyvállalat igazgatóságának számolnia kell azzal, hogy csak is olyan termékeket szabad gyártani, amelyek gazdaságosak, kifizetődőek. S ha ez a termék nem hajó, akkor mást kell keresni helyette ha mégoly nagy hagyománya van is a hajógyártásnak Balatonfüreden. ÖSSZEÍRÁS Magas, szemüveges. Ha utcán látnám, tanárnőnek nézném Mondom is neki, erre mutatja a kezét és nevet: — A tanárnőnek legfeljebb tintafoltos lehet a keze. Az enyém meg, nézze, vegyszeres. Nehezen jön le. — Szóval ve"",ez? — Majdnem. Egyetemista. Persze ez a beszélgetés később következett. Előbb ki kellett töltenem a kérdőívet. — A tanácstól jöttem — mondta a csengetés után, aztán talán látva értetlen arcomat, hogy miért keres eng Ám a tanács este hét után a lakásomon, magyarázólag hozzátette — a választási összeírás miatt. Ki kell tölteni az összeírólapot. Kitöltöttem. — Ennyi az egész? — kérdeztem. — Ennyi. — Miért csinálja? — Ha szociológus lennék, akkor mondhatnám azt is, hogy érdekel, hogyan élnek az emberek Veszprémben, hiszen sok lakásba kell elmenni, dehát nem arról van szó. Zsebpénz. A tanács öszszeírólaponként nyolcvan fillért fizet és plusz negyven fillért, ha egy másik űrlap címzését is vállalom. — Hány lakást kapott? — Százhúszat, ez körülbelül kétszázötven lapot jelent — Érdekes munka. — Én azt mondom, ha valami érdekes az ember számára, akkor már nem is annyira munka, inkább szórakozás. — És persze hasznos. A kollégiumban lakik? — Ott. Különben kaposvári vagyok. — És az összeírásért kapott pénzt mire költi? — Veszek magamnak valami ..cuccot”... — Saját magát is „összeírta”? — Nem, a kollégium lakóv ■zovik diáktársam vállalta. Búcsúzunk, már az ajtóban jut eszembe, nem tudom a nevét. — Szabó Márta vagyok, harmadéves. — Már a szomszédban csönget. — A tanácstól jöttem... «. b. a. 3 „Fel kell figyelni a balatonfüredi hajógyári munkások sokszor elkeseredett hangú bírálataira, amelyek a gyár féltését és saját egzisztenciális aggodalmaikat tükrözik. A gyáregység termelési nehézségei nem írhatók a megváltozott gazdaságirányítási rendszer számlájára. Véleményünk szerint a most már sorozatos tervlemaradások, gazdasági veszteségek előidézője a helyi vezetésen belüli széthúzás is, a helytelen kapacitás-felmérés, a megalapozatlan tervezés, a különböző munka, és termelésszervezési hibák, az osztályok kapcsolatának Az új gazdaságirányítási rendszer a hosszú átfutású, időigényes termékeket gyártó nehézipart, különösen a hajóipart rem várt nehézségek elé állította. Olyan objektumok gyártásának elő- és elkészítése ugyanis, mint a gyulajóé kcenároművet is igényel. Az anyagárak emelkedtek, a kooperáló partnerek ,,kúszó” árrendszerben dolgoznak, a hajó ára viszont marad az, amit korábban, a rendeléskor megállapítottak. Ez a tény aztán elviszi a tervezett nyereséget, sőt nemegyszer az önköltség már a teljes árbevételt is meghaladja. Különösen így van ez az exportra készülő hajók esetében, amelyek árát államközi megállapodások, vagy még a gazdasági reformot megelőző években kötött szerződések szabályozzák. A Magyar Hajó- és Darugyár az esetleges veszteségeket más termékek nyereségével még valahogy képes , nagyvállalati szinten ellensúlyozni. De az olyan kis gyáregység, mint a füredi, erre már képtelen, szervezetlensége, az élő munka pazarlása. A kialakult légkörben csökkent a bizalom a vezetők iránt, amely egyik, de nem elhanyagolható oka a nagymértékű munkásvándorlásnak. Az idézet a balatonfüredi községi pártértekezlet beszámolójából való. A négy hónappal ezelőtti értékelés a korábbi évek munkáját elemezte. S hogy miért csak most idézzük? Most már kezd kibontakozni a hajógyár jövője, a nehézségekből kivezető út. De időzzünk még az előzményeknél. A gyáregység termelése egyre gazdaságtalanabbá vált, s ez komoly zavarokat okozott, bizonytalanná tette a vezetőket. Kapkodás, szervezetlenség lett úrrá, arra csak növelte a gazdasági gondokat. A nyereségveszteséget ugyanis termelés növeléssel kívánták ellensúlyozni, de ennek a legelemibb feltétele, így például a létszám sem volt biztosítva. A nagyobb termeléshez szükséges anyagokat megrendelték, ezzel viszont felduzzasztották a készleteket. Az ezután fizetendő magasabb eszközlekötési járulék, a hitelkamat csak tovább rontotta a gyáregység gazdasági helyzetét. (Jellemző a kialakult zűrzavarra, hogy például a felesleges festékkészlet egy részétől néhányat, úgy akartak „szabadulni”, hogy megpróbálták a Balatonba süllyeszteni. Szerencsére nem sikerült a pazarló kísérlet, „a felelősségre vonás azonban, az amnesztia-rendelet miatt elmaradt.) A gyáregység pártszervezete is — melynek néhány éve ugyancsak új titkára van — erre hívta fel a figyelmet, méghozzá igen nagy eréllyel. Kíméletlen nyíltsággal követelte a ,,sorok rendezését”, a gyár profiljának tisztázását, a reálisabb tervkészítést, így aztán ez évben már csak mintegy 150 millió forint értékű feladattal kell megbirkóznia a hajógyárnak, úgy, hogy egyben felkészüljön az elkövetkező évek nagyobb tennivalóira. (Tavaly 250 millió forint értékű termelést ígértek a fürediek, amelyből csak 196 milliót sikerült teljesíteniük.) Az idei terv teljesítése azonban még mindig nem hozhat nyereséget a már említett korábban megrendelt exporthajók miatt. Konténerek és könnyűvasszer kezetek A gazdasági reformhoz való alkalmazkodás az MHD balatonfüredi gyáregységénél az elmúlt évek tapasztalatai alapján tehát kissé hosszabb ideig tartott, mint más vállalatoknál. A gazdaságos termelés követelménye azonban most már itt is egyértelmű. A gyár vezetői ezért a IV. ötéves terv elképzeléseinek összeállításakor kimondták: hajót csak addig gyártunk exportra és belföldre, ameddig az kifizetődő, gazdaságos. De mi lesz helyette? Milyen perspektíva áll a jövőben a több mint ezer embert foglalkoztató gyáregység előtt? Az elképzelések szerint a IV. ötéves tervben fokozódik a már korábban megkezdett darualkatrész-gyártás, valamint a konténer alapkeret készítés. Az utóbbiból 1972- re 3 ezer darabos nyugati rendelés van, de a Szovjetunió igénye is jelentős. A gyáregység ugyanakkor a későbbiekben nemcsak alapkereteket, hanem komplex konténereket is kíván gyártani. Az elképzelések között szerepel az építőipar számára szükséges könnyű vasszerkezetek gyártása is, amelyben kooperációs partner lenne a Fűzfői Nitrokémia és a Veszprém megyei Állami Építőipari Vállalat. Szükség lesz a sporthajó üzem munkájára is, amelynek termelése fokozódik. A hajókarbantartás, szolgáltatási tevékenység jelentősége sem csökken az elkövetkezendő években. Szükség van tehát az itt dolgozók munkájára, nagy vonalakban már kirajzolódott a jövő profilja. Igaz, ma már a nagy vonalakon túl kellene lenni. 1971. a IV. ötéves terv első éve, de a füredi gyáregység gazdasági vezetői ma még nem tudnak egyértelmű választ adni arra, hogy 1972-ben vagy 1973-ban konkrétan miből mennyit fognak gyártani, mennyi munkaerőre, anyagra lesz szükség, milyen nyereséget tudnak letenni a nagyvállalat „asztalára”. S ezt kifogásolták joggal a dolgozók a legutóbbi termelési tanácskozásokon is, hiszen az említett jelentős strukturális változásokat nem elég a nagyvállalatnál, a gazdasági vezetők irodáiban előkészíteni megtervezni. Szükség van a gyáregység egész kollektívájának véleményére, tapasztalatára. (Már csak azért is, mert néhány speciális, „sóivá, téri” szakma különösen érintett a változással.) Az ő megnyerésük éppen olyan létkérdés, mint a gazdaságos termelés. Csak a kölcsönös bizalommal, őszinteséggel, a vállalati jövő t’Szta meffiaiválásával lehet kijutni a jelen gondjaiból Andrássy Antal „Nyereség-úsztató" hajók Profilváltozást, rendet, kölcsönös bizalmat! Gondok és kibontakozás a füredi hajógyárban