Napló, 1971. június (Veszprém, 27. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-01 / 127. szám

Közgazdász-szemmel a Balaton-part idegenforgalmáról Veszprém megyére az idegenforgalom nagy feladatokat ró, de egyben kedvező jövedelmi forrást is biztosít számára. A lehetőségeket csak részben sikerül kihasználni, mivel az utóbbi évek kétségkívül nagyszabású beruházásai ellenére még mindig aránylag kevés a rendelkezésre álló szállodai férőhely, és a szolgáltatások színvonala sem felel meg a követelményeknek. Köztudott, hogy az idegenforgalom világszerte, s így Magyarországon 1937-ben, a beutazó külföldi turisták száma alig haladta meg a 383 000 főt, 1970-ben viszont ennek már közel a tízszeresét, 3,7 millió beutazó turistát számláltak össze. Kevésbé kedvező viszont az, hogy míg 1937-ben 34 771 szállodai férőhellyel rendelkezett az ország, addig 1970-ben mindössze 25 611 szállodai ággyal. Ennek következtében a turisták átlagos tartózkodási ideje csökkent, és a bevételek nem tartottak lépést a turisták számában bekövetkezett növekedéssel. Nem kedvezőek a szolgáltatási deAzzal a véleménnyel fenntartás nélkül egyet lehet érteni, hogy nem szabad a magyar idegenforgalom kilátásait olyan idegenforgalmi „nagyhatalmak”, mint Spanyolország, Franciaország, Mexikó, Olaszország vagy akár Svájc, Ausztria stb. példájából kiindulva mérlegre tenni. De azt is le kell szögezni, hogy még nagyobb hibát követnénk el akkor, ha nem törekednénk az idegenforgalom nyújtotta reális gazdasági lehetőségek maximális kihasználására. Az idegenforgalom ellen a legtöbben azzal érvelnek, hogy jelenlegi devizahozama nem jelentős, az ország exportbevételeinek mindössze a 3 százaléka. De azt elhallgatnálunk is a legexpanzívabban fejlődő ágazatok közé tartozik. Az OECD, a Párizsban székelő Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet által közzétett adatok szerint 1950-ben a nemzetközi idegenforgalomban résztvevő turisták száma 25,3 millió volt, míg 1968-ban számuk már elérte a 141 milliót, és ennek megfelelően nőttek a bevételek is, 2,1 milliárd dollárról 14,4 milliárd dollárra vételekkel kapcsolatos mutatóink sem. Nemzetközi viszonylatban minden egy dollár szállodai bevételre általában 1,5 dollár egyéb bevétel jut, nálunk azonban az egyéb bevételek mindössze 0,5 dollárt tesznek ki. Mindezekből következik, hogy a nemzetközi idegenforgalom világranglistáján a beutazók számát tekintve az igen előkelő 10. helyen, a bevételeket nézve azonban csak a 36. helyet foglaljuk el! A nemzetközi idegenforgalmunk értékelését illetően eltérő vélemények alakultak ki. ják, hogy ezzel a viszonylag szerény részaránnyal is megelőzi az export szempontjából legjelentősebb iparágak legtöbbjét és közvetlenül a gyógyszeripar mögött a második helyen sorol. Jelentőségét még az is növeli, hogy importigénye egészen minimális, devizakitermelési hatékonysága kiemelkedően jó és a közvetítéssel nyert külföldi pénznemek szabadon (diszázsió mentesen) felhasználhatók. Ezen kívül az idegenforgalom keretében az ország mezőgazdasági termékei, élelmiszerei elhelyezési nehézségektől mentesen és lényegesen kedvezőbb árakon értékesíthetők, mint a nemzetközi kereskedelem keretében.nél nagyobb területi koncentrációra lenne szükség. A szállodaépítési program meggyorsítása érdekében és a rendelkezésre álló beruházási összegek hatékony felhasználása céljából ajánlatos a gyakorlatban bevált olcsó építési megoldásoknak a továbbfejlesztése. Minden eddiginél nagyobb figyelmet kell szentelni a szórakozási lehetőségek bővítésére. A külföldi tapasztalatok szerint igen jó bevételi forrás a játéktermek, a különféle játékautomaták beállítása. Végezetül említést szeretnék még tenni idegenforgalmunk „aranytartalékáról’, az átutazó turistaforgalomban rejlő lehetőségeinkről. Ezek jelenleg, főleg elszállásolási nehézségek miatt részben kihasználatlanul maradnak. Úgy gondolom, anyagi ösztönzők alkalmazásával vonzóvá lehetne tenni a helyileg érdekelt gazdálkodó szervek (ÁFÉSZ, tsz-ek) számára, hogy a főbb tranzit útvonalak mentén kisebb befogadóképességű — 20—40 személyes — idényszállodákat, vendégfogadókat létesítsenek. Teherbíró képességünk szerint igaz, a népgazdaság teherbíró képessége nagyon is véges és a beruházási eszközök odaítélését természetesen mindig a körültekintő és alapos mérlegelés előzi meg. A Balaton-part idegenforgalma azonban a korábbinál nagyobb figyelmet érdemel. A negyedik ötéves terv időszakában változás következik be a Balaton-part fejlesztésének eddigi irányában. A következő években elsősorban a kulturáltabb körülmények megteremtésére, a szolgáltatások körének bővítésére, színvonalának emelésére számíthatunk. Schulz Miklós közgazdász Tízszeresére nőtt a turistaforgalom Reális gazdasági lehetőségek Budapest: 50 százalék, Balaton-part: 30 százalék Magyarországon a nemzetközi idegenforgalom érdeklődése elsősorban két területre, Budapestre és a Balatonpartra irányul. Budapest az ország nemzetközi idegenforgalmának mintegy 50 százalékát, a Balaton-part körülbelül a 30 százalékát vallhatja magáénak. A Balaton-part idegenforgalmának értékelésével kapcsolatban kiemelendő, hogy ezt a viszonylag nagy forgalmat mindössze néhány hónap leforgása alatt bonyolítja le. Az eredmények alakulásában minimális szerepet játszik viszont az ún. gazdasági idegenforgalom, amely elsődlegesen Budapestre koncentrálódik. (A gazdasági idegnforgalom körébe azok a külföldi vendégek tartoznak, akik nem üdülési céllal, hanem hivatalos jelleggel, üzleti érdekből, kereskedelmi kapcsolatok létesítése, konferenciákon, kongresszusokon való részvétel céljából érkeznek hazánkba. Ezek, küldetésük reprezentatív jellegéből fakadóan, általában többet költenek és hosszabb ideig tartózkodnak nálunk, mint az „átlagturisták’’.) Végül kis számban szerepelnek a Balaton-part idegenforgalmi számadataiban a rokoni látogatók is, akik egyébként az ország beutazó forgalmának igen jelentős részét — mintegy 25—30 százalékát — teszik ki; számuk eloszlik az ország egész területére és az év minden hónapjára. Néhány javaslat Vessünk egy-egy pillantást a következőkben néhány (a szakemberek, sőt a közvélemény által is ismert) részletproblémára. A Balaton-part idegenforgalma szempontjából nem elhanyagolható magának a tónak az állapota. A Balaton regressziós jelenségeivel már évek óta foglalkoznak a szakemberek. Végérvényesen tisztázódott már, hogy a tó feltöltődésében és eliszaposodásában nem a Zala folyó hordaléka játsza a legfőbb szerepet. Sokkal nagyobb szerepe van a behulló pornak, a hóolvadások és záporok alkalmával a vízbe jutó nagy mennyiségű hordaléknak valamint az elpusztult vízinövények lerakódásának. Ezt a problémát gazdaságosan is meg lehet oldani; a mezőgazdasági területek öntözésével egybekapcsolni; az alacsony fekvésű, partmenti vizenyős részeket feltölteni, s kertészeti célokra, valamint üdülő területek kialakítására felhasználni, értékesíteni, és ezek bevételeiből fedezni a költségeket. Számításba jöhet ezenkívül a kotrásból nyert iszapnak más területeken történő felhasználása talajjavításra, valamint az állattakarmányozásban ásványi adalékanyagként az idevonatkozó szovjet kutatási eredmények figyelembevételével. Más jellegű gond, hogy a legtöbb Balaton-parti üdülőhely túlzottan szétterül, és ez megsokszorozza az amúgy is költséges infrastrukturális beruházási igényt. Az eddigi NAPLÓ Kedd, 1971. június 1 A keringőző autóbusz (Fotó: Vida) Felemás vasárnap Szél, zivatar, néha napsütés Tizenöt, húszezer ember járhatott Balaton-partunkom a hétvégén. A meteorológiai előrejelzéseik sokak kiránduló kedvét elvették szombat, vasárnapra. Akik bátrabbak vagy optimisták voltak , csalódtak. Ez a hétvége is, mint az előző, az „otthonülőknek” kedvezett. Vasárnap, a reggeli órákban még volt némi remény arra, hogy a napfény áttöri a felhőket, de aztán az egyre erősödő szél, a párperces zivatarok eldöntötték a vasárnap és — sajnos — a kirándulók sorsát. Fürödni, napozni nem lehetett. Talán éppen ezért a szokásosnál nagyobb volt a kirándulóhajók, a kompok és természetesen az országutak forgalma. A rossz idő ellenére nőtt a vízi forgalom is, hiszen az NSZK-beli ADAC autó-motor szövetség motorcsónakosai a Marina szállóban, illetve a szálló előtti vízen rendezik meg nagy tavaszi regattájukat. Eddig összesen 94 hajó érkezett meg a tavaszi vízi randevúra, megkezdődtek a versenyek is. A nyugatnémetek és osztrákok mellett nagyon sok vendég érkezett Csehszlovákiából, Lengyelországból és az NDK-ból is. Érdekesség, hogy az eső sem kergette el a kempingek lakóit. A füredi FICC-táborban közel 300 sátrat és lakókocsit találtunk vasárnap délután. A fővárosba visszainduló gépkocsisor korábban indult a szokásosnál, a haragos Balaton s az eső senkit nem marasztott sokáig a parton. A síkos utakon több koccanásos baleset is történt. Fotóriporterünk Veszprém és Balatonalmádi között kapta „lencsevégre” a képen látható keringőző autóbuszt, mely keresztbe állt az úton. Sérülés, kár nem esett. Balesetek figyelmetlenség és gyorshajtás miatt Súlyos sérüléses balesetet okozott a figyelmetlenség hétfőn hajnalban a 8-as számú főúton. Plechinger Károly 20 éves nagykanizsai lakos figyelmetlenül vezetett és gyorsan hajtott motorkerékpárral, emiatt felborult. A motorkerékpárvezető és utasa, a veszprémi Plecinger István súlyosan sérült. Ugyancsak figyelmetlenül vezette oldalkocsis motorkerékpárját Balatonfüred és Aszófő között a 20 éves Illés Ferenc balatonfüredi géplakatos. A motorral áthajtott a menetirány szerinti baloldalra, és nekiütközött egy autóbusznak. Illés Ferenc és két utasa, a balatonfüredi, 36 éves Berecki László, valamint a budapesti, 20 éves László Imre súlyos fejsérülést szenvedett. A motorkerékpárban 5 ezer forint kár keletkezett. Felborult motorkerékpárral vasárnap — figyelmetlen vezetés és gyorshajtás következtében — Bakonycsernye és Csetény között Nyevrikkel Árpád 21 éves bakonycsernyei esztergályos. A vezető és 25 éves utasa, a bakonycsernyei Bocska Ferenc súlyosan sérült. Féktávolságon, belül lépett egy személykocsi elé Balatonalmádiban a mezőszentgyörgyi Stibi Károly, és az autó elgázolta. Szibi Károly megsérült. Repülőgép eltérítés, diplomata rablás.* Az ügynök és a megcsalt férj 1971 ELSŐ HETÉBEN a világsajtó nagy lapjai, viszszatekintve az előző esztendő politikai történetére, egyremásra közöltek számokat és adatokat összegező írásokat. Szinte alig akadt olyan újság, amely ne úgy emlegette volna 1970-et, mint a repülőgéprablások rekordesztendejét és azt az évet, amely csúcsot jelentett a diplomatarablások számát illetően is. Az olvasók talán még végig sem böngészték ezeket az írásokat, amikor megérkezett a jelentés az első 1971-es, Kubába térített amerikai repülőgép útjáról. Január 8-án reggel pedig Montevideoból sugározták szét a rádióhírt: az uruguay-i főváros egy szűk utcájában egy öt-hat főnyi felfegyverzett csoport feltartóztatta Geoffrey Jackson angol nagykövet autóját. Leütötték a diplomata két testőrét és a gépkocsivezetőt. Jacksont kocsijukba kényszerítették, és pillanatok alatt eltűntek a forgalmas belvárosban. Néhány nappal később Washingtonban, az amerikai külügyminisztérium épületében kezdődött meg az 1971- es esztendő érdekes nemzetközi tanácskozása. Nyolcvan ország. — köztük a Szovjetunió, Magyarország, Csehszlovákia, Lengyelország, Románia. — képviselői hallgatták meg John Wolve amerikai közlekedésügyi miniszter megnyitószavait. A téma •Cikksorozatunk 24 folytatásból áll, a továbbiakban naponta közöljük, a légi biztonság kérdése volt; a különböző országok, közlekedési szakemberei azt vitatták meg a háromnapos tanácskozáson, hogy tulajdonképpen minő indítványokat is tegyenek az ENSZ Polgári Repülésügyi Szervezetének a légi kalózkodás megakadályozására. Még két hét sem telt el és Washingtonban egy másik értekezlet is összeült: ezúttal az Amerikai Államok Szervezetéhez tartozó országok külügyminiszterei tárgyaltak. A téma a diplomatarablások elszaporodása volt. A NYUGATI ÚJSÁGOK igyekeznek összekapcsolni a repülőgépeltérítési és diplomatarablási történeteket, sőt, valaminő, nem létező összefüggést kísérelnek meg kimutatni az elmúlt évek öszszes ilyen eseményei között, így például a Financial Times című angol, elsősorban közgazdasági érdeklődésű lap, amely viszonylag ritkán foglalkozik társadalomlélektani problémákkal, hosszabb elzmefuttatást közöl arról, hogy napjainkban egyre többen „az erőszak korát” látják. A londoni újság egyenesen Ezekiel prófétára hivatkozik, aki azt jövendölte: „Az ország pedig vérengzésekkel lesz tele és a városon úrrá lesz az erőszak”. A bibliai jövendölést a Financial Times az 1970-es évekre tartja érvényesnek, és ezt egy olyan történelmi táblázattal támasztja alá, amely összefoglalja 1898 és 1970 között előfordult fegyveres konfliktusokat, azaz háborúkat, a legkülönbözőbb „belső harcokat”, azaz forradalmi jellegű fellépéseket, és a legkülönfélébb erőszakos bűncselekményeket is. MINTHA LEHETSÉGES VOLNA azonos statisztikai kategóriába sorolni a második világháborút, a fasizmus elleni harcot és az amerikaiak vietnami agresszióját! Mintha elképzelhető volna egyszerűen „belső harcok” címszó alatt egy lélegzettel szólni — ahogy az angol lap teszi — a Nagy Októberrül és egy latinamerikai országban lezajlott katonai hatalomátvételről! Mintha lehetséges volna egyszerűen csak „divatos erőszakcselekedetek” címszó alatt — a különbségek alapos figyelembevétele nélkül — együtt emlegetni minden repülőgépeltérítést vagy diplomatarablást! Először is: a repülőgépeltérítések közül jó egynéhánynál keresve sem lehet politikai indokot találni. 1968 nyara és 1969 nyara között például az Egyesült Államokból 27 repülőgépet térítettek el, ebből 25 a havannai repülőtéren szállt le. De a Kubába térített repülőgépek (a kubai kormány egyébként a gépeket és utasokat azonnal visszairányítja, a repülőgépeltérítő Kubában maradhat) esetei között akadt drámai esemény mellett tragikomikus is: idegbeteg mániákus fogta a kezében a gépeltérítéshez használt revolvert, vagy csalódott, megcsalt férj érezte úgy, hogy repülőgépeltérítéssel kell megmutatnia feleségének, hogy ő is férfi a talpán. A kubai kormány beleegyezik ugyan, hogy a repülőgépeltérítő Kubában maradjon, de a hatóságok nagyon is nyitva tartják a szemüket. Hiszen kiderült: a CIA úgy is küldhet ügynököt, hogy megbízza repülőgéprablás megrendezésével. Hiszen nyilvánvaló: lelkibetegek számára nem „politikai menedékjog”, ha nem idegorvosi felügyelet kell. A múlt év végén a svájci Weltwoche, annak okait vizsgálta, hogy miért csökkent 1970 első kilenc hónapjában az USA-ból Kubába térített repülőgépek száma az előző évi huszonötről hét esetre, a lap így felejt: „A csökkenés oka világos: Fidel Castro ismételten kijelentette, hogy „undorodik az egész dologtól”. Kubában egyre kevésbé hősöknek, inkább bűnözőknek nézik a repülőgépeltérítőket. Kevés kivétellel valamennyiüket bíróság elé állították, börtönbe zárták vagy cukornádvágásra küldték, ami Kuba forró napsütésében nagyon kevéssé kellemes foglalatosság”. A SVÁJCI LAP CIKKÉBEN persze jókora adag túlzás van. Kubában a nyilvánvalóan kalandor szándékkal érkező légikalózt börtönbe, az idegbeteget gyógyintézetbe küldték, azoknak pedig, akik politikai indokkal magyarázták tettüket, megmondották: a polgári utasok életének veszélyeztetése semmiképpen sem haladó cselekedet, s ha már haladás és Kuba híveiként akarnak tenni valamit, a munka várja őket, például a cukornádaratásra önként jelentkező külföldieket megbecsüli Kuba népe Gárdos Miklé( (Következik: Kilenc szamuráj-kard)