Napló, 1971. július (Veszprém, 27. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-01 / 153. szám

*—■—— 2 "■■■" —..........■■■■■ ------ Al A fe A» O .............................. — ian juluis 1, «áttörtök Magyar vezetők részvéttávirata­­ Brezsnyev, Podgornij és Koszigin elvtársaknak L. I. Brezsnyev elvtársnak, az SZKP KB főtitkárának, N. V. Podgornij elvtársnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnöksége elnökének, A. N. Koszigin elvtársnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének MOSZKVA Kedves Elvtársak! A magyar nép, amely osztatlan érdeklődéssel és rokon­­szenvvel kíséri figyelemmel a Szovjetunió, a szovjet tudó­sok, mérnökök, munkások és űrhajósok hősi erőfeszítéseit a világűrnek az emberiség javára történő meghódítása érdeké­ben, mély megrendüléssel értesült a Szojuz—11 űrhajó koz­monautáinak tragikus haláláról. Dobrovolszkij, Pacajev és Volkov elvtársak, a kiváló űr­hajósok, akik részesei voltak az első emberlakta űrállomás megteremtésének, példázzák a szovjet nép hősiességét, áldo­zatkészségét, alkotó tehetségét, az emberi haladást szolgáló kutatási törekvéseit. Az MSZMP KB, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csa és a magyar forradalmi munkás—paraszt kormány, va­lamint egész népünk nevében mély r­észvétünket fejezzük ki az SZKP KB-nak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnöksé­gének, a Szovjetunió Minisztertanácsának. Népünk átérezve a nagyszerű űrhajósok áldozatát, osztozik a szovjet nép és a gyászoló családok fájdalmában. Kádár János, az MSZMP KB első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Fock Jenő, a forradalmi munkás—paraszt kormány elnöke Megrendülés világszerte A halott űrhajósokat meg­pillantó kutatócsoport döb­benetét érzik át a moszkvai­ak, a szovjet emberek szer­da reggel óta. Az Izvesztyija esti kiadá­sában a gyászt és fájdalmat költemény fejezi ki. Sztye­­pan Scsipacsov, az ismert szovjet-orosz köl­tő versben állít emléket a három űrha­jósnak. Borisz Konovalov, a lap űrtudósítója hírt ad arról, hogy a Szojuz–11 leszálló berendezésében megtalálták a Szaljuton vezetett fedélze­ti naplót, az űrhajósok ké­szítette fényképfelvételeket és kísérleteik eredményét. Mindhárom kozmonauta az utolsó pillanatig teljesítette kötelességét. A szovjet fővárosban bizo­nyosra veszik, hogy amíg a Szojuz—11 katasztrófájának okát vagy okait mindenre ki­terjedő alapossággal fel nem tárták, nem indítanak űrha­jót Bajkonurról. Ugyanakkor a legcsekélyebb kétely sincs az iránt, hogy a szovjet űr­programban központi helyet elfoglaló orbitális állomások létrehozása tovább folytató­dik. Az eredményes küldetés utáni hirtelen halál híre vi­lágszerte mély megrendülést keltett. A TASZSZ közle­mény kiadását követő első órákban már több állam- és kormányfő, tudós nyilvání­totta mély részvétét a szov­jet kormánynak, az elhuny­tak családtagjainak, az egész szovjet társadalomnak. Rész­véttáviratban fejezte ki meg­döbbenését Tito jugoszláv el­nök, Indira Gandhi indiai miniszterelnök, Edward Heath brit miniszterelnök, Szato Eiszaku japán minisz­terelnök, Georges Pompidou francia és Giuseppe Saragai olasz köztársasági elnök, Gustav Heinemann, az NSZK elnöke. Részvétét nyilvání­totta VI. Pál pápa is. Az amerikai űrkutatás központjában, a texasi Hous­tonban — ahol a múlt héten zárult az igen eredményes­nek tekintett szovjet—ameri­kai eszmecsere a két ország közötti űr-együttműködés kérdéseiről —, ugyancsak gyászolják a három szovjet űrhajóst. Bernard Lovell, az angliai Jodrell Bank csillagvizsgáló intézet igazgatója, Nagy-Bri­­tannia egyik legtekintélye­sebb űrszakértője mély együttérzéséről biztosította a szerencsétlenül járt űrhajó­sok családtagjait és hangsú­lyozta, hogy a tragédia okát majd csak alapos és részle­tes vizsgálat derítheti fel, addig nem is érdemes felté­telezésekbe bocsátkozni. Ha­sonló álláspontra helyezke­dett Heinz Kaminski, a hír­neves Bochum­i (NSZK) csil­lagvizsgáló igazgatója is, aki hangsúlyozta: a szerencsét­lenségben talán egy kis vi­gaszt nyújthat az, hogy az űrhajó sima leszállást bizto­sító berendezése kifogástala­nul működött és visszahozta az összegyűjtött, felbecsülhe­tetlen értékű adatokat, s a katasztrófa tárgyi bizonyíté­kait. Az USA legfelső bíróságának döntése Az Egyesült Államok leg­felső bírósága szerdán hat szavazattal három ellenében úgy döntött: engedélyezi, hogy a New York Times és a Washington Post folytassa a vietnami háborúval foglalko­zó titkos Pentagon-dokumen­tumokra alapuló cikksoroza­tát. A végzés ellen szavazott Warren E. Burger főbíró, va­lamint Harry A. Blackman és John M. Harlan bírák. Csökkenő feszültség Jordániában­­ Szerdán délben tanácsko­zásra ült össze a Palesztinai felszabadítási mozgalom né­hány képviselője, és El-Kho­­li, Szadat egyiptomi elnök Jordániában tartózkodó meg­bízottja. A mintegy kétórás megbeszélésről részletek nem­ szivárogtak ki. El-Kholi és El-Szakkafi. Bejszál szaúdi uralkodó meg­bízottja jordániai tanácsko­zásairól közös közleményt adtak ki. Eszerint a megbe­szélések középpontjában állt a megszállt arab területek felszabadításáért folytatott Hunk kérdése. Politikai körökben úgy tudják hogy a megbeszélése­ken szerepelt még a jordániai kormány és a Palesztinai el­lenállók kérdése is A jordániai hadsereg egy­ségei szerdán reggel kiürítet­ték Galat El-Zerga városát, Ammantól északra. A királyi csapatok múlt év szeptembe­rében, a Palesztinai ellenál­lók és a jordániai hadsereg között kirobbant véres össze­tűzések után szállták meg a Losonczi Pál ausztriai körútja Szerdán Losonczi Pál, fe­lesége és kíséretének tagjai különvonattal — Rudolf Kirchschläger külügyminisz­ter társaságában — vidéken tettek látogatást. Linzben az egyesült osztrák vas- és acél­műveket keresték fel, majd délután Kremsbe utaztak, onnan pedig a történelmi borvidékre, Dürnsteinbe. A különvonat a késő esti órák­ban érkezett vissza Bécsbe. Gromiko eszmecseréje M. Riaddal Andrej Gromiko, a Szov­jetunió külügyminisztere és Mahmud Riad, az Egyesült Arab Köztársaság miniszter­elnök-helyettese és külügymi­nisztere szerdán baráti esz­mecserét tartott. Az egyiptomi vendég a Ka­iróban május 27-én aláírt szovjet—egyiptomi barátsági és együttműködési szerződés ratifikációs okmányainak ki­cserélése céljából érkezett a szovjet fővárosba. Raul Roa Berlinben Szerdán Prágából hivatalos látogatásra Berlinbe érkezett Raul Rea kubai külügymi­niszter. A magasrangú ven­dég, aki Otto Winter kül­ügyminiszter meghívására tesz látogatást az NDK-ban, találkozik a kormány képvi­selőivel. Hírek a világpolitikából­ ­ (Moszkva, MTI) Az Oroszor­szági Föderáció Legfelső Ta­nácsának elnöksége július 28- ra hívta össze az OSZSZSZK Legfelső Tanácsának első ülés­szakát. A föderáció parla­mentjét június 13-án válasz­tották újra. Az OSZSZSZK Legfelső Tanácsában 894 kép­viselő foglal helyet. el. (Kisinyov, MTI) A Moldvai SZSZK Legfelső Bíróságának Kisinyovban tartott nyílt tár­gyalásán bűnösnek találták és elítélték mind a kilenc vád­lottat, akiket azért állítottak bíróság elé, mert bűnrészesek voltak egy utasszállító repülő­gép elrablására irányuló kí­sérletben. A legnagyobb bün­tetést David Csernoglaz kapta, akit ötévi szabadságvesztéssel sújtottak.­­ (Belgrád, MTI) A jugoszláv szövetségi nemzetgyűlés mind az öt háza jóváhagyta a Tito jugoszláv államfő által tavaly szeptemberben kezdeményezett alkotmányreformot. Júliusban megválasztják a kollektív ál­lamfői testületet — a Jugo­szláv Szövetségi Köztársaság elnökségét — és az új szövet­ségi végrehajtó tanácsot.­­ (Jeruzsálem, Reuter) Richard Helms, az amerikai központi hírszerző hivatal (a CIA) fő­nöke Jeruzsálembe érkezett, hogy tárgyalásokat folytasson izraeli vezetőkkel — közölték az izraeli külügyminisztérium­ban. Félévszázados a Kínai Kommunista Párt S­a­nghajban, az egykori francia negyed kis utcájában, egy öreg házban ült össze 1921. július 1-én tizenkét küldött, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalomtól fellelkesült kínai kommunisták képvise­letében megalakítsa a Kínai Kommunista Pártot A munkásosztály fiatal pártja, az országban megerő­södő demokratikus és nem­zeti felszabadító mozgalom igényeit megértve határozott antiimperialista és antifeu­­dális programmal lépett fel. A kezdetben nemzeti de­mokratikus célokat szolgáló, majd az ellenforradalmi áru­lás útjára lépett Kuomin­­tanggal kötött egységfront felbomlása után, a kínai kommunistákra rendkívül sú­lyos terror nehezedett. A KKP azonban nem­ hátrált meg, hősiesen helytállt az osztályellenség és az idegen hódítók elleni harcban. A Kína felszabadításáért foly­tatott hosszú és súlyos áldo­zatokkal teli küzdelemhez döntő segítséget nyújtott az a győzelem, amelyet a má­sodik világháború fő terheit viselő Szovjetunió aratott a hitleri fasizmus és a japán militarizmus erői felett. A kedvező nemzetközi feltéte­lek közepette a kínai nép, kommunista pártja vezetésé­vel. 1949 október 1-én nagy győzelmet aratott. A forradalom győzelmi nyomán megszületett Kínai Népköztársaság hozzálátott, hogy gyors ütemben leküzdve a feudális és a félgyarmati helyzet okozta elmaradást. A kínai százmilliók lelkes munkáját önzetlenül támo­gatták a szocialista országok, elsősorban a Szovjetunió. Következetes antiimperialis­ta és békeszerető külpoliti­kája, internacionalista ma­gatartása ezekben az évek­ben világszerte mind több barátot szerzett a népi Kíná­nak. Az ötvenes é­vek végétől, a hatvanas évek elejétől kezd­ve azonban az ország politi­kájában sajnos negatív irá­nyú fordulat történt A KKP vezetésében mindinkább tért hódított az addig visszaszo­rított, a nagyhatalmi ábrán­doktól fűtött antimarxista, nacionalisa áramlat. A KKP vezetői fokozatosan szembe­fordultak a testvérpártok zö­mével és szakadár tevékeny­ségbe kezdtek. Az egység­bontás politikája veszélybe sodorta az elért vívmányo­kat, s mély válságba juttatta a KKP-t és az országot. Ismeretes, hogy az SZKP, a nemzetközi kommunista mozgalom túlnyomó többsé­ge visszautasította ezt a poli­tikát, de ugyanakkor mindig is késznek bizonyultak a kapcsolatok elvi alapon nyugvó rendezésére. Ez a határozott és türelmes poli­tika eredményezte, hogy az utóbbi két évben bizonyos kezdeti eredményeket sike­rült elérni az állami kapcso­latok normalizálása terén. A magyar kommunis­ták mindig nagyra becsülték a KKP küzdelmét, amikor az inter­nacionalista, forradalmi szel­lemben cselekedett. Most a párt megalakulásának ötve­nedik évfordulóján tisztele­tünket fejezzük ki mindazok­nak a kínai kommunistáknak, akik harcolnak a marxizmus —leninizmus, a proletár in­ternacionalizmus eszméi helyreállításáért, a követke­zetes antiimperalista politi­ka megvalósításáért. Megőr­zik hitüket, hogy Kína előbb­­utóbb ismét a testvéri szo­cialista országokkal egység­ben halad előre a szocializ­mus útján. _________________________ A Szojuz-11 űrhajó pilótái június 30-án hősi halált haltak. Balról jobbra: Georgij Dobrovolszkij alezredes, az űrhajó parancsnoka, Vlagyiszlav Volkov fedélzeti mérnök és Viktor Pacajev kísérleti mérnök. Dobrovo'szkij, Volkov és Pacajev rövid életrajza GEORGIJ DOBROVOLSZ­KIJ, a tragikus körülmények között elhunyt szovjet űrha­jó-legénység parancsnoka el­sőosztályú katonai repülő a szovjet légierő alezredese volt. Dobrovolszkij június 1- én töltötte be a 43. életévét. A Fekete-tenger melletti Odesszában született. 1946- ban végezte el a katonai légi­erő különleges iskoláját, majd felvették a csugujevi hadirepülő iskolába, amelyet 1950-ben végzett el. Georgij Dobrovolszkij va­dászrepülő volt, különféle tí­pusú repülőgépeken repült. Egy repülőraj parancsnok­helyettese, majd egy repülő­ezred politikai tisztje volt. 1961-ben továbbra is szol­gálatot teljesítve a légierő­nél, elvégezte a katonai re­pülőakadémiát. Miután tagja lett az űrhajósok egységének, sikerrel elvégezte az űrrepü­lésre való felkészülés tanfo­lyamát. Vlagyimir Salarov repülő vezérőrnagy, aki már há­romszor járt a világűrben, a következőket mondta Geor­gij Dobrovolszkijról: elvé­geztük vele az összes előké­születeket a Szojuz űrhajó és a Szaljut űrállomás együt­tes repülésekor végzendő munkához. Georgij minden feladatra nyugodtan, mód­szeresen, oktalan kapkodás nélkül készült fel, amikor először repült számára isme­retten szuperszonikus va­dászgépen, amikor bonyolult ejtőernyősugrásra készült, vagy a világűrben végzendő munkát gyakorolta be. Georgij Dobrovolszkij öz­vegye Ljudmilla, a leningrá­­di egyetemen végzett és je­lenleg matematikát tanít. Dobrovolszkij két kislányt hagyott árván, 1959-ben szü­letett Mariját és az 1967-ben született Natasát. Az elhunyt űrhajós szülei Tyumofej Dobrovolszkij és Marija Dobrovolszkaja — nyugdíjasok. VLAGYISZLAV VOLKOV 35 éves űrhajós, a Szaljut orbitális állomás fedélzeti mérnöke szerdán életét vesz­tette, amikor a Szojuz–11 űr­hajó leszálló berendezése visszaérkezett a Földre. Volkovnak ez volt a má­sodik kozmikus útja. 1969 októberében Anatolij Filip­­csenkóval és Viktor Gorbat­­kóval 80 fordulatot tett meg a Föld körül a Szojuz—7 fe­délzetén. A bajkonuri űrrepülőtéren június 5-én a Szojuz—11 rajt­ja előtt Volkov az újságírók előtt kijelentette: „Repülni akarok! Fontos kísérleteket kell végrehajtani. Mi, az egész személyzet, igyekezni fogunk a lehető legjobban teljesíteni a programot’. Alekszej Jeliszejev űrhajós ugyanezen, a sajtóértekezle­ten így nyilatkozott: „Irigy­lem a fiúkat, akik egy cso­portba kerültek Volkovval. Biztos vagyok abban, hogy Volkov erkölcsileg és műsza­kilag felkészült az űrrepülés­re”. Ugyancsak Jeliszejev egy másik alkalommal így nyilat­kozott bajtársáról: „Olyan tulajdonságai vannak, me­lyek szerintem szükségesek az űrhajós számára s­zereti a jó tréfát, a szép dalt.” Vlagyiszlav Volkov számá­ra még az iskolai évek ide­jén megnyílt az út az égbolt felé: repülőgéptervező szü­lők gyermeke volt és már is­kolás korában belépett a moszkvai repülőintézet klub­jába. Később ennek a főisko­lának lett a hallgatója. Az intézet elvégzése után terve­ző irodában dolgozott. Az űrhajósok osztagába Szergej Koroljov (1906—1966) a koz­mikus technika megteremtő­je vette fel Volkovot. Vlagyiszlav Volkov 1965- ben lépett be az SZKP tag­jainak sorába. Apja — Nyikolaj Volkov — a harmincas évek közepe óta dolgozik a repülőgép-ipar­ban. Anyja — Olga Volkova — életének 30 esztendejét szentelte a repülőgépterve­zésnek. özvegye — Ljudmilla — élelmiszeripari mérnök Vlagyimir fia iskolás. A Szaljut ember irányítot­ta t­rbitális űrállomás fedél­zetén­ végrehajtott kísérletek pisiakii hand­amil casaero­nódnak VIKTOR PACAJEV kísérletező mérnök nevével. — Az űrhajós foglalkozás természetesen igen vonzó. A világűr kutatása új és na­gyon érdekes dolog, megpró­bálok mindent megtenni utunk sikere érdekében — mondta Pacajev a Szojuz—11 űrhajó rajtja előtt. Viktor Pacajev szerdán a Szojuz—11 leszálló egységé­nek a Földre való visszatéré­sekor Dobrovolszkij és Vol­kov űrhajósokkal együtt éle­tét vesztette. Viktor Pacajev a kazahsz­táni Aktyubinszk városában született, ahol 1946-ig élt. A világűrbe vezető út Pa­cajev számára egész munkás életének természetes folyta­tása volt. Miután elvégezte a penzai ipari főiskolát, kuta­tóműszerek, mérő- és auto­matika berendezések, vala­mint rádiótechnikai rendsze­rek kidolgozásával foglalko­zott. Pacajev 1969 szeptemberé­ben kezdte meg a felkészü­lést az űrhajósok csoportjá­ban. A légi kiképzés során Vlagyiszlav Volkovval repült egy gépen, akivel együtt volt a Szojuz—11 űrhajó és a Szaljut űrállomás fedélzetén is. Viktor Pacajev a Szaljut űrállomás fedélzetén ünne­pelte 38. születésnapját Két gyermek maradt utána ár­ván, Dmitrij nevű fia, aki 1957-ben született és Szvet­lána nevű lánya, aki 1962- ben jött a világra. Az űrhajó­sok özvegye, Vera, tudomá­nyos munkatárs. Pacajev édesapja 1941-ben Moszkva alatt a fronton vesztette éle­tét, édesanyja nyugdíjas.

Next