Napló, 1971. július (Veszprém, 27. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-01 / 153. szám
*—■—— 2 "■■■" —..........■■■■■ ------ Al A fe A» O .............................. — ian juluis 1, «áttörtök Magyar vezetők részvéttávirata Brezsnyev, Podgornij és Koszigin elvtársaknak L. I. Brezsnyev elvtársnak, az SZKP KB főtitkárának, N. V. Podgornij elvtársnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnöksége elnökének, A. N. Koszigin elvtársnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének MOSZKVA Kedves Elvtársak! A magyar nép, amely osztatlan érdeklődéssel és rokonszenvvel kíséri figyelemmel a Szovjetunió, a szovjet tudósok, mérnökök, munkások és űrhajósok hősi erőfeszítéseit a világűrnek az emberiség javára történő meghódítása érdekében, mély megrendüléssel értesült a Szojuz—11 űrhajó kozmonautáinak tragikus haláláról. Dobrovolszkij, Pacajev és Volkov elvtársak, a kiváló űrhajósok, akik részesei voltak az első emberlakta űrállomás megteremtésének, példázzák a szovjet nép hősiességét, áldozatkészségét, alkotó tehetségét, az emberi haladást szolgáló kutatási törekvéseit. Az MSZMP KB, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a magyar forradalmi munkás—paraszt kormány, valamint egész népünk nevében mély részvétünket fejezzük ki az SZKP KB-nak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének, a Szovjetunió Minisztertanácsának. Népünk átérezve a nagyszerű űrhajósok áldozatát, osztozik a szovjet nép és a gyászoló családok fájdalmában. Kádár János, az MSZMP KB első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Fock Jenő, a forradalmi munkás—paraszt kormány elnöke Megrendülés világszerte A halott űrhajósokat megpillantó kutatócsoport döbbenetét érzik át a moszkvaiak, a szovjet emberek szerda reggel óta. Az Izvesztyija esti kiadásában a gyászt és fájdalmat költemény fejezi ki. Sztyepan Scsipacsov, az ismert szovjet-orosz költő versben állít emléket a három űrhajósnak. Borisz Konovalov, a lap űrtudósítója hírt ad arról, hogy a Szojuz–11 leszálló berendezésében megtalálták a Szaljuton vezetett fedélzeti naplót, az űrhajósok készítette fényképfelvételeket és kísérleteik eredményét. Mindhárom kozmonauta az utolsó pillanatig teljesítette kötelességét. A szovjet fővárosban bizonyosra veszik, hogy amíg a Szojuz—11 katasztrófájának okát vagy okait mindenre kiterjedő alapossággal fel nem tárták, nem indítanak űrhajót Bajkonurról. Ugyanakkor a legcsekélyebb kétely sincs az iránt, hogy a szovjet űrprogramban központi helyet elfoglaló orbitális állomások létrehozása tovább folytatódik. Az eredményes küldetés utáni hirtelen halál híre világszerte mély megrendülést keltett. A TASZSZ közlemény kiadását követő első órákban már több állam- és kormányfő, tudós nyilvánította mély részvétét a szovjet kormánynak, az elhunytak családtagjainak, az egész szovjet társadalomnak. Részvéttáviratban fejezte ki megdöbbenését Tito jugoszláv elnök, Indira Gandhi indiai miniszterelnök, Edward Heath brit miniszterelnök, Szato Eiszaku japán miniszterelnök, Georges Pompidou francia és Giuseppe Saragai olasz köztársasági elnök, Gustav Heinemann, az NSZK elnöke. Részvétét nyilvánította VI. Pál pápa is. Az amerikai űrkutatás központjában, a texasi Houstonban — ahol a múlt héten zárult az igen eredményesnek tekintett szovjet—amerikai eszmecsere a két ország közötti űr-együttműködés kérdéseiről —, ugyancsak gyászolják a három szovjet űrhajóst. Bernard Lovell, az angliai Jodrell Bank csillagvizsgáló intézet igazgatója, Nagy-Britannia egyik legtekintélyesebb űrszakértője mély együttérzéséről biztosította a szerencsétlenül járt űrhajósok családtagjait és hangsúlyozta, hogy a tragédia okát majd csak alapos és részletes vizsgálat derítheti fel, addig nem is érdemes feltételezésekbe bocsátkozni. Hasonló álláspontra helyezkedett Heinz Kaminski, a hírneves Bochumi (NSZK) csillagvizsgáló igazgatója is, aki hangsúlyozta: a szerencsétlenségben talán egy kis vigaszt nyújthat az, hogy az űrhajó sima leszállást biztosító berendezése kifogástalanul működött és visszahozta az összegyűjtött, felbecsülhetetlen értékű adatokat, s a katasztrófa tárgyi bizonyítékait. Az USA legfelső bíróságának döntése Az Egyesült Államok legfelső bírósága szerdán hat szavazattal három ellenében úgy döntött: engedélyezi, hogy a New York Times és a Washington Post folytassa a vietnami háborúval foglalkozó titkos Pentagon-dokumentumokra alapuló cikksorozatát. A végzés ellen szavazott Warren E. Burger főbíró, valamint Harry A. Blackman és John M. Harlan bírák. Csökkenő feszültség Jordániában Szerdán délben tanácskozásra ült össze a Palesztinai felszabadítási mozgalom néhány képviselője, és El-Kholi, Szadat egyiptomi elnök Jordániában tartózkodó megbízottja. A mintegy kétórás megbeszélésről részletek nem szivárogtak ki. El-Kholi és El-Szakkafi. Bejszál szaúdi uralkodó megbízottja jordániai tanácskozásairól közös közleményt adtak ki. Eszerint a megbeszélések középpontjában állt a megszállt arab területek felszabadításáért folytatott Hunk kérdése. Politikai körökben úgy tudják hogy a megbeszéléseken szerepelt még a jordániai kormány és a Palesztinai ellenállók kérdése is A jordániai hadsereg egységei szerdán reggel kiürítették Galat El-Zerga városát, Ammantól északra. A királyi csapatok múlt év szeptemberében, a Palesztinai ellenállók és a jordániai hadsereg között kirobbant véres összetűzések után szállták meg a Losonczi Pál ausztriai körútja Szerdán Losonczi Pál, felesége és kíséretének tagjai különvonattal — Rudolf Kirchschläger külügyminiszter társaságában — vidéken tettek látogatást. Linzben az egyesült osztrák vas- és acélműveket keresték fel, majd délután Kremsbe utaztak, onnan pedig a történelmi borvidékre, Dürnsteinbe. A különvonat a késő esti órákban érkezett vissza Bécsbe. Gromiko eszmecseréje M. Riaddal Andrej Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere és Mahmud Riad, az Egyesült Arab Köztársaság miniszterelnök-helyettese és külügyminisztere szerdán baráti eszmecserét tartott. Az egyiptomi vendég a Kairóban május 27-én aláírt szovjet—egyiptomi barátsági és együttműködési szerződés ratifikációs okmányainak kicserélése céljából érkezett a szovjet fővárosba. Raul Roa Berlinben Szerdán Prágából hivatalos látogatásra Berlinbe érkezett Raul Rea kubai külügyminiszter. A magasrangú vendég, aki Otto Winter külügyminiszter meghívására tesz látogatást az NDK-ban, találkozik a kormány képviselőivel. Hírek a világpolitikából (Moszkva, MTI) Az Oroszországi Föderáció Legfelső Tanácsának elnöksége július 28- ra hívta össze az OSZSZSZK Legfelső Tanácsának első ülésszakát. A föderáció parlamentjét június 13-án választották újra. Az OSZSZSZK Legfelső Tanácsában 894 képviselő foglal helyet. el. (Kisinyov, MTI) A Moldvai SZSZK Legfelső Bíróságának Kisinyovban tartott nyílt tárgyalásán bűnösnek találták és elítélték mind a kilenc vádlottat, akiket azért állítottak bíróság elé, mert bűnrészesek voltak egy utasszállító repülőgép elrablására irányuló kísérletben. A legnagyobb büntetést David Csernoglaz kapta, akit ötévi szabadságvesztéssel sújtottak. (Belgrád, MTI) A jugoszláv szövetségi nemzetgyűlés mind az öt háza jóváhagyta a Tito jugoszláv államfő által tavaly szeptemberben kezdeményezett alkotmányreformot. Júliusban megválasztják a kollektív államfői testületet — a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság elnökségét — és az új szövetségi végrehajtó tanácsot. (Jeruzsálem, Reuter) Richard Helms, az amerikai központi hírszerző hivatal (a CIA) főnöke Jeruzsálembe érkezett, hogy tárgyalásokat folytasson izraeli vezetőkkel — közölték az izraeli külügyminisztériumban. Félévszázados a Kínai Kommunista Párt Sanghajban, az egykori francia negyed kis utcájában, egy öreg házban ült össze 1921. július 1-én tizenkét küldött, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalomtól fellelkesült kínai kommunisták képviseletében megalakítsa a Kínai Kommunista Pártot A munkásosztály fiatal pártja, az országban megerősödő demokratikus és nemzeti felszabadító mozgalom igényeit megértve határozott antiimperialista és antifeudális programmal lépett fel. A kezdetben nemzeti demokratikus célokat szolgáló, majd az ellenforradalmi árulás útjára lépett Kuomintanggal kötött egységfront felbomlása után, a kínai kommunistákra rendkívül súlyos terror nehezedett. A KKP azonban nem hátrált meg, hősiesen helytállt az osztályellenség és az idegen hódítók elleni harcban. A Kína felszabadításáért folytatott hosszú és súlyos áldozatokkal teli küzdelemhez döntő segítséget nyújtott az a győzelem, amelyet a második világháború fő terheit viselő Szovjetunió aratott a hitleri fasizmus és a japán militarizmus erői felett. A kedvező nemzetközi feltételek közepette a kínai nép, kommunista pártja vezetésével. 1949 október 1-én nagy győzelmet aratott. A forradalom győzelmi nyomán megszületett Kínai Népköztársaság hozzálátott, hogy gyors ütemben leküzdve a feudális és a félgyarmati helyzet okozta elmaradást. A kínai százmilliók lelkes munkáját önzetlenül támogatták a szocialista országok, elsősorban a Szovjetunió. Következetes antiimperialista és békeszerető külpolitikája, internacionalista magatartása ezekben az években világszerte mind több barátot szerzett a népi Kínának. Az ötvenes évek végétől, a hatvanas évek elejétől kezdve azonban az ország politikájában sajnos negatív irányú fordulat történt A KKP vezetésében mindinkább tért hódított az addig visszaszorított, a nagyhatalmi ábrándoktól fűtött antimarxista, nacionalisa áramlat. A KKP vezetői fokozatosan szembefordultak a testvérpártok zömével és szakadár tevékenységbe kezdtek. Az egységbontás politikája veszélybe sodorta az elért vívmányokat, s mély válságba juttatta a KKP-t és az országot. Ismeretes, hogy az SZKP, a nemzetközi kommunista mozgalom túlnyomó többsége visszautasította ezt a politikát, de ugyanakkor mindig is késznek bizonyultak a kapcsolatok elvi alapon nyugvó rendezésére. Ez a határozott és türelmes politika eredményezte, hogy az utóbbi két évben bizonyos kezdeti eredményeket sikerült elérni az állami kapcsolatok normalizálása terén. A magyar kommunisták mindig nagyra becsülték a KKP küzdelmét, amikor az internacionalista, forradalmi szellemben cselekedett. Most a párt megalakulásának ötvenedik évfordulóján tiszteletünket fejezzük ki mindazoknak a kínai kommunistáknak, akik harcolnak a marxizmus —leninizmus, a proletár internacionalizmus eszméi helyreállításáért, a következetes antiimperalista politika megvalósításáért. Megőrzik hitüket, hogy Kína előbbutóbb ismét a testvéri szocialista országokkal egységben halad előre a szocializmus útján. _________________________ A Szojuz-11 űrhajó pilótái június 30-án hősi halált haltak. Balról jobbra: Georgij Dobrovolszkij alezredes, az űrhajó parancsnoka, Vlagyiszlav Volkov fedélzeti mérnök és Viktor Pacajev kísérleti mérnök. Dobrovo'szkij, Volkov és Pacajev rövid életrajza GEORGIJ DOBROVOLSZKIJ, a tragikus körülmények között elhunyt szovjet űrhajó-legénység parancsnoka elsőosztályú katonai repülő a szovjet légierő alezredese volt. Dobrovolszkij június 1- én töltötte be a 43. életévét. A Fekete-tenger melletti Odesszában született. 1946- ban végezte el a katonai légierő különleges iskoláját, majd felvették a csugujevi hadirepülő iskolába, amelyet 1950-ben végzett el. Georgij Dobrovolszkij vadászrepülő volt, különféle típusú repülőgépeken repült. Egy repülőraj parancsnokhelyettese, majd egy repülőezred politikai tisztje volt. 1961-ben továbbra is szolgálatot teljesítve a légierőnél, elvégezte a katonai repülőakadémiát. Miután tagja lett az űrhajósok egységének, sikerrel elvégezte az űrrepülésre való felkészülés tanfolyamát. Vlagyimir Salarov repülő vezérőrnagy, aki már háromszor járt a világűrben, a következőket mondta Georgij Dobrovolszkijról: elvégeztük vele az összes előkészületeket a Szojuz űrhajó és a Szaljut űrállomás együttes repülésekor végzendő munkához. Georgij minden feladatra nyugodtan, módszeresen, oktalan kapkodás nélkül készült fel, amikor először repült számára ismeretten szuperszonikus vadászgépen, amikor bonyolult ejtőernyősugrásra készült, vagy a világűrben végzendő munkát gyakorolta be. Georgij Dobrovolszkij özvegye Ljudmilla, a leningrádi egyetemen végzett és jelenleg matematikát tanít. Dobrovolszkij két kislányt hagyott árván, 1959-ben született Mariját és az 1967-ben született Natasát. Az elhunyt űrhajós szülei Tyumofej Dobrovolszkij és Marija Dobrovolszkaja — nyugdíjasok. VLAGYISZLAV VOLKOV 35 éves űrhajós, a Szaljut orbitális állomás fedélzeti mérnöke szerdán életét vesztette, amikor a Szojuz–11 űrhajó leszálló berendezése visszaérkezett a Földre. Volkovnak ez volt a második kozmikus útja. 1969 októberében Anatolij Filipcsenkóval és Viktor Gorbatkóval 80 fordulatot tett meg a Föld körül a Szojuz—7 fedélzetén. A bajkonuri űrrepülőtéren június 5-én a Szojuz—11 rajtja előtt Volkov az újságírók előtt kijelentette: „Repülni akarok! Fontos kísérleteket kell végrehajtani. Mi, az egész személyzet, igyekezni fogunk a lehető legjobban teljesíteni a programot’. Alekszej Jeliszejev űrhajós ugyanezen, a sajtóértekezleten így nyilatkozott: „Irigylem a fiúkat, akik egy csoportba kerültek Volkovval. Biztos vagyok abban, hogy Volkov erkölcsileg és műszakilag felkészült az űrrepülésre”. Ugyancsak Jeliszejev egy másik alkalommal így nyilatkozott bajtársáról: „Olyan tulajdonságai vannak, melyek szerintem szükségesek az űrhajós számára szereti a jó tréfát, a szép dalt.” Vlagyiszlav Volkov számára még az iskolai évek idején megnyílt az út az égbolt felé: repülőgéptervező szülők gyermeke volt és már iskolás korában belépett a moszkvai repülőintézet klubjába. Később ennek a főiskolának lett a hallgatója. Az intézet elvégzése után tervező irodában dolgozott. Az űrhajósok osztagába Szergej Koroljov (1906—1966) a kozmikus technika megteremtője vette fel Volkovot. Vlagyiszlav Volkov 1965- ben lépett be az SZKP tagjainak sorába. Apja — Nyikolaj Volkov — a harmincas évek közepe óta dolgozik a repülőgép-iparban. Anyja — Olga Volkova — életének 30 esztendejét szentelte a repülőgéptervezésnek. özvegye — Ljudmilla — élelmiszeripari mérnök Vlagyimir fia iskolás. A Szaljut ember irányította trbitális űrállomás fedélzetén végrehajtott kísérletek pisiakii handamil casaeronódnak VIKTOR PACAJEV kísérletező mérnök nevével. — Az űrhajós foglalkozás természetesen igen vonzó. A világűr kutatása új és nagyon érdekes dolog, megpróbálok mindent megtenni utunk sikere érdekében — mondta Pacajev a Szojuz—11 űrhajó rajtja előtt. Viktor Pacajev szerdán a Szojuz—11 leszálló egységének a Földre való visszatérésekor Dobrovolszkij és Volkov űrhajósokkal együtt életét vesztette. Viktor Pacajev a kazahsztáni Aktyubinszk városában született, ahol 1946-ig élt. A világűrbe vezető út Pacajev számára egész munkás életének természetes folytatása volt. Miután elvégezte a penzai ipari főiskolát, kutatóműszerek, mérő- és automatika berendezések, valamint rádiótechnikai rendszerek kidolgozásával foglalkozott. Pacajev 1969 szeptemberében kezdte meg a felkészülést az űrhajósok csoportjában. A légi kiképzés során Vlagyiszlav Volkovval repült egy gépen, akivel együtt volt a Szojuz—11 űrhajó és a Szaljut űrállomás fedélzetén is. Viktor Pacajev a Szaljut űrállomás fedélzetén ünnepelte 38. születésnapját Két gyermek maradt utána árván, Dmitrij nevű fia, aki 1957-ben született és Szvetlána nevű lánya, aki 1962- ben jött a világra. Az űrhajósok özvegye, Vera, tudományos munkatárs. Pacajev édesapja 1941-ben Moszkva alatt a fronton vesztette életét, édesanyja nyugdíjas.