Napló, 1971. szeptember (Veszprém, 27. évfolyam, 205-229. szám)
1971-09-01 / 204. szám (205. szám)
Feszültség Anglia és Írország között Kedden minisztertanácsi ülést tartottak Dublinben, hogy megvitassák: milyen álláspontot foglaljon el az ír kormány a vasárnapi határincidens ügyében, amely elmérgesítette a viszonyt Nagy- Britannia és a republikánus Írország között. Az eddig erélytelennek taitatkozó Jack Lynch miniszterelnököt a kabinet, amely korábban megoszlott a kérdésben, éleshangú nyilatkozatra kényszerítette. A minisztertanácsi ülés után Lynch közölte a sajtóval, hogy megküldte Nagy- Britanniának a határincidenssel kapcsolatos felvilágosításokat, „erőteljes panasz” kíséretében. Azzal vádolta a brit katonai vezetőket, hogy nem tudják egysé iSatLn Ma Egyiptomban, Líbiában és Szíriában népszavazás az arab államszövetség megalakításáról Napi külpolitikai kommentárunk ÚGY TŰNIK, lassan tető alá kerül az az épület, amelyet a Közel-Kelet három oly fontos arab országának fővárosában már régebben kitartó szorgalommal építgettek. Tulajdonképpen minden készen áll Líbia, Egyiptom és Szíria hármas konföderációjához, a szerdai népszavazás eredménye aligha lehet vitás, az urnák elé járuló mintegy tízmillió ember minden bizonnyal igent mond majd a konföderációra.. A tervezett államszövetség hatalmi struktúrájára érdemes egy pillantást vetnünk. A csúcson az elnöki tanács áll, amely ebben az értelemben valóban elnökök, tehát a három államfő tanácsa. Az elvi jelentőségű, nagyobb horderejű döntéseket természetesen ez a csúcsszerv hozza. Mivel az igazán fontos kérdéseknél nagyon fontos, hogy a határozat egyhangú legyen, hogy a szövetség egyetlen tagja se érezhesse úgy, hogy a másik kettő az ő akarata. Vélt vagy valóságos érdekei ellenére szavazott meg valamit, ezért az elnökök testülete átvette azt a módszert, amely minden gyengéje ellenére a legnehezebb időszakokban is megmentette az ENSZ Biztonsági Tanácsát, a vétószisztémát. Ez magyarul annyit jelent, hogy a három közül bármelyik elnök „nem” szavazata megakadályozhatja olyan határozat meghozatalát, amely azonnal, vagy a közeli, esetleg távolabbi jövőben, az egyenetlenség magvait hintené el a testületben. A vétórendszer érvényesül majd a háború és béke alapvető kérdéseiben is és ez új fejlemény. Korábban ugyanis még az volt az alkotmánytervezetben, hogy ha bármelyik tagállamot ellenséges támadás éri, automatikusan beavatkozik oldalán a szövetség többi tagja. Támadás esetén valószínűleg ez így is történik, de bonyolult világunkban okosabb óvakodni a politikai és jogi automatizmusoktól és esetenként mérlegelni egy-egy szituációt. A konföderáció épülete külsőleg . Céljait és az alkotmánytervezetet tekintve — kétségtelenül tetszetős, tartalmi hasznosságát azonban természetesen csak a jövő és a tagállamok magatartása döntheti el. Annyi bizonyos, hogy Egyiptom ipara, Szíria mezőgazdasága és mindenekelőtt Líbia évi kétmilliárd dollárt (!) jövedelmező olajkincse olyan gazdasági erő, amely a politika és a harc porondján is érezteti hatását. Az arab világ, amelyben a közelmúltban inkább a széthúzás erői uralkodtak, ezzel a lépéssel talán lépést tesz az egység irányában. * Az EAK az Egyiptomi Arab Köztársaság nevet veszi fel Egyiptom, Líbia és Szíria több mint tízmillió választópolgára járul az urnák elé szerdán, hogy döntsön a három arab országot egyesítő államszövetség megalakításáról. A referendum mindhárom országban reggel 8 órától délután 5 óráig tart. A népszavazás eredményét Szádot egyiptomi, Kadhafi líbiai és Asszad szíriai elnök egyidejűleg csütörtökön délben hirdeti ki. Ezt követően Egyiptom az Egyiptomi Arab Köztársaság nevet veszi fel. Az Egyiptomi Arab Köztársaság állandó alkotmányát szeptember 11-én bocsátják népszavazásra, Egyiptomban az Arab Szocialista Unió szervezésében országszerte tömeggyűléseket tartottak azzal a céllal, hogy ismertessék az államszövetség alapelveit és alkotmánytervezetét. A DPA hírügynökség tudósítója írja Kairóból a kikiáltás előtt álló hármas konföderáció alkotmányáról: ,,A köztársaságok szövetsége legmagasabb szintű testületének, az elnöki tanácsnak minden egyes tagja vétójoggal rendelkezik a háború és béke kérdésében. Az elnöki tanács tagjai az államfők, akiknek — ha határoznak — egyhangúlag kell dönteniök a háború-béke alternatívájáról. Az alkotmány értelmében e pillanatban az unió katonai szerepe még a parancsnoki szervezet újjáalakítására, a tagállamok védelmére, egy kiképzési főparancsnokság felállítására korlátozódik. A hadiipart koordinálni kell. A tagállamok kötelesek külpolitikájukat „egységesíteni”" — szögezi le az alkotmány, amely csak „a közös külpolitika alapjának kimunkálását” írja elő. Az alkotmánytervezetből törölték azt a cikkelyt, amelyet korábban Benyháziban még elfogadtak. Eszerint, ha egyik tagállamot fenyegetés éri, az intervenció a többi tagállam részéről automatikusan bekövetkezik. Az új cikkely szerint ilyen kérdésben az elnöki tanács határoz. Az elnöki tanács minisztertanácsot nevez ki, amely viszont végrehajtja az elnöki tanács határozatait. Létrejön emellett az arab köztársaságok szövetségének parlamentje, ahová minden tagállam 20 képviselőt delegál e,geiket kellően ellenőrizni és ez káros a béke ügyére nézve. Lynch másrészt tagadta, hogy ír területen lőtték le az incidens angol áldozatát, s hogy ezt ír katonai személyek nem akadályozták meg. Az ír kormányfő egyébként arra a körülményre, hogy az felhívta Anglia figyelmét eltelt két évben angol kötelékek 30 esetben, sértették meg Írország területét. Rogers az amerikai külpolitikáról William Rogers külügyminiszter kedden délben az amerikai régió évi közgyűlésén egyórás beszédben vázolta kormánya „külpolitikai sikereit", amelyek szerinte „békésebbé változtatták a világot”, mint amilyen az Nixon elnök hivatalbalépése előtt volt A külügyminiszter biztosította hallgatóit, hogy a Nixon elnök tervezett pekingi látogatása során „előítéletek nélkül, de kemény eltökéltséggel fogja képviselni az önök legjobb érdekeit”. A továbbiakban nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a Washington és Peking kapcsolatainak normalizálására irányuló amerikai erőfeszítések egyetlen pillanatra sem feledtetik, milyen „létfontosságúak a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatok”. • Ismételten hangoztatta, hogy az amerikai—kínai közeledés nem irányul a Szovjetunió ellen, s nem homályosítja el a japán—amerikai kapcsolatok fontosságát sem. A külpolitikai eredményeket összegezve Rogers kijelentette: „Ideiglenes megállapodást értünk el Berlinről. A SALT-megbeszéléseken elérendő megállapodás kilátásai jók. Megállapodtunk a Szovjetunióval és más nemzetekkel a tengerek és óceánok fenéktérségének atomfegyvermentesítéséről. Egy európai értekezlet — az USA és Kanada részvételével — immár határozott lehetőség" — mondotta. Tímár Mátyás Dél-Amerikába utazik Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettese a hivatalos meghívásoknak eleget téve a közeljövőben Argentínába, Chilébe, Peruba és Ecuadorba látogat. Utazásának célja a Magyar Népköztársaság és a meglátogatandó országok közötti kapcsolatok erősítése, gazdasági együttműködésének bővítése. A miniszterelnökhelyettest elkísérik a külügyminisztérium, a külkereskedelmi minisztérium és a nemzetközi kapcsolatok titkárságának magasrangú képviselői. Hírek a világpolitikából ^ (Budapest, MTI) A Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság közötti új konzuli egyezmény megkötése céljából tárgyalások folytak Budapesten. A tárgyalások eredményeként a felek parafálták az új egyezményt. ^ (New York,MTI) Szeptember 21-én nyílik meg hivatalosan az ENSZ közgyűlésének ülésszaka — jelentette be az ENSZ szóvivője. Az általános vita szeptember 27-én kezdődik. A jelenlegi ülésszak legfontosabbnak ígérkező kérdése a Kínai Népköztársaság felvétele az ENSZ-be. (Koppenhága, AFP) A dán rádió közlése szerint szeptember 21-én rendkívüli parlamenti választások lesznek Dániában. A választások kiírását Hilmar Raunsgaard miniszterelnök délután hivatalosan is bejelentette a parlamentben. A legutóbbi parlamenti választások 1969 januárjában voltak. (Helsinki, Reuter) Kedden az amerikai nagykövetség épületében találkozott egymással Helsinkiben a stratégiai fegyverrendszerek korlátozásáról folyó tárgyalásokon résztvevő szovjet és amerikai küldöttség. A jelenlegi SALT forduló keddi, sorrendben a tizenhatodik plenáris ülése két órát tartott. (Bukarest, Agerpress) A kínai katonai küldöttség, amely hivatalos látogatáson Romániában tartózkodott, kedden délelőtt elutazott Bukarestből. A repülőtéren Ion Ionita hadseregtábornok, a román fegyveres erők minisztere, és más hivatalos személyiségek búcsúztatták a küldöttséget. (Dakar, AFP) A Biztonsági Tanács ténymegállapító bizottsága hétfőn Guinea fővárosába, Conakryba érkezett. A guineai kormány az elmúlt hónapban panaszt terjesztett be a Biztonsági Tanácshoz,azzal a kéréssel, hogy indítsanak vizsgálatot az országot Portugál-Guinea felől fenyegető „várható támadás” ügyében. Igy (Phnom Penh, UPI) kambodzsai kormánycsapatok kedden kétszer is súlyos harcokba keveredtek a felszabadító erőkkel. Egy Phnom Penh-i katonai szóvivő bejelentette, hogy erős támadás érte a fővárostól 24 kilométerrel keletre állomásozó kormánycsapatokat. A harcba amerikai repülőgépek is beavatkoztak. Szerda, 1971. szeptember 1. Líbia két A mikor a líbiai katonatisztek 1969 őszén megdöntötték Idrisz király reakciós rendszerét, kijelentették, hogy ez a hatalomátvétel nem holmi palotaforradalom, hanem demokratikus forradalom. Arra hivatkozva, hogy míg a monarchia a feudális és reakciós erőkre támaszkodott és az országot lényegében kiszolgáltatta az imperialista hatalmak gyarmatosító monopóliumainak, ők olyan köztársaságot kívánnak építeni, amely kifejezi a néptömegek vágyát a nemzeti egység, a nemzeti felszabadulás iránt Nyomban kijelentették, hogy csatlakozni kívánnak az arab nemzeti felszabadító mozgalomhoz, felsorakoznak az izraeli agressziónak áldozatul esett arab államok mellé, segítik őket az agresszió következményeinek felszámolását célzó küzdelmükben. Két év rövid idő a történelem szemszögéből, de a líbiai szabad tisztek e rövid idő alatt is sokat tettek, sok ígéretüket váltották valóra. Elsősorban megszabadultak az imperialista hatalmak megalázó jelenlététől, azoktól a támaszpontoktól, amelyek lényegében béklyóba verték az országot. És nem jelentéktelen bázisokról volt szó. Az angolok Tobruk környékén hatalmas erődrendszert építettek, az amerikaiak pedig Wheelus Field néven Tripoli közelében több mint százmillió dolláros költséggel megépítették az Egyesült Államok területén kívül fekvő legnagyobb amerikai légitámaszpontot. A líbiai forradalmi tanács követelésére az angolok is, az amerikaiak is engedni kényszerültek: határidőre kiürítették támaszpontjaikat. Igaz, az imperialisták kényszerű távozása mögött nyilván meghúzódott az is, hogy nem merték kockáztatni líbiai olajérdekeltségeiket. A tripoli kormány nem mondta fel ezeket a koncessziókat, de nem hagyott kétséget aziránt, hogy nem tűri sokáig a megalázó olajszerződéseket. Megindult az a folyamat, amelynek lényege: a külföldi társaságok olajjövedelmeinek erélyes lefölözése, tevékenységük ellenőrzése. Ami az arab egységtörekvések szolgálatát illeti, Líbia fővárosában fogalmazták meg a Tripoli Chartát, az arab államszövetség alapokmányát. Kadhafi ezredes Szadat egyiptomi és Asszad Szíriai elnökkel együtt nemrégiben írta alá az Arab Köztársaságok Szövetségének alkotmánytervezetét, amelyet éppen most, szeptember 1-én a három országban népszavazással erősítenek meg. A líbiai fiatal katonatisztek nacionalisták, a nemzeti tőke érdekeit is képviselik, ezért természetesen nem egyértelmű számukra a haladás koncepciója, így általában nem ismerik — és következésképpen nem ismerik el — a tudományos szocializmus tételeit, s ezek helyett a Korán tanaira, az iszlám közösségi hagyományára hivatkoznak. Viszolyognak a marxizmustól, de hangsúlyozzák, hogy szembenállnak a gyarmatosítás és az imperializmus erőivel; ugyanakkor „Nyugat-Európában” keresnek partnereket. Ezek az ellentmondások nyilvánvalóan gyengítik a programot. A történelem logikája azonban könyörtelen. A néhai Nasszer elnök is rájött, hogy kik az igazi barátai az antiimperialista harcban és kik a kétszínű, pillanatnyi előnyöket kihasználó árulók. Nem kétséges, hogy idővel erre Líbia fiatal elnöke, Kadhafi is rá fog döbbenni. Növekedett a bűnözések száma az USA-ban Az FBI kedden közzétett jelentése szerint Nixon elnök „törvényesség és rend” programjának második évében, 1970-ben tovább növekedett a bűnözés az Egyesült Államokban. A jelentés szerint minden százezer amerikaira évente 2740 súlyosabb bűntény jut,s közülük 360 a halálos kimenetelű. Az arab államszövetség alkotmánya Damaszkuszban fontos alkotmányjogi lépést készítettek elő az államszövetségre lépő három haladó arab ország elnökei, amikor augusztus 20-án aláírták Egyiptom, Szíria és Líbia konföderációjának alkotmánytervezetét. A javaslatot ma, szeptember elsején népszavazás elé bocsátják mindhárom országban és az előjelek szerint el is fogadják majd. Nagyot lép előre a megvalósulás felé mindezzel az a szövetségi terv amelynek alapjait még néhai Naszszer elnök vetette meg 1969 végén, amikor a rabati arab csúcsértekezlet kudarca után Tripoliban javasolta a testvérországok összefogását. Nasszer azonban még a Tripoli Charta megszövegezése előtt figyelmeztetett arra hogy minden elsietett, előkészítetlen egyesülés magában hordaná a felbomlás csíráját. Méltán emlékeztetett Egyiptom és Szíria uniójának felbomlására. Erről a szövetségről Egyiptom nem mondott le és mindmáig nevében őrizte az Egyesült Arab Köztársaság emlékét és eszméjét. A tanulságot megszívlelő Szadat egyiptomi elnök óvakodott is az elhamarkodott lépésektől és a lassúbb, de alaposabb előkészítés útjára lépett, nemegyszer fékezve például a forrófejű líbiai vezetők ifjonti hevét. Egész sor előkészítő tanácskozás után tartották meg a múlt héten a damaszkuszi találkozót, amelyen végül is Szadat, Asszad és Kadhafi kézjegyével látta el a három országjövendő szövetségének alkotmánytervezetét. A tervezet cikkelyei leszögezik, hogy az Arab Köztársaságok Szövetsége az arab nevfizet szerves része, s így csatlakozhatnak hozzá mindazok az arab köztársaságok, amelyek hisznek az arab egység és a szocializmus eszméjében. Azt is hangsúlyozza az alapokmány tervezete, hogy a három arab ország kormányzati rendszere demokratikus és szocialista elvekre épül. Az államszövetség összehangolja a tagországok külpolitikáját, közösen lép fel a tagállamok nemzetbiztonságának védelmében, egységes gazdasági, pénzügyi, oktatási és kulturális politikát folytat. Közös katonai parancsnokság alá helyezik a hadseregeket, összehangolják a hadiipari termelést. Az államszövetség élére elnöki tanácsot állítanak, amely saját tagjaiból választja meg két évre az elnököt. Az egyik legfontosabb célja az államszövetségnek az Izrael által megszállt arab területek felszabadítása. Minden erőt erre összpontosítanak, nem mondanak le egyetlen talpalatnyi arab földről sem, s ugyanakkor szolidárisak a palesztinai arab néppel. Az államszövetség, minthogy lényegében a haladó erők pozíciójának megerősítését célozza és ezen belül megszilárdítja annak az Egyiptomnak a helyzetét, amely az intiimperialista arab front vezető ereje — pozitív jelenség. Rá kell azonban mutatni arra is, hogy egyelőre csak laza kapcsolatokról van szó a három ország között, amelyek a közös intézmények ellenére lényegében megőrzik szuverenitásukat. Indokolja az óvatosságot az is, hogy a szövetségre lépő államok sok eltérő vonása nehezíti meg a szerves egyesülést. Például Egyiptomban és Szíriában alacsony az életszínvonal Líbiához viszonyítva, ahol viszont nincsenek sem szakemberek elegendő számban, sem demokratikus intézmények. A katonai kiadások roppant terheket rónak mind Kairóra, mind Damaszkuszra, Tripolinak , viszont egyrészt nincsenek ilyen kötelezettségei, másrészt igen jelentősek olajjjövedelmei. Egyiptomban az Arab Szocialista Unió már bizonyos hagyományokkal rendelkezik, Líbiában az ASZÚ előkészítése még csak kezdeti szakaszban van, Szíriában pedig a Baath-párt van uralmon. Másként viszonyulnak a haladó erőkhöz, a szocializmushoz is. Mint az alkotmánytervezet is hangsúlyozza, mindhárom ország szocialista törekvéseket hirdet, de rendkívül nagyok a fáziskülönbségek a társadalmi átalakítások útján. Egyiptomban és Szíriában államosításokat, földreformokat hajtottak végre, a nem-kapitalista fejlődés útjára léptek, Líbiában viszont ilyen fejlődésről nincs szó Szembeötlő az is, hogy míg Szíriában a kormányban kommunista miniszterek is vannak, s míg Egyiptomban — bár korlátozott mértékben — kommunisták is részt vesznek a közéletben, addig a líbiai fiatal katonatisztek kommunista-ellenes jelszavakat hangoztatnak, „idegen tannak” bélyegzik a marxizmust, s csupán a Koránból hajlandók tanulni. Nyilvánvaló, hogy az utóbbi álláspont tükröződik az alkotmánytervezetnek azokban a cikkelyeiben, amelyek az iszlámot hivatalos államvallásnak nyilvánítják és amelyek az iszlám tanokat tekintik a „törvényhozás forrásának”. . Az államszövetség alkotmányának mérlegét természetesen még nem lehet megvonni, hiszen a szeptember elsejei népszavazáson még csak az első lépésről lesz szó. Annyit azonban megállapíthatunk: a haladás híveinek szempontjából ez a konföderáció is annyit ér majd, amennyire tartalmát meghatározzák az antiimperiálista és haladó irányzatok. Az államszövetség politikai töltése attól függ majd, hogyan és milyen mértékben érvényesíthetik benne szavukat azok az erők, amelyek a nemzeti felszabadító mozgalmat összekötik a társadalmi átalakulásokért vívott harccal, a megszállt területek felszabadítását célzó programot pedig a következetes antiimperialista, antikolonialista — és nem utolsósorban — a szocialista országok barátságára támaszkodó politikával. Rudnyánszky István