Napló, 1971. október (Veszprém, 27. évfolyam, 230-257. szám)
1971-10-14 / 240. szám
Befejeződtek a szovjet—egyiptomi tárgyalások Nixon moszkvai útja „Az ég feketéink az államférfiaktól’’ — írta a minap kommentárjában egy francia újságíró. Valóban, az utazás nemcsak turisztikai értelemben vált tömegmozgalommá, hanem politikai értelemben, vezető politikusok részéről is , mind tömegesebb jelenséggé válik. Nixon moszkvai útjának bejelentése olyan időpontban hangzott el, amikor például a Szovjetunió három legmagasabb rangú vezetője a földkerekség legkülönbözőbb pontjaira tett utazás után, illetve előtt van. Brezsnyev csak a minap folytatott fontos tanácskozást a most már nemcsak kellemes meteorológiai, hanem politikai klímájáról is ismert Krím-félszigeten. A Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára járt Belgrádban, Budapesten és Szófiában és hamarosan a francia fővárosba utazik. Koszigin tárgyalt Algírban Rumedien elnökkel. Rabatban Hasszán királlyal, hamarosan Pierre Elliot Trudeau tanácskozópartnere lesz Kanadában, majd a skandináv fővárosokban folytat fontos megbeszéléseket Podgornij szovjet államfő néhány nappal ezelőtt tért haza a Vietnami Demokratikus Köztársaságból Indiát és Burmát is érintve, most pedig Irán vendége. Mindenre annak érzékeltetéséül érdemes emlékeztetni, hogy Richard Nixon a szovjet csúcsdiplomácia páratlan aktivitásának kellős közepén jelentette be moszkvai útját és ezzel mintegy kiegészítette, megkoronázta a szovjet vezetők rendkívül gazdagtárgyalási programját, amelynek legfrissebb eseménye egyébként Anvar Szadat egyiptomi elnök moszkvai látogatása volt. Ebből is a szovjet külpolitika ismert alapelveiből is kitűnik hogy szovjet oldalról aligha szorul különösebb magyarázatra az amerikai elnök utazása. Moszkvában mindig is vallották, hogy az atomháború alternatívája csak a lenini békés együttélés realizálása lehet és ennek egyik igen hasznos, eredményes eszköze a vezető államférfiak személyes eszmecseréje. Amerikai részről már nem ilyen egyértelmű a helyzet: a közvélemény jól emlékszik az amerikai külpolitika nem egyszer váratlan vargabetűire, a párizsi csúcsot meghiúsított U—2 ügyre a glassborough-i találkozót követő Johnson-féle visszakozásra és többi hasonló példára. Miért döntött most Nixon a moszkvai utazás mellett? 1. A szovjet diplomácia szuperaktivitása azzal a veszéllyel járt, hogy az amerikai külpolitika relatív vagy abszolút értelemben háttérbe szorul, elszigetelődik 2. Hála a szovjet kezdeményezéseknek, a világpolitika egyik, legfontosabb színterén olyan új folyamatok kezdődtek, amelyek Washington közreműködése nélkül sőt a Fehér Ház ellenére hatnak. Nixon számára elkerülhetetlen lépéskényszer volt hogy valamilyen módon bekapcsolódjék ezekbe a folyamatokba. 3. a pekingi utazás bejelentése után óriási bel- és külpolitikai nyomás nehezedett az amerikai elnökre abban az irányban, hogy tegye világossá: nem a szovjet— kínai nézeteltérések cinikus kiaknázására utazik a kínai fővárosba. Mind az amerikai közvélemény és törvényhozás, mind Washigton szövetségeseinek sora jól tudja, hogy egy, a szovjet—amerikai kapcsolatok rovására realizált kínai utazás többet ártana a világbékének Washingtonnak is, mint használna. 4. Végül, de távolról sem utolsósorban az utalás lényeges tényezője a közelgő elnökválasztási kampány. Újra bebizonyosodott, hogy ma már amerikai elnökjelölt nem számíthat belpolitikai sikerre, ha nem veszi figyelembe azt a mérhetetlen hatást, amit a Szovjetunió léte és tevékenysége a világpolitikában jelent Nixon sajtóértekezletén bejelenti moszkvai látogatását Anvar Szadat, az EAK elnöke elutazott Moszkvából Anvar Szadat, az Egyiptomi Arab Köztársaság elnöke, az Arab Szocialista Unió elnöke szerdán villásreggelit adott moszkvai hivatalos látogatása alkalmából. Szovjet részről Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin, Borisz Ponomarjov, valamint Andrej Gromiko külügyminiszter, Andrej Grecsko marsall, honvédelmi miniszter. Vlagyimir Vinogradov, a Szovjetunió kairói nagykövete vett részt a villásreggelin Egyiptomi részről Anvar Szadat, kíséretének tagjai voltak jelen a meleg, közvetlen hangulatú villásreggelin, amelyen Alekszej Koszigin és Anvar Szadat mondott pohárköszöntőt. A szovjet vezetőket meghívta egyiptomi látogatásra, amit elfogadtak. A látogatásról közös közleményt hoztak nyilvánosságra. Az egyiptomi elnök a Szovjetunióban tett látogatását befejezve tegnap elutazott Moszkvából. Hazafelé egy órára megszakította útját Belgrádban, majd továbbutazott Damaszkusz felé. Az iráni ünnepségek A világ számos országának államfője és kormányképviselője vesz részt a 2500. évfordulóval kapcsolatos ünnepségeken. Iránba utazott Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének elnöke, Ludvik Svoboda, csehszlovák államelnök, a Magyar Népköztársaságot Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke. Jugoszláviát Tito államfő képviseli. Az Egyesült Államokat Spiro Agnew alelnök képviseli, aki szerdán fejezte be kétnapos törökországi látogatását. Úton van Irán felé V. Olav norvég király és IX. Frigyes dán uralkodó is. Szintén szerdán érkezett Iránba Haile Szelasszié etióp császár A Német Szövetségi Köztársaság képviseletében a megbetegedett Heinemann elnök helyett Von Hasset, a Bundestag elnöke utazott Iránba. Az eredeti tervektől eltérően nem vesz részt az ünnepségeken Kuo Mo-zso, a Kínai Népköztársaság Országos Népi Gyűlése állandó bizottságának elnökhelyettese sem. Kuo Mo-zso megbetegedett és helyette Van Csing-jung, Peking teheráni ügyvivője képviseli a Kínai Népköztársaságot. Saigon közelében öt helikoptert robbantottak fel a szabadságharcosok A DNFF fegyveres alakulatai újabb nagyszerű fegyvertényt hajtottak végre. Szerdán hajnalban a népi erők egyik utász-alakulata behatolt a Saigontól mindössze 13 kilométerre északkeletre levő Di An nevű amerikai—dél vietnaimi támaszpont térségébe és felrobbantotta az agresszorok 5 katonai helikopterét. A partizán-akció sikerét a saigoni amerikai katonai parancsnokság szóvivője is kénytelen volt beismerni. Csak szerdán érkezett hír arról, hogy a felszabadító erők Saigontól 96 kilométerrel északnyugatra, a kambodzsai—dél-vietnami határ közelében lelőttek egy másik amerikai helikoptert is. Új vatikáni rendelkezések A Magyar Katolikus Püspöki Kar félhivatalos lapja, a Magyar Kurír közlése szerint. J. Villot, a Vatikán államtitkára 1971. évi október 1-i keltezéssel kiadott okmányokban arról értesítette Ijjas József érseket, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnökét, hogy megszüntették azoknak a vatikáni rendelkezéseknek a hatályát, melyeket 1957. évi július 16-án hoztak. Eszerint megszűnt a püspöki kar azon jogainak korlátozása amellyel a Vatikán magánál tartotta fenn annak engedélyezését, hogy katolikus pap országgyűlési képviselői, tanácstagi vagy más politikai tisztséget vállalhasson. Ezután a Magyar Püspöki Kart illeti ez a jog. A magyar püspökök felhatalmazást kaptak a fentiekkel kapcsolatos ügyek rendezésére. (MTI) st A 1 .0 Csütörtök, tail október 11. Péter János felszólalása az ENSZ közgyűlés általános politikai vitájában (Folytatás az 1. oldalról)zetközi viszonyokban, a változások egyik okát már említettem azzal hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének ajtaja nyílni készül a Kínai Népköztársaság előtt. Ennél lényegesebb ok az, hogy javulnak a Szovjetunió és az Egyesült Álamok kapcsolatai. A nemzetközi élet fő feladata minden demokratikus erő és minden emberséges ember számára a termonukleáris háború veszélyének elhárítása. Az egyezmények a szovjetunió és az Egyesült Államok között a termonukleáris háború véletlen kitörésének kiküszöbölésére és a Moszkva—Washington között létesített közvetlen ,,forró drót’’ rendszerének tökéletesítésére a nemzetközi élet egyik legfontosabb jó híre. A szovjet—amerikai viszony javulása mellett az általános nemzetközi viszonyok kedvező változása keretében az európai viszonyok új eseményei gyakoroltak lényeges hatást a nemzetközi légkörre és így a mostani közgyűlésre is. Az európai viszonyok ilyen nagy arányú változásában lényeges szerepe van a Német Demokratikus Köztársaság nagymértékű fejlődésének. Van kelet-német csoda is. Ez segítette elő a mostani nyugatnémet kormány minden korábbinál realisztikusabb politikáját. Ez vezetett el a Szovjetunió, valamint Lengyelország és a Német Szövetségi Köztársaság szerződéséhez, valamint a Nyugat-Berlinre vonatkozó négyhatalmi megállapodáshoz. A második világháború után az osztrák államszerződés óta ezek a szerződések a legfontosabb események Kelet és Nyugat között. Az európai biztonsági konferencia előkészítésében szükséges újabb előrehaladáshoz azt tartják előfeltételnek, hogy előzetesen mind a három dokumentum ratifikálása, illetve hatályba lépése történjék meg. A magyar kormány többféle formában kifejtette — a Varsói Szerződés többi tagállamaival együtt —, hogy a nemzetközi életben nem helyes a lényegükben bármennyire egybetartozó kérdések egyikének a megoldását sem a másik megoldásának az előfeltételévé tenni. Mi, akik készen vagyunk akár már holnap összeülni a konferenciára, kénytelenek vagyunk ezt a politikai realitást elfogadni. Viszont azt kérjük, hogy a várakozási időt ne töltsük tétlenséggel Vagyis: a többoldalú tárgyalások lehetőségének általános megnyílása előtt kezdjük el, illetve folytassuk kétoldalú tárgyalások keretében annak megvitatását, hogy milyen szervezésben képzeljük el a konferencia illetve a konferencia-sorozat előkészítését, a napirendjét és a megfogalmazandó dokumentumokat. Az európai biztonság ügye összefügg az egész világ békéjével Éppen így a közgyűlés elé terjesztett szovjet javaslatnak az általános békére és biztonságra vonatkozó eszméje összefügg az európai biztonsággal is. A magyar delegáció kész együttműködni a javaslattal összefüggő nemzetközi munkák tervének kidolgozásában. Nemcsak olyan kérdésekben mutatkozik javulás, amelyekben gyakorlati előrehaladás tapasztalható, hanem olyanokban is, amelyekben a gyakorlati megoldás felé vagy nagyon kevés, vagy egyáltalában semmilyen lépést nem tudtunk tenni. Ilyen kérdések: 1. A vietnami agresszió. A háború még mindig folyik. Időnként új lendületre sap, sőt újabban a korábbinál szélesebb területre is kiterjed. A vietnami nép megbecsülése azonban, ideértve igazának elismerését, soha nem volt általánosabb. Amikor a vietnami háború eszkalációja nagy mértékben kibontakozott, itt az Egyesült Nemzetek közgyűlésén a Magyar Népköztársaság a legelsők sorában jelentette ki, hogy csak a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen folyó bombázások megszüntetése nyithatja meg az utat a tárgyalási asztalhoz. Ez igazolódott. Most ugyanezzel a bizonyossággal mondjuk, hogy csak az öszszes dél-vietnami erők összefogásával létrehozható koalíciós kormány tudja a délvietnami, sőt a laoszi és kambodzsai fegyveres harcokat is megszüntetni. A béke Délkelet-Ázsiában csak az ottani népek valódi képviselőivel folytatott közvetlen tárgyalások révén érhető el. 2. A koreai kérdés. Javulás itt is van. Olyanok, akik korábban szerették ezt a kérdést hidegháborús célokra használni, ezen a közgyűlésen visszahúzódtak. A két Korea vöröskereszt szervezetei között folyó tárgyalások szintén jelentenek valami újat. Itt az ENSZ-ben az segítene, ha elmozdítanánk az ENSZ zászlót a Panmindzsonban folyó tárgyalások asztaláról, és ha a Korea újraegyesítésére és rehabilitációjára alakult bizottság tagjai visszaadnák megbízatásukat 3. A Közel-Kelet. A gyakorlati megoldás megközelítésének hiánya ellenére.javulás itt is van. Az arab népek ügyének igazságát a világ népei ma jobban értik, mint 1967-ben. A Biztonsági Tanács 242. számú határozatának az érvényesítésében — figyelembe véve minden érdekelt eddig kifejtett véleményét — a következő képzelhető el: Olyan átmeneti megoldást valósítani meg a Szuezi-csatorna megnyitása érdekében, amely magában foglalja Izrael készségének kifejezését arra, hogy csapatait az elfoglalt területekről kivonja. Amint az Egyiptomi Arab Köztársaság elnöke javasolta, hogy a Szuezi-csatorna keleti oldalán átmenetien az izraeli megszállók helyett ENSZ vagy más békefenntartó erők vegyék át az adminisztrációit, ugyanígy minden más terület adminisztrálását ugyanilyen erők vegyék át az összes kérdések megtárgyalásának befejezéséig. A nemzetközi viszonyok javulásánakszámos jelét tapasztaljuk tehát ezen a közgyűlésen. Azt is tudjuk azonban, hogy számos politikai tényező törekszik a javulás folyamatának megállítására és visszafordítására. Mivel azonban ennek a közgyűlés,nek az általános vitája a jó reménység jegyében folyik most ezeknek a visszahúzó törekvéseknek a részletezésébe nem szeretnék belebocsátkozni. A Magyar Népköztársaság külpolitikáját a következő alapelvek vezérelik: 1. Amint az ország belső életében a nép alapvető javát kívánjuk szolgálni, úgy külpolitikánkban minél kedvezőbb életfeltételeket kívánunk biztosítani a nép élete számára. 2. Mivel népünk és minden nép jövője alapvetően ősz,szefügg a termonukleáris háború elhárításának lehetőségével, ezért mi részt veszünk minden nagy nemzetközi együttműködésben, amely a termonukleáris háború , veszélyének elhárítására irányul. 3. A helyi konfliktusok is nagy háborúkhoz vezethetnek, ezért támogatunk minden lépést, amely az agreszszió felszámolására irányul. 4. A Varsói Szerződés és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa alapelveinek megfelelően a nagy nemzetközi együttműködésekért dolgozunk. Készek vagyunk részt, venni minden tárgyalásban — így az európai biztonsági rendszer kidolgozásában —, amely feleslegessé teheti a katonai szövetségi rendszereket. Amíg azonban a NATO képviselői nem hajlandók erre, erősítjük védelmi katonai szervezetünket. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa olyan intézmény, amely nem zárkózik el más országoktól. Mi az integráció mellett, de a diszkrimináció ellen vagyunk. 5. Szoros kapcsolatokat keresünk a szocialista országokkal, mindenekelőtt a Szovjetunióval. Keressük a többi szocialista országgal is kapcsolataink elmélyítését. Szélesíteni akarjuk kapcsolatainkat a Kínai Népköztársasággal és minden másik szocialista országgal, ideértve Albániát is. 6. Nagy törekvésünk, hogy Ázsia, Afrika, Latin-Amerika országaival bővüljenek kapcsolataink. 7. A békés egymás mellett élés elvei alapján fokozzuk kapcsolatainkat a nyugateurópai és az amerikai országokkal. Számos kérdést, mely a magyar—amerikai kapcsolatokat terhelte, sikerült rendezni az utóbbi időben. A két német állam viszonyának javulása új lehetőségeket tár fel a magyar—nyugatnémet kapcsolatok előtt is. Befejezésül Péter János U Thant érdemeit méltatta. Rendkívül meleg és hálás szavakat szeretnék mondani főtitkárunkról, A Thant-ról. Most már tíz éve szolgál, mint főtitkár. Kivétel nélkül mindenki tiszteli azt az önfeláldozó odaadást, amellyel az emberiség boldogabb jövője szolgálatára kívánja szentelni életét. Most sokféle okból — érthető módon — vissza kíván vonulni. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének jövője szempontjából —részben azért, hogy ne jusson a Népszövetség sorsára — az, lenne célszerű, ha a tagállamok kérnék főtitkárunkat, U Thantot, hogy amíg viszonylagosan általános egyetértés nem alakult ki új főtitkár-jelölttel kapcsolatban, átmeneti időre legalább egy-két évig folytassa munkáját. Ezt kívánom az Egyesült Nemzetek Szervezetének saját jövője érdekében és ezt kérem főtitkárunktól. A Thant-tól — fejezte be felszólalását Péter János külügyminiszter. Péter János magyar külügyminiszter nagy tetszéssel fogadott felszólalásával ért véget a délelőtti ülés. Az általános vitát befejező délutáni ülésen Burundi, Málta, Ciprus, Mauritius és Algéria képviselője szólalt fel. Csütörtökön és pénteken a közgyűlés 1. számi politikai bizottságának tanácskozásával folytatódik a világszervezet munkája. Amerikai matrózok tiltakozása Az Egyesült Államok Coral Sea nevű repülőgép anyahajója legénysége beadvánnyal fordult az amerikai kongresszushoz, hogy ne engedélyezzék hajójuk vietnami vizekre küldését. Képünkön: David Harris (középen) a háborúellenes amerikai mozgalom egyik szószólója, a matrózok képviselőjével beszélget