Napló, 1971. október (Veszprém, 27. évfolyam, 230-257. szám)

1971-10-14 / 240. szám

­ Befejeződtek a szovjet—egyiptomi tárgyalások Nixon moszkvai útja „Az ég feketéink az állam­férfiaktól’’ — írta a minap kommentárjában egy francia újságíró. Valóban, az utazás nemcsak turisztikai értelem­ben vált tömegmozgalommá, hanem politikai értelemben, vezető politikusok részéről is , mind tömegesebb jelenséggé válik. Nixon moszkvai útjá­nak bejelentése olyan idő­pontban hangzott el, amikor például a Szovjetunió három legmagasabb rangú vezetője a földkerekség legkülönbö­zőbb pontjaira tett utazás után, illetve előtt van. Brezsnyev csak a minap folytatott fontos tanácskozást a most már nemcsak kelle­mes meteorológiai, hanem politikai klímájáról is ismert Krím-félszigeten. A Szovjet­unió Kommunista Pártjának főtitkára járt Belgrádban, Budapesten és Szófiában és hamarosan a francia főváros­­ba utazik. Koszigin tárgyalt Algírban Rumedien elnökkel. Rabatban Hasszán királlyal, hamarosan Pierre Elliot Trudeau tanácskozópartnere lesz Kanadában, majd a skandináv fővárosokban foly­tat fontos megbeszéléseket Podgornij szovjet államfő néhány nappal ez­előtt tért haza a Vietnami Demokra­tikus Köztársaságból Indiát és Burmát is érintve, most pedig Irán vendége. Mindenre annak érzékelte­téséül érdemes emlékeztetni, hogy Richard Nixon a szov­jet csúcsdiplomácia páratlan aktivitásának kellős közepén jelentette be moszkvai útját és ezzel mintegy kiegészítet­te, megkoronázta a szovjet vezetők rendkívül gazdag­­tárgyalási programját, amely­nek legfrissebb eseménye egyébként Anvar Szadat egyiptomi elnök moszkvai látogatása volt. Ebből is a szovjet külpoli­tika ismert alapelveiből is kitűnik hogy szovjet oldalról aligha szorul különösebb magyarázatra az amerikai el­nök utazása. Moszkvában mindig is vallották, hogy az atomháború alternatívája csak a lenini békés együtt­élés realizálása lehet és en­nek egyik igen hasznos, eredményes eszköze a vezető államférfiak személyes esz­mecseréje. Amerikai részről már nem ilyen egyértelmű a helyzet: a közvélemény jól emlékszik az amerikai külpolitika nem egyszer váratlan vargabetűi­re, a párizsi csúcsot meghiú­sított U—2 ügyre a glassbo­­rough-i találkozót követő Johnson-féle visszakozásra és többi hasonló példára. Miért döntött most Nixon a moszk­vai utazás mellett? 1. A szovjet diplomácia szuperaktivitása azzal a ve­széllyel járt, hogy az ameri­kai külpolitika relatív vagy abszolút értelemben háttérbe szorul, elszigetelődik 2. Hála a szovjet kezdemé­nyezéseknek, a világpolitika egyik, legfontosabb színterén olyan új folyamatok kezdőd­tek, amelyek Washington közreműködése nélkül sőt a Fehér Ház­ ellenére hatnak. Nixon számára elkerülhetetlen lépéskényszer volt hogy va­lamilyen módon bekapcso­lódjék ezekbe a folyama­tokba. 3. a pekingi utazás beje­lentése után óriási bel- és külpolitikai nyomás neheze­dett az amerikai elnökre ab­ban az irányban, hogy tegye világossá: nem a szovjet— kínai nézeteltérések cinikus kiaknázására utazik a kínai fővárosba. Mind az amerikai közvélemény és törvényho­zás, mind Washigton szö­vetségeseinek sora jól tudja, hogy egy, a szovjet—ameri­kai kapcsolatok rovására rea­lizált kínai utazás többet ár­tana a világbékének Wa­shingtonnak is, mint hasz­nálna. 4. Végül, de távolról sem utolsósorban az utalás lé­nyeges tényezője a közelgő elnökválasztási kampány. Újra bebizonyosodott, hogy ma már amerikai elnökjelölt nem számíthat belpolitikai sikerre, ha nem veszi fi­gyelembe azt a mérhetetlen hatást, amit a Szovjetunió léte és tevékenysége a világ­politikában jelent Nixon sajtóértekezletén bejelenti moszkvai látogatását Anvar Szadat, az EAK elnöke elutazott Moszkvából Anvar Szadat, az Egyipto­mi Arab Köztársaság elnö­ke, az Arab Szocialista Unió elnöke szerdán villásreggelit adott moszkvai hivatalos lá­togatása alkalmából. Szovjet részről Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszi­­gin, Borisz Ponomarjov, va­lamint Andrej Gromiko kül­ügyminiszter, Andrej Gre­cs­­ko marsall, honvédelmi mi­niszter. Vlagyimir Vinogra­dov, a Szovjetunió kairói nagykövete vett részt a vil­lásreggelin Egyiptomi részről Anvar Szadat, kíséretének tagjai voltak jelen a meleg, közvet­­len hangulatú villásreggelin, amelyen Alekszej Koszigin és Anvar Sz­adat mondott pohárköszöntőt. A szovjet ve­zetőket meghívta egyiptomi látogatásra, amit elfogadtak. A látogatásról közös közle­ményt hoztak nyilvánosságra. Az egyiptomi elnök a Szov­jetunióban tett látogatását befejezve tegnap­ elutazott Moszkvából. Hazafelé egy órára megszakította útját Belgrádban, majd továbbuta­zott Damaszkusz felé. Az iráni ünnepségek A világ számos országának államfője és kormányképvi­selője vesz részt a 2500. év­fordulóval kapcsolatos ün­nepségeken. Iránba utazott Nyikolaj Podgornij, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa el­nökségének elnöke, Ludvik Svoboda, csehszlovák állam­elnök, a Magyar Népköztár­saságot Losonczi Pál, az El­nöki Tanács elnöke. Jugosz­láviát Tito államfő képviseli. Az Egyesült Államokat Spiro Agnew alelnök képviseli, aki szerdán fejezte be kétnapos törökországi látogatását. Úton van Irán felé V. Olav norvég király és IX. Frigyes dán uralkodó is. Szintén szerdán érkezett Iránba Ha­ile Szelasszié etióp csász­ár A Német Szövetségi Köztár­saság képviseletében a meg­betegedett Heinemann elnök helyett Von Hasset, a Bun­destag elnöke utazott Iránba. Az eredeti tervektől eltérően nem vesz részt az ünnepsé­geken Kuo Mo-zso, a Kínai Népköztársaság Országos Né­pi Gyűlése állandó bizottsá­gának elnökhelyettese sem. Kuo Mo-zso megbetegedett és helyette Van Csing-jung, Peking teheráni ügyvivője képviseli a Kínai Népköztár­saságot. Saigon közelében öt helikoptert robbantottak fel a szabadságharcosok A DNFF fegyveres alaku­latai újabb nagyszerű fegy­vertényt hajtottak végre. Szerdán hajnalban a népi erők egyik utász-alakulata behatolt a Saigontól mind­össze 13 kilométerre észak­keletre levő Di An nevű amerikai—dél vietnaimi­­ tá­maszpont térségébe és fel­robbantotta az agresszorok 5 katonai helikopterét. A par­tizán-akció sikerét a saigoni amerikai katonai parancs­nokság szóvivője is kényte­len volt beismerni. Csak szerdán érkezett hír arról, hogy a felszabadító erők Saigontól 96 kilométer­rel észak­nyugatra, a kam­bodzsai—dél-vietnami határ közelében lelőttek egy má­sik amerikai helikoptert is. Új vatikáni rendelkezések A Magyar Katolikus Püs­pöki Kar félhivatalos lapja, a Magyar Kurír közlése sze­rint. J. Villot,­ a Vatikán ál­lamtitkára 1971. évi október 1-i keltezéssel kiadott okmá­nyokban arról értesítette Ijjas József érseket, a Ma­gyar Katolikus Püspöki Kar elnökét, hogy megszüntették azoknak a vatikáni rendel­kezéseknek a hatályát, me­lyeket 1957. évi július 16-án hoztak. Eszerint megszűnt a püspöki kar azon jogainak korlátozása amellyel a Va­tikán m­agánál­ tartotta fenn annak­ engedélyezését, hogy katolikus pap országgyűlési képviselői, tanácstagi vagy más politikai tisztséget vál­lalhasson. Ezután a Magyar Püspöki Kart illeti ez a jog. A magyar püspökök felhatal­mazást kaptak a fentiekkel kapcsolatos ügyek rendezé­sére. (MTI) st A 1­­­ .0 Csütörtök, tail október 11. Péter János felszólalása az ENSZ közgyűlés általános politikai vitájában (Folytatás az 1. oldalról)­zetközi viszonyokban, a vál­tozások egyik okát már em­lítettem azzal hogy az Egye­sült Nemzetek Szervezetének ajtaja nyílni készül a Kínai Népköztársaság előtt. Ennél lényegesebb ok az, hogy javulnak a Szovjetunió és az Egyesült Álamok kap­csolatai. A nemzetközi élet fő feladata minden demokra­tikus erő és minden ember­séges ember számára a ter­monukleáris háború veszé­lyének elhárítása. Az egyez­mények a szovjetunió és az Egyesült Államok között a termonukleáris háború vé­letlen kitörésének kiküszöbö­lésére és a Moszkva—Wa­shington között létesített közvetlen ,,forró drót’’ rend­szerének tökéletesítésére a nemzetközi élet egyik leg­fontosabb jó híre. A szovjet—amerikai vi­szony javulása mellett az ál­talános nemzetközi viszonyok kedvező változása keretében az európai viszonyok új ese­ményei gyakoroltak lényeges hatást a nemzetközi légkör­re és így a mostani közgyű­lésre is. Az európai viszonyok ilyen nagy arányú változásában lényeges szerepe van a Né­met Demokratikus Köztársa­ság nagymértékű fejlődésé­nek. Van kelet-német csoda is. Ez segítette elő a mosta­ni nyugatnémet kormány minden korábbinál realiszti­kusabb politikáját. Ez vezetett el a Szovjet­unió, valamint Lengyelor­szág és a Német Szövetségi Köztársaság szerződéséhez, valamint a Nyugat-Berlinre vonatkozó négyhatalmi meg­állapodáshoz. A második vi­lágháború után az osztrák államszerződés óta ezek a szerződések a legfontosabb események Kelet és Nyugat között. Az európai biztonsági kon­ferencia előkészítésében szükséges újabb előrehala­dáshoz azt tartják előfelté­­telnek­, hogy előzetesen mind a három dokumentum rati­fikálása, illetve hatályba lé­pése történjék meg. A ma­gyar kormány több­féle formában kifejtette — a Varsói Szerződés többi tag­államaival együtt —, hogy a nemzetközi életben nem helyes a lényegükben bár­mennyire egybetartozó kérdé­sek egyikének a megoldását sem a másik megoldásának az előfeltételévé tenni. Mi, akik készen vagyunk akár már holnap összeülni a konferenciára, kénytelenek vagyunk ezt a politikai rea­litást elfogadni. Viszont azt kérjük, hogy a várakozási időt ne töltsük tétlenséggel Vagyis: a többoldalú tárgya­lások lehetőségének általános megnyílása előtt kezdjük el, illetve folytassuk kétoldalú tárgyalások keretében annak megvitatását, hogy milyen szervezésben képzeljük el a konferencia illetve a konfe­rencia-sorozat előkészítését, a napirendjét és a megfogal­mazandó dokumentumokat. Az európai biztonság ügye összefügg az egész világ bé­kéjével Éppen így a köz­gyűlés elé terjesztett szovjet javaslatnak az általános bé­kére és biztonságra vonat­kozó eszméje összefügg az európai biztonsággal is. A magyar delegáció kész együttműködni a javaslattal összefüggő nemzetközi mun­kák tervének kidolgozásá­ban. Nemcsak olyan kérdések­ben mutatkozik javulás, ame­lyekben gyakorlati előreha­ladás tapasztalható, hanem olyanokban is, amelyekben a gyakorlati megoldás felé vagy nagyon kevés, vagy egyálta­lában semm­ilyen lépést nem tudtunk tenni. Ilyen kérdések: 1. A vietnami agresszió. A háború még mindig folyik. Időnként új lendületre s­ap, sőt újabban a korábbinál szélesebb területre is kiter­jed. A vietnami nép megbe­csülése azonban, ideértve igazának elismerését, soha nem volt általánosabb. Amikor a vietnami háború eszkalációja nagy mérték­ben kibontakozott, itt az Egyesült Nemzetek közgyűlé­sén a Magyar Népköztársa­ság a legelsők sorában jelen­tette ki, hogy csak a Vietna­mi Demokratikus Köztársa­ság ellen folyó bombázások megszüntetése nyithatja meg az utat a tárgyalási asztal­hoz. Ez igazolódott. Most ugyanezzel a bizonyossággal mondjuk, hogy csak az ösz­­szes dél-vietnami erők össze­fogásával létrehozható koalí­ciós kormány tudja a dél­vietnami, sőt a laoszi és kam­bodzsai fegyveres harcokat is megszüntetni. A béke Délkelet-Ázsiában csak­ az ottani népek valódi képviselőivel folytatott köz­vetlen tárgyalások révén ér­hető el. 2. A koreai kérdés. Javu­lás itt is van. Olyanok, akik korábban szerették ezt a kérdést hidegháborús célok­ra használni, ezen a közgyű­lésen visszahúzódtak. A két Korea vöröskereszt szerveze­tei között folyó tárgyalások szintén jelentenek valami újat. Itt az ENSZ-ben az se­gítene, ha elmozdítanánk az ENSZ zászlót a Panmind­­zsonban folyó tárgyalások asztaláról, és ha a Korea új­raegyesítésére és rehabilitá­ciójára alakult bizottság tag­jai visszaadnák megbízatásu­kat 3. A Közel-Kelet. A gya­korlati megoldás megközelí­tésének hiánya ellenére­­.ja­vulás itt is van. Az arab né­pek ügyének igazságát a vi­lág népei ma jobban értik, mint 1967-ben. A Biztonsági Tanács 242. számú határoza­tának az érvényesítésében — figyelembe véve minden ér­dekelt eddig kifejtett véle­ményét — a következő kép­zelhető el: Olyan átmeneti megoldást valósítani meg a Szuezi-csa­­torna megnyitása érdekében, amely magában foglalja Iz­rael készségének kifejezését arra, hogy csapatait az elfog­lalt területekről kivonja. Amint az Egyiptomi Arab Köztársaság elnöke javasol­ta, hogy a Szuezi-csatorna keleti oldalán átmenetien az izraeli megszállók helyett ENSZ vagy más békefenn­tartó erők vegyék át az ad­minisztrációit, ugyanígy min­den más terület adminisztrá­lását ugyanilyen erők vegyék át az összes kérdések meg­tárgyalásának befejezéséig. A nemzetközi viszonyok javulásának­­számos jelét ta­pasztaljuk tehát ezen a köz­gyűlésen. Azt is tudjuk azon­ban, hogy számos politikai té­nyező törekszik a javulás fo­lyamatának megállítására és visszafordítására. Mivel azonban ennek a közgyűlés­,­nek az általános vitája a jó reménység jegyében folyik most ezeknek a visszahúzó tö­rekvéseknek a részletezésébe nem szeretnék belebocsát­kozni. A Magyar Népköztársaság külpolitikáját a következő alapelvek vezérelik: 1. Amint az ország belső életében a nép alapvető ja­vát kívánjuk szolgálni, úgy külpolitikánkban minél ked­vezőbb életfeltételeket kívá­nunk biztosítani a nép élete számára. 2. Mivel népünk és minden nép jövője alapvetően ősz­,­szefügg a termonukleáris há­ború elhárításának lehetősé­gével, ezért mi részt veszünk minden nagy nemzetközi együttműködésben, amely a termonukleáris háború , ve­szélyének elhárítására irá­nyul. 3. A helyi konfliktusok is nagy háborúkhoz vezethet­nek, ezért támogatunk min­den lépést, amely az agresz­­szió felszámolására irányul. 4. A Varsói Szerződés és a Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsa alapelveinek megfelelően a nagy nemzet­közi együttműködésekért dol­gozunk. Kész­ek vagyunk részt, ven­ni minden tárgyalásban — így az európai biztonsági rendszer kidolgozásában —, amely feleslegessé teheti a katonai szövetségi rendsze­reket. Amíg azonban a NATO képviselői nem hajlandók erre, erősítjük védelmi ka­tonai szervezetünket. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa olyan in­tézmény, amely nem zárkó­zik el más országoktól. Mi az integráció mellett, de a diszkrimináció ellen va­gyunk. 5. Szoros kapcsolatokat ke­resünk a szocialista orszá­gokkal, mindenekelőtt a Szovjetunióval. Keressük a többi szocialista országgal is kapcsolataink elmélyítését. Szélesíteni akarjuk kapcso­latainkat a Kínai Népköz­­társasággal és minden mási­k szocialista országgal, ideért­ve Albániát is. 6. Nagy törekvésünk, hogy Ázsia, Afrika, Latin-Ameri­­ka országaival bővüljenek kapcsolataink. 7. A békés egymás mellett élés elvei alapján fokozzuk kapcsolatainkat a nyugat­­európai és az amerikai or­szágokkal. Számos kérdést, mely a magyar—amerikai kapcsolatokat terhelte, sike­­­rült rendezni az utóbbi idő­ben. A két német állam viszo­nyának javulása új lehetősé­geket tár fel a magyar—nyu­gatnémet kapcsolatok előtt is. Befejezésül Péter János U Thant érdemeit méltatta. Rendkívül meleg és hálás szavakat szeretnék mondani főtitkárunkról, A Thant-ról. Most már tíz éve szolgál, mint főtitkár. Kivétel nélkül mindenki tiszteli azt az ön­feláldozó odaadást, amellyel az emberiség boldogabb jö­vője szolgálatára kívánja szentelni életét. Most sokféle okból — érthető módon — vissza kíván vonulni. Az Egyesült Nemzetek Szerve­zetének jövője szempontjá­ból —­részben azért, hogy ne jusson a Népszövetség sor­sára — az, lenne célszerű, ha a tagállamok kérnék főtitká­runkat, U Thantot, hogy amíg viszonylagosan általá­nos egyetértés nem alakult ki új főtitkár-jelölttel kap­­csolatban, átmeneti időr­e­ legalább egy-két évig foly­­tassa munkáját. Ezt kívánom az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének saját jövője érde­kében és ezt kérem főtitká­runktól. A Thant-tól — fe­jezte be felszólalását Péter János külügyminiszter. Péter János magyar kül­­ügyminiszter nagy tetszéssel fogadott felszólalásával ért véget a délelőtti ülés. Az ál­talános vitát befejező dél­utáni ülésen Burundi, Málta, Ciprus, Mauritius és Algéria képviselője szólalt fel. Csütörtökön és pénteken a közgyűlés 1. számi­ politikai bizottságának tanácskozásá­val folytatódik a világszer­vezet munkája. Amerikai matrózok tiltakozása Az Egyesült Államok Coral Sea nevű repülőgép anyahajója legénysége beadvánnyal fordult az amerikai kongresszushoz, hogy ne engedélyezzék hajójuk vietnami vizekre küldését. Képünkön: David Harris (középen) a háborúellenes ame­rikai mozgalom egyik szószólója, a matrózok képviselőjével beszélget

Next