Napló, 1971. október (Veszprém, 27. évfolyam, 230-257. szám)
1971-10-03 / 231. szám
Vasárnap, 1971. október 3. Rádió—tévé A Kalevala „felvonásai" Esetek és esetmódszerek — Lesz-e zippzár-mozgalom? Felhívás a Ki mit tud ra? Szerdán este jelentkezett a televízióban a Jogi esetek című felvilágosító műsor első része. A különböző jogi műsoroknak nagyon fontos szerepük lehet abban, hogy a társadalmat ráébresztik jogaira, kötelességeire, s ezáltal a szocialista demokrácia gyakorlati kiteljesítésére ösztönöznek. A sajtónak régi hagyománya a jogi tanácsadás, a rádióban is a népszerű műsorok közé tartozik ez a fajta ismeretterjesztés, s a televízió is kezdi megkeresni a műfajhoz illő lehetőségeket. A sorozat első részének tapasztalatai alapján feltétlenül hasznosnak kell ítélnünk ezt a műsort. Nemcsak azért, mert egyáltalán életre hívták, hanem azért is mert szinte plasztikusan szemléletes módszerével valóban,felhasználható tanulságokkal szolgált. A konkrét esetek vizsgálata során arra is nagyon jó példákat kaptunk, hogy az emberek természetes jogi érzéke (vagy igazságérzete) és a jogszabályok nem mindig fedik ugyan egymást jogrendszerünk alapja mégis a lehető legtermészetesebb módon érvényesülő társadalmi igazság. És arra is, hogy a legapróbbnak, legjelentéktelenebbnek látszó ügyekben is milyen széleskörű tájékozottságra van szükségünk a döntéshez. Reméljük hosszú sorozat lesz a jogi esetek, hiszen vitás kérdésekre mindig számíthatunk, s a tanulásra, a tájékozódásra mindig szükségünk lesz. A rádió egyik csütörtök éjszakai adásában („A hazai társadalomkutatás tapasztalataiból”) egy ezzel összefüggő, de általános következtetésekre alkalmat adó beszámolót hallhattunk. A közgazdaságtudományi egyetem szociológiai kutatócsoportjának vezetője, Nemes Ferenc amerikai tapasztalatainak elmondása során az ottani egyetemi oktatás új módszerét, az „eset-módszert” is szóba hozta. A lényege ennek a módszernek az, hogy az egyetemi hallgatók nem előadásokat hallgatnak, hanem konkrét esetek elemzése során készülnek fel arra, hogy későbbi munkakörüket minél hatékonyabban tölthessék be. Oktatásunkban vannak ugyan hagyományai ennek a módszernek, de csak néhány egyetemen, és ott is csak elvétve. Átalakulóban van nálunk is, mint világszerte mindenütt, az egész oktatási folyamat. Nem ártana, ha reformjaink során sokkal nagyobb figyelmet szentelnénk ennek az „eset-módszernek”. Az iskola nem hogy közelebb kerülne így az élethez, maga is „élet” lehetne. Dramaturgiai átalakítás nélkül alkalmazta színpadra, tagolta felvonásokra a világirodalom egyik legszebb népi eposzát, a Kalevalát a Körszínház előadásáról készült felvétel pénteken este a televízióban. Nem beszélve a szép élményről, elsősorban művelődéstörténeti tett volt ez a bemutató, ezért érdemel meg minden elismerést. De éppen ezért lett volna szükség az előadás nagyobb előkészítésére is. Szinte irodalmunk szerves részének tekintjük a finn népi eposzt, mégis elég keveset tudunk róla. Még az irodalmilag iskolázott emberek is többnyire csak a címére, s főhőseinek, Vejnemöjnennek, Ilmarinennek a nevére emlékeznek egykori tanulmányaikból. Ez a bemutató jó alkalom arra, hogy röviden felidézzük a világirodalom nagy alkotásának néhány művelődéstörténeti „felvonását” is. Az egész Kalevala elég „későn”, valószínűleg a tizenhatodik-tizennyolcadik században keletkezett. Mégis ősi népi eposz, hiszen a legősibb népköltészeti elemekből állt egybe. Egyes részleteit Lönnrot Illés gyűjtötte össze a múlt század közepén, ő formálta egységes egésszé Végleges formájában 50 énekből, 22 795 sorból áll, sorformája rokon a magyar ősi nyolcassal. Ebben a végleges formájában 1849-ben jelent meg először. Híre elég gyorsan eljutott hozzánk, nagy hatással volt a tizenkilen" "talk század második felén ír magyar irodalmára. Első magyar fordítása (Barna Ferdinándé) 1871-ben készült el, de ennél sokkal sikeresebb volt Vikár Béla 1909-ben megjelent fordítása. Máig is ezt olvassuk. Megjelent a felhívás a jövő évi Ki mit tud ra. A fiatalok nagy vetélkedőjét ötödször rendezi meg a televízió. Az érdeklődők figyelmébe: november tizenötödikéig lehet jelentkezni, 1972 májusáig kell lebonyolítani a városi, járási, megyei, kerületi selejtezőket, májustól júliusig tartanak a televíziós döntők. Jelentkezni nem a televízióban kell, hanem a helyi művelődési központokban. Egy érdekes felhívás jelent meg a televízió péntek esti híradójában is. A televíziósok a „zippzár-mozgalom” elindítására buzdítják az autósokat. Az a lényege ennek a mozgalomnak, hogy azokon a forgalmi pontokon, ahol a két sávos út ezr sávossá válik, egyszer az egyik gépkocsi soroljon át, máskor a másik. Mint ahogyan a tippzárat húzzuk össze. Autós ember vagyok én is, ezennel bejelentem lelkes csatlakozásomat a mozgalomhoz. Még azt is megígérem, hogy tapasztalataimról beszámolok. És még abban is bízom, hogy rövidesen alkalmam is lesz beszámolni. Balogh Elemér fejedelmi zamatot a híres szürkebarnáknak, zöldszilváninak, kéknyelűnek. A szüret idejét ma a borosszakerak nyikorgásé, a tőkék közül felreppenő vidám kacaj jelzi. Néhol halik nótaszó is rebben, s idehallik az őrlők monoton kereplése. Hol vannak már a régi öreg mozsárágyúk, melyekkel hajdan jelezték: kezdődik a badacsonyi szüret Ereklyék, múzeumi tárgyak, akárcsak az ősi viharágyúk, melyekkel a korabeli naiv hiedelem szerint — a felhők elé lőttek, hogy elriasszák a vihart. Páratlan és becses ritkaságai ma már a tópartnak — az országnak. A s kanyargós kis köves utakon barangoló vándornak önkéntelenül a költők sorai jutnak az eszébe: „Nem csodálnám, ha a forduló után / szembejönne fehér lepelben egy lány / amforával a fején.. .” Talán kézenfogva elhívnám a Rózsakőhöz... Mert közel van,a szőlők fölött az a hatalmas, kör alakú szikla, s kedves, szép a legendája is. Reményt keltő érzéseket ébreszt, a fiatalok, szerelmesek szívében, hiszen ha egy fiú és egy lány kézenfogva, háttal a Balatonnak leül e kőtuskára, akkor még abban az évben egymáséi lesznek. Igaz-e? — kit érdekel. Kedves történet, s hát egyszer minden erre járó kipróbálja... A Rózsakő fölött már az ember belevesz a hegyoldalt belengő, szinte múltszázadbeli romantika sűrűjébe. Mintegy választóvonal ez a part, a hegyaljai lüktetés és a komor, fenséges bazaltvilág közt. Csodálatos sziklaformák, 60—70 méteres oszlopok, tornyok, óriás bástyaszirtek, melyek hajdan, a hirtelen, lehűlő lávától repedtek, szakadtak ilyen gyönyörűvé." Milyen óriási erők gyűrkőztek itt e mesebeli birodalomban ... ? Ahol olyan félelmetes méretű és többezer tonnányi sziklapáholyok, kőasztalok keletkeztek, mint a Páholykilátó bérce és a szépnevű Harangozó Bőre. Érdekes nevét azért kapta, mert ha kalapáccsal megütik itt a bazaltot, olyan csengő, érces hangot ad, mint a harang. Ilyenkor mondják az itt élők: „megszólalt a Harangozó Bőre.’’ Mögötte magasodik a hatalmas Ranolder-kereszt, melyet 1857-ben emeltek, s az akkori püspökről nevezték el. A vér és verejték szimbóluma, a túlfeszített munka tébolyának, iszonyatának rettentő emlékműve. A legenda szerint 40 bivallyal vonszoltatták fel ide 400 méter magasra a kereszt roppant köveit, s amikor az eltikkadt állatok megláttak a hatalmas víztükört, szomjúságukban eliramlottak, s lezuhantak a szédítő mélységű szakadékba. Történelmi táj — írtuk. Török dúlta, tatár égette, német sanyargatta vidék, de mindig otthona bújdosó kurucoknak, szabadsághősöknek. S ha valaki egyszer végigmegy a Bujdosók lépcsőjének 464 lépcsőfokán, az fáradságában hirtelen úgy elátkozza, hogy másnap az élmények tisztultával alig győzi dicsérni. A közelben lévő Rodostó turistaház falán lévő márvány táblán ez olvasható: „11. Rákóczi Ferenc Magyarország és Erdély választott fejedelme Rodostóban bekövetkezett halála emlékére épült menedékház őrizze hűséges bujdosótársainak emlékét”. Itt látható a Rákóczi emlékkiállítás is. S ha Badacsonyról beszélünk, feltétlenül szólni kell a művészekről, mert otthont adott , hegy mindig a költőknek, íróknak, festőknek is. Akik műveikben tették híressé és felejthetetlenné. Itt élt és alkotott a balatoni tájak és a hegy romantikájának a legnagyobb költője Kisfaludy Sándor és neje Szegedy Róza. A ma múzeumnak berendezett Szegedy Róza házban írta a költő a Hímfy című kötetének „Boldog szerelem” ciklusát. Jellemzően Badacsonyban nagy a Kisfaludy kultusz; utat, forrást, kilátót és múzeumot neveztek el a költőről. Megronthatatlan és ünnepi a varázs, amely ma is ott leng a hajdani présház és pincehajlék között. A hegy hitelesítette Kisfaludy román Lilláját, szerelmét, líráját Innen a hegyről nézte a végtelen vizet Egry József is, e táj legnagyobb festője, akinek képei ezt mondják: a világ mély titkú setétjét / emberi szépséggé bontja-teremti a fény!” Látta, ahogy egybeolvad a víz az éggel és minden sejtelmessé, döbbenetesen széppé oldódik a lény vizében. Fodor András így ír a nagy mesterről a „Vízrenéző”ben: „És ő csak ül, a vízre néz / a tó ringatja ráncos arcát... / és zöld tükrében látja el a háttal elfödött világot / s hallja a föld neszét, amint / a nádasok közt átszivárog.” Itt élt és dolgozott Bernáth Aurél és Jankovich Ferenc, s pihenőházában gyakran ott találjuk ma is Tatay Sándort. S mily szép a múzeumban kiállított „Badacsonyi Almanach”, ahol mai költők, művészek vallanak szeretetükkel, szívük melegével a hegyről, e „ledobbant, fáradt mammut-óriásról”. Az alkonyat Badacsonyban a tó pihenni készülő káprázatát és békés, őszi csendességet hoz. A hegy árnyékot borít a tájra, s tán mindez komornak is tűnne, ha a szőlők, présházak között vibráló fények, a vidámság, emberi hangok és neszek el nem árulnák, hogy ez a természet alkotta, dolgos kéz formálta világ ma is él, lélegzik. Emberi és nagyon szép... S ilyenkor az „alkonyi nap köszörűkövén, szikrázik még a Badacsony." Józsa Benő (Felhasznált forrásmunkák: Sági Károly—Zákonyi Ferenc: Balaton, és Lipták Gábor: Vallomások a Balatonról című művei) NAPLÓ Este hét óra, az az idő, amikor a menza a központja a veszprémi egyetemi városrésznek. Vacsora után egy kis csoport gyűlik össze az egyik ötödik emeleti szobában. Fiúk és lányok, másodévesek, keszthelyiek. — Se keszthelyiek, se veszprémiek — mondja egyikük nevetve. A két egyetem, az agrártudományi és a vegyipari közti megállapodás értelmében egy évig Veszprémben tanulnak a keszthelyi agrokémia szak hallgatói. Ez az első közös évfolyam, a két félév idejére mindkét egyetem „polgárai” közé számítja őket. Érdeklődésemre, hogy mit várnak, ettől az egy évtől, s milyenek az első benyomásaik, hevesen reagálnak. Látszik, hogy ez állandó téma esténként a kollégiumi szobákban. Egyedülálló kísérlet — Úgy érezzük, hogy kísérleti ez az évfolyam, vagy beválik, vagy nem. Ilyen nincs se Magyarországon, se máshol a világon Valóban egyedülálló ez a kísérlet, mert az, hogy egy egyetemista néhány félévet más egyetemen hallgat, régen nálunk is bevett szokás volt, más országokban ma is dívik. Haszna nyilvánvaló, mert a diák ebben a rendszerben oda megy, ahonnan többet vár. De hogy egy egész évfolyam vonuljon át egy másik egyetemre... — Nem is egy, hanem másfél évről volt szó a legelején! Bár ha a legelejénél tartunk, elmondhatjuk, nem tudtuk, mire is jelentkezünk. — A mezőgazdaságnak nagy szüksége van ránk, ha végzünk, nem lesznek elhelyezkedési gondjaink. De azért mi most inkább csak azt látjuk, hogy mi a hátrányunk a többi agrároshoz képest. Szerintem az egyik legnagyobb probléma, hogy nehéz összekapcsolni, egybehangolni a két egyetem tananyagát — magyarázza a KISZ-titkár, Palóc András. — Az előző évben Keszthelyen tanult kémiát jobb, ha elfelejtjük, mondta az egyik előadó. A kémiában itt mindent elölről kezdünk, a harmadik évtől, újra Keszthelyen, pedig jönnek majd a nehézségek: olyan vizsgák is lesznek, amikhez az első évben tanultakat is fel kell használni. De hát egy év kiesés ... Jobb lenne, ha a második helyett az első évet töltenénk itt Veszprémben — Bementünk a laborba, azt se tudtuk, minek mi a neve — veszi át a szót egy szakállas fiú. — Lényegében elsősök vagyunk ismét s mire visszamegyünk Keszthelyre, ott már két, számunkra ismeretlen évfolyam is lesz, megint ..elsősök” leszünk. — Azért itt nem elsősként kezelnek bennünket — vetik. ellen. Két egyetem között Magasabb színvonal és bizonytalanság Sok minden tisztázatlan előttük. Befolyásolja a hangulatukat az is, hogy a veszprémi egy hónap alatt már ketten morzsolódtak le közülük. Az egyik fiúnál azért kellett távoznia, mert „útközben” derült ki, hogy szervezete miatt nem alkalmas „kémikusnak”. A két egyetem között lényegesek a különbségek. — Itt egész másképp okítanak, nehezebb mint Keszthelyen — folytatja Szabó Jenő. — Napról napra kell készülni. Keszthely „humánusabb” volt, szabadabb, könnyebb. Persze érthető, ezeket a képleteket, folyamatokat be kell vágni, mellédumálni nem lehet. Az megint más kérdés, hogy teljesen elütő a két képzés jellege; a vegyészhallgatók a kémiai gyártásmechanizmusokkal ismerkednek meg, mi pedig egész más oldalról közelítjük meg a kémiát: azt tanuljuk meg, hogy milyen hatásúak az élővilágra ezek a vegyszerek. — Tömény kémia — így Sági Károly, aki elég nehezen árulja el a nevét. A beszélgetés közben egyébként többen megjegyzik, hogy ezt vagy azt ne írjam meg... — Ennek ellenére érdekes az oktatás mert magas színvonalú logikus és érthető a tananyag. Nagy jövő áll az e fajta agrárképzés előtt, de őszintén szólva még ma sem tudjuk, hogy mi lesz belőlünk. Azt mondják, a tantervünket még el sem fogadta a minisztérium. Egy kicsit szenvedő alanyoknak érzik magukat. Nem keseregnek, csak kellemetlennek tartanak néhány dolgot. Érthető, hogy másképp látják, az új tagozat kérdéseit, mint egyetemek vezetői, az ő jövőjükről van szó, nekik lenne igazán elevenbe vágó, ha valami nem sikerülne. És elsősorban szokatlan mindez. Hogy félévig csak orosz, szerves és szervetlen kémia, fizikai kémia meg laborgyakorlatok, a második szemesztertől pedig még néhány kémiai tantárgy... Az ellátással elégedettek, csak az egyetem és a kollégium zsúfoltabbnak tűnik nekik, mint Keszthelyen volt. Jó az is, hogy nincs messze az egyetem. Keszthelyen jó húszperces séta a kollégiumtól. A nagyobb önállóság — és árnyoldalai És az új közösség, a beilleszkedés? — Elég zárt még az évfolyam, nem illeszkedtünk még be a veszprémiek közösségébe. A párhuzamos második évfolyammal szeretnénk először felvenni a kapcsolatot. — Itt nagyobb az autonómiánk, de nagyobb a felelősségünk is! Kevesebb az elszámoltatás, néhány dologban azonban hátrányban vagyunk mindkét egyetem diákjaihoz képest: nehézkes az ügyintézésünk, lelassultak a folyamatok az anyaegyetemmel. Sok mindent csak levelezéssel vagy utazgatással lehet elintézni. Nemrég KISZ-gyűlésen beszélték meg az indulás gondjait, őszintén elmondták az első hetek tapasztalatait, javaslataikkal hozzá akarnak járulni akezdeményezés sikeréhez, hogy nekik is jobb legyen , hogy az utánuk következő évfolyamoknak kevesebb nehézséggel kelljen megbirkózniuk. Búcsúzkodunk, néhányan sietnek le a klubba, valami jó program lesz. Mert végeredményben azért jól érzik itt magukat. Sarusi Mihály Kiállítás a faluról falura A Hazafias Népfront a tapolcai járásban fotókiállítást vándoroltat a Szovjetunió népeinek életéről. A 30 tablón, 150 képből összeállított kiállítás Orbán Józsefnek, a Hazafias Népfront járási bizottsága titkárának a munkája. Eddig öt községben, közel kétezren tekintették meg a vándorkiállítást. Legközelebb Nemesgulácson láthatják az érdeklődők. Általában 2-3 évenként szerkesztenek és visznek faluról falura egyegy ilyen kiállítási anyagot a tapolcai járásban, hogy ezzel is hozzájáruljanak a népek közötti barátsághoz. Orvos, pedagógus, pszichológus a tapolcai nevelési tanácsadó állomáson A tapolcai városi tanács végrehajtó bizottsága pénteki ülésén elfogadta a művelődésügyi csoport előterjesztését egy a közeljövőben létesítendő mentálhigiéniai nevelési tanácsadó állomásról. A tervek szerint október végén kétnapos szakmai-tudományos tanácskozással nyitják meg az intézményt. * A tapolcai mentálhigiéniai állomás a megye első olyan nevelési tanácsadó központja lesz, ahol az ifjúság oktatási és továbbtanulási kérdései mellett az egészségügyi problémákkal is foglalkoznak. A nevelési állomáson munkacsoport vizsgálja majd a gyerekek személyiségének testi, értelmi és magatartásbeli zavarait, s célja ■ ezek megelőzése, valamint elhárítása lesz Ebben az egybehangolt szervezetben — folyamatban pszichológus, pedagógus, gyermekorvos, pályaválasztási tanácsadó fog tevékenykedni, s munkájukat szükség szerint szakorvosi kezelés, logopédus, jogi tanácsadó, gyermekvédelmi felügyelő egészíti ki.