Napló, 1971. november (Veszprém, 27. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-02 / 258. szám

Kedd, 1971. hét­ember­­. ­­ r------------- .­­ Egy ország , tiszteleg Dózsa György elött­ udta jól Werbőczi, hogy miért kell a példa nélkül ál­ló kegyetlenséggel legyő­zött lázadó parasztokat olyan törvénykönyvvel móresre tanítani, hogy századok múlva is emlé­kezzenek arra, ami tör­tént: arra, hogy nyomo­rúságukban összefogva a többi plebejusokkal, bá­nyamunkásokkal, szegény papokkal és deákokkal lázadni mertek a gazda­gok hatalmának hierar­chiája ellen. A székely vitéz pa­rasztvezérből évszázado­kon át élő jelkép lett. A feudális rendek előjogok­hoz ragaszkodó hatalma­sai gyűlölettel és rette­géssel ejtették ki Dózsa György nevét, és e név állandó jelzőjét: „büdös paraszt”. Iszonyodtak at­tól, amit Dózsa az ő számukra jelentett: a termelőerők szabad fej­lődésétől, a megalázott néptömegek emberi jo­gainak említésétől, a tár­sadalmi haladás szelle­métől. Mindazokban azonban, akik elkötelezték magu­kat a történelem forra­dalmi gondolata mellett, éppen az ellenkezőjét je­lentette Dózsa György ne­ve és emléke. Nem gyű­lölettel teli rettegést, ha­nem hitet. Nem kiirtani való mételyt, hanem gaz­dag örökséget, öt évszá­zadon át, bárhol és bár­milyen körülmények kö­zött került népünk éle­­j­­­tének középpontjába a forradalmi gondolat, me­rítenünk kellett, és me­ríteni tudtunk ebből az örökségből. A Dózsa-ha­­gyomány szellemében in­­­­­­dultak harcba a kurucok a labancok ellen, a pesti forradalmi ifjúság utód­jának tartotta magát 1848-ban. Dózsa György örököse volt parasztszo­­cialista mozgalmunk, s nagy elődöknek kijáró megbecsüléssel tartja szá­mon őt a szocialista mun­kásmozgalom is. Irodal­munk legnagyobbjai (Pe­tőfi, Ady, Illyés) őt te­kintették­ a forradalmár első nagy alakjának, s társadalmi életünk emlé­kezetében ő ma is az egyik legtöbbet emlege­tett példa. A „büdös paraszt” szü­letésének ötszázadik év­fordulóját egy ország ké­szül megünnepelni. Szüle­tésének pontos idejét ed­dig nem tudták felderí­teni a történészek, való­színűleg azért, mert a paraszth­áború­­ vérbefoj­­tása után a győztesek igyekeztek mindent el­tüntetni, ami Dózsára emlékeztethette őket. Annyi bizonyos, hogy a tizenötödik század hetve­nes éveinek első felében, tehát körülbelül ötszáz évvel ezelőtt született Er­délyben. Nagyszabású megemlé­kezés-sorozattal készül népünk a fél évezredes ■ évfordulóra. A Dózsa György emlékbizottság irányelvei alapján az or­szág minden részében nagygyűlések, kiállítások, kulturális rendezvények előkészületei folynak. Nemzetközi tudományos konferencia foglalja majd össze azoknak a kutatá­soknak az eredményét, amelyek Dózsa György személyére, a paraszthá­ború eddig fel nem tárt részleteire és az európai haladó mozgalmakkal való kapcsolataira vo­natkoznak. Úgy kell nekünk is ké­szülnünk a jövőre kez­dődő eseménysorozatra, hogy emlékezésünk méltó legyen a parasztvezérhez, nemzeti forradalmi ha­­gyományainkhoz. B. E. V________________________­T Rába-Malm motorokkal Újabb jégtörők Füreden Az MHD balatonfüredi gyáregységének dolgozói ez év égéig mé­g három hajót, köztük két egyenként 300 lóerős jégtörőt és egy folya­mi kitűzőhajót készítenek az Országos Vízügyi Hivatal megrendelésére. Már mind­három hajó készenléti foka elérte a vízrebocsáthatóságot, s a gyáregység vezetőinek tá­jékoztatása szerint novem­ber első napjaiban ,,teszik” a hajókat a Balaton hullámai­ra. Mindhárom hajó közös jel­lemzője, hogy­ a legkorsze­rűbb tervek, szerint és Rába- Mann diesel motorokkal ké­szül. Egy-egy jégtörőbe két 150 lóerős motort építenek be. Az említett úszó objektu­mokon kívül még két naiv, egyenként 500 tonnás kavics­uszályt is készítenek a Fo­lyamszabályozó és Kavics­­kotrói Vállalat megrendelé­sére. Ezek az uszályok a Du­nán teljesítenek majd szol­gálatot. Az említett termé­kek elkészítésével a gyáregy­ség előreláthatólag decem­ber közepéig teljesíti ez évi tervét. Két hét Hévízen Megkezdődött a tsz-tagok őszi-téli üdültetése Hévízre vasárnap és hétfőn megérkeztek a biztosítási és önsegélyezési csoportok téli üdülési szezonjának első be­utaltjai. Az idén november 1-én Hé­vízen a Pénzügyőr Gyógy­­házban kezdődött meg Veszp­rém, Csongrád, Nógrád és Szolnok megye tsz tagjainak csoportos üdültetése. Március 30-ig összesen 424 gazda tölt két hetet a hévízi tó mellett Legtöbben, 110-en­­ Szol­nok megyéből érkeznek. A beutaltak rendszeresen láto­gatják az állami gyógyfürdő kórház fürdőjét és igénybe vehetik Hévíz valamennyi gyógyászati lehetőségét. A Veszprém megyei szö­vetkezeti gazdák is eljut­nak Harkányba, a debreceni termelőszövetkezeti üdülőbe a következő hónapokban. Az Állami Biztosítón kí­vül a tsz szövetségek önál­lóan szervezik már a hozzá­juk tartozó termelőszövetke­zetet­ tagjainak őszi-téli üdültetését az ország leg­szebb vidékein. NAPLÓ Pincékben a hegyvidék termése Befejezéshez közeleg a szü­ret megyénk történelmi bor­vidékein. A hegyek termése­ jórészt már pincékben áll, az utolsó szőlőszállítmányok pe­dig most érkeznek, be a pin­cészetekbe. A szüret megkezdése óta folyamatosan halad a szerző­dött szőlő, must és bor átvé­tele a Badacsonyvidéki Pin­cegazdaság füredi és zánkai pincészeteiben. Az idei őszön 44 ezer mázsa szőlőt vásá­rolt fel a gazdaság megyénk termelőszövetkezeteiből, ház­táji és egyéni gazdaságaiból A felvásárolt szőlőt szeptem­ber vége óta folyamatosan feldolgozzák: egyrészt kier­jedt, másik része pedig most erjed a pincészetekben. Az édesmust felvásárlása már befejeződött, összesen 16 800 hektolitert szállítottak be a megye háztáji és egyé­ni termelői. Amis a szőlő javát — mintegy 40 ezer má­zsát — a tsz-ek adták, addig édesmusttal inkább csak a háztáji és egyéni termelők jelentkeztek, a mustfelvásár­lás befejezése után — a múlt héten—­megkezdődött a seprős borok átvétele is. Az első napokban 400 hektót vettek át a háztáji gazdasá­goktól a magángazdáktól. November 20-a után meg­kezdődik az egyszer fejtett borok átvétele a megye szőlő­termelő szövetkezeteitől. A gazdaság szakemberei hely­ben a tsz-ek pincéiben mi­nősítik a leszerződött boro­kat. Terv szerint december közepéig mintegy 30 ezer hektoliter egyszer fejtett bort vesz át a gazdaság a tsz-ek­­től. Az idei borok az eddigi megállapítások szerint jó mi­nőségűek, ízben, színben za­l­­­matban is jobbak a tavalyi­­­­nál­­ 1 A 6-os jelű sonkagyár Pápán leölnek naponta nyolcszáz disznót. — Netenen! — kiáltja a gyári kondás,­ a vágóhíd ud­varának sárga kockáin, így igazgatva a korlátfolyosóba terelt állatokat. Egyenként eresztik be a disznókat. Egy vattakabátos, kicsit borostásképű ember, elektromos szigonnyal trónol a korlátok felett. Ezer volt­tal kábítja el a disznót. Utá­na ölik csak, így gyorsabb. Naponta nyolcszázat. Kieresztik a vérét, tisztít­ják, felezik,­­ forrázzák, per­zselik. Féldisznók himbálódz­­nak a körforgó szállítószala­gon. „Szakmák” teremtőd­nek itt. Minden szakma két pódium — fadobogó. Van­nak külön májazók. Azok a májat veszik ki. Vannak kü­lön csontozók. Azok kanya­­rítják az első és a hátsó com­bokat. A Veszprém megyei Állat­forgalmi és Húsipari Válla­lat ebben az évben egymil­­liárd 705 millió forint árbe­vétellel számol. Három te­lephelye­n— Pápa, Veszprém, Keszthely — közül a pápai a legnagyobb, összesen 1250-en dolgoznak a­ pápai üzemben Az ő feladatul: az évi hét­százmillió forint értékű ex­port­ teljesítése is. — Mit exportálnak? — kérdezem Boross Jenőt, a vállalat igazgatóját. — A legfontosabb export­cikkünk a konzerv sonsai­ Ezenkívül exportálunk más­féle konzerveket, különböző tartósított húskészítményeket is. — A legnagyobb vevő? — Az Egyesült Államok. (Joggal nevezhetném a pá­pai húsgyárat az ország egyik legtisztább üzemének Minden helyisége a menye­­zetig csempés. Minden mun­kahelyen fertőtlenítő kézmo­só, papírtörülköző. Más fe­hér ruhában dolgoznak­, más­ban esznek az emberek. Aj­tónyitásra bekapcsol a leve­gőtisztító berendezés. Ameri­kába virágot se vihet az em­ber — oly szigorúak a higié­niai előírások. Magyarorszá­gon csak 2 üzem kapta meg az engedélyt az USA-ba való húskonzerv szállításra.) — Ez rang? — Szakmai vonatkozásban igen. Kevés üzem kapott ilyen engedélyt Európában. S ez persze az üzletet is ma­gával hozza. Mondhatnám azt is: betörtünk a piacra. Termékeink a világszínvona­lat képviselik, igaz, az üzem is, így jó áron elkelnek ter­mékeink. — Hogyan készül a kon­­zervsonka? — Így — Horváth Lajos, a sonkaüzem vezetőhelyettese fehér köpenyt akaszt rám, aztán vezet a húsgyári labi­rintusban. — Először a cson­tozok kikanyarítják a son­kákat, aztán a szállító­sorra teszik ... Itt hűl egy kicsit... A párafelhők szállnak kísé­rőm szavától a hűtőterem­ben. Afféle ,,rendezőpályaud­­var” ez a hűtő. A még meleg húst plusz négy fokra kell lehűteni. Gyorsan. Régebben tíz nap volt az átfutási idő az élő disznótól a dobozolt sonkáig. Most negyvennyolc­­óra. Menet közben hűl a son­­k­a. Aztán fertőtlenítik és kez­dődik a válogatás. Modern fűrésszel , elektromos fűr résszel vágják le a csülköt. Fiatalember tiszta fehér­ben. Nem néz fel. Nyúl a sonka felé, ott van. Lekapja az akasztóról, vágja, dobja odébb. Egy másik bőrkézi. Csak a gépet figyeli. Pár másodperc egy sonka. — Hányat csinál egy nap? — Úgy kétezret. Egy sonka átlagosan hat kiló. Minden sonkát kétszer emel meg egy műszakbal! a 21 éves Domonkos Jenő. Lehetnek vagy hatvanan Mindenkinek­ van egy aszta­la, két kése, dobogója. Mel­lettük szalagon a sonka. Ha valaki végzett, leemel egyet. — Hogyan fizetik ezt a munkát? — Jól. Egyéni teljesít­ményben Háromezer­ alatt nem nagyon keres itt sen­ki... — A sonkát jobban ismerik ők mindenkinél. Csak a son­kát. Azt viszont csukott szemmel is szétválogatnák. Ki kell venni a húsból az inakat, a hártyákat. Csak a sima hús maradhat. Az ke­rül majd a pácba. Külön a „fehér”, a piros, meg a „sö­tét”. A laboratóriumban­­cél­óránként ellenőrzik a pácle­vet. Három nagy gép. Automa­ta. Az gyúrja, rázza, keveri­ a húst a páccal. Amikor ez is megvan... — Automatákkal dobozo­lunk. Van már egylibrás, há­­romlibrás, tízlibrás automa­tánk. Librákban számolnak, kilók helyett így kérik a we­­bek. Még egy fertőtlenítés, vákuumozás, a dobozok le­zárása. Piros, fehér, zöld a doboz színe. Rajta angolul a ma­gyarázat: osztályon felüli, igazi kocsonyával, stb. stb. A sonka neve: „csárdás”. Azaz nem is így­, inkább így „CSARDAS". — Más nevet nem lehetett volna .. ? — így lehet eladni. Papa neve nincs sehol a dobozon Pedig... pedig büszkélkedni is szeretnének a pápaiak a világ előtt: itt és mi csináltuk. — Pápát a 6-os jelenti. A magyar húsgyárai­ között a mi számunk a hatos. Csak ezt veszik át... Ezt viszont rá kell bélyegezni minden dobozra. Karácsonyra 700 ezer darab háromlibrás „Csardás” uta­zik az Egyesült Államokba . Buda András * 6 Verseny­futás az idővel Az ajkai ipartelepekre lá­togatót a mindjobban kész gyár képe fogadja. Az új timföldgyár, a megye ki­emelt beruházása, minden nappal közelebb kerül a tel­jes megvalósuláshoz. Embe­rek százainak, gépek seregé­nek munkája versenyez az idővel. Kihasználva az őszi jó időt, a vállalatok mindent megtesznek, hogy órákat és perceket nyerve, egymás munkáját segítve megszün­tessék az elmaradás egy részét. A finis hangulata uralko­dik az új gyárban, bár­ er­ről kevés szó esik, inkább a napi teendők, gondok meg­vitatása a beszédtéma, hogy a technológiai szerelést mi­előbb elkezdhessék. Az új gy­ár egy részének látképe a madártávlatból. A hatalmas épületek, silótor­nyok, hosszú csőkemencék játékszernek tűnnek A hatalmas, beton-ikersilók tetőszerkezetét a 22-es szá­mú Állami Építőipari Válla­lat dolgozói készítik. Akár a légtornászok, úgy járnak a szédítő magasságban. (Fent) Albert Mari,so csehszlovák szerelésvezető irányításával végzik a hidrátszűrés dob­­szűrőinek szerelését a Gyár és Gépszerelő Vállalat ajkai kirendeltségének dolgozói. Balra­ (Fotó: Sipos Ottó)

Next