Napló, 1972. március (Veszprém, 28. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-01 / 51. szám

\' I ^ —--------------------------------------------------- , , it Af LÓ ’ r-r-rre^isa^^^r—r-r-,- -nn—mre—«197Z. mArCÍ»* SS. Ha érkezik Moszkvába Bangla­desh küldöttsége Napi külpolitikai kommentárunk Valamennyi világlap vezető helyen közölte az ENSZ Biztonsági Tanácsának legújabb határozatát A döntés lé­nyege: változatlanul érvényben van a világszervezet min­den szankciója a fajüldöző rhodesiai rendszer és mindazok ellen, akik ezt a rezsimet akár gazdasági, akár más esz­közökkel támogatják. A Biztonsági Tanács azonban már lassan négy eszten­deje, 1968-ban is hozott egy Rhodesiával kapcsolatos ha­tározatot amely nemcsak szellemében, hanem betűjében is jórészt megegyezik a mostanival. Jogos a kérdés: akkor miért volt szükség erre a néhány órája megszületett dön­tésre, illetve egy már régebbi elvi­ gyakorlati állásfoglalás megismétlésére. Kezdjük azzal, hogy erre az ismétlésre feltétlenül szükség volt A világszervezet egyik legtekintélyesebb tes­tületének az a határozata, hogy fenntartja 1968-as dönté­sét ezúttal látványos politikai gesztusként és az egyik ál­landó BT-tag, Nagy-Britannia súlyos vereségeként értéke­lendő. Egy másik tag, az Egyesült Államok számára pe­dig vereségként, legfeljebb a „súlyos” jelző nélkül. A Biztonsági Tanácsnak azért kellett megismételnie 1968-as döntését, mert azóta a helyzet megváltozott 1968- ban London — bár titokban üzleteket kötött a Salisbury-i rezsimmel — hivatalosan még zendülőnek, árulónak tekin­tette Ian Smith-t és telepes-kormányát. Néhány héttel ez­előtt azonban rendkívül lényeges fordulat történt, amely már a konzervatívok választási győzelmének pillanatában előre vetette árnyékát. A London és Salisbury közötti tár­gyalások eredményre vezettek: Anglia­­, ötmillió elnyo­mott afrikai háta mögött és rovására — megegyezett egy­­ ötszázezer­ főnyi kisebbség fasisztoid vezetőivel. A meg­állapodás annyit jelentett, hogy London szemében egyen­rangú partnerré lépett elő a minapi zendülő. Csakhogy a világ szemében nem és ezt a fontos tényt rögzítette a BT- határozat. Ezt a határozatot a tanács 13 szavazattal fogadta el Két tartózkodó volt, természetesen London és Washington. Az amerikai képviselő ráadásul­ megjegyezte: elkerülhetet­len, hogy az USA Rhodesiából importálja a krómot. Erre nem a Pravda, vagy valamelyik nyugati kommunista lap, hanem a New York Times mutatott rá, hogy erre az im­portra nincs szükség, hogy a vásárlás lényege Smithék tá­mogatása. A füllentést az sem szépíti meg, ha csillogó krómmal vonják be­ Shau völgyét és a központi fennsíkot. A saigoni főparancsnokság kedden délelőtt nem adott hírt komolyabb szárazföldi harcokról és semmiféle tájé­koztatás nem hangzott el a Kambodzsában három pon­ton harcoló saigoni inváziós egységek hadműveleteiről. A népi felszabadító erők az or­szág különböző pontjain nyugtalanították rajtaütés­­szerű akciókkal a bábcsapa­tokat, így összecsapások vol­tak Da Nang és a régi csá­szári főváros, Hié körül. Pszichológiai hadviselés Az izraeli haderő hétfőn elhagyta Libanon területét A hatnapos háború óta eltelt időszak legnagyobb méretű agresszív hadműveletének befejeztével az izraeli veze­tés most a pszichológiai had­viselés elemeit erősíti fel. A négy napon át megszállva tartott falvakat izraeli ala­kulatok röplapokkal árasz­tották el Rahman Moszkvába érkezik Mudzsibur Rahman sejk, a Bangla­desh Népi Köztár­saság miniszterelnöke ked­den egy delegáció élén négy­napos hivatalos látogatásra­­ a Szovjetunióba utazott. A delegáció tagjai még Abdusz Szamad Azad külügyminisz­ter, Nurul Iszlám, az állami tervbizottság alelnöke, to­vábbá a pénzügy- és keres­kedelmi minisztérium állam­titkárai szakértők és újság­írók. A különrepülőgép útban Moszkva felé, üzemanyagot vesz fel Bombay­ban és Tbilisziben, majd szerdán reggel érkezik a szovjet fő­városba. A miniszterelnök programjában a moszkvai tárgyalásokon kívül szerepel még egy leningrádi látogatás is, visszaútban pedig egy napot tölt Taskentben. V­­oszig­in fogadta a csehszlovák külügy­minisztert Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök kedden a Kremlben fogadta Bohuslav Chnoupek csehszlovák kül­ügyminisztert, aki a szovjet kormány meghívására, tar­tózkodik Moszkvában. A megbeszélésen részt vett Andrej Gromíko szovjet kül­ügyminiszter, Sztyepan Cser­­vonyenko a Szovjetunió prá­gai nagykövete és Jan Ha­­velka, Csehszlovákia moszk­vai nagykövete. ­ixon hazaérkezett Magyar idő szerint keddre virradóan, hajnali 3.10 óra­­kor érkezett meg Sanghajból Alaszka érintésével az elnö­ki különgép az amerikai fővá­ros közelében levő katonai repülőtérre, ahova 16 000 kormányalkalmazottat, s azok családjait hívták meg Nixon elnök ünnepélyes fo­gadtatására. A kiosztott meghívók tulajdonosainak ugyan csak egyharmada vo­nult ki a repülőtérre, de amint az elnök kíséretében visszaérkezett tudósítók megjegyezték­­, „lényege­ben melegebb népi fogadta­tásban” részesítették Nixont és kíséretét, mint kínai láto­gatása során bárhol. Megkezdődött Angela Davis pere A 12 esküdt rendkívül hosszúnak ígérkező kivá­lasztásával hétfőn a kalifor­niai San Joséban megkezdő­dött Angela Davis perének tárgyalása. Már ezen az első napon kiderült, hogy a vé­dők teljes joggal tiltakoztak a tárgyalásnak ebben a vá­rosban való megrendezése ellen, mert a túlnyomórészt konzervatív fehér lakosság nem is igen titkolja elfo­gultságát a több mint másfél éves vizsgálati fogsága alatt világhírűvé vált fiatal né­ger polgárjogi harcossal szemben. Richard Arnason bíró hét­főn kénytelen volt elutasíta­ni rögtön az első jelentkezőt, egy Marjorie Morgan nevű háziasszonyt, aki bevallotta, hogy politikai tevékenysége miatt elfogult Angela Da­­vis-szel szemben. Elhalasztották a Pioneer-1© felbocsátását Másodszor is elhalasztot­ták az amerikai Pioneer—10 űrrakéta felbocsátását hét­főn éjszaka. A halasztás oka a földfelszín felett mintegy 14 000 méter magasságban száguldó szélvihar volt. Egyelőre nem tűztek ki újabb időpontot, mikor in­díthatják útnak a Pioneer— 10-et, amelynek úticélja 22 hónapos száguldás után a Jupiter lenne. A tervek sze­rint az űrhajó több mint százezer kilométerre halad el a bolygó mellett és ezzel tel­jesítve feladatát, elhagyja naprendszerünket. Bombázások hét hullámban Az amerikai B-52-es lé­gierődök hétfő déltől kedden kora reggelig hét hullámban bombázták Dél-Vietnam Thua Thien, Guang Nam és Kontum tartományának kü­lönböző körzeteit, főleg az a l­eszerelési értekezlet kedden Genfben­ — hoszz­­szabb téli szünet után — folytatta mun­káját a 25 ta­gú leszerelési értekezlet. A résztvevőiket a megnyitó ülé­sen üdvözölte Kurt Wald­heim, az ENSZ főtitkára. A fő szónokok az értekezlet társelnökei, Alekszej Roscsom szovjet és Joseph Martin, az­ új amerikai fődelegátus vol­tak. Felszólalt még Mexikó képviselője is. Jarring New Yorkban Hétfőn vis­sz­atért New Yorkira Gunnar Jarring, az ENSZ-főtitkár közel-keleti különmegbízottja, hogy foly­­tassa közvetítő küldetését. Az ENSZ egyik képviselő­je szerint Waldheim főtitkár „nagyon hasznosnak” találta Jarring kairói, ammami és jeruzsálemi útját, s azt taná­csolta a svéd diplomatának, utazzék New Yorkba, vegye fel­ ismét a kapcsolatot az érintett felekkel. Pillanatnyilag mindeneset­re nem könnyű kideríteni, kivel veszi fel a kapcsolatot Jarring: sem az izraeli, sem az egyiptomi, sem a j­or­dá­niai E­NSZ-nagy­követ nem tartózkodik a világszervezet székhelyén. bal kutyaharapás következményei: KÉT EMBER MEGHAL­T Kern mindennapos ese­ményről érkezett hír: egy kutyaharapás következmé­nye: két ember meghalt, kettő megsebesült és leégett egy ház. A Rio de Janeiro-i Jose Carcalho kutyája megharap­ta szomszédja, Manuel Aris­tides egyik macskáját. Aris­tide erre bottal támadt a ku­tya gazdájára és megütötte, mire az kihívta a rendőrö­ket. A rendőrautó szirénájá­nak hallatára a macska gaz­dája puskát ragadott és­­le­lőtte Carvalhot. Amikor a rendőrök és a szomszédok behatoltak házába, a bősz macskatulajdonos lefegyve­rezte az egyik rendőrt, meg­sebesített egy másikat és agyonlőtte meg egy szom­szédját A rendőrök tüzet­­ nyitottak és Aristides. Hogy elűzze őket lakásától, fel­gyújtotta házát. Végül egy rendőrgolyó fejen találta Aristidest,, akit súlyos álla­potban kórházba szállítottak A tűzoltók eloltották a tü­zet és megmentették a ku­tyát, amelynek egyetlen­ ha­rapása a kutyák történeté­ben valószínűleg példátlan hatású volt­ A Bakonytáji Tsz-Szövetség küldöttértekezlete Veszprémben Javaslatok, vélemények Sok lényegbevágó kérdés került még szóba. Dr. Pálfi Gábor, a balatonfüredi tsz elnöke a szőlőrekonstrukció sürgős feladatát említette, az ugyanitt dolgozó Demján Ká­­rolyné­­és a bakonynámai (Folytatás az első oldalról) szerv kihasználásával a múltnak adták. Sőt a tevé­kenységi kör­­törvényes sza­bályozásával lehetővé vált, hogy 1975-ig saját forrásaik­ból 34 millió forintot költ­­hessenek gazdaságuk fejlesz­tésére. Olyan feltételeket kí­vánnak teremteni, amelyek vonzók a fiatalok számára. Végezetül arról­­beszélt, hogy tavaly januártól 55-en kér­ték a tsz-be való felvételü­ket, és a jelentkezők átlagos életkora mindössze 34 év. Vándor József felszólalá­sában visszatekintett az első tsz-kongresszus óta megtett útra. Elmondotta, hogy a Hujber Jánosné­ a nők foko­zott­ megbecsülését szorgal­mazta. Wetzl Ferenc, a ba­­konyszan­tlászlói tsz elnöke egyebek között a burgonya­­termesztés problémáit ele­mezte. Nagy figyelmet kor gazdasági fejlődés stabilitást hozott a munkaerő mozgásá­ban, mindemelett az ágazat csökkenő létszámmal, a ter­melékenység fokozásával biz­tosítja az áruk mind na­gyobb tömegét. Tavaly is, a kedvezőtlen időjárás ellené­re kiegyensúlyozott volt me­gyénk agrár­gazdaságának fejlődése és a lakosság ellá­tása. A fejlődés azonban még hatékonyabb munkát követel a vezetésben és a termelés­ben egyaránt, nagyobb ru­galmasságot a népgazdasági szükségletek kielégítésében. Fontos feladatként említette a tsz-ek társadalmi jellegé­nek, önkormányzatának erő­sítését. pofit a géppark felújítása (Bognár Miklós balaton­főka­­jári elnök) a szocialista ver­seny erkölcsi és anyagi elis­merése (Kiss Béla bánói el­nök) és az üzemen bel­üli mun­kahelyi viszonyok fej­lesztése (Farkas Imre gyula­­firátóti elnök) — de mind arról az alapról, hogy mi a fejlődés szolgálatában az üzem, a gazdaság feladata. Mindez beleágyazva a nép­gazdaság szükségleteibe, szá­­molva az ország teherbíró képességével és igényeivé annak támogatását. A tanácskozás végezetül Bognár Miklós, Szakács Ist­ván, Hatvágner Istvánné és Németh Ervin személyében megválasztotta a bakonytáji szövetség ta­gszövet­kezetei­­nek kongresszusi küldötteit. Szakács István és Bognár Miklós négy évre szóló meg­bízatással a TOT-ban is kép­viseli a tájegység közös gaz­daságait. Ciprus: kanóc a hordóra a Földközi-tenger stra­­tégiailag egyik leg­fontosabb szigetköz­­társasága, Ciprus körül ki­robbant az újabb válság. Ciprus voltaképpen már csaknem két évtizede „lőpo­­ros hordó” , de eddig va­lamilyen fantasztikus vélet­len folytán az időnként hoz­­závágott kanócok sohasem okoztak igazi robbanást. Va­lójában persze nem „vélet­lenről” van szó, hanem meg­határozott katonai és politi- Ikai erővonalak ideiglenes egyensúlyáról. Ez az egyen­súly óvta meg­ eddig a szi­get­államot a robbanástól. Vajon így lesz-e most is? A kanócot mindenesetre me­­gint a hordóra hajították — mégpedig igen tapasztalt ke­zek, Görögország ezredesi re­­z­simje intézett ultimátumot Makariosz érsek-elnök cipru­si kormányához. Ebben a Makariosz-féle függetlensé­gi és önállósági politikát tá­mogató kormány átalakítá­sát, Athén „bizalmát” élve­ző miniszterek kinevezését követelték. Az ultimátum második pontja az volt, hogy a Makariosz által ön­védelmi célokból legutóbb vásárolt fegyvereket szolgál­tassák ki a görög tisztek ve­zetése alatt álló ciprusi „nemzeti gárdának”, vagy (egy utóbb módosított javas­lat szerint) a szigeten állo­másozó ENSZ-csapatoknak. Makariosz a szigetköztá­rsa­­ság szuverenitásának védel­mében ezt a követelést visz­­szautesította. Athén és Nico­sia között ezzel nyílttá vált a krízis. A helyzet, megértéséhez emlékeztetni kell a Ciprusi köztársaság állami létének néhány bonyolult vonására. Ezek a következőik: 1. Cip­rus az ENSZ tagállama, s, ez kétségkívül olyan tényező, amely megnehezíti függet­lenségének eltiprását. 2. Ugyanakkor a szigetállam stratégiailag rendkívül fon­tos helyen fekszik, igen kö­zel a Szuezi-csatornához és általában a Közel-Kelet arab államaihoz. A szigeten an­gol katonai támaszpontok vannak, amelyek brit szuve­rén területet alkotnak, tehát nem tartoznak a Ciprusi Köztársaság fennhatósága alá. Ez fontos eszköze lehet adott helyzetben a NATO politik­ai nyomásának. 3. A korábbi megegyezések értel­mében az ENSZ-csapatokon kívül más katonai erők is tartózkodnak a szigeten. Tö­rökország a zárt területekre (enklávékba) összevont ti­zennyolc százaléknyi török kisebbség helyzetének garan­­tálására katonai egységeket tart Cipruson. A görög je­lenlétet az biztosítja, hogy a ciprusiakból toborzott nem­zeti zárda tisztikara a gya­korlatban Athénnek aláren­delt görög tisztekből áll. E­zek a jellegzetességek önmagukban is mu­tatják, hogy a Cip­rusi Köztársaság szuvereni­tása erősen korlátozott és azt Makariosz elnöknek, va­lamint támogatóinak igen ne­héz feltételek között kell megvédeniök. Az elmúlt évek során a ciprusi függetlenséget fenye­gető legkülönbözőbb tervek gyökere mindig a NATO-nak, pontosabban az Egyesült Ál­lamoknak az a törekvése volt, hogy a szigetet saját ka­tonai támaszpontjává tegye. Ezt indokolta mindenekelőtt a sziget stratégiai fekvése, nemkülönben az a tény is, hogy a szovjet flotta jelenlé­te a Földközi-tengeren az amerikaiak kárára változtat­ta meg a korábbi tengeri erő­viszonyokat. Ehhez járult még, hogy Makariosz sziget­államának független és sem­legesség felé hajló külpoliti­kája egyre jobban „idegesí­tette” a Pentagont. Az elmúlt esztendők során Ciprus támaszponttá alakítá­sának politikája különböző megjelenési formákat öltött. Igen hosszú időszakban a Görögországhoz való csatla­kozás követelése látszott a legegyszerűbb módszernek. Annál is inkább, mert a csat­lakozás, az „Enosis” igen ko­moly lélektani vonzerőt, je­lentett a görög többségű szi­geten. Makariosz és követői (közöttük a rendkívül erős szakszervezeti mozgalom és a ciprusi baloldal) mindamel­lett jól látták, hogy ha olyan Görögországhoz csatlakoz­nak, amely a NATO tagálla­ma — akkor ezzel automati­kusan támaszponttá, s egy­ben Athén jelentéktelen tar­tományává válnak. Ezért ar­ra az álláspontra helyezked­tek, hogy jelenleg az Enosis „elvben kívánatos, de a gya­korlatban káros és nem vég­rehajtható”. Ennek az állás­pontnak bizonyos vonzóerőt adott az is, hogy Cipruson lnyegesen magasabb az élet­színvonal, mint Görögország­ban, és biztosítottak a polgári szabadságjogok is. T­ámogatta azt a politi­kát az is, hogy Tö­rökország természete­sen ellenezte az Enosist, te­hát az egyoldalú csatlakozást­ Görögországhoz. Miután pe­dig az Egyesült­ Államoknak egyensúlyoznia kellett a NA­­TO-tag Görögország és az ugyancsak NATO-tagállam Törökország között, ez moz­dulatlanságra ítélte politiká­­­ ját. Csak a legutóbbi évben­­ kezdték el „játszadozni” az­ amerikaiak az úgynevezett „kettős Enosis” elméletével. Ez azt jelentette volna, hogy a sziget nagyobb részét Gö­rögországhoz, egy kisebb szögletét Törökországhoz csa­tolják. A legutóbbi hónapokban azonban újabb változások történtek. Törökország tartós belpolitikai válsága miatt az amerikaiak úgy döntöttek, hogy pillanatnyilag Görögor­szág a „szilárdabb” szövetsé­ges. Ezért a közelmúltban katonai megállapodást kötöt­tek az athéni rezsimmel. E megállapodás értelmében a görilg kikötők otthont adnak az amerikai 6. flottának. Cse­rébe az ezredesek rezsimje pénzt és nehézfegyvereket kap. Ez a fordulat bátorította fel Athént az ultimátum ki­adására és arra, hogy újra ki­nyújtsa kezét Ciprus felé. At­hén „eszköze” ebben az ak­cióban Grivasz tábornok Grivasz korábban az angolok elleni függetlenségi harc egyik katonai vezetője volt, de tagadta Ciprus szuvereni­tásának jogosultságát. Ezért szakított Makariosszal, s 1967 és 1971 között Görögország­ban élt. 1971 őszén, nyilván­valóan az athéni kormány tudtával titokban tért vissza a szigetre. Most, a görög ul­timátummal egyidőben nyíl­tan fellépett Makariosz ellen A válság tehát tart. A kanóc szikrázik. A veszély rendkívül nagy — de figyelembe kell venni, hogy számos tényező nehezíti az athéni kormány, és az amerikaiak helyzetét Az alapvető ■ a nemzetközi erőviszonyok. A Szovjetunió több ízben leszögezte, hogy érdekelt Ciprus függetlensé­gének és szuverenitásának fenntartásában. Másodszor:­s jelek szerint a sziget lakossá­gának tbbsége Makariosz érsek-elnök mögött áll. És végül, de nem utolsósorban: a görög-török ellentét még mindig korlátozza mind a Pentagon, mind pedig az at­héni kormány akció­szabad­ságát, így esély van arra, hogy fi lőpo■ s- hordó ezúttal sem robban fel.

Next