Napló, 1972. március (Veszprém, 28. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-01 / 51. szám
\' I ^ —--------------------------------------------------- , , it Af LÓ ’ r-r-rre^isa^^^r—r-r-,- -nn—mre—«197Z. mArCÍ»* SS. Ha érkezik Moszkvába Bangladesh küldöttsége Napi külpolitikai kommentárunk Valamennyi világlap vezető helyen közölte az ENSZ Biztonsági Tanácsának legújabb határozatát A döntés lényege: változatlanul érvényben van a világszervezet minden szankciója a fajüldöző rhodesiai rendszer és mindazok ellen, akik ezt a rezsimet akár gazdasági, akár más eszközökkel támogatják. A Biztonsági Tanács azonban már lassan négy esztendeje, 1968-ban is hozott egy Rhodesiával kapcsolatos határozatot amely nemcsak szellemében, hanem betűjében is jórészt megegyezik a mostanival. Jogos a kérdés: akkor miért volt szükség erre a néhány órája megszületett döntésre, illetve egy már régebbi elvi gyakorlati állásfoglalás megismétlésére. Kezdjük azzal, hogy erre az ismétlésre feltétlenül szükség volt A világszervezet egyik legtekintélyesebb testületének az a határozata, hogy fenntartja 1968-as döntését ezúttal látványos politikai gesztusként és az egyik állandó BT-tag, Nagy-Britannia súlyos vereségeként értékelendő. Egy másik tag, az Egyesült Államok számára pedig vereségként, legfeljebb a „súlyos” jelző nélkül. A Biztonsági Tanácsnak azért kellett megismételnie 1968-as döntését, mert azóta a helyzet megváltozott 1968- ban London — bár titokban üzleteket kötött a Salisbury-i rezsimmel — hivatalosan még zendülőnek, árulónak tekintette Ian Smith-t és telepes-kormányát. Néhány héttel ezelőtt azonban rendkívül lényeges fordulat történt, amely már a konzervatívok választási győzelmének pillanatában előre vetette árnyékát. A London és Salisbury közötti tárgyalások eredményre vezettek: Anglia, ötmillió elnyomott afrikai háta mögött és rovására — megegyezett egy ötszázezer főnyi kisebbség fasisztoid vezetőivel. A megállapodás annyit jelentett, hogy London szemében egyenrangú partnerré lépett elő a minapi zendülő. Csakhogy a világ szemében nem és ezt a fontos tényt rögzítette a BT- határozat. Ezt a határozatot a tanács 13 szavazattal fogadta el Két tartózkodó volt, természetesen London és Washington. Az amerikai képviselő ráadásul megjegyezte: elkerülhetetlen, hogy az USA Rhodesiából importálja a krómot. Erre nem a Pravda, vagy valamelyik nyugati kommunista lap, hanem a New York Times mutatott rá, hogy erre az importra nincs szükség, hogy a vásárlás lényege Smithék támogatása. A füllentést az sem szépíti meg, ha csillogó krómmal vonják be Shau völgyét és a központi fennsíkot. A saigoni főparancsnokság kedden délelőtt nem adott hírt komolyabb szárazföldi harcokról és semmiféle tájékoztatás nem hangzott el a Kambodzsában három ponton harcoló saigoni inváziós egységek hadműveleteiről. A népi felszabadító erők az ország különböző pontjain nyugtalanították rajtaütésszerű akciókkal a bábcsapatokat, így összecsapások voltak Da Nang és a régi császári főváros, Hié körül. Pszichológiai hadviselés Az izraeli haderő hétfőn elhagyta Libanon területét A hatnapos háború óta eltelt időszak legnagyobb méretű agresszív hadműveletének befejeztével az izraeli vezetés most a pszichológiai hadviselés elemeit erősíti fel. A négy napon át megszállva tartott falvakat izraeli alakulatok röplapokkal árasztották el Rahman Moszkvába érkezik Mudzsibur Rahman sejk, a Bangladesh Népi Köztársaság miniszterelnöke kedden egy delegáció élén négynapos hivatalos látogatásra a Szovjetunióba utazott. A delegáció tagjai még Abdusz Szamad Azad külügyminiszter, Nurul Iszlám, az állami tervbizottság alelnöke, továbbá a pénzügy- és kereskedelmi minisztérium államtitkárai szakértők és újságírók. A különrepülőgép útban Moszkva felé, üzemanyagot vesz fel Bombayban és Tbilisziben, majd szerdán reggel érkezik a szovjet fővárosba. A miniszterelnök programjában a moszkvai tárgyalásokon kívül szerepel még egy leningrádi látogatás is, visszaútban pedig egy napot tölt Taskentben. Voszigin fogadta a csehszlovák külügyminisztert Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök kedden a Kremlben fogadta Bohuslav Chnoupek csehszlovák külügyminisztert, aki a szovjet kormány meghívására, tartózkodik Moszkvában. A megbeszélésen részt vett Andrej Gromíko szovjet külügyminiszter, Sztyepan Cservonyenko a Szovjetunió prágai nagykövete és Jan Havelka, Csehszlovákia moszkvai nagykövete. ixon hazaérkezett Magyar idő szerint keddre virradóan, hajnali 3.10 órakor érkezett meg Sanghajból Alaszka érintésével az elnöki különgép az amerikai főváros közelében levő katonai repülőtérre, ahova 16 000 kormányalkalmazottat, s azok családjait hívták meg Nixon elnök ünnepélyes fogadtatására. A kiosztott meghívók tulajdonosainak ugyan csak egyharmada vonult ki a repülőtérre, de amint az elnök kíséretében visszaérkezett tudósítók megjegyezték, „lényegeben melegebb népi fogadtatásban” részesítették Nixont és kíséretét, mint kínai látogatása során bárhol. Megkezdődött Angela Davis pere A 12 esküdt rendkívül hosszúnak ígérkező kiválasztásával hétfőn a kaliforniai San Joséban megkezdődött Angela Davis perének tárgyalása. Már ezen az első napon kiderült, hogy a védők teljes joggal tiltakoztak a tárgyalásnak ebben a városban való megrendezése ellen, mert a túlnyomórészt konzervatív fehér lakosság nem is igen titkolja elfogultságát a több mint másfél éves vizsgálati fogsága alatt világhírűvé vált fiatal néger polgárjogi harcossal szemben. Richard Arnason bíró hétfőn kénytelen volt elutasítani rögtön az első jelentkezőt, egy Marjorie Morgan nevű háziasszonyt, aki bevallotta, hogy politikai tevékenysége miatt elfogult Angela Davis-szel szemben. Elhalasztották a Pioneer-1© felbocsátását Másodszor is elhalasztották az amerikai Pioneer—10 űrrakéta felbocsátását hétfőn éjszaka. A halasztás oka a földfelszín felett mintegy 14 000 méter magasságban száguldó szélvihar volt. Egyelőre nem tűztek ki újabb időpontot, mikor indíthatják útnak a Pioneer— 10-et, amelynek úticélja 22 hónapos száguldás után a Jupiter lenne. A tervek szerint az űrhajó több mint százezer kilométerre halad el a bolygó mellett és ezzel teljesítve feladatát, elhagyja naprendszerünket. Bombázások hét hullámban Az amerikai B-52-es légierődök hétfő déltől kedden kora reggelig hét hullámban bombázták Dél-Vietnam Thua Thien, Guang Nam és Kontum tartományának különböző körzeteit, főleg az a leszerelési értekezlet kedden Genfben — hoszzszabb téli szünet után — folytatta munkáját a 25 tagú leszerelési értekezlet. A résztvevőiket a megnyitó ülésen üdvözölte Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára. A fő szónokok az értekezlet társelnökei, Alekszej Roscsom szovjet és Joseph Martin, az új amerikai fődelegátus voltak. Felszólalt még Mexikó képviselője is. Jarring New Yorkban Hétfőn visszatért New Yorkira Gunnar Jarring, az ENSZ-főtitkár közel-keleti különmegbízottja, hogy folytassa közvetítő küldetését. Az ENSZ egyik képviselője szerint Waldheim főtitkár „nagyon hasznosnak” találta Jarring kairói, ammami és jeruzsálemi útját, s azt tanácsolta a svéd diplomatának, utazzék New Yorkba, vegye fel ismét a kapcsolatot az érintett felekkel. Pillanatnyilag mindenesetre nem könnyű kideríteni, kivel veszi fel a kapcsolatot Jarring: sem az izraeli, sem az egyiptomi, sem a jordániai ENSZ-nagykövet nem tartózkodik a világszervezet székhelyén. bal kutyaharapás következményei: KÉT EMBER MEGHALT Kern mindennapos eseményről érkezett hír: egy kutyaharapás következménye: két ember meghalt, kettő megsebesült és leégett egy ház. A Rio de Janeiro-i Jose Carcalho kutyája megharapta szomszédja, Manuel Aristides egyik macskáját. Aristide erre bottal támadt a kutya gazdájára és megütötte, mire az kihívta a rendőröket. A rendőrautó szirénájának hallatára a macska gazdája puskát ragadott éslelőtte Carvalhot. Amikor a rendőrök és a szomszédok behatoltak házába, a bősz macskatulajdonos lefegyverezte az egyik rendőrt, megsebesített egy másikat és agyonlőtte meg egy szomszédját A rendőrök tüzet nyitottak és Aristides. Hogy elűzze őket lakásától, felgyújtotta házát. Végül egy rendőrgolyó fejen találta Aristidest,, akit súlyos állapotban kórházba szállítottak A tűzoltók eloltották a tüzet és megmentették a kutyát, amelynek egyetlen harapása a kutyák történetében valószínűleg példátlan hatású volt A Bakonytáji Tsz-Szövetség küldöttértekezlete Veszprémben Javaslatok, vélemények Sok lényegbevágó kérdés került még szóba. Dr. Pálfi Gábor, a balatonfüredi tsz elnöke a szőlőrekonstrukció sürgős feladatát említette, az ugyanitt dolgozó Demján Károlynéés a bakonynámai (Folytatás az első oldalról) szerv kihasználásával a múltnak adták. Sőt a tevékenységi körtörvényes szabályozásával lehetővé vált, hogy 1975-ig saját forrásaikból 34 millió forintot költhessenek gazdaságuk fejlesztésére. Olyan feltételeket kívánnak teremteni, amelyek vonzók a fiatalok számára. Végezetül arrólbeszélt, hogy tavaly januártól 55-en kérték a tsz-be való felvételüket, és a jelentkezők átlagos életkora mindössze 34 év. Vándor József felszólalásában visszatekintett az első tsz-kongresszus óta megtett útra. Elmondotta, hogy a Hujber Jánosné a nők fokozott megbecsülését szorgalmazta. Wetzl Ferenc, a bakonyszantlászlói tsz elnöke egyebek között a burgonyatermesztés problémáit elemezte. Nagy figyelmet kor gazdasági fejlődés stabilitást hozott a munkaerő mozgásában, mindemelett az ágazat csökkenő létszámmal, a termelékenység fokozásával biztosítja az áruk mind nagyobb tömegét. Tavaly is, a kedvezőtlen időjárás ellenére kiegyensúlyozott volt megyénk agrárgazdaságának fejlődése és a lakosság ellátása. A fejlődés azonban még hatékonyabb munkát követel a vezetésben és a termelésben egyaránt, nagyobb rugalmasságot a népgazdasági szükségletek kielégítésében. Fontos feladatként említette a tsz-ek társadalmi jellegének, önkormányzatának erősítését. pofit a géppark felújítása (Bognár Miklós balatonfőkajári elnök) a szocialista verseny erkölcsi és anyagi elismerése (Kiss Béla bánói elnök) és az üzemen belüli munkahelyi viszonyok fejlesztése (Farkas Imre gyulafirátóti elnök) — de mind arról az alapról, hogy mi a fejlődés szolgálatában az üzem, a gazdaság feladata. Mindez beleágyazva a népgazdaság szükségleteibe, számolva az ország teherbíró képességével és igényeivé annak támogatását. A tanácskozás végezetül Bognár Miklós, Szakács István, Hatvágner Istvánné és Németh Ervin személyében megválasztotta a bakonytáji szövetség tagszövetkezeteinek kongresszusi küldötteit. Szakács István és Bognár Miklós négy évre szóló megbízatással a TOT-ban is képviseli a tájegység közös gazdaságait. Ciprus: kanóc a hordóra a Földközi-tenger stratégiailag egyik legfontosabb szigetköztársasága, Ciprus körül kirobbant az újabb válság. Ciprus voltaképpen már csaknem két évtizede „lőporos hordó” , de eddig valamilyen fantasztikus véletlen folytán az időnként hozzávágott kanócok sohasem okoztak igazi robbanást. Valójában persze nem „véletlenről” van szó, hanem meghatározott katonai és politi- Ikai erővonalak ideiglenes egyensúlyáról. Ez az egyensúly óvta meg eddig a szigetállamot a robbanástól. Vajon így lesz-e most is? A kanócot mindenesetre megint a hordóra hajították — mégpedig igen tapasztalt kezek, Görögország ezredesi rezsimje intézett ultimátumot Makariosz érsek-elnök ciprusi kormányához. Ebben a Makariosz-féle függetlenségi és önállósági politikát támogató kormány átalakítását, Athén „bizalmát” élvező miniszterek kinevezését követelték. Az ultimátum második pontja az volt, hogy a Makariosz által önvédelmi célokból legutóbb vásárolt fegyvereket szolgáltassák ki a görög tisztek vezetése alatt álló ciprusi „nemzeti gárdának”, vagy (egy utóbb módosított javaslat szerint) a szigeten állomásozó ENSZ-csapatoknak. Makariosz a szigetköztársaság szuverenitásának védelmében ezt a követelést viszszautesította. Athén és Nicosia között ezzel nyílttá vált a krízis. A helyzet, megértéséhez emlékeztetni kell a Ciprusi köztársaság állami létének néhány bonyolult vonására. Ezek a következőik: 1. Ciprus az ENSZ tagállama, s, ez kétségkívül olyan tényező, amely megnehezíti függetlenségének eltiprását. 2. Ugyanakkor a szigetállam stratégiailag rendkívül fontos helyen fekszik, igen közel a Szuezi-csatornához és általában a Közel-Kelet arab államaihoz. A szigeten angol katonai támaszpontok vannak, amelyek brit szuverén területet alkotnak, tehát nem tartoznak a Ciprusi Köztársaság fennhatósága alá. Ez fontos eszköze lehet adott helyzetben a NATO politikai nyomásának. 3. A korábbi megegyezések értelmében az ENSZ-csapatokon kívül más katonai erők is tartózkodnak a szigeten. Törökország a zárt területekre (enklávékba) összevont tizennyolc százaléknyi török kisebbség helyzetének garantálására katonai egységeket tart Cipruson. A görög jelenlétet az biztosítja, hogy a ciprusiakból toborzott nemzeti zárda tisztikara a gyakorlatban Athénnek alárendelt görög tisztekből áll. Ezek a jellegzetességek önmagukban is mutatják, hogy a Ciprusi Köztársaság szuverenitása erősen korlátozott és azt Makariosz elnöknek, valamint támogatóinak igen nehéz feltételek között kell megvédeniök. Az elmúlt évek során a ciprusi függetlenséget fenyegető legkülönbözőbb tervek gyökere mindig a NATO-nak, pontosabban az Egyesült Államoknak az a törekvése volt, hogy a szigetet saját katonai támaszpontjává tegye. Ezt indokolta mindenekelőtt a sziget stratégiai fekvése, nemkülönben az a tény is, hogy a szovjet flotta jelenléte a Földközi-tengeren az amerikaiak kárára változtatta meg a korábbi tengeri erőviszonyokat. Ehhez járult még, hogy Makariosz szigetállamának független és semlegesség felé hajló külpolitikája egyre jobban „idegesítette” a Pentagont. Az elmúlt esztendők során Ciprus támaszponttá alakításának politikája különböző megjelenési formákat öltött. Igen hosszú időszakban a Görögországhoz való csatlakozás követelése látszott a legegyszerűbb módszernek. Annál is inkább, mert a csatlakozás, az „Enosis” igen komoly lélektani vonzerőt, jelentett a görög többségű szigeten. Makariosz és követői (közöttük a rendkívül erős szakszervezeti mozgalom és a ciprusi baloldal) mindamellett jól látták, hogy ha olyan Görögországhoz csatlakoznak, amely a NATO tagállama — akkor ezzel automatikusan támaszponttá, s egyben Athén jelentéktelen tartományává válnak. Ezért arra az álláspontra helyezkedtek, hogy jelenleg az Enosis „elvben kívánatos, de a gyakorlatban káros és nem végrehajtható”. Ennek az álláspontnak bizonyos vonzóerőt adott az is, hogy Cipruson lnyegesen magasabb az életszínvonal, mint Görögországban, és biztosítottak a polgári szabadságjogok is. Támogatta azt a politikát az is, hogy Törökország természetesen ellenezte az Enosist, tehát az egyoldalú csatlakozást Görögországhoz. Miután pedig az Egyesült Államoknak egyensúlyoznia kellett a NATO-tag Görögország és az ugyancsak NATO-tagállam Törökország között, ez mozdulatlanságra ítélte politiká ját. Csak a legutóbbi évben kezdték el „játszadozni” az amerikaiak az úgynevezett „kettős Enosis” elméletével. Ez azt jelentette volna, hogy a sziget nagyobb részét Görögországhoz, egy kisebb szögletét Törökországhoz csatolják. A legutóbbi hónapokban azonban újabb változások történtek. Törökország tartós belpolitikai válsága miatt az amerikaiak úgy döntöttek, hogy pillanatnyilag Görögország a „szilárdabb” szövetséges. Ezért a közelmúltban katonai megállapodást kötöttek az athéni rezsimmel. E megállapodás értelmében a görilg kikötők otthont adnak az amerikai 6. flottának. Cserébe az ezredesek rezsimje pénzt és nehézfegyvereket kap. Ez a fordulat bátorította fel Athént az ultimátum kiadására és arra, hogy újra kinyújtsa kezét Ciprus felé. Athén „eszköze” ebben az akcióban Grivasz tábornok Grivasz korábban az angolok elleni függetlenségi harc egyik katonai vezetője volt, de tagadta Ciprus szuverenitásának jogosultságát. Ezért szakított Makariosszal, s 1967 és 1971 között Görögországban élt. 1971 őszén, nyilvánvalóan az athéni kormány tudtával titokban tért vissza a szigetre. Most, a görög ultimátummal egyidőben nyíltan fellépett Makariosz ellen A válság tehát tart. A kanóc szikrázik. A veszély rendkívül nagy — de figyelembe kell venni, hogy számos tényező nehezíti az athéni kormány, és az amerikaiak helyzetét Az alapvető ■ a nemzetközi erőviszonyok. A Szovjetunió több ízben leszögezte, hogy érdekelt Ciprus függetlenségének és szuverenitásának fenntartásában. Másodszor:s jelek szerint a sziget lakosságának tbbsége Makariosz érsek-elnök mögött áll. És végül, de nem utolsósorban: a görög-török ellentét még mindig korlátozza mind a Pentagon, mind pedig az athéni kormány akciószabadságát, így esély van arra, hogy fi lőpo■ s- hordó ezúttal sem robban fel.