Napló, 1972. április (Veszprém, 28. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-01 / 78. szám

--------- 3 -----------------------------------------------------------------------------------­­ áradata a P­­DSI-ba A pénteki napon — mun­kaszünet lévén mind az­­TDK-ban, mind Nyugat-Ber­­­­in­ben — megindult a láto­gatók áradata Nyugat-Berlin­­ből a demokratikus Berlinbe és az NDK más helységeibe. Az NSZK és Nyugat-Berlin között az NDK területén át vezető tranzitutakon is nagy a forgalom. Az NDK hatósá­gai azonban megbirkóznak a mostani nagy feladattal is, a határátlépő helyeken tovább­ra sincs semmi fennaka­dás A közvetlen brit­ uralom bevezetése után rendkívül válságosnak ígérkeznek az ulsteri húsvéti ünnepek Napi külpolitikai kommentárunk Bohózatba illő a túlbuzgó bolíviai kormány követelése, hogy 119 szovjet állampolgár hagyja el az ország területét A Szovjetunió La Paz-i nagykövete újságíróknak rámuta­tott a követelés teljes képtelenségére, ugyanis az ország­ban összesen negyven szovjet követségi alkalmazott tar­tózkodik. A kiutasítottak listája az egyik dolgozó négy­éves kislányának nevével kezdődik , aki a többiekhez hasonlóan a bolíviai hatóságok szerint „beavatkozott” az ország belügyeibe , és több olyan szovjet állampolgár szerepel rajta, aki valamikor járt ugyan Bolíviában, de már jó ideje elhagyta az országot. A kiutasítottak listáján szerepel például Jevgenyij Jev­tusenko, a világhírű szovjet költő is, aki az elmúlt évben rövid ideig tartózkodott csak Bolíviában. A sz­ovjet nagy­­követség képtelen teljesíteni a kormány követelései, mi­vel ha valamenn­yi alkalmazottja — a nagykövettől a so­főrig — beleértve a családtagokat is — elhagyná az orszá­got, még mindig huszonhéttel kevesebben lesznek a Barzel­­kormány által követelt 119 főnél Ezek után jogosan felmerül a kérdés: Miért szánta el magát a szélsőjobboldali katonai puccsal hatalomra került Barzel-kormány erre a képtelen akcióra? Nem állhatunk messze az igazságtól, ha feltételezzük, hogy a jelenlegi bizonytalan bolíviai helyzetben jól jön Barteléknek ez a szovjetellenes kampány. A Torres haladó nacionalista rendszerét­ megdöntő tiszti csoport jól szervezett, egységre lépett baloldali tö­megmozgalommal találta magát szemben. Mivel hatéko­nyan nem tud az egyre erősödő földalatti tevékenységgel szembeszállni, ezért vaktában kénytelen lecsapni. Ennek természetesen általános elégedetlenség, rossz közérzet a következménye. Hiába teltek meg az erdei koncentrációs táborok ártatlan emberekkel, a politikai barométer egyre borúsabb képet mutat Bolíviában. Végül Bartelék saját tehetetlenségüket palástolva a szovjet diplomaták állító­lagos aknamunkájára próbálják fogni a baloldali föld­alatti mozgalom sikereit. Meggyőződésünk szerint Latin-Amerikában az idő nem az Egyesült Államok csatlósainak dolgozik. A szomszédos Chile és Peru példája túlságosan nagy hatással van a gaz­dasági és politikai függetlenséget követelő bolíviai töme­gekre. Hugo Barrel hiába próbálja külföldi problémává változtatni az ízig-vérig hazai problémákat: a parasztnak föld kell, a bányásznak tisztességes megélhetés, az ország­nak gazdasági fellendülés. Mindezt csak önálló, pontosab­ban Észak-Amerika-ellenes politikával lehet megvalósítani, mert szinte az egész ország a jenki-tőkének zsebében van. (H. Gy.) Faulkner sírkötékeny állásfoglalása Brian Faulkner csütörtö­kön mielőtt benyújtotta vol­na lemondását miniszterel­nöki tisztéről beszédet tar­tott. Faulkner azt mondot­ta, hogy pártja, az unionista párt nem vesz részt a pol­gári engedetlenségi mozga­lomban az angol hatalomát­vétel miatti tiltakozásul. Fel­szólított mindenkit, hogy ne akadályozzák az ország ipa­ri és gazdasági életének, nor­mális menetét kedden, amikor a még hi­vatalban levő miniszterel­nök a mozgalom szélsőjobb­­oldali vezetőjével, Craig-gel együtt a­­parlament épületé­nek erkélyéről köszöntötte a brit hatalomátvétel ellen til­takozó mintegy százezer Pro­testánst, úgy tűnt, hogy az unionisták is készek az erő­szak útját választani. Faulk­ner csütörtöki állásfoglalása egyes megfigyelők szerint ezt a lehetőséget kizárta és a jelek­ szerint elhatárolta magát a szélsőséges „ulsteri élcsapat mozgalomtól”. William Whitelaw a brit kormány főmegbízottja csü­­törtökön az angol légierő kü­­■naépén érkezett Belfastba, ■ztonsági őrök kíséretében, egy a vallási csoportok ál­tal meghirdetett tüntetések miatt rendkívül válságosnak ígérkező húsvéti ünnepeket már Uhterben töltse. A nyugat-berlini Telegraf című lap pénteki száma ezt a címet adja a látogatások­ról szóló beszámolójának: „Gördülékenyen ás barátsá­gosan". A nyugat-berlini la­pok kiemelik, hogy a Sprin­­ger-sajtónál vagy a Deutsche Welle rádióadónál alkalma­zott nyugat-berlini újságírók is megkapták a határátlépési engedélyt az NDK hatóságai­tól. Jellemző, hogy Heinrich Summer, a nyugat-berlini CDU parlamenti frakciójá­nak­ elnöke, az NDK mosta­ni, egyoldalú akciójának egyik leghevesebb támadója, ugyancsak élt a lehetőséggel és felkereste a demokratikus Berlint. A vád tanúi meg­in­­gyták a* nigíjés* állításait A vád három tanújának kihallgatásával folytatódott a kaliforniai San Joséban az Angela Davis ellen folyó per. Mint az AFP hírügynök­ség megjegyzi, a három ta­nú vallomása furcsa para­doxként a védelem álláspont­ját látszik megerősíteni Elsőnek az 50 éves Maria Graham asszony lépett a ta­núk emelvényére, hogy be­számoljon a San Rafael-i bí­róság épületében 1970. augusztus 7-én lezajlott ese­ményekről. Graham asszony, akit az akció során Jonathan Jackson és társai túszként magukkal akartak vinni, val­lomása első részében azt ál­lította, hogy Jackson több­ször azt kiáltotta: „Szabad­ságot a Soledad-fivéreknek”. Howard Moore ügyvéd kér­déseire azonban megingott és elismerte, hogy a lövöldö­zés által támadt zajban és rémületében már nemigen tudta mi történik, s tulajdon­képpen nem meri határozot­tan állítani, hogy a fentebb idézett szavak elhangzottak volna. A másik két tanú, Doris Wittmer és Norene Morris vallomásukban tagadták, hogy hallották volna a Sole­­dad-fivérek kiszabadítását követelő kiáltásokat, s el­mondották azt is, hogy a támadás végrehajtói ember­ségesen viselkedtek túszaik­kal szemben. A csütörtöki tárgyalási nap mérlegét megvonva a hírügynökségek egyhangúlag azon az állásponton vannak, hogy az elhangzott tanúval­lomások komolyan megingat­ták a vád állásait, s nem szolgáltattak bizonyítékot ar­ra, hogy a San Rafael-i két­ségbeesett kísérletért felelős­ség terhelné a Soledad-fivé­­reket, vagy Angela Davist, akinek neve el sem hangzott a San Rafael-i bíróság épü­letében. A következő tanúk kihall­gatására a húsvéti ünnepek miatt csak hétfőn kerül sor. A­merikai békeharcosok­ a bíróság" előli A pennsylvaniai Harris­­burgban lezárult a bizonyítá­si eljárás Philip Berrigan katolikus pap és hat társa ügyében. A szövetségi kor­mány azt a vádat emelte el­lenük, hogy összeesküvést szőttek Henry Kissinger el­nöki főtanácsadó elrablására és washingtoni középületek fűtőberendezéseinek felrob­bantására. A vietnami hábo­rú ellen küzdő aktivisták csoportja január 24. óta áll a bíróság előtt és a kormány egy FBI-bessígó vallomására alapozott vádjával tulajdon­képpen az egész háborúelle­nes mozgalomra akar meg­félemlítő csapást mérni Ha mind a hat vádpontban bűnösnek találnák, Benin­gen atya ötvenéves börtön­­büntetést is kaphat. NAPLÓ MunkásnagYSYiH és Veszprémben (Folytatás az első oldalról) mezője ma is a Szovjetunió és a szocialista tábor orszá­gainak hatalmas ereje, ösz­Végezetül pedig a fiatalok­hoz szólt az ünnepi szónok: mit mondhatnánk szebbet, biztatóbbat, lelkesítőbbet ezen a nagy ünnepen, mint azt, hogy éljenek okosan az ember legnagyobb kincsö­szefogása. Ennek a szövetsé­gi rendszernek a keretén be­lül éri el eredményeit a ma­gyar külpolitika is, vel, a szabadsággal. Foly­tassák a szocialista társada­lom építését, őrködjenek a békén, amely minden munka és minden öröm forrása. Az ünnepi beszéd után Szi­­dorenko vezérőrnagy emel­kedett szólásra és emlékezett­ a hősi felszabadító harcok­ra, tolmácsolta a szovjet nép és a harcosok őszinte jókí­vánságait a megye vala­mennyi dolgozójának. Ez­után dr. Radnóti István át­nyújtotta a Munkaérdemrend bronz fokozatát Kenesei Györgynek, a 20 évvel ez­előtt alakult Építőgépgyártó Vállalat Középgépek Gyára igazgatójának. Az ünnepség színvonalas műsorral zárult .Éljenek okosan a szabadsággal” „Munkájukkal jó ügyet szolgálnak” Húszéves a veszprémi KBF Tegnap délelőtt Veszp­rémben, a Szabadság téri irodaház tanácstermében ju­bileumi ülést tartott a veszp­rémi Kerületi Bányaműszaki Felügyelőség kollektívája. Wiber Vilmos párttitkár kö­szöntötte az ünnepi ülés résztvevőit, köztük Havrán Istvánt, az Országos Bánya­műszaki Felügyelőség elnö­két, Breznyánszky Gyulát, a Fejér megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályve­zetőjét és Veszprém megye gazdasági, társadalmi szer­vezeteinek küldötteit. A Kerületi Bányaműszaki Felügyelősé­g vezetője, Czin­­tula László ünnepi beszédé­ben elmondotta, hogy a bá­nyahatóság feladata jelenleg Veszprém, Fejér, Vas és Za­la megye térségére terjed ki. Részletesen elemezte a KBF területén lévő üzemek fejlő­dését, s rámutatott, hogy a bányahatóság szakemberei­nek elsőrendű kötelességük vigyázni az emberek életére, testi épségére. Rámutatott arra, hogy a bányahatóság dolgozói közül igen sokan kerültek magasabb beosztás­ba, s ezzel segítették a fel­adatok jobb elvégzését, a ve­szélyek következményeinek megelőzését. Havrán István, az OBF el­nöke, a Kerületi Bányamű­­szaki Felügyelőség munkáját értékelve elmondotta, hogy a kollektíva dolgozói mun­kájukkal jó ügyet szolgál­nak, az emberek életét, testi épségét védelmezik helytál­lásukkal. Ösztönözte a KBF munkatársait arra, hogy to­vábbra is megalkuvás nél­kül, a veszélyek ellen fellép­ve, határozott intézkedések­kel segítsék a kormány ha­tározatainak végrehajtását, s minden cselekedetükkel azon legyenek, hogy elhárítsák a dolgozók életének, testi ép­ségénél­ károsodását jelentő veszélyeket A ABF elnöke beszéde vé­geztével jutalmakat és ki­tüntetéseket adott át a fenn­állásának 20. évfordulóját ünneplő veszprémi KBF dol­gozóinak. Czintula László, a KBF vezetője a Bányászat Kiváló Dolgozója kitüntetést kapta. Átadták a Rózsa Ferenc­­díjakat A Minisztertanács Tájé­koztatási Hivatalának elnöke hazánk felszabadulásának 27. évfordulója alkalmából ki­emelkedő újságírói és köz­életi tevékenységük elisme­réséül a Rózsa Ferenc-díj I. fokozatát adományozta Kom­­ját Irénnek, a MÚOSZ alel­­nökének, Nemes Györgynek, az Élet és Irodalom főszer­kesztőjének. A Rózsa Ferenc-díj II. fo­kozatában részesült Buzási János, a Népszabadság mun­katársa, Róbert László, a Magyar Rádió párizsi tudósí­tója, Várkonyi Tibor, a Ma­gyar Nemzet főmunkatársa. An, első női követ Száz éve született az orosz munkás­­mozgalom kiemelkedő harcosa, a ki­váló szónok és publicista, az első szovjet diplomaták egyike. Alexandra Mihajlovna Kollontáj — az első női követ a diplomácia történetében. A szép és okos fiatal teremtés Do­­montopics cári tábornok lánya volt. Nevelése következtében több idegen nyelven beszélt. Társadalmi helyzeté­nek megfelelően ment férjhez, családi élete azonban nem volt boldog. Ale­xandra nem tudott megbékélni a kö­rülményei nyújtotta polgári életmód­dal, nem elégítette ki. Ifjú korától vonzotta az emberi szabadságért, a nép boldogságáért folytatott forradal­,­mi harc. Elvált férjétől, néhány évet külföldön töltött, ahol a munkásmoz­galmat, a társadalomtudományokat tanulmányozta. Útja a forradalomhoz, a bolsevikekhez, Leninhez vezetett. Miután vissza­tér­t hazájába, a szocia­lista sajtóban lépett fel bátorhangú írásaival 1908-ban a textilmunkások között kifejtett politikai munkáért és a „Finnország és a szocializmus” című könyvében publikált, fegyveres felke­lésre szólító felhívásáért bírósági el­járást indítottak Kollontáj ellen. Kénytelen volt külföldre emigrálni, ahol 1917-ig élt és dolgozott. Kapcsolatot tartott fenn Leninnel, tanulmánygyűjteményt írt a munkás­­mozgalomról és harcairól. Ekkor szü­letett híres munkája, a „Társadalom és anyaság’’ című könyve. Az első világháború kitörése előtt munkás- és nőgyűlések szenvedélyes szónokaként lépett fel Párizsban, Londonban és Berlinben. A forradalom hírére Petrográdba sietett ahol agitációs munkát végzett a balti flotta matrózai között. Itt is­merkedett meg leendő férjével, Pável Dibenkóival, a későbbi haditengeré­szeti népbiztossal. Kollontáj a forra­dalom győzelme után tagja lett a párt Közpooti Bizottságának, majd a szo­ciális ügyek miniszterévé nevezték ki. A világ első női miniszterének nevé­hez fűződik a nő- és gyermekvédelmi törvények kidolgozása, óvodák és böl­csődék létesítése. 1923-tól Alekszandra Kollontáj dip­lomáciai tevékenységet folytatott Norvégiában, majd Mexikóban volt a Szovjetunió követe Hamarosan a dip­lomáciai testület népszerű tagjaként emlegették. Amikor 1927-ben ismét Norvégiába került, régi jóbarát­ként fogadták, s diplomáciai tevékenysé­géért három év múlva megkapta a norvég kormány legmagasabb kitün­tetését. 1930-tól 15 évig a Szovjetunió svéd­országi követe. Diplomáciai sikereit a svéd—szovjet hitelegyezmény megkö­tése Svédország semlegességének megőrzése fémjelzik. Kiváló munkás­ságáért Kollontájt Lenin-renddel és a Munka Vörös Zászló érdemrenddel tüntették ki. 1945-ben Moszkvába történt vissza­térése után, élete végéig tanácsadó­ként dolgozott a külügyminisztérium­­ban. -------------------------------------------------------------- homitt. no, Samte sfc. ) Nyugdíjas-ta­lkozó a megyei takácson A Veszprém megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága, párt csúcsvezetősége és szakszervezeti bizottsága első íz­ben rendezett tegnap délután baráti találkozót a megyei tanács nyugdíjasai számára. A meghívott 46 nyugdíjast Sörös Ferenc szb-titkár köszöntötte, dr. Ditrói József és István Ernő elnökhelyettesek, valamint Rákos Jenő párt­­csúcstitkár jelenlétében. Ezután megvendégelték a nyug­­díjasokat és mindannyiuknak ajándék-egységcsomagot nyújtottak át öt nyugdíjas pedig megkapta a 25 éves szakszervezeti tagságért járó emléklapot s ehhez egy-egy 2000 forintos vásárlási ajándékutalványt A megyei tanács vezetése elhatározta, hogy ezentúl a nyugdíjastalálkozót évenként rendszeresen megrendezi. Szadat elnök beszéde egy légitámaszponton Nixon május végére terve­zett moszkvai látogatása előtt fokozódik az arab tér­ségre nehezedő amerikai­­izraeli nyomás — jelentette ki Szadat egyiptomi elnök csütörtökön, amikor látoga­tást tett az egyik légitámasz­ponton a Nílus-delta vidé­kén. Felhívta a figyelmet ar­ra, hogy az amerikai fegy­verszállítások eszkalációja az egyiptomi nép megfélemlíté­sét szolgálja. Az elnök u­talt arra, hogy az Egyesült Álla­mok négy-öt nappal ezelőtt úgy határozott, ra­kétahordo­­zó gyorsnaszádokat ad Izra­elnek. Az Egyesült Államok további Phantom és Sky­­hawk típusú vadászbombázó­kat is szállít Izraelnek, s le­hetővé teszi, hogy Izrael amerikai fegyverek hazai gyártására rendezkedjék be. A hazug és rosszhiszemű amerikai magatartást lelep­lezve Szadat rámutatott: a közel-keleti válság részleges rendezésére vonatkozó egyip­tomi kezdeményezést úgy ér­telmezték, hogy az nem az egész probléma megoldására, hanem csupán a Szuezi-csa­­torna újramegnyitására irá­nyul. „Azt hitték, hogy engem kielégít a csatorna megnyi­tása, miközben az izraeliek a Sinai-félszigeten vannak — mondotta. — Nem a csatorna megnyitása probléma. Nyom­ban megnyithatjuk és ki­tisztíthatjuk a csatornát, mi­helyt az izraeliek visszavo­nulnak. Ehhez nincs szük­ség megállapodásra vagy tár­­gyalásra, ezért felesleges New Yorkba, vagy máshova menni.” Husszein Jordániai király tervéről szólva Szadat an­nak a véleményének adott kifejezést, hogy ez a terv amerikai kezdeményezés a közel-keleti térségben. Szadat ismételten hangsú­lyozta hogy a felszaba­dtó háború elkerülhetetlen­­, belső frontnak azonban még időre van szüksége ahhoz, hogy felkészüljön a naponta várható 1200—1300 légitáma­dásra. „Nem tűrök el sem­miféle repedést a belső fron­ton” — szögezte le az állam­fő, majd kijelentette, hogy Egyiptomot két alapvető cél vezeti: nem mond le egyet­len talpalatnyi saját vagy arab területről nem bocsát­kozik alkuba a palesztinai nép jogairól, amelyeket most Husszein király — kész hely­zet elé állítva az arabokat­­ — szabotálni akar.

Next