Napló, 1972. május (Veszprém, 28. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-14 / 112. szám
-Se Közös közlemény a magyar—nyugatnémet szakszervezeti tárgyalásokról Gáspár Sándor hazaérkezett Bonnból A magyar szakszervezeti küldöttség nyugat-németországi látogatásának befejeztével szombaton közös közleményt adtak ki a SZOT és DGB nyugatnémet szakszervezeti szövetség vezetőinek tárgyalásairól. A közlemény többek között leszögezte: „Gáspár Sándornak, a Magyar Szakszervezetek Országos Tanácsa főtitkárának vezetésével 1972. május 9-től 13-ig a német szakszervezeti szövetség (DGB) meghívására magyar szakszervezeti küldöttség tartózkodott a Német Szövetségi Köztársaságban. A küldöttség megbeszéléseket tartott a DGB Heinz O. Vetter elnök vezette küldöttségével. A küldöttségek tájékoztatták egymást a szakszervezeti mozgalom helyzetéről és a szakszervezeti munkáról a Magyar Népköztársaságban, illetve a Német Szövetségi Köztársaságban. Véleményt cseréltek a nemzetközi szakszervezeti mozgalom időszerű kérdéseiről. Megállapodtak a Magyarország és a Német Szövetségi Köztársaság szakszervezetei közötti kapcsolatok további fejlesztésében, az együttműködés lehetőségeiben és módozataiban. A két küldöttség egyetértett abban, hogy a dolgozók legfőbb érdeke a béke és biztonság megőrzése. Ezt a célt szolgálja az európai államok biztonsági értekezlete, amelynek megvalósulásáért mindkét fél síkraszáll. A két küldöttség kinyilvánította, hogy fel kell számolni a háborús tűzfészkeket, biztosítani kell Indokína népeinek békéjét és rendezni kell a közel-keleti konfliktust. Mindkét ország szakszervezetei feladatuknak tekintik a fejlődő országok népeinek megsegítését, gazdasági és kulturális támogatását. Megállapodtak abban, hogy fokozzák a két szövetség és az egyes szakszervezetek küldöttségcseréjét. 1972-re tervbe vették szakszervezeti újságírók, valamint a bérek alakulásával és az oktatással foglalkozó közös munkacsoportok küldöttségcseréjét. Ezenkívül megvalósul a szakszervezeti iskolák előadóinak cseréje is. A megbeszélések nyílt és baráti légkörben zajlottak le. Nyugat-németországi tartózkodása idején a magyar küldöttség politikai megbeszéléseket tartott Willy Brandt szövetségi kancellárral és Walter Arendt szövetségi munkaügyi miniszterrel. A Gáspár Sándor vezette küldöttség szombaton hazaérkezett Budapestre. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren a SZOT titkárságának tagjai fogadták. Ott volt Hermann Kersting, az NSZK budapesti kereskedelmi képviseletének vezetője is. Tanácskozások a ratifikálásról Willy Brandt nyugatnémet kancellár és Jens Otto Krag, dán miniszterelnök a nyugatnémet és a dán szociáldemokraták flensburgi (NSZK) közös nagygyűlésén szombaton hangsúlyozta a szovjet— nyugatnémet és a lengyel— nyugatnémet szerződés jelentőségét. Brandt kancellár ismét meggyőződését fejezte ki, hogy jövő szerdán döntés születik a szerződés ügyében. Dán kollégája kijelentette, hogy a szerződések mielőbbi ratifikálása közös nyugati érdek. Kudarc esetén véleménye szerint elkerülhetetlenek lennének a „meddő, romboló viták”. Szombaton az USA 20 legnagyobb városában tízezrek tüntettek Nixon elnök háborús politikája ellen. Hétfő óta 23 államban, több mint 100 egyetemen folytak naponta ismétlődő, növekvő tömegerejű és egyre hevesebbé váló tüntetések, amelyek során több alkalommal fegyverek is eldörrentek. Szombatig a karhatalom több, mint 2000 Közben Bonnban ismét összeültek a kormány, a koalíciós pártok, valamint az ellenzék képviselői, hogy megvitassák azokat a kérdéseket, amelyek a CDU—CSU véleménye szerint rendezetlenek a szerződések ratifikálásával kapcsolatban. A kormány részéről Scheer külügyminiszter, Horst Ehmke, a kancellári hivatal minisztere és Frank államtitkár vesz részt a tanácskozáson. Az ellenzék Werner Marxot, az SPD Claus Arndtot, a szabaddemokraták pedig Ernst Achenbachot delegálták a találkozóra, tüntetőt vett őrizetbe. Pénteken több ezren tüntettek Nixon elnök ellen San Franciscóban egy szálloda előtt. A rendőrség lovasrohammal, könnygázgránátokkal és gumibotokkal verte szét a tüntetőket, akik „Nixon egyenlő halál”, „Blokád alá Miamit” feliratú táblákkal vonultak egy republikánus gyűlés színhelye felé. Tüntetések busz amerikai városban Harcok Andoc-ban és Iliié környékén Változatlan hevességgel folynak a harcok Andoc tartományi székhely házsorai között, Saigontól mintegy 100 kilométerrel északra. B—52-es repülő erődök szombaton hajnalban 6 bevetésben támadták a város közvetlen környékét. Saigoni katonai szóvivő szerint a hazafiak rendkívül hatásos kézi légelhárító fegyverek alkalmazásával pénteken három amerikai repülőgépet lőttek le a város fölött. A partizánok folytatják előrenyomulásukat a 13 számú út mentén a főváros, Saigon felé. Pénteken összecsapásra került sor Chon Thanh városában, An Luétól 32 kilométerrel délre. saigoni kormánycsapatok súlyos veszteségeket szenvedtek. A dél-vietnami Huétól északra és délre szombaton szintén változatlanul heves harcok folytak. Az amerikai légierő vadászbombázói a várostól 9 kilométerrel délre napalm-bombákat szórtak le. Quang Tri tartomány térségében, amelynek székhelyét a népi erők május 1-én foglalták el, a saigoni kormánycsapatok az UPI jelentése szerint újra ellenőrzésük alá vontak három falut. A hadműveletet amerikai helikoptereken odaszállított 1700 kormánykatona hajtotta végre egy 550 fős szárazföldi alakulat támogatásával. Kambodzsában a népi erők elfoglalták a fővárostól 50 kilométerrel északra fekvő Tuklakot, a kormánycsapatok megerősített állását. A VDK legnagyobb kikötővárosából, Haiphongból érkezett híreket idézve jelenti a TASZSZ, hogy a Tonkiniöbölben szombaton — több napja először — fegyvernyugvás volt. NAPLÓ Nixon parancsára az amerikai légierő elaknásította a VDK kikötőit. A súlyos eszkalációt szerte a világon tüntetések ítélték el. A Szovjetunió és Kína kormánynyilatkozatban foglalt állást a világbékét veszélyeztető jogtipró lépéssel szemben Több amerikai egyetemen tiltakozó gyűléseket és tüntetéseket tartottak az észak-vietnami kikötők elaknásítása ellen. Kép: A minneapolisi egyetem tüntető diákjai ellen rendőri alakulatokat is bevetettek. Egyre szélesedik a tiltakozó mozgalom az USA-ban. A nyugatnémet Bundestagban szerdán az ellenzék követelésére elnapolták május 17-re a ratifikációs vitát. A képen: Brandt és Barzel az elnapolásról döntő ülés előtt. 37 millió olasz választópolgár járult az urnák elé vasárnap és hétfőn, hogy megválassza a hatodik törvényhozás két házának tagjait. Képünkön: Enrico Berlinguer, az Olasz Kommunista Párt főtitkára a szavazóurnánál. A parlamenti erőviszonyokban nem történt lényeges változás. Az OKP két mandátummal szerzett többet, mint 1964-ban. Vasárnap, 1972 május 14. VILÁGHÍRADÓ AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA HÉTFŐ: Rogers amerikai külügyminiszter európai körútját félbeszakítva meglepetésszerűen hazarepült Washingtonba. Patolicsev szovjet külkereskedelmi minisztr az USA-ba utazott. KEDD: Nixon bejelentette a vietnami kikötők elaknásítását. Közzétették az olasz választások eredményét. SZERDA: A bonni Bundestag hozzákezdett a ratifikációs vitához, majd egy hétre felfüggesztette. Hanoit és Haiphongot bombázta az amerikai légierő. CSÜTÖRTÖK: Szovjet kormánynyilatkozat az amerikai agresszióról. Grecsko szovjet honvédelmi miniszter Szíriába látogatott PÉNTEK: Bonnban parafálták a két német állam közlekedési szerződését; Bukarestben aláírták az NDK és Románia barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződését SZOMBAT:on Loc térségben heves harcok dúlnak; Agnew amerikai alelnök Tokióban tárgyal. így látta a hetet hírmagyarázónk: Pálfy József Az év legizgalmasabb hete volt... Hihetetlen izgalmak jegyében telt el ez hét. Előrejelzéseinkben legfeljebb csak a bonni parlament vitáinak, hosszas huzavonáinak esélyeit latolgathattuk meg, hozzátéve azt a bizonytalansági tényezőt, amit az olaszországi törvényhozási választások kimenetele jelenthetett. Voltak ugyan elszórtan vélemények arról, hogy az amerikai politika megkeményedik, hogy a VDK ellen visszavágást terveznek Washingtonban a vietnami hazafiaknak a déli hadszíntereken elért sikerei miatt. Azt azonban kevesen jósolhatták volna meg, hogy az amerikai elnök öt hónappal az elnökválasztás és két héttel tervezett moszkvai látogatása előtt az indokínai eszkaláció újabb veszélyes lépcsőfokára menne, akarna hágni__ . S ez történt. Nixon elnök katonai tanácsadóira hallgatva elrendelte a Vietnami Demokratikus Köztársaság kikötőinek aknazárral való elzárását. Ugyanakkor kilátásba helyezte a légi háborúnak minden eddiginél szélesebb területre való kiterjesztését, a VDK területén az országutak és vasútvonalak korlátlan bombázását. Különösen az „akna-politika” volt az, amely a világban is, Amerika határain belül is megdöbbenést keltett. Ez az elaknásítás súlyosan megsértette a hajózás szabadságáról szóló nemzetközi szerződéseket és joggyakorlatot. Katonai célja az lenne, hogy megakadályozza a Vietnami Demokratikus Köztársaságba irányuló szállításokat s így közvetve kihasson a Dél- Vietnamban harcoló szabadságharcosok utánpótlására is. De mint szinte minden katonai szakértő leszögezi: a dél-vietnami nagy offenzíva megindításakor a szabadságharcosok vezetői nyilvánvalóan maximális fegyver-, lőszer- és élelmiszermennyiséget halmoztak fel, utánpótlási gondjaik rövid időn belül nem jelentkezhetnek ... (Az amerikai hadvezetés számításaira csattanós választ adtak vietnamiak An Loc elfoglalásával.) Az Egyesült Állmokon belül ismét megélénkült a háborúellenesek tábora, különösen az egyetemi fiatalság volt igen aktív ezekben a napokban. Az ország mintegy 7 millió főiskolai diákja közül sok százezren verekedtek meg rendőrökkel, katonákkal, akik megpróbálták elfojtani az ifjúság ellenzéki hangját. Hogyan vélekedik az amerikai közvélemény Nixon újabb agresszív lépéséről? Egyes közvéleménykutatási adatok szerint ama bizonyos „csöndes többség”, a reakciós sajtó, a demagóg politikusok által befolyásolt kispolgárság még mindig nem hajlandó felismerni, milyen kockázatos, kalandos útra tévedt az elnök. A „hangos kisebbség”. Nixon ellenzéke persze egész sor tekintélyes személyiséget is felsorakoztat: Edward Kennedytől tudósokig, McGovern szenátortól írókig, lelkészekig. Az amerikai elnökválasztás kimenetelét befolyásolhatja-e a mostani nixoni döntés? Ma még nehéz erre válaszolni. Legalább 3 hónapja van az elnökjelöltelnöknek arra, hogy döntsön: a háború vagy a béka zászlaja alatt jelenik meg a választópolgárok előtt. Nixont moszkvai tervezett utazásától már szinte csak napok választják el. A hét végén el is vonult Camp David-be, az Eisenhower—Hruscsov találkozó idején híressé vált elnöki nyaralóba, hogy ott készüljön fel a moszkvai útra. A héten minden szovjet megnyilatkozásra rendkívüli figyelemmel tekintett a világ. A Szovjetunió kormányának nyilatkozata igen határozottan, ugyanakkor mértéktartóan fejtette ki a szovjet álláspontot. A hangsúly nemcsak az amerikai lépések elítélésén volt, hanem azon, hogy a Szovjetunió megadja a hős vietnami nép harcához a szükséges támogatást. A szovjet kormánynyilatkozatban benne volt az a is, hogy az USA felszólítás küldöttei térjenek vissza a párizsi tárgyalóasztalhoz. (Pénteken Párizsban egy amerikai szóvivő ezt kilátásba is helyezte.) Természetszerűleg érdeklődés kísérte ilyen körülmények között azt a tényt, hogy a SALT, a szovjet— amerikai tárgyalások a hadászati fegyverek korlátozásáról tovább folytak, s hogy hírek szerint küszöbön áll egy részlet-megegyezés. Ugyancsak ráirányult a figyelem a szovjet—amerikai külkereskedelmi tárgyalásokra. Patolicsev szovjet külkereskedelmi minisztert még Nixon elnök is fogadta. A bonni belpolitikát jó irányba befolyásolhatja a hét legfontosabb európai eseménye: egy lépéssel közelebb került a megvalósuláshoz az NDK és az NSZK első, nemzetközi jogi jellegű szerződése. Bonnban már parafálták a közúti, vasúti és víziúti forgalmat szabályozó megállapodást. (A légiforgalom szabályozásáról még nem döntöttek, ez későbbi tárgyalási téma lehet.) Nem lehet elég nyomatékkal hangsúlyozni, milyen jelentősége van annak, hogy létrejött az első nemzetközi jogi szerződés a két német állam között Ebben már benne van az NDK nemzetközi jogalany voltának elismerése is.