Napló, 1972. május (Veszprém, 28. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-14 / 112. szám

-Se Közös közlemény a magyar—nyugatnémet szakszervezeti tárgyalásokról Gáspár Sándor hazaérkezett Bonnból A magyar szakszervezeti küldöttség nyugat-németor­szági látogatásának befejez­tével szombaton közös köz­­­leményt adtak ki a SZOT és DGB nyugatnémet szak­­szervezeti szövetség vezetői­nek tárgyalásairól. A közlemény többek kö­zött leszögezte: „Gáspár Sándornak, a Ma­gyar Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa főtitkárának ve­zetésével 1972. május 9-től 13-ig a német szakszerveze­ti szövetség (DGB) meghí­vására magyar szakszerveze­ti küldöttség tartózkodott a Német Szövetségi Köztársa­ságban. A küldöttség megbeszélé­seket tartott a DGB Heinz O. Vetter elnök vezette kül­döttségével. A küldöttségek tájékoztat­ták egymást a szakszervezeti mozgalom helyzetéről és a szakszervezeti munkáról a Magyar Népköztársaságban, illetve a Német Szövetségi Köztársaságban. Véleményt cseréltek a nemzetközi szak­­szervezeti mozgalom idősze­rű kérdéseiről. Megállapod­tak a Magyarország és a Né­met Szövetségi Köztársaság szakszervezetei közötti kap­csolatok további fejlesztésé­ben, az együttműködés lehe­tőségeiben és módozataiban. A két küldöttség egyetér­tett abban, hogy a dolgozók legfőbb érdeke a béke és biztonság megőrzése. Ezt a célt szolgálja az európai ál­lamok biztonsági értekezlete, amelynek megvalósulásáért mindkét fél síkraszáll. A két küldöttség kinyilvá­nította, hogy fel kell számol­ni a háborús tűzfészkeket, biztosítani kell Indokína né­peinek békéjét és rendezni kell a közel-keleti konflik­tust. Mindkét ország szakszer­vezetei feladatuknak tekintik a fejlődő országok népeinek megsegítését, gazdasági és kulturális támogatását. Megállapodtak abban, hogy fokozzák a két szövetség és az egyes szakszervezetek kül­döttségcseréjét. 1972-re terv­be vették szakszervezeti új­ságírók, valamint a bérek alakulásával és az oktatással foglalkozó közös munkacso­portok küldöttségcseréjét. Ezenkívül megvalósul a szak­­szervezeti iskolák előadói­nak cseréje is. A megbeszélések nyílt és baráti légkörben zajlottak le. Nyugat-németországi tar­tózkodása idején a magyar küldöttség politikai megbe­széléseket tartott Willy Brandt szövetségi kancellár­ral és Walter Arendt szövet­ségi munkaügyi miniszterrel.­­ A Gáspár Sándor vezette küldöttség szombaton haza­érkezett Budapestre. A kül­döttséget a Ferihegyi repü­lőtéren a SZOT titkárságá­nak tagjai fogadták. Ott volt Hermann Kersting, az NSZK budapesti kereskedelmi kép­viseletének vezetője is. Tanácskozások a ratifikálásról Willy Brandt nyugatnémet kancellár és Jens Otto Krag, dán miniszterelnök a nyugat­német és a dán szociálde­mokraták flensburgi (NSZK) közös nagygyűlésén szomba­ton hangsúlyozta a szovjet— nyugatnémet és a lengyel— nyugatnémet szerződés jelen­tőségét. Brandt kancellár is­mét meggyőződését fejezte ki, hogy jövő szerdán döntés születik a szerződés ügyében. Dán kollégája kijelentette, hogy a szerződések mielőbbi ratifikálása közös nyugati ér­dek. Kudarc esetén vélemé­nye szerint elkerülhetetlenek lennének a „meddő, romboló viták”. Szombaton az USA 20 leg­nagyobb városában tízezrek tüntettek Nixon elnök hábo­rús politikája ellen. Hétfő óta 23 államban, több mint 100 egyetemen folytak napon­ta ismétlődő, növekvő tö­megerejű és egyre hevesebbé váló tüntetések, amelyek so­rán több alkalommal fegyve­rek is eldörrentek. Szombatig a karhatalom több, mint 2000 Közben Bonnban ismét összeültek a kormány, a koa­líciós pártok, valamint az el­lenzék képviselői, hogy meg­vitassák azokat a kérdése­ket, amelyek a CDU—CSU véleménye szerint rendezet­lenek a szerződések ratifiká­lásával kapcsolatban. A kor­mány részéről Scheer kül­ügyminiszter, Horst Ehmke, a kancellári hivatal miniszte­re és Frank államtitkár vesz részt a tanácskozáson. Az el­lenzék Werner Marxot, az SPD Claus Arndtot, a sza­baddemokraták pedig Ernst Achenbachot delegálták a ta­lálkozóra, tüntetőt vett őrizetbe. Pénteken több ezren tün­tettek Nixon elnök ellen San Franciscóban egy szálloda előtt. A rendőrség lovasro­­hammal, könnygázgránátok­kal és gumibotokkal verte szét a tüntetőket, akik „Nixon egyenlő­ halál”, „Blo­kád alá Miamit” feliratú táb­lákkal vonultak egy republi­kánus gyűlés színhelye felé. Tüntetések busz amerikai városban Harcok An­doc-ban és Iliié környékén Változatlan hevességgel folynak a harcok An­doc tartományi székhely házso­rai között, Saigontól mint­egy 100 kilométerrel észak­ra. B—52-es repülő erődök szombaton hajnalban 6 be­vetésben támadták a város közvetlen környékét. Sai­­goni katonai szóvivő szerint a hazafiak rendkívül hatá­sos kézi légelhárító fegy­verek alkalmazásával pén­teken három amerikai repü­lőgépet lőttek le a város fö­lött. A partizánok folytatják előrenyomulásukat a 13 szá­mú út mentén a főváros, Saigon felé. Pénteken ös­­­szecsapásra került sor Chon Thanh városában, An Lué­tól 32 kilométerrel délre. saigoni kormánycsapatok sú­­­lyos veszteségeket szenved­tek. A dél-vietnami Huétól északra és délre szombaton szintén változatlanul heves harcok folytak. Az amerikai légierő vadászbombázói a vá­rostól 9 kilométerrel délre napalm-bombákat szórtak le. Quang Tri tartomány tér­ségében, amelynek székhe­lyét a népi erők május 1-én foglalták el, a saigoni kor­mánycsapatok az UPI jelen­tése szerint­­ újra ellenőr­zésük alá vontak három fa­lut. A hadműveletet ameri­kai helikoptereken odaszál­lított 1700 kormánykatona hajtotta végre egy 550 fős szárazföldi alakulat támoga­tásával. Kambodzsában a népi erők elfoglalták a fővárostól 50 kilométerrel északra fek­vő Tuklakot, a kormánycsa­patok megerősített állását. A VDK legnagyobb kikö­tővárosából, Haiphongból ér­kezett híreket idézve jelenti a TASZSZ, hogy a Tonkini­­öbölben szombaton — több napja először — fegyver­nyugvás volt. NAPLÓ Nixon parancsára az amerikai légierő elaknásította a VDK kikötőit. A súlyos eszkalációt szerte a világon tüntetések ítélték el. A Szovjetunió és Kína kormánynyilatkozatban foglalt állást a világbékét veszélyeztető jogtipró lépéssel szemben Több amerikai egyetemen tiltakozó gyűléseket és tüntetése­ket tartottak az észak-vietnami kikötők elaknásítása ellen. Kép: A minneapolisi egyetem tüntető diákjai ellen rendőri alakulatokat is bevetettek. Egyre szélesedik a tiltakozó moz­galom az USA-ban. A nyugatnémet Bundestagban szerdán az ellenzék követe­lésére elnapolták május 17-re a ratifikációs vitát. A képen: Brandt és Barzel az elnapolásról döntő ülés előtt. 37 millió olasz választópolgár járult az urnák elé vasárnap és hétfőn, hogy megválassza a hatodik törvényhozás két há­zának tagjait. Képünkön: Enrico Berlinguer, az Olasz Kom­munista Párt főtitkára a szavazóurnánál. A parlamenti erő­viszonyokban nem történt lényeges változás. Az OKP két mandátummal szerzett többet, mint 1964-ban. Vasárnap, 1972 május 14. VILÁGHÍRADÓ AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA HÉTFŐ: Rogers amerikai külügyminiszter európai körútját félbeszakítva meglepetésszerűen hazarepült Washingtonba. Patolicsev szovjet külkereskedelmi minisztr az USA-ba utazott. KEDD: Nixon bejelentette a vietnami kikötők elaknásítását. Közzétették az olasz választások eredményét. SZERDA: A bonni Bundestag hozzákezdett a ratifikációs vitához, majd egy hétre felfüggesztette. Hanoit és Haiphongot bombázta az amerikai légierő. CSÜTÖRTÖK: Szovjet kormánynyilatkozat az amerikai agresszióról. Grecsko szovjet honvédelmi miniszter Szíriába látogatott PÉNTEK: Bonnban parafálták a két német állam közlekedési szerződését; Bukarestben aláírták az NDK és Románia barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződését SZOMBAT:­on Loc térségben heves harcok dúlnak; Agnew amerikai alelnök Tokióban tárgyal. így látta a hetet hírmagyarázónk: Pálfy József Az év legizgalmasabb hete volt... H­ihetetlen izgalmak je­gyében telt el ez hét. Előrejelzéseink­­­ben legfeljebb csak a bonni parlament vitáinak, hosszas huzavonáinak esélyeit latol­gathattuk meg, hozzátéve azt a bizonytalansági ténye­zőt, amit az olaszországi törvényhozási választások kimenetele jelenthetett. Vol­tak ugyan elszórtan vélemé­nyek arról, hogy az ameri­kai politika megkeménye­dik, hogy a VDK ellen vis­­­szavágást terveznek Wa­shingtonban a vietnami ha­zafiaknak a déli hadszínte­reken elért sikerei miatt. Azt azonban kevesen jósolhat­ták volna meg, hogy az amerikai elnök öt hónappal az elnökválasztás és két hét­tel tervezett moszkvai láto­gatása előtt az indokínai eszkaláció újabb veszélyes lépcsőfokára menne, akarna hágni__ . S ez történt. Nixon elnök katonai tanácsadóira hall­gatva elrendelte a Vietnami Demokratikus Köztársaság kikötőinek aknazárral való elzárását. Ugyanakkor kilá­tásba helyezte a légi hábo­rúnak minden eddiginél szé­lesebb területre való kiter­jesztését, a VDK területén az országutak és vasútvona­lak korlátlan bombázását. Különösen az „akna-politi­ka” volt az, amely a világ­ban is, Amerika határain belül is megdöbbenést kel­tett. Ez az elaknásítás sú­lyosan megsértette a hajó­zás szabadságáról szóló nemzetközi szerződéseket és joggyakorlatot. K­atonai célja az lenne, hogy megakadályoz­za a Vietnami De­mokratikus Köztársaságba irányuló szállításokat s így közvetve kihasson a Dél- Vietnamban harcoló szabad­ságharcosok utánpótlására is. De mint szinte minden katonai szakértő leszögezi: a dél-vietnami nagy offen­­zíva megindításakor a sza­badságharcosok vezetői nyilvánvalóan maximális fegyver-, lőszer- és élelmi­szermennyiséget halmoztak fel, utánpótlási gondjaik rö­vid időn belül nem jelent­kezhetnek ... (Az amerikai hadvezetés számításaira csattanós választ adtak vietnamiak An Loc elfogl­­a­lásával.) Az Egyesült Állmokon belül ismét megélénkült a háborúellenesek tábora, kü­lönösen az egyetemi fiatal­ság volt igen aktív ezekben a napokban. Az ország mint­egy 7 millió főiskolai diákja közül sok százezren vere­kedtek meg rendőrökkel, katonákkal, akik megpró­bálták elfojtani az ifjúság ellenzéki hangját. Hogyan vélekedik az amerikai köz­vélemény Nixon újabb ag­resszív lépéséről? Egyes közvéleménykutatási adatok szerint ama bizonyos „csön­des többség”, a reakciós sajtó, a demagóg politikusok által befolyásolt kispolgár­ság még mindig nem hajlan­dó felismerni, milyen koc­kázatos, kalandos útra té­vedt az elnök. A „hangos kisebbség”. Nixon ellenzéke persze egész sor tekintélyes személyiséget is felsorakoz­tat: Edward Kennedytől tudósokig, McGovern szená­tortól írókig, lelkészekig. Az amerikai elnökválasz­tás kimenetelét befolyásol­hatja-e a mostani nixoni döntés? Ma még nehéz erre válaszolni. Legalább 3 hó­napja van az elnökjelölt­elnöknek arra, hogy dönt­sön: a háború vagy a béka zászlaja alatt jelenik meg a választópolgárok előtt. N­ixont moszkvai terve­zett utazásától már szinte csak napok vá­lasztják el. A hét végén el is vonult Camp David-be, az Eisenhower—Hruscsov találkozó idején híressé vált elnöki nyaralóba, hogy ott készüljön fel a moszkvai út­ra. A héten minden szovjet megnyilatkozásra rendkívüli figyelemmel tekintett a vi­lág. A Szovjetunió kormá­nyának nyilatkozata igen határozottan, ugyanakkor mértéktartóan fejtette ki a szovjet álláspontot. A hang­súly nemcsak az amerikai lépések elítélésén volt, ha­nem azon, hogy a Szovjet­unió megadja a hős vietna­mi nép harcához a szüksé­ges támogatást. A szovjet kormánynyilatkozatban ben­ne volt az a is, hogy az USA felszólítás küldöttei térjenek vissza a párizsi tárgyalóasztalhoz. (Pénte­ken Párizsban egy ameri­kai szóvivő ezt kilátásba is helyezte.) Természetszerűleg érdek­lődés kísérte ilyen körül­mények között azt a tényt, hogy a SALT, a szovjet— amerikai tárgyalások a ha­dászati fegyverek korlátozá­sáról tovább folytak, s hogy hírek szerint küszöbön áll egy részlet-megegyezés. Ugyancsak ráirányult a fi­gyelem a szovjet—amerikai külkereskedelmi tárgyalá­sokra. Patolicsev szovjet külkereskedelmi minisztert még Nixon elnök is fogadta. A bonni belpolitikát jó irányba befolyásol­hatja a hét legfon­tosabb európai eseménye: egy lépéssel közelebb került a megvalósuláshoz az NDK és az NSZK első, nemzetkö­zi jogi jellegű szerződése. Bonnban már parafálták a közúti, vasúti és víziúti for­galmat szabályozó megálla­podást. (A légiforgalom szabályozásáról még nem döntöttek, ez későbbi tár­gyalási téma lehet.) Nem le­het elég nyomatékkal hang­súlyozni, milyen jelentősége van annak, hogy létrejött az első nemzetközi jogi szerző­dés a két német állam kö­zött Ebben már benne van a­z NDK nemzetközi jog­alany voltának elismerése is.

Next