Napló, 1972. június (Veszprém, 28. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-23 / 146. szám

a NAPLÓ Péntek, '72. Június 13. Szadat, Asszad és Khadafi tanácskozása Mersza Matruh-ban Napi külpolitikai kommentárunk RUTINTANÁCSKOZÁSNAK indult. Megfigyelők kö­rében az váltotta ki az első meglepetést, hogy az arab ál­lamszövetség elnöki tanácsának Mersza Matruh-i ülése —­­sorrendben a negyedik ülésszak — részvevőinek száma ki­bővült. Mi tagadás, meglehetősen váratlanul. Anvar Szadat egyiptomi, Hafez Asszad szíriai és Moammer Khadafi líbiai elnökhöz egy földrajzilag távoli állam, Uganda elnöke, Idi Amin is csatlakozott. Nem sokkal később Khadafi elnök kisebb műtétje je­lentett újabb bonyodalmat, de csak rövid ideig, mindössze egynapos késést az ülésszak kezdésében. Aztán az újabb iz­raeli provokáció, a libanon határán végrehajtott kalóztá­madás irányította ismételten Közel-Keletre a figyelmet. S nem sokáig váratott magára a hír: Mersza Matruhban a három arab állam elnöke nyomban zárt ajtók mögött négy­órás hatszemközti eszmecserén értékelte a Szíriát és a li­banoni főtisztek elrablásával bekövetkezett új helyzetet. Kairóból keltezett értékelések szerint az államszövetség megalakulása óta ez a legjelentősebb csúcsértekezlet. Az elnöki tanács ezúttal — hacsak az izraeli kommandó­akció nyomán előállt súlyos válság nem befolyásolja ere­deti tervüket — az alkotmányos szervek beindításával járó teendőket vitatja meg. A föderáció gépezete tehát — a szövetségi parlament, a kormány és a szakosított tanácsok — készen áll arra, hogy rendeltetésének megfelelően meg­kezdje működését. Bizonyos jelekből ítélve, az utóbbi időkben némileg tisztázódtak a haladó arab rendszerek közti korábbi félre­értések. Az sem jelentéktelen körülmény, hogy az állam­­szövetség tagjai normalizálták kapcsolataikat Algériával és Irakkal. Sürgető szükség mutatkozik az arab egység meg­szilárdítására, mert a térség válsága hovatovább akuttá vá­lik. Izrael pedig — szemmel láthatóan — újabb és újabb provokációkkal igyekszik szomszédai megfélemlítésére, a palesztin ellenállók felszámolására, Libanon jordániai min­tára történő elszigetelésére, kikapcsolására. Szorosan összefüggnek ezzel a témával az Afrikai Egy­ségszervezet közelmúltban tartott rabati csúcsértekezleté­nek határozatai. Ezek a döntések — az AESZ fennállása óta most a leghangsúlyosabb fogalmazásban — az afrikai és az arab államok együttműködésének fejlesztését szorgal­mazták. Idi Amin váratlan részvétele a Mersza Matruh-i ülésszakon nyilvánvalóan ezt a törekvést szolgálja. Az af­rikai országokat és az arab államokat sok ellentét osztja meg. De Rabat után most Mersza Matruh fordulópontot jelenthet kapcsolataikban. Hármas arab csúcsértékerrel Az Arab­ Köztársaságok Szövetsége Elnöki Tanácsá­nak tagjai — Szadat, Asz­­szad és Khadafi — szerdán este a kíséretükben levő sze­mélyiségek nélkül négyórás, magánjellegű eszmecserét tartottak, nyilvánvalóan azért, hogy megvitassák és kiértékeljék a Libanont ért izraeli kalóztámadást. Ezt megelőzően Idi Amin ugandai elnökkel tárgyaltak, aki országának a föderáció­hoz fűződő kapcsolatai fej­lesztését szorgalmazza. Amin csütörtökön visszatért Mer­sza Matruh­ból Kairóba hi­vatalos látogatásának folyta­tására, míg a három államfő az előzetes menetrendnek megfelelően tegnap folytatta az időszerű teendők vitáját. A nil­pi érák heves támadása Hue közelében A dél-vietnami népi fel­szabadító erők csütörtökön reggel átkeltek a Hué egy­kori császárvárostól északra levő My Chanh folyón a tüzérség és páncélosok tá­mogatásával heves támadást indítottak a saigoni kor­mánykatonaság állásai ellen, s megfutamodásra kénysze­rítették a Thieu-rezsim több zászlóalját. A hazafiak ezzel az akció­val egyidejűleg összehangolt támadást indítottak a kor­mánykatonaság Hué körüli védelmi állásai ellen is. A-52-es amerikai óriás­­bombázók szerdán déltől csütörtök reggelig 23 beve­tésben támadták a Vietnami Demokratisus Köztársaság területét, és Dél-Vietnam fel­szabadított térségeit. Egy saigoni amerikai ka­tonai szóvivő szerint az Észak-Vietnam ellen intézett szőnyegbombázások az or­szág déli részére, a Dong Hai partmenti város és a fegy­vermentes övezet közötti tér­ségre összpontosultak. Dél-Vietnamban elsősor­ban a Quang Tri, Hué és Kontum körüli felszabadított­ területeket támadták. Hanoiban, a demokratikus Vietnam fővárosában három nap óta úgyszólván egymást követik a légiriadók. Csütör­tökre virradóan is több al­kalommal üvöltöttek fel a légiveszélyt jelző szirénák — írta az AFP Hanoi tudósító­ja. A hanoi rádió közölte, hogy az amerikai támadó gé­pek a főváros közelében levő sűrűn lakott területeket bom­bázták. Befejeződtek Kiss­fitter pekingi tár­g­yalásai A hétfő óta Pekingben vendégeskedő dr. Henry Kis­singer amerikai nemzetbiz­tonsági főtanácsadó összesen mintegy 13 órát tárgyalt a kínai vezetőkkel. Az amerikai nemzetbizton­sági főtanácsadó csütörtökön Peking egyik nagyhírnevű műszaki egyetemén tett lá­togatást. A Reuter lehetsé­gesnek tartja, hogy az egye­tem professzoraival kínai és amerikai egyetemi hallgatók, illetve tudósok cserelátoga­tásairól is tárgyalt. A DPA hírügynökség washingtoni tudósítója írja, hogy a csütörtöki, Csou En-laj miniszterelnökkel folytatott megbeszélésekkel véget ért Henry Kissinger ötnapos pe­kingi tárgyalássorozata Kis­singer ma — pénteken — reggel visszautazik Washing­tonba, Kösztemény Kohl—Kahr találkozójáról Bonnban csütörtökön vé­getért a két német állam képviselői közötti megbeszé­lések eheti fordulója. Mint a kiadott közlemény mondja, dr. Michael Kohl, az NDK, és Egon Bahr, az NSZK ál­lamtitkára szerdán és csütör­tökön véleménycserét folytat­tak az NDK és az NSZK kö­zött olyan normális jószom­szédi kapcsolatok létrehozá­sáról, mint amilyenek az egymástól független államok között szokásosak. A meg­beszéléseket június 28-án folytatják Berlinben. Finn kommunista kü­ldöttségi látogatása hazánkban A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi­­Bizottságá­nak meghívására június 15— 22 között Magyarországon tartózkodott a Finn Kommu­nista Párt Központi Bizott­ságának küldöttsége, amelyet Arvo Aalto főtitkár vezetett. A finn pártküldöttséget fo­gadta Kádár János, az MSZMP KB első titkára. A finn testvérpárt képviselői megbeszélést folytattak Ko­mócsin Zoltánnal, a PB tag­jával, a KB titkárával. Tanácskozik az országgyűlés (Folytatás az első oldalról) 12 000 forint állami költség­gel, a gyermekgondozási se­gély igénybevételével 180 000 anya nevelte otthon kisgyer­mekét, erre kereken 1,3 mil­liárd forintot fizettünk ki. A családtámogatás rendszerét tovább kívánjuk fejleszteni. A továbbiakban az egészség­ügy, az oktatás és művelődés helyzetéről beszélt, majd így folytatta: A lakosság jövedelme az áruellátás oldaláról megala­pozott volt, biztosítottuk a fogyasztói piac egyensúlyát. A kereskedelem folyó áron számolva 9 százalékkal több árut adott el, a növekedés változatlan áron mérve is meghaladta a 7 százalékot. A pénzügyminiszter a to­vábbiakban a tanácsok gaz­dálkodását elemezte. A tanácsi gazdálkodás 1971. évi tapasztalatai alapjában kedvezőek. Helyesebb arány alakult ki a központi és ta­nácsi pénzalapok között. Az új bevételi rendszer megyei szinten megfelelően szolgálta a kívánt célokat. Gondokat okozott azonban, hogy a vá­rosi, községi tanácsok jelen­tős részénél a vállalatoktól és szövetkezetektől származó bevételek a vártnál nagyobb mértékben tértek el az elő­irányzatoktól, ez szükséges­sé teszi a megyén belüli el­osztás módszerének tökélete­sítését és rugalmasan műkö­dő tartalék­rendszernek az alkalmazását. A tanácsi gazdálkodás kedvező vonása volt tavaly, hogy a tanácsok — a vállala­tok és a más szervek közös összefogásával — sok létesít­ményt valósítottak meg, saj­nos a későbbi fenntartás pénzügyi forrásaira már ke­vesebb gondot fordítottak. A vállalatok és szövetkezetek a tanácsok fejlesztési alapjába csaknem 2,5 milliárd forin­tot utaltak át, hogy ilyen módon — a településfejlesz­tési tervekbe illeszkedően — lakóházakat, közműveket, óvodákat, napközi otthono­kat hozzanak létre. IVövekedtek a beruházások A gazdasági elemzéseknek mindig egyik kulcskérdése, hogyan ítélhetjük meg a vizsgált időszak fejlesztést. Az elmúlt évben a terve­zett 71 000 helyet 75 000 lakás épült. A negyedik ötéves terv nagy feladatai miatt javíta­ni kell a lakásépítést és gaz­dálkodást a központi és a ta­nácsi szerveknél és vállala­toknál egyaránt. Az állami költségvetés vállalja a ható­sági árváltozások fedezetét, de ez nem nyújthat forrást minden költségnövekedésre. Éppen ezért, a tervben elő­írt mutatókat — épületszint, alapterület, felszereltség, szanálás — szigorúan be kell tartani, az eltérés veszélyez­tetheti az előirányzott laká­sok megépítését beruházási tevékenységét? Az elmúlt évet — a koráb­bi időszakhoz hasonlóan — nagyarányú fejlesztés jelle­mezte. Bővültek ipari és épí­tőipari kapacitásaink, javult a mezőgazdasági nagyüze­mek technikai felszereltsége. Üzembehelyeztük a TVK poli­etiléngyárát, a Gagarin Hő­erőmű újabb 200 MW-os egy­ségét. Termelni kezdett az alumínium szélesszalaghen­­germű Székesfehérvárott, és az évi 2500 lakás kapacitású házgyár Debrecenben. Több mint 60 000 szarvasmarha és 250 ezer sertésférőhelyet lé­tesítettünk. A beruházások eredményeként nemzeti va­gyonunk több mint 5 száza­lékkal emelkedett. 1971-ben a beruházások csaknem kétszer olyan gyor­san növekedtek, mint a nem­zeti jövedelem termelése. A beruházási kifizetés 100 mil­liárd forint volt, a tervezett­nél 11 milliárd forinttal több. A helyzetet már év köz­ben részletesen elemeztük és a népgazdaság idei tervében azt a célt határoztuk el, hogy a szocialista szektor be­ruházásai a tavalyi szintet csak kismértékben haladják meg. A folyó esztendő öt hónapjának tapasztalatai alapján úgy tűnik, hogy az idei beruházási színvonal a tervnek megfelelően alakul­hat, ha mind a központi szervek, mind a vállalatok megértik és végrehajtják a hatályos intézkedéseket. Eb­ben az esetben számíthat új beruházásaink termelésére a népgazdaság, jövedelmeire pedig a vállalatok és az ál­lamháztartás. A szónok ez­után külgazdasági kapcsola­tainkat elemezte, majd a vállalati közgondolkodásban tapasztalható fogyatékossá­gokra hívta fel a figyelmet. Befejezésül a következőket mondotta: Bízhatunk-e intézkedéseink sikerében, várhatjuk-e gond­jaink enyhülését. Úgy vé­lem, igen, bízhatunk, ha a gazdasági élet minden terü­letén, a vállalatoknál, a szövetkezeteknél, az intéz­ményeknél, a tanácsoknál és a központi szerveknél egy­aránt lendületesen és követ­kezetesen valóra is váltjuk azokat. Kormányzati mun­kánknak — gazdasági téren — most ez a legfőbb törek­vése és ehhez kérem mind­­annyiuk támogatását. A tanicki gazdálkodásról Indira Caudill indiai kormányfő látogatása Balatonfü­reden (Folytatás az első oldalról) va­n, hogy valóban szívesen keresi fel a nagy hindu költő gyógyulásának, magyaror­szági emlékeinek a helyét. Először Rabindranath Ta­gore szobrához érkezett az in­diai kormányfő és kísérete, ahol ötven szál rózsából ké­szített csokrot helyezett el a hindu költő a bengáli nép nagy fiának szobránál. Egy hatalmas nép kormá­nyának vezetője hajolt meg az irodalom sokszorosan megkoronázott költője, írója szobra előtt. Ezután igen ked­ves jelenet játszódott le Ra­bindranath Tagore fájánál. Indira Gandhi egy levelet té­pett le a fáról. Az emlékfa levelét Hatos, majd üvegla­pok közé helyezték. A felirat pedig megörökítette, hogy a levél Tagore fájáról szárma­zik.­­ Amikor 1953-ban Krisna Menőn hazánkban és Bala­­tonfüreden járt, ő is vitt egy falevelet a messzi Indiába, Rabindranath Tagore fiának — magyarázta dr. Pálffy Ká­roly. — Ezt a kedves hagyo­mányt szeretnénk folytatni most, az ön látogatása alkal­mával is. Pár lépés csupán az ün­nepség következő színhelye, de nem szűnik a taps. Olyan személyiségnek szól ez, akit a személyes ismeretség nélkül is már évek óta tisztelünk. Az emlékfa ültetése előtt dr. Pálffy Károly beszélt: T- Már 46 éve, hogy Ra­bindranath Tagore Nobel­­díjas költő gyógyulása emlé­kére elültette az első emlék­fát Balatonfüreden. Ebből az alkalomból rövid beszédet is mondott. Hangsúlyozta: „Itt tartózkodásom emlékéül ül­tetem ezt a fát, mert sehol sem adták azt, amit itt kap­tam. Ez több volt a vendéglá­tás szereteténél, ez az együ­­­vétartozás érzetének ébredé­se. Érzem, tudom, hogy an­nak a népnek a hazájába jöt­tem, amely érzelmileg In­diáéval azonos". Városunk — folytatta a városi tanácselnök — tisztelettel és szeretettel ápolta a fát, a parkot, a sé­tányt, amelyet Tagoréról ne­veztek el Felkérte az Indiai kormány­főt ültesse el az emlékfát. — Boldogan/ Örömmel! És Indira Gandhi földet szórt a fa tövére, majd meg­öntözte a fiatal hársfát, hogy nőjjön, virágozzék, mint a szomszédban Tagore fája, min a két nép barátsága — Ismerem azt a mély sze­reteted amit Tagore táplált a magyar nép iránt — mondta ezután Indira Gandhi — A költő olyan nagy értéket ha­gyott ránk, mint a szabadság és az igazság szeretete. Han­goztatta, hogy az embereknek nemcsak az embereket kell szeretniük, hanem mindent, ami körülöttük van. Tagore az egész emberiséget egy nagy egységnek tartotta. Na­gyon boldog vagyok, hogy ezt az emlékfát itt elültethettem. Kívánom­, hogy a fa árnyékánk­ban az ide látogatók felüdül­jenek, megpihenjenek és a népek barátságára emlékez­zenek. Indira Gandhi ezután be­írta nevét abba az emlékal­bumba, amelyben a városi tanács megörökíti az utókor­nak az emlékfát ültető sze­mélyiségek látogatását. Bala­­tonfüred Város Tanácsa a város ajándékaként képes al­bumot nyújtott át az indiai kormányfőnek, amely tartal­mazza a 46 évvel ezelőtt ké­szített fényképfelvételeket Rabindranath Tagore füredi látogatásának egyes epizód­jairól. Ezután Balaton-parti sétá­ra hívták meg Indira Gand­hit. — Boldogan! Örömmel! — mondta és kíséretével együtt elindult a hajókikötő móló­ján a Balatonhoz. Itt a vas­korlátra támaszkodva nézte a déli napfényben sziporkázó vizet, kérdezett és tájékozta­tást kapott a város életéről, fejlődéséről. . Egy költő hozta el — csak­nem fél évszázaddal ezelőtt — az Indiai nép szeretetét és a szunnyadó emlékeket egy nemzetközileg is elismert po­litikus, miniszterelnök asz­­szony ébresztette újjá Bala­tonfüreden, csaknem hatezer helyi és külföldi vendég je­lenlétében. Az indiai kormányfő láto­gatása megyénkben a bala­tonfüredi Annabellában ért véget. Gáldonyi Béla Péter János felszólalása A beszámolót követő vitá­ban felszólalt Péter János külügyminiszter. Azt a megbízást kaptam a kormánytól, hogy az ország háztartásának eredményei­vel és hiányosságaival foglal­kozó országgyűlési vita kere­tében beszámoljak a nemzet­közi helyzet legújabb és leg­fontosabb eseményeiről, s ezekkel összefüggésben kül­politikai tevékenységünkről. Az alapvető megállapítás az, hogy az 1971. évi gazdál­kodásunk is jól szolgálta az ország javát, s emellett a nemzetközi életre is kedve­zően hatott,­­ még hiányos­ságaival is. A nemzetközi vi­szonyok alakulása az elmúlt évben is kedvező feltételeket biztosított az ország fejlődé­se számára — mondotta be­vezetőben a magyar külügy­miniszter, majd részletesen kitért a legfontosabb külpo­litikai kérdésekre. Többek között megállapította: Az utóbbi időben ritkán beszélünk, s a nemzetközi irodalom is ritkán ír arról, hogy változatlanul a termo­nukleáris háború veszélye alatt élünk. Nagyon jelentő­sek ugyan azok a megállapo­dások, amelyek eddig létre­jöttek: a részleges atom­csend­, az atomsorompó­, a tenger mélye és a világűr, a bakteriorológiai fegyverek, s legújabban mindezeknél na­gyobb jelentőséggel a straté­giai fegyverek és a balliszti­kus rakéták elhárítására al­kalmas rakéták tekintetében,­­ de változatlanul érvényes ma is a kommunista és mun­káspártok 1960-ban megfo­galmazott programja: minden demokratikus és békeszerető erő fő feladata a termonuk­leáris háború veszélyének az elhárítása. Az NSZK-ról a következő­ket mondotta: A Német Szövetségi Köz­társasággal kapcsolataink jók. Úgy gondolom, hogy tu­lajdonképpen egyikőnk sem hiányolja valamilyen nagy mértékben a diplomáciai kap­csolatokat. Mi 1966 végén, 1967 elején azon a válaszúton voltunk, hogy vajon előbb felvegyük-e a diplomáciai kapcsolatokat, és ezek alap­ján rendezzük a köztünk lé­vő problémákat, vagy pe­dig előbb rendezzük a nyitott kérdéseket — vagyonjogi kérdéseket — és azután vegyük fel a diplomá­ciai kapcsolatokat. Bizonyos nemzetközi tapasztalatok alapján mi az utóbbi eljárás mellett döntöttünk. Ezt a Német Szövetségi Köztársa­ság kormánya érti és együtt­működik velünk a kapcsola­tok fejlesztésében, diplomá­ciai kapcsolatok nélkül is. Mi mindig azt bűn­élvet kép­viseltük, s a Német Szövet­ségi Köztársaság képviselői általában meg is értették, hogy akkor vesszük fel a dip­lomáciai kapcsolatokat, ami­kor ez a két ország érdekeit és az európai béke és bizton­ság ügyét egyaránt szolgálja. Az európai biztonsággal kapcsolatban Péter János többek között leszögezte: Az európai biztonság ügyé­nek a szuronyok egyensúlyá­ról a népek együttműködésé­nek új alapjaira való áthe­lyezése a mai nemzetközi vi­szonyok között a világtörté­nelem jövőjét befolyásoló közös vállalkozása Európa népeinek, a föld minden né­pe javára. Ezért Brüsszelben az európai közvélemény ezer résztvevője között ott voltak és a konferencia munkájában tevékenyen részt vett a ma­gyar küldöttség is. A mi külpolitikánk alapve­tő törekvése — állapította meg Péter János —, a szo­cialista országok egységének ápolása Mindenekelőtt a Szovjetunióhoz fűződő kap­csolatunkat tekintjük fontos­nak nemcsak a magunk érde­kében, hanem az általános nemzetközi érdekeknek meg­felelően is. A népek barátsá­ga — éppen úgy, mint az egyes emberek barátsága — nem valami statikus állapot, hanem elevenen lüktető él­mény. Éppen ezért a barátsá­got állandóan gondozni kell, illetve a barátság állandóan új és új élményeket, új meg új megnyilatkozási formá­kat követel. A barátság új él­mények útján táplálja önma­gát, így készülünk mi most a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal az együttműködés új távlataira. A kormány arról biztosít­ja az országgyűlést — mon­dotta befejezésül —, hogy külpolitikai tevékenységével minél kedvezőbb nemzetközi viszonyokat igyekszik bizto­sítani a szocializmust építő Magyar Népköztársaság szá­mára. A vitár éra több képviselő szólalt fel. Az Országgyűlés nyári ülésszaka ma folytatja munkáját.

Next