Napló, 1972. június (Veszprém, 28. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-24 / 147. szám

2 Befejeződtek a magyar—indiai tárgyalások Indira Gandhi elutazott hazánkból Pénteken délelőtt az Országház minisztertanácsi ter­mében befejeződtek a magyar—indiai hivatalos tárgyalá­sok. A tárgyalásokról közös közleményt hoznak nyilvános­ságra. Indira Gandhi India kormányfője tegnap elutazott hazánkból. A repülőtéren Fock Jenő miniszterelnök és más személyiségek búcsúztatták. Kissinger elutazott Pekingből Henry Kissinger, Nixon amerikai elnök nemzetbiz­tonsági tanácsadója pénteken délelőtt — egy éven belül negyedik — pekingi látoga­tását befejezve elutazott a kínai fővárosból, ahol Csou En-laj kormányfővel és más kínai vezetőkkel a kínai— amerikai kapcsolatokról és nemzetközi problémákról tárgyalt. Pekingi megfigyelők sze­rint mindkét témakör kap­csán szóba kellett kerülnie Vietnamnak, mint olyan nemzetközi problémának, amely a kínai—amerikai kapcsolatok normalizálását és Tajvan kérdését is érinti. A megbeszéléseket mind kínai, mind pedig amerikai részről a legmesszebbmenő titoktartás övezte. Heves harcok Mae térségében Csütörtök délutántól pén­tek hajnalig az indokínai térségben tartózkodó vala­mennyi B-52-es légierőd Dél-Vietnam északi szektorát bombázta. Az óriásgépek ez idő alatt több mint kétezer tonna bombát szórtak le Quang Tri tartomány felsza­badított területeire és Hué környékére, hogy megaka­dályozzák a népi erők előre­nyomulását az egykori csá­szárváros ellen. A Hué kül­ső védelmét szolgáló támasz­pontok birtoklásáért több mint 24 órája folynak a har­cok, különösen a King és a Bastogne tüzérségi támasz­pontra nehezedik nagy nyo­más. Hanoi jelentés szerint a vietnami néphadsereg légel­hárítása csütörtökön a VDR felett lelőtt négy amerikai Phantom vadászgépet. ­­jabb izraeli támadás Libanon ellen Csütörtökről péntekre vir­radó éjszaka az izraeli tüz­érség ismét lőtte a Mardzsa­­jah környéki libanoni határ­­menti településeket. A táma­dás áldozatainak száma egyelőre ismeretlen. Az ak­cióval kapcsolatban Tel Avivban azt állítják, hogy azt megelőzően az éjszaka folyamán libanoni területről rakétatűz alá vettek egy iz­raeli települést. NAPLÓ ­ (Washington, AP) Nixon el­nök csütörtöki rögtönzött saj­tóértekezletén főleg a Moszk­vában aláírt fegyverkorlátozási egyezmények törvénybe iktatá­sával foglalkozott. Nagy nyo­matékkal szorgalmazta, hogy a törvényhozás az egyezmények rascii­kálásával egyidejűleg szavazza meg az új támadó­­ fegyverrendszerek kifejleszté­sére kért 1500 millió dollárt. (Tokió, MTI) Hirohito japán császár, aki 1920. december 25-én foglalta el a trónt, jú­nius 23-án „uralkodási rekor­dot" állított fel a császárság történetében. A 71 éves Hirohi­to pénteken megérte uralkodá­sának 16 618-ik napját, s ezzel túlteljesítette nagyapjának, Meidzsi császárnak uralkodási idejét 3. (Kairó, MTI) Az Arab Köz­társaságok Szövetségének a Földközi-tengeri Mersza Mat­­ruhban ülésezett elnöki taná­csa pénteken befejezte munká­ját. A tanácskozáson hozott döntéseket sajtókonferencián ismertetik az egyiptomi fővá­rosban. Tito hazautazott Lengyel­­országból Joszip Broz Tito jugoszláv köztársasági elnök és kísére­te ötnapos lengyelországi hi­vatalos baráti látogatásának befejeztével­­ pénteken dél­előtt hazautazott Varsóból. J. B. Tito búcsúztatására a varsói repülőtéren megje­lent Edward Gierek, a LEMP KB első titkára, Henryk Jab­­lonski, az Államtanács elnö­ke, Piotr Jar­osze­wicz mi­niszterelnök és több más ve­zető személyiség. Centrista kormány Olaszországban I­mmár kilenc hónapja Olaszországban gyakorlatilag nincs parlament, nincs kormány, nincs közigazgatás. A dolgok megfelelő vezetés nélkül maguktól intéződnek. Természetesen ez a bizonytalan politikai állapot nem használ a gazdasági életnek. A pénzemberek nem szívesen ru­háznak be nagyobb összegeket, ha a finánc­­tőkével szoros kapcsolatban álló kormány nem szavatolja a visszatérülést és a profi­tot. Az 1971-es év az ország legrosszabb gaz­dasági éve volt a 11. világháború óta. A fog­lalkoztatottság a mélypontra süllyedt, a be­ruházások szinte leálltak. Eközben az olasz nagytőkések külföldre szöktették — főleg Svájcba — vagyonuk jelentős részét. Az optimisták 1972-től várták a fellendü­lést. A jelek szerint hiába. A decemberi el­nökválasztás, majd a májusi parlamenti vá­lasztások nem döntötték el a jobboldal és a baloldal küzdelmét. Forlani a keresztényde­mokraták főtitkára azért erőszakolta ki az idő előtti választásokat, mert az Olasz Kom­munista Párt meggyöngülésében reményke­dett. A szélsőjobboldali szakadárok kiválása, valamint a jobboldali rágalmak azonban semmit sem változtattak az OKP tömegbefo­­lyására: 9 millió szavazatot és 179 parlamenti mandátumot szereztek. Tehát megbukott a baloldal visszaszorítására tett keresztényde­mokrata kísérlet. A múlt hónap végére összehívott új tör­vényhozás a régi problémával találta ma­gát szemben. Milyen színárnyalatú kormány kísérelje meg Olaszországot a gazdasági mélypontról kimozdítani? Tehát a fejlődést gátló feudális maradványoktól terhes régi struktúra megváltoztatásával haladó refor­mok segítségével, vagy a konzervatív alapon valamiféle átmeneti megoldást találni a strukturális válság elodázására. Ebben a kérdésben az ország legnagyobb politikai csoportosulása, a Kereszténydemokrata Párt sem egységes. (A legutóbbi választásokon 12,9 millió szavazatot és 267 mandátumot szerzett.) A jobboldal Forlanival az élem mere­ven szembehelyezkedik a reformok­kal. Többek között ellenzi a válást engedélyező törvényjavaslatot is. A keresz­ténydemokrata Moro külügyminiszter köré csoportosuló­­ balszárny viszont jól látja az olasz társadalom strukturális válságát, amin csak határozott reform­politika segíthet, így bizonyos konkrét kérdésekben a keresztény­­demokrata baloldal közös platformra került a kommunistákkal és a szocialistákkal. A jelenlegi politikai helyzetre jellemző, hogy a kormányalakítással megbízott And­reotti — megfelelő parlamenti többség hiá­nyában — eleve halálra ítélt centrista kor­mánykoalíciót kísérel meg létrehozni. Eb­ben a kereszténydemokraták, a szociálde­mokraták és a liberálisok vennének részt. Andreottiék számítanak — a kabineten kí­vülről — a republikánusok támogatására is. (A Liberális Párt nyíltan a gyáriparosok szövetségét képviseli — vagyis bevallottan is — a monopoltőke pártja.) Tehát az új centrista kabinet hivatalba lé­pésekor egyértelmű jobbratolódást von maga után, akkor amikor a törvénykezési képvi­selők 40 százaléka kommunista, valamint szocialista, így fennáll annak a veszélye, hogy Andreotti a törvényhozásban olykor kénytelen lesz az Amirante-féle neofasiszták szavazataira is támaszkodni a baloldali képviselőkkel szemben. Megfigyelők ugyanakkor rámutatnak, hogy ez a centrista kabinet csak amolyan nyári strand­kormány lesz. Andreotti a Szocialista Pártot akarja megijeszteni, hogy az ősszel esedékes kongresszusán konzerva­tívabb platformon is hajlandó legyen belép­ni a kormányba. A szocialisták vezetői — a jelek szerint — erre hajlandók is lennének. Jellemző, hogy még a kereszténydemokrata baloldal vezetője, Moro külügyminiszter is közölte Andreottival, hogy nem hajlandó részt venni a centrista kormányban, mert helyteleníti annak reform-ellenes politiká­ját. A­z Olasz Kommunista Párt vezetése — amely minden baloldali erő szö­vetségét hirdeti — rámutatott, hogy a centrista kormány szakítást jelent a Szo­cialista Párttal és az egész baloldallal, éles ellentétben áll a dolgozó tömegek igényeivel, elvárásaival, melyek most hatékony intézke­déseket sürgetnek az ország gazdasági életé­nek fellendítésére. Az OKP Politikai Bizott­sága egységes és határozott fellépésre szólítja fel a baloldali és demokratikus erőket a centrista kormány ellen. A harcnak tehát nincs vége. Andreotti és Forlani győzelme könnyen phyrrusi győze­lemnek bizonyulhat. A II. világháború óta eltelt időszak legsúlyosabb gazdasági és strukturális válságát csak az egységes és szervezett baloldal képes megoldani­­ a ha­talom megszerzése után. A centrista koalí­ció előreláthatólag nem tud megbirkózni a felhalmozódott olasz gondokkal. Horváth­ György ■wnilHrf, JSC­. Jfintw m Befejezte munkáját az országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) tározatot. Az elmúlt idő­szakban csaknem 3200 bün­tető és mintegy 10 000 polgá­ri ügyben nyújtottak be tör­vényességi óvás iránti kérel­met. A büntető ügyekben előterjesztett kérelmek 14 százalékában, a polgári ügyekben előterjesztett ké­relmeknek pedig 12 száza­lékában kellett törvényességi óvást emelni, törvénysértés, vagy megalapozatlanság mi­att. Ezután a büntető, katonai és polgári ítélkezés területén kifejtett tevékenység lénye­ges vonásairól szólt, majd így folytatta: — Legutóbbi országgyűlési beszámolómban rámutattam a Legfelsőbb Bíróság bünte­tő kollégiumának arra az alapvető célkitűzésére, hogy a maga eszközeivel hozzájá­ruljon a bűnözés, különösen az élet és testi épség ellen elkövetett erőszakos, garázda bűncselekmények, továbbá a visszaeső bűnelkövetők elle­ni küzdelem még eredmé­nyesebbé válásához. Csökkenés tapasztalható a nemi erkölcs elleni és a testi sértési cselekményeknél is. Ezzel szemben évek óta egy­re inkább növekvő tenden­ciát mutatnak a közlekedési bűncselekmények, s ezek kö­rében is erőteljesen szapo­rodott az ittas gépjárműve­zetők számaránya. Nyugtala­nító jelenség a fiatalkorú bűnelkövetők számának év­­ről-évre történő emelkedése, továbbá az a körülmény, hogy a csoportos bűnelköve­tés aránya ennél a korosz­tálynál a legszembetűnőbb.­­ A Legfelsőbb Bíróság éber szemmel figyeli a bű­nözés alakulásának minden­nemű változását és elsőrendű feladatának tartja, hogy az alsóbíróságok számára min­denkor időben megadja a szükséges iránymutatást az ítélkezés egységének a biz­tosítása érdekében. Ebben nagy segítséget jelent az Igazságügyi Minisztérium és a Legfelsőbb Ügyészség kez­deményező szerepe. Tisztelt Országgyűlés! — A büntető törvényköny­vet módosító törvényerejű rendelet megjelenése és ha­tálybalépése között nem egészen két hónap telt el s ezt a viszonylag rövid időt a Legfelsőbb Bíróságnak ar­ra kellett felhasználnia, hogy az új jogszabály gyakorlati alkalmazása előtt álló aka­dályokat elhárítsa. E munka részletes elemzé­se után az előadó elmondta, hogy bár a büntető törvény­­könyv módosítása az ítélke­zési gyakorlatban felmerült számos jogértelmezési prob­lémát megoldott, néhány te­rületen továbbra is tapasz­talhatók jogszabályi hiá­nyosságok. Ezután arról be­szélt, hogy a katonai kollé­gium a Legfelsőbb Bíróság szerves részeként — szoro­san együttműködve a bünte­tő kollégiummal — végzi ítélkező és elvi irányító mun­káját. Ennek során arra tö­rekszik, hogy tevékenységé­­­vel elősegítse a fegyveres erők és a fegyveres testüle­tek szolgálati rendjének és fegyelmének megszilárdítá­sát. A polgári ítélkezés terüle­tén kifejtett legfelsőbb bíró­sági tevékenység elemzése után így folytatta: Számadásunk egyben ké­szülődés is az elkövetkező időszak feladatainak megol­dására. Népi demokráciánk állami, gazdasági és társa­dalmi rendjének, nemkülön­ben az állampolgárok jogai­nak és törvényes érdekeinek következetes bírósági védel­me újabb és újabb erőfeszí­tést, sok-sok hozzáértést és tudományos igényű munka­­szervezést igényel. A törvényesség és az igaz­ság eszméjének gondozása, a kíméletlen harc minden ká­ros jelenség ellen rendkívül felelősségteljes, s egyben meg­tisztelő feladat. Az ezzel já­ró terhet örömmel vállaljuk, s nem csökkent kitartással munkálkodunk az alkot­mányban és a most megal­kotandó bírósági szervezeti törvényben megszabott fel­adatok egyre magasabb szin­ten való teljesítésén — mon­dotta befejezésül a Legfel­sőbb Bíróság elnöke. Az ügyészségről szóló törvény elkészítését az alkotmány írta elő Szénási Géza bevezetőben rámutatott: a törvényjavas­lat nem csupán az ügyészi szervek tevékenysége szem­pontjából nagy jelentőségű, hanem kiemelkedő fontossá­ga van alkotmányjogi vonat­kozásban is. A Magyar­ Nép­­köztársaság ügyészségéről szóló törvény — a tanácstör­vénnyel és a bíróságokról szóló törvénnyel együtt — ama törvényeink közé tarto­zik, amelyek elkészítését az alkotmány írta elő, s ame­lyek az alkotmány egy-egy fejezetének végrehajtását szolgálják. A továbbiakban a törvényjavaslat szellemében elemezte az ügyészi szerve­zet munkáját. Ezzel kapcsolatban elmond­ta, hogy az említett időszak­ban az ismertté vált bűn­,­cselekmények száma a ko­rábbiakhoz képest emelke­dett ugyan, de számottevő növekedésről mégsem be­szélhetünk. A 10 000 lakosra számított, ismertté vált köz­vádas bűncselekmények szá­ma ugyanis 1966-hoz képest nem változott. Lényegében csökkent az ismertté vált bűnelkövetők száma, mert amíg 1966-ban 89 volt a 10 000 lakosra eső büntető törvénykönyvbe ütköző köz­vádas cselekményt elkövetők száma, addig 1970-ben 82, 1971-ben pedig 85 volt. 1965-höz képest az erősza­kos és garázda jellegű bűn­­cselekményt elkövető terhel­tek közül 2,3 százalékkal többet vádoltak meg az ügyészségek. A felelősségre­­vonási gyakorlat szigorítása eredményesnek mutatkozik, mert az erőszakos és garáz­da jellegű bűncselekmények száma, nem jelentős mérték­ben ugyan, de csökkent. Saj­nálatos viszont, hogy nincs javulás a fiatalkorú bűnözés vonatkozásában. Figyelemreméltó körül­mény az is, hogy a bűncse­lekmények által okozott kár igen jelentős: 1971-ben 240 millió forint volt ez az ösz­­szeg. Hangsúlyozta a legfőbb ügyész, hogy a társadalmi tulajdont károsító bűncse­lekmények elkövetése az el­lenőrzésre hivatott szervek sokszor példátlan hanyagsá­ga miatt volt lehetséges. Saj­nálatos, hogy különösen a súlyos bűncselekmények nagy részét nem a belső el­lenőrzés, gazdasági vezetés leplezi le, hanem túlnyomó ,többségében a nyomozó szer­vek derítik fel. Nem egy he­lyen a gazdasági vezetés el­néző magatartása alakítja ki azokat az összefonódásokat, amelyeknek eredménye a társadalmi vagyon fosztoga­tása. Ezzel kapcsolatban néhány tipikus bűnelkövetési módra hívta fel a figyelmet, majd így folytatta: " A bűnüldöző szervek és az ügyészségek az elmúlt időszakban nagyobb gondot fordítottak a fogyasztók ér­dekeinek védelmére és hatá­rozottabban léptek fel az ár­színvonal elleni támadások­kal szemben. 1971-ben há­romszor annyi árdrágítás miatt folyt büntetőeljárás, mint az előző esztendőben. Az abszolút szám azonban még így is kicsi, aminek az a fő oka, hogy a felügyeleti szervek nem tesznek büntető feljelentést. A továbbiakban a fiatalko­rú bűnözés helyzetével és problémáival foglalkozott. A társadalmi tulajdont ká­rosító összes betöréses lopá­sok negyvenegy százalékát, a személyek javai elleni betö­réses lopásoknak pedig har­minchét százalékát fiatalko­rúak követték el. A bűnözés­hez vezető okok és körül­mények közül a családi ne­velés hiányosságait, a fel­ügyelet elmulasztását, a rossz baráti környezetet kell meg­említeni. Az utóbbi időben azonban mind több ízben tapasztalható, hogy az alko­holizmus a fiatalkorúak kö­zött is zülleszt, és sokszor a legsúlyosabb bűncselekmé­nyek elkövetéséhez vezet Az ügyészi általános fel­ügyeleti munka tapasztala­tainak elemzése után a ta­nácsi szervezeten belüli tör­vényességi felügyeleti rend­szerről szólt.­­ A tanácstörvény bizo­nyos változásokat eredmé­nyezett a tanácsi szervek és az ügyészségek kapcsolatá­nak formáiban is. Az ügyészi szervek a törvényességi fel­ügyelet ellátása során segí­tik a tanácsok tevékenységét, tájékoztatják a tanácsot, ille­tőleg a végrehajtó bizottsá­got az adott terület törvé­nyességi helyzetéről, törvé­nyességi szempontból észre­vételeket tesznek a városi megyei és fővárosi tanács­rendeletek tervezetére, de ugyanakkor nem vállalhatják magukra a tanácsi szervek felelősségét és feladatait a törvényesség biztosítása te­rén. Munkajogi kérdésekről szólva az előadó hangsú­lyozta: a vizsgálatok és a pa­naszintézés során szerzett ta­pasztalatok szerint a munka törvénykönyvének rendelke­zései a jogalkalmazásban mind jobban érvényesülnek. A fejlődés üteme a népgaz»,,,,­daság egy-egy részterületét illetően azonban különbözőt, ,, A kedvező jelenségek a tel­jes megnyugvásra azonban nem szolgáltatnak okot. Az indokolatlan munkaerő-moz­gás és az ebből adódó mun­kaerőhiány kedvezőtlen ha­tása a jogalkalmazásban is érezhető. A munkajogi kér­désekben döntésre jogosult sok vezető a termelési fel­adatok mellett nem fordít elég gondot a munkajogi ügyintézésre és hiányosan is­meri a munkaviszonyra vo­­natkozó rendelkezéseket A legfőbb ügyész ezután a munkajogi ügyintézésről be­szélt. Elmondotta, hogy ez évben az ügyészségek közel 70 000 állandó dolgozót fog­lalkoztató 102 állami gazda­ságnál — az országban mű­ködő állami gazdaságok 60 százalékánál — tartottak vizsgálatot. Ennek során mintegy 6000 munkajogi in­tézkedést vizsgáltak meg Az intézkedések száma és az ipari vállalatoknál korábban tartott vizsgálatok tapaszta­latainak összehasonlítása azt mutatja, hogy a munkajogi ügyintézés törvényessége ezen a területen a javulás el­lenére alacsonyabb színvo­nalon áll, mint az ipari vál­lalatoknál Ezután a gazdasági bír­sággal kapcsolatos tapaszta­latokat elemezte, majd befe­jezésül hangoztatta: az ügyé­szi szervek a jogszabályi ke­retek között mindent meg­tesznek a jogellenes maga­tartások következetes üldö­zése érdekében, illetve azok­nak — szükség esetén bünte­tőjogi, szabálysértési eszkö­zök, vagy súlyos vagyoni szankciók alkalmazásával történő — visszaszorítására. Éberen figyelik az élet által létrehozott új jelenségeket és ezeket a jogi előírásoknak megfelelően úgy támogatják vagy gátolják, hogy eközben minél kevesebb zaklatásnak tegyék ki az állami szerve­ket és állampolgárokat Vagyis a munka színvonalas végzése az ügyészségre is kö­telező szabály marad. Számos hozzászólás után — a beterjesztett módosítá­sokkal együtt — a képvise­lők mindkét törvényjavasla­tot egyhangúlag elfogadták. Ezzel az országgyűlés nyári ülésszaka befejeződött.

Next