Napló, 1972. július (Veszprém, 28. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-04 / 155. szám

Kedd, 1972. Július 1 II százhalombattai második kéményóriás A Hőtechnika Építő és Szigetelő Vállalat hét hónap alatt felépítette a Dunamenti Hőerőmű második, 200 méter ma­rás kéményóriását. Képünkön: 200 méter magasban a szerelők. Új szolgáltatás: a műanyagtapétázás Társult hét Fejér­ és hét Veszprém megyei ipari szövetkezet Raktárról szállít az angol cég • Sokféle szín, lemosható anyag Veszprémben, a járási épí­tő szövetkezetnél a napok­ban fejeződött be egy szak­mai bemutatóval egybekötött tárgyalás, amelynek eredmé­nyeként hét Fejér és hét Veszprém megyei ipari szö­vetkezet vállalkozik egy új szolgáltatás, a műanyagta­pétázás bevezetésére. Ez a gyümölcsözőnek ígér­kező megállapodás úgy jött létre, hogy az OKISZ — az ipari szövetkezetek legutób­bi kongresszusa határozatá­nak szellemében — ajánlotta a szövetkezeti szövetségek­nek, hogy mint érdekképvi­seleti szervek javasolják a hozzájuk tartozó szövetkeze­teknek: a lakásépítés fokozá­sával egyidejűleg a műa­nyagtapétázással, ezzel a ro­kon­szolgáltatással is bővít­sék munkájukat. A megyei KISZÖV-ök javaslatára — mivel anyagilag erre erre szö­vetkezet nem képes — a Fe­jér és Veszprém megyei épí­tő, illetve vegyes szövetkeze­tek társulást alapítottak és felvették a kapcsolatot az angol Mayfair Vinyl Wallco­verings céggel. A cég képviselője M­. John Amstong, az említett szövet­kezetek elnökei, gazdasági vezetői és szakemberei előtt ismertette a műanyagtapéta előnyeit, majd bemutatót tartott. A tanácskozás részt­vevői meggyőződtek az igen sok színben gyártott, gyor­san kezelhető, mosható, a cég által 10 évre garantált élet­tartamú tapéta előnyeiről, amelyből az angol cég éven­te mintegy 3 millió tekercset exportált. Jelenleg hazánkon kívül más szocialista állam­mal is folytat tanácskozáso­kat, piaci bővítési lehetősé­gek miatt. A cég képviselője arról is tájékoztatta az érde­kelteket, hogy a tapétához adott ragasztóanyag összeté­tele penészesedés és gombá­sodás ellen is védi a lakást. A szövetkezeti társulás megkapta a teljes mintakol­lekciót. Az angol cég az anyagot a kért színösszetétel­ben és mennyiségben rak­tárról 3 hét legfeljebb egy hónap alatt szállítja. Ezután az angol tapétával és ragasz­­tóanyaggal a Veszprém Já­rási Építő Szövetkezet dolgo­zói ifjú Antal Miklós bri­gádvezető és testvére Antal Gabriella végeztek kísérleti tapétázást, az angol cég kép­viselőjének nem kis megle­petésére a bemutatónál gyor­sabban, pontosabban. A szövetkezeti társulás a közeljövőben az igényeknek megfelelően megkezdi a mű­­anyagtapétás szolgáltatást, elsősorban középületek, in­tézmények és hasonló termek újjávarázsolására. A társulás tanácskozott arról is, hogy az angol cég által gyártott műanyag-ablakok felhaszná­lását is vállalják, főként új lakások készítésénél, ha erre igény lesz. Előleg -borítékon kívül Gyökeres változás a megyei építőipari vállalat szociális, kulturális ellátottságában A megye építésében, gya­rapításában a legnagyobb feladat az ÉVM Veszprém megyei Állami Építőipari Vállalatra vár. Sok szó esett már gazdasági munkájáról IV. ötéves tervéről, sikerei­ről, kudarcairól. Annál keve­sebb hallható viszont a vál­lalat dolgozóinak munkaügyi egészségügyi, kulturális és szociális ellátásáról. A közel­múltban a vállalat párt és gazdasági vezetői összegez­ték a legutóbbi né°y eszten­dő ilyen irányú tapasztala­tait, s erről felettes szerveik­nek­ is beszámoltak. A borítékon kívüli juttatá­sok elemzése előtt azonban érdemes megnézni, tényleg több pénz került-e a dolgo­zók borítékjába az elmúlt években, a közel 3 ezer em­bert foglalkoztató vállalat­nál, 15,4 százalékos bérfejlesztés 1968-ban egy munkás ösz­­szesen 23 473 forint bért ka­pott. Ez természetesen átlag­bér. A végzett munkát, a szakmai összetételt figyelem­be véve ez nagyon alacsony összeg volt, különösen azért, mert más építőipari vállala­toknál lényegesen magasabb volt az átlagkereset. A válla­lat vezetői akkor elsősorban az átlagbérek emelését hatá­rozták el. És bár nem teljes mértékben sikerült az elkép­zeléseket megvalósítani, ta­valy az egy főre jutó átlag­bér már meghaladta a 27 300 forintot, ami 1968-hoz ké­pest 15,4 százalékkal volt magasabb. Növekedett a kifizetett pré­mium, az egy-egy célfelada­tot anyagilag is elismerő ju­talom. 1969-ben például 180 ezer forint jutalmat fizetett ki a vállalat, 1971-ben már 724 ezer forinttal ösztönzött a jobb munkára. Igaz, tavaly az építési feladatok egy ré­szének nem teljesítése miatt év végi részesedést nem fi­zetett a vállalat, s ez némi­leg megkérdőjelezi a kifize­tett magasabb jutalmak szükségességét. Jelentős ered­mény az is, hogy a kormány­­rendeletnek megfelelően a dolgozóknak mintegy 85 szá­zaléka az alsó bérhatár fölé került, mely mintegy 1,8 millió forint bérkorrekcióval járt. A hiányzó 15 százalék­nál július 1-től korrigálják a személyi béreket, úgy hogy tíz minimum az alsó bérhatár fölé kerüljön. A kollektív szerződésben rögzítették a téli munkaszünet díjazását is. Vagyis ha valakit esetleg fagyszabadságra kell küldeni, a távollét alatt is megkapja fizetésének 81 százalékát. Ez évben azonban csupán né­hány dolgo­­t volt fagysz-­Az anyagi­ juttatások lett a vállalathoz való kötő­dést nagymértékben befo­lyásolja a szociális, kulturá­lis ellátás. A megyei építő­ipari vállalat éppen ezért az utóbbi években rendkívül nagy súlyt fektet ennek fej­lesztésére is. A részesedési alapot terhelő szociális- kul­turális és sport alap 1968-ban például 160 ezer forint volt. Ez az összeg ez évben már 280 ezer forintra emelkedett. Ebből tellett a munkásszállá­sok kulturális ellátottságának javítására, mely átlagosan 1200—1300 dolgozót érintett. Az utóbbi két esztendőben önálló klubokat és könyvtá­rakat hoztak létre a vállalat munkásszállásain. Várpalo­tán ezer kötetes, Balatonfü­­reden 600 kötetes, a veszpré­mi Stadion úti munkásszál­lón 3800 kötetes könyvtár­klub várja az építőmunkáso­kat. Most alakítják meg a ba­latonalmádi ezer, az ajkai kétezer kötetes új könyvtá­rat. A szakszervezeti bizott­ság különben ez évben a köz­had­ ágon. Jelentősen érezteti hatását a borítékban a válla­latnak az a rendelkezése is, amelynek értelmében 5 fo­rinttal megemelték a külön­­élési p­ó­tlékot, művelődési könyvtárak" fej­lesztésére 73 ezer forintot kí­ván fordítani, a vállalat pe­dig műszaki könyvek vásár­lására 90 ezer forintot. A kulturális program vá­lasztékát jelzik a munkás­­szállókon rendezett filmvetí­tések, TIT előadások, író-ol­vasó találkozók, melyeknek 14 700 résztvevője volt. A programok összeállításában nagy segítséget nyújt a válla­lat KISZ bizottsága, melynek kezdeményezésére ifjúsági pinceklub alakult a veszpré­mi I. és II-es építésvezetősé­gen és a pápai munkásszál­lón. A klubok rendezvényei­re az szb ez évben 50 ezer fo­rintot fordít. A szórakozást, pihenést szolgálja a vállalati üdülte­tés is. Tavaly mintegy 500 dolgozó üdült bel- és külföl­dön. Emellett a szocialista brigádok szervezésében szá­mos kirándulás teremtett al­kalmat a kikapcsolódásra. Ezek anyagi támogatására a vállalat és az szb közösen 28 ezer forintot biztosított. Pinceklubok Veszprémben és Pápán Kilenc munkásszálló, 1300 lakó Az utóbbi években nagy ütemben korszerűsítette a vállalat üzemeinek és építés­­vezetőségeinek munkaegész­ségügyi berendezéseit, felsze­reléseit, így például az asz­talos és lakatos üzem elszívó berendezését. Az ötéves kol­lektív szerződésben ugyanak­kor egyértelműen meghatá­rozták azt is, hogy az egyes munkakörökben foglalkozta­tott dolgozók milyen munka- és védőöltözetre, védő ételre, tisztálkodási eszközökre jo­gosultak. Mindezek következ­tében jelentősen csökkent az üzemi balesetek száma. Az utóbbi években egyetlen ha­lálos baleset sem történt. A vállalatnak jelenleg 9 munkásszállója van. Ezek mintegy 1300 építőmunkás­nak nyújtanak rövidebb­­hosszabb ideig elhelyezést. Valamennyi megfelel a szo­ciális normákban előírt kö­vetelményeknek. De további korszerűsítésük, bővítésük feltétele a szükséges nagyobb létszám biztosításának. Ezért Ajkán még ez évben elké­szül az új 300 személyes munkásszálló és konyha. Pá­pán pedig a IV. ötéves terv végére várható a ,150 szemé­lyes végleges munkásszálló megépítése. A közelmúltban átadták a Veszprémben épülő házgyár 120 személyes ebéd­lőjét, s a Felszabadulás úti építésvezetőség ugyancsak 120 személyes ebédlőjét klub­­helyiségét. Ezen az építésve­zetőségen a szociális-kulturá­lis helyiségek biztosítására 10 millió forintot fordított a vál­lalat. A borítékon kívüli juttatás jelentős része a munkahelyi étkeztetés. A megyei építő­ipari vállalatnál 10 forintért naponta háromszori étkezést biztosítanak az építőmunká­soknak. Ennek tényleges költsége azonban 24 forint, a különbözetét a vállalat téríti meg. Ugyanakkor jelentős költséggel jár a bejáró mun­kások napon­kénti és hétvégi hazaszállítása is, mely tavaly 14 millió forintot jelentett. Az ÉVM Veszprém megyei Állami Építőipari Vállalat sokat tett tehát a dolgozók egészségügyi, szociális, kultu­rális ellátásának javításáért, mintegy előlegezve a bizal­mat az elkövetkező évek fel­adatainak remélhetően sike­resebb, haf°''n­ivabb teljesí­téséhez.. Andrássy Antal NAPLÓ 3 L­egnagyobb nemzeti kincsünk: a termő­föld. Nem véletlen hát, hogy nyelvünk is egyik szép szavunkkal tár­sítja — anyaföld. Védelme, termőképességének gazda­gítása létfontosságú érde­künk. A tudományos kuta­tás újabb és újabb eszközö­ket ad a mezőgazdaság dol­gozóinak kezébe, hogy mind nagyobb termésre bírjuk a földet. A hozamok fokozódó növekedése bizonyítja, hogy erőfeszítéseink sikeresek. A földek védelmét sok egyéb ok mellett az a puszta tény is megköveteli, hogy egyre zsugorodik a mezőgazdasá­gilag növelhető terület nagysága. A város- és út­építés, az ipartelepítés, a nagy állattenyésztő telepek kialakítása megkéri a ma­ga árát. Az utóbbi tíz év­ben mintegy 40 ezer hold­dal csökkent megyénkben a művelhető terület. Az or­szág ilyen vesztesége meg­haladja az egymillió hol­dat! Mindezek ismerete alap­ján ítélhetjük nagyon fon­tosnak a népi ellenőrök vizsgálatát. A városi, járá­si bizottságok, a községi né­pi ellenőri csoportok bevo­násával 51 községben vizs­gálták, található-e parlag­terület megyénkben. Az összegezőből kitűnik, hogy az öt évvel ezelőtti hason­ló jellegű vizsgálathoz ké­pest sokat és kedvezően változott a helyzet. A föld mind nagyobb érték lesz. Ennek előrebocsátása után különösen meglepő, hogy a vizsgált községekben (pedig nem egészen 20 százalékát teszik megyénk települései­nek!) 730 hold parlagon ha­gyott szántóföldet találtak a népi ellenőrök, sőt ezen fe­lül 21 hold megmunkálatlan szőlőt! A Somló értékes te­rületeinek elszomorító álla­pota ismét riadóztat: vala­mit tenni kell a jelenlegi ál­datlan helyzet megváltozta­tásáért! És egy igazi külön­legesség: Padragkúton 25 holdnyi föld vadkár veszé­lye miatt (!) maradt műve­lés nélkül... A földek okszerű műve­lését nem lehet a tulajdo­nos akarom, nem akarom felfogására bízni. A törvény előírja rendeltetésének megfelelő hasznosítását. (Megjegyezzük: a telekgaz­dálkodásban jelenleg ta­pasztalható felemás határo­zatlanság semmiképpen sem erősíti a földhöz való kötő­dést, a termelői biztonsá­got!! A parlagterületek lé­tezése nem csupán azt je­lenti, hogy ennyi és ennyi termőföld haszon nélkül ki­kerül a termelésből, bár az is nagy veszteség, hanem azt is, hogy ezek a terüle­tek mindenféle növényi be­tegségek valóságos tenyész­­telepei. De a megmunkálat­lan föld önmagában is de­moralizáló. A vizsgálat szerint szá­mos kistulajdonos földjét találták megmunkálatla­­nul, de akad olyan nagy­üzem is, amely mélyfekvé­sű, tehát vizenyős terüle­teit vagy meredek partol­dalait egyszerűen sorsára hagy­ja. Némi ráfordítással termelésre fogható értékes területekről van szó, de az érintett gazdaságok „nagy­vonalúan” lemondanak ró­luk. Megyénk domborzati vi­szonyai olyanok, hogy elég egy kis eső a talaj lemosó­­dáshoz, a legértékesebb ter­mőréteg pusztulásához. Mégis ritka az olyan gazda­ság a megyében, mint a ba­­konyszentkirály termelőszö­vetkezet, amely tudatos tervszerűséggel védi, óvja meredek lejtőit. Füvesít, ta­lajfogó növényeket ter­meszt, fákat telepít, egész talajművelését a földvéde­lem jegyében átalakította. Az erőfeszítésnek máris kézzel fogható eredményei vannak. Az erózió elleni küzdelem szerves része a földvéde­lemnek. Mert végül is egy­re megy, hogy a parlagföld miként keletkezik: otthagy­ják, vagy amiatt nem ter­mő, hogy a „természet” el­pusztította. A megyénkben fellel­hető parlagterületek nagysága ezrelékben is alig kifejezhető. Nem ar­ról van tehát szó, hogy va­lami nagy veszély fenye­getne. A népi ellenőrök vizsgálata, a feltárt jelen­ség mindenesetre arra hív­ja fel a figyelmet, hogy jobban kell óvnunk legfőbb nemzeti kincsünket, a ter­mőföldet. Törvényes eszköz is van ennek elérésére. A tanácsoknak nemcsak jo­guk, kötelességük is a meg­­műveletlen földek tulajdo­nosait jobb belátásra bír­ni. Sajnálatos viszont, hogy az államhatalom helyi szer­vei nem, vagy csak legrit­kább esetben élnek tör­vényadta jogukkal. Közös­ségi érdek, hogy ne legyen egyetlen talpalatnyi föld se parlagon a megyében, de sehol az országban! (1. 1.) A termőföld védelmében Rózsák három megyéből A piros Volkswa­gen tulajdonosa egé­szen komoly szán­dékkal mondta va­sárnap: — Bizony ideje lenne már, hogy a Badacsonyi Állami Gazdaság egy tágas, gépkocsi parkolót építsen a rózsamező mellé. Valami igazság le­het benne, hiszen ép­pen abban az órában — vasárnap délután lévén­­ negyvenegy személygépkocsi for­dult meg Alsó-Teke­­resen. Magyar és külföldi nyaralók, turisták vásárolták a rózsacsokrokat. Egy időben négy-öt sze­mélyautó várakozott a nagyforgalmú mű­­út mellett, és igen feltűnő volt, hogy el­sősorban a férfiak jeleskedtek a rózsák vásárlásában. — A feleségem születésnapjára lesz, csakis pirosat adjon. — Mennyit kér? ----- Hát... hu­szonegy szálat! A férfi feltűnően körülnézett, mert túl­ságosan is kihangsú­lyozta az imént a „huszonegyet”. Most várta­ leste a hatást. Vajon a körülállók észreveszik-e, hogy neki ilyen fiatal fe­lesége van. Észrevettük. A kis árusító bó­dét alaposan légkon­dicionálták a balato­ni műút mellett, amelyik egymagában is ontja a hőséget. Farostlemez a meny­­nyezete, azután hő­szigetelő műgyanta réteg következik és végül a hullámpala táblák védik meg a rózsaszálakat a nyá­ri kánikulától. A vödrökben — mindig friss vízben — nem sokáig várakoznak vevőkre a virágok. — Hányféle rózsá­juk van? Bokor Jánosné ,,az­ most forduljon Sió­letvezető” azonnal rávágja, hogy most százharminc féle ró­zsát termesztenek az alsótekeresi üzem­egységben. A fehér­től a lilán keresztül a csaknem feketébe hajló bordóig vala­mennyi színárnyalat megtalálható itt. Ta­valy húsz holdon „termett” rózsája a Badacsonyi Állami Gazdaságnak. Az idén viszont már csak 13 holdról sze­dik, árusítják, vagy éppen különleges cso­magolásban külföldre szállítják a gyönyö­rű, nagybimbós vi­rágokat. — És azt se feled­je, hogy három me­gyéből szedjük a ró­zsát Tekeresen — újságolja Bokor Já­nosné. — Háromból? — Nézzen először Lepsény felé, az már Fejér­ megye. Akkor — gárdonyi — foknak. Azon az ol­dalunkon van So­mogy megye és ott — szemben — az or­szágút túlsó oldalán van Veszprém me­gye. Itt adnak talál­kát egymásnak, a ró­­zsaföldünkön... Közben a keze szüntelenül dolgozik. Csokrokat készít. Bizony szebbeket, mint akármelyik vi­rágüzletben. Raffiá­­val köti össze és csattogó ollóval met­sz, egyformára a szá­rakat, majd selyem­papírba öltözteti a kész csokrot. Így nyújtja át — egy-egy jókívánság kíséreté­ben — a vevőnek. Mert abban teljesen bizonyos lehet, hogy az illatos portékája szép ajándék lesz. Örömet jelent majd a vásárlónak is, meg annak is, aki kapja.

Next