Napló, 1972. augusztus (Veszprém, 28. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-01 / 179. szám

A 147. A­­n­na -bál A Lőczy Lajos gimnázium diákjainak palotája (Képes riportunk az Anna-bálról a 4. oldalon) (Vida András felvétele) Erősödött az üzemi demokrácia az építőiparban Ülést tartott a SZOT elnöksége Hétfőn ülést tartott a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége. Töb­bek között foglalkozott a vállalati és szakszervezeti testületek jog- és hatásköré­nek érvényesüléséről és a további feladatokról előter­jesztett jelentéssel. Az anya­got megfelelő kiegészítés után a SZOT legközelebbi ülése elé terjesztik. Az elnökség részletesen tárgyalt a kivitelező építő­iparban érvényesülő szak­­szervezeti és üzemi demok­rácia helyzetéről, a kedvező és kedvezőtlen tendenciák­ról. Az építőiparban a szak­­szervezeti vezetőtestületek jog- és hatáskörét az ágazati sajátosságok szerint alakítot­ták ki, tehát figyelembe vet­ték, hogy a sok, egymástól távol eső munkahely miatt a szakszervezeti taggyűléseket csak decentralizáltan tart­hatják, s a helyi lehetősé­geknek megfelelően lehet irányítani a különböző mű­hely- és munkahelyi bizott­ságokat is. A tapasztalatok alapján megállapítható, hogy az építőipar szakszervezeti testületei éltek jogaikkal és a tagok érdekeit messzeme­nően figyelembe véve rend­szeresen véleményt nyilvání­tottak és döntöttek a válla­latok gazdasági munkáját alapvetően meghatározó kér­désekben is. A gazdasági ve­zetők megítélésével kapcso­latos szakszervezeti jogkör növelte a választott testüle­tek tekintélyét és felelőssé­gét. A minisztériumok álta­lában megkeresik és igény­lik az illetékes szakszerve­zeti testület véleményét. Új­abban gyakoribb és közérthetőbb a dolgozók tá­jékoztatása, s elsősorban a vállalatok vezetői tekintik fontos politikai kérdésnek a munkások véleményének meghallgatását, a közös ta­nácskozásokat. Az üzemi demokrácia fó­rumain, a termelési tanács­kozásokon, a műszaki kon­ferenciákon, a szocialista bri­gádvezetői értekezleteken előterjesztett fontos válla­lati feladatok megtárgyalá­sával a korábbinál szélesebb körben vonták be a dolgo­zókat a vezetésbe. A demok­ratikus vezetésben azonban még nem kapott méltó he­lyet az üzemi demokrácia fórumai között az újítók, a törzsgárda-tagok, a fiatal műszakiak tanácskozása, amely egy-egy témakörben nagyon sok segítséget nyújt­hatna a vezetésnek. A jelentés végül összege­zésként megállapította, hogy a közvetlen fórumokon, a képviseleti demokrácia út­ján és a demokratikus veze­tési módszerek erősödésével fejlődött az építőiparban az üzemi demokrácia. Hazaérkezett N­emes Dezső Nemes Dezső, a Magyar Szocialista Munkáspárt Po­litikai Bizottságának tagja, aki az MSZMP Központi Bi­zottsága képviseletében részt vett az európai kommunista és munkáspártok párizsi ér­tekezletén, vasárnap haza­érkezett. A Ferihegyi repü­lőtéren Gyenes András, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság osztályveze­tője fogadta. I Kedd, 1972 augusztus 1. Ära: SO fillér I ' i WEt sjjfSav * flH | H .4 flUF i . 1 I > ■ I . H i t| k I I lü I I ■ a. i mms A U i fi HAB ft fl Hftk i ■f Mm.-. > I - J m 1 9 m w ____ H _-^H ‘ — ft 1 p A m mm Mm • A1 ff JpSa t fft» r ^|gg£& | M MSZMP VESZPRE^MEGY^BmTnSCG^^^M^yf^awaC^^Pi^^B XXVIII. évf. — 179. szám Vasárnap egész nap: Nagyüzem a gabonatáblákon és az átvevőhelyeken Szombaton elhatároztuk: vasárnap körutat teszünk a megyében, hogy megnézzük, miként birkóznak gazdasá­gaink az időjárás okozta ne­hézségekkel. A Veszprémre és környékére zúduló szom­bat délutáni felhőszakadás már-már keresztülhúzta szá­mításunkat, de a hír, hogy a nemesvámosi 67 milliméterrel szemben a szomszédos Nagy­­vázsonyban „csak” 8—10 milliméter hullott — némi reményt ébresztett. Vasárnap végre gyönyörű verőfényes reggelre ébredtünk. Balatonkenese, 9 óra. A tsz központjában senki, az iroda ajtaja zárva. Irány Papkeszi, a gazdaság kom­bájn szérűje. A bekerített telep kapuján műtrágyával megrakott teherautó gördül ki. Beljebb teljes erővel dol­gozik a szárító és kis szüne­tekkel jönnek a búzás teher­autók is. Majoros János, a tsz párt­titkára hajnali ötkor az eget kémlelte, dolgozhatnak-e az eső után, az aggodalomnak most már nyoma sincs. — Teljes az üzem. Tizen­hét kombájn dolgozik, nyolc öcsödi, két tiszakürti és a hét saját. Talpon van mindenki. Aratók, szerelők, szalmabe­­takarítók és szántók. Mert nemcsak aratni kell, hanem szántani is — utal a műtrá­gyát szállító teherautóra. Kántor József főraktáros a szárítókat irányítja, a te­herautókat dirigálja, hogy hová ürítsék a nedves rako­mányt de szemmel tartja Gyuricza Katalin agronómus munkáját is, aki a rögtönzött laborban a gabona nedves­ségtartalmát méri. . — Sajnos 20 százalék fölött van — mondja a raktáros. — Nem is tudom mi lenne ve­lünk a szárító nélkül. Na­ponta 24 vagonra képes. Nem áll egy percre sem ... — Nagy nyereség a „szol­nokiak” munkája — veszi át a szót Majoros János. Akár­hányszor valósággal vissza kell tartani őket. Nem tud­ják elhinni, az alföldi aszály után, hogy itt mennyi eső esett. Megtörtént, hogy el­süllyedtek. A vilonyai határban Kása László agrármérnökkel, a veszprémi járási pártbizott­ság titkárával találkoztunk, amint éppen Molnár Lajos­sal, az egyik vendégkombáj­­nossal beszélgetett. — A szálás, a koszt jó, csak az az istenverte föld ne lenne ennyire laza. Hajtunk, hajtunk, de többet szeret­nénk. Sok a veszteség — pa­naszolja Molnár Lajos. Nagyvázsony, 11 óra. A fe­dett gépszín alatt tisztító, szárító és mérleg. A tsz gaz­dái terítik, lapátolják a bú­zát, hogy szellőzzön, szárad­jon. A nedvesebb búzát zsák­ba szedik, mázsálják, a tsz­­tagok a maguk részét hazavi­szik, otthon szárítják, hogy ne legyen azzal is gondja a gazdaságnak. A tisztító áll — nincs áram. Naponta kell bosszankodni, mert gyakori a „kimaradás”. Nemcsak az eső, még ez is gátolja a mun­kát. — Négy kombájn és négy rendrevágó dolgozik a föl­deken. Még 500 holdon lá­bon a búza. Két hét napos idő kellene. A termés nem lesz rossz. Táblánként 13—22 má­zsa között van az eddigi. Csak már pereg a szem — tájékoztat Vágvölgyi István tsz-elnök. Sümeg, 12:30 óra. A nagy­község határában egy kom­bájn áll, mellette tétlenül pótkocsik. Baja esett a kom­bájn terményhordó csigájá­nak. Szuhai Sándor őrvezető — az egyik honvédségi ala­kulat katonája, maga kérte, hogy segíthessen a tsz-nek — fülig olajos, Mészáros István szerelővel javítgatják a gé­pet. Mezőgazdasági­ gépész iskolát végzett, ott tanulta a kombájn-vezetést. — Tíz napja aratok és csak a huszadik tartálynál tartok. (Egy tartály 11—12 mázsa ga­bonát jelent.) Az eső is za­var, még mindig van valami baja a gépnek is. Öreg már. Nagyon sok aratnivaló van még hátra. Talán 400 hold­nál is több. Négy saját és egy vendég kombájn dolgozik Sümegen. Devecser, 14 óra. A gabo­nafelvásárló telepén sár, víz, az előző napi eső nyoma. Az épület mellett az árkok el­hanyagoltak, mind tele víz­zel. Olyan tócsák mindenfelé, hogy valósággal akadályt je­lent. Az őr mondja: — Ma talán öt kocsi búzát hoztak. Ez az átvevőhely az egyik legnagyobb a megyében. Olyan kép fogadja a látoga­tót, hogy nem nagy bizalmi lehet a gabona gondos meg­őrzésére. A tervezett siló épí­tése egy évtizede nem jutott előbbre... Pápa, 14 óra 30 perc. Pót­kocsik és teherautók hosszú sora a vasút melletti átvevő telepen. Az egyik megkérde­zett. Szűcs Imre, a Pápai Ál­lami Gazdaság traktorosa Pálházáról szállítja a búzát Egy órája vár sorára és még három kocsi­ra előtte. — Ez semmi, nekem sze­rencsém van. Itt találkoztam Lócsi Istvánnal, az egyik tár­sammal, pedig ő reggel hét­kor indult. Harminckettedik volt a sorban. Az emberek bosszankodnak a hosszú és céltalan várako­zás miatt. A sor kivárása órá­kat visz el, de ha odakerül­nek a tároló bunkerhez, ak­kor is vagy fél óra kell még, hogy a teherautóról lelapátol­­ják a búzát. Ha a plató bil­lenős lenne, egy percig tar­tana az egész. Keszei Péter, az egyházas­­keszői tsz traktorosa. Reggel hatkor kezdte a munkát és most délután 3 óra van, de ez csak a második fordulója. — Pedig legalább naponta négyet kellene fordulnom! Az időbe beleférne — pana­szolja méreggel. Az átvevőhely dolgozói szinte pihenés nélküli meg­feszített munkát végeznek. A szárító is megállás nélkül megy. Nem rajtuk múlik, hogy az elmaradott berende­zésekkel csak ennyire futja erejükből. Ilyen benyomásokat sze­reztünk július utolsó vasár­napján. Minden igyekezet el­lenére nagyon sok munka van még hátra. Ideális idő­járás mellett is legalább két hét kellene, hogy magtárba kerü­l­­ni a már eddig is ala­posan megvámolt termés. Túras Lajos Szuhai Sándor őrvezető önként jelentkezett. Hosszú sor áll a gabonafelvásárló vállalat . ... .. pápai átvevőtelepén — órákon át tétlenségre hogy segíthesse a sümegi tsz aratását kárhoztatva. Tizenhét kombájn dolgozott vasárnap a balatonkenesei termelőszövetkezetben. Öcsödiek a vilonyai határban (Fotó: Borbás János) Másodszor is sikerült. A III. nemzetközi női kézilabda Napló kupa küzdelemsorozat idei győztese a legutóbbi védő Bakony Vegyész együttese lett. Csaba Imre, a Napló főszerkesztője átadja a kupát a győztes BVTC csapatkapitányának, a torna legjobb kapusa címet is elnyert Tűzkő Júliának. (Részletes beszámolók a torna vasárnapi eseményeiről a 7. oldalon.) (Fotó: Vida András)

Next