Napló, 1972. augusztus (Veszprém, 28. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-01 / 179. szám

4L Harsonák hangja hirdet­te szombaton Füreden: meg­kezdődött a 147. Anna-bál. Négyszáz vendége volt a bálnak, s a szépségkirálynő választásig: száznál több ki­rálynője. Hiszen titkon min­den bálozó hölgy álma: a füredi aranyalma. Glatz László főrendező a bálterembe hívja a vendége­ket. A lépcsősoron sarkan­­tyús vitézek csilingelő boka­csattogása a köszöntő. Aztán dr. Pálffy Károly városi ta­nácselnök üdvözli a nemzet­közi közönséget. S követke­zik a bál­­nyitója: a palotás. A füredi Lóczy Lajos Gim­názium diákjai idézik fel im­ponáló szépséggel magyaros, délceg büszkeséggel az ősi táncot. Dr. Léger Lórántné minden Anna-bálok ismerője és tánctanára boldog mosoly­­lyal fogadja a gratulációkat. — Ilyen szépen még nem táncoltak a gyerekek soha! — mondja. Az Anna-bálok ismerői mosolyognak: min­dig ilyen boldog, s mindig így dicséri „gyerekeit”. Az első bálozók első tán­ca. Meghatóan szép az ar­cok izgalomtól, boldogságtól tánctól való pirulása. Egy az első bálozók közül: Dankó Katalin. Első bálozótól még nem illetlenség a kor után ér­deklődni. — Tizennyolc éves va­gyok. — Honnan? — Budapestről. — Diák? — Most éppen nem. Érettségi után nem vettek fel az egyetemre, az IBUSZ- nál dolgozom. Jövőre ismét megpróbálom. — És a bál? — Egy éve erről álmo­dom ... — szaladt ki a szá­ján, aztán pirulva eltűnik a táncosok között. Három fiatalember nem táncol, árgus szemekkel fi­gyelik ki lesz a bál király­nője. Még nem osztották ki a számozott szíveket, így csak a ruhák és hajak az ismertetőjelek. A három közül ketten egyre szavaznak. — Ennyire egy az ízlé­sük? — No meg éppen testvé­rek is vagyunk — mondja egyszerre a füredi Hilbert Ernő és testvére, Imre. S ahogy telnek a percek, úgy telik meg egyre több táncolóval a bálterem. Ke­mény Kázmér és zenekara a báli három generáció: első bálozók, papák és kísérő nagyapák minden igényét ki­elégíti. Szívosztás. A kék piros szívek kék szalagjait férfi­kéznek kell masnira kötni — így mondja a báli babona. Egy leány egyedül, ta­nácskérőn néz körül. — Segíthetek? — Köszönöm! — Egyedül? — Igen. S a rövid beszélgetésben megtudjuk az Anna-bál ta­lán egyik legkedvesebb és legmodernebb történetét. A tizenkilenc éves Tallián Er­zsébet tavaly volt elsőbálozó, s az idén ismét kért és vett magának jegyet — egyet. — Ez a ruhám nem gyú­ródik — mutat a könyörű bíborszínű nagyestélyire — betettem a sportszatyorba, s lejöttem Pestről stoppal. Reggel megyek vissza. — Hogy tetszik a bál? — Nagyon — mondja mo­solyogva, s karját nyújtja az őt táncrakérőnek. Közben a hivatalosan ki­nevezett szavazatszedő bi­zottság megkezdi munkáját, hiszen a bál hagyományaihoz tartozik, hogy éjfél után fél órával ki kell „kiáltani” a bál királynőjét. A tizenkét legszebb a pó­diumra vonul. Bemutatkoz­nak a zsűrinek és a közön­ségnek. S a tizenkéttagú zsű­ri pontoz. Berregnek a filmfelvevő gépek, kattognak a fényké­pezőgépek. A MAFILM kü­lön filmet forgat a bálról. A film „koronája” a királynő megválasztása. Glatz László kihirdeti az eredményt: — Az Anna-bál szépe, az aranyalma legújabb birtokosa a százhármas szívű hölgy! S mielőtt mindenki meg­rohanná, még a színpadon egy villáminterjú a király­nővel : — Neve? — Lantos Katrin. — Honnan? — San Franciscóból. — Tavaly magáé volt az „ezüst­alma”. — Igen. Második voltam tavaly. — Hány éves? — Tizenhat. A királynő igazi nő, ta­valy is ezt mondta. — A szépségverseny má­sodik helyezettje... És most a rendezők ko­moly hivatalukhoz nem ép­pen illő indiántáncba kez­denek. Ugyanis a második helyezett Jósa Ági, a füredi idegenforgalmi kirendeltség munkatársa. A másik udvarhölgy az Angliából érkezett Andrea Summers lett. A kérdésekre ő csak egy mondattal válaszolt — I am very happy! Ezt a boldogságot viszont nem kellett senkinek sem le­fordítania. A királynő választás után ismét áll a bál. Az étterem­ben Boross Lajos és népize­nekara húzza a talpalávalót, no meg a vigasztaló nótát: „Csak egy kislány van a vi­lágon ...” Étterem. Nem lenne tel­jes a báli tudósítás, ha nem írnánk az ünnepi alkalom­hoz méltó ünnepi vacsoráról. A konyha „királya” valóban királyi eledelekkel látta el vendégeit. Félmázsányi hal, süllő, fogas, ponty több mint egymázsa húsféleség, öt hek­tó bor és több száz üveg pezsgő volt az étterem „mér­lege”. Gondár Zoltán az ét­terem vezetője és 31 tagú csapata „remekelt”. Érdekes különben, hogy egyedül ép­pen az üzletvezető arcán volt némi szomorúság. — Nekem ugyanis ez a búcsúfellépésem — mondja Nyugdíj előtt szép búcsú volt ez a bál. Hajnal felé, a derengő fényben megtelik a SZOT Szanatórium parkja is sze­relmesekkel. Ki tudja hány itteni kézfogásból lesz kéz­fogó? — I.­boda — Báli tradíció az első bálozók keringője Táncvariációk három generációra Száz királynő közül a három legszebb Lantos Katrin, Jósa Ágnes és Andrea Summers „Tündérkirálynő légy a számom” — szépségkirálynő választás előtt (Vida András­ felvételei) NAPJ. Harmat Endre: , Dokumentes ----------------- 16 részben elültessél RT. 13. Géppisztoly a hegedűtokban Miután Valachinak meg­mondták, hogy csak úgy mentheti meg az életét, ha vall „az immár nemzeti fon­tosságúnak számító” Cosa Nostra-ügyben, megtörtént az, ami azelőtt soha, a CN egyik veteránja kimerítő val­lomást tett. Arra a kérdésre például, milyen területen dolgozott, elmondta, hogy egy ideig tagja volt Albert bácsi Gyilkossági Részvénytársasá­gának. — Emlékszik-e arra, kit kellett először elintéznie? — kérdezte a vallatást vezető rendőrtiszt. — Hogyne, uram, az ilyes­mire úgy emlékszik az em­ber, mint az első csókra. Joe Catani volt az illető neve. — Mi volt a baj ezzel a Catanival? — Ezt nem gondolja komo­lyan, uram. Mármint hogy én, akire rábízták az ügyet, tudhattam volna, mi volt ve­le a probléma. — Egyedül ölte meg? — És ki volt a társa? — Mint később megtud­tam, Albert bácsi egyik ked­vence, az egyik „legjobb ke­zű” ember az egész szerve­zetben. Általában neki adták a kezdőket, én pedig az vol­tam akkor. — Szeretnénk már hallani a társa nevét — mondta tü­relmetlenül a tiszt, de Va­­lachit nehéz kizökkenteni a nyugalmából. — A különben is végtele­nül jámbor benyomást még erősítette az, hogy ez a Bas­­tero nevű, lányosarcú fiú ál­landóan hegedűtokot vitt a kezében. Mikor aztán a meg­adott helyen elővettem a pisztolyt, hogy rálőjek Cata­­nira, és közben úgy reme­gett a kezem, hogy ma is szé­p Nem Sir, adtak mellém egy segítőtársat is. Amikor megláttam, nem hittem a sze­memnek. Karcsú, szemüveges fiatalember volt, akiről in­kább elhittem volna, hogy vizsgái miatt drukkoló egye­temista ... gyerem, Bastero megveretet­­te a vállart­at. Aztán nyájas mosollyal felnyitotta a tokot, kivette belőle géppisztolyát, és minden sietség nélkül, szemüvege mögött bocsánat­kérő tekintettel, komótosan szitává lőtte Catanit. Azt hi­szem egyébként, uram, ez a Bastero volt az egyik Anas­tasia gyilkosai közül. Ezt per­sze csak gondolom. — De honnan gondolja? — Onnan, hogy többször is láttam a fickót Genovese társaságában. Ez önmagában is életveszélyes volt, de hát Bastero nem ismerte a félel­met. Genovesenek jó szeme van, tudnia kellett, hogy a Főnök kikészítésére Ameri­­­ka-szerte nem talál jobb em-Valachi egy másik storyja Tony Banderre a Cosa Nost­ra egyik hadnagyára vonat­kozott. Bender nyomtalanul eltűnt, noha azelőtt megbízta Valachit, szerezzen meg neki néhány adatot. Miután egy­szerűen képtelen volt meg­találni, attól félt, hogy eset­leg elfogta a rendőrség. Ki­hallgatást kért Genovesetől, akinek beszámolt aggodal­mairól. Az jót nevetett és mosol­yogva közölte: — Ne emészd magad, Joe. Ha Bender eltűnt, biztos ez volt a sors akarata. Valachi ettől kezdve rette­gett Genovesetől, és ezért vette olyan komolyan azt a halálos leavenworthi csókot. És még valami, ami jól érzé­kelteti, milyen nyugodtan űz­heti kisded dolgait az ameri­kai maffia: lebukásakor Jo­seph Valachi már harminc­kért. Különben nem volt rossz gyerek ... — Megmondaná végre, mi lett vele? Valachi derűsen vigyorgott. — Ha azért tetszik kérdez­ni, hogy hol lehet megtalálni, ne tessék fáradni. Valame­lyik temetőben, de fogalmam sincs hol. Meg arról sem, két esztendeje a Cosa Nostra tagja volt. A Cosa Nostra egyik legré­gibb üzletága a prostitúció. Nemrég letaróztattak egy Nella Bogart nevű hölgyet az úgynevezett Mann-törvény alapján, amely tiltja, hogy „erkölcstelen célból nőket irányítsanak át az Egyesült Államok belső határain”. Nella ugyanis New Yorkban él, és a hatóságok New Jer­sey államban, Newmarkban vették őrizetbe. Kiderült, hogy titokzatos, általa nem ismert felettesei egy csinos fiatal lányokból álló csoport élén elküldték a világ egyik legnagyobb mammutvállala­­ta, a General Electric helyi fiókjába, ahol éppen ... ma­gas rangú külföldi vendége­ket fogadtak. (Következik: Herr Strauss Amerikában) hogy — ha van neki egyál­talán — milyen név áll a sír­kövén. Kártyázás közben történt. Már nagy dohányról volt szó, és át akarták verni Nagyon mérges lett, a hege­dűtök felé nyúlt. De megelőz­ték, valaki előbb rántotta ki a hangszerét. Sokan sajnál­ták, hogy egy ilyen hülye­ség miatt lett vége. Lányosarcú fiú 32 év a CN-ben Kedd, 1972 augusztus .

Next