Napló, 1972. szeptember (Veszprém, 28. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-01 / 206. szám

a Amerikai — japán csúcstalálkozó Honoluluban Napi külpolitikai kommentárunk A FESTŐI HAWAII SZIGETEN barnabőrű, virágfüzéres lányok fogadták a magasrangú vendégeket. Bólogató pálmák alatt kezdődött meg Richard Nixon amerikai elnök és Tanaka Kakuei új japán miniszterelnök csúcstalálkozója, amely ko­rántsem ígérkezik olyan békességesnek, mint a táj. Nincs még egy esztendeje sem, hogy ugyancsak ameri­­­kai földön, akkor a kaliforniai pálmák alatt, a San Cle­­mente-i úgynevezett nyugati Fehér Házban került sor a két ország vezetői között csúcstalálkozóra, de a felkelő nap országát akkor még Szato Eiszaku, az azóta megbukott mi­niszterelnök képviselte. A dilemma egyik fő tényezője éppen az hogy Tanakának óhatatlanul le kell vonnia bizonyos kö­vetkeztetéseket mindabból, amibe elődje belebukott: a tel­jesen egyoldalú orientációból, a Washington iránti kritikát­­lan engedelmességből. Azóta ráadásul sok minden történt a világban is, a két ország viszonylatában is. Mik lesznek a fő témák Honolu­luban? 1. Japán jogilag visszakapta ugyan Okinawát, de az amerikai támaszpontok jórésze maradt, sőt ezek a bázisok változatlanul service- és utánpótlási lehetőségeket biztosí­tanak a vietnami háborúban résztvevő USA-haderőnek. Emiatt napirenden vannak a tiltakozások, tüntetések. A csúcstalálkozó előtt három nappal például felvonulók állták el egy hadgyakorlati területen dübörgő amerikai tankok útját. 2. Washington nem ellenez bizonyos közeledést Tokió és Peking­­között, de a folyamat ütemét maga akarja meg­szabni. Csou En-laj közvetlenül a honolului találkozó előtt küldött személyes üzenetet Tanakának egy Pekingben járt japán ifjúsági küldöttséggel, amelyben felszólítja a kor­mányfőt, hogy „mielőbb” látogasson el Kínába. Az időzítés nem véletlen­. A két fél közül most Tanaka helyzete tűnik könnyebb­nek. Nixonnak a választási kampány miatt kerülnie kell minden látványos konfliktust, ugyanakkor ajánlatos tekin­tetbe vennie az amerikai üzleti élet pánikszerű aggodalmát a japán export diadalmas előretörése miatt. A Nixon-féle emlékezetes importadó valamelyest lefékezte de meg nem állította Japán gazdasági betörését­­ magába az Egyesült Államokba. J Nixon­ tárgyalásai Tanak­ával Magyar idő szerint csütör­tökön hajnalban Honolulu­ba érkezett, Nixon amerikai elnök, kíséretében Rogers külügyminiszterrel, Kissinger nemzetbiztonsági főtanács­adóval és más vezető szemé­lyiségekkel, hogy kétnapos megbeszélés-sorozatot foly­tasson Tanaka Kakuei japán miniszterelnökkel. Tanaka mintegy négy órával Nixon után érkezett meg a Hawai­­szigetekre. Nem sokkal később meg­kezdődött az amerikai—japán csúcstalálkozó. Hírügynöksé­gek Nixon elnök és Tanaka miniszterelnök megbeszélése­in a központi kérdés a két ország közötti kereskedelem amerikai deficitjének felszá­molása lesz a légitámaszpontra, amelyen jelenleg több mint kétezer amerikai katona tartózkodik. A támadás nyomán több amerikai és Saigoni katona életét vesztette, illetve meg­sebesült, a földön veszteglő amerikai és saigoni harci re­pülőgépek közül pedig tíz el­pusztult, illetve súlyosan megrongálódott. Nguyen Mihn­ey, a VDK küldöttségének helyettes ve­zetője csütörtökön, a párizsi Vietnam-konferencia 157. ülésén. (Xuan Thuy állammi­niszter, a VDK delegációjá­nak vezetője jelenleg szabad­ságon van.) . Keményen bírálta Nixon elnököt a Vietnam elleni ter­rortámadások folytatása miatt. „De semmiféle nyers erő­szak sem képes megtörni a vietnami népnek az ameri­kai agresszió ellen vívott harcát” ■— hangsúlyozta a VDK küldöttségének helyet­tes vezetője. Szocialista kilifigyi tanácskozás Augusztus 29—31 között Varsóban tanácskoztak Belo­russzia, Bulgária, Csehszlo­vák­, Kuba, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, a Német Demokratikus Köztár­saság, Románia, a Szovjet­unió és Ukrajna külügymi­nisztériumainak képviselői. A tanácskozáson megfigyelő­ként részt vett a Vietnami Demokratikus Köztársaság képviselője. A tanácskozás során véleménycserére került sor az ENSZ közgyűlés 27. ülésszakával kapcsolatos kér­désekről. A megbeszélések az elv­társi együttműködés és a köl­csönös megértés jegyében folytak. A tanácskozáson magyar részről részt vettek: Hollai Imre külügyminiszter-helyet­tes, dr. Kőműves Imre nagy­követ, a Magyar Népköztár­saság genfi állandó képvise­letének vezetője és dr. Ura­­novicz Imre főosztályvezető­­helyettes. . . .. férfiterror ,­ VDK ellen Amerikai vadászbombázók az elmúlt 24 órában a VDK területét 250 bevetésben, Dél- Vietnam különböző körze­teit pedig 333 bevetésben tá­madták — közölte csütörtö­kön délben a saigoni ameri­kai parancsnokság szóvivője. Tájékoztatójából kitűnt, hogy a demokratikus Viet­nam ellen elkövetett légitá­madások fő célpontja Dong Hai és Vinh térsége, vala­mint Haiphong kikötőváros környéke volt. A B-52-es amerikai hadá­szati bombavetők összesen 33 bevetésben támadták a VDK sűrűn lakott területeit és Dél-Vietnam felszabadított körzeteit. X Barcok Sait­on környékén. Közvetlen veszély fenye­geti a dél-vietnami fővárost, Saigont. A népi felszabadító erők — a csütörtöki hadije­lentések szerint — az elmúlt 24 órában Dél-Vietnam egész területén összesen 53 sikeres akciót hajtottak végre ellen­séges támaszpontok és álllá­­sok ellen. Offenzívájuk fő célpontja az amerikaiak és dél-vietnami zsoldosaik Sai­gon közvetlen környékén le­vő több katonai objektuma volt. 122 milliméteres raké­ták tömegesen csapódtak be a Saigontól mindössze 22 ki­lométerre északkeletre levő Bien Hoar­ nagy amerikai Ered­m­é­n­y­tel­e­n a 157. ülés Az indokínai béke hely­reállításának egyetlen aka­dálya az, hogy az Egyesült Államok makacsul ragasz­kodik a Thieu kormányzat hatalmon tartásához, ahhoz, hogy Dél-Vietnamra rákény­szerítse az amerikai neoko­­lonializmust — mondotta — NAPLÓ Hét napos,.,, Kohl—Bahír megbeszélés Michael Kohl, az NDK mi­niszterelnökségi államtitkára és Egon Bahr, a nyugatné­met kancellári hivatal ál­lamtitkára augusztus 30-án és 31-én — a két küldöttség részvételével — tanácskozott az NDK és az NSZK között megkötendő alapszerződésről és más közös érdekű kérdé­sekről. ­ (Novoszibirszk, TASZSZ) Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtit­kára csütörtökön beszédet mondott Novoszibirszkben a terület párt- és gazdasági ak­tivistáinak gyűlésén. ifc. (Budapest, MTI) A Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának meghívá­sára csütörtökön szovjet párt­munkás küldöttség érkezett Budapestre, élén K Sz. Szimo­­nával, a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Revíziós Bizottsá­gának tagjával, az SZKP KB közlekedés- és p­ostaügyi osz­tályának vezetőjével . (Taskent, TASZSZ) Angela Davis néger kommunista filo­zófia tanárnő, aki hétfő óta a Szovjetunióban tartózkodik, csütörtökön Taskentbe érke­zett. Az üzbég főváros repülő­terén a taskentiek forró fogad­tatásban részesítették a bátor amerikai polgárjogi harcost. (Helsinki, MTI) A Finnor­szágban tartózkodó magyar parlamenti delegációt fogadta dr. Urho Kaleva Kekkonen köztársasági elnök. A találko­zón , amelyen részt vett Ró­nai Rudolf nagykövet is, me­leg baráti beszélgetés alakult ki az Ortutay Gyula vezette magyar küldöttség és a finn köztársasági elnök között.­­ (Budapest, MTI) Georges Marchais, a Francia Kommu­nista Párt főtitkárhelyettese, aki a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának meghívására hazánkban töl­tötte szabadságát, csütörtökön hazautazott Párizsba. Ma (Róma, TASZSZ) Olaszor­szág szerte gyűléseket és fel­vonulásokat tartanak Mariano Luppo, húsz éves olasz mun­kás meggyilkolása miatt. A­­ fiatalembert'­ fasiszta huligánok' nemrég ölték meg Pármában. A tüntetők követelik, hogy szi­gorúan büntessék meg a gyil­kosokat, akik az olasz újfa­siszta párt, az olasz szociális mozgalom tagjai. Ja (Santiago, AP) Chile egyik déli nagyvárosában Concep­­cionban jobboldali elemek tá­madták meg a helyi szocialista pártház előtti munkásgyűlést, amelyen többezer, Allende el­nököt támogató ember jelent meg. Az összetűzés színhelyére siető rendőröket ismeretlen helyről lövés érte, amely ki­oltotta egyikük életét. Akik akkor születtek, 33 évvel ezelőtt, ma felnőtt emberek, sőt lassan-lassan kilépnek az ifjú korból és a középnemzedéknek számíta­nak. De csontjaikban-veleik­­ben-idegeikben mégis őrzik, s még utódjaikba is átörö­kítik valamiképpen azoknak az éveknek, életük első esz­tendeinek jószerint inkább ösztönösen magukba szívott borzalmas emlékeit. Mert hiszen ők, a harmincasok is — nem is szólva szüleikről és nagyszüleikről — a hábo­rú nemzedékének számíta­nak. Ilyen messzire kísér ez a nap! 33 éve, hogy elkezdődött az emberiségnek addig legpusz­títóbb legkegyetlenebb hábo­rúj­­a, a második világhábo­rú. S ma, több mint három évtized után is az emlékezés nagyon aktuális és főleg rendkívül megszívlelendő tanulságokkal szolgál. A legfontosabb ezek közül feltétlenül az a mementó, hogy elméletileg — vagy ta­lán jobb szó reá, objektíve — ez a világégés elkerülhető lett volna. Ha az akkori európai kormányokat a szov­­jetellenesség gyűlölete nem vakította volna el annyira, hogy Hitlerben és gyűlöletes fasiszta rendszerében is az esetleges potenciális szövet­ségesüket látják, hanem olyant, aki majd nekik sem kegyelmez, ha a Szovjetuni­ónak az emberiség és Euró­pa iránt érzett mély felelős­sége által diktált kollektív biztonsági politikáját elfo­gadták, megszívlelték volna, ha antifasiszta összefogásra sikerült volna tömöríteni a munkásosztály köré a dolgo­zó és kisemberek millióit... •­­ •.»*. «rvu tvv. ■«v. A Igen, ha már 1939. szeptem­bere előtt kibontatja?»tt, vol­­na az a nagy Hitler-ellenes világkoalíció és népi össze­fogás, amely végül is szét­törte a náci fenevad gerin­cét, akkor nem zúdult volna a világra, majd hat eszten­dőre­ a világháború borzal­ma. Mindezért 1939. szeptem­ber 1-ének máig ható mára is legérvényesebb tanulsága: nem szabad megengedni, hogy bárhol és bármilyen álcázott vagy akár módosított formában is még egyszer fel­üthesse a fejét a fasizmus. Nemcsak Európában, de se­hol a világon hiszen fertő­ző bacillusai mindenhová el­juttathatják a ragályt. Ezért szeptember 1-e nemcsak a világháború kitörésére emlé­kezés, a világégés áldozatai feletti kegyelet, hanem a fas­izmus elleni nemzetközi küz­delemnek is harci napja. Európában mostanában — mindenesetre az utolsó évek­ben — olyan helyzet alakult ki, amely lehetővé tette hogy kontinensünk országai és né­pei ne egyszerűen a háború nélküliség állapotával legye­nek kénytelenek kiegyezni, hanem a siker reményével törekedhessenek a béke és biztonság hosszú időre szó­ló intézményesített rend­szerének megteremtésére is. Ehhez mindenekelőtt az kel­lett, hogy a második világ­háború következményét és az azt követő alapvető euró­pai változásokat, mint meg­változtathatatlan realitáso­kat, elismerje minden kor­mány és nemzet, mindenek­előtt természetesen a Német Szövetségi Köztársaság népe és állami vezetői. Harminchárom ével ezelőtt az az ősz a reményte­lenség, a kilátástalanság sö­tétségét borította Európára. 1972. ősze kontinensünkön azzal biztat hogy meghozza az európai kollektív bizton­ság és együttműködés rend­szere előkészítő tanácskozá­sát. Ez azonban még csak biz­tató lehetőség. A küzdelem­nek: tovább­’* kell' folynia.­Mégpedig nem csupán álla­mi,­ komrányzati*,vszintekett? hanem, — amint azt már kontinensünk jóra, becsüle­tesre szövetkező emberei tör­ténelmi tapasztalataikból megtanulták — a tömegek összefogásával és mozgalmá­val is. Erre kötelezi az európaia­kat ennek a harminchárom évvel ezelőtti napnak err­­ke. Nemes János Biztonságos Európáért Szomszédunk, Dane Fonda S­EREMETYEVO II MODERN, KÖR­­ALAKÚ üvegcsar­nokában vártuk a hanoi já­ratot, s azt hittem, a sze­mem káprázik. Az üvegaj­tónál egy utazótáskás isme­rős arcú fiatal nő ült. Épp az előtte való héten láttam egy magazinban egy külön­leges beállítással készült fo­tót Jane Fondáról: álla elő­­reugrott, hosszú, látszatra csapzott haja befedte a nya­kát. Ö lenne? Csakhogy ilyen véletlenek ritkán fordul­nak elő. Ráadásul egyéb furcsaságok is zavartak: a fiatal nő farmerben volt, de mellette két mankó állt nekitámasztva a csomag­jainak, s az egyik lábán jó­kora járógipszet viselt. Ilyen lábbal utazna valaki a világ másik felére, ráadá­sul, ahol háború is van? Egy fiatal, de már őszülő hajú férfival beszélgettek — franciául. A repülőgépen már sem­mi kétség nem férhetett hozzá, hogy Jane Fondával utazunk. Először a man­kókkal volt baj. A szép és fiatal stewardess hallani sem akart róla, hogy az ülés közelében ott legyenek a mankók — még valami bajt okoznak, ha makran­­coskodni kezd az egyéb­ként biztonságos IL—18-as. Aztán a begipszelt láb el­helyezése okozott gondot. Végülis Jane a szemközti padkára helyezte el fájó lá­bát. A több mint tízezer km-es úton az útmegsza­kítások alatt, míg feltöltöt­­ték az üzemanyagtartályo­kat, s nekünk a tranzitvá­­róteremben ételt-italt szol­gáltak fel, Jane sohasem szállt ki a gépből. Túlságo­san nehéz lett volna min­den alkalommal le- és fel­bicegnie a gép lépcsőjén. Az úton egy franciára for­dított könyvet tanulmányo­zott a Giap tábornoknak, a VDK honvédelmi mi­niszterének könyvét a népi háborúról. Hanoiban a kellemes meglepetések folytatódtak. Ugyanabban a szállodában, a Thong-Nhat-ban kap­tunk szállást, s ha nem éppen az országot jártuk, az egymás melletti asztal­nál szoktunk étkezni. Mint kiderült, a francia férfi operatőr­n­ő készítette a filmet, amelyet időközben a világ számos országában bemutattak Jane Fonda vi­etnami útjáról. ANE FONDA NEM KÍMÉLTE MAGÁT: éppúgy elment a gázbombázások színhelyé­re vagy az állandóan táma­dott Nam Dinh-be, akár­csak a harcedzett, hosszabb ideje kint tartózkodó kül­földi tudósítók. Eközben nemegyszer bombatámadá­sokat is át kellett élnie. Honfitársai elől kellett búj­nia. Akárcsak a szálloda mély óvóhelyén, ahol éj­szakai riadók idején össze­futottunk. A szálloda alkal­mazottai közül többen kis­gyermekeikkel együtt jöt­tek le. Addigra Jane is „vi­­etnamizálódott”: bő, sötét­színű nadrágot viselt, akár­csak a vietnami lányok és asszonyok s kívül hordott, világos blúzt. Jane átvette az asszonyoktól gyerekü­ket, a térdén hintáztatta őket és énekelt. Legtöbb­ször a nálunk is ismert amerikai szabadságharcos dalt. E­gyáltalán nem LEHETETT AZT MONDANI, hogy megnyugtató volt a kép — inkább különleges: fent az amerikai bombázók süvöl­­tése hallatszott, időnként a bombázás robaja, a légvé­delmi ágyúk ugató hangja, s itt pedig egy világsztár énekel. Itt mondta az egyik asszonynak, hogy neki is ötéves gyereke van. Ha feltűnt a szállodában, a külföldiek között az volt a nagy kérdés: vajon mennyi az őszinte politikai segíteniakarás és mennyi a „publicity” ebben a kocká­zatos útban. Az nyilvánva­ló volt, hogy az idei Oscar­­díjas színésznő más, ke­vésbé kockázatos módot is találhatna a népszerűsége emelésére. Jane Fonda in­kább a saját népszerűségét állította egy nemes ügy szolgálatába, s nem a köz­figyelmet keltő világpoliti­kai ügyet használta fel sa­ját reklámozására. Egyszer, egy vacsora köz­beni beszélgetés során de­rü­lt ki, hogy a vietnami háború okozta borzalmakról szinte véletlenül értesült. Akkor még boldog család­anyaként Roger Vadim fe­leségeként Párizsban élt, s a rádióban hallott egy olyan hírt Vietnamról, amely ar­ra indította, jobban meg kell ismernie ezt az orszá­got. Ott, a Thong Nhat-ban, vacsora közben azt mond­ta: manapság az amerikai nő számára egyetlen út le­hetséges, a családanya sze­repe, aki jól főz, s otthon marad a gyerekkel, ő eb­­ből is ki akart törni­ egy teljesebb élet felé, amikor politikai cselekvésre vállal­kozott. H­anoiból való el­utazása előtt sajtótájékoztatón találkozott az újságírókkal azt mondotta: „Úgy gondo­lom, a tragédia nem a viet­nami népé, amely vissza fogja nyerni a szabadságát és függetlenségét, sokkal in­kább az amerikai népé, mert sok, nagyon sok idő kell, hogy elmossa azokat a bű­nöket, amelyeket Nixon az ő nevében elkövetett.” Marafkó László , Jane Fonda riportot készít Hanoi szétbombázott Truong Dinh lakótelepén Péntek, 1912 szeptember 1.

Next