Napló, 1972. szeptember (Veszprém, 28. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-01 / 206. szám
a Amerikai — japán csúcstalálkozó Honoluluban Napi külpolitikai kommentárunk A FESTŐI HAWAII SZIGETEN barnabőrű, virágfüzéres lányok fogadták a magasrangú vendégeket. Bólogató pálmák alatt kezdődött meg Richard Nixon amerikai elnök és Tanaka Kakuei új japán miniszterelnök csúcstalálkozója, amely korántsem ígérkezik olyan békességesnek, mint a táj. Nincs még egy esztendeje sem, hogy ugyancsak amerikai földön, akkor a kaliforniai pálmák alatt, a San Clemente-i úgynevezett nyugati Fehér Házban került sor a két ország vezetői között csúcstalálkozóra, de a felkelő nap országát akkor még Szato Eiszaku, az azóta megbukott miniszterelnök képviselte. A dilemma egyik fő tényezője éppen az hogy Tanakának óhatatlanul le kell vonnia bizonyos következtetéseket mindabból, amibe elődje belebukott: a teljesen egyoldalú orientációból, a Washington iránti kritikátlan engedelmességből. Azóta ráadásul sok minden történt a világban is, a két ország viszonylatában is. Mik lesznek a fő témák Honoluluban? 1. Japán jogilag visszakapta ugyan Okinawát, de az amerikai támaszpontok jórésze maradt, sőt ezek a bázisok változatlanul service- és utánpótlási lehetőségeket biztosítanak a vietnami háborúban résztvevő USA-haderőnek. Emiatt napirenden vannak a tiltakozások, tüntetések. A csúcstalálkozó előtt három nappal például felvonulók állták el egy hadgyakorlati területen dübörgő amerikai tankok útját. 2. Washington nem ellenez bizonyos közeledést Tokió és Pekingközött, de a folyamat ütemét maga akarja megszabni. Csou En-laj közvetlenül a honolului találkozó előtt küldött személyes üzenetet Tanakának egy Pekingben járt japán ifjúsági küldöttséggel, amelyben felszólítja a kormányfőt, hogy „mielőbb” látogasson el Kínába. Az időzítés nem véletlen. A két fél közül most Tanaka helyzete tűnik könnyebbnek. Nixonnak a választási kampány miatt kerülnie kell minden látványos konfliktust, ugyanakkor ajánlatos tekintetbe vennie az amerikai üzleti élet pánikszerű aggodalmát a japán export diadalmas előretörése miatt. A Nixon-féle emlékezetes importadó valamelyest lefékezte de meg nem állította Japán gazdasági betörését magába az Egyesült Államokba. J Nixon tárgyalásai Tanakával Magyar idő szerint csütörtökön hajnalban Honoluluba érkezett, Nixon amerikai elnök, kíséretében Rogers külügyminiszterrel, Kissinger nemzetbiztonsági főtanácsadóval és más vezető személyiségekkel, hogy kétnapos megbeszélés-sorozatot folytasson Tanaka Kakuei japán miniszterelnökkel. Tanaka mintegy négy órával Nixon után érkezett meg a Hawaiszigetekre. Nem sokkal később megkezdődött az amerikai—japán csúcstalálkozó. Hírügynökségek Nixon elnök és Tanaka miniszterelnök megbeszélésein a központi kérdés a két ország közötti kereskedelem amerikai deficitjének felszámolása lesz a légitámaszpontra, amelyen jelenleg több mint kétezer amerikai katona tartózkodik. A támadás nyomán több amerikai és Saigoni katona életét vesztette, illetve megsebesült, a földön veszteglő amerikai és saigoni harci repülőgépek közül pedig tíz elpusztult, illetve súlyosan megrongálódott. Nguyen Mihney, a VDK küldöttségének helyettes vezetője csütörtökön, a párizsi Vietnam-konferencia 157. ülésén. (Xuan Thuy államminiszter, a VDK delegációjának vezetője jelenleg szabadságon van.) . Keményen bírálta Nixon elnököt a Vietnam elleni terrortámadások folytatása miatt. „De semmiféle nyers erőszak sem képes megtörni a vietnami népnek az amerikai agresszió ellen vívott harcát” ■— hangsúlyozta a VDK küldöttségének helyettes vezetője. Szocialista kilifigyi tanácskozás Augusztus 29—31 között Varsóban tanácskoztak Belorusszia, Bulgária, Csehszlovák, Kuba, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, a Német Demokratikus Köztársaság, Románia, a Szovjetunió és Ukrajna külügyminisztériumainak képviselői. A tanácskozáson megfigyelőként részt vett a Vietnami Demokratikus Köztársaság képviselője. A tanácskozás során véleménycserére került sor az ENSZ közgyűlés 27. ülésszakával kapcsolatos kérdésekről. A megbeszélések az elvtársi együttműködés és a kölcsönös megértés jegyében folytak. A tanácskozáson magyar részről részt vettek: Hollai Imre külügyminiszter-helyettes, dr. Kőműves Imre nagykövet, a Magyar Népköztársaság genfi állandó képviseletének vezetője és dr. Uranovicz Imre főosztályvezetőhelyettes. . . .. férfiterror , VDK ellen Amerikai vadászbombázók az elmúlt 24 órában a VDK területét 250 bevetésben, Dél- Vietnam különböző körzeteit pedig 333 bevetésben támadták — közölte csütörtökön délben a saigoni amerikai parancsnokság szóvivője. Tájékoztatójából kitűnt, hogy a demokratikus Vietnam ellen elkövetett légitámadások fő célpontja Dong Hai és Vinh térsége, valamint Haiphong kikötőváros környéke volt. A B-52-es amerikai hadászati bombavetők összesen 33 bevetésben támadták a VDK sűrűn lakott területeit és Dél-Vietnam felszabadított körzeteit. X Barcok Saiton környékén. Közvetlen veszély fenyegeti a dél-vietnami fővárost, Saigont. A népi felszabadító erők — a csütörtöki hadijelentések szerint — az elmúlt 24 órában Dél-Vietnam egész területén összesen 53 sikeres akciót hajtottak végre ellenséges támaszpontok és álllások ellen. Offenzívájuk fő célpontja az amerikaiak és dél-vietnami zsoldosaik Saigon közvetlen környékén levő több katonai objektuma volt. 122 milliméteres rakéták tömegesen csapódtak be a Saigontól mindössze 22 kilométerre északkeletre levő Bien Hoar nagy amerikai Eredménytelen a 157. ülés Az indokínai béke helyreállításának egyetlen akadálya az, hogy az Egyesült Államok makacsul ragaszkodik a Thieu kormányzat hatalmon tartásához, ahhoz, hogy Dél-Vietnamra rákényszerítse az amerikai neokolonializmust — mondotta — NAPLÓ Hét napos,.,, Kohl—Bahír megbeszélés Michael Kohl, az NDK miniszterelnökségi államtitkára és Egon Bahr, a nyugatnémet kancellári hivatal államtitkára augusztus 30-án és 31-én — a két küldöttség részvételével — tanácskozott az NDK és az NSZK között megkötendő alapszerződésről és más közös érdekű kérdésekről. (Novoszibirszk, TASZSZ) Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára csütörtökön beszédet mondott Novoszibirszkben a terület párt- és gazdasági aktivistáinak gyűlésén. ifc. (Budapest, MTI) A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására csütörtökön szovjet pártmunkás küldöttség érkezett Budapestre, élén K Sz. Szimonával, a Szovjetunió Kommunista Pártja Revíziós Bizottságának tagjával, az SZKP KB közlekedés- és postaügyi osztályának vezetőjével . (Taskent, TASZSZ) Angela Davis néger kommunista filozófia tanárnő, aki hétfő óta a Szovjetunióban tartózkodik, csütörtökön Taskentbe érkezett. Az üzbég főváros repülőterén a taskentiek forró fogadtatásban részesítették a bátor amerikai polgárjogi harcost. (Helsinki, MTI) A Finnországban tartózkodó magyar parlamenti delegációt fogadta dr. Urho Kaleva Kekkonen köztársasági elnök. A találkozón , amelyen részt vett Rónai Rudolf nagykövet is, meleg baráti beszélgetés alakult ki az Ortutay Gyula vezette magyar küldöttség és a finn köztársasági elnök között. (Budapest, MTI) Georges Marchais, a Francia Kommunista Párt főtitkárhelyettese, aki a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására hazánkban töltötte szabadságát, csütörtökön hazautazott Párizsba. Ma (Róma, TASZSZ) Olaszország szerte gyűléseket és felvonulásokat tartanak Mariano Luppo, húsz éves olasz munkás meggyilkolása miatt. A fiatalembert' fasiszta huligánok' nemrég ölték meg Pármában. A tüntetők követelik, hogy szigorúan büntessék meg a gyilkosokat, akik az olasz újfasiszta párt, az olasz szociális mozgalom tagjai. Ja (Santiago, AP) Chile egyik déli nagyvárosában Concepcionban jobboldali elemek támadták meg a helyi szocialista pártház előtti munkásgyűlést, amelyen többezer, Allende elnököt támogató ember jelent meg. Az összetűzés színhelyére siető rendőröket ismeretlen helyről lövés érte, amely kioltotta egyikük életét. Akik akkor születtek, 33 évvel ezelőtt, ma felnőtt emberek, sőt lassan-lassan kilépnek az ifjú korból és a középnemzedéknek számítanak. De csontjaikban-veleikben-idegeikben mégis őrzik, s még utódjaikba is átörökítik valamiképpen azoknak az éveknek, életük első esztendeinek jószerint inkább ösztönösen magukba szívott borzalmas emlékeit. Mert hiszen ők, a harmincasok is — nem is szólva szüleikről és nagyszüleikről — a háború nemzedékének számítanak. Ilyen messzire kísér ez a nap! 33 éve, hogy elkezdődött az emberiségnek addig legpusztítóbb legkegyetlenebb háborúja, a második világháború. S ma, több mint három évtized után is az emlékezés nagyon aktuális és főleg rendkívül megszívlelendő tanulságokkal szolgál. A legfontosabb ezek közül feltétlenül az a mementó, hogy elméletileg — vagy talán jobb szó reá, objektíve — ez a világégés elkerülhető lett volna. Ha az akkori európai kormányokat a szovjetellenesség gyűlölete nem vakította volna el annyira, hogy Hitlerben és gyűlöletes fasiszta rendszerében is az esetleges potenciális szövetségesüket látják, hanem olyant, aki majd nekik sem kegyelmez, ha a Szovjetuniónak az emberiség és Európa iránt érzett mély felelőssége által diktált kollektív biztonsági politikáját elfogadták, megszívlelték volna, ha antifasiszta összefogásra sikerült volna tömöríteni a munkásosztály köré a dolgozó és kisemberek millióit... • •.»*. «rvu tvv. ■«v. A Igen, ha már 1939. szeptembere előtt kibontatja?»tt, volna az a nagy Hitler-ellenes világkoalíció és népi összefogás, amely végül is széttörte a náci fenevad gerincét, akkor nem zúdult volna a világra, majd hat esztendőre a világháború borzalma. Mindezért 1939. szeptember 1-ének máig ható mára is legérvényesebb tanulsága: nem szabad megengedni, hogy bárhol és bármilyen álcázott vagy akár módosított formában is még egyszer felüthesse a fejét a fasizmus. Nemcsak Európában, de sehol a világon hiszen fertőző bacillusai mindenhová eljuttathatják a ragályt. Ezért szeptember 1-e nemcsak a világháború kitörésére emlékezés, a világégés áldozatai feletti kegyelet, hanem a fasizmus elleni nemzetközi küzdelemnek is harci napja. Európában mostanában — mindenesetre az utolsó években — olyan helyzet alakult ki, amely lehetővé tette hogy kontinensünk országai és népei ne egyszerűen a háború nélküliség állapotával legyenek kénytelenek kiegyezni, hanem a siker reményével törekedhessenek a béke és biztonság hosszú időre szóló intézményesített rendszerének megteremtésére is. Ehhez mindenekelőtt az kellett, hogy a második világháború következményét és az azt követő alapvető európai változásokat, mint megváltoztathatatlan realitásokat, elismerje minden kormány és nemzet, mindenekelőtt természetesen a Német Szövetségi Köztársaság népe és állami vezetői. Harminchárom ével ezelőtt az az ősz a reménytelenség, a kilátástalanság sötétségét borította Európára. 1972. ősze kontinensünkön azzal biztat hogy meghozza az európai kollektív biztonság és együttműködés rendszere előkészítő tanácskozását. Ez azonban még csak biztató lehetőség. A küzdelemnek: tovább’* kell' folynia.Mégpedig nem csupán állami, komrányzati*,vszintekett? hanem, — amint azt már kontinensünk jóra, becsületesre szövetkező emberei történelmi tapasztalataikból megtanulták — a tömegek összefogásával és mozgalmával is. Erre kötelezi az európaiakat ennek a harminchárom évvel ezelőtti napnak errke. Nemes János Biztonságos Európáért Szomszédunk, Dane Fonda SEREMETYEVO II MODERN, KÖRALAKÚ üvegcsarnokában vártuk a hanoi járatot, s azt hittem, a szemem káprázik. Az üvegajtónál egy utazótáskás ismerős arcú fiatal nő ült. Épp az előtte való héten láttam egy magazinban egy különleges beállítással készült fotót Jane Fondáról: álla előreugrott, hosszú, látszatra csapzott haja befedte a nyakát. Ö lenne? Csakhogy ilyen véletlenek ritkán fordulnak elő. Ráadásul egyéb furcsaságok is zavartak: a fiatal nő farmerben volt, de mellette két mankó állt nekitámasztva a csomagjainak, s az egyik lábán jókora járógipszet viselt. Ilyen lábbal utazna valaki a világ másik felére, ráadásul, ahol háború is van? Egy fiatal, de már őszülő hajú férfival beszélgettek — franciául. A repülőgépen már semmi kétség nem férhetett hozzá, hogy Jane Fondával utazunk. Először a mankókkal volt baj. A szép és fiatal stewardess hallani sem akart róla, hogy az ülés közelében ott legyenek a mankók — még valami bajt okoznak, ha makrancoskodni kezd az egyébként biztonságos IL—18-as. Aztán a begipszelt láb elhelyezése okozott gondot. Végülis Jane a szemközti padkára helyezte el fájó lábát. A több mint tízezer km-es úton az útmegszakítások alatt, míg feltöltötték az üzemanyagtartályokat, s nekünk a tranzitváróteremben ételt-italt szolgáltak fel, Jane sohasem szállt ki a gépből. Túlságosan nehéz lett volna minden alkalommal le- és felbicegnie a gép lépcsőjén. Az úton egy franciára fordított könyvet tanulmányozott a Giap tábornoknak, a VDK honvédelmi miniszterének könyvét a népi háborúról. Hanoiban a kellemes meglepetések folytatódtak. Ugyanabban a szállodában, a Thong-Nhat-ban kaptunk szállást, s ha nem éppen az országot jártuk, az egymás melletti asztalnál szoktunk étkezni. Mint kiderült, a francia férfi operatőrnő készítette a filmet, amelyet időközben a világ számos országában bemutattak Jane Fonda vietnami útjáról. ANE FONDA NEM KÍMÉLTE MAGÁT: éppúgy elment a gázbombázások színhelyére vagy az állandóan támadott Nam Dinh-be, akárcsak a harcedzett, hosszabb ideje kint tartózkodó külföldi tudósítók. Eközben nemegyszer bombatámadásokat is át kellett élnie. Honfitársai elől kellett bújnia. Akárcsak a szálloda mély óvóhelyén, ahol éjszakai riadók idején összefutottunk. A szálloda alkalmazottai közül többen kisgyermekeikkel együtt jöttek le. Addigra Jane is „vietnamizálódott”: bő, sötétszínű nadrágot viselt, akárcsak a vietnami lányok és asszonyok s kívül hordott, világos blúzt. Jane átvette az asszonyoktól gyereküket, a térdén hintáztatta őket és énekelt. Legtöbbször a nálunk is ismert amerikai szabadságharcos dalt. Egyáltalán nem LEHETETT AZT MONDANI, hogy megnyugtató volt a kép — inkább különleges: fent az amerikai bombázók süvöltése hallatszott, időnként a bombázás robaja, a légvédelmi ágyúk ugató hangja, s itt pedig egy világsztár énekel. Itt mondta az egyik asszonynak, hogy neki is ötéves gyereke van. Ha feltűnt a szállodában, a külföldiek között az volt a nagy kérdés: vajon mennyi az őszinte politikai segíteniakarás és mennyi a „publicity” ebben a kockázatos útban. Az nyilvánvaló volt, hogy az idei Oscardíjas színésznő más, kevésbé kockázatos módot is találhatna a népszerűsége emelésére. Jane Fonda inkább a saját népszerűségét állította egy nemes ügy szolgálatába, s nem a közfigyelmet keltő világpolitikai ügyet használta fel saját reklámozására. Egyszer, egy vacsora közbeni beszélgetés során derült ki, hogy a vietnami háború okozta borzalmakról szinte véletlenül értesült. Akkor még boldog családanyaként Roger Vadim feleségeként Párizsban élt, s a rádióban hallott egy olyan hírt Vietnamról, amely arra indította, jobban meg kell ismernie ezt az országot. Ott, a Thong Nhat-ban, vacsora közben azt mondta: manapság az amerikai nő számára egyetlen út lehetséges, a családanya szerepe, aki jól főz, s otthon marad a gyerekkel, ő ebből is ki akart törni egy teljesebb élet felé, amikor politikai cselekvésre vállalkozott. Hanoiból való elutazása előtt sajtótájékoztatón találkozott az újságírókkal azt mondotta: „Úgy gondolom, a tragédia nem a vietnami népé, amely vissza fogja nyerni a szabadságát és függetlenségét, sokkal inkább az amerikai népé, mert sok, nagyon sok idő kell, hogy elmossa azokat a bűnöket, amelyeket Nixon az ő nevében elkövetett.” Marafkó László , Jane Fonda riportot készít Hanoi szétbombázott Truong Dinh lakótelepén Péntek, 1912 szeptember 1.