Napló, 1972. szeptember (Veszprém, 28. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-01 / 206. szám
A 25 éve történt Is negyvenhetes választások .» Tegrep e rovatban a különböző pártok választások előtti helyzetét ismertettem. Szó volt arról is, hogy a reakciós Szabadságpárt, a Pápáról induló Sulyok Dezső pártja feloszlott és helyébe sok más, talán még reakciósabb párt alakult. Most a Kommunista Párt választási agitációjáról és a választást közvetlen megelőző eseményekről lesz szó. A választásokra készülve a kommunisták sok nagygyűlést tartottak. A résztvevők számát és jelentőségét tekintve is a legnagyobbat augusztus végén Ajkacsinger-völgyben. A nagygyűlés szónoka Rákosi Mátyás, a párt főtitkára volt. Ezen a nagygyűlésen több mint 10 ezer ember vett részt, a megye minden részéről. Az előadó ezen a gyűlésen vitába szállt a szociáldemokraták önállóságot hirdető politikájával és a korábbi törekvésekkel is szembe állította azt. (Ajkacsingervölgyben és nem Veszprémben, mint ezt Marosán György „Az úton végig kell menni” című nemrégiben megjelent könyvében írja.) — Az MKP véleménye még most is az — mondta a nagygyűlésen Rákosi Mátyás, — hogy célszerűbb lenne, ha együtt indulna a választáson a két kommunista párt, sőt akár egyesüljön! A szociáldemokraták most tiltakoznak. Azt mondják, soha! Utalt a szónok Szakasits Árpád 1944 októberi nyilatkozatára, illetve az akkor aláírt megállapodásra, amit ugyancsak Szakasits Árpád írt alá, és amely szerint „a munkásosztály harcos, forradalmi egységének továbbfejlesztése szükségessé teszi a két párt egyesítésével az egészséges és egyetlen szocialista munkáspárt megalakulását’’. — De — mondta Rákosi Mátyás — később is, 1946 április 19-én a Népcsatrtokban kijelentette Szakasits Árpád: ,,Mint ahogy nem lehet szétdarabolni a munkásosztályt, éppen úgy nem lehet szétszakítani együttműködésünket sem. Ezt az egységet megőrizzük és tovább fejlesztjük mindaddig, amíg el nem érkezik az ideje annak, hogy a két munkáspárt egybeolvadjon”. A Magyar Kommunista Párt véleménye az, hogy valóban jobban szolgálná a nép érdekét az egységes munkáspárt. Említett könyvében Marosán György ezekért a szavakért elmarasztalja az MKP akkori vezetőit. A két párt egyesülésének felvetését a pártok közötti megegyezés felrúgásának és rossz választási taktikának minősíti. Azon, hogy ez a megegyezés felrúgása volt-e, nem vitatkozhatunk, ezt Marosán elvtárs jobban tudja. De, hogy rossz taktika volt-e, abban nem lehetünk egészen bizonyosak. Az biztos, hogy ezzel a bejelentéssel Rákosi Mátyás sok szavazót elriasztott a szociáldemokrata párttól. Elsősorban azokat a jobboldali reakciós elemeket, akik a széthulló kisgazdapárttól, vagy felbomlott Szabadság párttól már nem remélhették ellenforradalmi terveik megvalósítását, de reménykedhettek még a szociáldemokrata párt jobbszárnyában. Az ő szavazataikkal bizonyára jócskán előretört volna a választásokon a szociáldemokrata párt. Kérdés, mire használta volna a párt ezt az előretörést? Hiszen a párt jobboldala a választások után így is olyan erős maradt, hogy csaknem sikerült a koalíciós kormány megalakítását megakadályozni. Minthogy a Kommunista Párt lett a koalíció legerősebb pártja, ellenzékbe akarták vinni a szociáldemokrata pártot. Ha a Rákosi-beszéd nem riasztja el ezeket a jobboldali szavazatokat, ha ez mind a szociáldemokrata jobboldalt erősíti, vajon ellent tudott volna-e állni a centrum a jobboldali nyomásnak? Ez nem biztos. És akkor hiába lett volna egy „erős” szociáldemokrata párt, a munkásegység nem jöhetett volna létre, nem léphettünk volna — legalábbis akkor, a választások után — a demokratikus fejlődés útjára. Ez a beszéd leleplezte a megye munkásai előtt azokat a szociáldemokratákat, akik az egyesülés, sőt az együttműködés ellen agitálva, a kommunistákat rágalmazva a polgárok szavazatait akarták megnyerni és meggátolta a szociáldemokrata párt erős jobbratolódását.) Mindent számbavett, mérlegelt a választás előtt az MKP megyei bizottsága, de azt nem láthatta előre, hogy végül is hová „csapódik le” majd azoknak a szavazata, akiket — ehhez kétség nem fért — elveszít a kisgazdapárt? Az újonnan alakult polgári pártoknak a megyében alig volt szervezetük, tagjaik létszáma meg éppenséggel elenyésző. A legreakciósabb elemeket, akik a régi rendszerben kompromittálták magukat, ki lehetett volna hagyni a választói névjegyzékből. Erre a választásokra vonatkozó belügyminiszteri rendelet módot adott. A kitelepítendőket ki kellett hagyni a névjegyzékből, a kompromittáltakat — helyi megegyezéstől függően — meg lehetett volna fosztani választójoguktól. A Függetlenségi Front pártjainak megyei vezetői, egy pártközi értekezleten meg is egyeztek abban, hogy élnek ezzel a lehetőséggel. Amikor azonban a megegyezést realizálni kellett volna, a bizottsági ülésen, a kisgazdapárt és a szociáldemokrata párt megbízottja arra való hivatkozással, hogy pártjuktól nem kaptak erre megbízást, csak azokat engedték kihúzni a névjegyzékből, akiket a rendelet szerint mindenképpen kellett, de a lehetőséggel, hogy más, nyilvánvalóan ellenséges elem nevét is kihúzzák, nem éltek. Az MKP részéről, a választások előtti vasárnap a Függetlénségi Front pártjainak közös megyei jellegű nagygyűlésén Kossa István mondott beszédet. A párt megyei képviselőjelöltjeinek élén Kossa István állt. A többi jelölt: Papp Lajos, Jenei Rudolf, Raduly Zsigmond, Harák Ferenc, özv. Németh Imréné, Tatai Károly, Váczi Mátyás, Papp Kálmán, Varga Lajos, Bognár Albert, Tóth Józsefné, Závori Zoltán, Kozma József, Varga György és Demeter Barnabás volt. A polgári pártok közül a Pfeiffer és a Schlachta párt a megyében nem indulhatott, mert nem tudták megszerezni az induláshoz szükséges megfelelő mennyiségű ajánlást. Illetve tudták volna, de nem becsületes módon. Pénzért vásároltak előre gyűjtött aláírásokat. Erről emlékezésében Szentiványi Kálmán így ír: „... a bakonyi falvakból behozott több ezer — nagyrészben hamisított — induláshoz szükséges ajánlást egymás között, nagy összegekért adták-vették. Azaz: akivel aláíratták (bár a nevek többségét hamisították) annak sem mondták meg, milyen pártnak ír alá. Voltak a kezemben ilyen papírok. Egyik bakonyi faluból jött egy ember, (ismertem, mert 45-ben parasztpárti volt, aztán átment a kisgazdákhoz é s hozott Veszprémbe vagy ötezer ilyen aláírást. Árusította, a legtöbbet ígérőnek akarta eladni. Mivel az ajánlattevőket is megszervezte — legyen elég ennyi — nem indulhatott egyik ajánlattevő sem. Mert a csomag végül is a hozójával együtt — illetékes helyre került”. Emlékezetes színfoltja maradt az 1947-es választásoknak Peyer indulása, a Radikális párt jelöltjeként. Ilyen minőségben tartott választási nagygyűlést a moziteremben, Ajkán. Illetve: akart tartani, mert a hallgatók közbekiáltoztak, megzavarták, végül teljesen felbomlott a rend és Peyer kénytelen volt beszédét abbahagyni, így, ilyen dicstelenül távozott a megye politikai életének porondjáról. Csaba Imre (Folytatjuk) A tárgyalótererből: A rendőrség ébresztette fel Szemes Aranka zalavári lakos fiatal 20 éves nő, de már jó „ismerős” a keszthelyi rendőrségen Kétszer büntették eddig közveszélyes munkakerülését 30-50 napi elzárásra. Egy kiskorú gyermeke is van, akit állami gondozásba vettek, s az anyának havonta 160 forint gondozási díjat kellene fizetnie. Sosem fizetett még, így mostanáig 1880 forint a tartozása. Szemes Aranka nem is tudott volna miből fizetni, mert 1971 márciusa óta nem dolgozott. Züllött életmódot folytatott, csavargóit, s szülei és alkalmi ismerősei tartották el. A szórakozóhelyeken azonban esténként megjelent, így például 1972 június 6-án a keszthelyi és hévi preszszókban, éttermekben „portyázott”. Az éjszakai „kalandozás” után szálláshelyet keresett. Két órakor egy keszthelyi férfi ismerőse albérletét kereste fel, hogy ott tölti az éjszakát. Az ajtót azonban zárva találta, persze ez Szemes Arankának nem okozott akadályt. Lefeszítette a külső ajtó zárját, a belső ajtón pedig beverte az ablakot és bemászott a szobába. Reggel a „háziak” vették észre a betörést és értesítették a rendőrséget. Az alvó lányt a rendőrök ébresztették fel és őrizetbe vették. A Keszthelyi Járásbíróság dr. Vezér Ágoston büntető tanácsa Szemes Arankát egyrendbeli éjjel, erőszakkal elkövetett magánlaksértésért, közveszélyes munkakerülés vétségéért és tartási kötelezettség elmulasztása vétségéért vonta felelősségre. A bíróság a vádlottat főbüntetésül 8 hónapi börtönre ítélte, mellékbüntetésként pedig egy évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Az ítélet nem jogerős. NAPLÓ Péntek, 1992 szeptember 1. TÁBORZÁRÁS Rohan az idő. Mintha tegnap lett volna, hogy ünnepélyesen — bár a korábbinál kevésbé látványosan — megnyíltak az első idei önkéntes ifjúsági építőtáborok. Pedig dátum szerint ennek már két és fél hónapja. Most meg már az utolsó Váltás is letette a szerszámokat, mindenütt levonták a tábori zászlókat, elárvultak a sátrak, az épületek, kialudt a konyhákban a tűz, hazautaztak a lányok és a srácok. A szokásos adatokat még nem összesítették erről a jubileumi nyárról — az idén vonultak tizenötödször ifjúsági építőtáborba a fiatalok — de részeredmények már vannak. Eszerint 1972. nyarán 31 ezer fiatal dolgozott az ország legkülönbözőbb részein, s e létszámból 4600 fiatal megyénkben kapott munkát. Három központi országos tábor — Balatonaliga, Balatonederics és Zánka — fogadta a diákifjúságot, ezenkívül a megyei táborokban — veszprémi házgyár, Inota, SzőC, Nemesszalók — dolgoztak még a fiatalok. Megyénk a Bács megyei tabdi építőtáborba „mozgósított” 800 középiskolás lányt, akik közül az első turnus kiemelkedően jó eredményt ért el. Teljesítményük 230 százalék, napi 52 forintos átlag volt (a napi norma 32 forint), s ezzel az eredménnyel országos első helyezést értek el lányaink, akiket a KISZ KB — a KISZ Veszprém megyei bizottságának küldött elismerő levélben — dicséretben részesített. Az újabb váltások is hasonlóan jól dolgoztak, sőt — a végső értékelésnél derült ki — a harmadik turnus résztvevői még az elsőket is túlszárnyalták- napi 53 forintot teljesítettek. Térjünk vissza ezután megyénk területére, ahol elsősorban az aligai tábor egyetemista, főiskolás lányait illeti elismerés. Az itt dolgozók — kétezer lány — leszedtek 850 700 kilogramm és 86 300 láda gyümölcsöt, kigyomláltak 76 900 négyzetméter területet. A lányok összesen 3100 órát dolgoztak, s milliókkal lehetne csak a munkájuk értékét mérni. Elismerően lehet csak szólni az edericsi fiúkról is, akik több kilométer vasutat építettek és megmozgattak közel tízezer köbméter földet. Nincsenek pontos adataink még a zánkai fiúk teljesítményéről, akik az úttörővárosban csatornát ástak és tereprendezést végeztek, de a munkájukról rendkívül kedvezően nyilatkoztak — Timár Mátyás miniszterelnök-helyettes látogatásakor — az építő vállalat vezetői. Ha elkészül a végleges mérleg, akkor ez a nyári számvetés kifejezetten impozáns lesz. És ennek megállapítása után már szinte magától kívánja folytatni az újságíró tolla a szokásos fordulat olajozott szavaival: „Persze a mázsáknál, folyómétereknél és köbmétereknél fontosabb az erkölcsi haszon ...” Amely alatt azt illik érteni, hogy az építőtáborokban fegyelmezett körülmények között voltaképpen a diákok munkára nevelése folyik. Tehát maga a tevékenység lehet akár valamiféle absztrakt, elvont munka is, csak meglegyen a pedagógiai haszon, a magasztos célhoz jussunk közelebb. Tisztelet és becsület a pedagógiai szándéknak, a jóindulatot természetesen igazságtalanság lenne kétségbe vonni. Az építőtábori munkának nem is kicsi az erkölcsi haszna. Mégis akkor az igazi, ha a fiatalok tudják, hogy olyan munkát végeznek, amelynek révén nemcsak nemes tulajdonságaik fejlődnek, hanem értelmes segítséget is nyújthatnak a közös gondok megoldásához. Ha érzik, hogy nagy szükség van arra, amit csinálnak. S persze nem lenne helyes az sem, ha a dicsérő szavak mellett nem szólnánk az idei nyár néhány negatívumáról is. S a kritikus szavakat elsősorban nem a fiataloknak címezzük — ők valóban példásan álltak helyt — ha tudtak dolgozni. Mert éppen a munkaszervezéssel volt, néhány helyen baj. Többször hírt adtunk olvasóinknak a nemes társadalmi összefogásról: Szőcön épül a „boldog öregek városa”, s itt a nyáron 170 szakmunkástanuló és középiskolás dolgozott. Többször előfordult azonban, hogy a „gyerekek” csak dolgoztak volna, de nem volt mit. Ilyenkor a fiúkkal erdőt, bokrot irtattak, holott ezt a munkát az erdőgazdaság vállalta. A turnus kezdetén olyan munkavezető is „irányított” a táborban, aki azt sem tudta, hogy hol, mit és hogyan kell építeni. A kerítések készítésénél pedig néha a gödrök helye sem volt kijelölve, máskor meg hol oszlop, hol drót nem volt. Szervezési hiba az is, hogy a tanács május végén — mármár az utolsó pillanatban — kérte a fiúkat, s főleg segédmunkásokat. A KISZ megyebizottsága ennek megfelelően „mozgósított”, a tanács a nyáron mégis szakmunkás tanulókért reklamált, a szakembereket hiányolta. örömmel lehet csak fogadni, mert fiataljaink erejét, jó munkáját bizonyítja, hogy az idei évben több építőtáborozót kért a Badacsonyi ÁG és a Zala megyei ÁÉV is, mint tavaly. Az azonban semmiképpen sem helyénvaló, hogy Aligán a lányok egy kormosfalú, piszkos épületben kaptak helyet, s az alapvető higiéniai feltételek sem voltak biztosítva. Zánkára is megérkezett a nagyobb létszám, viszont voltak napok, amikor a fiúk „egymást nézték”, vagy éppen 100 főt is ráállítottak egy 50 méteres csatornára. Látszatmunka az ilyen ... Nagyon helyes az is, hogy a kormány zöldség programjára a nemesszalóki tsz és a pápai járási-városi KISZ bizottság vezetői példás gyorsasággal reagáltak és építőtábort szerveztek a tsz I kertészetében. A lányok nagyon jó munkáján felbuzdulva a tsz vezetői a jövő évre is kérik a táborozó fiatalokat, ha viszont 1973. nyarára sem tudnak emberibb körülményeket teremteni — a szállásra, étkezésre és a tisztálkodási lehetőségekre gondolunk — akkor a tábor megszervezése nem kívánatos. Nem a lányokon, fiúkon múlott tehát, hogy néhol döccenőkkel, akadozva, kisebb-nagyobb bajokkal zajlott az építőtábori munka. Egyetlen negatív példát említhetünk csak, ami a „fiúk ellen” szól, de ez sem a munkával, hanem a táborélettel, a fegyelemmel kapcsolatos. Balatonedericsről Szabó Ferenc miskolci tanár, a KISZ KB kitüntetett táborvezetője hazaküldött hét fiút — éppen a veszprémi Lovassy Gimnázium tanulóit —, akik munka után felhevült testtel beugrottak a hűvös Balatonba. A gyerekek szülei — felháborodva a példás szigoron — enyhén szólva: sértő leveleket írtak a tanárnak, de a KISZ megyebizottságnak is, hogy vonják felelősségre a kötelességét teljesítő embert. Feleslegesnek tartjuk, hogy ehhez kommentárt fűzzünk, csupán egy kérdést teszünk fel: akkor mit szóltak volna a tanárnak a kedves szülők, ha a fiuk meghal, szívgörcsöt kap a hideg vízben ... ? Nyugodtan kimondhatjuk — természetesen az építőtáborozó ifjúság kiemelkedően jó munkájára figyelemmel —, hogy sikeres volt az idei nyár, fiataljaink nagyszerűen álltak helyt. A tekintélyes gyümölccsel, szőlővel bíró gazdaságok a legtöbb helyen az önkéntes fiatalok nélkül csak nagy nehézségek árán vagy sehogyan sem tudták volna betakarítani a termést. Ugyanígy a tereprendezéshez, útépítéshez sem tolongnak nyaranta a felnőtt munkások, ezért aztán a diákok nyári táborai nélkül jónéhány fontos munkára voltaképpen sor sem kerülhetett volna az idén. Igaz vonzza a diákokat a közös táborélet varázsa is, de sokkal inkább az a meggyőződés, hogy felajánlott munkájukra az adott területen feltétlenül szükség van. Ebből a szempontból különösen örvendetes volt pl. idén néhány újév::s. h .• ismert például, hogy kevés a lakás, s emiatt de a korábbinál nagyol el .Ivei folyik megyénkben is. és szerte az országban lakásépítési program megvalósítása. Csak dicsérő ...Igon lehet szólni azokról a szovjet, lengyel, bolgár, NDK-beli fiatalokról, akik a veszprémi házgyárnál szervezett nemzetközi építőtáborban dolgoztak és rendkívül jó munkát is segítettek a fontos létesítmény mielőbbi felépítését. Budapesten pedig az Újpalotai lakótelepen 600 fiatal dolgozott és derekasan kivették részüket az alapozásból, a kész lakások takarításából. Ugyancsak újdonság volt megyénkben, korábban már említettük — s ez volt a pozitívuma —, hogy a nemesszalókiak rögtön és kezdeményezően reagáltak a kormány zöldség-programjára. E eljött a táborzárás ideje és ismét a tanuláson a sor. Tán felesleges is hangsúlyozni, hogy milyen jó érzésekkel, szép élményekkel fok be a padokba az építőtáborokat megjárt diákok. (Árkusz Józsa) Alkalmi bútorvásár AUGUSZTUS 31-TŐL SZEPTEMBER 8-IG Székesfehérváron a Fecskeparti Bútorboltban Egyes szépséghibás és sérült HÁLÓSZOBÁK, KÁRPITOZOTT GARNITÚRÁK ÉS EGYEDI BÚTOROK nagy árengedménnyel 1 1000,0 Ft felett OTP hitelre árusítunk! Nyitva: hétfőtől péntekig 9-től 17 óráig szombaton 9-től 13 óráig MINDEN ÉRDEKLŐDŐT SZERETETTEL VÁRUNK! BÚTORBOLT Székesfehérvár, Fecskeparti Sufi PARCIKK (Megközelíthető W 21-es, 22-es autóbusszal) Telefon: 12—838, 14—007 (52) Időszerű növényvédelem Házikertekben a káposztabagolypille fiatal hernyói ellen haladéktalanul védekezni kell. A hernyók kezdetben a külső leveleket csoportosan károsítanak később a káposztatér belsejébe húzódnak, ahol rásásuk nyomán megkezdődik a rothadás. A védekezést addig kell elvégezni, amíg a kis hernyók a külső leveleken találhatók. Felhasználható védekezésre a Fitbóll és az Unifosz. Szőlőkben továbbra is rendszeresen kell védekezni a zöldrothadás ellen. A csapadékos időjárás fokozza a betegség terjedését, a bogyók rothadását. Az utóbbi napokban a fertőzések nagysága kétszeresére nőtt, különösen Somlón a jégverések nyomán kiugróan nőgy a kár (50—60 százalék!). Védekezésre a 14 napos várakozási idejű Fundazolt javasoljuk, amely a lisztharmat ellen is védelmet nyújt. Árrakelény repcében megjelentek a repcedarazsak. Legjobb védekezés a fiatal lárvák tömeges megjelenésének időszakában, Hungária 12. vagy Melipax Sora, permetezővel, illetve Meliner rozóval. Csopaki Növényvédő Állomás