Napló, 1973. január (Veszprém, 29. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-03 / 1. szám

Biztató kezdet­ű növekvő feladatok (­Folytatás az első oldalról) száma nem haladta meg a „sokévi átlagot?’... A har­madik műszak végére a bá­nyák teljesítették a napi tervet, összesen mintegy ezer vagon szenet adtak. A múlt évben a Közép­dunántúli Szénbánya Válla­lat 60 ezer tonnával telje­sítette túl két és félmillió tonnás tervét, 1973-ra is kö­rülbelül ennyit várnak. Az újévi elképzelések kö­zül kiemelkedik a gépesíté­si program.. A közeljövő­ben például egy nagyon nehéz fizikai munka, az elő­várás gépesítését oldják meg 15 darab új rakodóbe­rendezéssel, az anyagmoz­gatás megkönnyítésére több bányában függőpályákat szerelnek majd fel. A munka- és üzemszer­vezés javítása is foglalkoz­tatja a bánya vezetőit. Az erről szóló intézkedési terv már tavaly elkészült. Az elképzeléseket a közeljövő­ben előadások keretében is­mertetik a bányászokkal, a jövő hétfőn Ajkán, csütör­tökön pedig Balinkán tar­tanak majd munka- és üzemszervezési értekezletet. Ezután bányásszák, de már eladták Az 1973-as évet nem teg­nap kezdték el a Várpalota környéki szénbányák. A tavalyi tervet már kará­csony előtt teljesítették,­­s az óévből még hátra lévő napokban több mint 60 ezer tonna szénnel szárnyalták túl a tervezett mennyiséget. Bár a készlet felmérése még tart, de az előzetes becslé­sek szerint a vállalat há­rom bányája tavaly ösz­­szesen egymillió 400 ezer tonna szenet termelt ki. Az újév első munkanap­ján 651 bányász szállt le a mélybe, s 8 órai munkájuk eredménye közel 210 va­gon „fekete gyémánt” volt. A többi 364 nap nem ke­vés változást hoz majd a Várpalotai Szénbánya Vál­lalat életében. A gazdasá­gi reform óta ez az eszten­dő az első, amikor az egész évi termelést — egymillió 460 ezer tonnát — a szer­ződések szerint már előre eladták. A bányák mellett tovább­ fokozzák a gépüzem termelését is, amelytől 140 milliós termelési értéket várnak az idén. Ennek je­lentős része export lesz. Az ikrek jegyében — Ha a szaporodás jó jel, akkor gazdag év lesz szá­munkra 1973. Már az év el­ső napján 200 újszülött bá­ránnyal gyarapodott juhá­­szatunk és jórészt az „ikrek jegyében” jött a világra — így kezdte tájékoztatóját az év első munkanapján Sándor Ferenc, a Városlődi Állami Gazdaság igazgató­ja. A dolgozók — tekintve, hogy jelentős a gazdaság állattenyésztése — újévkor is teljes műszakot tartot­tak. Dolgoztak a takarmá­­nyosok, az állatgondozók. Olyan a munkájuk, mint a kohászoké, pirosbetűs ün­nep, vagy hétköznap egya­ránt hívja őket. Kedd — mindenki ponto­san munkába állt. Az igaz­gató még hozzáfűzi: sajnos, hóakadály nélkül. Nagyon kellene ugyanis már a hó­takaró az őszi vetésre. A leltár elkészült, a szak­emberek most értékelik, hogyan is áll a gazdaság. A téli hónapokat szellemi erő­gyűjtésre is felhasználják. Tegnap délelőtt egy 3 hó­napos növényvédő-gépész tanfolyam, péntektől a le­endő állattenyésztő szak­munkások ülnek asztalhoz. Nagy terveket tűzött ma­ga elé a gazdaság. Az 1973- as esztendő egyik fő fela­data a gépesítés fejlesztése. Négymillió forintot költe­nek gépvásárlásra. Korsze­rű takarmánybetakarító gépsort, növényvédő gépe­ket, nagyteljesítményű trak­torokat, új kombájnokat­ vásárolnak. A cél nem vál­tozott: úgy dolgozni, mint eddig, csak jobban, nagyobb eredménnyel. Korszerűsítésre 6 millió forint Az ünnepi csúcsforgalom után a PANNONKER Válla­lat dolgozói tegnap már 1973- ra könyvelték a napi bevé­telt, mely az első tétele az idei év egy milliárd 160 mil­lió forintra tervezett forgal­mának. Tegnap gyorsmérle­get is készítettek, mely sze­rint az óesztendő utolsó nagy erőbedobásának, a ka­rácsonyi csúcsforgalomnak több mint 29 millió forintos bevétel az eredménye. Ezzel a vállalat dolgozói mintegy 20 millió forinttal teljesítet­ték túl éves tervüket, 1 mil­liárd 71 millió forint értékű élelmiszert adtak el 1972- ben. Az 1973-as évi terveik szerint különös gondot for­dítanak a tej- és tejtermékek forgalmazására, választékuk bővítésére. Bővítik a szál­lító partnerek körét. A zöld­ség-gyümölcs és húsellátás javítására különböző szerző­déseket kötnek a gyártó- és szállító vállalatokkal. Emel­lett általánossá szeretnék tenni minden nagyobb üz­letben az alapvető szolgálta­tásokat, a hús, dió, mákdará­lást, s az ideinél nagyobb gondot fordítanak a házhoz­szállítások számának növelé­sére. Az idegenforgalmi sze­zonra 1973-ban is külön in­tézkedési­­tervet készítenek. A bolthálózat fejlesztésére több mint 6 millió forintot költenek, melyből Veszprém város üzlethálózatának kor­szerűsítését kiemelt feladat­ként kezelik. Jó kezdés a jó Munkaértekezlettel­­kez­­dődött az idei első munkanap a balatonfőkajári termelőszö­vetkezetben. A szövetkezet szakvezetői az új év első te­endőit és az idei tervezési feladatokat beszélték meg. Az 1973-as legfontosabb be­ruházások közé tartozik egy takarmányszárító és egy üzemanyagtároló megépítése. A takarmányszárító építését már tavaly megkezdték, csak a gépeket kell beszerezniük. Ez a beruházás mintegy há­rom és félmillió forintba ke­rül, melynek 30 százalékát saját erőből fedezi a termelő­­szövetkezet. termés alapja A szakvezetők év eleji ta­nácskozásával egyidőben a növénytermesztésben és ál­lattenyésztésben egyaránt folytatódnak a napi munkák. A tsz 100 holdas szőlőjében megkezdődött a metszés: az év első munkanapján 17 tsz-tag vett részt e munká­ban. Az állattenyésztők — akik az ünnepek alatt is be­csülettel helytálltak — janu­ár 2-án megkezdték az istál­lók és baromfiszállások taka­rítását és fertőtlenítését. Ja­nuár 4-én mintegy 35 ezer naposcsibét és kilencezer pulykát helyeznek el a múlt év végén megüresedett szál­lásokban. Milyen volt a múlt esztendő - és milyenné tehetjük az ideit? Újévi beszélgetés Pap Jánossal, a megyei pártbizottság első titkárával Az új esztendő első munkanapjának reggelén kerestük fel Pap Jánost, az MSZMP Központi Bizottságának tag­ját, a megyei pártbizottság első titká­rát, kérve, hogy a címben feltett kér­désre válaszoljon olvasóinknak. Míg íróasztalától a tárgyaló asztalához ér, megjegyzi: „Azt mindenki saját maga tudja legjobban, hogy milyen volt a múlt esztendeje. Remélem megyénk sok dolgozóját ért egyéni vagy családi öröm — de sajnos bánat is érhet valamen­nyiünket. Ilyen értelemben — de más vonatkozásban is — nagy eltérések le­hetnek az átlagostól.” így „adta kézre” az első kérdést: — És mi az „átlagos”? Mi a legáltalá­nosabb, amivel közelmúltunkat jellemez­ni lehet? Ez nem nehéz kérdés. Nemrégen je­lent meg a párt Központi Bizottságá­nak állásfoglalása arról, hogyan haj­tottuk végre a X. kongresszus határo­zatait, hol tartunk most és mik a teen­dők. Ez országos általánosításban a kérdés mindkét felére világos választ adott. És ezt — remélhetőleg — ismeri is a megye lakossága, hiszen sokféle­képpen nyilvánosságra hoztuk, taggyű­léseken is tárgyaltuk. — Minden megyének, vidéknek meg van a maga jelegzetessége, sajátossága. Mi, Veszprém megyeiek miben és meny­nyiben járultunk hozzá az állásfoglalás­ban közölt eredményekhez, és esetleg a hibákhoz? — A szakterületekre vonatkoztatva erre a kérdésre is válaszoltak munka­társaim a Napló múlt év végi interjú­sorozatában. (Emlékeztetni szeretnénk olvasóin­kat: a múlt év végén három hétvégi lapszámunkban, laponként a megye há­rom vezetője válaszolt a Központi Bi­zottság állásfoglalásával kapcsolatos, összesen­­huszonhét, a megyét érintő kérdésünkre.) ■ Most már valamennyire ismerve a megye éves eredményeit, és egyben összegezve is mindazt, amit az említett interjúsorozatban szakterületekre vo­natkoztatva közöltek — teljes bizton­sággal ki lehet jelenteni, hogy az 1972- es esztendő megyénkben is eredményes, sok vonatkozásban kiemelkedően ered­ményes volt. Számomra a legnagyobb öröm, hogy szerénytelenség nélkül meg­állapíthatjuk: mindabban, amit a Köz­ponti Bizottság állásfoglalása országos eredményként felsorakoztathatott, az megyénkre is érvényes. Vagy másképpen fogalmazva: abban, amit az állásfogla­lás eredményként említ, megyénk dol­gozóinak munkája, legalábbis megyénk jellegének, területének, lakossága szám­arányának megfelelően benne van. Ez­ért, már most, beszélgetésünk elején hadd mondjak köszönetet a megye min­den dolgozójának, elsősorban a mun­kásoknak, de parasztságunknak, értel­miségünknek is, — közülük is kiemel­ve tudósainkat, műszaki értelmiségün­ket, a pedagógusokat. — Valóban részleteztük már az interjú­­sorozatban a szakterületek eredményeit. Pap elvtárstól valószínűleg azt szeretnék hallani — illetve olvasni lapunk olvasói, hogy miket tart ezek közül a legfonto­sabbaknak? — Az iparban azt, hogy a termelés a terveknek megfelelően emelkedett, és az emelkedést nem a létszám növelésé­vel, hanem , a termelékenység emelésé­vel értük el. Statisztikai adatok még nincsenek, de úgy látjuk, ebben az or­szágos átlag fölött állunk. — Erre gondolt Pap elvtárs, amikor kiemelkedően jó eredményeket említett? — Erre is. Meg arra, hogy üzemeink ez évben — amellett, hogy figyelembe vették a lakosság igényeit — jó ered­ményeket értek el exportterveik, nem­zetközi kötelezettségeik teljesítésében. És, ha sok is még a javítani való az építőipar munkájában, tény, hogy az anyagellátási, munkaerő gondok, a né­ha kedvezőtlenül ható közgazdasági kö­rülmények ellenére, a múlt évben jobb eredményeket értek el a korábbiaknál. Nemcsak a pénzügyi terveket teljesítet­ték, de több lakást és egyéb használat­ba vehető objektumot is átadtak. És jó eredményeket értünk el a mezőgazda­ságban is. — Pedig az időjárás igazán nem ked­vezett ... — Éppen ezért talán a mezőgazda­ságban a legnehezebb egy esztendő alatt a fejlődést nyomon követni. De tény, hogy az utóbbi tíz évben mező­­gazdaságunk társadalmilag és gazdasá­gilag olyan gyorsan fejlődött, hogy most már egy-egy esztendei kedvezőtlen idő­járás nem tudja megingatni. Ami a terméseredményeket illeti, nem kell szégyenkeznünk. Álljuk a versenyt a nemzetközi összehasonlításban is. Meg­oldottuk a gabona­problémát, megvaló­sítottuk a baromfi, a sertésprogramot. Most a szarvasmarha program van na­pirenden.­­ A Központi Bizottság állásfoglalása részletesen elemzi a kulturális és az ideológiai élet kérdéseit... — Ha ezek között is rangsorolhatok, én az egyik legnagyobb eredménynek tartom, hogy a közoktatást sikerült a megyében közüggyé tenni. Ma már nemcsak a pedagógusok fáradoznak a megoldás lehetőségein, de olyanok is, akiket közvetlenül nem érint. Remé­lem, hogy sikerült megértetnünk min­denkivel: a jövőről van szó, minden vonatkozásban. Ennek megértését tanú­sítja a megyénkben most kibontakozó „Egy üzem — egy iskola” mozgalom és az is, hogy több üzemünk pártbizott­sága is napirendjére tűzte a témát, ho­gyan segíthetik a határozat hatékony végrehajtását. — És a tudományos élet? Milyen új feladatokat jelent, hogy a megye a tudo­mányos élet egyik központja lett? — Nem nagyon szeretem az ilyen „definíciókat”, de tény, hogy a párt tu­dománypolitikai irányelveinek megfe­lelően, jelentős eredményeket értünk el ebben a vonatkozásban is. örvende­tes tudományos életünk fejlődése, de különösen a tudósok és tudományos in­tézetek közötti összefogás, amely a múlt évben és már az azt megelőző években is kialakult. Az Akadémiai Bizottság megalakulására, a NIM és a Vegyipari Egyetem szerződésére, két egyetemünk együttműködésére gondo­lok elsősorban. Azt hiszem tudományos életünknek továbbra is ilyen értelem­ben, meg a kutatóintézetek és üzemek kapcsolatának szilárdításában kell to­vább fejlődnie.­­ A társadalomtudományokra is gon­doltam . .. — Fontos feladatnak tartjuk a me­gyében is a társadalmi jelenségek marxista elemzését. A megyei párt­végrehajtó bizottság határozata alapján — a megyei pártbizottság oktatási igaz­gatósága köré csoportosultan — több témát vizsgálnak az erre felkért elv­társaink. Tevékenységük segíti a me­gye vezetését a tennivalókról hozott határozatok jobb elméleti megalapozá­sával. — A végrehajtó bizottság és személy szerint Pap elvtárs hogyan ítéli meg a közgondolkodás alakulását? — Nemrégen tárgyaltunk erről és örömmel állapítottuk meg a fejlődés folyamatosságát. Megyénkben is erősö­dik a közgondolkodás szocialista jel­lege. — Miben nyilvánul meg ez? — Többek között abban is, hogy leg­többen a hibákat, negatív jelenségeket is szocialista alapról bírálják. Egyre több jelét látjuk a társadalmi összefo­gásnak, az aktivitás növekedésének. Je­lentős a szocialista brigádmozgalom emberformáló hatása, főleg az ipari üzemekben, az építőiparban, de egyre inkább a mezőgazdasági üzemekben és az intézményekben is. — Biztos, hogy sokáig sorolhatná még Pap elvtárs a különböző területeken és különböző társadalmi rétegek által elért múltévi eredményeket, de fordítsunk most a kérdések során: mivel elégedet­len? — Hát... olyan is akad. — Például? — Munkánk hatékonyságával első­sorban. Hogyan is fogalmazzam? Az az érzésem, hogy ebből a megyéből töb­­­­bet is „ki lehetne hozni”. Meggyőződé­sem, hogy még nagyobb aktivitással, még töb tenniakarással az eddiginél is jobb eredményeket érhettünk volna el. — Például? — A közgondolkodásról szóltam az előbb, az eredményeket sorolva, de ez­zel kell kezdenem akkor is, ha a fel­adatokat sorolom. Mert ennek fejlesz­tése továbbra is egyik legfontosabb fel­adatunk. A demokratizmus fejlődésé­nek, szélesítésének feltétele is ez. Mert aki nem ismeri, nem érti céljainkat, az nem is mondhat véleményt róluk. Ha nem sikerül azokat elfogadtatnunk, ter­mészetesen lassabban megy a megva­lósítás is. A közgondolkodással kapcso­latos az az ellentmondás is, hogy — például — a közjog és ennek tudata már lényegesen magasabb színvonalon áll nálunk, mint — mondjuk — a köz­vagyon védelme. Jobban kellene vi­gyáznunk arra, amit már megtermel­tünk, létrehoztunk. Többek között a parkokra, az utcák tisztaságára. Fel­adatunk továbbra is a közgazdasági szemlélet szélesítése. Azt hiszem — például —, hogy még nem sikerült mindenkivel megértetnünk és elfo­gadtatnunk az értékarányos árrendszer kialakításának­­— főleg pedig az ennek megvalósítását célzó intézkedések — szükségességét. Pedig ez további zavar­talan fejlődésünk egyik feltétele. Vagy a termelés és fogyasztás összefüggéseit. Azt, hogy elosztani csak azt lehet, amit megtermeltünk. Ebből fakadóan: az életszínvonal emelését csak termeléke­nyebb, lelkiismeretesebb munkával le­het megalapozni. Ha tehát valaki elé­gedetlen az életszínvonalával — és az egészséges elégedetlenség nagyon tisz­teletreméltó dolog! — legelőször ön­magának és környezetének tegye fel a kérdést: én hogyan alapozhatnám meg jobb, hatékonyabb, lelkiismeretesebb munkával a magasabb életszínvona­lat?­ — Segítene ebben, ha tökéletesíthet­nénk az érdekeltségi rendszert... — A Központi Bizottság ezt az erre illetékesek feladatává tette, de helyileg is sokat lehetne, kellene addig is ten­nünk a jobb összhang megteremtésé­ért. Nem kell mindent felülről várni. De ez vonatkozik sok egyébre is. Pél­dául a munka- és üzemszervezésre. Néhány üzemünkben e vonatkozásban is példás kezdeményezéseket tapasztal­tunk, de jónéhány üzemben még alig­­alig kezdtek hozzá. — A párton belüli legfontosabb fel­adat? — Ami országosan: tovább erősíteni az ideológiai, eszmei és cselekvési egy­séget. Következetesebben bírálni a helytelen, káros nézeteket és az ezek­ből fakadó magatartást. — Olvasóink nevében is köszönöm a beszélgetést. Most még valami befejezés kellene ... — Egy újévi beszélgetés csak jókí­vánságokkal zárulhat. De most igazán ok van rá, hogy előbb mégegyszer megköszönjem a megye minden dolgo­zójának, hogy ilyen eredményesen munkálkodtak pártunk politikájának megvalósításáért. Kívánok mindenkinek — mindannyiunk érdekében további si­kereket — egyéni életükben pedig sok örömöt, boldogságot. Cs. I. — NAPLÓ — 1973. január 3. szerda 3

Next