Napló, 1973. január (Veszprém, 29. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-03 / 1. szám
Biztató kezdetű növekvő feladatok (Folytatás az első oldalról) száma nem haladta meg a „sokévi átlagot?’... A harmadik műszak végére a bányák teljesítették a napi tervet, összesen mintegy ezer vagon szenet adtak. A múlt évben a Középdunántúli Szénbánya Vállalat 60 ezer tonnával teljesítette túl két és félmillió tonnás tervét, 1973-ra is körülbelül ennyit várnak. Az újévi elképzelések közül kiemelkedik a gépesítési program.. A közeljövőben például egy nagyon nehéz fizikai munka, az elővárás gépesítését oldják meg 15 darab új rakodóberendezéssel, az anyagmozgatás megkönnyítésére több bányában függőpályákat szerelnek majd fel. A munka- és üzemszervezés javítása is foglalkoztatja a bánya vezetőit. Az erről szóló intézkedési terv már tavaly elkészült. Az elképzeléseket a közeljövőben előadások keretében ismertetik a bányászokkal, a jövő hétfőn Ajkán, csütörtökön pedig Balinkán tartanak majd munka- és üzemszervezési értekezletet. Ezután bányásszák, de már eladták Az 1973-as évet nem tegnap kezdték el a Várpalota környéki szénbányák. A tavalyi tervet már karácsony előtt teljesítették,s az óévből még hátra lévő napokban több mint 60 ezer tonna szénnel szárnyalták túl a tervezett mennyiséget. Bár a készlet felmérése még tart, de az előzetes becslések szerint a vállalat három bányája tavaly öszszesen egymillió 400 ezer tonna szenet termelt ki. Az újév első munkanapján 651 bányász szállt le a mélybe, s 8 órai munkájuk eredménye közel 210 vagon „fekete gyémánt” volt. A többi 364 nap nem kevés változást hoz majd a Várpalotai Szénbánya Vállalat életében. A gazdasági reform óta ez az esztendő az első, amikor az egész évi termelést — egymillió 460 ezer tonnát — a szerződések szerint már előre eladták. A bányák mellett tovább fokozzák a gépüzem termelését is, amelytől 140 milliós termelési értéket várnak az idén. Ennek jelentős része export lesz. Az ikrek jegyében — Ha a szaporodás jó jel, akkor gazdag év lesz számunkra 1973. Már az év első napján 200 újszülött báránnyal gyarapodott juhászatunk és jórészt az „ikrek jegyében” jött a világra — így kezdte tájékoztatóját az év első munkanapján Sándor Ferenc, a Városlődi Állami Gazdaság igazgatója. A dolgozók — tekintve, hogy jelentős a gazdaság állattenyésztése — újévkor is teljes műszakot tartottak. Dolgoztak a takarmányosok, az állatgondozók. Olyan a munkájuk, mint a kohászoké, pirosbetűs ünnep, vagy hétköznap egyaránt hívja őket. Kedd — mindenki pontosan munkába állt. Az igazgató még hozzáfűzi: sajnos, hóakadály nélkül. Nagyon kellene ugyanis már a hótakaró az őszi vetésre. A leltár elkészült, a szakemberek most értékelik, hogyan is áll a gazdaság. A téli hónapokat szellemi erőgyűjtésre is felhasználják. Tegnap délelőtt egy 3 hónapos növényvédő-gépész tanfolyam, péntektől a leendő állattenyésztő szakmunkások ülnek asztalhoz. Nagy terveket tűzött maga elé a gazdaság. Az 1973- as esztendő egyik fő feladata a gépesítés fejlesztése. Négymillió forintot költenek gépvásárlásra. Korszerű takarmánybetakarító gépsort, növényvédő gépeket, nagyteljesítményű traktorokat, új kombájnokat vásárolnak. A cél nem változott: úgy dolgozni, mint eddig, csak jobban, nagyobb eredménnyel. Korszerűsítésre 6 millió forint Az ünnepi csúcsforgalom után a PANNONKER Vállalat dolgozói tegnap már 1973- ra könyvelték a napi bevételt, mely az első tétele az idei év egy milliárd 160 millió forintra tervezett forgalmának. Tegnap gyorsmérleget is készítettek, mely szerint az óesztendő utolsó nagy erőbedobásának, a karácsonyi csúcsforgalomnak több mint 29 millió forintos bevétel az eredménye. Ezzel a vállalat dolgozói mintegy 20 millió forinttal teljesítették túl éves tervüket, 1 milliárd 71 millió forint értékű élelmiszert adtak el 1972- ben. Az 1973-as évi terveik szerint különös gondot fordítanak a tej- és tejtermékek forgalmazására, választékuk bővítésére. Bővítik a szállító partnerek körét. A zöldség-gyümölcs és húsellátás javítására különböző szerződéseket kötnek a gyártó- és szállító vállalatokkal. Emellett általánossá szeretnék tenni minden nagyobb üzletben az alapvető szolgáltatásokat, a hús, dió, mákdarálást, s az ideinél nagyobb gondot fordítanak a házhozszállítások számának növelésére. Az idegenforgalmi szezonra 1973-ban is külön intézkedésitervet készítenek. A bolthálózat fejlesztésére több mint 6 millió forintot költenek, melyből Veszprém város üzlethálózatának korszerűsítését kiemelt feladatként kezelik. Jó kezdés a jó Munkaértekezlettelkezdődött az idei első munkanap a balatonfőkajári termelőszövetkezetben. A szövetkezet szakvezetői az új év első teendőit és az idei tervezési feladatokat beszélték meg. Az 1973-as legfontosabb beruházások közé tartozik egy takarmányszárító és egy üzemanyagtároló megépítése. A takarmányszárító építését már tavaly megkezdték, csak a gépeket kell beszerezniük. Ez a beruházás mintegy három és félmillió forintba kerül, melynek 30 százalékát saját erőből fedezi a termelőszövetkezet. termés alapja A szakvezetők év eleji tanácskozásával egyidőben a növénytermesztésben és állattenyésztésben egyaránt folytatódnak a napi munkák. A tsz 100 holdas szőlőjében megkezdődött a metszés: az év első munkanapján 17 tsz-tag vett részt e munkában. Az állattenyésztők — akik az ünnepek alatt is becsülettel helytálltak — január 2-án megkezdték az istállók és baromfiszállások takarítását és fertőtlenítését. Január 4-én mintegy 35 ezer naposcsibét és kilencezer pulykát helyeznek el a múlt év végén megüresedett szállásokban. Milyen volt a múlt esztendő - és milyenné tehetjük az ideit? Újévi beszélgetés Pap Jánossal, a megyei pártbizottság első titkárával Az új esztendő első munkanapjának reggelén kerestük fel Pap Jánost, az MSZMP Központi Bizottságának tagját, a megyei pártbizottság első titkárát, kérve, hogy a címben feltett kérdésre válaszoljon olvasóinknak. Míg íróasztalától a tárgyaló asztalához ér, megjegyzi: „Azt mindenki saját maga tudja legjobban, hogy milyen volt a múlt esztendeje. Remélem megyénk sok dolgozóját ért egyéni vagy családi öröm — de sajnos bánat is érhet valamennyiünket. Ilyen értelemben — de más vonatkozásban is — nagy eltérések lehetnek az átlagostól.” így „adta kézre” az első kérdést: — És mi az „átlagos”? Mi a legáltalánosabb, amivel közelmúltunkat jellemezni lehet? Ez nem nehéz kérdés. Nemrégen jelent meg a párt Központi Bizottságának állásfoglalása arról, hogyan hajtottuk végre a X. kongresszus határozatait, hol tartunk most és mik a teendők. Ez országos általánosításban a kérdés mindkét felére világos választ adott. És ezt — remélhetőleg — ismeri is a megye lakossága, hiszen sokféleképpen nyilvánosságra hoztuk, taggyűléseken is tárgyaltuk. — Minden megyének, vidéknek meg van a maga jelegzetessége, sajátossága. Mi, Veszprém megyeiek miben és menynyiben járultunk hozzá az állásfoglalásban közölt eredményekhez, és esetleg a hibákhoz? — A szakterületekre vonatkoztatva erre a kérdésre is válaszoltak munkatársaim a Napló múlt év végi interjúsorozatában. (Emlékeztetni szeretnénk olvasóinkat: a múlt év végén három hétvégi lapszámunkban, laponként a megye három vezetője válaszolt a Központi Bizottság állásfoglalásával kapcsolatos, összesenhuszonhét, a megyét érintő kérdésünkre.) ■ Most már valamennyire ismerve a megye éves eredményeit, és egyben összegezve is mindazt, amit az említett interjúsorozatban szakterületekre vonatkoztatva közöltek — teljes biztonsággal ki lehet jelenteni, hogy az 1972- es esztendő megyénkben is eredményes, sok vonatkozásban kiemelkedően eredményes volt. Számomra a legnagyobb öröm, hogy szerénytelenség nélkül megállapíthatjuk: mindabban, amit a Központi Bizottság állásfoglalása országos eredményként felsorakoztathatott, az megyénkre is érvényes. Vagy másképpen fogalmazva: abban, amit az állásfoglalás eredményként említ, megyénk dolgozóinak munkája, legalábbis megyénk jellegének, területének, lakossága számarányának megfelelően benne van. Ezért, már most, beszélgetésünk elején hadd mondjak köszönetet a megye minden dolgozójának, elsősorban a munkásoknak, de parasztságunknak, értelmiségünknek is, — közülük is kiemelve tudósainkat, műszaki értelmiségünket, a pedagógusokat. — Valóban részleteztük már az interjúsorozatban a szakterületek eredményeit. Pap elvtárstól valószínűleg azt szeretnék hallani — illetve olvasni lapunk olvasói, hogy miket tart ezek közül a legfontosabbaknak? — Az iparban azt, hogy a termelés a terveknek megfelelően emelkedett, és az emelkedést nem a létszám növelésével, hanem , a termelékenység emelésével értük el. Statisztikai adatok még nincsenek, de úgy látjuk, ebben az országos átlag fölött állunk. — Erre gondolt Pap elvtárs, amikor kiemelkedően jó eredményeket említett? — Erre is. Meg arra, hogy üzemeink ez évben — amellett, hogy figyelembe vették a lakosság igényeit — jó eredményeket értek el exportterveik, nemzetközi kötelezettségeik teljesítésében. És, ha sok is még a javítani való az építőipar munkájában, tény, hogy az anyagellátási, munkaerő gondok, a néha kedvezőtlenül ható közgazdasági körülmények ellenére, a múlt évben jobb eredményeket értek el a korábbiaknál. Nemcsak a pénzügyi terveket teljesítették, de több lakást és egyéb használatba vehető objektumot is átadtak. És jó eredményeket értünk el a mezőgazdaságban is. — Pedig az időjárás igazán nem kedvezett ... — Éppen ezért talán a mezőgazdaságban a legnehezebb egy esztendő alatt a fejlődést nyomon követni. De tény, hogy az utóbbi tíz évben mezőgazdaságunk társadalmilag és gazdaságilag olyan gyorsan fejlődött, hogy most már egy-egy esztendei kedvezőtlen időjárás nem tudja megingatni. Ami a terméseredményeket illeti, nem kell szégyenkeznünk. Álljuk a versenyt a nemzetközi összehasonlításban is. Megoldottuk a gabonaproblémát, megvalósítottuk a baromfi, a sertésprogramot. Most a szarvasmarha program van napirenden. A Központi Bizottság állásfoglalása részletesen elemzi a kulturális és az ideológiai élet kérdéseit... — Ha ezek között is rangsorolhatok, én az egyik legnagyobb eredménynek tartom, hogy a közoktatást sikerült a megyében közüggyé tenni. Ma már nemcsak a pedagógusok fáradoznak a megoldás lehetőségein, de olyanok is, akiket közvetlenül nem érint. Remélem, hogy sikerült megértetnünk mindenkivel: a jövőről van szó, minden vonatkozásban. Ennek megértését tanúsítja a megyénkben most kibontakozó „Egy üzem — egy iskola” mozgalom és az is, hogy több üzemünk pártbizottsága is napirendjére tűzte a témát, hogyan segíthetik a határozat hatékony végrehajtását. — És a tudományos élet? Milyen új feladatokat jelent, hogy a megye a tudományos élet egyik központja lett? — Nem nagyon szeretem az ilyen „definíciókat”, de tény, hogy a párt tudománypolitikai irányelveinek megfelelően, jelentős eredményeket értünk el ebben a vonatkozásban is. örvendetes tudományos életünk fejlődése, de különösen a tudósok és tudományos intézetek közötti összefogás, amely a múlt évben és már az azt megelőző években is kialakult. Az Akadémiai Bizottság megalakulására, a NIM és a Vegyipari Egyetem szerződésére, két egyetemünk együttműködésére gondolok elsősorban. Azt hiszem tudományos életünknek továbbra is ilyen értelemben, meg a kutatóintézetek és üzemek kapcsolatának szilárdításában kell tovább fejlődnie. A társadalomtudományokra is gondoltam . .. — Fontos feladatnak tartjuk a megyében is a társadalmi jelenségek marxista elemzését. A megyei pártvégrehajtó bizottság határozata alapján — a megyei pártbizottság oktatási igazgatósága köré csoportosultan — több témát vizsgálnak az erre felkért elvtársaink. Tevékenységük segíti a megye vezetését a tennivalókról hozott határozatok jobb elméleti megalapozásával. — A végrehajtó bizottság és személy szerint Pap elvtárs hogyan ítéli meg a közgondolkodás alakulását? — Nemrégen tárgyaltunk erről és örömmel állapítottuk meg a fejlődés folyamatosságát. Megyénkben is erősödik a közgondolkodás szocialista jellege. — Miben nyilvánul meg ez? — Többek között abban is, hogy legtöbben a hibákat, negatív jelenségeket is szocialista alapról bírálják. Egyre több jelét látjuk a társadalmi összefogásnak, az aktivitás növekedésének. Jelentős a szocialista brigádmozgalom emberformáló hatása, főleg az ipari üzemekben, az építőiparban, de egyre inkább a mezőgazdasági üzemekben és az intézményekben is. — Biztos, hogy sokáig sorolhatná még Pap elvtárs a különböző területeken és különböző társadalmi rétegek által elért múltévi eredményeket, de fordítsunk most a kérdések során: mivel elégedetlen? — Hát... olyan is akad. — Például? — Munkánk hatékonyságával elsősorban. Hogyan is fogalmazzam? Az az érzésem, hogy ebből a megyéből többet is „ki lehetne hozni”. Meggyőződésem, hogy még nagyobb aktivitással, még töb tenniakarással az eddiginél is jobb eredményeket érhettünk volna el. — Például? — A közgondolkodásról szóltam az előbb, az eredményeket sorolva, de ezzel kell kezdenem akkor is, ha a feladatokat sorolom. Mert ennek fejlesztése továbbra is egyik legfontosabb feladatunk. A demokratizmus fejlődésének, szélesítésének feltétele is ez. Mert aki nem ismeri, nem érti céljainkat, az nem is mondhat véleményt róluk. Ha nem sikerül azokat elfogadtatnunk, természetesen lassabban megy a megvalósítás is. A közgondolkodással kapcsolatos az az ellentmondás is, hogy — például — a közjog és ennek tudata már lényegesen magasabb színvonalon áll nálunk, mint — mondjuk — a közvagyon védelme. Jobban kellene vigyáznunk arra, amit már megtermeltünk, létrehoztunk. Többek között a parkokra, az utcák tisztaságára. Feladatunk továbbra is a közgazdasági szemlélet szélesítése. Azt hiszem — például —, hogy még nem sikerült mindenkivel megértetnünk és elfogadtatnunk az értékarányos árrendszer kialakításának— főleg pedig az ennek megvalósítását célzó intézkedések — szükségességét. Pedig ez további zavartalan fejlődésünk egyik feltétele. Vagy a termelés és fogyasztás összefüggéseit. Azt, hogy elosztani csak azt lehet, amit megtermeltünk. Ebből fakadóan: az életszínvonal emelését csak termelékenyebb, lelkiismeretesebb munkával lehet megalapozni. Ha tehát valaki elégedetlen az életszínvonalával — és az egészséges elégedetlenség nagyon tiszteletreméltó dolog! — legelőször önmagának és környezetének tegye fel a kérdést: én hogyan alapozhatnám meg jobb, hatékonyabb, lelkiismeretesebb munkával a magasabb életszínvonalat? — Segítene ebben, ha tökéletesíthetnénk az érdekeltségi rendszert... — A Központi Bizottság ezt az erre illetékesek feladatává tette, de helyileg is sokat lehetne, kellene addig is tennünk a jobb összhang megteremtéséért. Nem kell mindent felülről várni. De ez vonatkozik sok egyébre is. Például a munka- és üzemszervezésre. Néhány üzemünkben e vonatkozásban is példás kezdeményezéseket tapasztaltunk, de jónéhány üzemben még aligalig kezdtek hozzá. — A párton belüli legfontosabb feladat? — Ami országosan: tovább erősíteni az ideológiai, eszmei és cselekvési egységet. Következetesebben bírálni a helytelen, káros nézeteket és az ezekből fakadó magatartást. — Olvasóink nevében is köszönöm a beszélgetést. Most még valami befejezés kellene ... — Egy újévi beszélgetés csak jókívánságokkal zárulhat. De most igazán ok van rá, hogy előbb mégegyszer megköszönjem a megye minden dolgozójának, hogy ilyen eredményesen munkálkodtak pártunk politikájának megvalósításáért. Kívánok mindenkinek — mindannyiunk érdekében további sikereket — egyéni életükben pedig sok örömöt, boldogságot. Cs. I. — NAPLÓ — 1973. január 3. szerda 3