Napló, 1973. február (Veszprém, 29. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-01 / 26. szám

Népfront­­munkaközösségek a községek művelődésében Tegnap Nagy Gyevi Bélá­nak, a Hazafias Népfront megyei bizottsága titkárának vezetésével munkaértekezle­tet tartott a bizottság mel­lett működő, társadalmi akti­vistákból álló megyei műve­lődési munkaközösség. Mint ismeretes, a Hazafias Nép­front legutóbbi, V. Kong­resszusa ajánlotta a műve­lődés szélesebb társadalmi bázisának biztosítása, haté­konyságának javítása céljá­ból ilyen megyei és helyi munkaközösségek életre hí­vását. Megyénkben eddig nyolc községben alakult az utóbbi fél évben a helyi népfront-bizottságok szer­vezésében művelődési mun­kaközösség. Ezek közül há­rom — a berhidai, az úrkú­­ti és a devecseri — munka­­közösség vezetője számolt be tegnap az eddigi munká­ról, a kezdeti eredmények­ről. A beszámolókból kitűnt, hogy e társadalmi munka­­közösségek máris eredménye­sen segítik például a fel­nőttoktatást, a szülők peda­gógiai műveltségének gyara­pítását, a könyvterjesztést és olvasást, a nemzetiségi kultúra ápolását, a kertba­rátok összefogását, stb.; ma­gukban foglalják a helyi if­júság, a dolgozó nők, a be­járó munkások, a szocialista brigádok képviselőit. A nép­front megyei bizottságának vezetői szorgalmazzák to­vábbi községi művelődési munkaközösségek életre hí­vását. Világ proletárjai egyesüljetek! mamimé—mm—MI MAMUJO AZ MSZMP VESZPRÉM MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA Csütörtök, 1973. február 1. Ara: 80 fillér XXIX. évfolyam 26. szám A nehéziparban meghatározták a bérfejlesztés üzemi összegeit Kilenc százalékkal emelkednek a bérek Péten 5,4 millió forint a bauxitbányászok bérfejlesztésére Több mint négymillió forint az Ajkai Timföldgyár dolgozóinak (Budapesti tudósítónk je­lenti) . A Nehézipari Minisztéri­umban szerdán tájékoztatták a nagyvállalatok munkaügyi osztályának vezetőit a bér­politikai intézkedések végre­hajtásának módjáról, a ne­héziparra vonatkozó irányel­veiről és az összeg konkrét felosztásáról. A tárcához tartozó üzemek 224 380 dol­gozóját érinti ez az intézke­dés, köztük azokat, akik a népgazdaság kulcsüzemeiben, az energiagazdálkodásban, a bányászatban és a vegyipar­ban tevékenykednek. Mun­kájuk fontosságához, nehéz­ségi fokához emelik a bére­ket, s ezzel több éves egyen­lőtlenséget szüntetnek meg. A nehézipari üzemek bérfejlesztésére összesen 493 millió 128 ezer forint jut. Ebből az összegből a legna­gyobb mértékben — 307 millió forinttal — a bányá­szat részesül. Ismert és az utóbbi időben egyre gyakrab­ban emlegetett probléma, hogy a bányászok jövedelme nem nőtt megfelelően és nem tükrözte azt a fontos és rend­kívül nehéz munkát, amelyet a föld alatt végeznek. Kor­látozta a béremeléseket, hogy a gazdaságosság, a nye­reség is kedvezőtlenül ala­kult. A szénre azonban nagy szükség van a korszerű ener­giahordozók, a szénhidrogé­nek, majd az atomenergia csak lassan, fokozatosan csökkentik a szénigényeket. Ezt a gazdasági szükségessé­get és a bányászok munká­jának elismerését jelzi a 307 millió forint, am­ely átlagban 8,4 százalékos béremelést biz­tosít. Természetesen a nagy összeg differenciáltan kerül felosztásra a munka nehézsé­gi fokának, a műszakok szá­mának, a nők arányának megfelelően. A bányászatot követően a vegyipar részesül a legna­gyobb bérfejlesztésben. Ösz­­szességében 98 millió 964 ezer forintot használnak fel erre a célra megosztva a klasszikus vegyipar és az alu­míniumipar között Az átla­gos béremelésben ez az ösz­­szeg 7,6 százalékos növeke­dést hoz. Ezeken a meghatározott bérfejlesztési számokon be­lül megjelölték a differenciá­láshoz felhasználható meny­­nyiséget is. A bányászatban az összbérfejlesztés 1,7 száza­lékát, a villamosenergia­­iparban 0,7 százalékát és a vegyiparban 1,6 százalékát fordítják erre a célra. A vegyipari bérfejlesztés differenciálására szánt összeg 17,5 százalékát átcsoportosí­tották öt nagyvállalathoz, azokhoz, amelyek a legna­gyobb részt vállalták a hol­nap termelését megalapozó beruházásokból, másrészt pe­dig ahhoz a két vállalathoz, amely legnagyobb mértékben elmaradt a bérfejlesztésekkel. Az öt vállalat között me­gyénkből a Péti Nitrogén­­művek szerepel, amely a mezőgazdaság kemizálásában egyre inkább vezető szerepet vállal. Az átlagos kereteken túl Pét még további összeget kap bérfejlesztésre és ezzel a 7,6 százalékos vegyipari bérfejlesztési átlagával szem­ben 9,01 százalékos béreme­lést valósíthat meg. Egyik vezető iparágunk az alumíniumipar, amely gazda­sági jelentősége a szovjet— magyar egyezmény alapján egyre nő hazánkban. Az ipar­ág dolgozói ennek megfele­lően részesülnek a bérfej­lesztésből, összesen 28,9 mil­lió forintot fordíthatnak erre a célra a Magyar Alumíni­umipari Tröszt vállalatai. A jelentős összegből 9,5 millió a kohászat és timföldgyártás, 18,6 millió pedig a bauxitbá­nyászatot érinti . Az alumíniumipar jelentős része megyénkben koncentrá­lódott, ennek az arányát tük­rözik a szétosztott bérfejlesz­tési alapok is. A bakonyi ba­uxitbányák, ahol a fontos nyersanyag döntő többségét állítják elő, 5,4 millió forin­tot fordíthatnak bérfejlesz­tésre, a bauxitkutató válla­lat 977 ezret kap. Az Ajkai Timföldgyár az üzemek kö­zött a második legnagyobb összeget, 4,1 millió forintot kap erre a célra. A bérfejlesztés iparági üzemi összegeit tehát már meghatározták, a további munka a helyi vezetőkre és a szakszervezetekre vár, ők a felelősek azért, hogy a dif­ferenciálás valóban a nehe­zebb és a szakszerűbb mun­kát dotálja. Be kell vonni az elosztás fontos munkájába a művezetőket és a dolgozókat is, s a velük tör­tént megbeszélések, a tőlük kért vélemények lesznek a garanciái annak, hogy az MSZMP Központi Bizottsága novemberi plénumának ha­tározata és a Minisztertanács határozata céljának megfe­lelően érvényesüljön és való­ban a jól végzett nehéz mun­ka elismerését jelentse. Barta Éva Új irányítási rend a szakoktatásban a megyei tanács lesz a szakmunkásképző iskolák közvetlen irányítója Megváltozik a szakmun­kásképzés felsőszintű és köz­vetlen irányításának rendje, erről a Minisztertanács leg­utóbbi ülésén hozott határo­zatot. Ez egyszerűsíti a je­lenlegi gyakorlatot, ugyanis eddig hat tárca, illetőleg szerv irányította felső szinten ezt a munkát, ami a jövőben csupán három — a munka­ügyi, a mezőgazdasági és élelmezésügyi, valamint a belkereskedelmi — miniszter hatáskörébe tartozik majd. Valamennyi középfokú szakoktatási intézmény — szakmunkásképző iskolák és szakközépiskolák — létesítője, fenntartója a jövőben a megyei (főváro­si) tanács lesz, az iskolák közvetlen irányí­tását, általános tanulmányi felügyeletét pedig az illeté­kes tanács művelődésügyi feladatot ellátó szakigazgatá­si szerve gyakorolja. Az új irányítási­ rendről a Munkaügyi Minisztériumban az alábbi tájékoztatót adták: A határozat nemcsak az irányítás egész szerkezetének egyszerűsítését jelenti, ha­nem egyúttal tovább növeli a tanácsok hatáskörét is, mert lehetőséget ad a külön­böző iskolatípusok közötti ésszerű, a helyi igényeknek jobban megfelelő munkameg­osztás kialakítására, a szak­munkásképzésben ma még előforduló párhuzamosságok megszüntetésére. Elősegítheti, hogy elsősorban ott álljanak rendelkezésre az oktatás feltételei — tan­műhelyek, laboratóriumok, különböző kabinetek —, ahol azokra leginkább szükség van, s ne legye­nek kihasználatlan „kapa­citások”. A határozat nyomán sokat várnak a különböző iskolatí­pusok, intézmények közötti együttműködéstől, és még ha­tékonyabbá, ésszerűbbé vál­hat a pályairányítás is, mert az általános iskolának is is az a „gazdája” — a tanács — amely helyileg valamennyi középfokú oktatási in­tézményt — a gimná­ziumot, a szakmunkás­­képző iskolát és a szakkö­zépiskolát — is irányítja. A népgazdasági igények érvé­nyesítésére egyébként a ha­tározat értelmében középtá­vú intézményfejlesztési ter­vet kell kidolgozni. A terv­készítés során különös fi­gyelmet kell fordítani arra, hogy a szakmunkásképzés országos és területi feladatait az egész népgazdaság igé­nyeivel és lehetőségeivel összhangban jelöljék ki. A sikeres végrehajtás az irányítás új rendjére vonat­kozó intézkedések ésszerű fokozatosságát igényli. Ennek megfelelően a szakmunkásképző isko­lák irányítását az illetékes minisztereknek 1973 szep­tember 1-ig, a szakközépis­kolákét pedig 1974 szep­tember 1-ig kell a tanácsok hatáskörébe átadniuk; a vagyonjogi, illetve a gaz­dálkodással kapcsolatos ten­nivalókat 1974 január 1-től veszik át a tanácsok. Ugyan­csak fokozatosan — 1975 szeptember 1-ig bezárólag — kerülnek át tanácsi hatás­körbe a szakmai képzés szak­­felüg­veletének szervezésével és az iskolák termelési, mű­szaki tevékenységével össze­függő feladatok. A határozat intézkedik ar­ról is, hogy a tanácsok képe­sek legyenek megnövekedett feladataik ellátására; a művelődésügyi és pénz­ügyi szakigazgatási szervek költség- és létszám „erősí­tést” kapnak, amiről külön dönt a Minisztertanács. A tanácsok illetékes osztá­lyainak képzési feladatairól, hatósági jogköréről külön rendelet lát majd napvilágot, de megfelelő fórumokat is teremtenek, ahol a tanácsok dolgozói alaposan megismer­hetik új feladataikat. Nyirádi víz a Balaton partján 23,5 millió forint a balatonparti vízellátás „gyorsfejlesztésére” A Balaton part vízellátá­sának gyorsfejlesztési prog­ramja már megvalósításának első esztendejében 1972- ben jelentősen enyhítette a nyaranta mind súlyosabbá váló vízgondokat. A prog­ram keretében megépített felszíni vízkiemelő és víz­tisztító berendezések, a DEVIG-ek a víztároló me­dencék, a több kilométernyi vezetékek már a múlt nyár végén megoldották a legkri­tikusabb helyek, Balatonal­mádi, Balatonfüred, Bala­­tonakarattya vízellátását. Az igények azonban egyre nőnek, s ennek megfelelően a gyorsfejlesztési program folytatódik. A Dunántúli Re­gionális Vízmű Vállalat — mely megyénkben a Balaton északi partjának vízellátá­sáért felelős — 1973-ban 23 és fél millió forintos fejlesztéssel bizto­sítja az ellátás további ja­vulását. Az idén elsőként a bala­­tonakarattyai, 1972-ben ide­iglenesen üzembe állított DEVIG berendezést végle­gesítik, bővítik. A tervek szerint május 30-ig a DRW és a FOKA (Folyamszabá­lyozási és Kotró Vállalat) szakemberei a Balaton med­rében elhelyezik a nyersvi­zet kiemelő szívócsövet, ugyanekkor a DAVIÉP mun­kásai befejezik a mintegy két és fél millió forint érté­kű tározó medence építését. Ezzel Balatonakarattya, Balaton­­világos körzetében hosszú időre biztosítottnak lát­szik a megfelelő mennyi­ségű és jó minőségű ivó­víz. Balatonalmádi zavartalan vízellátása nem kis gondot jelent. Az évről évre na­gyobb forgalmú fürdőhelyen a vízhiány megszüntetésére a gyorsfejlesztési program­ban két szűrőegységes DE­­VIG berendezést állítottak fel. A múlt nyári tapaszta­latok alapján azonban ezt a vízművet is bővíteni kell, az idén még két szűrőegységet kapcsolnak hozzá. A több mint másfél millió forint ér­tékű bővítés kiviteli tervei a napokban készülnek el a VIZITERV-nél, kivitelezé­sét a DRV és a VÍZGÉP végzi. A próbaüzem — a tervek szerint — ez év ápri­lisában indul, s az új négy egységes DE­­VIG az idén nyáron 1200 köbméterrel több vizet ad, mint tavaly. Ezenkívül Almádiban elké­szült egy napi 500 köbméter kapacitású kút is, melyet szintén a szezon előtt kap­csolnak be a község vízhá­lózatába. Hasonló módszerrel segíte­nek Balatonfüred vízgond­jain is. Szintén két egység­gel bővítik el meglévő felszí­ni vízművet, melynek ered­ményeként a víz „termelés” a kétszeresére nő. A nagy­­kapacitású vízműnek azon­ban kettős feladata lesz. Az idén megépítendő kis regio­nális rendszerben ugyanis innét látják majd el Tihanyt is vízzel. Várhatóan május végére elkészül a balaton­füredi 2000 köbméteres tá­rozó medence, mely mind Balatonfüred, mind Tihany biztonságos ellátását szolgál­ja majd. Májusban a Nyugat-bala­toni Regionális Vízműrend­szer építése is jelentős állo­másához érkezik. A nyirádi víz ekkorra el­jut Tapolcára, Keszthelyre, Badacsonyba, Szigligetre, Ábrahámhegyre, tehát a regionális rendszer kiépítésének első szakasza lezárul már a 73-as nyári szezon kezdete előtt. O. S. Dr. Biró József Chilébe utazott Külkereskedelmi miniszterünk Peruba is ellátogat Dr. Biró József külkereskedelmi miniszter szerdán Chi­lébe utazott. Chilében a kormány tagjaival a két ország kö­zötti árucsereforgalom továbbfejlesztésének módozatait tár­gyalja meg a múlt év novemberében Budapesten folytatott előkészítő tárgyalások alapján. A tárgyalások kapcsán alá kívánják írni az 1973. évi árucsereforgalmi jegyzőkönyvet Ezután dr. Biró József Peruba látogat, ahol perui partnerei­vel együtt kormányszinten áttekintik a dinamikusan fejlődő magyar—perui gazdasági kapcsolatokat, megvizsgálják azok továbbfejlesztésének lehetőségeit. Bővülő választék, növekvő fogyasztás Az élelmiszerkereskedelem vezetőinek országos értekezlete fomemelkedésre számít. A háztartási, vegyicikkek érté­kesítése is 8—10 százalékkal haladja meg a tavalyit. A nagyobb forgalomhoz kielé­gítő árualap áll rendelkezés­re, s örvendetes, hogy a MÉM kötelezte az élelmi­­szeripari vállalatok vezetőit, hogy a belkereskedelem igé­nyeit elsődlegesen elégítsék ki. A hazai termékeken kí­vül tíz—tizenkét százalékkal több élelmiszert és vegyi cikket importálnak, s gon­doskodnak az igények vá­lasztékosabb kielégítéséről. Az élelmiszerkereskede­lemben már csaknem négy­ezer, a háztartási vegyi szak­mában pedig mintegy 10 000 fajta árucikk közül válogat­hatnak a vevőt. Az ellátás színvonalának tartásáról, ja­vításáról, s a hozzá szüksé­ges tennivalókról tárgyaltak az élelmiszer és vegyi keres­kedelem vezetői a szerdán délelőtt kezdődött országos szakmai tanácskozáson a Gundel Étteremben. Az érte­kezleten részt vett Szár István belkereskedelmi m­i­­­niszter. A legfontosabb élelmisze­rekből tovább növekszik az egy főre jutó fogyasztás. Az élelmiszerkereskedelem az idén 11—12 százalékos forga- Elektroakusztikai alkatrészei 1­40 millió forint értékben Asztalos Lajos, kohó- és gépipari miniszterhelyettes szerdán felavatta az Elektro­akusztikai Gyár nyíregyházi üzemét. Az új üzem létrehozása szorosan kapcsolódik a párt­os kormány vidéki ipartele­pítési politikájához, s ugyan­akkor része az országos elektronikus alkatrész-ellá­tási programnak is. A budapesti gyár 1971. jú­lius 1-én vett át a Szabolcs- Szatmár megyei tanácstól egy évi 50 millió forint ter­melési értéket előállító és 500 embert foglalkoztató üze­met. Vállalta, hogy an­nak bővítésével 1975-ig a foglalkoztatottak számát 300- zal emeli. Rövid másfél év alatt, 8 millió forintos költséggel ki is alakította az első új egységeket: a transz­formátor- és az alkatrész­­gyártó, továbbá a felületké­szítő üzemrészt. Korszerű szerelő műhelyt és 250 sze­mélyes fürdőt, öltözőt is épít­tetett. Folyamatban, van és közvetlen befejezés előtt áll a daraboló műhely és raktá­rak építése. Az eddigi bőví­tések révén a gyárban már az idén 800 ember dolgozik. A hagyományos termékekből 85 millió forint értékűt, az új cikkekből — az elektro­akusztikai alkatrészekből — pedig már 40 millió forint értékűt készítenek. Az új gyár üzembehelye­zése lehetővé teszi, hogy a 2700 dolgozót foglalkoztató elektroakusztikai gyár mind­jobban ellássa a hazai és külföldi piacot korszerű rá­dió- és tévé-stúdiókkal, komplex hangrendszerekkel, amelyek iránt olyan nagy az igény, hogy hat év alatt a gyár termelése megkétszere­ződött. Termékeinek 86 szá­zalékát exportálja.

Next