Napló, 1973. március (Veszprém, 29. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-01 / 50. szám

Pártmunka az üzemszervezésért Több mint egy esztendő telt el azóta, hogy az MSZMP Központi Bizottsága határozatot hozott az üzem- és munkaszervezés korsze­rűsítésére. Ez a határozat erőteljes visszhangra talált nemcsak a kommunisták so­raiban, hanem a társadalom széles rétegeiben is. A hatá­rozat alapján a vállalati, üzemi pártszervezetek és alapszervezetek nagy része kidolgozta a helyi tennivaló­kat. Elmondhatjuk tehát, hogy a határozat megvalósí­tása elkezdődött. Néhány helyen már figye­lemreméltó eredmények is jelentkeztek. Egyes üzemek­ben körültekintő szervező munkával enyhítettek a hosszabb ideje tartó munka­erőhiányon, vagy éppen meg is szüntették azt. Ezzel együtt javult a gazdálkodás a mun­kaerővel, a gépekkel és álló­eszközökkel, hatékonyabb lett a munka, emelkedett a termelékenység. Mégis azt kell mondanunk, hogy egyelőre nem elégséges az előrehaladás. Általában hosszúra nyúlik az előkészítő munka, több helyen a kon­krét tények helyett csupán újabb és újabb tervek szület­nek, néhol az idő rövidségé­re vagy a feltételek hiányára hivatkozva késlekednek a tettektől, „föntről” várnak in­tézkedéseket. A nagyfontos­ságú határozat sikeres végre­hajtása tehát gyorsabb rea­gálást igényel az üzemi párt­os gazdasági vezetőktől, mi­vel a szükséges szervezési intézkedések a IV. ötéves terv teljesítésének és a gaz­dasági hatékonyság növelésé­nek egyik fontos eszközét je­lenthetik. Az üzemi pártszervezetek­nek meghatározó szerepük van­ a határozat következetes és késedelem­mentes végre­hajtásában. Ez adódik abból, hogy rendelkeznek a kitűzött cél eléréséhez szükséges po­litikai eszközökkel, másrészt ismerik a helyi körülménye­ket, állandó munkakapcso­latban vannak a helyi gaz­dasági vezetéssel, a társadal­mi szervezetekkel és a dol­gozókkal. Tennivaló akad a régi és az új üzemekben, a korszerű és az elmaradottabb technikai feltételek mellett egyaránt. Érthetően, hiszen a vállalati szervezésben rejlő tartalékok kihasználására mindenütt megvan a lehetőség. A szer­vezési színvonal növelése nem feltétlenül az új techni­ka és technológia függvénye — bár a jobb feltételek ter­mészetesen könnyebbé tehe­tik a megfelelő üzemi és munkaszervezés kedvező ha­tásának­ kibo­ntakoz­ttatását. A pártszervezetek munká­jában a legfigyelemreméltóbb eredmény, hogy kezdik felis­merni valóságos szerepüket, nem más helyett dolgoznak, hanem a szervezési tevé­kenység hiányosságainak megszüntetésére, az előreha­ladás gyorsítására határozott és konkrét követelményeket támasztanak a gazdasági ve­zetőkkel szemben. Egyre in­kább elérik, mégpedig poli­tikai eszközökkel, hogy min­denki a maga területén te­gyen intézkedéseket és lássa el a hatásköréből adódó funkcióját. A vállalat ötéves tervéhez kapcsolódó, annak hatékony teljesítését szolgáló operatív szervezési-fejlesztési tervet a gazdasági vezetés dolgozza ki. A tervnek előnyére válik, ha kifejeződnek benne az üzem műszaki dolgozóinak, közgazdászainak és munká­sainak jó elképzelései, ja­vaslatai. Ezzel elősegíthető, hogy az üzem kollektívája méginkább magáénak érezze a szervezési tervet és ez is ösztönözze a dolgozókat a jobb végrehajtásra. A pártszervezet segítse elő, hogy ez így történjék, s ezzel egy­ütt mozgósítson a terv­­végrehajtására. Politikai szervező munkával érje el, hogy a munkahely kollektí­vája támogassa azt. Koordi­nálja célszerűen az üzemben működő szakszervezet, KISZ- szervezet ezirányú munkáját. Ezenkívül — természetesen — követelje meg tagjaitól a helytállást és példamutatást. Ál­üzemi pártszerveze­tek ellenőrző tevékenységé­ben kiemelt helyen szerepel­jen az üzem- és munkaszer­vezés korszerűsítésére hozott intézkedések végrehajtásának számonkérése. Ennek során a gazdasági vezetés, a társa­dalmi és tömegszervezetek adnak számot a végzett mun­káról. Az ellenőrzés fontos szempontja, hogy tényleges eredményt kérjen számon, és ne elégedjen meg a papiroso­kon szereplő kimutatásokkal. Hasznos és célszerű, ha az üzemi pártszervezetek tag­gyűléseiken is rendszeresen értékelik a határozat végre­hajtását, s tájékoztatják a párttagságot Mindenképpen szükséges, hogy az eredmé­nyeket alaposan elemezzék. Az előbbrejutás fontos felté­tele azonban, hogy bátran és őszintén vessék fel a hiá­nyosságokat is, vegyék szám­ba a határozat végrehajtását akadályozó tényezőket, mert csak így ismerhetik fel a szükséges tennivalókat A határozat végrehajtásá­nak értékelése ne azt jelent­se, hogy a korábban kidolgo­zott és jóváhagyott intézke­dési terv helyett egy újabb program elkészítésére ösztö­nözzenek, hanem az adott terv időarányos teljesítését ellenőrizzék. Természetesen, ha újabb lényeges tényezők mutatkoznak, vagy jelentő­sen változnak a feltételek, akkor azok figyelembevételé­vel indokolt az intézkedési terv módosítása, illetve an­nak az újabb körülmények­hez való igazítása. A termelőhelyi párt­­szervezetek szükség esetén éljenek azzal a lehetőségük­kel és jogukkal is, hogy ha a tapasztalt hibák, mulasztások ezt indokolják, gondjaikat jelezhetik a területi pártszer­veknek és kérhetik segítségü­ket. Jóllehet az üzem- és mun­kaszervezés korszerűsítésé­vel kapcsolatos munka nem egyszeri teendő, hanem hosz­­szú időt igénylő folyamat, az 1973-as év döntő jelentősé­gűvé válhat. Pártszervezete­ink tevékenységének ezért számottevő értékmutatója lesz, hogy milyen tényleges eredményekről adhatnak szá­mot e munkában. A jobb munkához adottak a feltételek Több mint egy esztendő tapasztalatával rendelkeznek a pártszerveze­tek. Általában jó évet zártak az ipari és mezőgazdasági üzemek egyaránt. Kedvező körülményeket biztosít a párt Központi Bizottságának 1972. novemberi határozata. Ezért a határozat sikeres végre­hajtása most sokban azon múlik, hogy a vállalati, üze­mi pártszervezeteknek, a gazdasági vezetőknek meny­nyire sikerül együttműköd­niük, összehangolt intézkedé­seket tenniük, és hogyan si­kerül a vállalat kollektíváját megnyerniük az ügynek. Kis Lajos az MSZMP KB munkatársa Műszerek öt világrésznek Kétéves a MOM laborműszer osztálya Veszprémben A Veszprémi Vegyipari Egyetem és a Ma­gyar Optikai Művek között létrejött hosszú­­lejáratú szerződés hozta létre a MOM la­borműszer osztályát Veszprémben. Itt ala­kították ki a kísérleti műhelyt, amely a központi és a helyi tervezők elképzelései alapján különböző műszerek prototípusait készíti. Két éve működik a laborműszer osztály Veszprémben és már jelentős ered­ményeket tudhat magáénak. Az itt készített műszerek eljutottak már szinte az egész világba, a Szovjetuniótól Kanadáig. Hogy az eddigiek közül csak néhányat említsünk, itt készült a vérvizsgáló hemotométer. Most kezdődött meg a sorozatgyártása egy termo­­metriás szilíciummeghatározó készüléknek, mely iránt máris nagy az érdeklődés kül­földön is. Jelenleg egy atomabszorpciós ké­szülék első példányát szerelik. Ez a műszer különböző anyagok összetételének mennyi­ségi és minőségi meghatározására szolgál majd. Hogyan is lesz az elképzelésből, tervből prototípus? A kész rajzokat a műhelybe programozva adják. Itt szinte egyidőben kezdenek munkához a szakmunkások, tech­nikusok és mérnökök. Elkészítik a műszer összetevőit, ezután az elektromos és mecha­nikus szerelők nyersen összeszerelik. Eb­ben az állapotban Budapestre, a központi kikészítő műhelybe küldik, ahol esztétikai és élettartam rendeltetés szerint formálják. Onnan ismét visszakerül végszerelésre a veszprémi laborműszer osztályra. Berán Tiborné trafót teker­csel. A legkülönbözőbb tel­jesítményű trafókat a legna­gyobb pontossággal kell el­készíteni. (Balra fent.) Garda Ferenc az atom­­abszorpciós készülék váz­szerkezetét szereli össze. Er­re épülnek a szerelvények. Március végére elkészül a műszer első példánya. (Jobb­ra fent.) A forgácsoló műhely az első állomása minden munkának. Itt nagyon fontos a pontos­ság. (Balra.) (Borbás János képriportja) M­ától életbe lépett az utóbbi eszten­dők legjelentősebb — több mint 1,3 millió embert, megyénkben 80 ezer dolgozót érintő — központi bérin­tézkedése. Ennek szükségességét az MSZMP KB múlt év novemberi ülése mondotta ki, amikor a X. kongresszus óta eltelt esztendők gazdasági fejlődését elemezve megállapította, hogy az alapve­tő dolgozó osztályok és rétegek közül ál­talában a munkások, különösképpen a nagyüzemi munkások keresete viszony­lag kisebb mértékben emelkedett. A bér­­korrekcióra a központi bérintézkedés 2,3 milliárd forintot biztosított. Ennek 80 százalékából minden szakmunkás és mű­vezető bére legalább 8, az építőiparban legalább 6,5 százalékkal, minden segéd- és betanított munkás bére az iparban legalább 4, az építőiparban 3 százalékkal emelkedett. A fennmaradó 20 százalék­ból differenciáltan előnyben részesítet­ték a nehéz fizikai munkát végzőket, a több műszakban dolgozókat és a nőket. A központi bérintézkedést viszonylag igen gyorsan hajtották végre a különbö­ző minisztériumok és vállalatok. Mind­össze egy hónap kellett a minisztertaná­csi rendelet megjelenése óta a béreme­lések központi előkészítéséhez. A szá­mítástechnikai eszközök alkalmazása tet­te ezt lehetővé, amelyeknek segítségével állománycsoportonként, vállalatonként, alágazatonként a minisztériumok és az illetékes tanácsi szervek hatáskörének megfelelően csoportosították az adatokat és végezték a szükséges számításokat. Nehezebb helyzetben voltak azok a vállalatok, amelyeknek még nincsenek korszerű számító-, adatfeldolgozó gépeik. Csak néhány hete kapták meg a minisz­tériumi bontásokat, s ezalatt kellett sze­mélyre szólóan, munkakörönként diffe­renciáltan meghatározni a központi és a saját erőből történő béremeléseket. S hogy mégis sikerült időben végrehajtani a kormányrendeletet, az elsősorban a vállalatoknál tapasztalható közös tenni­­akarásnak tulajdonítható. A központi, de leginkább a saját erőből történő béreme­lés előkészítésében még soha ennyien nem vettek részt, mondtak véleményt, tettek konkrét javaslatot, mint most. S éppen ez a magasfokú demokratizmus a titka az intézkedés gyors végrehajtásá­nak. A béremelések hogyanját, miértjét, a differenciálások elvét megvitatták a szocialista brigádok, a műhelyek, üzem­részek kollektívái. Visszatérő témája volt a szakszervezeti bizalmi értekezleteknek, a szakszervezeti bizottsági üléseknek. Még a végső egyetértést kimondó válla­lati szakszervezeti tanácsüléseken is módosították, finomították az addig el­hangzott javaslatok alapján összeállított vállalati elképzeléseket. A veszprémi Bakony Művekben például 86 műhely­ben, üzemrészben vitatták meg a terve­zetet. A dolgozók 10 százaléka segítette felszólalásával a tanácskozások munká­ját. A Bakonyi Bauxitbánya Vállalatnál mintegy 70 szakszervezeti bizalmi ta­nácskozás előzte meg a VSZT ülését. A fűzfői Nitrokémia Ipartelepeken a gaz­dasági, műszaki tanácskozáson résztvet­tek a vállalat gazdasági, párt, szakszer­vezeti, KISZ és a társadalmi szervei­nek vezetői, a szocialista brigádok kül­döttei. Az itt elhangzottakat 33 üzemi bi­zottsági ülésen és 40 termelési tanácsko­záson vitatták meg. Egyszóval kevés központi vállalati intézkedésről mondtak ily sokan véleményt, kísérték végrehaj­tását ily nagy figyelemmel. M­árcius végén, április elején már a magasabb fizetés kerül a boríté­kokba. Előzőleg a hónap közepén mindenkit írásban is értesítenek a bér­emelés nagyságáról. Abból pedig, hogy ez mennyire felelt meg a várakozásnak, elégedettséget váltott-e ki, vagy sem, mindannyiunk, a kollektívák, választott képviselőink, vezetőink érettségére is kö­vetkeztethetünk. Arra, hogy megfelelően éltünk-e jogainkkal, lehetőségeinkkel? Reméljük, igen. Andrássy Antal Béremelés Mindenki beleszólhatott... Az idén is érvényesek a lakosságnak szolgáltatásokat nyújtó vállalatok bérkedvezményei anyagilag is külön ösz­tönzik a szolgáltatások fokozására. Azoknál a vál­lalatoknál, ahol a lakos­ság részére végzett kelme­festés, vegytisztítás, gépjár­műjavítás, elektromos ház­tartási gépjavítás, híradás­­technikai cikkek javítása, la­káskarbantartás nettó árbe­­véte 1972-ben az egymillió forintot meghaladta, s az idén a szolgáltatások értéke növekszik, ott a magasabb vezetőállású dolgozók egyéb­ként járó nyereségprémiumát a bérköltség terhére emelni kell, a bérszínvonalba azon­ban az emelés nem számít be, így a nyereségrészesedés összegét nem érinti. Az em­lített vállalatoknál, illeve szakmákban 1972-höz képest a szolgáltatások minden egy százalékos növekedése után a magasabb vezető beosztá­­súak alapbérük 0,3 százalé­kát kapják nyereségpré­miumként, az egyébként já­ró nyereségprémiumon fe­lül. Ha a szolgáltatások ér­téke 10 százaléknál nagyobb mértékben emelkedik, úgy a 10 százalékon felüli emelke­dés után százalékonként az alapbér 0,5 százaléka jár nyereségprémiumként. Az említett szolgáltatáso­kat közvetlenül irányító üzemvezetőket, főművezető­ket, művezetőket, területi kirendeltségvezetőket, szer­viz- és részlegvezetőket, textiltisztító szalonok ve­zetőit —, a magasabb vezetőállásúakhoz hasonlóan __ az árbevétel növelésé­ért külön prémiumban ré­szesítik, s ennek ösz­­szegét sem kell a bérszínvo­nalba beszámítani. A bérkedvezmény nyo­mán a magasabb beosztású és a termelésirányító dolgo­zók besorolás szerinti évi alapbére vállalati szinten legfeljebb nyolc százalékkal emelkedhet. A bérkedvezmények azok­ra a vállatokra, ipari szövet­kezetekre vonatkoznak, ame­lyek nyereségadózás szem­pontjából lakossági szolgál­tatásokat végeznek, kivéve a bizományi tevékenységet. A munkaügyi miniszter rendeletet adott ki, amely­ben 1973-ra meghosszabbítja a lakosságnak szolgáltatáso­kat nyújtó vállalatok tavaly bevezetett bérkedvezményeit. Az érintett vállalatoknál és ipari szövetkezeteknél a munkaidejük nagyobb ré­szében lakossági szolgálta­tással foglalkozó dolgozók keresetét átlagosan, de diffe­renciáltan 3 százalékkal, mosás, kelmefestés, vegytisz­­títás, textilruházati,­­ bőr, szőrmeruházati és lábbeli­javítás, építőipari javító­munkák, például lakáskar­bantartás esetén 4 százalék­kel felemelhetik a részese­dési alap terhelése nélkül (a béremelés százalékával mó­dosítani kell az 1973-as bá­zis­ bérszínvonalát). Azok a vállalatok, amelyek egyéb tevékenységgel, például áru­termeléssel is foglalkoznak, e bérkedvezményt a lakos­sági szolgáltatások nettó­ ár­bevételének arányában ve­hetik igénybe. Egyes szakmákban a ma­gasabb vezetőállású és ter­melésirányító dolgozókat NAPLÓ — 1973. március 1. csütörtök —3

Next