Napló, 1973. június (Veszprém, 29. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-01 / 126. szám

2 — NAPLÓ — 1973. június 1. péntek Amerikai—francia csúcstalálkozó Izland szigetén Helsinkiben a nagykövetek elfogadták a tíz alapelv szövegét Napi hírmagyarázatunk RICHARD NIXON amerikai és Georges Pompidou francia elnök megkezdte bizalmas párbeszédét Izland fővárosában. Bár a magas tárgyaló felek a maximális diplomáciai udvariasság jegyében földrajzi értelemben „középen” találkoztak, nézeteikkel, álláspontjukkal aligha történik meg ugyanez. A két elnök dialógusára a reykjaviki Kjarvalmúzeumban kerül sor: meglehetősen szokatlan színhely egy csúcstalálkozó számára. Ennek ellenére csaknem bizonyosra vehető, hogy Washington és Párizs immár hagyományos és közismert érdek- és véleményellentétei az izlandi tanácskozás után sem kerülnek „múzeumba”. Ezt az alapállást tulajdonképpen maguk a tárgyaló felek is osztották. Mind Ronald Ziegler, a Fehér Ház hivatalos szóvivője mind Pompidou munkatársi gárdája eleve úgy nyilatkozott, hogy Reykjavikban inkább az álláspontok tisztázása, mint a problémák gyors megoldása a cél. Mik ezek a problémák? 1. De Gaulle tábornok országlása alatt alaposan megromlott a francia—amerikai viszony. A Pompidou-korszakban kétségtelenül csökkent a korábban néha már-már elviselhetetlen feszültség, de a két ország viszonya most sem nevezhető szívélyesnek. 2. Nixon szeretné legalább valamelyest megváltoztatni azt a hűvös magatartást, amelyet Párizs — ugyancsak De Gaulle tábornok örökségeként — a NATO iránt tanúsít. Ehhez igyekszik a befolyásolásra alkalmasnak tűnő eszközök széles fegyvertárát felvonultatni. 3. A politikai kérdések ilyen értelemben is összefüggenek, a reykjaviki megbeszélések egyik legfontosabb témájával, a gazdasági dilemmákkal. Ezért beszélnek a megfigyelők amerikai „csomagtervről”: Nixon úgy akarja öszszekapcsolni a napirendi pontokat hogy gazdasági ígéretekkel, illetve fenyegetésekkel érje el a francia politika módosulását Washington és nem utolsó sorban az atlanti blokk viszonylatában. Ilyen nézőpontból válik különösen érdekessé a nyugati valuta- és kereskedelmi reform ágas-bogas tematikája. A tanácskozásnak külön jelentőséget kölcsönöz az időpont: Nixon végtére is a Heath-szel és Brandt-tal folytatott tárgyalások után és a Leonyid Brezsnyevvel folytatandó párbeszéd előtt találkozik legnehezebb nyugati partnerével. Nixon és Pompidou bizalmas megbeszélése Csütörtök délelőtt Reykjavikban megkezdődött Richard Nixon amerikai elnök és Georges Pompidou francia államelnök első bizalmas megbeszélése, amelyet két hasonló találkozó követ. Ezt megelőzően Nixon elnök egyórás eszmecserét folytatott Henry Kissinger nemzetbiztonsági főtanácsadóval. Az izlandi fővárosban tartózkodik Michel Jobert francia külügyminiszter és Giscard D’Estaing pénzügyminiszter. Nixon elnök kíséretében gazdasági tanácsadója, Schultz pénzügyminiszter és Walker pénzügyminiszterhelyettes foglal helyet. A reykjaviki Kjarval múzeumban megrendezett találkozón a megfigyelők szerint főképpen az Egyesült Államok és a Közös Piac országainak kölcsönös viszonyát vitatják meg különös tekintettel a nyugati kereskedelmi és valutareform kérdéseiről rövidesen folytatandó tárgyalásokra. A két fél nézetei ezekben a kérdésekben jelentősen eltérnek egymástól. Napirendre kerülnek a két ország kölcsönös kapcsolatainak kérdései is. Külön foglalkoznak az új atlanti alapokmány kérdésével is, amelynek tervét Franciaország és a többi nyugateurópai országok hűvösen fogadták. Megfigyelők rámutatnak, hogy a találkozóra, amelyen az amerikai és a francia elnök a kelet-nyugati viszony kérdéseit, továbbá az európai biztonsági és együttműködési konferencia előkészületeit is megvitatják, rányomja bélyegét az Izland és Nagy-Britannia között kiéleződött halászati háború is. Az izlandi szakszervezetek csütörtökön délutánra tiltakozó tüntetést rendeztek Reykjavikban egyrészt az amerikai és NATO alakulatok izlandi állomásoztatása ellen, másrészt a csendesóceáni francia atomkísérletek ellen. dolgozták a konferencia meghatározó jelentőségű dokumentumát, amely természetesen még a kormányok jóváhagyására vár. A konzultáció munkabizottsága csütörtökön folytatta a 3. napirendi pont (kulturális együttműködés) több részterületének szerkesztését, de megbízható értesülések szerint lényeges előrehaladást nem ért el. Az ügyrendi munkacsoport a konferencia résztvevőiről szóló egyeztetett munkaokmányt tárgyalta. Bécsben is folytatódik az eszmecsere A haderőcsökkentési konzultáció résztvevői — informatív jellegű megbeszélések keretében — folytatják a napirend kidolgozását. A megbeszélések hasznosak, a légkör konstruktív —, állapították meg csütörtökön a konferenciához közelálló körökben. A problémákat a részvevők körének meghatározása során jól bevált két- és többoldalú tanácskozásokon vitatják meg. Időközönként pedig a munkakoktélok szolgáltatnak alkalmat arra, hogy a delegációk kötetlen formában folytassák eszmecseréiket. Ezen a héten az angol küldöttség rendezett fogadást és azon mind a 19 delegáció megjelent. Ismét amerikai bombák hulltak Dél-Vietnamra Phuong Nam százados, a kétoldalú katonai vegyesbizottság DSFK- tagozatának szóvivője csütörtökön Saigonban azt mondotta: amerikai repülőgépek — a párizsi tűzszüneti megállapodást megszegve — kedden negyedik alkalommal bombázták a DIFK ellenőrzése alatt álló, a kambodzsi határ közelében lévő térséget. Közölte, hogy 11 F—1 típusú amerikai vadászbombázó és egy C—130 típusú szállítórepülőgép kedden ismét géppuskázta és bombázta a térségben lévő Xa Mat városát. Az Egyesült Államok saigoni nagykövetsége tagadja e bombatámadások tényét, s azt állítja, hogy „amerikai repülőgépek Dél-Vietnamban nem folytatnak légi hadműveleteket”. földön meglehetősen nehéz feladat függőleges helyzetben szundikálni, ez azonban a súlytalanság állapotában semmiféle problémát nem okoz. Az energiahiány miatt a csütörtökre tervezett program egy részéről le kellett mondani. Jiri Götz nyilatkozata Jiri Götz csehszlovák külügyminiszter-helyettes, a bonni csehszlovák—nyugatnémet tárgyalásokon részt vett küldöttség vezetője hazautazása előtt nyilatkozatot adott a Rudé Právo és a CTK hírügynökség tudósítóinak. Többek között megállapította, hogy Csehszlovákia számára kulcskérdés volt az úgynevezett müncheni szerződés érvénytelenségének elismerése, valamint a diktátum megfelelő erkölcsi-politikai elítélése. Ezt a küldöttségnek sikerült keresztülvinnie a szerződés bevezetőjében és első cikkelyében. Kifejezte meggyőződését, hogy az államközi szerződés szövege, amelyet a delegációk most jóváhagyás végett kormányaik elé terjesztenek, kielégíti mindkét felet. Külön kiemelte, hogy a diktátum erkölcsi-politikai elítélése kielégítő Csehszlovákia szempontjából. MSZMP -LEMP ideológiai együttműködési szerződést írtak alá Varsóban Varsóban csütörtökön aláírták az MSZMP és a LEMP Központi Bizottsága ideológiai együttműködési szerződését. A megállapodást az MSZMP részéről Aczél György, a PB tagja, a KB titkára, a LEMP részéről pedig Jan Szydlak, a PB tagja, a KB titkára írta alá. Jelentős állomás a biztonsági konferenciát előkészítő konzultációkon Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet előkészítése jelentős állomásához érkezett: a 34 résztvevő ország képviselői elfogadták az államok közötti kapcsolatokat szabályozó tíz alapelv szövegét. Ezzel ki Orvosi kísérletek és a Nap megfigyelése a Skylab fedélzetén Az amerikai űrhajósok nyugodtan töltötték a csütörtökre virradó „űréjszakát” a Skylab hálóhelyiségeiben felakasztott hálózsákokban. A Mint már lapunkban közöltük Bonnban eredményesen befejeződtek Csehszlovákia és az NSZK kormányküldöttségeinek tárgyalásai. A közös közlemény nyilvánosságra hozatala után Walter Scheel nyugatnémet külügyminiszter (jobbról) eszmecserét folytatott Jiri Götz külügyminiszter-helyettessel, a csehszlovák delegáció vezetőjével. A Afrika: csúcs után zok a határozatok, amelyeket Addisz-Abebában hoztak az Afrikai Egységszervezet fennállásának 10. évfordulója alkalmából tartott ünnepi ülésszakon és az államfők csúcstalálkozóján, egyszerre mutatják meg, milyen hatékony lehet a független afrikai országok összefogása, közös fellépése, hogy ennek az együttműködésnek még megvannak a korlátai is. Az első tíz év mérlege pozitív. Az afrikai nemzeti öntudat megerősödött a Fekete Földrészen, tovább nőtt a független afrikai országok száma és nemzetközi súlya, teret nyert az antiimperialista irányzat, erősödött a gyarmatosításellenes nemzeti felszabadító mozgalom. A gyarmatosítók terhes örökségéhez tartozik viszont jónéhány afrikai konfliktus is: a viszályok magvát még a kolonialisták vetették el, s ennek a konkolyhintő politikának számos következményével még mindig számolniuk kell a kontinens népeinek. Az Afrikai Egységszervezet nem léphette át saját árnyékát, nem oldhatott meg minden problémát egycsapásra Ahol létrejöhetett az egyetértés, ott világos programmal felérő határozatok születtek. Ilyenek voltak például azok, amelyek az antiimperialista küzdelem folytatásának és a gyarmati rendszer utolsó afrikai bástyáinak felszámolására irányuló harc elveit hirdették meg. Az államfők nemcsak a dél-afrikai, rhodesiai és portugál gyarmatosítókat ítélték el, hanem az atlanti tömbnek azokat az országait is, amelyek pénzügyi, gazdasági és katonai segítséget nyújtanak az említett kolonialista és fajüldöző rendszerek fenntartásához. Az afrikai csúcs nem lebecsülendő eredménye az a határozat is, amely felszólítja az Egyesült Nemzetek Szervezetét, hogy nyújtson nagyobb erkölcsi és anyagi támogatást az afrikai felszabadító mozgalmaknak. Egyetértés jött létre a csúcstalálkozón az arab országok igazságos ügyének támogatására is. Az utóbbi időben kibontakozott Izrael afrikai elszigetelődésének folyamata Legutóbb hat olyan afrikai ország szakított Tel- Avival, amely korábban támogatta Izraelt. Az izraeli agresszió védelmében már senki sem emelt szót, s így az afrikai államfők igen erélyes formában szólíthatták fel a földrész országait, hogy politikai és gazdasági eszközökkel, kollektív és nemzeti állásfoglalással harcoljanak Izrael ellen, amennyiben továbbra sem tesz eleget a Biztonsági Tanács határozatának, nem szünteti be agreszszióját és nem vonul ki a megszállt arab területekről. Az afrikai csúcsértekezlet elítélte azokat az államokat is, amelyek fegyvert szállítanak Izraelnek, s ezzel lehetővé teszik számára agressziójának folytatását. Voltak a napirenden olyan problémák is, amelyekben még nem tudtak megoldást találni. Vagy elindultak egy méltányos megoldás keresésére, vagy az időt hívták segítségül : elhalasztották a döntést abban a reményben, hogy egy későbbi találkozón dűlőre juthatnak. A PÉLDA AZ ELŐBBIJKRE: Etiópia és Szomália területi vitájának megoldása érdekében közvetítő tevékenységet kezdtek. Az AESZ nyolc ország képviselőiből álló jószolgálati bizottságot nevezett ki azzal a feladattal, hogy segítse elő a kérdés rendezését. A halasztásra példa: abban a kérdésben, helyezzék-e át az egységszervezet székhelyét Addisz-Abebából valamiely más afrikai fővárosba, mint ahogyan ,ezt Líbia javasolta, most nem döntöttek, az államfők következő, 1974 júniusában esedékes csúcstalálkozója elé utalták a problémát. A politikai kérdésekkel párhuzamosan gazdasági problémákkal is foglalkoztak az afrikai államfők. Ezzel összefüggő határozataik lényege az a felismerés, hogy az afrikai országok népeinek életszínvonalát csakis úgy lehet felemelni, ha megvalósítják és megszilárdítják gazdasági önállóságukat. Az államfők nyilatkozata előírja a földrész természeti kincseinek felmérését, állást foglal amellett, hogy a kontinens természeti kincseit Afrikában dolgozzák fel S FELTÉTELEZI a mezőgazdaság modernizálását, a határozott iparosítást, a korszerű út- és vasúthálózat megteremtését, a pán-afrikai hírközlési rendszer létrehozását. Nem kevésbé fontos a jelenlegi afrikai kereskedelmi korlátok lebontását célzó állásfoglalás. Afrika tehát az AESZ második évtizedében napirendre tűzi a gazdasági önállóság megteremtését. A dolgok természete szerint ez sem lehet más, mint a gyarmatosításellenes, antiimperialista harci feladat. Afrika népeinek barátai — ahogyan azt a szovjet vezetőknek a jubileumi közgyűléshez intézett távirata is hangsúlyozta — azt kívánják, hogy a kontinens valamennyi nép sjját érdekeinek, a béke és a nemzetközi együttműködés szellemének megfelelően építhesse saját életét, hogy teljesen birtokába vehesse hazájának természeti kincseit, előrehaladhasson a társadalmi-gazdasági átalakulás útján. Rudnyánszky István : A csehszlovák—nyugatnémet megállapodás A függőben levő európai politikai problémák közül egy megint közel került a tartós megoldáshoz: eredményesen befejeződtek Csehszlovákia és a Német Szövetségi Köztársaság tárgyalásai a két ország viszonyának rendezéséről. A megállapodás tartalmát nem tették közzé, arra — a nemzetközi szokásoknak megfelelően — a parafáláskor kerül sor. Az előzetes vitaanyagokból, tárgyalási tematikából azonban tudni lehet, hogy a megállapodás célja: a müncheni egyezmény érvénytelenítése, a két ország általános kapcsolatainak rendezése azoknak az alapelveknek megfelelően, amelyek szerint a Német Szövetségi Köztársaság már korábban rendezte kapcsolatait a Szovjetunióval és Lengyelországgal. A mostani megállapodás tehát nemcsak két különböző társadalmi rendszerű szomszédos ország viszonyában teremt új helyzetet, hanem hozzájárul a kelet és nyugat közt 1970 óta tartó normalizálási folyamat kiszélesítéséhez. Ez a folyamat a szovjet—nyugatnémet szerződés megkötésével kezdődött, a lengyel —nyugatnémet egyezménnyel, a négy nagyhatalomnak Nyugat-Berlinről szóló megállapodásával folytatódott, majd az NDK és az NSZK alapszerződésének megkötésével érkezett el az egyik legfontosabb állomásához. Valamennyi említett nemzetközi megállapodás közös vonása, hogy a második világháború után kialakult helyzet realitásként fogadja el, tiszteletben tartja a határokat, lemond az erőszak alkalmazásáról és a fenyegetőzésről, szorgalmazza az államok békés egymás mellett élését, a politikai, gazdasági, tudományos együttműködést. A csehszlovák—nyugatnémet tárgyalások eredményes befejezése azt jelenti, hogy ezek az elvek a közeljövőben újabb kétoldalú szerződés alapjaivá válnak. Európa békéje és biztonsága szempontjából nagy jelentőségű fejlemény ez. A Prága és Bonn között létrejött megállapodás speciális vonatkozása a müncheni egyezmény érvénytelenítése. Mint emlékezetes, 1938 őszén, Hitler, Mussolini, Chamberlain és Daladier azakkori csehszlovák állam vezetőinek mellőzésével Münchenben megállapodást kötött, amely arra kényszerítette Csehszlovákiát, hogy az úgynevezett Szudéta-vidéket engedje át a fasiszta Németországnak. Ezzel Csehszlovákiát nemcsak gazdaságilag egyik legértékesebb területétől, hanem katonai védelmi rendszerétől is megfosztották. Nem sokkal München után Hitler csapatai az egész Cseh- és Morvaországot megszállták, protektorátusként Németországhoz csatolták. Szlovákia területén pedig fasiszta csatlósállam alakult. A nyugati polgári demokráciák közreműködésével létrejött müncheni egyezményt a Szovjetunió soha nem ismerte el. A második világháború befejezése óta —így a mostani tárgyalásokon is — a csehszlovák kormány azt az álláspontot képviselte, hogy a Prága és Bonn közti normalizálásra csak a müncheni diktátum érvénytelenítése után kerülhet sor. A csehszlovák—nyugatnémet megállapodást Európa minden békeszerető népe örömmel üdvözli és úgy értékeli, hogy újabb akadály hárult el kontinensünk biztonsági rendszerének megteremtése útjából.