Napló, 1973. október (Veszprém, 29. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-02 / 230. szám
Megnövekedett a gázfogyasztás a csesznekvár körüli községekben. Bakonyszentkirályra is megérkeztek a töltött gázpalackok. De a 15-ös Volán tehertaxija ezen a cserenapon kétszer fordult. (Fotó: Péterfay Endre) GONDOSKODÁS AZ ÖREGEKRŐL Esténként mindig úgy alszik el, hogy telesírja a párnáját. Nyolcvan esztendős múlott. A férjét még a háború alatt elvesztette. Négy gyermeke van és a négy családban kilenc aranyos unokája. Mégis úgy érzi, hogy nincs senkije. A nagyobbik fia már hónapok óta azért szaladgál, hogy mielőbb elhelyezhesse egy szociális otthonban. Arra a kis szobára is szükség van, amelyikben öreg napjaira meghúzódott. Hozzám nem panaszkodni jött, hanem kérni A fia azt mondta, hogy... „magának is kell tennie valamit, mama! Egyedül nem vagyok képes elintézni!’’ Az idős asszony segítséget kért, hogy megszabadulhassanak tőle a gyermekei. Nem gyakori az ilyen és hasonló eset. Nem is tipikus napjainkban, de — sajnos — még előfordul. És nem a kis keresetű családok igyekeznek megválni az idős szülőktől, hanem jellemzően azok, akiknek anyagi tehetsége lehetővé tenné az eltartásukat. Sokkal inkább jellemző a széles skálán mozgó társadalmi gondoskodás, amelyben a szociális otthon már hagyományosnak számít. Ugyanakkor jellege és társadalmi szerepe is megváltozott. Valóban otthont nyújt az idős embereknek és a „szociális” jelző csupán arra utal, hogy a legrászorultabbak számára hozták létre. Az már viszont - éppen a fenti esetből is kitűnik — nem biztos, hogy valamennyi, szociális otthonba kerülő megfelel ennek a követelménynek. Népszerű és egyre több helyen van — már a megyében harminc településen, közel ezer gondozottal — öregek napközi otthona. A városokban minden erőfeszítés ellenére még lassan terjed ez a gondozási forma. A községekben jobban, eredményesebben szorgalmazzák a megnyitását. Megyei tanácsi határozat mondja ki, hogy évenként hat öregek napközi otthonát kell létrehozni. A gondoskodáshoz tartozik a nálunk először, országos kísérletként bevezetett házi betegápolás, önkéntes ápolók százai vigyáznak az idős, magatehetetlen emberekre. Szép példáit sorolhatnánk ennek Keszthelyen, Veszprémben, de szerte a megyében. A fiatalok, középiskolások szabadidejüket áldozzák fel az öregekért. Ha ennyi mindent teszünk az idős emberekért, ha Külsőváton túl vagyunk a szociális otthon avatásán, ha Szőcön a társadalmi munkások építik fel a kétszáz személyes otthont, akkor minek az aggodalmaskodó hang. Hiszen nyilatkozatok bizonyítják, hogy évről évre többet teszünk az öregekért. Ez így igaz! Többet, de inkább csak az állami, társadalmi „beruházás”, még akkor is, ha az önkéntesek százai dolgoznak ott. Ugyanakkor egyesek akciója most is arra terjed ki, hogyan lehetne az ország egyik legmodernebb otthonába elhelyezni annak idején idős szüleiket? Azokat, akik már túl vannak a koron, amikor még vigyázhatnak a gyerekekre, takaríthatnak, főzhetnek, egyáltalán hasznosíthatják magukat a háztartásban. Ne adjunk lehetőséget senkinek arra, hogy kényelemszeretetből, saját, önző érdekeinek biztosításához felhasználhassa a szociális gondozást. A másik ami szót érdemel: sürgetnünk kellene olyan lakóépületek tervezését, építését, amelyekben kizárólag nyugdíjasok kapnának helyet Számukra egyetlen, de jól felszerelt lakószoba is biztosítaná az öregkor kényelmét, ugyanakkor tágas, nagy lakások felszabadulnának, a fiatalabb sokgyermekes családok számára. Igaz, már régóta beszélünk róla, tervezgetjük is a nyugdíjasok házát, de még nem jutottunk el a megvalósításig. A szociális otthonok, nyugdíjasok háza, a bevált házi beteggondozás mellett tovább kell bővíteni az öregek napközi otthona hálózatát. A megyei tanács határozatát messze nem teljesítjük. Amikor a határozatot fogalmazták úgy számoltak, hogy 15—20 éven belül minden tanácsi székhelyű községnek lesz otthona, ahol napközben gondoskodnak az idős emberekről. A jelenlegi ütem mellett ez az elképzelés harminc esztendő alatt sem valósul meg. Nem feltétlenül szükséges új épületet emelni. Minden községben akad öreg ház, felújítható szobákkal. A berendezést pedig a szövetkezetek, az intézmények szívesen összeadják. Nem említeném, ha nem lenne erre több példa is, éppen a megyében. Az öregek napközi otthona nemcsak pihenést, délben étkezést nyújt az idős embereknek, hanem érdekvédelmet is biztosít számukra. Tudják, hogy van egy olyan otthon a községben, ahol mindig szívesen fogadják őket, ahol meghallgatják ha szaggat a reumájuk, de azt is, ha valami a szívüket szorítja a családi dolgok miatt. Gárdonyi Béla utánan ! piRMI A veszprémi vágóhíd füstölőjében négy kormos ember sürgölődik. Ezen a napon itt dolgozik Veszprém város összes kéményseprője, kivéve kettőt, akik betegszabadságon vannak. A füstölő falát tisztítják meg a rárakódott zsíros koromtól. Két-három méteres magasságban, a falba rögzített vasrudakon egyensúlyoznak. Mint az akrobaták. Csak közben dolgoznak is. Drótkefével súrolják, benzinlánggal égetik le a feketeséget, ami lehull a falról, rárakódik a ruhájukra, a bőrükre. — Ez még aránylag könynyű munka. Látná mikor az egyetem, vagy a Bakony Művek beépített kazánjaiban bujkálunk! — mondja Boros Ferenc brigádvezető, aki a legrégebben — huszonegy éve — dolgozik a szakmában. — Olyankor elmegy az ember kedve a kéménysepréstől. Persze, aztán felmászunk a tízemeletesre, vagy a püspöki palota tetejére, és egyből megjön az életkedvünk! — Szóval van szépsége is a foglalkozásunknak. A magasban járkálás, az állandóan változó munkahely, a változatosság — kapcsolódik a beszélgetésbe Szűcs András, aki szintén régi ember, tizennyolc éve kéményseprő. — De mégiscsak nehéz, piszkos munka ez. Anynyira hogy ma már nem is jön ide senki. A veszprémi ingatlankezelő vállalat kéményseprő részlegében tizenöten dolgoznak. Ők tartják rendben a város és a járás negyvenhét községének kéményeit, kazánjait. Legalább húszra volna szükség, és az igények inkább nőnek, mintsem csökkennek. Rengeteg az új épület, gyarapszik a kémények száma. A gázfűtésnél is szükség van rájuk. Ritkábban kell tisztítani, de gyakrabban és alaposabban kell ellenőrizni. Az új vezetékek bekötése előtt is meg kell vizsgálniuk a kémények állapotát, a gázosok csak az ő engedélyükkel kezdhetik meg a munkát Képzettebb emberekre volna szükség, mint régen, de az utolsó ipari tanulót tíz éve iskolázták be. Azóta még segédmunkás sem maradt meg két hétnél tovább. Horváth János, a kéményseprőrészleg művezetője 1944-ben még egyéni vállalkozónál kezdett tanulni. Veszprémben született, mindig itt dolgozott Mintha a szakma élő történelemkönyve lenne. — Tulajdonképpen ennyire jó dolgunk még nem volt. Mikor kezdtem, inasként, reggel hatkor nekiindultam a városnak. Este hatkor holtfáradtan hazamentem, hát a mesterné azzal fogad: „Te, Jani, hát hol áll még a nap?” Elvárta volna, hogy nyáron este kilencig is dolgozzak! Az államosítás után ugyanazon a területen dolgozott, a munka sem lett kevesebb. De legalább a fizetésemet rendszeresen megkaptam. Azelőtt a mester, ha pénzszűkében volt, előfordult, hogy két hónapig nem fizetett. Aztán ötvennyolcban megszűnt a kéményseprő vállalat, az ingatlankezelő vett át bennünket. A többi városban meg a városgazdálkodási vállalatok. A megyei kéményseprő vállalatokat 1958-ban Csongrád és Veszprém megyében kísérleti jelleggel szüntették meg. A kísérlet azonban nem vált be. — Adódnak olyan helyzetek, hogy tűzrendészeti szabálytalanságot fedezünk fel valahol. Ha a ház az IKV kezelésében van, jelentsük fel a saját vállalatunkat? — kérdezi Horváth János. A hasonló problémák elkerülésére 1971-ben minisztertanácsi határozat született, hogy az ingatlankezelő vállalatok nem foglalkozhatnak kéménysepréssel. Csongrádban visszaállították a megyei kéményseprő vállalatot, nálunk maradt minden a régiben. A keresetünk kétezer és háromezer-négyszáz forint között van, az itt töltött időtől függően. Ennyit kevésbé piszkos munkával is meg lehet keresni... — Több helyre is megyünk egy nap, de a buszra nem ülhetünk fel, étterembe nem mehetünk be így • •. — Van, aki az utcán vigyorogva nyúl a gombjához, ha meglát, de ha bekopogunk hozzá, hogy füstnyomáspróbát kell csinálni, az orrunkra csukja az ajtót... — Elhanyagolt a fürdőnk. Van egy bőrbetegségünk, foglalkozási ártalom, de így nem tudunk kikeveredni belőle ... — A kéményseprő vállalatnál más volt. Ott mindenki csak velünk foglalkozott, itt meg csak olyan odavágott valamik vagyunk ... És így tovább. Záporoznak a panaszok. Kétségtelenül nem gyöngy élet a kéményseprőké. Az utcán népszerűek, az emberek örülnek nekik, várják a szerencséjüket, lottószámokat kérnek tőlük. A gazdag nyugati országok turistái kuriózumként fényképezik őket. Nekünk viszont a munkájukra van szükségünk, és még sokáig lesz is. Kéményseprőt látni a babona szerint szerencsét jelent. Én négyet láttam egyszerre. Valóban nagy szerencse kellett hozzá. Láng György 4 — NAPLÓ — 1973. október 2. kedd Munkaverseny az egyetemen Az elmúlt hétvégén jóval kihaltabb és főleg csendesebb volt a vegyipari egyetem kollégiuma, mint a tanév egyéb szombat-vasárnapjain. Csak estére népesedtek be a szobák, meg a Kolklub, ahol a jelenlévők nem kis örömére négy napig estéről-estére ugyanaz a műsorszám ismétlődött. Díjakat adtak egy-két láda sör képében azoknak a munkacsoportoknak, amelyek aznap az évfolyamelsőséget megszerezték. Hogy miben? Több mint hatszáz egyetemista dolgozik még ma is a megye állami gazdaságaiban, termelőszövetkezeteiben. Közülük vagy háromszázan a Veszprémi Állami Gazdaság gyümölcsöseiben. Szilvát, mandulát szednek, szőlőt szüretelnek Papkeszin, Mencshelyen, Nemesvámoson, a Balatonaligán. A keresett pénz egy része az évfolyam, másik része pedig az egyetemi KISZ pénztárába kerül. S mi sem természetesebb, mint, hogy a nagyobb teljesítményre való ösztönzés céljából az egyetemi KISZ bizottság munkaversenyt hirdetett meg a tanulókörök között. A napi munkákban legjobb teljesítményt felmutató tanköröket az évfolyamvezetőségek külön jutalomban részesítik. A négy napig tartó munkaverseny abszolút első helyezettje kapja meg a KISZ bizottság által felajánlott 2 ezer forintot. Az elsőség ma dől el! B. J. Színházbarátok klubja a zirci ifjúsági házban Újra mozgalmas az élet a zirci ifjúsági házban. Sorra alakulnak újra a különböző klubok, s egy újat is szerveznek, a színházbarátok klubját. Ez utóbbiban a Petőfi és a Déryné Színházban, valamint a televízióban látott darabokról vitatkoznak majd a zirci fiatalok, szakemberek vezetésével. Rendezők, színészek meghívását tervezik a színházi ankétokra. A filmklub japán sorozattal indul. Megalakult a színjátszócsoport is. A tavaly nagy sikert aratott szeszmentes klub ezután hetente kétszer (felváltva a Cuha étteremben és a művelődési központban) áll a fiatalok rendelkezésére. Az ifjúsági ház Nagyesztergáron, Kardosréten és Lókúton is megszervezi a szeszmentes klubot. Cél: a balesetek számának csökkentése Megkezdte munkáját az Ajkai Timföldgyár és Alumíniumkohóban az újonnan létesített vállalati biztonságtechnikai iroda. A szervezet létrehozását az elmúlt években történt nagyarányú fejlesztés indokolta. A növekedés következtében fokozottabb mértékben kell számolni a különböző veszélyforrásokkal az üzembiztonság és a munka- és egészségvédelem területén. Az új szervezet fő feladata oktatással, a propaganda fejlesztésével, a dolgozók munkavédelmi ismereteinek növelése és a munkavédelmi fegyelemre való nevelés. Az iroda foglalkozik a továbbiakban az üzemi veszélyforrások felderítésével és megszüntetésével. Új berendezések, üzemek és technológiák megvalósítása esetén gondoskodik arról, hogy ezek megfeleljenek a korszerű munka- és egészségvédelmi követelményeknek. Viharos Balaton... (Fotó: Péterfay Endre) Bezárták a balatoni kempingeket A Balaton partján a viszonylag kedvező időjárású utószezont követően hétfőn bezárták az utolsó kempingeket is. Az öt tábor — amely a legtovább tartott nyitva — az utóbbi tíz napon már csak a faházakban és a motelekben fogadott vendégeket, a sátrakat, a hűvös éjszakák miatt, mindenütt felszedték. Az őszi időszakot a legtöbb helyen felhasználják az épületek és közművek karbantartására. A déli parton hétfőn hozzáláttak a faházak felújításához. Mindenütt lakkréteggel védik meg a faházakat a téli időjárás károsodási veszélyeitől. A balatonszemesi Vadvirág nyaralótelepen már a jövő évi szezont készítik elő, s elsőként láttak hozzá az őszi beruházási program megvalósításához. Ezen a közkedvelt telepen további 68, egyenként négyszemélyes lakosztállyal bővíti szálláshelyeit a Siotour. A balatonszemesi nyaralótelepen egyidőben bővítik a csatornarendszert és újabb partvédőművet építenek az erózió megakadályozására. Befejeződött a viharjelző szolgálat a Balatonon A Balatonon, ahol a legtöbb klubházban már bevonták a hajók vitorláit, vasárnap befejeződött az Országos Meteorológiai Intézet nyári viharjelző szolgálata is. A nyári meteorológiai mérleg — mint ahogy azt a nyaraló vendégek jó része tapasztalhatta — rendkívül szélsőséges képet mutat. Nagy viharok idén ritkán fordultak elő, s azok is jobbára éjszaka, vagy jó előre megfigyelhetően törtek a tó medencéjére. A legnagyobb széllökést június 14-én regisztrálta a siófoki obszervatórium műszere, amely óránként 96 kilométeres sebességet mért. Az obszervatórium javaslatára a révkapitányságok őrsei 48 alkalommal lőtték fel a sárga rakétákat, míg a közvetlen veszélyt jelző vörös rakétákat 43 esetben lőtték fel a tópart kéttucatnyi viharágyújából. Kísérleti jelleggel idén kiterjesztették a viharjelző szolgálatot a Velencei-tóra is, ahol 23 alkalommal sárga, 26 esetben pedig piros rakétákkal riasztották a vízen tartózkodókat. A balatoni időjárási mérlegben rendkívül szélsőséges értékek szerepelnek. A szezon kezdetén például egy alkalommal, hajnalban plusz 4 fokot mértek Keszthelyen. A legmelegebbet augusztus 7-én Siófokon és szeptember 8-án Keszthelyen mérték, amikor egyaránt 32,4 fokot mutatott a hőmérő. A legtöbb csapadék 37,7 milliméter július 8- án, Keszthelyen hullott. A Balaton vize augusztus 20-án, délután melegedett fel a legmagasabb értékre, 27 fokra.