Napló, 1973. november (Veszprém, 29. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-01 / 256. szám
Szolgáltat, felújít, épít Óvodaépítés, közművesítés, felújítás a pápai városgazdálkodás 1974-es terveiben A városgazdálkodási vállalatokat a tanácsok beruházási tervei, valamint a lakossági szolgáltatások kielégítésére hívták életre. A pápai városgazdálkodási vállalat évek óta tartó fejlődése lehetővé tette, hogy a szolgáltatási feladatokon kívül jelentős mértékben segítsen a város legkülönbözőbb építőipari igényeinek kielégítésében. Néhány évvel ezelőtt még csak 2 millió forint volt az általuk végzett építőipari munkák értéke, amit a kötelező szolgáltatásokon (távfűtés, felújítás, ingatlanközvetítés) kívül végzett a vállalat. De mert a beruházók szívesen keresik meg terveikkel a vállalatot, amely pontosan, megbízhatóan tartja a vállalt határidőket, 1974-re már 40 millió forint értékű munkára vállalkozhatnak. Folytatják a Vajda Péter lakótelep építését. A jövő évben itt hatvan lakást adnak át. Emellett harminchat lakás szerkezeti felújításával, 50—60 szoba-konyha komfortizálásával szolgálják a lakásprogram megvalósítását. A közművesítésben is komoly feladatok várnak a vállalatra. A Vajda Péter lakótelepen jövőre megoldják a felszíni vízelvezetést. Ezen a 3 millió forintos munkán kívül az Elekthermax 2-esi telepén megépítik a szennyvízcsatornát. Felújítják a tüdőgondozót, és így korszerűbb, a közegészségügyet jobban szolgáló létesítménnyel gyarapodik a város. Jövőre elkészül a városnak építendő 100 személyes óvoda is. Tárgyalások folynak az öregek napközi otthonának létrehozásáról. A vállalat lesz a társadalmi összefogással épülő bölcsőde fővállalkozója is. A beruházás megvalósítását 150 ezer forint értékű társadalmi munkával is segítik a pápai városgazdálkodási vállalat szocialista brigádjai. HlUzikiii s JiMII i I Iflllllliiill liillll SlilililIB lil! Könnyű lenne mindent a gépre fogni, „ő” tehet róla, hogy esztendőnként meghal 500—600 ember, kisebb-nagyobb mértékben megsérül 130—140 ezer ... Könnyű lenne mindent a gépre fogni, de oktalanságnak bizonyulna. Mert nem igaz. Mégis, sokan a gépet, a bonyolultabb berendezést, a fejlettebb technikát, összefoglalóan a műszaki haladást kárhoztatják, marasztalják el a sérülésekért, a rokkantságért, s a legszörnyűbbért, a halálért. Igaz, a műszaki fejlődés magával hozott új baleseti forrásokat. Több az áramütés, a mérgezés , különösen a mezőgazdaságban, a korábbinál nagyobb az anyagmozgató berendezések okozta sérülés, de: mi köze mindehhez a holt szolgának, a gépnek, motoroknak, gyomirtó- és permetezőszereknek? Miért a szolga „lázadása” rejlene a tragédiáik mögött, s miért nem a kezelésükhöz rosszul értő, azt felületesen, felelőtlenül csináló ember könnyelműsége? Kérdések, s nem indokolatlanok. A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy a gyárakban, a vállalatoknál, a mezőgazdasági üzemekben a bekövetkezett balesetekért sűrűn a bonyolultabb technikát szeretnék megtenni felelősnek. Holott ezért mindig csak az ember okolható. Az, aki hozzá nem értés miatt tévedett, vagy fegyelmet sértve mulasztott. Az állami iparban ezer munkás közül hetvenet ért baleset 1966-ben. Tavaly ötvenet. Megyénkben 1972 első felében 2636 három napon túl gyógyuló baleset történt, az idei év első felében 2438. Javult tehát a helyzet az 1972-es állapotokhoz mérten, de... Százezer munkás közül tizenöt halt meg üzemi baleset következtében 1965-ben. 1971-ben 16, tavaly 12, az idén az első félévben majdnem ugyanannyi. A megyei arány is hasonló. Sőt, a mintegy 80 ezerre tehető ipari munkás közül hármat ért halálos baleset. Azaz, míg csökken általában a balesetek száma, változatlan a legsúlyosabbaké. Miféle vám ez, s miért kell fizetni? A rémület első pillanata, jajszó, kiabálás. Elsősegély, orvos, mentők... Vizsgálat, bizottság, jegyzőkönyv. Viták a felelősségről, a balesetet előidéző okokról. Betegállományban, kórházi ágyon egy ember. Vagy a temetőben. Néhány napig mindenki vigyáz, betartja az óvórendszabályokat, a társra gondol, aki... A következő héten kezdődik minden élőből. A védőszemüveg feltolása — a szemsérülések a leggyakoribb balesetek között szerepelnek —, a méregálarc elhagyása, a mozgó daru terhe alatti álldogálás, a gép védőkorlátjának kinyitása, az áramtalanítás elmulasztása... Plakátok, feliratok a műhelyben. „Vigyázz ... tilos... óvakodj ... használd ... az óvórendszabályok az életedet védik.” Betűk, szavak, a biztonsági megbízott szemléi, szakszervezeti ellenőrzések; formailag minden megtörtént, hogy megelőzzék a baleseteket. Itt a baj. A formák mögött sűrűn elvész a lényeg, az ember idegi, tudati felkészítése. Annak megértetése, hogy a gép engedelmes szolga, ha fegyelmezetten, értő kézzel, nyitott szemmel nyúlnak hozzá, de veszélyes jószág, ha könynyelműen, kalandozó figyelemmel, bizonytalanul mozdul a kar. Tavaly a szállítás 92 százaléka gépesített volt a szénbányászatban, a bútorok hetven százalékának felületét már lakköntőgépek fényezték, a textilipariban az automata szövőgépek aránya meghaladta a 40 százalékot. Kiragadott példák, annak elismeréseként, hogy valóban több és bonyolultabb gép dolgozik az iparban — ahogy a mezőgazdaságban, a szállításban úgyszintén —, de vajon a többre, bonyolultabbra kellően fölkészítették azokat is, akik műszak kezdésekor a gépekhez állnak? Vajon miféle gonosz törvényszerűség diktálná, hogy mint a legutóbbi két évben a textiliparban 37—38, a fafeldolgozó iparban 56—65, a kohászatban 66—70 baleset jusson ezer munkásra? Az irányítás, a közvetett és a közvetlen vezetés a letéteményese annak, hogy egyegy gyárban, mezőgazdasági üzemben, szállítási, kereskedelmi vállalatnál valóban minden lehetséges módon útját állják-e a balesetek bekövetkezésének, vagy abban bíznak, amiben — ha az emberek életéről, testi épségéről van szó —, soha nem szabad bízni: a szerencsében. Ott, ahol szigorú a fegyelem, szorosan szervezett a munka, ahol fölismerik ember és gép szimbiózisának, bonyolult „együttélésének” mind lélektani, mind technikai vonásait, a balesetek bekövetkezése elé már fölállították a legfőbb akadályokat. Kiegészíteni, korszerűsíteni ezeket örökös teendő. A műszaki korszerűsödés ugyanis föltételezi — fogalmazhatunk erőteljesebben: megköveteli — a balesetek megelőzését szolgáló intézkedések nagyobb számát, siőként más minőségét! Ha azt akarjuk, hogy mérséklődjék a munka közben szerencsétlenül jártak száma, akkor az utóbbira, a teendők más minőségére kell tenni a hangsúlyt. M. O. Megfejtették a „hazajáró lélek” sírjának titkát A keszthely-dobogómajori késő-római temető feltárásánál, az 57-es számú sírban furcsa elhelyezkedésű leletek ejtették gondolkodóba a Balatoni Múzeum régészeit. A késő-római telep temetőjében ez az egyetlen sír volt eltérő tájolású és a benne talált csontváz is szokatlan pózban, lefelé fordítva feküdt. A rejtélyre dr. Sági Károly, a Balatoni Múzeum igazgatója keresett választ, akinek feltevése szerint az 57-es sírba olyan férfit temettek, akit már korábban megbélyegezett a telep lakossága. Erről vallott a sír eltérő tájolása, szokatlan elhelyezése, amivel — a teleplakók hite szerint — a túlvilági boldogságtól igyekeztek elzárni. A csontváz különleges helyzete és egyéb jelek arra vallanak, hogy ezt a sírt felbontották és a halottat lefelé fordították hogy „hazajáró lelkét” visszatartsák. Az antik ember felfogása szerintugyanis a lélek — amely a szájon át távozik — hazajár és ártó cselekményt is okozhat. Ilyennek vélték a pusztító járványokat és betegségeket. Feltevés szerint a dobogói késő-római telepen is valamilyen rendkívüli esemény történhetett, amelyet a „rossz ember lelkének” tulajdonítottak. A telep lakói ezt a veszélyt igyekeztek elhárítani azzal, hogy az elhunytat megfordították sírjában, mintegy elzárva ezzel a „lélek hazajárásának” lehetőségét. Lesenceistvándon már hagyományai vannak a társadalmi munkának, a lakosság évről évre kiveszi a részét a község fejlesztéséből, szépítéséből. A társadalmi munkát a Hazafias Népfront aktivistái és a tanácstagon szervezik. Képünkön, munkában az önkéntesek a falu központjában. (Fotó: Orbán József) — NAPLÓ — 1973. november 1. csütörtök 4 Rendkívül jelentős az ítélkezésben az ülnökök élettapasztalata A megyei bíróság elnökének tájékoztatója az ülnökválasztásokról A bírósági népi ülnökök megbízatása ez évben lejárt, s a népköztársaság Elnöki Tanácsa határozatot hozott az ülnökök újraválasztásáról. A választás határidőre — június 30-ig — megyénkben is megtörtént, s az elkövetkező négy évben e megválasztott népi ülnökök ítélkeznek majd megyénk bírósági tanácsaiban. Az ülnökválasztások lebonyolításáról és eredményéről dr. Halmai Jánostól, a megyei bíróság elnökétől kértünk tájékoztatót. — Hány ülnököt választottak megyénkben és milyen a foglalkozás szerinti arányuk. — Megyénkben a járásbíróságokhoz és a megyei bírósághoz 337 népi ülnököt választottak meg, a munkaügyi döntőbírósághoz pedig 50 személyt, a megválasztottaknak több mint a fele fizikai dolgozó, s örvendetesen emelkedett a női ülnökök száma is, amely az összlétszámnak 45 százaléka. Ezen utóbbi adat a korábbi választáshoz képest jelentős javulást mutat. Ezen kívül az ülnökök 55 százaléka párttag, s figyelemreméltó az a körülmény is, hogy a lakosság műveltségi szintjéhez igazodóan javult ülnökeink általános műveltségi színvonala is. Növekedett a középiskolát és egyetemet végzettek száma. — A bíróságokról szóló új törvény mennyiben érinti a népi ülnökök részvételét az igazságszolgáltatásban. — Az 1973. január 1-én hatályba lépett új törvény alapelveként tartalmazza, hogy a népi ülnököket a hivatásos bíróval azonos jogok illetik meg, és ugyanazon kötelességek terhelik. Viszont a törvény ezen általános szabály alól kivételt is tesz, és kimondja, hogy az eljárási törvényekben meghatározott esetekben a bíróság népi ülnökök nélkül is eljárhat. — Tehát ismét lesz egyes bíráskodás. De nem ellenkezik-e ez a szocialista demokratizmus kiszélesítésére való törekvésekkel. — Egyértelműen nemmel kell válaszolnom. Az 1974. január 1-én hatályba lépő büntető eljárási törvény szerint ugyanis egyes bíró csak a vétségi eljáráshoz tartozó egyszerű ügyeket intézheti. Ám ha ezen ügyek megítélése — valamilyen okoknál fogva — korántsem bizonyul oly könnyednek, akkor ezekben továbbra is hivatásos bíróból és két népi ülnökből alakított tanács fog ítélkezni. Ugyanakkor különösen lényeges a törvényben az, hogy kiemelkedő jelentőségű vagy rendkívül bonyolult büntető ügyben a megyei bíróság két hivatásos bíróból és három népi ülnökből álló tanácsban járhat el. Az ilyen ügyek színvonalasabb elbírálását fogja biztosítani az elkövetkezőkben a több népi ülnök bevonása, akik elsősorban nem jogi, hanem gyakorlati ismereteikkel, élettapasztalataikkal segítik az ítélkezési munkát. A polgári ügyek intézésében pedig a társas bíráskodás elvét a polgári perrendtartás a tartalmi követelményekhez igazítva valósítja meg a gyakorlatban. Kizárva ezzel az ülnökök részvételének — bizonyos esetekben — eddigi formalitását. Eszerint a bíróság népi ülnökök közreműködésével jár el, minden olyan perben, ahol az ülnökök élettapasztalatainak hasznosítása szükséges. Ilyenek a családjogi, munkajogi és szövetkezeti perek. Az új rendezés valójában inkább a szocialista demokratizmus kiszélesítésének irányába hat, ugyanis — az egyszerűbb ténybeli és jogi ügyekben szűkítve a részvételt, — módot ad arra, hogy az ülnökök az eddiginél elmélyültebben vegyenek részt az ítélkezésben. Különösen azon ítélkezési fórumokon, ahol az ügy terjedelme, bonyolultsága miatt részvételük valóban az ügy igazságos eldöntését, a törvényesség további szilárdulását jelenti. — Summázva: hogyan értékeli megyénk elnökválasztását? — Itt is a demokratizmusra hivatkoznék, amely maximálisan érvényesült a választások alkalmával is. A tanácsokon kívül valamennyi tömegszervezet részt vett az előkészítésben és lebonyolításban, s különösen jelentős elvi segítséget adtak a pártszervezetek, s az eddigiektől eltérően az ülnököket sem a bírósági elnökök jelölték, hanem a Hazafias Népfront illetékes bizottságai. Új vonás volt az is, hogy először választottak járásbírósági ülnököket a községi tanácsok is, amely korábban a járási tanácsok feladata volt, Összegezve: a választás valamennyi területen megfelelő rendben, sikerrel zárult, a demokratizmus legteljesebb érvényesülésével és a nép tömegeinek a bevonásával — fejezte be a tájékoztatást dr. Halmai János. Művész az iparban Variációk csíkokra, négyzetekre Az élénk kockás, csíkos kelmék között szolidan egyszínű ruhában jár. A sárga, piros, zöld és kék színek kavalkádjától elhatárolja magát szürke-fekete pulóverjével, kék köpenyével. A kontrasztok élesek, mégsem ellentmondásosak, hiszen ezek a tarkán szőtt anyagok éppen úgy Markovics Lászlónéhoz tartoznak, mint az önmagával szembeni mértéktartó ízlés. — Igen, én valóban nem szeretem a harsogó színeket. A saját használatomra a sárga különböző tompa árnyalataiból terveznék ingblúzt. Az iparművész azonban nem magának dolgozik, hanem a piacnak, amely a Pápai Textilgyár esetében több mint harminc ország vásárlósát jelenti. Iparművész — ez az öszszetett szó egyszerre jelenti a céltudatos, számos adott feltétellel meghatározott munkát és az átlagon belüli alkotó képességet, fantáziát. Itt, Pápán milyen tényezők szabályozzák az iparművész fantáziáját és hogyan tud ennek a sok feltételnek eleget tenni? — 1964 óta a Pápai Textilgyárban dolgozom, azóta a termékek 70 százalékát én terveztem. Munkám a piacok bővülésével, a növekvő megrendeléssel mérhető. — A feltételek nem a legjobbak, hiszen régi gépekkel dolgozunk. A Pápai Textilgyár kimaradt a rekonstrukcióból és hosszú évek óta csak a saját erejére támaszkodhat, önerővel fejleszti üzemeit és a gyártási technológiát. Csíkokra és kockákra variál itt a művész, de ez közel sem jelent szűk kört, kis lehetőséget. Az egyenesek és a négyzetek számtalan kombinációja elképzelhető, a színekről nem is beszélve . A technológia mellett a másik meghatározó a piac, Európa, Ázsia, Afrika, Ausztrália vásárló közönsége. Az iparművésznek is tudnia kell, ki mit igényel. És ehhez nem elég csupán a divatirányzatot ismerni, hiszen az legjobb esetben is csak Európa országaira érvényes. Meg kell ismerni az országok ízlését egyenként. Most legutóbb az NDK részére terveztem pasztellszínű, csíkos pizsamaanyagokat. Ez a franciáknak nem tetszene, hiszen ők ebben konzervatívabbak, csak a hagyományos színt, mintákat kedvelik. Ugyanakkor az NSZK-beli vásárlók túl szolidnak tartanák, s így nekik exportálják a legharsányabb anyagokat. — Milyen újdonságokat tartogat a Pápai Textilgyár jövő év kollekciója? — Először néhány szót az anyagok minőségéről. Jövőre tovább nő a poliészter kelmék aránya. A tervek szerint meghaladja a négymillió négyzetmétert. Így az iparművész elsődleges feladata, hogy a korszerű kelmékhez tetszetős mintákat tervezzen. A helyi gyártmányfejlesztési bizottság és a hazai, valamint külföldi vásárlók elismeréssel fogadták a jövő évi kollekciót, amelyben számos újdonság lesz. Először gyártjuk majd a napposított fonalból készült divatújdonságot és a hímzett mintás anyagot, ugyancsak a legújabb divat kedvelőinek készül majd a rapall elnevezésű asszimetrikus csíkozású, élénk színű blúz-, ing- és blézeranyag, amelyből a merészebb ízlésű férfiak zakót is varrathatnak. — És mit tesz az iparművész, ha alkotó fantáziáját nem tudja a csíkok és négyszögek közé szorítani? — Akkor előveszem ezt a másik dossziét, amelybe — egyelőre csak a magam örömére — gobelint tervezek. Nem figurálisat, inkább hangulati képeket, amelyek aztán a lakásomon berendezett kis műhelyemben kapnak végleges formát. Barta Éva