Napló, 1973. december (Veszprém, 29. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-01 / 281. szám

Ajkán a városi mű­velődési központban új ifjúsági klubot hoztak létre a közelmúltban. Az alakuló és vezető­ségválasztó gyűlés idő­pontjára megjelent a klub újságja is. A klub­tagok ötletes műsort szerveztek, amelyen — „bírósági tárgyaláson” — bírálták a korábbi klub tevékenységét, összeállították a jövő évi programot is. Az ifjúsági klub alakuló ülésén a „bírósági tárgya­lás” jelenete. (Fotó: Horváth Péter ! Aktív, segítő közösségeket! Lakóbizottságokat választanak a városokban smét választásokra készülünk, ezúttal a lakóbizottságok újjáválasztására. Meglehet, vannak akik azt mond­­já­k, hogy a tavaszi tanácsválasztások után ez a mostani talán már felesleges, a jó ta­nácsi és a népfronttestületek önmagukban is elegendőek a szocialista demokrácia érvé­nyesüléséhez a lakóterületeken. Valóban, nyílt várospolitikát, a lakosság véleményére alapozott városfejlesztést alig képzelhetünk el a tanács és a népfront nél­kül. Nem is véletlen, hogy ezek hivatottak a lakóbizottsági választások előkészítésére, lebonyolítására — éppen önmaguk erejének megsokszorozása érdekében. A bizottságok újjáalakítása az apróbb közösségek számára teremt fontossá tehető közéleti fórumokat. A közelmúltban megjelent központi irány­elvek hangsúlyozzák, hogy meg kell vál­toztatni a lakóbizottságok működési jelle­gét. Hatósági tevékenység, bizonyítványok, igazolások kiadása helyett a jövőben ezek a testületek inkább politikai, szervezési tö­megmozgalmi feladatokat látnak majd el. Ahhoz, hogy ezt megtehessék, meg kell kap­niuk az illető terület lakosságától a megfe­lelő segítséget. Ehhez járulnak hozzá a vá­rosi tanácsok rendeletei is. A veszprémi tanács vb már elkészítette ennek a­­rendjeleinek a tervezetét, de a töb­bi városban is megkezdődtek az előkészü­letek. Érdemes azonban idézni néhány mon­datot a megyeszékhely rendelettervezetéből, hogy lássuk, valóban komolyak a feladatok, de a megoldásukhoz nélkülözhetetlen lehe­tőségeket is biztosítani kívánják. „A tanács végrehajtó bizottságának ille­tékes szakigazgatási szervei, vállalatai és in­tézményei kötelesek kikérni a bizottság el­nökének véleményét minden olyan lénye­ges kérdésben, mely a lakóházat és köz­vetlen környékét érinti.’’ (Például: lakó­házfelújítás, tatarozás ..., játszótér, park kialakítása.) Egy másik pont: ugyancsak a fenti szervek „kötelesek a bizottság, illetőleg annak elnöke véleményét, bejelentéseit, ja­vaslatait figyelembe venni, és a bizottságot a tett intézkedésekről vagy akadályokról tájékoztatni ” Sokat tehet a lakóbizottság a területen lakóik közösségi életéért, a köztük kialakuló emberi kapcsolatokért, intézked­het a házfelügyelővel kapcsolatos problé­mák esetén. Az elmondottakból kiderül, hogy a szű­kebben vett lakóterületen — egy bizottság átlag 50—­150 lakást fog össze — komoly hatáskörrel rendelkezhet. Természetesen nem egyedül. Együtt kell működnie az ott megválasztott tanácstaggal, az esetleg meg­lévő körzeti népfront-bizottsággal, és leg­elsősorban a lakókkal. A 3—5 tagú kis tes­tület még a 2—3 póttaggal együtt is csak úgy tud igazán hasznára lenni a körzeté­nek, ha állandóan tájékozódik a helyi gon­dokról. Lényegében ez a lehetőség teszi in­dokolttá a lakóbizottság létét: egynéhány tucatnyi családból álló közösség életébe a városi tanács vagy a népfront vezetői alig­ha láthatnak bele, de még a tanácstag sem. Olyan­ emberek tehetik csak ezt, akik ál­landóan közöttük élnek, emberi tulajdon­ságaikkal pedig kivívták környezetük bi­zalmát. Olyanok, akik nemcsak a terület örömét, bánatát érzik magukénak, hanem az egyes családok gondjaival is tisztában vannak. Látják hová kell egy homokkupac az óvodásoknak, hinta a nagyobbaknak, me­lyik részen kell betemetni egy gödröt,­­meg­javítani a kerítést, vagy bevakolná egy fa­lat. Azokat a gondokat kell szóvá tenniök a szakigazgatási szervek dolgozói előtt, ame­lyeket egy idegen észre sem venne a kör­zetben. M­indez persze elvezet a választások fontosságához, hiszen a bizottságok öt évre kapják megbízatásukat. Fél évtizedig képviselik a lakók érdekeit a kis testületek tagjai. Igaz, több szerv — a ta­nács vb, a körzeti és a városi népfront-bi­zottság — és több személy —így a városi tanács egyik, a rendeletben megjelölt ve­zetője, a városi népfront titkár és a tanács­tag — is segít, ha kell ellenőriz, annak ér­dekében, hogy a lakóik mindenütt elégedet­tek legyenek az általuk megválasztott bi­zottság munkájával. Ha mégsem, kezdemé­nyezhetik a vezetők, esetleg az egész bi­zottság visszahívását. Hogy erre minél ritkábban kerüljön sor, ezért a most következő hetekben a válasz­tások idején kell alapos, meggondolt mun­kát végezni. Czingráber János Művész az iparban : Tervek és rögtönzések Az üzletkötők egymásnak adják a kilincset, órákig tárgyalnak, válogat­nak, variálnak. kereskedők között ott ül az iparművész is, hiszen ezeken a megbeszéléseken az árak és a határ­idők mellett még számos kérés hang­zik el. Az üzletkötők egy-egy ország ízlését képviselik, sajátos ötvözetben az ő egyéni ízlésükkel, az elképzelé­seik nagyon eltérőek. Egy dolog azon­ban közös: minden kereskedő egyedi árut akar hazavinni, olyan ajkai ter­méket, amely csak Kanadában, vagy csak az Amerikai Egyesült Államok­ban, vagy éppen Angliában kapható. Fárasztók ezek a napok ugye? — Fárasztóak és izgalmasak — mondja Vadásziné Németh Magda, az Ajkai Üveggyár művészeti vezetője, aki közel 15 éve dolgozik itt a csillogó üveg bűvöletében. — Van olyan este amikor 8—10 óráig is eltart a tanács­­­­kozás, s gyakran 2—3 ivókehelyből hozunk össze­­egyetlen egyet. Az egyik­nek a szára tetszik, a másiknak a tal­pa, a harmadiknak a kelyhe. Ilyenkor az iparművész rögtönöz, először skiccel, majd pedig fából ké­szítteti el a mintát, s ha így is tetszik, jöhet a megrendelés. — És jön? — De mennyire! Már a jövő évi teljes ólomkristály termelésünket le­kötötték a külföldi vásárlók, most csupán az arányokról, a módosítások­ról tárgyalunk. A termékek évenkénti felfrissítése­: igen nagy feladatot jelent a tervező­­v­nek, s a kért egyedi darabokat na­iyon sok töprengés előzi meg.­­ A csillogó ólomüveg hálás anyag, mégis probléma az új variáció? — Az ólomüveg valóban hálás, szé­pen mutat rajta a hagyományos és a modern minta egyaránt. A megren­delők azonban többségükben k­onzer­­vatívak. Csaknem kivétel nélkül a megszokott hagyományos mintáikat igénylik. A dús csillogású szudéta minta, melynek fő motívuma a forgó­csillag, már több mint száz éves, és hasonló korú az angol királyi ház kedvenc mintája az „X”-ekkel díszí­tett Crossolive. Ezt a kettőt kérik leg­nagyobb megrendelőink Kanadából, az Egyesült Államokból és Angliából, természetesen évente felfrissítve, meg­újítva.­­ A múlt év merész vállalkozásá­nak tűnt a szudéta minta matt ró­zsával készített változata. A kelyhe­­ken a forgócsillag közepére finom vo­nalú rózsát metszenek csiszolóink, ez a minta romantikus jelleget ad az ivókelyheknek. A népszerűsége engem is meglepett. — Talán az iparművésznek nem tetszett az újdonság? A válasz kitérő: — Az ízléseken ne­héz vitatkozni, de nézze csak ezeket a sudár ólomkristály poharakat, nincs ezeken sem virág, sem más minta és mégis gyönyörűek. Csupán a forma és az üveg csillogása adja a szemnek tet­sző látványt. Franciák és olaszok ren­delték a minta nélküli ólomkristály poharakat. Ez a megrendelés már új ízlést jelez. Ezeknek a poharaknak a szárát új technológiával állítottuk elő. Egyetlen folyamattal készül a kehely, annak meghosszabbított folytatása a karcsú kecses szár. — Mi újat kapnak a vásárlók jövő­re az Ajkai Üveggyártól? — Több mint 300 minta és forma­­variációt készítettünk és ezekből 30 új szériát is összeállítottunk. Egy szé­riába beletartozik a likőrös, a boros, a pezsgős, a sörös és a vizes készlet. Természetesen az azonos formájú és mintázatú. Az új termékek közös vo­nása, hogy mind több készül közülük szárhúzással. Így kecsesebb, még az eddiginél is formásabb kivitelben. — Eddig zömmel a drága ólomkris­tály termékekről beszéltünk, azokról az értékes üvegtárgyakról, amelyekkel nem találkozik minden nap a hazai vásárló és ha találkozik is ritka alka­lommal vásárolja. Mi újat hoznak az olcsó káliüveg árukból. Kaphatunk-e 10—20 forintért is tetszetős poharakat, konyhadíszeket, hamutartókat? — A formák változtatása, a techno­lógiák fejlesztése, éppen úgy érvényes a káliüveg áruikra, mint az ólomkris­tály termékekre. Nekem személy sze­rint nagyon tetszenek az üvegből ké­szült modern fűszertartók, amelyeket parafadugó és fakanál tesz hangula­tossá. Praktikusnak találom a levá­gott tetejű, gömb formájú házi min­denest is, amelyet használhat a házi­asszony hamutartónak, cigaretta tar­tónak, vagy akár sósrúd kínálónak is. — Van olyan termékük ami nem tetszik a művészeti vezetőnek? — Szerencsére nem sok. De kettőt említenék. 30 éves örökség a rendkí­vül olcsó lófej és lánchíd mintás ha­mutartó. Szerintem ez ma már a IV. osztályú italboltokba sem felel meg. Kifogásolta az iparművészeti tanács is, ugyanakkor a kereskedelem még ké­ri. Most hasonló árban 8—10 különbö­ző mintájú hamutálat tervezünk, amellyel lassan kiszorítjuk ezeket a divatjamúlt termékeket. — Az évvégi tárgyalások a módosí­tások és rögtönzések időszaka nemso­kára lejár. Milyen új feladat vár az iparművészre a jövő év elején? — Viszonylag csendesebb alkotó­munka következik ezután. A BNV-ra készülünk, amely a többi iparághoz hasonlóan, az üvegiparnak is a legna­gyobb évi seregszemléje. , Barta Éva 4 — NAPLÓ — 1793. december 1. szombat Telefont a Felszabadulás úti házakhoz Legalább egy segélykérő készüléket! A témaadó: Herényi JózsefVeszprém, Felszabadulás úti lakótelep Nehéz a válogatás az egy­re gyarapodó témák között. A szerkesztő asztalán min­dig több tucat, az olvasók­tól érkezett, közérdekű té­ma vár feldolgozásra és közlésre. Az év vége köze­többen is szóltak az utób­bi hetekben a veszprémi Felszabadulás úti lakótelep­ről, hogy nagyon hiányzik a telefon. Egyik olvasónk el­mondta, hogy éjszaka — ha sürgősen orvost kell hívniuk, vagy beteget kell vinni or­voshoz, kórházba — riaszt­ják a szomszédot,­­akinek személygépkocsija van. Az emberek segítőkészek, a szomszéd azonnal öltözkö­dik, melegíti a Zsigulit és elviszi a beteget. Nem egy­szer kiderül, hogy elég lett volna orvost hívni, aki nyug­tatót, görcsoldót ad. — Jelenleg azonban nincs más megoldás, mint riaszta­ni az ismerősöket, akiknek személygépkocsijuk van — mondta témaadónk, Berényi József, aki maga is a Fel­­szabadulás úti lakótelepen lakik. — Már sokszor vitat­koztunk magunk között és mindig arra a megállapítás­ra jutottunk, hogy ha többet nem, legalább egy segély­kérő készüléket lehetne a lakótelepen felszerelni. Olyan helyen, ahol minden­ki gyorsan, könnyen megkö­zelítheti. Magam is katona­leltével visszatérünk majd a korábban megírt témákra és beszámolunk olvasóink­nak. Mi történt azóta, mennyire tartották be ígé­reteiket az egyes szervek, vállalatok, intézmények, viselt ember vagyok, tudom, hogyan lehet oszlopokat, órák alatt telefonvonalat szerelni. Már arra is gondol­tam, hogy felkeresem a ka­tonákat, megkérem a pa­rancsnokot, segítsen a pos­tának. Talán ha olvassák el­képzelésemet, maguktól is jelentkeznek. Több ezer em­ber mindennapos gondját oldanák meg ideiglenesen. Folyam­atosan épül a vonal A posta megyei távközlé­si üzeméből (Veszprém, Vo­­rosilov út 6.) Steixner György osztályvezető vála­szolt: — Ismerjük a gondokat, magunk is szeretnénk azo­kon minél előbb segíteni Az egész várost keresztül­szelő alépítményt nagyrész­ben már megépítettük. A kábelek a földben vannak. A hálózatépítést folyamato­san elvégezzük igen nagy beruházással a Felszabadu­lás úti lakótelep irányába is. Pillanatnyilag nem tudunk segíteni akár egyetlen se­gélykérő telefonnal sem. Ugyanis egy érpár elhelye­zése ugyanannyi munka, mintha az egész kábelt le­fektetnénk. — Mit ígérhet a Felszaba­dulás úti lakótelep számá­ra? — Fokozott ütemben dol­gozunk, hogy mielőbb ki­építsük a hálózatot és jövő­re biztosan lesz telefon a lakótelepen. Hogy az év melyik szakában, azt most nem tudom pontosan meg­mondani, de reméljük, hogy még az év elején. Azt vi­szont megígérhetem, hogy az elsők között szereljük fel és helyezzük üzembe a nyil­vános telefonokat, amiket bárki és a nap bármelyik szakában igénybe vehet. A válasz csak főig meg­nyugtató és csak ötven szá­zalékban kielégítő. Ugyanis —­ tudomásunk szerint — már van telefon a lakótele­pen, sőt telexvonalat is húz­tak oda. Miért nem lehet gyorsan és ideiglenes jelleg­gel bekötni a város legna­gyobb és legdinamikusabban fejlődő részét a postai tele­fonszolgáltatásba? Akár úgy is, ahogyan témaadónk, Be­rényi József javasolta: osz­lopokra kötött légvezeték­kel. Kérjük a postát, fontol­ja meg a javaslatot, itt átél, megnövekszik a betegek szá­ma, szükség van — nélkü­lözhetetlenül — egy telefon­ra! Gárdonyi Béla Riasztják a szomszédot! Fellendül a szén- és a bauxitku­tatás Megkétszerezett kapacitással keresik a holnap bányáit A Központi Földtani Hiva­tal megbízásából jövőre meg­kétszerezi kutató fúrásait az Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalat, amely hazánk ásvány- és építőanyag lelő­helyeinek készleteit és geo­lógiai viszonyait határozza meg. A megnövekedett megren­delésnek köszönhető, hogy a több éves átcsoportosítás után ismét eredeti hivatásu­kat töltik be a ko­rszerű fú­­róberendezések. Az utóbbi években ugyanis a szénter­melés csökkentésével a ré­gebbinek töredékére apadt a szénkutatás, ugyanakkor a többi ásványkutatás megren­delései is a korábbiarc alatt maradtak. A berendezések egy részét átállították a víz­­kutatásra és kutak fúrásá­ra, más része pedig külföldi megrendelésnek tett eleget. Ebben az esztendőben ös­­­szesen 68 millió forint érté­kű kutatófúrást végeztek. Befejezték a Nagyegyháza, Csabd, Mány térségében lévő mintegy 300 négyzetkilomé­ternyi szénlelőhely kutatá­sát. A zárójelentés igen biz­tató: több méter vastagságú jó minőségű barnaszenet tár­ta­k fel, meghúzták a lelőhe­lyek határait is. Folytatták a dorogi mészkő és a bör­zsönyi gránit kutatását, Uzsa térségében pedig a már üze­melő kőbánya tartalékait ha­tározták meg. A következő évben a ter­vek szerint elsősorban a ba­­uxit- és a szénkutatást nö­velik. A már feltárt új szén­­lelőhelyen Nagyegyháza, Csapd és Mány környékén bauxitot is leltek, s most en­nek feltárásával folytatják a nagyszabású kutatómunkát. Tíz korszerű fúróberendezés segítségével szereznek rész­letes információt a bauxit mennyiségéről, elhelyezkedé­séről. A munka értéke jövő­re meghaladja a 30 millió forintot. Új lendületet kap a szénkutatás is. Vas, So­mogy és Zala megyében a lignitlelőhelyeket vizsgálják. Észak-Magyarországon Mis­kolc környékén kőszén, és lignitlelőhelyek készleteit kutatják. Folytatódik a Vas megyében található toronyi Lignitlelőhely elemzése is. Újabb fúrógépeket állítanak fel a még feltáratlan kő és más építőanyag lelőhelyeken is. Az itt szerzett informá­ciók a mész- és cementmű­vek távlati tervezéséhez ad­nak támpontot. A megnövekedett felada­tokhoz korszerűsítette gép­parkját, fúróberendezéseit az Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalat. A fúróberen­dezések 80 százalékát gyé­mánt koronával látták el. Ugyanakkor négy új beren­dezést is munkába állítanak. Húsbolt épül Ősiben A télies idő ellenére gyors ütemű a húsbolt építése Ősiben. A községi tanács, a termelőszövetkezet és a berhidai ÁFÉSZ karöltve fáradozik azon, hogy teljesüljön a község lakóinak régi kívánságára. Remélik a tavaszra elkészül a húsbolt, s tetszetős színfoltja lesz a községnek (Szűcs Zoltán)

Next