Napló, 1974. január (Veszprém, 30. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-03 / 1. szám

A fegyveres erők szétválasztásáról: Folytatódtak a genfi tárgyalások A japán külügyminiszter Kínába utazott Napi hírmagyarázatunk JAPÁN lapok szerint 1973 Tanaka és kormánya számá­ra „a fájdalom és az agonizáció” esztendeje volt. Okkal ke­seregnek még a hatalmon lévő liberális demokrata párt ber­keiben is: a kormány politikáját ellenzők aránya egy év alatt tízről hatvan százalékra növekedett. Az új esztendő tehát borongós hangulatban köszöntött a szigetországra. Alighanem az útkeresés — még pontosab­ban a kiút keresése — késztette Okira külügyminisztert pe­kingi látogatására. Pénteken és szombaton a japán diplomá­cia vezetője Csou En-Laj kínai kormányfővel és Csi Peng­­fej külügyminiszterrel folytat tárgyalásokat. Tokióban pedig az idén magasrangú vendégeket várnak: Nixont és Pompidout Brandt kancellárt, Csou En-Lajt és Csi Peng-fejt. Szovjet államférfiak látogatását is jelzi az idei japán előjegyzési naptár. A magasszíntű eszmecserék­kel vélik Japán politikai és gazdasági tekintélyét megszilár­dítani, miután az utóbbi hónapokban súlyos csorbát szenve­dett. Erre utalnak az ellenzéki japán pártok, — a kommu­nisták, a szocialisták, a Komeito és a Demokratikus Szocia­lista Párt — most közzétett újévi nyilatkozatai is. Az ellen­zék véleménye szerint haladó koalíciós kormánynak kell fel­váltania a Tanaka-kabinetet, hogy eredményesen felvehes­sék a küzdelmet az inflációval szemben. A szocialisták úgy vélik: Japán a második világháború óta legsúlyosabb politi­kai és gazdasági válságának nehéz időszakát éli. Ilyen kö­rülmények között kerül sor 1974 nyarán a felsőházi válasz­tásokra. Megfigyelők hozzáfűzik: Tanaka és pártja a legu­tóbbi alsóházi választásokon rendkívül érzékeny veszteséget szenvedett, az ellenzék pedig jelentős mértékben növelte mandátumainak számát. „ A japán kommunisták elsősorban az USA-val folytatott katonai együttműködést kárhoztatják és nyomatékosan kö­vetelik az önálló japán külpolitika kialakítását. A Liberális Demokrata Párt taktikája most valószínűleg a régi módszerrel az ellenzék megosztásával próbálkozik. Az sem kizárt, hogy Tanaka és társai netán koalíciót ajánlanak fel a szocialistáknak és a Demokratikus Szocialista Pártnak. Annál is inkább, mert a fő ellenségnek változatlanul a ha­ladó politikáért következetesen síkra szálló Japán Kommu­nista Pártot tartják. A kudarcok éve után a Liberális Demokrata Párt most megpróbálja rendezni sorait. A nyitány: nyitás Peking felé. Ohira útjához azonban még a japán kormánykörök sem fűz­nek vérmes reményeket. Várkonyi Péter Kubába utazott Orlando Fundora, a kubai forradalmi orientációs bi­zottság elnöke, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának osztályvezető­je és Augusto Zimmermann, a perui országos tájékozta­tási hivatal elnöke meghívá­sára dr. Várkonyi Péter ál­lamtitkár, a kormány Tájé­koztatási Hivatalának elnö­ke Kubába, illetve Peruba utazott. ­ Jobboldali előretörés az izraeli választásokon A december 31-én megtar­tott izraeli parlamenti vá­lasztásokon leadott csaknem 1 200 000 polgári szavazat összeszámlálása után Gold­a Meir munkáspártja 39,9 szá­zalékot, a jobboldali párt­tömörülés, a LIKUD pedig 27,4 százalékot mondhat ma­gáénak. Hátra van még a mintegy kétszázezer katona voksainak összeszámlálása. A számítógépes előrejelzés alapján várhatólag mintegy 5—6 mandátumos veszteség elé néző munkáspárt eddigi fő koalíciós partnere, a nem­zeti vallási párt valószínű­leg eggyel növeli parlamenti mandátumainak számát. A koalíciós szempontból erő­teljesen megnövekedett fon­tosságú jobboldali párt ked­den hivatalos nyilatkozatot tett közzé. Eszerint minden erejével azon lesz, hogy az új kormány semmilyen kö­rülmények között se adja vissza az araboknak a Jor­dán folyó megszállt nyugati partját. A Torino közelében lezuhant olasz utasszállító repülőgép katasztrófáját négyen túlélték. Harmincnyolcan életüket vesztették (A Napló képtávírója) Ohira ma érkezik Pekingbe Ohira Maszajosi japán külügyminiszter szerdán reg­gel elutazott Tokióból, hogy Hongkong érintésével há­romnapos látogatást tegyen a Kínai Népköztársaságban. A japán diplomácia vezetője, aki Csi Peng-fej kínai kül­ügyminiszter meghívásának tesz eleget, csütörtökön dél­előtt érkezik Pekingbe, majd pénteken és szombaton tár­gyalásokat folytat Csou En­­laj miniszterelnökkel és Csi Peng-fej " "gyminiszterrel. A japán sajtó kínai­­veze­tő körökre hivatkozva arról ír, hogy Kína hajlandó lé­nyegesen megnövelni Japán­ba irányuló olajexportját. Kína 1973-ban egymillió ton­na olajat szállított Japánnak. Az említett források szerint 1974-ben Pek'"­' kész ötmil­lió tonnára emelni a Japán­nak szánt olajmennyiséget. Annak ellenére, hogy ez a mennyiség alig két százaléka a japán olajimportnak, tokiói gazdasági körökben jelentős­nek ítélik a kínai gesztust, amely hozzásegíti Japánt, hogy, hogy kiterjessze nyers­anyagforrásait. Tanácskoztak az egyiptomi és az izraeli katonai szakértők Közép-európai idő szerint 18 órakor a genfi Nemzetek Palotájában ismét összeültek az egyiptomi és az izraeli ka­tonai szakértők, hogy har­madízben tanácskozzanak fegyveres erőik szétválasztá­sáról. Az egyiptomi küldöttséget Taha El-Magdub dandártá­bornok, az izraelit pedig Mordechai Gur vezérőrnagy vezeti. A tanácskozáson En­­sio Siilasouo tábornok, a Kö­zel-Keleten állomásozó ENSZ csapatok főparancsnoka el­nököl. — NAPLÓ — 1974. január 3. csütörtök Elhunyt Versinyin légi főmarsall Hosszantartó súlyos beteg­ség után december 30-án, 74 éves korában elhunyt Kon­­sztantyin Versinyin szovjet légi főmarsall. A haláláról szóló nekroló­got Leonyid Brezsnyev, Nyi­­kolaj Podgornij, Alekszej Koszigin, valamint más szov­jet vezetők és magasrangú katonai személyiségek írták alá. Nyereménybetétkönyv - sorsolás Az Országos Takarékpénz­tár szerdán Budapesten tar­totta a nyereménybetét­könyvek 1973. negyedik ne­gyedévi sorsolását és 1973. évi fősorsolását. Az 1973. negyedik negyed­évi sorsolás: A húzáson az 1973. decem­ber 29-ig váltott és a sor­solás napján forgalomban volt nyeremény betét­könyvek vettek részt. Mindazok a betétkönyvek, amelyek sor­számának utolsó három számjegye (számvégződése) az alább felsorolt számokkal megegyezik, az 1973. negye­dik negyedévi átlagbetétjük­­nek a számok mellett fel­tüntetett százalékát nyerték. Az 1973. évi fősorsolás: Azok az 1973. december 29-ig váltott és a sorsolás napján forgalomban volt nye­­reménybetétkönyvek, ame­lyek sorszámának utolsó négy számjegye (számvégző­dése) a kihúzott négyjegyű számmal megegyezik, az 1973. évre számított éves át­­lóbetétjüknek ezer százalé­kát nyerték. A fősorsolás alkalmával kisorsolt számvégződés: 3079. A nyereményekből 20 szá­zalék nyereményilletéket vonnak le. A nyereménye­ket a betétkönyvet kiállító takarékpénztári fiók, vagy postahivatal 1974. január 15- től minden forgalomban le­vő nyereménybetétkönyvre kifizeti. számvégződés: nyeremény százalék: 092 25 106 25 157 25 195 25 285 25 319 25 343 25 350 25 420 50 545 25 573 25 596 25 610 25 649 25 658 25 709 200 724 25 793 100 813 25 814 25 822 25 841 50 895 25 962 25 981 25 E­lődeink kedvelt olvasmánya volt a százesztendős jövendőmondó. Ebben minden benne volt, feltárva minden­ki jövője, aki megvásárolta a köny­vet, pénz, szerelem, boldogság, de még po­litika, időjárás, háború, járványok és más veszedelmek is. Manapság megmosolyog­nánk a Százesztendős jövendőmondó naív­­ságait, de tulajdonképpen nem is másoknak szólt, mint a naiv, hiszékeny, jámbor ol­vasoknak. Ami a politikát illeti, ma is sokan fog­lalkoznak jövendőmondással, akiknek egy része a tudós komoly ábrázatát ölti és mes­terségét úgy hívja, hogy politikai futuroló­gia. A kompjuterek korszakában elég a megfelelő tények, adatok, variációk és más szükséges kellékek betáplálása és függően a betáplálás objektivitásától, kikerekedik va­lami a ..jövendőből”. Már­mint abból a jö­vendőből, amit a kompjuter — na meg az azt kezelő ember — elképzel... Másféle politikai jövendőmondók egysze­rűen leülnek az íróasztalhoz, töprengő arc­kifejezést öltenek és megjövendölik, amit szívük szerint szeretnének, hogy megtörtén­jék. Ilyenből nagyon sok található a politi­kusok, zsurnaliszták, kutatóintézeti alkal­mazottak között. Ezek többnyire a vágyai­kat szeretnék ténynek tekinteni. Mi e helyen nem szeretnénk jövendő­mondásra vállalkozni. Nem dolgozunk kompjuterrel, s bár vágyaink valamennyi­ünknek vannak, nemcsak a vágyainkat meg­erősíteni látszó tényeket ismerjük és ele­mezzük, hanem az akadályokat, nehézsége­ket is. Amikor e meditáció címeként felírtuk: Európa — 1974, arra gondoltunk, hogy mi­vel e kontinensen élünk, e világrész jövője a mi jövőnk is, attól függetleníteni magun­kat nem tudjuk, nem is lehet, — összegez­zük hát a múlt esztendő tanulságait és pró­báljunk egy kicsit előre is tekinteni, mit várhatunk az új esztendőtől. Nem jövendö­lésről van tehát szó, hanem afféle hangos töprengésről. Mindenképpen az európai biztonsági és együttműködési rendszer létrehozására irá­nyuló erőfeszítések jutnak először az eszünkbe. Mi azt mondtuk 1973 nyarán, hogy az év hátralévő része elegendő lehet az új biztonsági rendszer megalkotására. Ma is fenntartjuk, elég lehetett volna. Hel­sinkiben a nagyköveti sokoldalú előkészítő tárgyalás, majd a konferencia megkezdése külügyminiszteri szinten, jó reményeket keltett. Elfogadott egy terjedelmes munka­okmányt, amely az­ Ajánlások címet viseli és azzal a rendeltetéssel született hogy a konferencia második szakaszában, Genfben ennek alapján kimunkálják Európa Chartá­jának részleteit és végső formába öntsék azt az okmányt, amelyet aztán majd a konfe­rencia harmadik, magas szinten tartandó része emel nemzetközi jogerőre. Erre minden lehetőség megvolt. Genfben azonban működésbe léptek különféle „fé­kek”. A pedálra elsősorban a NATO-tagál­­lamok némelyike taposott rá. Indítékuk legalább kétféle volt: egyes politikusoknak nincs ínyükre az enyhülés, mert gyűlölik a szocializmust, félnek tőle és a vele való együttműködéstől; a NATO katonai berkei­ben pedig felborzolódtak az idegek (mi le­gyen a marsallbottal, ha Európa békéjét hosszú távú nemzetközi egyezmény garan­tálja?) S mindkét csoport mögött ott van­nak a hadianyag-gyárosok, akik — dehát ez nem szorul magyarázatra . .. Nyíltan persze nehéz lenne fellépni az európai biztonság eszméje ellen. De szavak­ban, ünnepi nyilatkozatokban támogatni, és háttérben pedig gáncsot vetni, ez igen, ez feltűnés nélkül elvégezhető. Nos, valami ilyesmi történik Genfben. Azt mondják egyesek, hogy minek annyit beszélni a biz­tonság és együttműködés politikai kérdé­seiről, a közös kulturális munkáról, amikor — úgymond — ebben könnyű lesz a megál­lapodás, beszéljünk csak egy dologról,­­az emberek és eszmék úgynevezett „szabad áramlásáról”. Mi természetesen erről is hajlandók vagyunk beszélni, és mindenki­vel kielégítő kompromisszumos megállapo­dásra jutni. A magunk részéről tehát min­dent elkövettünk, hogy Genfben kezdjenek hozzá és fejezzék be időben a záróokmá­nyok megfogalmazását. Miután azonban harmincöt ország ta­nácskozásáról van szó, s csak az kerülhet a záróokmányba, amiben mindenki egyetért, elegendő egyetlen ország képviselőjének időhúzó magatartása, hogy megálljon az egész gépezet. Sajnos, Genfben néhányak magatartása indokolatlan időhúzást ered­ményezett. S mi lesz 1974-ben? Mint mondottuk, jó­solni nem akarunk. Bizonyos azonban, s nem jóslat, hogy az időhúzás nem nyúlhat a végtelenségig. 1974-től tehát azt remél­jük, hogy Genfben mindenkiben felülkere­kedik a józan megfontolás és az év meghoz­za a szocialista országok következetes béke­politikájának nagy történelmi eredményét, az európai biztonsági és együttműködési rendszer életbelépését. S ez kontinensünk békéjének hosszú távú biztosítéka lesz. Párhuzamosan Genffel, Bécs is nemzetkö­zi tárgyalások színhelye. A napirend itt a közép-európai haderőcsökkentés. A dolog természete miatt — katonai kérdésről lévén szó — a tárgyalások zárt ajtók mögött foly­nak. Az elvek azonban ismertek: mi azon az alapon tárgyalunk, hogy a haderőcsök­kentés nem mehet egyik fél biztonságának a rovására sem. Ha például a NATO azzal a „trükkel” próbálkozik, hogy a közép-euró­pai haderőcsökkentéssel egyidőben megerő­síti a szárnyakon lévő erőit, s ily módon be­keríteni kívánja a Varsói Szerződés Közép- Európában maradt erőit, akkor határozott nem­et mondunk. A példát azért említjük, mert léteznek ilyen NATO-ábrándok. Hogy mennyi idő kell ezek szétoszlatásához, tehát mit hoz e tekintetben 1974, az a jövő titkai Hasonlóképpen állunk a SALT-tárgyalá­­sokkal. Ezeken, mint ismert, a szovjet és az amerikai stratégiai fegyverzet, tehát a ra­kétarendszerek csökkentése van a napiren­den. Az első szakaszban megállapodás szü­letett a védelmi rakétarendszerekről, s ez annak idején része volt a szovjet—amerikai viszont­ általános javulásának. Bár e tekin­tetben történtek előrevivő lépések, nem ki­zárt, hogy a támadófegyverek korlátozását célzó mostani szakasz hosszabb lesz. A Kelet-Nyugat közti közeledés dolgá­ban 1974-től további előrelépést várunk. A csehszlovák S NSZK kapcsolatok rendezése után most már hazánk és Bulgária és dip­lomáciai viszonyra léphet az NSZK-val, s ezzel egy fontos folyamat tetőződik be. Várakozásunk szerint az országok közti kétoldalú kapcsolatok fejlesztése a Kelet- Nyugat közti párbeszédben 1974-ben is a fejlődés fontos eszköze marad. A­z általános képből kitűnik, hogy mi optimisták vagyunk 1974 eseményeit illetően. De nem feledjük, hogy a „fékek”, az enyhülés ellen dolgozó reakciós, militarista erők a tavalyi naptár eldobásával nem változnak meg. Európában a Strauss-típusú politikusok, a bajkeverők is a magukénak tekintik 1974-et. Arra is kell figyelnünk, hogy az Egyesült Államok­ban Nixon ellen folyó kampány nem egy­szerűen egy politikus személy szerinti kompromittálásának céljait szolgálja, hanem egy politikai vonal aláásását próbálja elő­készíteni. Ez a politikai vonal az enyhülés, a szovjet—amerikai együttműködés, amely­nek sok ellenfele van az Egyesült Államok­ban. S ott vannak a kínai vezetők, akiknek ugyan nem sok az európai befolyásuk, de Peking itt is minduntalan megpróbálja ke­resztezni a békeerők útját. S most megkérdezhetjük: nem bocsátkoz­tunk mégis jóslásokba? Vagy nem a vágya­inknak adtunk hangot? Döntse el az olvasó. C. Tóth Béla Európa -1974. Százharminc milliárd rubel értékű közszükségleti cikk a Szovjetunióban Az elmúlt évben a kilen­cedik ötéves terv harmadik évében, először ér el a Szov­jetunió ilyen nagy ered­ményt a társadalmi terme­lésnek e fontos területén. A jelenlegi ötéves tervben az állam különösen bőkezűen irányzott elő pénzt a köz­szükségleti cikkeket előállí­tó gyárak, üzemek felújítá­sára, bővítésére és új válla­latok építésére. Az előző (1966—70.) öt­éves tervben a közszükség­leti cikkek gyártása 49 szá­­­­zalékkal emelkedett és ez­zel megközelítette a terme­lőeszközök gyártási ütemé­nek növekedését. Igaz ugyan, hogy sok területen még nem tudta kielégíteni a lakosság növekvő vásárlóképességét, a a belső piacot, a vásárlóké­­pességet szakadatlanul nö­veli a munkások és alkal­mazottak bérének, a kolhoz­tagok jövedelmének állan­dó emelkedése. A mostani ötéves terv há­rom éve alatt a költségve­tésből és hosszúlejáratú bankhitelekből sok milliárd rubelt fordítottak a közszük­ségleti cikkeket gyártó ipar­ágakra,­­ s ez meg is hozta gyümölcsét. Idén például a könnyű- és élelmiszeripar­ban több mint 700 nagyvál­lalat, részleg­­kezdi meg a munkát, valamennyit a leg­korszerűbb technikával lát­tak el. A szovjet köztársaságok­ban megvalósuló könnyű­ipari beruházások és a nagy­arányú rekonstrukció ered­ményeként például a tex­tilipar naponta csaknem 30 millió négyzetméter pamut, len­­selyem és gyapjúszöve­tet gyárt, a cipőipar ugyan­csak egy nap alatt 21 millió pár férfi, női és gyermek cipőt juttat el az állami és a szövetkezeti kereskede­lemhez. Még nem minden közszük­ségb­eli cikk éri el a kívánt színvonalat. Azt is figye­lembe kell venni, hogy a di­vat, az ízlés változik, a mi­nőségi és csomagolási köve­telmények is állandóan nő­nek. Ami tegnap még ki­elégítette a vásárlót, ma a polcokon porosodik. A vevő jobb minőségű, szebb ter­méket igényel, annál is in­kább, mert a szovjet csalá­dok életszínvonala folyama­tosan emelkedik, s így meg­követelik a kitűnő és szé­pen csomagolt élelmiszert és iparcikket. A szovjet családok igényei ma teljesen mások, mint né­hány évtizeddel ezelőtt. Ma már nehéz elképzelni a vá­rosok, falvak lakóit televí­zió, hűtőszekrény, mosógép, porszívó, motorkerékpár nélkül. Sok millió családnak van személygépkocsija, mo­torcsónakja, vitorlása. A közszükségleti cikkeket gyártó iparnak a jövőben minden igényt ki kell elé­gítenie. Ezt csak úgy teheti meg, ha a tudományra, a technikára és a legjobb ta­pasztalatokra'' támaszkodik, ha rugalmasan és gyorsan reagál a változó belső piaci konjunktúrára, a vásárlók jo­gos igényeire. Jakov Userenko (APNEES)

Next