Napló, 1974. január (Veszprém, 30. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-03 / 1. szám
A fegyveres erők szétválasztásáról: Folytatódtak a genfi tárgyalások A japán külügyminiszter Kínába utazott Napi hírmagyarázatunk JAPÁN lapok szerint 1973 Tanaka és kormánya számára „a fájdalom és az agonizáció” esztendeje volt. Okkal keseregnek még a hatalmon lévő liberális demokrata párt berkeiben is: a kormány politikáját ellenzők aránya egy év alatt tízről hatvan százalékra növekedett. Az új esztendő tehát borongós hangulatban köszöntött a szigetországra. Alighanem az útkeresés — még pontosabban a kiút keresése — késztette Okira külügyminisztert pekingi látogatására. Pénteken és szombaton a japán diplomácia vezetője Csou En-Laj kínai kormányfővel és Csi Pengfej külügyminiszterrel folytat tárgyalásokat. Tokióban pedig az idén magasrangú vendégeket várnak: Nixont és Pompidout Brandt kancellárt, Csou En-Lajt és Csi Peng-fejt. Szovjet államférfiak látogatását is jelzi az idei japán előjegyzési naptár. A magasszíntű eszmecserékkel vélik Japán politikai és gazdasági tekintélyét megszilárdítani, miután az utóbbi hónapokban súlyos csorbát szenvedett. Erre utalnak az ellenzéki japán pártok, — a kommunisták, a szocialisták, a Komeito és a Demokratikus Szocialista Párt — most közzétett újévi nyilatkozatai is. Az ellenzék véleménye szerint haladó koalíciós kormánynak kell felváltania a Tanaka-kabinetet, hogy eredményesen felvehessék a küzdelmet az inflációval szemben. A szocialisták úgy vélik: Japán a második világháború óta legsúlyosabb politikai és gazdasági válságának nehéz időszakát éli. Ilyen körülmények között kerül sor 1974 nyarán a felsőházi választásokra. Megfigyelők hozzáfűzik: Tanaka és pártja a legutóbbi alsóházi választásokon rendkívül érzékeny veszteséget szenvedett, az ellenzék pedig jelentős mértékben növelte mandátumainak számát. „ A japán kommunisták elsősorban az USA-val folytatott katonai együttműködést kárhoztatják és nyomatékosan követelik az önálló japán külpolitika kialakítását. A Liberális Demokrata Párt taktikája most valószínűleg a régi módszerrel az ellenzék megosztásával próbálkozik. Az sem kizárt, hogy Tanaka és társai netán koalíciót ajánlanak fel a szocialistáknak és a Demokratikus Szocialista Pártnak. Annál is inkább, mert a fő ellenségnek változatlanul a haladó politikáért következetesen síkra szálló Japán Kommunista Pártot tartják. A kudarcok éve után a Liberális Demokrata Párt most megpróbálja rendezni sorait. A nyitány: nyitás Peking felé. Ohira útjához azonban még a japán kormánykörök sem fűznek vérmes reményeket. Várkonyi Péter Kubába utazott Orlando Fundora, a kubai forradalmi orientációs bizottság elnöke, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának osztályvezetője és Augusto Zimmermann, a perui országos tájékoztatási hivatal elnöke meghívására dr. Várkonyi Péter államtitkár, a kormány Tájékoztatási Hivatalának elnöke Kubába, illetve Peruba utazott. Jobboldali előretörés az izraeli választásokon A december 31-én megtartott izraeli parlamenti választásokon leadott csaknem 1 200 000 polgári szavazat összeszámlálása után Golda Meir munkáspártja 39,9 százalékot, a jobboldali párttömörülés, a LIKUD pedig 27,4 százalékot mondhat magáénak. Hátra van még a mintegy kétszázezer katona voksainak összeszámlálása. A számítógépes előrejelzés alapján várhatólag mintegy 5—6 mandátumos veszteség elé néző munkáspárt eddigi fő koalíciós partnere, a nemzeti vallási párt valószínűleg eggyel növeli parlamenti mandátumainak számát. A koalíciós szempontból erőteljesen megnövekedett fontosságú jobboldali párt kedden hivatalos nyilatkozatot tett közzé. Eszerint minden erejével azon lesz, hogy az új kormány semmilyen körülmények között se adja vissza az araboknak a Jordán folyó megszállt nyugati partját. A Torino közelében lezuhant olasz utasszállító repülőgép katasztrófáját négyen túlélték. Harmincnyolcan életüket vesztették (A Napló képtávírója) Ohira ma érkezik Pekingbe Ohira Maszajosi japán külügyminiszter szerdán reggel elutazott Tokióból, hogy Hongkong érintésével háromnapos látogatást tegyen a Kínai Népköztársaságban. A japán diplomácia vezetője, aki Csi Peng-fej kínai külügyminiszter meghívásának tesz eleget, csütörtökön délelőtt érkezik Pekingbe, majd pénteken és szombaton tárgyalásokat folytat Csou Enlaj miniszterelnökkel és Csi Peng-fej " "gyminiszterrel. A japán sajtó kínaivezető körökre hivatkozva arról ír, hogy Kína hajlandó lényegesen megnövelni Japánba irányuló olajexportját. Kína 1973-ban egymillió tonna olajat szállított Japánnak. Az említett források szerint 1974-ben Pek'"' kész ötmillió tonnára emelni a Japánnak szánt olajmennyiséget. Annak ellenére, hogy ez a mennyiség alig két százaléka a japán olajimportnak, tokiói gazdasági körökben jelentősnek ítélik a kínai gesztust, amely hozzásegíti Japánt, hogy, hogy kiterjessze nyersanyagforrásait. Tanácskoztak az egyiptomi és az izraeli katonai szakértők Közép-európai idő szerint 18 órakor a genfi Nemzetek Palotájában ismét összeültek az egyiptomi és az izraeli katonai szakértők, hogy harmadízben tanácskozzanak fegyveres erőik szétválasztásáról. Az egyiptomi küldöttséget Taha El-Magdub dandártábornok, az izraelit pedig Mordechai Gur vezérőrnagy vezeti. A tanácskozáson Ensio Siilasouo tábornok, a Közel-Keleten állomásozó ENSZ csapatok főparancsnoka elnököl. — NAPLÓ — 1974. január 3. csütörtök Elhunyt Versinyin légi főmarsall Hosszantartó súlyos betegség után december 30-án, 74 éves korában elhunyt Konsztantyin Versinyin szovjet légi főmarsall. A haláláról szóló nekrológot Leonyid Brezsnyev, Nyikolaj Podgornij, Alekszej Koszigin, valamint más szovjet vezetők és magasrangú katonai személyiségek írták alá. Nyereménybetétkönyv - sorsolás Az Országos Takarékpénztár szerdán Budapesten tartotta a nyereménybetétkönyvek 1973. negyedik negyedévi sorsolását és 1973. évi fősorsolását. Az 1973. negyedik negyedévi sorsolás: A húzáson az 1973. december 29-ig váltott és a sorsolás napján forgalomban volt nyeremény betétkönyvek vettek részt. Mindazok a betétkönyvek, amelyek sorszámának utolsó három számjegye (számvégződése) az alább felsorolt számokkal megegyezik, az 1973. negyedik negyedévi átlagbetétjüknek a számok mellett feltüntetett százalékát nyerték. Az 1973. évi fősorsolás: Azok az 1973. december 29-ig váltott és a sorsolás napján forgalomban volt nyereménybetétkönyvek, amelyek sorszámának utolsó négy számjegye (számvégződése) a kihúzott négyjegyű számmal megegyezik, az 1973. évre számított éves átlóbetétjüknek ezer százalékát nyerték. A fősorsolás alkalmával kisorsolt számvégződés: 3079. A nyereményekből 20 százalék nyereményilletéket vonnak le. A nyereményeket a betétkönyvet kiállító takarékpénztári fiók, vagy postahivatal 1974. január 15- től minden forgalomban levő nyereménybetétkönyvre kifizeti. számvégződés: nyeremény százalék: 092 25 106 25 157 25 195 25 285 25 319 25 343 25 350 25 420 50 545 25 573 25 596 25 610 25 649 25 658 25 709 200 724 25 793 100 813 25 814 25 822 25 841 50 895 25 962 25 981 25 Elődeink kedvelt olvasmánya volt a százesztendős jövendőmondó. Ebben minden benne volt, feltárva mindenki jövője, aki megvásárolta a könyvet, pénz, szerelem, boldogság, de még politika, időjárás, háború, járványok és más veszedelmek is. Manapság megmosolyognánk a Százesztendős jövendőmondó naívságait, de tulajdonképpen nem is másoknak szólt, mint a naiv, hiszékeny, jámbor olvasoknak. Ami a politikát illeti, ma is sokan foglalkoznak jövendőmondással, akiknek egy része a tudós komoly ábrázatát ölti és mesterségét úgy hívja, hogy politikai futurológia. A kompjuterek korszakában elég a megfelelő tények, adatok, variációk és más szükséges kellékek betáplálása és függően a betáplálás objektivitásától, kikerekedik valami a ..jövendőből”. Mármint abból a jövendőből, amit a kompjuter — na meg az azt kezelő ember — elképzel... Másféle politikai jövendőmondók egyszerűen leülnek az íróasztalhoz, töprengő arckifejezést öltenek és megjövendölik, amit szívük szerint szeretnének, hogy megtörténjék. Ilyenből nagyon sok található a politikusok, zsurnaliszták, kutatóintézeti alkalmazottak között. Ezek többnyire a vágyaikat szeretnék ténynek tekinteni. Mi e helyen nem szeretnénk jövendőmondásra vállalkozni. Nem dolgozunk kompjuterrel, s bár vágyaink valamennyiünknek vannak, nemcsak a vágyainkat megerősíteni látszó tényeket ismerjük és elemezzük, hanem az akadályokat, nehézségeket is. Amikor e meditáció címeként felírtuk: Európa — 1974, arra gondoltunk, hogy mivel e kontinensen élünk, e világrész jövője a mi jövőnk is, attól függetleníteni magunkat nem tudjuk, nem is lehet, — összegezzük hát a múlt esztendő tanulságait és próbáljunk egy kicsit előre is tekinteni, mit várhatunk az új esztendőtől. Nem jövendölésről van tehát szó, hanem afféle hangos töprengésről. Mindenképpen az európai biztonsági és együttműködési rendszer létrehozására irányuló erőfeszítések jutnak először az eszünkbe. Mi azt mondtuk 1973 nyarán, hogy az év hátralévő része elegendő lehet az új biztonsági rendszer megalkotására. Ma is fenntartjuk, elég lehetett volna. Helsinkiben a nagyköveti sokoldalú előkészítő tárgyalás, majd a konferencia megkezdése külügyminiszteri szinten, jó reményeket keltett. Elfogadott egy terjedelmes munkaokmányt, amely az Ajánlások címet viseli és azzal a rendeltetéssel született hogy a konferencia második szakaszában, Genfben ennek alapján kimunkálják Európa Chartájának részleteit és végső formába öntsék azt az okmányt, amelyet aztán majd a konferencia harmadik, magas szinten tartandó része emel nemzetközi jogerőre. Erre minden lehetőség megvolt. Genfben azonban működésbe léptek különféle „fékek”. A pedálra elsősorban a NATO-tagállamok némelyike taposott rá. Indítékuk legalább kétféle volt: egyes politikusoknak nincs ínyükre az enyhülés, mert gyűlölik a szocializmust, félnek tőle és a vele való együttműködéstől; a NATO katonai berkeiben pedig felborzolódtak az idegek (mi legyen a marsallbottal, ha Európa békéjét hosszú távú nemzetközi egyezmény garantálja?) S mindkét csoport mögött ott vannak a hadianyag-gyárosok, akik — dehát ez nem szorul magyarázatra . .. Nyíltan persze nehéz lenne fellépni az európai biztonság eszméje ellen. De szavakban, ünnepi nyilatkozatokban támogatni, és háttérben pedig gáncsot vetni, ez igen, ez feltűnés nélkül elvégezhető. Nos, valami ilyesmi történik Genfben. Azt mondják egyesek, hogy minek annyit beszélni a biztonság és együttműködés politikai kérdéseiről, a közös kulturális munkáról, amikor — úgymond — ebben könnyű lesz a megállapodás, beszéljünk csak egy dologról,az emberek és eszmék úgynevezett „szabad áramlásáról”. Mi természetesen erről is hajlandók vagyunk beszélni, és mindenkivel kielégítő kompromisszumos megállapodásra jutni. A magunk részéről tehát mindent elkövettünk, hogy Genfben kezdjenek hozzá és fejezzék be időben a záróokmányok megfogalmazását. Miután azonban harmincöt ország tanácskozásáról van szó, s csak az kerülhet a záróokmányba, amiben mindenki egyetért, elegendő egyetlen ország képviselőjének időhúzó magatartása, hogy megálljon az egész gépezet. Sajnos, Genfben néhányak magatartása indokolatlan időhúzást eredményezett. S mi lesz 1974-ben? Mint mondottuk, jósolni nem akarunk. Bizonyos azonban, s nem jóslat, hogy az időhúzás nem nyúlhat a végtelenségig. 1974-től tehát azt reméljük, hogy Genfben mindenkiben felülkerekedik a józan megfontolás és az év meghozza a szocialista országok következetes békepolitikájának nagy történelmi eredményét, az európai biztonsági és együttműködési rendszer életbelépését. S ez kontinensünk békéjének hosszú távú biztosítéka lesz. Párhuzamosan Genffel, Bécs is nemzetközi tárgyalások színhelye. A napirend itt a közép-európai haderőcsökkentés. A dolog természete miatt — katonai kérdésről lévén szó — a tárgyalások zárt ajtók mögött folynak. Az elvek azonban ismertek: mi azon az alapon tárgyalunk, hogy a haderőcsökkentés nem mehet egyik fél biztonságának a rovására sem. Ha például a NATO azzal a „trükkel” próbálkozik, hogy a közép-európai haderőcsökkentéssel egyidőben megerősíti a szárnyakon lévő erőit, s ily módon bekeríteni kívánja a Varsói Szerződés Közép- Európában maradt erőit, akkor határozott nemet mondunk. A példát azért említjük, mert léteznek ilyen NATO-ábrándok. Hogy mennyi idő kell ezek szétoszlatásához, tehát mit hoz e tekintetben 1974, az a jövő titkai Hasonlóképpen állunk a SALT-tárgyalásokkal. Ezeken, mint ismert, a szovjet és az amerikai stratégiai fegyverzet, tehát a rakétarendszerek csökkentése van a napirenden. Az első szakaszban megállapodás született a védelmi rakétarendszerekről, s ez annak idején része volt a szovjet—amerikai viszont általános javulásának. Bár e tekintetben történtek előrevivő lépések, nem kizárt, hogy a támadófegyverek korlátozását célzó mostani szakasz hosszabb lesz. A Kelet-Nyugat közti közeledés dolgában 1974-től további előrelépést várunk. A csehszlovák S NSZK kapcsolatok rendezése után most már hazánk és Bulgária és diplomáciai viszonyra léphet az NSZK-val, s ezzel egy fontos folyamat tetőződik be. Várakozásunk szerint az országok közti kétoldalú kapcsolatok fejlesztése a Kelet- Nyugat közti párbeszédben 1974-ben is a fejlődés fontos eszköze marad. Az általános képből kitűnik, hogy mi optimisták vagyunk 1974 eseményeit illetően. De nem feledjük, hogy a „fékek”, az enyhülés ellen dolgozó reakciós, militarista erők a tavalyi naptár eldobásával nem változnak meg. Európában a Strauss-típusú politikusok, a bajkeverők is a magukénak tekintik 1974-et. Arra is kell figyelnünk, hogy az Egyesült Államokban Nixon ellen folyó kampány nem egyszerűen egy politikus személy szerinti kompromittálásának céljait szolgálja, hanem egy politikai vonal aláásását próbálja előkészíteni. Ez a politikai vonal az enyhülés, a szovjet—amerikai együttműködés, amelynek sok ellenfele van az Egyesült Államokban. S ott vannak a kínai vezetők, akiknek ugyan nem sok az európai befolyásuk, de Peking itt is minduntalan megpróbálja keresztezni a békeerők útját. S most megkérdezhetjük: nem bocsátkoztunk mégis jóslásokba? Vagy nem a vágyainknak adtunk hangot? Döntse el az olvasó. C. Tóth Béla Európa -1974. Százharminc milliárd rubel értékű közszükségleti cikk a Szovjetunióban Az elmúlt évben a kilencedik ötéves terv harmadik évében, először ér el a Szovjetunió ilyen nagy eredményt a társadalmi termelésnek e fontos területén. A jelenlegi ötéves tervben az állam különösen bőkezűen irányzott elő pénzt a közszükségleti cikkeket előállító gyárak, üzemek felújítására, bővítésére és új vállalatok építésére. Az előző (1966—70.) ötéves tervben a közszükségleti cikkek gyártása 49 százalékkal emelkedett és ezzel megközelítette a termelőeszközök gyártási ütemének növekedését. Igaz ugyan, hogy sok területen még nem tudta kielégíteni a lakosság növekvő vásárlóképességét, a a belső piacot, a vásárlóképességet szakadatlanul növeli a munkások és alkalmazottak bérének, a kolhoztagok jövedelmének állandó emelkedése. A mostani ötéves terv három éve alatt a költségvetésből és hosszúlejáratú bankhitelekből sok milliárd rubelt fordítottak a közszükségleti cikkeket gyártó iparágakra, s ez meg is hozta gyümölcsét. Idén például a könnyű- és élelmiszeriparban több mint 700 nagyvállalat, részlegkezdi meg a munkát, valamennyit a legkorszerűbb technikával láttak el. A szovjet köztársaságokban megvalósuló könnyűipari beruházások és a nagyarányú rekonstrukció eredményeként például a textilipar naponta csaknem 30 millió négyzetméter pamut, lenselyem és gyapjúszövetet gyárt, a cipőipar ugyancsak egy nap alatt 21 millió pár férfi, női és gyermek cipőt juttat el az állami és a szövetkezeti kereskedelemhez. Még nem minden közszükségbeli cikk éri el a kívánt színvonalat. Azt is figyelembe kell venni, hogy a divat, az ízlés változik, a minőségi és csomagolási követelmények is állandóan nőnek. Ami tegnap még kielégítette a vásárlót, ma a polcokon porosodik. A vevő jobb minőségű, szebb terméket igényel, annál is inkább, mert a szovjet családok életszínvonala folyamatosan emelkedik, s így megkövetelik a kitűnő és szépen csomagolt élelmiszert és iparcikket. A szovjet családok igényei ma teljesen mások, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Ma már nehéz elképzelni a városok, falvak lakóit televízió, hűtőszekrény, mosógép, porszívó, motorkerékpár nélkül. Sok millió családnak van személygépkocsija, motorcsónakja, vitorlása. A közszükségleti cikkeket gyártó iparnak a jövőben minden igényt ki kell elégítenie. Ezt csak úgy teheti meg, ha a tudományra, a technikára és a legjobb tapasztalatokra'' támaszkodik, ha rugalmasan és gyorsan reagál a változó belső piaci konjunktúrára, a vásárlók jogos igényeire. Jakov Userenko (APNEES)