Napló, 1974. február (Veszprém, 30. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-01 / 26. szám

Tervezett ütemben halad az egyiptomi—izraeli csapatok szétválasztása Napi hírmagyarázatunk SORSDÖNTŐ ÉS DRÁMAI. Az előbbi jelzővel was­hingtoni megfigyelők ruházták fel Nixon elnök csütörtök hajnalban elhangzott kongresszusi üzenetét. Az utóbbi­val a törvényhozás két házának légkörét illették. Egyeseik szerint viszont az üzenet felfogható a Watergate-ellentá­­madás kezdetének is. Miként az általában lenni szökött, sem a sorsdöntő jelző nem illik az üzenetre, sem a vádemelés lehetősé­gének kitett elnök nagyszabású visszacsapásának kezdete nem olvasható ki belőle. Ezzel szemben a 40 perces be­széd tíz pontba foglalta az 1974-re tervezett amerikai bel- és külpolitikai programot. Első helyen Nixon az energiaválság leküzdéséről szólt. Tegyük mindjárt hozzá: derűlátóan, ígéretet tett, hogy az USA nagyarányú­ beruházások révén hozzálát önellátásának megteremtéséhez. Ennek érdekében a kö­vetkező öt évben tízmilliárd dollárt költenek új energia­­fajták feltárására Bejelentette, hogy „arab barátai” biz­tosították: a legközelebbi jövőben megvitatják az USA- val szemben fennálló olajembargó „sürgős feloldásának” lehetőségeit. Foglalkozott az elnök a világkereskedelem kérdései­vel is. Sürgette, hogy a különféle akadályokat mielőbb le kell bontani. Ezzel összefüggésben megállapította: a Szovjetunióval és a szocialista országokkal szemben állí­tott mesterséges akadályok a szabadabb kereskedelem útjában „súlyosan akadályozzák a harmonikus nemzet­közi kapcsolatok irányában tett” erőfeszítéseket. Politi­kai berkekben rámutatnak: az elnöki üzeneten végigvo­nult az a gondolat, amely szerint az amerikai társada­lom problémáinak megoldását illetően „békében minden lehetséges — béke nélkül semmi sem” .Külpolitikai vonatkozásban Nixon elmondta: az idén folytatódik a szovjet—amerikai párbeszéd a hadászati fegyverek korlátozásáról és újabb erőfeszítéseket tesz­ek — más országokkal közösen — az Európában állo­másozó — csapatok és fegyverzetek csökkentésére. En­nek ellenére hangsúlyozta: az idei katonai költségvetés emelését javasolja majd, mert „a béke rendjének kiépíté­se közben szükség van az USA katonai erejének fenntar­tására.” Rendkívül nyomatékkal utalt arra, hogy tisztségéről nincs szándékában lemondani. Üzenetét így fejezte be: „Amerika befejezte történetének leghossszabb háborúját és megkezdte történetének leghosszabb békekorszakát.’’ Ha a törvényhozás két házának légköre drámai volt is, az elnöki üzenet derűlátó kicsengése némileg meg­nyugtatta a soktízmilliós hallgatóságot a tv-készülékek előtt. A békekorszak kilátása minden esetre kedvező visszhangra talált, bár a szavak és a tettek összhangja itt-ott még akadozik. Tel­lviv megsérti a megállapodást? A tervezett ütemben, sőt egyes jelentések szerint va­lamivel gyorsabban halad az egyiptomi és az izraeli csa­patok szétválasztása, a Szue­­zi-csatorna nyugati partjára behatolt izraeli erők kivoná­sa. Egyiptom ugyanakkor ar­ról tájékoztatta az ENSZ bé­kefenntartó erőit, hogy az izraeliek a csapatszétválasz­tási megállapodást megsért­ve, leszerelték és Izraelbe szállították a Szueztől délre fekvő el-zetijai műtrágya­­gyárat és olajfinomítót. A csapatszátválasztási megál­lapodás aláírása óta először fordult elő, hogy az egyik fél az egyezmény megsérté­sével vádolja a másikat. A két üzem berendezését titok­ban, az éj leple alatt szerel­ték le és szállították el az ezzel megbízott izraeli mér­nökök és technikusok. Az Al Ahram csütörtöki kommentárja arra figyelmez­­tet, hogy a megállapodást maradéktalanul végre kell hajtani, s annak bármiféle megsértése súlyos következ­ményeket vonhat maga után. Izraelnek nem­ szabad meg­feledkeznie arról, hogy az egyezmény megsértése nem egyoldalú lehetőség, s így nem húzhat hasznot az ef­féle kihívó cselekményekből. Mindennél fontosabb, hogy, a csapatszétválasztás végre­hajtása közelebb vigyen a konfliktus megoldásához. Középpontban a szíriai front kérdése Az egyiptomi—izraeli csa­patszétválasztás előrehaladá­sával mindinkább az érdek­lődés középpontjába kerül a szíriai—izraeli csapatszét­választás kérdése. Továbbra sem ismeretes, hogy ezzel kapcsolatban milyen elgon­dolásokat közölt Iszmail Fahmi egyiptomi külügymi­niszterrel Kissinger ameri­kai külügyminiszter. Iszmail Fahmi egy szerdai nyilatko­zatban kijelentette, hogy Kairó és Damaszkusz között intenzív tárgyalások folynak a genfi békeértekezlet má­sodik szakaszának előkészí­téséről. Egyiptom arra az ál­láspontra helyezkedik, hogy az értekezlet folytatása nem lehetséges Szíria részvétele nélkül. Fahmi a továbbiak­ban közölte, hogy a megfe­lelő időpontban a palesztínai­­ak is elküldik képviselőiket Genfbe. „Komoly szándékkal lép­tem a háborúba, s ma ko­moly szándékkal keresem a békét, de mindenkinek meg kell értenie, hogy nem mondhatok le, egyetlen arab sem mondhat le két alapelv­ről: a megszállt területek felszabadításáról és a Pa­lesztinai jogok helyreállítá­sáról” — jelentette ki Szadat egyiptomi elnök, amikor szerdán fogadta Francois Mitterrand-t, a francia szo­cialista párt vezetőjét, aki az Al Ahram meghívására tar­tózkodik Kairóban. Szadat annak a véleményének adott kifejezést, hogy a nyugat­európai szocialista pártok nem értették meg teljesen az arab álláspontot, ezért hasznosnak ítéli meg Mit­terrand látogatását. Heat és az angol bányászok Miközben 270 000 brit bán­­nyász már szavazott mun­kahelyén az országos sztrájk­ról, a szakszervezeti főtanács és a nagytőke lázasan tanul­mányozta a miniszterelnök újabb sakkhúzását. Heath a tizenegyedik órában megkí­sérelt odahatni, hogy bár­miképpen üssön is ki a bá­nyász­szavazás, a fenyegető országos sztrájkot a bányász­kérdés rendezését szolgáló újabb tanácskozásokig elha­lasszák,­­ ha pedig ez nem megy, ezért, a TUC-t tegye felelőssé. Ajánlatát levélben közölte a TUC-val és a gyáriparosok orsizágiós szövetségével, a CBI-jal. Az ipari front két, egymással szem­benálló ve­zérkarának egy nemrég nyil­vánosságra hozott bérelem­zés következtetéseiről kellene tárgyalnia a kormánnyal, mégpedig „haladéktalanul” — feltehetőleg még a bá­nyász-szavazás eredményé­nek kihirdetése előtt. A kormány gyakorlatilag folyamatosan ülésezik Lon­donban. Heath ajánlatának őszinteségét több szakszerve­zeti vezető kétségbe vonta. A parlamenti folyosókon a kor­mány taktikáját ugyanakkor összefüggésbe hozzák az ál­talános választások kiírásá­nak bármikor felmelegíthető terveivel. „Véleményem szerint pro­pagandaműveletet hajtanak végre a brit nép megtévesz­tésére” — jelentette ki Law­rence Daly, a bányászszak­szervezet főtitkára. Kegyetlen terrorakció Belfastban A több mint négy év óta tartó észak-írországi zavar­gások egyik legkegyetlenebb terrorakciójára került sor csütörtökön Belfastban. Két fegyveres férfi behatolt egy építkezésre, az ott dolgozó munkásokat felsorakoztatta, majd tüzet nyitott rájuk. A munkások közül ketten éle­tüket vesztették és hárman súlyosan megsebesültek. A merénylők ezután gépkocsin elmenekültek. A rendőrség később csak az elhagyott gépkocsit találta meg. Japán szélsőbaloldaliak merénylete Csütörtökön négy japán fegyveres felrobbantotta a Shell olajtársaság szingapúri olajfinomítójának egyik tar­tályát. Az olajfinomító a vá­rostól fél mérföldnyire egy szigeten van. Sebesülés nem történt, és a tüzet sikerült eloltani. A hírügynökségek jelenté­­­se szerint a négy terrorista közül három, miután hatal­mába kerített egy kis komp­hajót, nemzetközi vizekre távozott. A negyedik valószí­nűleg a szigeten rejtőzködik. A kikötői rendőrség megpró­bálta feltartóztatni a hajót, de kénytelen volt szabad utat biztosítani a terroristák számára, mivel azzal fenye­getőztek, hogy megölik a ha­jó túszként fogvatartott hat főnyi legénységét és magu­kat is. A három japán fegyveres a hajóról küldött üzenetében azt követelte, hogy biztosít­sanak számukra, túszaikkal együtt szabad elvonulást Szingapúrból. A négy merénylő ugyan­annak az ultrabaloldali szer­vezetnek a tagja, amelynek emberei 1971-ben Tel-Aviv nemzetközi repülőterén meg­gyilkoltak 27 embert, 80-at pedig megsebesítettek. Dr. Bíró Józsefet fogadta Brandt kancellár Az NSZK-ban hivatalos lá­togatáson tartózkodó dr. Bí­ró József külkereskedelmi miniszter Bonnban a két or­szág közötti mezőgazdasági és élelmiszeripari árucsere aktuális kérdéseiről megbe­szélést folytatott Josef Ertl szövetségi élelmezés-, föld­művelés- és erdőgazdaság­­ügyi miniszterrel. A megbe­szélés során megállapították, hogy a Német Szövetségi Köztársaságba irányuló ma­gyar export különösen a ma­gasabb feldolgozottsági fokú hústermékek számára a gyor­sabb ütemű fejlesztési lehe­tőségek adottak. Ezek jobb kihasználásá­ban jelentős szerepet tölthet­nek be az érdekelt vállala­tok közötti kooperációk. Szükségesnek tartották, hogy a két ország között a közel­jövőben megkötésre kerülő hosszúlejáratú gazdasági, ipari, együttműködési meg­állapodás keretén belül na­gyobb figyelmet fordítsanak a mezőgazdaság és élelmi­szeripar területén jelentkező kooperációs lehetőségek ha­tékonyabb kihasználására. Külkereskedelmi miniszte­rünk találkozott és eszme­cserét folytatott a Német Gazdaság Keleti Bizottsága magyar tagozatának képvi­selőivel. Dr. Bíró Józsefet bonni tartózkodása során fogadta Willy Brandt szövetségi kan­cellár. A látogatásnál jelen volt dr. Hans Friderisch szö­vetségi gazdasági miniszter, valamint Hamburger László, hazánk bonni nagykövete. Külkereskedelmi miniszte­rünk Udvardi Sándor külke­reskedelmi miniszterhelyet­tes és Hamburger László nagykövet kíséretében láto­gatást tett dr. Hans-Georg Sachs külügyi államtitkárnál is. Bonni hivatalos tárgyalá­sainak befejeztével dr. Bíró József meglátogatta a Krupp A. G. bochumi gyáregységét, ahol találkozott a Krupp A. G. vezetőivel. Megvizsgálták annak lehetőségét, hogy az eddigieken túl milyen terü­leteken van további lehető­ség a Krupp és a magyar iparvállalatok közötti kap­csolatok bővítésére. Dr. Bíró József csütörtö­kön Hamburg város vezetői­nek meghívására Hamburg- ■ ba látogatott. Kínai légijárat Moszkvába Szerdán reggel Pekingből indult Moszkvába a kínai lé­gitársaságnak a két fővárost közvetlenül összekötő első járata. Ezidáig csak az Ae­roflot gépei közlekedtek a Moszkva—Peking útvonalon. A kínai járatok­­„végállomá­sa” Irkutszk volt. A nem­rég vásárolt kínai IL—82- esek mostantól — hetente egyszer — leszállás nélkül teszik meg az utat Peking és Moszkva között. Nixon elnök szer­da este tartotta meg nagy érdek­lődéssel várt be­szédét az Unió helyzetéről a kongresszus tag­jai előtt. A kép hátterében balról Gerald Ford alel­­nök, jobbról Carl Albert a képvise­lőház elnöke lát­ható (A Napló kép­távírója — NAPLÓ — 1974. február 1. péntek 2 Folytatódtak a szovjet - kubai hivatalos tárgyalások (Folytatás az első oldalról) kiért: ez a nemes szabály teljességgel alkalmazható a szocialista országok közti kapcsolatokra. A barátság megkétszerezi erőinket. Ba­rátságunk közelebb hozza annak a nagy célnak a meg­valósítását, amelyért párt­jaink küzdenek. Nincs szebb és nemesebb ennél a barát­ságnál” A kitüntetést Osvaldo Dorticos, a Kubai Köztársa­ság elnöke nyújtotta át a főtitkárnak. Ez alkalomból mondott beszédében Dorti­cos megállapította, hogy Le­­onyid Brezsnyev, a kubai forradalom győzelmének el­ső napjaitól a kubai nép hű barátja. — Az Önök pártja, élén a Lenini Központi Bizottság­gal, és a szovjet állam — mondta a szónok — igen nagy tekintélyt vívott ki nemzetközi színtéren. A függetlenségükért küzdő né­pek — minden rágalmazó kiagyalás ellenére — bizto­sak abban, hogy a Szovjet­unió, amely óriási politikai, ideológiai, gazdasági és ka­tonai potenciállal rendelke­zik, a szocialista közösség országaival együtt megvál­toztatta a nemzetközi erő­viszonyokat A kubai forra­dalom — a gazdag hősi ha­gyományokat újjáélesztő nép műve — a modern világ je­lenlegi változásainak egyik leglelkesítőbb példája. — Az ön személyében — fordult Dorticos a kitünte­tetthez — népünk, amely elérte a politikai öntudat magas színvonalát, és meg­őrizte magában a hősi har­cok forró lelkesedését, a nagy szovjet népnek és Le­nin dicső pártjának adja meg a tiszteletet Az Ön ra­gyogó és tartalmas beszéde, amelyet tegnap a Forrada­lom téren a sarló- és kala­pácsos zászlók, valamint a mi csillagunkkal ékesített lobogók alatt összegyűlt ha­talmas tömeg hallgatott meg nagy figyelemmel, örökre emlékezetes marad számunk­­ra. Csütörtökön Havannában folytatódtak Leonyid Brezs­­nyev hivatallas tárgyalásai a kubai vezetőkkel. Brezsnyev szerda este újságíróknak nyilatkozva feljelentette:: „Nincsenek titkaink, abban a szellemben és légkörben folytatódnak a tárgyalások amiről a keddi nagygyű­lésen beszéltünk”. Az egyik francia újságírónak válaszol­va Brezsnyev kijelentette, hogy februárra várják a Szovjeunióba Pompidou francia államfőt. Brezsnyev és kísérete ma különgépen Santiago de Cubába, a Ha­vannától ezer kilométerre fekvő forradalmi múltú vá­rosba látogat. Lapzártakor érkezett Havannában csütörtökön aláírták a szovjet-kubai polgári légiforgalmi együtt­működésről szóló jegyző­könyvet. Az együttműködés to­vábbfejlesztését és elmélyí­tését előirányzó jegyzőköny­vet szovjet részről Borisz Bugajev polgári repülésügyi miniszter, kubai részről pe­dig Alvarez Bravo, a pol­gári repülésügyi intézet ve­zérigazgatója írta alá. Horst Lindermann életrajza XJ­ORST SINDERMANN a Német Demokrati­kus Köztársaság Miniszter­­tanácsának elnöke 1915. szep­tember 5-én született Drez­dában. 1929-ben lépett a Né­met Kommunista Ifjúsági Szövetségbe. 1933-ban anti­fasiszta tevékenység miatt letartóztatták és 9 hónapi börtönbüntetésre ítélték. 1935-ben 6 évi fegyházbün­tetésre ítélték. Fegyházbün­tetésének letöltése után 1945-ig a sachsenhauseni és a mauthauseni koncentrációs táborokban raboskodott. 1945 és 1947 között a drez­dai és Karl Marx Stadt-i megyei pártlap főszerkesztő­je, majd 1950-ig a járási pártbizottság első titkára Karl Marx Stadtban és Lip­csében. 1900-től 1953-ig a Halle megyei pártlap — a Freiheit — főszerkesztője. 1954 és 1963 között a NSZiEP KB agitá­­ciós és propaganda osztályá­nak vezetője, 1959-ben a KiB póttagjának, 1963-ban a KB tagjának és PB póttagjának választották, 1967-től a Poli­tikai Bizottság tagja. 1963-tól 1971-ig a Halle megyei pártbizottság első tit­kára volt. 1971 május 12-én az NDK Minisztertanácsá­nak első elnökhelyettesévé, 1973 október 3-án pedig az NDK Minisztertanácsának elnökévé választották. 1963-tól az NDK népi ka­marájának tagja. Több ma­gas állami kitüntetés tulaj­donosa. A távfűtés elterjedése a Szovjetunióban A központi hőellátás, amely­nek óriási jelentősége van a fűtőanyag gazdaságos fel­­használása, a víz és a leve­gő szennyeződésének csök­kentése szempontjából, szé­leskörűen elterjedt a Szov­jetunióban. Minden ötéves tervben komoly összegeket biztosítanak e feladat megol­dására. Napjainkban már 800 szovjet városban tértek át a távfűtésre. Az ország váro­sai és lakott települései há­zainak több mint 50 százalé­kát távfűtéssel látták el, a központi hőforrásból bizto­sítva a melegvíz-ellátást is. A távfűtés fejlesztése le­hetővé teszi, hogy felszámol­ják a kisméretű kazánokat, amelyek a fűtőanyagot ala­csony hatásfokkal égetik el, és komoly mértékben szeny­­nyezik a légkört. Csak Moszkvában a központi hő­ellátás megvalósításával az utóbbi években 3 ezer kis kazánt és több mint 40 ezer kályhát sikerült felszámolni. Szerepüket hatalmas kerüle­ti gázfűtéses hőközpontok vették át. Ez jelentős fűtő­anyag-megtakarítást eredmé­­­nyezett. Szovjet szakemberek számításai szerint a távfűtés fejlesztésével 1970-ig 30 mil­lió tonna üzemanyagot taka­rítottak meg. A jelenlegi öt­éves tervben az SZKP XXIV. kongresszusának út­mutatása alapján a hőerő­művekben újabb 15 millió, kilowatt energiát termelnek, amivel 1975-ig 35—40 millió tonna fűtőanyagot takaríta­nak meg. A hőenergia köz­ponti termelése az ötéves terv során 40 százalékkal emelkedik. A nagyvárosok távfűtésé­nek bevezetése mellett szov­jet gazdasági szakemberek megkezdték a kisebb váro­sok és települések központi hőellátása problémáinak ki­dolgozását, így például a Litván SZZSZK kommunális ellátásának távlati terveit készítő szakemberek igen gazdaságos hőellátási megol­dást dolgoztak ki a kicsiny, kétezer lakosú Salcsinyinkaj település részére. Jelenleg itt 23 kisebb kazán működik. Műszaki és gazdasági számí­tások alapján kiderült, hogy a települést a leggazdaságo­sabban egyetlen hatalmas hőtermelő kazánból láthat­ják el energiával. A hőellá­tás önköltsége így csaknem a felére csökken. Ennek meg­felelően csökken a fűtő­anyag-felhasználás mértéke is. A Szovjetuniónak hatal­mas energiakészletei vannak. Nem fenyeget az energiaéh­ség sem napjainkban, sem a jövőben. Az ország teljes mértékben biztosítani tudja olaj-, gáz- és szénszükségle­tét. Ennek ellenére a termé­szeti kincsek védelme, az energiahordozók gondos, gaz­daságos felhasználása az or­szág gazdaságpolitikájának alapját képezi. A népgazda­ság távlati fejlesztési tervei­ben éppen ezért a jövőben is nagy figyelmet fordítanak a központi hőellátás fejleszté­sére. Gleb Szpiridonov (APNEKS)

Next