Napló, 1974. május (Veszprém, 30. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-01 / 100. szám

2 Francia lapok a portugál eseményekről A francia lapok a portu­gáliai helyzettel foglalkozva hangsúlyozzák: május else­je lesz az első nagy próba­köve annak, hogy zavarta­lan lesz-e a demokratikus fejlődés további útja Portu­gáliában. Az ultrák ugyanis abban reménykednek, hogy május elsején olyan provokációs rendzavarásokra kerül majd sor, amelyek szembefordít­ják a katonákat a néptöme­gekkel. A Figaro azt írja, hogy a maoista irányzatú Lisszaboni fiatalok tüntettek a portugál főváros szívében. A felirat az összeomlott rezsim fasiszta bűnöseinek meg­büntetését követeli. Hosszú idő óta először ma ünnepel­hetik meg szabadon május elsejét Portugáliában. (Telefoto — AP—MTI—RS) Í­jabb fordulat a Watergate-ü­g­yben Napi hírmagyarázatunk ALIG NÉHÁNY NAPPAL azután, hogy egy szövetségi bíróság minden vádpontban ártatlannak találta John Mitchell volt igazságügy — és Maurice Stans volt keres­kedelemügyi minisztert ismét a televízió kamerái elé állt — pontosabban: ült — a maratoni skandalum, a Watergate­­botrány legmagasabb rangú érdekeltje, Richard Nixon, az Egyesült Államok elnöke. Az időzítés egyetlen szempontból sem véletlen. Mind­inkább kiderül, hogy nemcsak az elnök politikai ellenfelei szervezték meg egy forgatókönyv pontosságával azt a szűnni nem akaró eljárást, amelynek reményeik szerint el kellene vezetnie a végrehajtó hatalom legfőbb tisztségvise­lőjének vád alá helyezéséhez. Bebizonyosodott, hogy a Fe­hér Ház védelmezői is gondosan felépítették a helyenként ellentámadásba átcsapó védelmet, amely minden jel sze­rint kezdi meghozni a maga gyümölcseit. Annak, hogy Nixon éppen most jelent meg 35 percre a televízió képernyőjén, az egyik oka feltétlenül a Mitchellel és Stans-szal kapcsolatos felmentő döntés. Az a tény, hogy az elnöki kampány legfőbb szervezője, John Mitchell ár­tatlannak bizonyult, eleve olyan alapot jelent, amelyről tovább lehet lépni. A másik ok valószínűleg az, hogy a Fehér Háznak egyre inkább sikerül kimutatnia: John Dean, a 34 éves volt fő-jogtanácsadó, aki az elnök elleni roham kulcsembereként szerepelt, legalábbis „labilis sze­mélyiség”, aki a saját vélt vagy valóságos szolgálatában nem riadt vissza egyéb érdekek szolgálatától sem. A harmadik, de egyáltalában nem jelentéktelen ok külpolitikai természetű. Küszöbön áll az elnök moszkvai látogatása és ez a szokásosnál is sokkal nagyobb nemzet­közi rivaldafényt jelent. Érthető Nixonnak és környezeté­nek az a kívánsága, hogy ezt a jelentős utazást végre leg­alábbis alaposan lecsökkent belpolitikai ballaszttal te­hesse meg. A 24 vaskos dosszié 1200 oldala, amit az elnök nem­csak az illetékesek, hanem a nyilvánosság rendelkezésére is bocsát, a Fehér Ház szóvivői szerint fordulatot jelent az elhúzódó ügyben. A kifejezés jogosságát ma még nem le­het ellenőrizni, de az biztosnak látszik, hogy valami lé­nyeges máris történt: azok akik a Watergate-ügyet első­sorban az elnök pozitív külpolitikai lépései ellen akarták fordítani, most idegesek. Az pedig már többször kiderült, hogy az ő idegességük általában jót tesz a világbékének... ultrabalos szervezet tagjai máris erőszakos cselekede­tekre izgató röplapokat osz­togatnak. A l’Humanité lisszaboni különtudósítója szerint por­tugáliai demokratikus kö­rökben hangsúlyozzák, hogy „a most következő napok döntőek lesznek”. A fasiz­mus veresége ugyan már véglegesnek látszik, de még nem lehet teljesen kizárni annak lehetőségét, hogy a reakciós ultrák kísérletet tesznek majd a helyzet meg­fordítására, és ennek érde­kében provokációkat fognak elkövetni. Az Iftumanité tudósítója azonban hangsúlyozza: a néptömegeket rendkívüli lel­kesedés hatja át és bár Lisszabonban „még nehéz játszma folyik” a tömegek tudatos, szervezett, felelős­ségteljes és reális alapokon való mozgatása olyan irány­ba billentheti majd a mér­leget, amely lehetővé teszi néhány nagy országos prob­léma demokratikus megol­dását. Nixon ellentámadása... Richard Nixon elnö­k, a „W­atergat­e-üggy­el” kapcso­latban a rádió és a televízió útján fordult az amerikai néphez. Mint közölte: a kép­viselőház jogügyi bizottságá­nak átnyújtja azt a több mint 1200 oldalt, amely a tanácsadóival folytatott be­szélgetéseit rögzítő magneto­fonszalagról készült, erre az ügyre vonatkozóan. Azt is közölte, hogy mindezeket a dokumentumokat a sajtó ren­delkezésére bocsájtjá­k majd. ..Úgy gondolom, hogy az amerikai népnek és a kong­resszusban helyet foglaló képviselőinek ismerniök kell a tényeket és a bizonyítéko­kat — mondotta Nixon. — Azt akarom, hogy ne ma­radjon fenn semmi olyan ké­tely, hogy az elnöknek va­lami titkolni valója lenne eb­ben az ügyben. Minden, amit megelőzően mondtam — igaz. Nem tudtam előze­tesen a Watergate szállodá­ba való behatolásról, sem az ügy elleplezésére irányuló kísérletekről. Amikor pedig tudomást szereztem ezekről, erőfeszítéseim arra irányul­tak, hogy megállapítást nyer­jenek a tények és érvénye­süljön az igazságszolgálta­tás.” „Mi a nagy lehetőségek korszakában élünk, — foly­tatta az elnök. — Olyan időkben élünk, amikor meg­van a lehetőség a közel-ke­leti béke biztosítására. Vé­gül pedig részesei vagyunk annak a folyamatnak, amely az emberiség által a nukleá­ris fegyverzet korlátozásához fűzött remények megvalósí­tása felé vezet, annak a fo­lyamatnak, amely folytató­dik, amikor néhány hét múl­va Moszkvában ismét talál­kozom a Szovjetunió veze­tőivel. Azon az úton va­gyunk, amely a jelenlegi és a jövő nemzedékek tartós békéjének megteremtéséhez vezet. Az Egyesült Államo­kon belül fontos munkát kell elvégeznünk az infláció kor­látozására, az energetikai erőforrások fejlesztése és a gazdaság erősítése érdekében. Minden nap, amelyet a Wa­­tergate-ügy felemészt, elve­szett nap annak a munká­nak a számára, amelyet az elnöknek és a kongresszus­nak kell végeznie az ameri­kaiak jólétét, biztonságát és életét érintő fontos problé­mák megoldásáért” — mon­dotta Nixon. Hazaérkezett Kubából Czinege Lajos Kedden reggel hazaérke­zett Kubából a Czinege La­jos vezérezredes, honvédelmi miniszter vezette katonai küldöttség, amely Raul Cast­ro Ruz altábornagy, a kubai forradalmi fegyveres erők miniszterének meghívására hivatalos, baráti látogatást tett a távoli testvérországban. A küldöttség fogadására a Ferihegyi repülőtéren meg­jelent Csémi Károly altábor­nagy, honvédelmi minisz­tériumi államtitkár, Papp Dezső, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese, va­lamint a Honvédelmi Mi­nisztérium katonai tanácsa és a tábornoki kar több tag­ja. Jelen volt C. J. Pérez, a Kubai Köztársaság ideigle­nes ügyvivője is. — NAPLÓ — 1974. május 1. szerda Baráti munkalátogatás után M­ár az előjelek is kedvezőek vol­tak, amikor a múlt hét végén Joszip Broz Tito és Kádár János a magyar és a jugoszláv tárgyalócsoport élén ta­lálkozott egymással fővá­rosunkban. A jugoszláv lapok kiemelték, hogy Ti­to elnök budapesti „bará­ti munkalátogatásán köz­vetlenül és kötetlenül cse­rélhetnek véleményt” a tárgyaló felek. A belgrá­di Borba kiküldött mun­katársa tudósításában nemcsak az államfőnek kijáró, legnagyobb tisz­teletadásról számolt be, hanem a meleg baráti hangulatról is. ..Az ál­talános benyomás, hogy a fogadtatásban megnyil­vánult Kádár és Tito elv­társ személyes barátsága” — jelentette lapjának, a legnépszerűbb belgrádi újság, a Politika „Az együttműködés tartós hídjai” címmel közölte a látogatás eseményeit. Tito elnök azóta haza­utazott, s a magyar—ju­goszláv tárgyal­ásokról megjelent a közös közle­mény. Ez rögzíti a Kádár János brioni látogatása óta a magyar—jugoszláv viszonyban bekövetkezett, örvendetes fejlődés, hang­súlyozva, hogy a két or­szág kapcsolata sokrétű­en fejlődik, aminthogy szélesedik az MSZMP és a JKSZ együttműködése is. A kölcsönös megisme­rést segítik időről-időre a két ország vezetői kö­zött:a véleménycserék, s az eddigi, kézzelfogható fejlődés kedvező feltéte­leket alakított ki a hosz­­szútávú együttműködés­hez. Része van ebben a magyar—jugoszláv gazda­sági együttműködési bi­zottságnak. El ne feled­jük a közelmúlt esemé­nyei közül: a nemrég aláírt egyezmény az Ad­ria olajvezeték megépíté­séről nem az egyedüli je­le gazdasági kapcsolata­ink bővülésének. A leg­utóbbi egy év alatt a ma­gyar—jugoszláv árucsere mintegy 30 százalékkal nőtt, s az idén valószínű­leg eléri a 170 millió dol­­­­lárt, ami viszont távolról sem jelenti azt, hogy e té­ren, különösen a terme­lési kooperációban min­den lehetőséget kimerí­tettünk volna." A magyar—jugoszláv közlemény rámutat, hogy a szívélyes és elvtársi légkörben folytatott meg­beszélés jól szolgálta a két párt, a két ország ba­ráti együttműködésének ügyét. A két állam együttműködése megfelel a két szocialista ország és népe érdekeinek. Ma­gyarország és Jugoszlávia tiszteletben tartja a szo­cializmus építése útjainak és a két ország nemzet­közi helyzetének sajátos­ságait. A nemzetiségek javára tett minden lépés hozzájárult népeink ba­rátságának elmélyítésé­hez, kapcsolataink erősí­tése pedig a szocializmus, a haladás, a béke érde­keit szolgálja. Az alapvető nemzetkö­zi­ kérdésekben a magyar és a jugoszláv álláspont megegyezik, vagy közel áll egymáshoz. A két tár­gyaló csoport üdvözölte a nemzetközi feszültség csökkenését, de figyel­meztetett arra, hogy lé­teznek az enyhülést ve­szélyeztető gócok, ame­lyeknek felszámolásáért harcolni kell. Mindkét or­szág változatlanul készen áll arra, hogy további erőfeszítéseket tegyen a tartós békéért, a nem­zetközi biztonság erősí­téséért, a békés egymás mellett élés elvének ér­vényesítéséért. J­oszip Broz Tito,­r az eredményes tárgyalás után baráti látogatásra hívta meg Kádár Jánost Jugo­szláviába, a kölcsönös vé­leménycsere gyakorlatát tehát minden jel szerint tovább folytatjuk úgy, amint az megfelel népe­ink. Terven felül — határidőn belül (Folytatás az első oldalról) Az építőipar egyik fontos szigetelő alapanyagának elő­állítója a Könnyűbeton és Szigetelőanyagipari Válla­lat. Tapolcai gyáregysége — figyelembe véve a növekvő igényeket — a kongresszusi munkaverseny keretében vállalta, hogy tervét már 1974 novemberében befeje­zi, s a hátralévő hetekben 370 tonna szigetelőanyaggal tetézi meg termelését. Ugyanakkor a bazaltgyapot gyártásához szükséges­ alap­anyagok közül a koksz mennyiségét 5 százalékkal csökkentik. Figyelemre mél­tóak a gyáregységek szo­cialista kollektíváinak azok a vállalásai is, amelyekkel garantálják a gyár termé­keinek minőségi javulását. A munkaidő fokozatosabb kihasználása, a termelékeny­ség növelése, a munkafe­gyelem — eszköze e válla­lás teljesítésének. Nem fe­ledkeznek meg a szocialista brigádok — melyek kezde­ményezői voltak a verseny­nek Tapolcán — azokról a társadalmi munkafelaján­lásokról sem, melyeket a különböző általános iskolák­kal kötött szocialista együtt­működési szerződésekben ígértek meg. Vállalták, hogy a tervezettnél több órát for­dítanak az iskolák szépíté­sére, gyarapítására. A miniszteri dicsérő ok­levéllel kitüntetett Ajkai Timföldgyár és Alumínium­kohó ez évi feladatai nehéz próba elé állítják a gyár dolgozóit. De éppen a kong­resszusi verseny keltette újabb lendület, lelkesedés lehet biztosítéka a tervek teljesítésének. Hiszen a szo­cialista brigád-értekezlete­ken, az ünnepélyes terme­lési tanácskozásokon a dol­gozók vállalták többek kö­zött, hogy ez évben terven felül 4 ezer tonna timföldet adnak a népgazdaságnak. Alumíniumból 100 tonnával, a piacon közkedvelt forma­öntvényből ugyancsak 100 tonnával többet kívánnak előállítani. Emellett ígére­tet tettek a gyártási költsé­gek csökkentésére. A testvéri együttműködés negyedszázada Mihail Leszecsko, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese A Kölcsönös Gazda­sági Segítség Tanácsa a tör­ténelem első olyan nemzetkö­zi gazdasági szervezete, amelyben a szocialista or­szágok vesznek részt. Ezek az államok ma több mint 366 millió embert összefogó, egységes, dinamikusan fej­lődő iparral, gépesített kor­szerű mezőgazdasággal, óriá­si tudományos-technikai tel­jesítőképességgel rendelkező közösséget alkotnak. A KGST-országok népgaz­dasági fejlődésének legjel­lemzőbb vonása az, hogy történelmileg rendkívül rö­vid idő alatt kivétel nélkül mindegyik nagy eredménye­ket ért el a nemzetgazdaság fejlesztésében, az új élet épí­tésében, fejlett iparral és korszerű mezőgazdasággal rendelkező állammá vált a tagországok többsége, s együttesen az egész világgaz­daság igen jelentős részét alkotják. Ezt néhány adat is szem­lélteti. A világ ipari terme­lésének 1950-ben 18 száza­lékát, tavaly már 33 száza­lékát adták a szocialista gaz­dasági közösség országai. A KGST-országok nemze­ti jövedelme 1973-ban az 1950-esnek 5,7-szerese, az ipari termelés pedig 8,4-sze­­rese volt. Összehasonlításul megemlítem, hogy a fejlett tőkés országokban ugyanezen idő alatt a megfelelő útmu­tatók a következőek: 2,8- szeres, illetve 3,4-szeres. A tagállamokban jelentős változások történtek a gaz­dasági fejlődés közelítésé­ben, a színvonal kiegyenlí­tődésében. A múltban kevés­bé fejlett iparral rendelke­ző országok gyorsított üte­mű iparosítása nagy és je­lentős változásokat okozott a társadalmi termelés szerke­zetében. A gyors ütemű gazdasági fejlődés, a bővülő együttmű­ködés és a kölcsönös segít­ség lehetővé tették a KGST- be tömörült országok külke­reskedelmi forgalmának je­lentős növekedését. Ennek értéke 1951-től 1972-ig csak­nem 9-szeresére emelkedett és meghaladta a 68 milliárd rubelt, amelynek mintegy kétharmadát az egymás kö­zötti kölcsönös szállítások ad­ták. A szilárd és állandó gazdasági kapcsolatok és a tervszerű áruforgalom a tag­országok nemzetgazdaságai­nak biztonságos fejlődését szolgáló fontos tényezői. A KGST-államok együttműködését valamennyi résztvevő egyenjogúsága és a kölcsönös előnyök jellemzik. Ez alól a Szovjetunió sem kivétel. Internacionalista kö­telességéhez híven nagy se­gítséget és támogatást nyúj­tott a testvérállamoknak, kü­lönösen a nehézipari ágaza­taik megteremtésében, a vas- és színesfém kohászati üze­mek építésében, modern fel­szerelésében, a kőolajfeldol­gozó­, a gépipar, az energe­tika és más iparágak megte­remtésében. A Szovjetunió állandóan növeli a különfé­le nyersanyag, fűtőanyag és más keresett cikkek szállítá­sát. Ennek eredményeként a KGST-államok ellátása ma­gas színvonalú, s ez mente­síti őket a tőkés világpiac konjunkturális ingadozásai­nak kedvezőtlen hatásától. A Szovjetunió szerepéről szólva mindig a KGST-orszá­gok gazdasági kapcsolatai­nak kölcsönösségéről beszé­lünk, nem feledkezve meg arról a fontos szerepről, amelyet a testvéri országok játszanak a szovjet népgaz­daság fejlődésében. Ezt a sa­játosságot az SZKP XXIV. kongresszusán elhangzott be­számolóban Leonyid Brezs­­nyev úgy jellemezte, hogy a szovjet népgazdaság az el­múlt öt évben a KGST tag­országoktól 54 vegyipari gyárberendezést kapott. A szovjet tengeri flotta új ha­jóterének 38 százaléka a testvéri országok hajógyárai­ból került ki. A KGST-álla­mok beruházásokkal vesznek részt a szovjet népgazdaság nyers- és fűtőanyagipari ága­zatainak fejlesztésében, a fémkohászat, a műtrágya és a cellulóz-gyártás növelésé­ben. A testvéri országok sokféle közszükségleti cikket is szállítanak a Szovjetunió­ba. Az utóbbi években minő­ségileg új szakaszba lépett a KGST-államok gazdasági és tudományos-technikai együttműködése. A Kölcsö­nös Gazdasági Segítség Ta­nácsának 25. ülésszakán el­fogadták a tagországok gaz­dasági, integrációjának fej­lesztését, az együttműködés elmélyítését és tökéletesíté­sét szolgáló távlati komplex programot. Ez kiterjed az együttműködés minden terü­letére, szerves egységbe fog­ja azokat, érinti a legfőbb termelési ágakat, a tudo­mányt­ és a technikát, a ke­reskedelmet, a valuta és pénzügyeket, a szerződéses és jogi alapokat. A testvéri államok ma az új, 1980-ig terjedő ötéves tervek egyeztetésének leg­fontosabb szakaszánál tarta­nak, s egész ágazatok fejlesz­tésének problémáit komplex módon oldják majd meg. Példaként említhe­tem a KGST-államok növek­vő nyers- és fűtőanyag igé­nyének kielégítését. Korunk­ban ezt csak valamennyi, vagy a testvéri országok zö­mének összefogásával lehet megoldani, a pénzügyi, anya­gi és munkaerőtartalékok egyesítésével lehet megte­remteni a szükséges terme­lő kapacitásokat és szállítási rendszereket. Ugyancsak fontos a tag­országok termelékeny, kor­szerű gépekkel való ellátása. Ennek megoldása szintén új utakat és módszereket igé­nyel. A Komplex program­ban azért kapott helyet a nagy nemzetközi gazdasági egyesülések létrehozásának gondolata. Ezek betölthetik a korszerű technikai színvo­nalú és jó minőségű, ver­senyképes gépipari cikkeket tervező, termelő és értékesítő szocialista konzorciumok sze­repét. E téren az első lépéseket jelentik az olyan nemzetközi gazdasági szervezetek, mint az Interatomenergo, az Inter­­textilmas, az Interatominszt­­rument. Az integráció új, hatékony formáinak bevezetését és tö­kéletesítését szolgálja az a közelmúltban aláírt egyez­mény is, amelynek alapján a KGST-ország részt vesz a Vinnyicától Albertirsáig hú­zódó, 750 kilovoltos nemzet­közi távvezeték építésében és üzemeltetésében.

Next