Napló, 1974. szeptember (Veszprém, 30. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-01 / 204. szám

Magyar vezetők üdvözlő távirata a Vietnami Demokratikus Köztársaság megalakulásának 29. évfordulója alkalmából Le Duan elvtársnak, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottsága első titkárának Ton due Thang elvtársnak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnökének Pham Van Dong elvtársnak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság Kormánya elnökének Hanoi Kedves elvtársak! A Vietnami Demokratikus Köztársaság megalakulásának 29. évfordulója alkalmából a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköz­­társaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és egész dolgozó népünk nevében forró elvtársi üdvözletünket és szívből jövő jókívánságainkat küldjük önöknek és a testvéri vietnami népnek. A Vietnami Demokratikus Köztársaság, forradalmi tapasz­talatokban gazdag pártja és kormánya vezetésével, eredmé­nyes harcot folytat az imperializmus és dél-vietnami csat­lósainak agresszív törekvései ellen, a hős vietnami nép nem­zeti érdekeinek biztosításáért, a vietnami háború befejezé­séről és a béke helyreállításáról szóló párizsi megállapodás maradéktalan teljesítéséért, az ország újraegyesítéséért, Viet­nam és egész Indokína békéjéért. Őszinte elismeréssel értékeljük azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a testvéri vietnami nép a háború sebeinek begyó­­gyítása, az ország újjáépítése és a szocialista társadalom si­keres építése érdekében tesz. A magyar dolgozókat különös örömmel töltik el azok az eredmények, amelyeket a Viet­nami Demokratikus Köztársaság népe a politikai, a gazda­sági és kulturális élet területén elért. Biztosak vagyunk abban, hogy a bátor és tehetséges viet­nami nép forradalmi harcának jelenlegi szakaszában újabb kimagasló eredményeket ér majd el. Biztosíthatjuk önöket elvtársak, hogy a magyar nép — ahogy a honvédő háború idején, úgy most is — önök mellett áll. Történelmi felada­taik teljesítésében számíthatnak pártunk, kormányunk és népünk internacionalista szolidaritására és cselekvő támoga­tására. Nagy nemzeti ünnepükön, a Vietnami Demokratikus Köz­társaság megalakulásának 29. évfordulója alkalmából szív­ből kívánunk önöknek, a testvéri vietnami népnek kiemel­kedő sikereket a szocializmus építésében, a békéért, a tár­sadalmi felemelkedésért, országuk egyesítéséért folytatott igazságos harcukban. Budapest, 1974. augusztus 31. Elvtársi üdvözlettel. 2 — NAPLÓ — 1974. szeptember 1. vasárnap Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Fock Jenő, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Vasúti katasztrófa Jugoszláviában Súlyos vasúti szerencsét­lenség történt pénteken a késő esti órákban Jugoszlá­viában: 22.40 órakor a zág­rábi főpályaudvar közelé­ben egy éles kanyarban kisiklott a Hellas-ex­­press Dortmund felé tartó mentesítő szerelvénye. Nyolc kocsija — az útjába eső ve­­zetékpóznákat kidöntve le­zuhant a vágány melletti töltésről és magával rántot­ta a magasfeszültségű áram­­vezetékeket. Szombat délig 120 holttes­tet emeltek ki a Belgrád— dortmundi expressz roncsai alól és előreláthatólag szá­molni lehet azzal, hogy to­vábbi harminc-ötven áldo­zat van a roncsok között A legfrissebb tudósítások szerint valószínűleg hibás váltóállítás, vagy a megen­gedettnél nagyobb sebesség okozta a katasztrófát. Raul Roa életrajza Dr. Raul Roa, a Kubai Köztársaság külügyminisz­tere 1939. április 18-án szü­letett Havannában. Az ot­tani egyetemen közjogi és polgári jogi doktorátust szerzett. A havannai egye­tem közjogi és társadalom­tudományi fakultásán törté­­nelemprofesszor. Az egyete­men társadalomtant és tár­sadalomfilozófiát oktatott és a fakultás igazgatója volt. Diákéveitől kezdve tevé­kenyen részt vett a kubai népnek a nemzeti és társa­dalmi felszabadulásért ví­vott forradalmi harcában. Machado és Batista diktatú­rái alatt üldözték, bebörtö­nözték, száműzték. A forra­dalmi kormánynak nagykö­vete volt az Amerikai Álla­mok Szervezeténél. 1959-től a forradalmi kormány kül­ügyminisztere. Tagja a Ku­bai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának. Dr. Raúl Roa széleskörű tudományos és irodalmi te­vékenységet fejt ki. Irodal­mi munkásságában elsősor­ban esszéíró, szinte vala­mennyi jelentős kubai témá­ról írt irodalmi szinten. Cik­keinek, tanulmányainak gyűjteménye felöleli az iro­dalom, a filozófia, a szocio­lógia és a politika számos területét. A folyóiratokban közölt nagyszámú cikk, kri­tika, esszé mellett több ku­bai költő kötetét rendezte sajtó alá. Az élet nevében Szeptember 1-e: a fasizmus elleni harc nemzetközi napja V­ an min tűnődnie mostanában az if­jabb generációnak. Főleg azokra gondolok, akik nem élték át a háborút, de nézik a televízió ..Nagy csa­táit”, vagy látták a múlt vasárnap a ..Rögtönítélő bí­róságot”. Ép elméjű, nor­mális, tisztességes embert, akárhány éves, elképeszt­ő gondolat: hogyan történhe­tett mindez a huszadik szá­zadban, s „Európa egyik legműveltebb államában” ? Miképp eshetett meg az eszeveszett háború, s mind­az, ami vele járt? Lehetnek, persze, akik kézlegyintéssel intézik el az egészet, mondván. ..Elegünk van már a borzalmakból, mi élni akarunk!” Ma, har­minchat éve az első lövé­seknek, azt hiszem, éppen hozzájuk kell szólnunk. A hitler-szörny, a náci métely, a tébolyult terror ugyanis még nem egészen múzeumi tárgy. Kell-e emlékeztetni arra, hogy a fasiszta düh, a faj­gyűlölet, a pokolgép-argu­mentáció hol itt, hol ott üti fel a fejét? Hát arra, hogy néhol, némelyek nem is lát­nak­ más kiutat a tőkés világ periodikus válságából? Nem rajtuk múlik, hogy nem bo­ríthatják vérbe és lángba az egész világot. A tv-filmek emlékeztet­nek. Arra, hogy ha a szörny bárhol mozgolódik, ne en­gedjük felemelni fejét, fész­kében tapossuk szét. Éppen azért, mert elegünk volt a borzalmakból, mert élni akarunk. (n. a.) Nagygyűlések Zircen, Várpalotán, Ajkán (Folytatás az 1. oldalról) télhetetlenül bevésték nevü­ket a magyar munkásmozga­lom történetébe. Bátran szembeszálltak a tőkések kí­méletlen profitéhségével, az úri Magyarország gyilkos ter­rorjával.” Kovács Sándor a NIM és a BDSZ képviseletében hat bányászdolgozónak a bányá­szat kiváló dolgozója, illetve húsz dolgozónak a bányász szolgálati érdemérem arany, 63 bányásznak a szolgálati érdemérem ezüst, 130 dolgo­zónak pedig az érdemérem bronz fokozata kitüntetést nyújtotta át. A kongresszusi versenyben legkiválóbb ered­ményit elért 13 szocialista brigád dolgozóinak több mint 130 ezer forintot osztottak ki. A kitüntetéseket és jutalma­kat Martinkó Mátyás, a Vár­palotai Szénbányák Vállalat igazgatója nyújtotta át. Az ünnepi beszéd után a várpa­lotai bányászzenekar, a Bé­ke kórus, a bányász tánc­­együttes, valamint a körmöc­­bányai városi fúvószenekar adott nívós kultúrműsort. Ajkán már a kora reggeli órákban megkezdődtek a bá­nyásznap ünnepségei. Reggel 9 órától a parkerdőben sport­műsorok, lövészversenyek, repülőmodell-bemutatók, ki­állítások, a városi úttörő-ze­nekar és kispályás labdarú­góműsorok szórakoztatták a résztvevőket. Délután 16 óra­kor a régi bányánál Horváth Gyula, az ajkai szénbányák, Kóber Ferenc, a Jókai-bánya és Forintos Lajos, a padragi szénbánya igazgatója, vala­mint az ünnepségre érkezett vendégek megkoszorúzták az 1909-es nagy bányaszeren­csétlenség 54 hősi halottjá­nak márvány emléktábláját. Ezután Sípos Ferenc, az aj­kai szénbányák pártszerveze­tének titkára köszöntötte a parkerdőben rendezett nagy­gyűlés résztvevőit, majd Tóth István, a megyei pártbizott­ság titkára mondott ünnepi beszédet. Az ünnepség szónoka em­lékeztetett az 55 évvel ez­előtti, 1919. szeptember 6-án eldördült tatabányai csendőr­­sortűzre, amely 11 bányász életét oltotta ki. „Büszkék le­hetünk arra — mondotta —, hogy megyénkben is, Vár­palotán, Ajkán, Úrkúton so­kan követték a nógrádi, ta­tabányai és más megyei bá­nyásztestvérek példáját, sztrájkokkal, tüntetésekkel tiltakoztak a terror, a kizsák­mányolás és az elnyomás el­len.” A megyei pártbizottság tit­kára rámutatott arra, hogy a IV. ötéves terv állami és vállalati forrásaiból elő­irányzott nehézipari beruhá­zásokból a bányászat körül­belül mintegy 25 milliárd fo­rinttal részesedik. A Minisz­tertanács 1974 júliusi határo­zatában foglalt feladatoknak megfelelően az V. ötéves tervben tízezer bányászla­kást építünk fel, ezzel is se­gítjük a szánbányászat mun­kaerőgondjainak megoldását. Az ország villamosenergia­­igényeinek erőteljes növeke­dése szükségessé teszi az új, szénbázisra épült erőművek kihasználását és az ehhez ha­sonló újak felépítését. Ennek következtében a hazai szén­bányászat termelését növelni kell, nemcsak a jelenleg mű­ködő szénbányaüzemek to­vábbi fejlesztésével, hanem újabb bányák nyitásával is. Az ajkai szénmedence bá­nyászdolgozóinak munkáját elismerő, a kongresszusi ver­senyben elért erdményeket méltató szavak után az ün­nepségen több dolgozónak adták át a bányász szolgála­ti érdemérem, a bányászati kiváló dolgozója kitüntetése­ket. A résztvevőket az Or­szágos Rendező Iroda és a bányák vezetői színvonalas esti műsorral köszöntötték. Várpalotán, Slamovics Zoltán, a megyei párt-vb tagja ünnepi köszöntőjét mondja Heti világhíradó HÉTFŐ: AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA: Befejeződnek az algíri tárgyalások, Portugália elismeri Bissau-Guinea függetlenségét. — A szovjet űrprogram keretében felbocsátják a Szojuz—15 űrhajót. — Etió­piában államosítják a császári család palotáit. KEDD: Görögország és Ciprus elfogadja a válság megoldására tett szovjet javaslatot. — Giscard francia elnök televí­ziós beszéde. — Kormányalakítás Izlandon. — Súlyos harcok Dél-Vietnamban és Kambodzsában. SZERDA: A szlovák nemzeti felkelés évfordulójának ünnep­ségei Besztercebányán. — Ford első sajtóérte­kezlete. — Összetűzések Cipruson. CSÜTÖRTÖK: összeül a Biztonsági Tanács a ciprusi menekültek problémájának megtárgyalására. — A tengerjogi kon­ferencia záróülése Caracasban. PÉNTEK: Nyugatnémet—olasz csúcstalálkozó. — Újabb tömeges­ letartóztatások Chilében, megjelenik a kommunista párt illegális lapja. SZOMBAT: . . Raúl Roa kubai külügyminiszter hazánkba érkezik. — A bolíviai elnök lemond, majd visszavonja elhatározá­sát, antikomm­un­ista nyilatkoza­tokra ragadtatta el magát, ugyanakkor a haditengerészet vezetői s a „kapitányok mozgalmának” képviselői a demokratikus átalakulás még következetesebbé tétele mel­lett szálltak síkra. Ez a megoszlás, amellyel reálisan számolni kell, s amely nyil­vánvalóan kihat majd a to­vábbi fejleményekre, felvil­lanthatja a korántsem egy­szerű frontvonal"'"’*. A ha­ladó pártok különösen fon­tosnak tartják az együttmű­ködést a Fegyveres Erők Mozgalmával, hiszen így le­het elejét venni egy esetle­ges puccskísérletnek. A forrongó Portugália nem elszigetelt jelenség — bele­illik a NATO déli szárnyá­nak alapvető mesinsz'á’-a amely ma elsőszámú témája a legkülönbözőbb irányzatú hírmagyarázatoknak. Cipru­son ugyanis változatlanul za­varos a helyzet, de nem csökkentek a török-görög ellentétek sem. A Biztonsági Tanács a héten ciprusi ké­résre ült össze s többszöri halasztás után, egyhangú ha­tározat született a menekül­­tek ügyéről, más humanitá­rius kérdésekről, felszólítot­ták a feleket a tűzszünet be­tartására is. A tanácskozás nem volt hiábavaló, mivel a hétc­'ávo-ei lakosú szigeten legalább százötvenezer fől­­dönfutóval kell számolni, s a héten többízben történtek kölcsönös vádaskodások, a fegyverszünetet sértő inci­densek nyomán. Megint, ki­tűnt azonban, hogy a tüneti, felületi kezelés nem elegen­dő, igazi rendezésre van szükség, ahogyan az­t a Szov­jetunió javaslata indítvá­nyozta. Görögország és Ciprus el­fogadta a szovjet kezdemé­nyezést, tehát a ciprusi kér­désnek a biztonsági tanácsi keretek között történő meg­vitatását. Törökország, udva­rias formák között, de visz­­szautasította, hasonló állás­pontra helyezkedett, nyerseb­ben, Washington és London. Az amerikai diplomácia mintha átnyergelt volna An­karára — egy amerikai lap szellemes megállapítása sze­rint a NATO katonai szerve­zetéből történt görög kivonu­lásnál már csak az lett vol­na kellemetlenebb az Egye­sült Államok számára, ha Törökország teszi meg ugyan­ezt a lépést. (A török had­sereg ugyanis két és félszer nagyobb erőt képvisel a gö­rög erőknél, s Törökország a Szovjetunióval határos!) Ter­mészetesen Washington sze­retne két vasast a tűzben tarkí­tani, és Athénnal sem kíván szakítani. Mindezt könnyebb elgondolni, mint megvalósí­tani. A két szövetséges kö­zött egyelőre nem kerülhe­tett sor az amerikai külügy­miniszter „ingázó diplomá­ciájára”, pedig sokan ebben látták volna a csodaszert. Igaz, más sajtóorgánumok az ellenkező végletbe estek, s úgy írtak a ciprusi csődtö­megről, mint „Kissinger Wa­­tergate-jéről.. A déli szárny negyedik tagja, Olaszország, belső álla­mi krízissel küzd. Azok a válságjelenségek, amelyek többé-kevésbé valamennyi nyugat-európai országban ki­mutathatók voltak az elmúlt időszakiban, félelmetes sűrű­ségben és koncentrációban mutatkoznak Olaszországban. A nyugatnémet—olasz csúcs­­találkozón adott volt a té­ma, miként tudná az NSZK és a Közös Piac Olaszorszá­got a víz felett tartani. Szó­ba kerültek új kölcsönök, a régi tartozásokat hosszabbít­ják, de Itália szanálásához és rendbehozatalához elsősor­ban belső változásokra lenne szükség. (A héten érdekes nyilatkozatok hangzottak el a kereszténydemokrata párt több frakciója és a szocialis­ta jobbszárnyhoz tartozó Nenni részéről; egyaránt a kommunistákkal való párbe­szédet sürgették.) Lenne megoldás a szétzilált Dél-Európában: demokrá­cia megszilárdítása Portugá­liában; a ciprusi kérdés megfelelő nemzetközi fórum elé utalása; a „történelmi kompromisszum” Olaszor­szágban, a kommunistáik be­vonásával. Csakhogy ez gyö­keresen más arculatot adna a NATO déli szárnyának, Wa­shington­ban és Brüsszelben pedig ezt akarják a legke­vésbé ... Így látja a hetet, kommentátorunk Réti Ervin: Megingott a NATO déli szárnya A világ legrégibb gyarma­ta rövidesen elnyeri függet­lenségét. A portugál hajósok jó öt évszázaddal ezelőtt, úton India felé tűzték ki a luzitán lobogót a guineai partokra. A hét első napján azonban eredményesen feje­­ződtek be az algériai fővá­rosban folytatott tárgyalások és szeptember második he­tében Bissau Guinea Köz­társaság hivatalosan is ön­állóságot nyer. A légihidat már üzembe helyezték, a portugál expedíciós hadsereg alakulatait gyors ütemben szállítják haza. A „dekolonizációnak”, vagyis a portugál gyarmat­­birodalom felszámolásának folyamatában azonban ez a lépés ígérkezett legköny­­nyebbnek. Három okból is: Bissau-Guinea viszonylag kis területű és nem bír különö­sebb gazdasági jelentőséggel; az országban jóformán nin­csenek portugál telepesek; a felszabadító mozgalmat a ha­ladó PAIGC párt vezeti. Az egységes irányítás és fellé­pés nemcsak a harc eredmé­nyességét biztosította, de a szabad területeken már meg­szervezték a népi hatalmat. A másik két afrikai gyar­maton sokkal bonyolultabb a kép. Angolában például je­lentős természeti kincsek vannak (kőolajtermelése pl. önállóvá tette Portugáliát); az anyaországbeli telepesek száma másfélmillió; s ami a legnagyobb gondot okozza, hogy a felszabadító erők egységét nem sikerült bizto­sítani, a különböző csoportok egymással hadakoznak. Ha­sonló veszély áll fenn Mo­­zambikban, ahol különböző iszakadár szervezetek megpró­bálják kétségbe vonni a küz­delmet ténylegesen vezető FRELIMO szerepét. Ezek a tényezők önmaguk­ban is bonyolulttá teszik a kibontakozást, de a legna­gyobb nehézséget a lisszabo­ni politikai bizonytalanság jelenti. Az­ áprilisi fordulat során szétvert jobboldal, minden jel szerint, megpró­bálja újjászervezni sorait. A káros vadsztrájkok­tól a Sa­lazar szülővárosában lezaj­lott nyílt fasiszta provokáció­ig számos nyugtalanító ese­mény történt Portugáliában. Összeütközések voltak a fegy­veres erők testületén belül is, néhány tábornok jobboldali.

Next