Napló, 1974. szeptember (Veszprém, 30. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-01 / 204. szám
Magyar vezetők üdvözlő távirata a Vietnami Demokratikus Köztársaság megalakulásának 29. évfordulója alkalmából Le Duan elvtársnak, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottsága első titkárának Ton due Thang elvtársnak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnökének Pham Van Dong elvtársnak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság Kormánya elnökének Hanoi Kedves elvtársak! A Vietnami Demokratikus Köztársaság megalakulásának 29. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és egész dolgozó népünk nevében forró elvtársi üdvözletünket és szívből jövő jókívánságainkat küldjük önöknek és a testvéri vietnami népnek. A Vietnami Demokratikus Köztársaság, forradalmi tapasztalatokban gazdag pártja és kormánya vezetésével, eredményes harcot folytat az imperializmus és dél-vietnami csatlósainak agresszív törekvései ellen, a hős vietnami nép nemzeti érdekeinek biztosításáért, a vietnami háború befejezéséről és a béke helyreállításáról szóló párizsi megállapodás maradéktalan teljesítéséért, az ország újraegyesítéséért, Vietnam és egész Indokína békéjéért. Őszinte elismeréssel értékeljük azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a testvéri vietnami nép a háború sebeinek begyógyítása, az ország újjáépítése és a szocialista társadalom sikeres építése érdekében tesz. A magyar dolgozókat különös örömmel töltik el azok az eredmények, amelyeket a Vietnami Demokratikus Köztársaság népe a politikai, a gazdasági és kulturális élet területén elért. Biztosak vagyunk abban, hogy a bátor és tehetséges vietnami nép forradalmi harcának jelenlegi szakaszában újabb kimagasló eredményeket ér majd el. Biztosíthatjuk önöket elvtársak, hogy a magyar nép — ahogy a honvédő háború idején, úgy most is — önök mellett áll. Történelmi feladataik teljesítésében számíthatnak pártunk, kormányunk és népünk internacionalista szolidaritására és cselekvő támogatására. Nagy nemzeti ünnepükön, a Vietnami Demokratikus Köztársaság megalakulásának 29. évfordulója alkalmából szívből kívánunk önöknek, a testvéri vietnami népnek kiemelkedő sikereket a szocializmus építésében, a békéért, a társadalmi felemelkedésért, országuk egyesítéséért folytatott igazságos harcukban. Budapest, 1974. augusztus 31. Elvtársi üdvözlettel. 2 — NAPLÓ — 1974. szeptember 1. vasárnap Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Fock Jenő, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Vasúti katasztrófa Jugoszláviában Súlyos vasúti szerencsétlenség történt pénteken a késő esti órákban Jugoszláviában: 22.40 órakor a zágrábi főpályaudvar közelében egy éles kanyarban kisiklott a Hellas-express Dortmund felé tartó mentesítő szerelvénye. Nyolc kocsija — az útjába eső vezetékpóznákat kidöntve lezuhant a vágány melletti töltésről és magával rántotta a magasfeszültségű áramvezetékeket. Szombat délig 120 holttestet emeltek ki a Belgrád— dortmundi expressz roncsai alól és előreláthatólag számolni lehet azzal, hogy további harminc-ötven áldozat van a roncsok között A legfrissebb tudósítások szerint valószínűleg hibás váltóállítás, vagy a megengedettnél nagyobb sebesség okozta a katasztrófát. Raul Roa életrajza Dr. Raul Roa, a Kubai Köztársaság külügyminisztere 1939. április 18-án született Havannában. Az ottani egyetemen közjogi és polgári jogi doktorátust szerzett. A havannai egyetem közjogi és társadalomtudományi fakultásán történelemprofesszor. Az egyetemen társadalomtant és társadalomfilozófiát oktatott és a fakultás igazgatója volt. Diákéveitől kezdve tevékenyen részt vett a kubai népnek a nemzeti és társadalmi felszabadulásért vívott forradalmi harcában. Machado és Batista diktatúrái alatt üldözték, bebörtönözték, száműzték. A forradalmi kormánynak nagykövete volt az Amerikai Államok Szervezeténél. 1959-től a forradalmi kormány külügyminisztere. Tagja a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának. Dr. Raúl Roa széleskörű tudományos és irodalmi tevékenységet fejt ki. Irodalmi munkásságában elsősorban esszéíró, szinte valamennyi jelentős kubai témáról írt irodalmi szinten. Cikkeinek, tanulmányainak gyűjteménye felöleli az irodalom, a filozófia, a szociológia és a politika számos területét. A folyóiratokban közölt nagyszámú cikk, kritika, esszé mellett több kubai költő kötetét rendezte sajtó alá. Az élet nevében Szeptember 1-e: a fasizmus elleni harc nemzetközi napja V an min tűnődnie mostanában az ifjabb generációnak. Főleg azokra gondolok, akik nem élték át a háborút, de nézik a televízió ..Nagy csatáit”, vagy látták a múlt vasárnap a ..Rögtönítélő bíróságot”. Ép elméjű, normális, tisztességes embert, akárhány éves, elképesztő gondolat: hogyan történhetett mindez a huszadik században, s „Európa egyik legműveltebb államában” ? Miképp eshetett meg az eszeveszett háború, s mindaz, ami vele járt? Lehetnek, persze, akik kézlegyintéssel intézik el az egészet, mondván. ..Elegünk van már a borzalmakból, mi élni akarunk!” Ma, harminchat éve az első lövéseknek, azt hiszem, éppen hozzájuk kell szólnunk. A hitler-szörny, a náci métely, a tébolyult terror ugyanis még nem egészen múzeumi tárgy. Kell-e emlékeztetni arra, hogy a fasiszta düh, a fajgyűlölet, a pokolgép-argumentáció hol itt, hol ott üti fel a fejét? Hát arra, hogy néhol, némelyek nem is látnak más kiutat a tőkés világ periodikus válságából? Nem rajtuk múlik, hogy nem boríthatják vérbe és lángba az egész világot. A tv-filmek emlékeztetnek. Arra, hogy ha a szörny bárhol mozgolódik, ne engedjük felemelni fejét, fészkében tapossuk szét. Éppen azért, mert elegünk volt a borzalmakból, mert élni akarunk. (n. a.) Nagygyűlések Zircen, Várpalotán, Ajkán (Folytatás az 1. oldalról) télhetetlenül bevésték nevüket a magyar munkásmozgalom történetébe. Bátran szembeszálltak a tőkések kíméletlen profitéhségével, az úri Magyarország gyilkos terrorjával.” Kovács Sándor a NIM és a BDSZ képviseletében hat bányászdolgozónak a bányászat kiváló dolgozója, illetve húsz dolgozónak a bányász szolgálati érdemérem arany, 63 bányásznak a szolgálati érdemérem ezüst, 130 dolgozónak pedig az érdemérem bronz fokozata kitüntetést nyújtotta át. A kongresszusi versenyben legkiválóbb eredményit elért 13 szocialista brigád dolgozóinak több mint 130 ezer forintot osztottak ki. A kitüntetéseket és jutalmakat Martinkó Mátyás, a Várpalotai Szénbányák Vállalat igazgatója nyújtotta át. Az ünnepi beszéd után a várpalotai bányászzenekar, a Béke kórus, a bányász táncegyüttes, valamint a körmöcbányai városi fúvószenekar adott nívós kultúrműsort. Ajkán már a kora reggeli órákban megkezdődtek a bányásznap ünnepségei. Reggel 9 órától a parkerdőben sportműsorok, lövészversenyek, repülőmodell-bemutatók, kiállítások, a városi úttörő-zenekar és kispályás labdarúgóműsorok szórakoztatták a résztvevőket. Délután 16 órakor a régi bányánál Horváth Gyula, az ajkai szénbányák, Kóber Ferenc, a Jókai-bánya és Forintos Lajos, a padragi szénbánya igazgatója, valamint az ünnepségre érkezett vendégek megkoszorúzták az 1909-es nagy bányaszerencsétlenség 54 hősi halottjának márvány emléktábláját. Ezután Sípos Ferenc, az ajkai szénbányák pártszervezetének titkára köszöntötte a parkerdőben rendezett nagygyűlés résztvevőit, majd Tóth István, a megyei pártbizottság titkára mondott ünnepi beszédet. Az ünnepség szónoka emlékeztetett az 55 évvel ezelőtti, 1919. szeptember 6-án eldördült tatabányai csendőrsortűzre, amely 11 bányász életét oltotta ki. „Büszkék lehetünk arra — mondotta —, hogy megyénkben is, Várpalotán, Ajkán, Úrkúton sokan követték a nógrádi, tatabányai és más megyei bányásztestvérek példáját, sztrájkokkal, tüntetésekkel tiltakoztak a terror, a kizsákmányolás és az elnyomás ellen.” A megyei pártbizottság titkára rámutatott arra, hogy a IV. ötéves terv állami és vállalati forrásaiból előirányzott nehézipari beruházásokból a bányászat körülbelül mintegy 25 milliárd forinttal részesedik. A Minisztertanács 1974 júliusi határozatában foglalt feladatoknak megfelelően az V. ötéves tervben tízezer bányászlakást építünk fel, ezzel is segítjük a szánbányászat munkaerőgondjainak megoldását. Az ország villamosenergiaigényeinek erőteljes növekedése szükségessé teszi az új, szénbázisra épült erőművek kihasználását és az ehhez hasonló újak felépítését. Ennek következtében a hazai szénbányászat termelését növelni kell, nemcsak a jelenleg működő szénbányaüzemek további fejlesztésével, hanem újabb bányák nyitásával is. Az ajkai szénmedence bányászdolgozóinak munkáját elismerő, a kongresszusi versenyben elért erdményeket méltató szavak után az ünnepségen több dolgozónak adták át a bányász szolgálati érdemérem, a bányászati kiváló dolgozója kitüntetéseket. A résztvevőket az Országos Rendező Iroda és a bányák vezetői színvonalas esti műsorral köszöntötték. Várpalotán, Slamovics Zoltán, a megyei párt-vb tagja ünnepi köszöntőjét mondja Heti világhíradó HÉTFŐ: AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA: Befejeződnek az algíri tárgyalások, Portugália elismeri Bissau-Guinea függetlenségét. — A szovjet űrprogram keretében felbocsátják a Szojuz—15 űrhajót. — Etiópiában államosítják a császári család palotáit. KEDD: Görögország és Ciprus elfogadja a válság megoldására tett szovjet javaslatot. — Giscard francia elnök televíziós beszéde. — Kormányalakítás Izlandon. — Súlyos harcok Dél-Vietnamban és Kambodzsában. SZERDA: A szlovák nemzeti felkelés évfordulójának ünnepségei Besztercebányán. — Ford első sajtóértekezlete. — Összetűzések Cipruson. CSÜTÖRTÖK: összeül a Biztonsági Tanács a ciprusi menekültek problémájának megtárgyalására. — A tengerjogi konferencia záróülése Caracasban. PÉNTEK: Nyugatnémet—olasz csúcstalálkozó. — Újabb tömeges letartóztatások Chilében, megjelenik a kommunista párt illegális lapja. SZOMBAT: . . Raúl Roa kubai külügyminiszter hazánkba érkezik. — A bolíviai elnök lemond, majd visszavonja elhatározását, antikommunista nyilatkozatokra ragadtatta el magát, ugyanakkor a haditengerészet vezetői s a „kapitányok mozgalmának” képviselői a demokratikus átalakulás még következetesebbé tétele mellett szálltak síkra. Ez a megoszlás, amellyel reálisan számolni kell, s amely nyilvánvalóan kihat majd a további fejleményekre, felvillanthatja a korántsem egyszerű frontvonal"'"’*. A haladó pártok különösen fontosnak tartják az együttműködést a Fegyveres Erők Mozgalmával, hiszen így lehet elejét venni egy esetleges puccskísérletnek. A forrongó Portugália nem elszigetelt jelenség — beleillik a NATO déli szárnyának alapvető mesinsz'á’-a amely ma elsőszámú témája a legkülönbözőbb irányzatú hírmagyarázatoknak. Cipruson ugyanis változatlanul zavaros a helyzet, de nem csökkentek a török-görög ellentétek sem. A Biztonsági Tanács a héten ciprusi kérésre ült össze s többszöri halasztás után, egyhangú határozat született a menekültek ügyéről, más humanitárius kérdésekről, felszólították a feleket a tűzszünet betartására is. A tanácskozás nem volt hiábavaló, mivel a hétc'ávo-ei lakosú szigeten legalább százötvenezer főldönfutóval kell számolni, s a héten többízben történtek kölcsönös vádaskodások, a fegyverszünetet sértő incidensek nyomán. Megint, kitűnt azonban, hogy a tüneti, felületi kezelés nem elegendő, igazi rendezésre van szükség, ahogyan azt a Szovjetunió javaslata indítványozta. Görögország és Ciprus elfogadta a szovjet kezdeményezést, tehát a ciprusi kérdésnek a biztonsági tanácsi keretek között történő megvitatását. Törökország, udvarias formák között, de viszszautasította, hasonló álláspontra helyezkedett, nyersebben, Washington és London. Az amerikai diplomácia mintha átnyergelt volna Ankarára — egy amerikai lap szellemes megállapítása szerint a NATO katonai szervezetéből történt görög kivonulásnál már csak az lett volna kellemetlenebb az Egyesült Államok számára, ha Törökország teszi meg ugyanezt a lépést. (A török hadsereg ugyanis két és félszer nagyobb erőt képvisel a görög erőknél, s Törökország a Szovjetunióval határos!) Természetesen Washington szeretne két vasast a tűzben tarkítani, és Athénnal sem kíván szakítani. Mindezt könnyebb elgondolni, mint megvalósítani. A két szövetséges között egyelőre nem kerülhetett sor az amerikai külügyminiszter „ingázó diplomáciájára”, pedig sokan ebben látták volna a csodaszert. Igaz, más sajtóorgánumok az ellenkező végletbe estek, s úgy írtak a ciprusi csődtömegről, mint „Kissinger Watergate-jéről.. A déli szárny negyedik tagja, Olaszország, belső állami krízissel küzd. Azok a válságjelenségek, amelyek többé-kevésbé valamennyi nyugat-európai országban kimutathatók voltak az elmúlt időszakiban, félelmetes sűrűségben és koncentrációban mutatkoznak Olaszországban. A nyugatnémet—olasz csúcstalálkozón adott volt a téma, miként tudná az NSZK és a Közös Piac Olaszországot a víz felett tartani. Szóba kerültek új kölcsönök, a régi tartozásokat hosszabbítják, de Itália szanálásához és rendbehozatalához elsősorban belső változásokra lenne szükség. (A héten érdekes nyilatkozatok hangzottak el a kereszténydemokrata párt több frakciója és a szocialista jobbszárnyhoz tartozó Nenni részéről; egyaránt a kommunistákkal való párbeszédet sürgették.) Lenne megoldás a szétzilált Dél-Európában: demokrácia megszilárdítása Portugáliában; a ciprusi kérdés megfelelő nemzetközi fórum elé utalása; a „történelmi kompromisszum” Olaszországban, a kommunistáik bevonásával. Csakhogy ez gyökeresen más arculatot adna a NATO déli szárnyának, Washingtonban és Brüsszelben pedig ezt akarják a legkevésbé ... Így látja a hetet, kommentátorunk Réti Ervin: Megingott a NATO déli szárnya A világ legrégibb gyarmata rövidesen elnyeri függetlenségét. A portugál hajósok jó öt évszázaddal ezelőtt, úton India felé tűzték ki a luzitán lobogót a guineai partokra. A hét első napján azonban eredményesen fejeződtek be az algériai fővárosban folytatott tárgyalások és szeptember második hetében Bissau Guinea Köztársaság hivatalosan is önállóságot nyer. A légihidat már üzembe helyezték, a portugál expedíciós hadsereg alakulatait gyors ütemben szállítják haza. A „dekolonizációnak”, vagyis a portugál gyarmatbirodalom felszámolásának folyamatában azonban ez a lépés ígérkezett legkönynyebbnek. Három okból is: Bissau-Guinea viszonylag kis területű és nem bír különösebb gazdasági jelentőséggel; az országban jóformán nincsenek portugál telepesek; a felszabadító mozgalmat a haladó PAIGC párt vezeti. Az egységes irányítás és fellépés nemcsak a harc eredményességét biztosította, de a szabad területeken már megszervezték a népi hatalmat. A másik két afrikai gyarmaton sokkal bonyolultabb a kép. Angolában például jelentős természeti kincsek vannak (kőolajtermelése pl. önállóvá tette Portugáliát); az anyaországbeli telepesek száma másfélmillió; s ami a legnagyobb gondot okozza, hogy a felszabadító erők egységét nem sikerült biztosítani, a különböző csoportok egymással hadakoznak. Hasonló veszély áll fenn Mozambikban, ahol különböző iszakadár szervezetek megpróbálják kétségbe vonni a küzdelmet ténylegesen vezető FRELIMO szerepét. Ezek a tényezők önmagukban is bonyolulttá teszik a kibontakozást, de a legnagyobb nehézséget a lisszaboni politikai bizonytalanság jelenti. Az áprilisi fordulat során szétvert jobboldal, minden jel szerint, megpróbálja újjászervezni sorait. A káros vadsztrájkoktól a Salazar szülővárosában lezajlott nyílt fasiszta provokációig számos nyugtalanító esemény történt Portugáliában. Összeütközések voltak a fegyveres erők testületén belül is, néhány tábornok jobboldali.