Napló, 1975. február (Veszprém, 31. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-01 / 27. szám
Az anyagmozgatás is legyen a gépek dolga A mezőgazdaságban minden harmadik ember szállítással, rakodással, raktározással, tehát anyagmozgatással foglalkozik. Terményt, terméket, ezek előállításához szükséges műtrágyát, növényvédőszert, üzemanyagot, összességében körülbelül 200 féle anyagot szállítanak, raknak fel, raktak le, raknak át. Gyakorta ugyanazt többször is. Hogyan? Az ömlesztett árut, mint például a gabonát, cukorrépát, vagy a burgonyát, lapátolják, a zsákokat pedig vállon cipelik. A szalma begyűjtésénél a bálákat vasvillával, rakják fel a szállító járművekre, mint ahogy kézi erővel teszik fel a zöldséges rekeszeket is. Így érthető, hogy az anyagmozgatás az összes termelési költség 40—45 százalékát emészti fel. Szállítani, rakodni kell, méghozzá nem is keveset. A búza, vagy a kukorica betakarítása idején rövid idő alatt mintegy 20 millió tonna terményt kell megmozgatni az országban. Burgonyából évente körülbelül 1,5 millió tonnányit. Ehhez tulajdonképpen lenne elegendő szállító jármű a szövetkezetekben, állami gazdaságokban, csak azok kihasználása nem megfelelő. Azért, mert sokat kell várniuk, amíg megrakják, illetve lerakják őket. Pedig a termésátlagok növekedésével mind több árutkell szállítani. Ehhez viszont egyre kevesebb az ember. Az anyagmozgatáson sok minden múlik. Például a munka folyamatossága. Gondoljunk csak az aratásra, amikor állnak a kombájnok a tábla közepén, mert megtelt a tartályuk maggal, de a szállító jármű még nem érkezett vissza. Többnyire nem azért, mert nagy távolságra kell vinni a terményt, hanem mert a lapátolás lassú, a billenőplatós teherautókból, pótkocsikból, pedig még nincs elegendő a közös gazdaságokban. Emiatt nem lehet teljesen kihasználni a kombájnok teljesítőképességét, de a járművek is kevesebbszer fordulnak, mint tehetnék. Aztán aligha beszélhetünk korszerű, szocialista módon szervezett munkáról, ha a zsákokat cipelő, tonnaszám kézzel rakodó embereket látjuk. Az üzemi balesetek leggyakoribb forrása is a rakodás, szállítás, anyagmozgatás. Az élelmiszeriparban az összes balesetek mintegy harmada ebből származik. Vannak jó példák, követendő törekvések is. Több gazdaságban, ahol nem tudtak még elegendő billenőplatós járművet vásárolni, egyszerű ötlettel segítenek magukon: a jármű a két első kerékkel egy bakra hajt fel, és a billenéstől a termény könnyen, szinte érintés nélkül lefolyik. Az ajkai Bakonyalja Termelőszövetkezetben a szállítóhoz olyan tartályt szerkesztettek, amely a száraz magotösszegyűjti. A teherautóknak tehát csak a szárító alá kell állniuk és néhány perc alatt, emberi kéz érintése nélkül megtelik a jármű. Ajkán ennek köszönhették, hogy optimális időben befejezték az aratást, hiszen a szállítások ideje alatt az eddiginél másfélszer jobban kihasználták a járműveiket, ezek időben érkezhettek vissza a kombájnokhoz, s ráadásul sok ember lapátolós munkáját helyettesítette a technikai változtatás. A szárító fogadóaknájához pedig kaparószalagot állítottak a lapátoló emberek helyett. A módosítások költsége már ezen a nyáron megtérült a szövetkezetben. Egyszerű megoldással könnyítettek magukon a Gabonafelvásárló és Értékesítő Vállalat kádártai keverőüzemének dolgozói is. A kiskocsik, talicskák helyett ma szállítócsörlővel juttatják az alapanyagot a keverőbe. Ennek is köszönhető, hogy az üzem dolgozói 1200 tonnával több tápot készítettek a múlt évben. Az ötletek azonban nem pótolhatják a gépesítést. A mezőgazdasági üzemeket ellátó vállalat telepein van elengedő anyagmozgató gép. Kapható a cukorrépa rakodásához forgórakodó, vannak szállítószalagok a terménytovábbításhoz, a zöldséges ládák rakodásához emelővillás targonca is. Az anyagmozgatás gépesítése a mezőgazdaságban kényszerű szükségszerűség. Elsősorban a munkaerő-hiány miatt. De célja sem lehet egyetlen közös gazdaságnak, hogy ezt a munkát a kisteljesítőképességű kézi erőre bízza. Benedikty László VILÁGGAZDASÁGI ABC Prefrencia, latin eredetű szó, azt jelenti, hogy valamit, vagy valakit előnyben, kedvezményben részesítünk. A nemzetközi kereskedelempolitikában a preferencia olyan vám, vagy egyéb eljárást jelent, amelyik kedvezőbb annál, mint amit bármely kereskedelmi partner élvez. Ilyen preferenciális megállapodásnak ismerték fel annak idején az 1931-ben létrehozott brit nemzetközösségi vámrendszert, amely a kölcsönösség alapján minden más kereskedelmi part-Preferencia nernél kedvezőbb vámtételeket biztosított a brit nemzetközösség tagjainak. A Világkereskedelmi Konferencia (UNCTAD) határozatai szerint egy sor fejlett ország kedvező vámelbánást biztosít a fejlődő országoknak. Hazánk is ad ilyen vámpreferenciákat minden olyan Európán kívüli fejlődő országnak, amelynek egy főre jutó nemzeti jövedelme nem egyenlő, vagy nem magasabb a miénknél, s amely nem sújtja a magyar árukat, szolgáltatásokat, vagy személyeket hátrányos megkülönböztetéssel. A hazai gazdasági irodalom is használja a preferencia szót. Itt olyan» az állam által nyújtott — előnyben részesítésről van szó, amelyek gazdasági, vagy társadalompolitikai szempontból egyes áruk termeléséhez, forgalmazásához, vagy bizonyos szolgáltatások nyújtásához szükségesek. Például egyes alapvető élelmiszerek, kommunális szolgáltatások ára, városi közlekedés díja stb. „Ezerötszázhetven munkatársam lesz” Beszélgetés Szabó Tiborral, a pápai járási pártbizottság első titkárával A járási-városi pártbizottság első titkáraival folytatott interjúsorozat befejező részéhez érkeztünk. Beszélgetéseinkben arra törekedtünk, hogy egy-egy járás, város politikai, társadalmi életének legjellemzőbb sajátosságait vizsgáljuk meg az eddig elért eredmények és a jövő terveinek, feladatainak tükrében. Most azonban eltérünk ettől a módszertől. Ezúttal megyénk legfiatalabb járási első titkárának terveit, célkitűzéseit igyekszünk bemutatni. Ez a célja Szabó Tiborral, a pápai járási pártbizottság első titkárával folytatott beszélgetésünknek. — Szabó elvtárs, önt alig több mint két hete választották meg a járási pártbizottság első titkárává. Arra kérjük, mondjon néhány szót életútjáról! — Tehát diktáljak egy életrajzot dióhéjban? Harmincnyolc éves vagyok. Pápa és a város környéke számomra régi, kedves ismerős. Sok szép emlék köt ide. Itt jártam tanítóképzőbe. A kollégium DISZ-titkára voltam. 1954 és 1957 között egy Nógrád megyei kisközségben, Mátramindszenten tanítottam. Szerettem a fiatalokat, de még jobban a rám Alizott gyerekeket. Nőtlen voltam, mindenre telt az időmből. Színdarabokat rendeztem, fociztam a község csapatában, éjszakákba nyúló politikai vitákat folytattunk a falusi fiatalokkal. De nagyon vágytam vissza a megyébe, hiszen Padragon születtem. 1957-ben Nyirádon kaptam állást. Úttörő csapatvezető is voltam. 1960- ban megnősültem. Feleségem is pedagógus. 1961-ben Devecserbe költöztünk. 1962- ben járási úttörőtitkárrá választottak. 1965—70 között egyszemélyben voltam úttörőtitkár és a járási KISZ- bizottság titkára. Rendkívül fárasztó volt a kettő együtt, de két hallatlanul nagy előnnyel járt. Intenzív kapcsolat alakult ki a járás úttörőcsapatai és a KISZ-szervezetek között. A másik pedig, hogy ott tanultam meg az operatív politikai irányító, nevelő munkát. " 1970 márciusától a megyei pártbizottság párt- és tömegszervezetek osztályán dolgoztam munkatársként, majd osztályvezető helyettesként. Január 16-án választottak meg a pápai járási pártbizottság első titkárává. — A két hét elegendő-e a tájékozódáshoz, az elkövetkezendő hosszabb időszak munkájának, feladatainak meghatározásához? — Az „elegendő” mértékét mindenkor az objektív helyzet határozza meg. Sokat jelent, hogy előző munkakörömből adódóan ismerem a járási pártbizottság eddigi munkáját és feladatait. Egy ideig instruktora is voltam a városnak és a járásnak. Most a két hét alatt már háromszor találkoztam a pártbizottság, illetve a végrehajtó bizottság tagjaival testületi üléseken. Alaposan megismerkedtem a járási pártértekezlet anyagával, így világos az előttünk álló feladat: egy kifejezetten mezőgazdasági jellegű járásban kialakult magas színvonalú politikai munkát kell folytatnunk, továbbfejlesztenünk. A helyzet megítéléséhez hozzátartozik az is, hogy az elmúlt időszakban egészségesen fejlődtek a járás pártszervezetei. Ezt bizonyítja, hogy az 1570 párttag mintegy 40 százaléka vett részt a beszámoló és a vezetőségválasztó taggyűlések vitáiban gyakorlatilag munkaterületük minden lényeges gondját, tennivalóját megvitatták, meghatározták. A 85 pártalapszervezet tagsága és a négy mezőgazdasági nagyüzemi pártbizottság ezzel is bizonyította, hogy jó politikai gazdáivá váltak munkaterületeiknek. A járási pártértekezlet előtt alig egy hónappal „belecsöppenni” a munka sűrűjébe semmiképpen sem mondható kényelmes dolognak. Nem tart attól, hogy az első időszakban nem tudja kellően áttekinteni feladatait? — Nem tagadom, van bennem egy nagy fokú drukk, izgalom. Hiszen szeretném elérni, hogy még tartalmasabbá, színvonalasabbá váljon a politikai irányítás, vezetés, hatékonyabb legyen az alapszervezeti munka.. Látványos teljesítményekre törekedni azonban merőben elhibázott célkitűzés lenne. Ez csak ott lenne indokolt, ahol eddig rosszul dolgoztak. De itt — újra hangsúlyozom — szó sincs erről. Ha szem előtt tartom azt az alapvető követelményt, hogy a politikai irányító, vezető, nevelő tevékenységben legfontosabb a kollektív vezetés teljes kibontakoztatása, érvényesítése, akkor nem lehet okom aggodalomra. Ennek betartása különösen fontos az én esetemben. Június végén fejezem be tanulmányaimat a Politikai Főiskolán. A szakosodásnál a politikai vezetést választottam, úgy érzem, munkámban ezt tudom a legjobban hasznosítani. — Tanulmányai befejezés® után hogyan szándékozik folytatni a munkát? — Azt hiszem, jó fél év feltétlenül szükséges lesz az alaposabb ismerkedésre. Természetesen ezt nem térkép alapján képzelem el. A pártbizottság és a végrehajtó bizottság tagjai mellett rövid idő alatt szeretném megismerni egy-egy terület, gazdasági egység politikai, gazdasági irányítóit, a pártvezetőségek, bizottságok titkárainak munkáját, tanácselnököket, tsz-elnököket. Világos azonban, hogy ez csupán a kezdetet jelentheti. A továbbiakban — vagy inkább ezzel párhuzamosan — minél több alapszervezeti taggyűlésre szeretnék elmenni, alaposabban megismerni egy-egy területi, gazdasági egység kommunistáinak életét, tevékenységét, hiszen a párt politikájának ők szereznek érvényt mindennapi munkájukban. Tehát mindenképpen szükséges velük is szoros kapcsolatot teremtenem. Így végül 1570 munkatársam lesz. — Törekvése, hogy alaposan megismerje a részleteket, nem lesz fékező hatással irányító, vezető tevékenységére? — Az biztos, hogy egy járási első titkár nem merülhet el nyakig az operatív munkában. De én megfordítanám a dolgot. A részletek megismerése nélkül nem lehet áttekinteni az egészet. Az a fontos, hogy megtaláljuk, kialakítsuk a helyes arányt, az operatív és az irányító munka között. Ehhez mindenki segítségére szükségem van. A párt politikája nem önmagában, önmagáért létezik, érvényesülése minden, a szocializmus építéséért dolgozó ember érdeke. Én nagyon komolyan számítok ebben a munkában az ifjúsági mozgalom, a KISZ erejére. Soraiban van elsősorban a párt utánpótlása, nevelésük, mozgósításuk ezért is elsőrendű feladat. Szeretnék szoros munkakapcsolatot kiépíteni a KISZ- vezetőkkel, a KISZ-ben dolgozó fiatal párttagokkal. Ez nem jelenti azt, hogy más tömegszervezetek, mozgalmak segítségére, munkájára nem számítok, csupán a párt ifjúsági szervezetének elsődlegességét hangsúlyozom. A KISZ — képletesen szólva — családon belül van. A politikai nevelő munkában segítőtársnak tekintem. — Beszélgetésünk során gyakran mondta ezt a szót: nevelő. Tulajdoníthatunk-e ennek valami külön jelentőséget? — Én most is nevelőnek vallom magam. Nem nehéz ezt összeegyeztetni a pártmunka sarkalatos pontjával, a párttagok magas szintű politikai nevelésének, képzésének szükségességével. De ezen túlmenően is, a szocialista, kommunista ember kialakítása, formálása a pártonkívüliek között, külön jelentőséget, fontos tartalmat ad ennek a fogalomnak. A kommunista és pártonkívüli dolgozók politikai nevelése, a magas szintű tudatosság kialakítása nehéz, de nagyon szép feladat. Döntésképessé, határozottá tenni az embert a belső ösztönzők, indítékok, a széleslátókörűség kialakításának segítségével — ez a mi munkánk értelme. Szerintem ezért is nagyon fontos a nevelői ráhatás az ideológiai munkában. — Célkitűzéseinek, elképzeléseinek megvalósításához milyen segítséget adnak a XI. kongresszus előzetes dokumentumai? — Elsősorban a tsz-parasztság helyzetének, tennivalóinak megítéléséhez, a falusi közélet továbbfejlesztéséhez nyújtanak támpontot. A járásban 1970-ben 40 termelőszövetkezet volt. Az egészséges koncentráció következtében számuk 16-ra csökkent. Azt kell megértetnünk, elfogadtatnunk az itt élő emberekkel, hogy a további előrehaladás alapvető követelménye a hatékonyabb munka, a közös vagyon fokozottabb növelése, megbecsülése, az ipari szintű fegyelmezett termelés meghonosítása, a termelőszövetkezetekben dolgozó fiatalok perspektívájának megmutatása. Azt a lendületet kellene mindennapivá tenni, azt az igazi tulajdonosi féltést erősíteni, amit a közös munka eredményének megmentésében az őszi betakarítás idején tapasztalhattunk. Azt hiszem, politikai, gazdasági fejlődésünk útján ebben az irányban haladunk. — Köszönjük a beszélgetést. SZILAGYI KÁROLY Fiatalok a versenyben Gulácson a legjobb: az „Ifjú Gárda” A nemesgulácsi Badacsony mezőgazdasági és ipari termelőszövetkezet egyik legjobb kollektívája az „Ifjú Gárda” szocialista brigád. A hattagú ifjúsági brigád három éve alakult, szőlészekből, borászokból. Tavaly elnyerte a zöldkoszorús címet, az idén pedig nagy gondban vannak: próbáljanak újabb fokozatot elérni, vagy egyesüljenek munkahelyük, a káptalantóti pince másik brigádjával és kezdjék élőiről. Az első megoldás könnyebb, a második a gazdaság vezetői szerint hasznosabb. Bíznak benne, hogy a „felnőtt” brigádban is megállják a helyüket. (Láng György és Vida András képriportja) Bonyolult folyamat, míg a szőlőléből bor lesz. A káptalantóti pincében laboratóriumi ellenőrzésre is lehetőség van. Lampert Józsefné brigádvezető a zöldszilváni „fokolását”, alkoholtartalom meghatározását készíti elő a maligán készüléken. A „kész” borokat a téesz tartálykocsiján viszik az alpincékbe, ahol eladásig tárolják majd. Képünkön a brigád két tagja éppen a műanyagtartályokat tölti. A brigád egyik kongresszusi vállalása, hogy az egyszerűbb gépek különösebb szaktudást nem igénylő karbantartását maguk végzik el. Perger János egy DS—1 típusú fejtőgép olajszintjét ellenőrzi Télen a szőlőben kevés munka akad, de a tavaszra már készülnek a nemesgulácsi üzemegység vadtelepen. Kiss Zsigmond a feldolgozott sima aranyvesszők minőségét ellenőrzi. NAPLÓ — 1975. február 1. szombat —3