Napló, 1975. március (Veszprém, 31. évfolyam, 51-74. szám)

1975-03-01 / 51. szám

Széleskörű kampány kezdődik Franciaországban a munkahelyek megvédéséért Napi hírmagyarázatunk wHHHHhHSSRhPHHSwHHPvwEhBHRmHHHHhHHHHBSSBHRBHRSRBPhSHRP. CSÜTÖRTÖKÖN még egy utolsó ülést tartottak az Olaj­termelő Országok Szervezetének (OPEC) küldöttei Bécsben, péntek délelőtt pedig különrepülőgépen már az osztrák fő­városból Algírba repültek, ahol szombaton megkezdődik az OPEC kibővített miniszteri ülése. Ezen már részt vesznek a szakminisztereken kívül a külügy- és a pénzügyminiszterek is. A jövő hét keddjén pedig Algírban megnyílik a szervezet csúcstalálkozója, amely az OPEC történetében rendhagyó: most először ülnek tárgyalóasztalhoz a kőolajexportáló or­szágok államfői is. Bécs is fontos állomás az olajtermelők szervezetének históriájában: a háromnapos tanácskozáson egyeztették az álláspontokat a csúcstalálkozón megvitatandó közös állásfog­laláshoz. A viták összegezésével — bécsi források szerint — kialakultak azok az irányelvek, amelyeket az olajtermelők a nyugati olajfogyasztó államokkal kezdődő tárgyalásokon követnek majd. Különösen figyelemreméltó a bécsi rendkívüli miniszteri ülés két témája: az egyik: az OPEC — elsősorban Algéria és Kuvait javaslatára — meghirdette a támadást az amerikai dollár ellen. Bár a kérdés roppant bonyolult, annyi bizonyos, hogy az olajexportáló országok foglalkoznak a gondolattal: a jövőben az amerikai dollár alapon történő elszámolásról — tekintettel a dollár rohamos gyengülésére — áttérnek más nemzetközi valutára. Az arányokat és azt, hogy melyik valu­tával helyettesítik a dollárt, egyelőre nem döntötték el, s az egész kérdéskomplexust a csúcstalálkozó elé terjesztik. A másik téma sem kevésbé fontos: eszerint a kőolaj árá­nak emelését egyelőre nem tartják időszerűnek. Miután azonban szombaton és vasárnap — a csúcstalálkozó előkészí­tésére — Algírban a külügyi és a pénzügyi tárcák vezetői is bekapcsolódnak a tárgyalásokba, könnyen lehetséges, hogy az árkérdés ismét előtérbe kerül. Annál is inkább, mert egyes olajexportáló államok megítélése szerint a dollár ér­téke az utóbbi időben jelentősen csökkent, s ez növelte a termelők veszteségeit, nem biztosította az olajbevételek szi­lárdságát. A l’Humanité vezércikké­ben hangoztatja: eljött az ideje, hogy a baloldal erő­teljes offenzívába kezdjen és széles körű országos kampány bontakozhasson ki a munkanélküliség és az infláció ellen, s megaka­dályozza a kormánynak azt a törekvését, hogy egyre újabb és újabb áldozatokat kényszerítsen rá a francia népre. Baloldali körökben azt­ is kiemelik: a baloldali egy­ség megszilárdulására most azért is sürgős szükség van, mert a kormány előrelátha­tólag a jövőben is folytatja majd a baloldal megbontá­sára irányuló kísérleteit. A három baloldali párt közös határozata A francia baloldali pártok összekötő bizottsága csütör­tökön este tartott ülésén el­határozta, hogy a baloldali pártok — a Francia Kom­munista Párt a szocialista párt és a baloldali radiká­lisok mozgalma — március folyamán széles körű kam­pányt indítanak, hogy a munkahelyek védelmére és az infláció elleni harcra mozgósítsák a franciákat. Ennek keretében az or­szág száz városában közes­­gyűléseket tartanak és a megyeszékhelyeken közös sajtókonferenciákat rendez­nek. Az ülésen a három párt képviselői közös nyilatkoza­tot fogadtak el. A baloldali közvélemény­ben általános megelégedést keltett a baloldali pártok összekötő bizottságának kö­zös akciók indításáról hozott határozata, ami — több hónapos huzavona után — ismét megnyitja az utat a francia baloldali erők egy­séges fellépése előtt, s le­hetővé teszi a kommunisták által régóta javasolt haté­kony tömegakció országos kibontakozását. A baloldali kommentárok egyöntetűen hangsúlyozzák, hogy ezt az ország gazdasá­gi helyzetének súlyosbodása is feltétlenül szükségessé te­szi, mert meg kell akadá­lyozni, hogy a gazdasági válság egyre fokozódó ter­hét a dolgozók széles réte­geire hárítsák. Március 1-től megváltozik egyes konvertibilis valuták árfolyama A MAGYAR NEMZETI BANK KÖZLEMÉNYE Március 1-től megváltozik egyes konvertibilis valuták árfolyama. A változás — a svájci frank kivételével — az érintett valuták leér­tékelését­­jelenti a forinthoz viszonyítva. A március 1-től érvényes árfolyamok: Pótlékolt középárfolyam forint A fel nem sorolt valuták forintárfolyamáról a valutakiszolgáltató és beváltó helyek adnak felvilágosítást. Az árfolyamok változásával kapcsolatban a külkereskedelmet érintő intézkedések bevezetésére ugyancsak március 1-i hatállyal kerül sor. Az árfolyamok fenti módosítását a konvertibilis valuták árfo­­lyamarányaiban az utóbbi két hónapban bekövetkezett pénzpiaci változások tették szükségessé. 1 angol font 49,07 1 ausztrál dollár 27,02 100 kanadai dollár 2 065,52 1000 olasz líra 32,16 100 spanyol pezeta 36,25 100 svájci frank 761,81 100 USA dollár 2 044,86 Párizs egyik bankját négy fegyveres megrohanta. A rendőrség a rablók egyikét agyonlőtte, a banditák viszont a bank egyik pénztárosát lőtték le. A három fegyveres három túszt tartott fogva, sok pénzt és szabad elvonulást követelvén a bankot körülvevő rendőri egységektől, amit meg is kaptak. Pénteken szabadon bocsátották a túszokat és eltűntek a rendőrök szeme elől a „szabad elvonulás” alatt. (Telefoto — AP—MTI—RS) 2 — NAPLÓ — 1975. március 1. szombat Válságértekezlet az NSZK-ban Válságértekezletre hívták össze az NSZK politikai ve­zetőit a nyugatnémet kancel­lári hivatalba, hogy meg­vitassák, mi történjék a csü­törtökön elrabolt Peter Lo­renz nyugat-berlini keresz­ténydemokrata politikus ki­szabadításáért. Mint pénteki sajtóértekez­letén Klaus Bölling kor­mányszóvivő közölte: a szö­vetségi kormány „szakadat­lanul” foglalkozik a Lorenz­­üggyel. A kormány birtoká­ban van már az emberrab­lók követeléseinek is. Vita a görög parlamentben Az ellenzék kérésére a görög parlament pénteken vitát kezdett a napokban meghiúsított katonai puccs­kísérletről. Averoff hadügy­miniszter nyilatkozatában elmondotta, Is hogy összesen 37 katonatiszt kihallgatása folyik a puccskísérlettel kap­­csolatban. A hadügyminiszter végül példás büntetést helyezett kilátásba az összeesküvők­nek. Egy kairói barátom, aki­nek sokat adok a vélemé­nyére, azt mondta, hogy Isz­­mailia volt a legszebb a Szuezi-csatorna városai kö­zül. Utoljára az 1967-es há­ború előtt látta, emlékezeté­ben a békebeli Iszmailia ké­pét őrizte meg. Erre utal a múlt idő használata, s arra, hogy a lerombolt, kiürített város hét éven át tetszha­lottként várta az újjászüle­tést, a feltámadást. Számomra viszont kihalt szellemváros volt Iszmailia a háború, a kegyetlenség, a pusztítás megtestesülése. Láttam az 1967-i izraeli tá­madás nyomait, a két évvel ezelőtti háború friss sebeit, de csak most először talál­kozhattam a béke Iszmailiá­­jával. A halottaiból feltá­madt, újjászületett várossal. A kétszázezer lakosú Isz­mailia újra él. Szinte a cso­dával határos módon, né­hány hónap alatt teremtette újjá önmagát. S valóban szép, talán a legszebb a csatorna menti városok kö­zül. Amikor legutóbb itt jár­tam, még gránát- és bomba­­tölcsérek tátongtak az utcák kövezetén. Kidőlt fákat, lámpaoszlopokat kerülget­tünk. Az Iszmailia-csatornán átívelő hidak maradványai dermedten meredtek a sem­mibe. A vasúti sínekre vas­tag lazadaréteg rakódott, a talpfák közét térdig érő gyom verte fel. S bár itt lé­nyegesen kisebb pusztítást végzett a háború, mint Szu­ezben, mégis ritka az olyan ház, amely sértetlenül vé­szelte volna át a légitáma­dásokat, a tüzérségi belövé­seket, gépfegyversorozatokat. A legmegdöbbentőbb azon­ban az volt, hogy üresen, la­katlanul, csukott spaletták­­kal, bedeszkázott ablakokkal álltak a házak. Sehol egy lélek. Most minden más. Simára foltozott aszfaltú­ton gurul a gépkocsi. A fasorok gömb­koronái, a parkok szabá­lyosra nyírt díszbokrai, az üdezöld pázsit, a vidám szí­nű virágok nemcsak a visz­­szatért életről árulkodnak, hanem arról is, hogy az it­teni emberek még jobban szeretik városukat, mint a kényszerű száműzetés előtt. A fasorok, a kertek zöldje — ez volt Iszmailia legiri­­gyeltebb büszkesége. Bármerre indulunk, az ut­cákon keleti elevenséggel lüktet az élet. Kinyitottak az üzletek, a boltok. Nagy a forgalom a pékeknél, a henteseknél, a zöldség- és gyümölcsárusoknál, s kapós a hal a piacon. Különösen sok a dolguk az asztalosok­nak, akik nem győzik javí­tani a megrongálódott ajtó­kat, ablakokat, bútorokat. Az ékszerésznél esküvői ajándékot vásárolnak egy szemérmesen piruló meny­asszonynak. Az amúgy is zsúfolt utcákat hirtelen el­árasztják a mindenféle korú iskolások, vége a tanításnak, hazafelé iparkodnak. A pá­lyaudvarra fényesre kopott síneken gördül be a kairói személyvonat. A hosszú és kimerítő vá­rosnézés után betérünk az egyik kávéházba. Miközben a finom, forró teát kortyol­gatjuk, idős férfi telepedik mellém. Nyugdíjas tanár, mint kiderül. Amikor meg­kérdezem tőle, hogy itt volt-e a háború idején, visszakérdez: — Melyik háborúra gon­dol? Én minden háborút itt éltem át. Az 56-ost, a 67-est és a 73-ast is. — Mindenki visszajött már? — Igen, nagyon kevés ki­vétellel. — Nem jártam itt a há­borúk előtt, de úgy képze­lem, a mostanihoz hasonló lehetett a város. Ilyen ele­ven és békés. — Pontosan ilyen volt. Leszámítva, hogy a város peremén, a Timszah-tó part­ján, a Szuezi-csatorna felé eső oldalon akadnak még romos épületek. És a Sínai­­félszigetre vezető hidat sem építettük még újjá. Arra is sor kerül nemsokára. Mert bízunk benne, hogy most már béke lesz. Közben újabb beszélgető­­társ csatlakozik hozzánk, egy gazdálkodó a Nílus-delta egyik falujából tért vissza. Nagyon boldog és reméli, hogy most már semmi sem zavarja meg békés életüket és munkájukat. Mikor bú­csúzni próbálunk, váratlanul meghív bennünket, ebédel­jünk együtt a családjával. Udvariasan, időhiányra hi­vatkozva hárítjuk el a ked­ves meghívást. S elindulunk a Szuezi­­csatorna felé. A város szélén egy katonától kérünk útba­igazítást. Magyarázkodás he­lyett beszáll a kocsiba, s el­kísér bennünket a legköze­lebbi pontonhídhoz. Az őrt álló katonák barátságos kéz­fogással üdvözölnek bennün­ket, s azt is megengedik, hogy besétáljunk a hídon a csatorna közepéig. A túlsó part, a Bar­lev-vonal meg­tekintéséhez már engedélyre lenne szükség. Az a helyzet ugyanis, hogy ezúttal, első ízben turista­ként jöttem Iszmailiába, mindenféle engedély nélkül Újév óta megindult a turis­ták áradata Szuezbe, Isz­mailiába és Port Szaidba. A Szuezbe utazók némi után­járással engedélyt kaphat­nak arra is, hogy átmenje­nek a Sínai-félszigetre. (Va­­lamivel előbb, újra megnyi­tották a külföldiek előtt az Alexandriába és Fajjumba vezető sivatagi utat.) Az en­gedély nélkül utazó turis­ták a saját szemükkel lát­hatják, hogy a csatorna menti városokban lendülete­sen folyik az újjáépítés. S ami ennél is több: láthat­ják, hogy a kitelepített la­kosság nagy része visszatért eredeti otthonába. Mindezek a legékesebb nyilatkozatnál is meggyőzőbben bizonyít­ják, hogy Egyiptom valóban békét akar, annyi háború után tartós békére készül. Kérdés, hogy Izrael elfo­gadja-e a béke kihívását. Szadat elnök azzal indokol­ta a csatorna menti városok újjáépítését és a lakosság visszatelepítését, hogy ezen­túl Szuezt, Iszmailiát és Port Szaidot a hátország részének tekintik. Az aknáktól, hajó­roncsoktól megtisztított Szu­ezi-csatorna újra-megnyitá­­sáról azonban csak akkor lehet szó, ha az izraeli csa­patok újabb területeket ad­nak fel a Sínai-félszigeten, ha a fontos nemzetközi vízi­ét kívül esik az izraeli messzehordó ágyúk lőtárc­sán. Iszmailia türelmetlenül várja a biztató fordulatot, amikor újra megindul az élet a kikötőben, a hajó­gyárban, a hajójavító só­lyákon. S bizonyára ez a remény hevíti azokat a megkésett visszatérőket is, akik bútorokkal, batyukkal megpakolt teherautókon ro­bognak a város felé. Böcz Sándor : Turistaként Iszmailiában Faluvégi Lajos a bécsi tárgyalásairól Az oszrák fővárosban be­fejeződtek a magyar—oszt­rák pénzügyi tárgyalások, s ebből az alkalomból pénte­ken Faluvégi Lajos pénz­ügyminiszter nyilatkozott az MTI bécsi tudósítójának. — Milyen jelentőséget tu­lajdonít a bécsi pénzügyi tárgyalásoknak ? — A magyar—osztrák pénzügyi tárgyalások során áttekintettük a két országot kölcsönösen érintő pénzügyi kérdéseket. Megbeszéléseink eredményeként ez alkalom­mal kormányaink megbízá­sából egyezményeket írtunk alá a kettős adóztatás elke­rülésére a jövedelem, a ho­zadéki és a vagyonadók, va­lamint a hagyatéki és örök­lési adók terén. Az új, kor­szerű, a mai nemzetközi kö­vetelményeknek jobban megfelelő és a jövőben az együttműködésre szélesebb kereteket biztosító egyez­ményekben az adóztatás esz­közeivel kívánjuk segíteni a két ország területén műkö­dő osztrák, illetve magyar vállalatok és a közös érde­keltségű gazdasági társulá­sok tevékenységének ki­bontakoztatását. 2 millió 171 ezer euró Eredményes évet zárt a megyei moziüzemi vállalat Tegnap délután nyereség­osztással egybekötött ter­melési értekezletet tartott a megyei moziüzemi vállalat Pápai úti épületében, ame­lyen részt vett Kapor Ká­roly, a megyei tanács mű­velődési osztályának vezető­je. Nyisztor Imre igazgató a következő szavakkal kezdte beszámolóját: „Termelési tanácskozásunkon ismét örömmel számolhatok be arról, hogy vállalatunk az 1974. évet eredményesen zár­ta.” Ezt bizonyítja, hogy a tavalyihoz hasonló nyeresé­get sikerült fizetni a dolgo­zóknak. Az eredmények mellett szólt a gondokról, hiányos­ságokról is. Tárgyilagosan elemezte az egyes elmaradá­sok külső, például időjárási,­ság belső okait. 1974-ben 2 millió 870 ez­ren, a tervezettnél 147 ezer­rel többen nézték meg az előadásokat. Igaz, a költség­­vetést is kénytelenek voltak túllépni. Ennek okát részle­tesen, tényszerűen ismertet­te a beszámoló. A szovjet filmeket lényegesen többen nézték meg, mint az előző évben. Az év reklámpropaganda­tevékenységében kiemelkedő helyet kapott a filmklub és filmbaráti kör hálózatának továbbfejlesztése — állapí­totta meg a beszámoló, majd az iskolafilm sikerére hív­ta fel a figyelmet. Szó esett az ez évi tervek­ről is, így a 4 százalékos bérfejlesztésről, amit 1975. január 1-től visszamenőleg fognak kifizetni az arra ér­demeseknek, különös figyel­met szentelve a mozikban dolgozókra és a munkások­ra. A termelési tanácskozáson Körösi Tivadarnét, aki a vállalat nyomdájának köté­szetében dolgozott, nyugdíj­ba vonulása alkalmából ki­váló dolgozó oklevéllel ju­talmazták. Ma, 1975. március 1-én ünnepli meg­alakulásának 19. évfordulóját a Német Demokratikus Köztársaság nemzeti néphadserege. Képünkön: híradó katonák gyakorlata valahol az NDK-ban (Foto—ADN/ZB —MTI—KS)

Next