Napló, 1975. április (Veszprém, 31. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-02 / 77. szám

Figyelmes válogatás, megfontolt ösztönzés A­mikor az egyik termelőszövetkezetben arról érdeklőd­tem, milyen lehetőségeket biztosítanak a fiatalok ta­nulásához, jegyzőkönyvet tettek elém. A vépi Mező­­gazdasági Szakmunkásképző és Munkástovábbképző Intézet közli, hogy egy, a szövetkezettel szerződésben álló fiatalem­ber elhagyta az iskolát. (A fiú nevét édesapja kérésére hall­gatjuk el). A kilépett tanuló most a devecseri 1-es számú tég­lagyárban segédmunkás. A szövetkezetben elmondták, hogy mással is jártak már így. Tatabányára küldtek halászatot tanulni egy fiatalt, de az illető négy tantárgyból megbukott. Tehát kárba veszett min­den, nem sikerült belőle szakembert nevelni. Vajon mi lehet az oka az ilyen kedvezőtlen tapasztalatoknak? A gyakorlat azt igazolja, hogy az általános iskolát elvégzők közül a jobb tanulók általában ipari szakmát választanak. Akinek gyen­gébben sikerült a nyolc osztály — többnyire ilyen szülői un­szolásra: menj fiam a téeszbe, ha nem tudsz tanulni — a szö­vetkezetét választják. Ott pedig megpróbálnak szakembert faragni belőlük, mert „gyalogmunkásokra” már most sem építhetnek, de különösen nem a jövőben. Növénytermesztők, állattenyésztők, traktorosok, kombájnosok, növényvédelemmel foglalkozó szakmunkások kellenek ma a mezőgazdaságnak. Ez az igény. A valóságban pedig az a kevés fiatal, aki a mezőgazdaságban akar dolgozni, elsősorban a gépészetet vá­lasztja. A szakmunkásvizsga után többségük odébbáll, mert mégiscsak más egy autójavítóban dolgozni, mint a traktoron. A szövetkezet pedig újabb és újabb erőfeszítéseket tesz, hogy megtartsa a fiatalokat. Biztosítja azt is, hogy a munka mellett az MHSZ tanfolyamokon a gépkocsivezetést is megtanulják. Aztán a honvédségnél ezek közül jónéhányan teherautóra ke­rülnek, s a leszerelés után már nem a szövetkezetbe, hanem valamelyik szállító vállalathoz mennek dolgozni. Mit tehet a termelőszövetkezet? Szociális épületet épít, hogy a napi munka után megfürödhessenek a dolgozók, haza­szállítja a szomszéd faluban lakókat, esetleg üzemi konyhát létesít. No és háztájit ad, kedvezményes telket, fuvart, sőt la­kásépítési kölcsönt. Ez ma mind kell ahhoz, hogy a fiatalok a téeszbe menjenek dolgozni. De ezek még csak fiatalok és nem szakemberek. Hogyan képezzék őket? Vannak természetesen jó példák is megyénkben. A kő­vágóörsi gazdaság 23 ösztöndíjasa tanul az ország különböző alap-, közép- és felsőfokú tanintézeteiben. A Devecseri Álla­mi Gazdaság épülő szakosított szarvasmarhatelepéhez szük­séges összes szakember elvégzi indulásra a leendő munkakö­réhez nélkülözhetetlen iskolát. Előre biztosítják tehenészeti telepükre a szakembereket a veszprémi Dózsa termelőszövet­kezetben is. Jó ötlettel, saját erőből szervezik meg az oktatást. Ugyanígy képeznek baromfitenyésztőket is. A dolgozónak nem kell messzire mennie lakóhelyétől, a munka mellett szakmát tanulhat. Talán a legértékesebb az ilyen oktatásban, hogy a fiatal a tanulási idő alatt is a szövetkezetben van és nemcsak hasznos munkát végez, de nem szakad el a gazda­ságtól sem, erősebben kötődik, tudja hová tartozik. Kétségtelen, hogy a mezőgazdasági szakmunkásképzés nem nélkülözheti a jól szervezett, kitűnő elméleti és gyakor­lati szakemberekkel rendelkező állami oktatási rendszert. De ezekbe a szakmunkásképző intézetekbe csak azok kerüljenek, akik megfelelnek a követelményeknek. Mert azzal nincs megoldva semmi, ha valaki felbontja a szerződést, vissza­fizeti az ösztöndíjat. A szövetkezetnek nem lett szakembere, s a fiatal is kezdhet mindent elölről, mint a bevezetőben említett eset igazolja. A figyelmes válogatás, a megfontolt ösztönzés és a szövetkezetek egyéni, helyi képzési erőfeszíté­sei biztosíthatják az újabb előrelépést ezen a nagyon fontos területen. Benedikty László Veszprémben, a Stadion utcában lakik egy férfi, akit harminc évvel a vége után még ma is, napról napra foglalkoztat a háború. Ha leírom , a nevét bizonyára sokaknak ismerős lesz. Leg­utóbb alig két hete jelent meg neve lapunkban, ter­jedelmes cikket írt Veszp­rém megye felszabadításá­nak történetéről, öt évvel ezelőtt, a negyedszázados jubileum alkalmából több mint harminc folytatásból álló sorozatot írt ugyaner­ről a témáról. Veress D. Csabának hív­ják. Modern íróasztalán és an­nak közelében sok minden árulkodik szenvedélyéről. Az asztalon egy hajdani shrapnel gránát fusival meg­munkált díszváltozata, a polcokon rohamsisakok, kö­zépkori fegyverek és egy B—29 Super Flying típusú repülőgép makettja. Ennek valódijáról dobták Hirosi­mára az első atombombát. — Hogyan lesz valakinek szenvedélyévé a háború ku­tatása? — kérdeztem tőle. — Nem haragszik meg ha kijavítom? Mert ez már nem szenvedély. Ez már mánia — mondja nevetve. — Hogyan kezdődött? — Mint az életben sok minden, véletlenül. Elsőéves történész-szakos hallgató voltam Szegeden, amikor XVI. századi magyar had­történettel foglalkoztam, mert ahhoz találtam levél­tári anyagot. Mindez az ötvenes évek első felében történt. Az egye­tem után tanítani kezdett. 1960-ban került Veszprém­be, öt évvel később, felsza­badulásunk 20. évfordulója előtt néhány hónappal, meg­bízták, hogy hozzon tető alá egy kiállítást a felsza­badítás harci eseményeiről. Nagy nehezen sikerült be­jutnia a Hadtörténeti Inté­zet levéltárába és néhány dokumentumhoz jutott. A kiállítással három hó­nap alatt elkészült. Olyan sikere volt, hogy katonai szakértők is felfigyeltek rá. Ezt követően kutatni kez­dett a megyei levéltárban, de ott csaknem kizárólag az 1944 december 5 és 20. kö­zötti napokra, Veszprém ki­ürítésének időszakára talált dokumentumokat, meg né­hány apró-cseprő adatot. — Mindent feldolgoztam már amihez hozzáfértem és ott tartottam, hogy nem tu­dom továbbfolytatni, ami­kor kitárult előttem Szé­­zám kapuja. 1967-ben fel­keresett a katonai akadémia hadművészettörténeti tan­székének parancsnoka és konkrét megbízást adott Veszprém megye felszaba­dításának megírására. Ugyanakkor biztosította, hogy a Hadtörténeti Intézet számomra kincsestárat je­lentő levéltárába bejárhas­sak anyagot gyűjteni. 1967 április és 1969 má­jusa között minden szabad percét a levéltárban töltöt­te. — Óriási élmény volt. Eleinte megdöbbentem, ké­sőbb már csak ámultam. Szovjet és német dokumen­tumok tömegét olvastam el és jegyzeteltem le, köztük a német „Dél” hadseregcso­port teljes iratanyagának mikrofilmfelvételét, amely több tízezer felvételből áll. A mikrofilmet csak egy roppant fényerejű speciális készülékkel lehet olvasni. A két év alatt másfél diop­triát romlott a szeme. 1969 nyarán készen volt megyénk felszabadításának története — kéziratban. (Eb­ből közölt sorozatot a Nap­ló.) — 1973 végéig tovább kutattam. Lassan egy évti­zede már, hogy nem voltam a családdal üdülni... — Mit szólt mindehhez a felesége? — Mindezt csak vele és mellette csinálhattam meg. Ő is történész és segített. Nem a konkrét munkában, hanem abban, hogy min­dent vállalt és jóváha­gyott. .. Legtöbbször itthon ült a két gyerekkel és ve­lem együtt örült, amikor egy új felfedezésről beszá­molhattam neki. Miután a sorozat befe­jeződött a Naplóban és a múzeumi kiadmányban is hozzájuthattak néhányan, az emberek tömege kereste fel. Rengeteg feljegyzést és naplót hoztak neki, ame­lyek a háború dokumentu­mait fordították le emberi tragédiákra, történetekre, sorsokra.. . A megye kétszázhatvan településéből több mint két­százat felkerestem, hogy az idős emberektől a háború szemtanúitól szavaik alap­ján is meggyőződtek. Végig­jártam minden egyes táma­dás útvonalát, hogy leellen­őrizzek mindent, amit hal­lottam, vagy olvastam. Hihetetlen mennyiségű adatot és dátumot talált és tanult meg Kapásból és pontosan tudja bármelyik Veszprém megyei vagy kör­nyező község felszabadulá­sának időpontját, percnyi pontossággal, hogy az ilyen és ilyen számú német és szovjet hadosztály ilyen és ilyen számú egysége, ennek , és ennek a parancsnoknak a vezetésével harcolt ott, milyen személyi és techni­kai veszteséget szenvedtek a szembenálló felek. — Mit nyújtott ez a tíz év a nem történész Veress D. Csabának? — 10—12 év körüli srác voltam akkor, csak az ese­ményt láttam, ami mögötte volt, azt még nem. Úgy voltam, mint az emberek többsége. Az akkor élt em­bereknek szinte kivétel nél­kül kötődik hozzá emlékük, de sokan csak egyéni tra­gédiájukat látták, azt, hogy elpusztult a termésük, vagy elhajtották a malackájukat. A mai fiatalok sokkal töb­bet tudnak a háborúról, mint az akkoriak. Mert az ő szabadságuk annak a há­borúnak a befejeztével kez­dődött. Akkor indult el az ország a ma politikájához, társadalmi életéhez vezető úton. Ha nem beszélnénk róla, olyan lenne az éle­tünk, mint az a fa, ame­lyiknek nincs gyökere. Az volt az alapja a mának, a véres, rengeteg áldozatot követelő háború nélkül a mai­­béke elképzelhetetlen lenne. Ennek tudatosításá­ban látom munkám értel­mét és azt hiszem, ezért lett a szenvedélyből mánia. De nem bánom, tartson még sokáig... Ezeregyszáz gépelt oldal­nyi anyag rengeteg do­kumentummal, térképpel, ábrával kieg­észítve a nyom­dába kerülést várja. Lassan már egy éve porosodik hol itt, hol ott... Szép lett vol­na, ha az ünnep előestéjén Veress D. Csaba könyvéből is emlékezhetnénk mindar­ra és mindazokra, amik és akik abban szerepelnek és a harminc szabad és békés esztendő távlatából is sokat mondanak a mának. Bölcs Csaba 1 2 3 (Horváth Péter felvétele) Nagygyűlések, koszorúzások és ünnepségek megyénkben hazánk felszabadulásának 30. évfordulóján (Folytatás az 1. oldalról) A központi ünnepség Vár­palotán, április 4-én délelőtt 9 órakor kezdődik a városi pártbizottság nagytermé­ben, ahol „Veszprém me­gyéért” kitüntetéseket és „Várpalotáért” emlékplaket­teket adnak át. Az ünnepi megemlékezés színhelye az ifjúsági és úttörőház lesz, ahol délelőtt 10 órakor dr. Kátai Imre, a városi tanács elnöke mond ünnepi beszé­det. Itt nyitják meg a „Vá­rosunk 30 éves fejlődése” cí­mű kiállítást, majd az ün­nepi megemlékezés a Thuri György vár előtti szovjet sí­rok koszorúzásával ér véget. Ajkai járás Hazánk felszabadulásának 30. évfordulóját 3-án és 4- én ünnepi ülések, kulturális és sportrendezvények kere­tében ünnepük meg az aj­kai járás községeiben. Kertán gazdag programmal készülnek az évforduló meg­ünneplésére. Az ünnepség 3- án este a fiatalok fáklyás felvonulásával kezdődik, majd nagygyűlést tartanak, melynek előadója Takó Ká­roly, a községi pártszervezet titkára lesz. Noszlopon — az esti ün­nepségen túl — az egyesült tsz 3-án délelőtt a szocialista brigádok és kiváló dolgozók részvételével rendez benső­séges ünnepséget, ahol kitün­tetések átadására és a brigá­dok munkájának értékelésé­re kerül sor. Nagyalásonyban 3-án este ugyancsak belső ünnepséget tartanak a szocialista brigá­dok tagjai és a kiváló dolgo­zók részvételével. Tapolca Megyénk egyik legfiatalabb városában április 2-án ün­nepséget rendeznek az 1945- ös párttagok részére a párt­székházban. A központi ün­nepségre április 3-án reggel 8 óra 30 perckor, a helyőrségi klubban kerül sor. Az ün­nepség szónoka Petrás Já­nos, a járási pártbizottság el­ső titkára lesz. A nagygyűlé­sen kitüntetéseket és jutal­makat adnak át, majd kul­túrműsor zárja az ünnepsé­get. A 30 éves évforduló tisz­teletére gazdag programot ál­lítottak össze a rendezők. Áp­rilis 3-án 17 órakor a szocia­lista brigádvezetők városi klubjának felszabadulási vetélkedőjét tartják meg a Bauxit Étteremben. Ápri­lis 4-én 8 óra 30 perckor fo­tókiállítás nyílik a városi művelődési központban, me­lyen Bóna Vendel, a városi pártbizottság titkára mond beszédet. Tíz órakor koszo­­rúzási ünnepségre kerül sor.­­ Devecser Április 1—3 között a nagy­község üzemeinél, vállala­tainál és intézményeinél he­lyi ünnepségeket rendeznek. Csütörtökön délután 14 óra 30 perckor — a nagy társa­dalmi összefogással létesí­tett — Barátság-park ava­tásával kezdődik meg a 30 éves évforduló ünnepségso­rozata. Délután 16 órakor a szovjet hősök emlékművét koszorúzzák meg, 17 órakor pedig ünnepi nagygyűlésen emlékeznek meg a felszaba­dító szovjet hadseregről, s a harcok során elesett szovjet katonákról. Ekkor nyitják meg a „Járásunk és közsé­günk 30 éve” című kiállítást is. Az ünnepségen kitünteté­seket és díjakat adnak át. Április 4-én 9 órakor kerül sor a „30 éves szabad ha­zánk” vetélkedő járási dön­tőjére, majd a forradalmi if­júsági napok záró nagygyű­lésére. Zirc Április 2-án tartják meg a felszabadulási emlékünnepsé­­get Zircen, a nagyközségi pártbizottság és a tanács kö­zös szervezésében. Délután 16 óra 30 perckor a Rákóczi téri szovjet hősi emlékműnél ko­­szorúzási ünnepséget tarta­nak, ahol a helyi párti­ ta­nács, tömegszervezetek, is­kolák, intézmények és vál­lalatok vezetői helyezik el a kegyelet és hála koszorúit. Ott lesznek a koszorúzási ün­nepségen a szovjet hadsereg küldöttei is. A koszorúzási ünnepség után a moziteremben 17 óra­kor kezdődő ünnepi nagy­gyűlés szónoka Vincze Far­kas, a veszprémi­ járási párt­­bizottság első titkára lesz. Irodalmi műsort a zirci gim­názium irodalmi színpada és énekkara ad. A nagygyűlésen adják át a Veszprém me­gyéért kitüntetés arany, il­letve ezüst fokozatát az 1945- ös földosztó és nemzeti bi­zottságok egykori tagjainak. Pápa Az MSZMP pápai városi bizottsága és a városi tanács hazánk felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából ün­nepi ülést tart április 2-án délelőtt 10 órakor a városi pártbizottság nagytermé­ben. Az ünnepi ülés előadó­ja Hekler János, a városi pártbizottság első titkára. Másnap, április 3-án dél­előtt 9 órakor koszorúzási ün­nepségen emlékeznek meg az elesett hős szovjet katonák­ról. Balatonfüred Hazánk felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából — április 3-án délben — a vá­ros üzemeinek, vállalatai­nak és intézményeinek 30 éves fejlődését tükröző kiállí­tást nyitják meg a Balatoni Galériában. Este 18 órakor a SZOT Szanatórium szín­háztermében ünnepi nagy­gyűlés lesz, melyen Perger Béla, a városi pártbizottság első titkára emlékezik meg a felszabadulás óta eltelt 30 év eredményeiről, a város fejlődéséről. Ezután kitünte­téseket adnak át, majd a Lóczy Lajos Gimnázium ta­nulói irodalmi műsorral lép­nek fel. Áprlis 4-én délelőtt 11 órakor a város képviselői megkoszorúzzák a Felszaba­dulási Emlékművet. Dél­után — 14 órakor — gazdag sportműsor kezdődik a gim­názium udvarán. A felszabadulás 30. évfor­dulójára — a városi ünnep­ségek mellett — a vállalatok is rendeznek megemlékezé­seket, melyeket összekap­csolják, a termelőmunkában élenjáró kollektívák, dol­gozók jutalmazásával, kitün­tetésével. [í. A közigazgatás határa és a gazdaság területe „Régen olyan egyszerű volt. Községenként ala­kultak meg a termelő­­szövetkezetek, a község­ben tanács, iskola műkö­dött, önállóan tevékeny­kedett a pártszervezet és így tovább ... Napjaink­ban a látszólagos egysze­rűsödés ellenére jóval bonyolultabb a helyzet. Kialakultak a 6—8—10 község határában gaz­dálkodó termelőszövetke­zetek, a közös községi tanácsok hatásköre is változott, a nagyközségi közös tanács tevékeny­sége meg fél járásnyi területre kisugárzik. Körületi iskolai hálózat alakult ki, a korábbinál magasabb színvonalú szakosított képzéssel. A fejlődés logikája kívánta így­ A helyzet érzékletes bemutatására itt van a mencshelyi termelőszö­vetkezet. A gazdasághoz 6 (ha Dörgicsét három­nak vesszük — Alsó-, Felső- és Kisdörgicse — akkor 8) település tar­tozik. A körzet gazdasági bázisa a termelőszövet­kezet, de az itt élők ta­nácsra tartozó dolgait a területen kívül Nagyvá­­zsonyban, Pécselyen és Balatonudvariban inté­zik. Közös az akali és dörgicsei sportkör, de a tanácsi irányítás szem­pontjából az előbbi Ud­­udvarihoz, az utóbbi Pé­­cselyhez tartozik. A tsz működési terü­letén 5 pártalapszervezet tevékenykedik, élén ve­zetőségével, központja Mencshelyen van, de az együttes a nagyvázso­nyi székhelyű pártbizott­sághoz tartozik. A megye településfej­lesztési tervében Mencs­­hely nem szerepel a fej­lesztendők között, de a gazdálkodásnak megvan a maga öntörvénye. A vidékről bejáró szakem­berek egyre nagyobb számban Mencshelyen telepednek le, a bővülő egyéb termelő tevékeny­ség is dolgozókart­ köve­tel — tehát akarva aka­ratlan gyarapodik a köz­ség lakossága. Annak rendje és mód­ja szerint a tsz vezetősé­ge időnként tanácsülése­ken ad számot a gazda­sági munkáról. A terüle­ten 3 tanács érdekelt, tehát a beszámoló el­hangzik Nagyvázsony­­ban, Pécselyen és Bala­­­tonudvariban is. Aztán a tanácsnak is van köte­lezettsége a tsz-szel szemben. A tanács és a tsz viszonyában legbo­nyolultabb ügy a föld­adó nyilvántartás. Kü­­lön-külön jelenteni a­z érdekelt tanácsnak. Meg­­jegyezük: nyilvántartás­szempontjából Dörgicse, Akasi és Vászoly a föld­hivatal füredi kirendelt­ségéhez, Mencshely, Bar­­nag és Vöröstó a Veszp­rém járási hivatalhoz tartozik. Nem bonyolítjuk to­vább a dolgot. Nehezen áttekinthető alakulat az bizonyos. A párhuzamos­­ságok elkerülése egysze­rűbb, áttekinthetőbb fel­építményt igényelne. Természetesen az írással nem az a szándék vezet, hogy rendelettel, előírás­sal alakítsák az adott gazdálkodási körzethez a közigazgatás határait. A szándék egyszerűen az, hogy végig­gondol­juk: az „alépítmény” ki­terjedésében, minőségé­ben­­ bekövetkezett vál­tozást hogyan követte a „felépítmény”. Megfe­­lel-e az napjaink szükség­letének? Anyagi erőfor­rásainkkal hogyan gaz­dálkodhatnánk még ha­tékonyabban? Ezt az elemzést, a dol­gok végig­gondolását az állandó változás tűzte és tűzi napirendre. (1. 1.) NAPLÓ 1975. április 2. szerda —3

Next