Napló, 1975. augusztus (Veszprém, 31. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-01 / 179. szám

VilA^pTO^tarja^^gyo^ljetek! ^ A* ^ AZ MSZMP VESZPRÉM MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Péntek, 1975. augusztus 1. Ara 80 fillér XXXI. évfolyam 179. szám Folytatja munkáját Helsinkiben az Európai Biztonsági Konferencia zárószakasza Gustáv Husáknak, a CSKP főtitkárának, a csehszlovák küldöttség vezetőjének fel­szólalásával folytatta munkáját csütörtökön, délelőtt helyi idő szerint néhány perccel fél tíz után a Finlandia palota nagytermében az európai biztonsági értekezlet zárószaka­sza. Az ülésen Joszip Broz Tito jugoszláv államfő elnökölt. A délelőtti ülés további szónokai: Edward Gierek, a LEMP KB első titkára, Valery Giscard d’Estaing francia kötársasági el­nök, Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB fő­titkára, Liam Cosgrave­ ír miniszterelnök, Makariosz érsek, a Ciprusi Köztársaság el­nöke és Kádár János, az MSZMP KB első titkára, a magyar delegáció vezetője voltak. (Az alábbiakban Brezsnyev és Kádár elv­­társak beszédét a felszólalások sorrendjé­ből kiemelve közöljük. A nap többi ese­ménye a 2. oldalon.) A 15.00­ órakor kezdődő délutáni ülésen, amelyen Aldo Moro olasz kormányfő el­nökölt, Jugoszlávia, Törökország, Dánia, Belgium, Svédország, Ausztria és a házi­gazda, Finnország küldöttségének vezetője szólalt fel. A két ülés közti szünetben — a déli órákban — Urho Kekkonen finn államfő a köztársasági elnöki palotában fogadta Kádár Jánost, az MSZMP KB első titká­rát, a magyar küldöttség vezetőjét. Leonyid Brezsnyev Az enyhülés hatalmas áramlatai még nagyobb lendületet nyernek Leonyid Brezs­nyev, az SZKP KB főtitkára csütörtö­kön az európai biz­tonsági konferencián a következő beszédet mondta: " Mi, az európai biztonsági és együtt­működési konferen­cia zárószakaszának összes résztvevői ér­zékeljük ennek­­ az eseménynek külön­leges jellegét és po­litikai horderejét. Meggyőződéssel ál­líthatom, hogy ugyanezt érzik mil­liók és milliók a ta­nácskozáson részt vevő országokban, sőt más országokban is. Velünk együtt mélységesen tuda­tában vannak annak, hogy­­mi is zajlik le ezekben a napokban a finn főváros­ban. Mi a nyitja ennek az ér­deklődésnek, amely a te­remben jelen levő magas rangú politikusok és állam­férfiak tanácskozása iránt megnyilvánul? A válasz nyilvánvalóan az, hogy a tanácskozás ered­ményeihez olyan várakozá­sok és remények fűződnek, amilyenekre a háború utáni idők közismert együttes szövetségesi döntéseit köve­tő időszakban egyetlen kol­lektív akció sem jogosított fel. Az a nemzedék, amely átélte a második világhábo­rú szörnyűségeit, különösen jól látja ennek a tanácsko­zásnak történelmi értelmét. A tanácskozás célkitűzései annak az európai nemze­déknek az eszéhez és szí­véhez is szólnak, amely már a béke körülményei között nőtt fel és él, s ma jogosan úgy érzi, hogy ez másképp nem is lehetne. Rengeteg vér áztatta Eu­rópa földjét a két világ­háború alatt. A 33 európai állam, az Egyesült Államok és Kanada legfelsőbb politi­kai és állami vezetői azért gyűltek össze Helsinkiben, hogy közös erővel olyan kontinenssé változtassák Eu­rópát, amely mindörökre megszabadul a háborús megrázkódtatásoktól. A bé­kére való jogot biztosítani kell Európa valamennyi né­pe számára. Természetesen amellett vagyunk, hogy ugyanezt a jogot biztosítsuk földünk valamennyi népe számára. Európa, amely számos nagyszerű nemzeti kultúra hazája, a világcivilizáció egyik kiemelkedő hegycsú­csa, képes rá, hogy példát mutasson a tartós békén alapuló államközi kapcsola­tok felépítésére. A Szovjetunió a tanács­kozás eredményeit nem egy­szerűen a második világhá­ború politikai mérlege szük­séges megvonásának tekin­ti. Ennek a tanácskozásnak az is feladata, hogy a jelen realitásai és az európai né­pek több évszázados tapasz­talatai alapján elképzelje és felvázolja a jövőt. Itt, Európában nem egy­szer ékesítették magukat kétes „babérokkal” az ag­­resszorok, akiket azután el­ért a népek átka. Itt,­Euró­pában politikai doktrínává kiáltották ki a világura­lomra való törekvést, amely azután több állam csődjé­vel ért véget, amelyek­­ erő­­tartalékaikat bűnös és em­bergyűlölő célkitűzések el­érésére áldozták fel. Ezért érkezett el az ide­je, hogy levonjuk a szük­séges kollektív következte­téseket a történelem tapasz­talataiból. És mi itt ezeket a következtetéseket annak tudatában vonjuk le, hogy felelősek vagyunk az euró­pai kontinens jövőjéért, mert ennek a kontinensnek békés viszonyok között kell léteznie és fejlődnie. Aligha tagadja bárki, hogy a tanácskozás eredmé­nye valamennyi résztvevő állam érdekeinek gondosan kimért egyensúlyát tükrözi. Az eredményt tehát külö­nös óvatossággal kell ke­zelni. Az európai értekezlet esz­méjének felvételétől a tető­pontig — a csúcsszintű be­fejezésig — megtett nem könnyű út immár mögöt­tünk van. A Szovjetunió, amely józanul értékeli az európai és a nemzetközi po­litikai erők viszonyát és di­namikáját, biztos benne,­­ hogy az enyhülés és az egyenjogú együttműködés hatalmas áramlatai, amelyek az utóbbi években mindin­kább meghatározzák az eu­rópai és a világpolitika ala­kulását, e tanácskozás és e tanácskozás eredményei ré­vén újabb erőt és még na­gyobb lendületet nyernek. Az okmány, amely aláírá­sunkra vár — a múlt ered­ményeit összegezve — tar­talmával a jövő felé for­dul. Az elért megállapodá­sok a legidőszerűbb problé­mák széles skáláját ölelik fel: a békét, a biztonságot és a különböző területeken való együttműködést. A résztvevő országok kö­zötti kapcsolatok szilárd alapot nyertek azokból az alapvető elvekből, amelyek meghatározzák az államok közötti viszonyban követen­dő magatartás szabályait. Ezek a békés egymás mellett élés elvei, amelyekért olyan nagy meggyőződéssel és kö­vetkezetességgel küzdött a­­ szovjet állam megalapítója. (Folytatás a 3. oldalon) Kádár János: A magyar nép rendíthetetlen híve a békés egymás mellett élésnek Kádár János, az MSZMP KB. első tit­kára, csütörtökön az Európai Biztonsági Konferencián a kö­vetkező beszédet mondotta: Elnök Elvtárs! Tisztelt Küldöttek! A magyar közvé­lemény kezdettől fogva figyelemmel kísérte és aktívan támogatta az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet tevékenységét. Tör­ténelmi jelentősé­gűnek tartjuk, hogy a közös erőfeszítés nem volt hiábavaló, az összes érdekelt egyetért­ésével most összeült a biztonsági értekezlet legfel­sőbb szintű záró sza­kasza. A népek vá­rakozásait egy jobb jövő iránti reménységert fejezi ki, és kétségtelen, hogy Európa történelmének új, fontos lapját írja ez a tanácsko­zás. A magyar küldöttség ne­vében tisztelettel köszöntöm a küldötteket, az értekezlet minden résztvevőjét. Min­den küldöttségnek jó mun­kát, az értekezletnek tel­jes sikert kívánok. A Ma­gyar Népköztársaság és a magyar nép nevében kö­szönetet mondok a Szovjet­unió, valamennyi európai ország, az Amerikai Egye­sült Államok és Kanada ve­zetőinek és kormányzatá­nak, hogy felelősen hozzá­járultak az európai bizton­sági és együttműködési ér­tekezlet létrejöttéhez. Szív­ből köszöntöm fáradhatat­lan, áldozatkész munkájuk­ért nagyrabecsült házigaz­dáinkat, Urho Kekkonen urat, a Finn Köztársaság el­nökét, a finn kormányt, Helsinki város vezetőit, a testvéri finn népet. Tisztelt Küldöttek! Mi annak a magyar nép­nek a küldötteiként veszünk részt ezen a történelmi je­len­tőség­ű tanácskozáson, amely államot alapítva 1100 éve él a Duna—Tisza táján, Európa közepén, így múl­tunk és jövőnk egyaránt az­ itt élő népek sorsához kö­tődik. Meggyőződésünk, hogy Európa minden népének leg­főbb kívánsága a béke. Ha lehetséges, még fokozottab­ban így van ez a magyar nép esetében, amely évszá­zadokon át a hadak útjának kereszteződési pontján élt és mérhetetlen véráldoza­tokat hozott, hogy fennma­radhasson és megőrizze álla­mát a fenyegető pusztulás­sal szemben. Századunkban, az első világháború hiába­való áldozatai után a vesz­tes Magyarország területe a korábbinak egyharmadára csökkent, a második világ­háborúban, urai bűnéből a rossz oldalon vérezve, el­vesztette felnőtt lakosságá­nak 8 százalékát és az or­szág romhalmazzá vált. A magyar nép sorsa har­minc évvel ezelőtt, az anti­fasiszta koalíció történelmi győzelmének és annak kö­vetkeztében, hogy a szovjet hadsereg, a vele együtt küz­dőkkel, kiűzte hazánk te­rületéről a hitler fasiszta megszálló hadakat, új, jó fordulatot vett. Azóta béké­ben él a magyar nép, visz­­szanyerte nemzeti függet­lenségét és állami szuvere­nitását, szilárdan és eltö­kélten halad megválasztott útján, s ma a fejlett szocia­lista társadalmat építi. Tör­ténelmünkből mi levontuk a szükséges tanulságokat. Mindenki megértheti, hogy a szocialista Magyar Nép­­köztársaság számára az eu­rópai népek békéje, bizton­sága, barátsága és együtt­működése nem pusztán sza­vakat jelent, hanem szilárd elveken, súlyos történelmi tapasztalatokon nyugvó, hosszútávú politikát, és a magyar nép életbevágó ér­dekeit fejezi ki. Ti­sztelt Küldöttek! Közismertek az európai népek múltbeli szenvedései a két világháború rettenetes pusztításai, az a tény, hogy a két világháború földré­szünkön robbant ki. Mind­ezt, de legfőképpen azt fi­gyelembe véve, hogy a fel­halmozott korszerű fegyve­rek konfliktus esetén ed­dig soha nem látott ször­nyűséggel és pusztulással fenyegetik Európa és a vi­lág népeit, minden ország felelős tényezőinek hatéko­nyan hozzá kell járulniuk ahhoz, hogy az utóbbi idő­ben mutatkozó enyhülés tartós, a béke biztosított és szilárd legyen. Úgy véljük, hogy az euró­pai biztonsági és együttmű­ködési értekezlet eredmé­nyességétől, és a jelen érte­kezlet szellemében végzendő további munkától függ né­peink, földrészünk, Európa, és nem túlzás, ha azt mond­juk, nem kis mértékben az emberiség jövője. Az álta­lunk képviselt népek remé­nye az, hogy az értekezlet jó munkát végez és a jöven­dő a béke lesz. A magyar küldöttség azt a megbízást kapta, hogy járuljon hozzá az­­ értekezlet sikeréhez. Igyekszünk e megbízásnak eleget tenni. A Magyar Népköztársaság rendíthetetlen híve a külön­böző társadalmi rendszerű országok békés egymás mel­lett élésének. A Szovjetunió­val és más szocialista orszá­gokkal együtt egyik kezde­ményezője és aláírója volt az 1969-es budapesti felhí­vásnak, amely javasolja az európai biztonsági értekezlet összehívását. Szövetsége­seinkkel együtt azóta is min­dent megtettünk az értekez­let létrejöttéért. Képvise­lőink mindvégig részt vet­tek az előkészítő munkála­tokban és a jelen értekez­let elé aláírásra beterjesz­tett okmány kidolgozásá­ban. Tisztelt Küldöttek! A Magyar Népköztársa­ság azt vallja, hogy min­dent meg kell tenni a fegy­veres összeütközésekkel fe­nyegető kérdések békés megoldása, a háború, egy új világháború lehetőségének kiküszöbölése érdekében. Kormányunk úgy véli, további erőfeszítéseket kell tenni az általános leszerelés előmozdítására. Támoga­tunk minden komoly lesze­relési törekvést, így támo­gatjuk a Szovjetunió javas­latát leszerelési világkong­resszus összehívására. Üdvözöljük, és a nemzet­közi enyhülés szempontjából meghatározónak tekintjük a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok kapcso­latainak javulását, megálla­podásukat és további tár­gyalásaikat a stratégiai tá­madófegyverek korlátozá­sáról. Minden józanul gondolko­dó ember látja­, hogy az emberiség fejlődésének je­len szakas­zban a világhá­ború elkerülésének nincs más reális és elfogadható alternatívája, mint a békés egymás mellett élés, a vi­tás kérdések tárgyalások út­ján való rendezése,­­ a fegyverkezési verseny meg­állítása, a fegyverzetek korlátozása, majd a lesze­relés, az államok rendezett viszonya, a közös érdekű kérdésekben az együttmű­ködés, a népek közeledése és barátsága. A Magyar Népköztársaság ennek tudatában és szelle­mében építi nemzetközi kapcsolatait, tevékenykedik az Egyesült Nemzetek Szer­vezetében, s közel hatszáz más nemzetközi szervezet­ben. Az értekezlet okmánya az európai biztonság sok és bo­nyolult kérdését tárgyalja. A magyar küldöttség ki­emelkedő fontosságúnak tartja az államok kapcsola­tait és együttműködését szabályozó elvek rögzítését. Az értekezlet munkájában részt vesz 35 szuverén ál­lam, közöttük vannak nagy és kis államok, iparilag fej­lettek és kevésbé fejlettek, szocialista és nem szocia­lista, elkötelezett és el nem kötelezett országok, semle­ges államok. Az államok kapcsolatait szabályozó el­vek — mint a szuverén egyenlőség, az erőszaktól való tartózkodási, a határok sérthetetlensége és a többi alapelv — tiszteletben tar­tása és gyakorlati érvénye­sülése megfelel a résztvevő 35 különböző állam érde­keinek, biztosítja a békét. Betartásukkal száműzhet­jük földrészünkről a hábo­rút, a fegyveres konfliktu­sokat. A Magyar Népköz­­társaság kész ezeknek az el­veknek következetes betar­tására. A magyar kormány úgy véli, hogy az államok kap­csolatainak a biztonsági ér­tekezlet által történő elvi rendezése, ezen elvek gya­korlati érvényesülése erősíti a politikai bizalmat, s ez megkönnyíti az európai fegyveres erők, és azok fegyverzetének ésszerű, az egyenlő biztonság elvét fi­gyelembe vevő csökkentését is. Magyar részről üdvözöl­jük a tudományos, a gazda­sági és a kereskedelmi együttműködésre kidolgo­zott ajánlásokat is. Magyar­­ország ma is kiterjedt gaz­dasági kapcsolatokat tart fenn Európa sok országával, és részt vesz a nemzetközi gazdasági munkamegosz­tásban. A Magyar Népköz­­társaság elvi okokból híve és adottságai miatt érde­kelt is abban, hogy a nem­zetközi gazdasági együtt­működés a jövőben tovább szélesedjék. Úgy véljük, hogy általában az államok, s különösen a különböző társadalmi rendszerű orszá­gok politikai kapcsolatait szilárdan alátámasztja a kölcsönösen előnyös gaz­dasági együttműködés. Magyarország kész a hát­rányos megkülönbözteté­sektől mentes, kölcsönösen előnyös, hosszú távú meg­egyezésekkel is szabályo­zott gazdasági együttműkö­désre mindazon országok­kal, amelyek maguk is ér­dekeltek ebben. Ti­sztelt Küldöttek! Az értekezlet előkészítése során sok vitával járt, ezért sok munkát és időt kíván az ajánlások kidolgozása az­ európai országok kulturális együttműködésére, az infor­mációk, az emberi kapcso­latok bővítésére és bizo­nyos humanitárius kérdé­sek megoldására. A Magyar Népköztársaság­­ kész az e (Folytatás a 3. oldalon) Mai számunk tartalmából Ultst unott a Minisztertanács (3. OLDAL) I „boríték” és fedezete (3. OLDAL) Mi, úttörők (4. OLDAL) Együtt­­ a filmért! (5. OLDAL) Jutalomutazás helyett (5. OLDAL) I Kilián-próbától­­ a továbbtanulásig (8. OLDAL)

Next