Napló, 1976. február (Veszprém, 32. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-01 / 27. szám
Tények és adatok a népgazdaság V. ötéves tervéből Az életszínvonal alakulása Tanfolyam Bakonyoszlopon 80 veszprémi KISZ-titkár számára Január 31. és február 1. közt Bakonyoszlopon, a megyei KISZ-bizottság továbbképző házában a kongreszszusi felkészülés második ütemét rendezi meg a Veszprém városi KISZ-bizottság. A kongresszusi dokumentumok feldolgozásának módszereivel az 1976-os akcióprogram előkészítésének szakaszaival foglalkozik a kétnapos továbbképzés. A program keretében Venczel János, Veszprém városi pb. első titkára az V. ötéves tervről tart előadást. AZ ELŐNYÖK VONZÁSÁBAN nagyközség 1971. Balatonfűzfő április 25-e óta Veszprém városkörnyéki községe. Ez jogi, igazgatási szempontból annyit jelent, hogy a járási hivatalnak a községek irányításában meglevő jogkörét a városi tanács vb-titkára gyakorolja a szakigazgatási szervek közreműködésével. De mit hozott ez a kapcsolat a gyakorlatban a két település lakói számára? Veszprém és Balatonfűzfő vezetői kihasználták-e azokat a lehetőségeket, amelyek településeik szorosabbá tehető kapcsolatából származhatnak? Először nézzük talán a balatonfűzfőiek előnyét. Az utcán megszólított emberek közül a legtöbben nem is tudtak a városi irányításról. Akik pedig járatosabbak voltak, a helyi ügyekben, azok úgy fogalmaztak, hogy semmi olyan előnyt nem jelent ez számukra, amit akármilyen más irányítási rendszerben a két település közelsége miatt ne tudnának elérni. Érveik között elsősorban az szerepelt, hogy a nagyközség számos területen — például a kereskedelmi, egészségügyi, kulturális, oktatási, szolgáltatási alapellátásban — ugyanolyan színvonalat biztosít, mint a város. Bútort vásárolni, színházat látogatni, középiskolába pedig az irányítástól függetlenül úgyis Veszprémbe jönnének, ugyanúgy, mint amikor a helyi tanácson valamilyen okból nem tudják elintézni ügyüket. Arról, hogy a balatonfűzfői gyárak dolgozóinak Veszprémbe épülnek lakások, ugyancsak vegyes érzelmekkel beszélték. Azt elismerték, hogy a városi környezet sok szempontból előnyösebb a nagyközséginél, hiszen az életkörülmények a városban jobban szervezettek. Viszont jelentős időt, energiát vesz el a bejárás. Az is gyakori, hogy Veszprémben lakást kapó fűzfőiek hamarosan veszprémi állás után néznek. A város lakói számára fellelhető előnyökkel pillanatnyilag majdnem ugyanúgy állunk. A munkahelyet a jogi kapcsolat nélkül is megtalálhatják itt a veszprémiek. Pluszt az jelentene, ha itt alakíthatnák ki üdülőterületüket. Ennek jelenleg azonban akadálya az, hogy Balatonfűzfő nem üdülőhely, és hogy az ottani tanács nem tud a város lakói számára olcsó üdülőtelkeket biztosítani, mivel a településen üdülőtelepítési és telekalakítási tilalom van.Ezért a veszprémiek inkább Balatonalmádiban, Alsóörsön, Csopakon vásárolnak telkeket, fürödni is főként ezekre a településekre járnak. Mindezek az érvek azt bizonyítják, hogy Veszprém és Balatonfűzfő kapcsolata akkor is a maihoz hasonló lenne, ha nem jön létre öt évvel ezelőtt a bevezetőben említett igazgatási kapcsolat közöttük. Most már csak az a kérdés, hogy a városkörnyéki irányítás kimondása volt-e felesleges, vagy pedig a jogi keretek által biztosított új lehetőségeket nem sikerült még megtalálni? Biztosak vagyunk abban, hogy az utóbbi feltevés jár közelebb az igazsághoz; város és a nagyközség jogilag is megalapozott közelségét jobban ki lehetne használni. A legnagyobb lehetőségek a két település fejlesztésének összehangolásában vannak. Jól szervezett „munkamegosztás” révén a balatonfűzfőiekhez közelebb lehetne vinni a városias szolgáltatásokat, Veszprém pedig jól kamatoztathatná a fűzfői gyárak, az ottani munkások segítségét. Csakhogy, a nagyközségnek jelenleg nincs érvényes távlati rendezési terve, amiben leginkább rögzíteni lehetne a közös tennivalókat. Remélhető, hogy a megyeszékhely most készülő távlati fejlesztési, rendezési tervében az eddiginél több figyelmet kap a Balatonfűzfővel való kapcsolat elmélyítése. Sokat segíthetnék, akár már holnaptól, Veszprém közművelődési és oktatási intézményei a balatonifűzfői dolgozók szakmai és általános műveltségének gyarapítását. Aktívabb lehetne a két tanács együttműködése is a szakigazgatási feladatok ellátásában. A nagyközség tanácsának dolgozói segítséget a megyeszékhely tanácsának vezetőin kívül szinte kizárólag a titkársági osztálytól kapnak. Pedig igényelnék, hogy a többi "Szakigazgatási szervtől is rendszeresen támogatást kapjanak. Különösen azért volna ez hasznos, mert a nagyközségi tanácson sok az új, még gyakorlatlan dolgozó. Mindehhez persze nagyon jó lenne, ha a két települést helyijáratú autóbusz köthetné össze. A szorosabb kapcsolat kiépítéseinek ugyanis jelenleg még a helyijáratú autóbuszok hiánya is akadályozója. Más, hasonló kapcsolatú települések esetében ez már régen megoldott ügy. szorosabb A két település együttélésének csak a legnyilvánvalóbb, szinte mindenki által ismert lehetőségeire emlékeztettünk. Veszprém és Balatonfűzfő lakói, vezetői bizonyára tovább tudnák bővíteni a sort. Ezek megvalósításához, vagyis ahhoz, hogy a városkörnyéki nagyközség jogi formája ne csak üres szójáték maradjon, hanem életet gazdagító lehetőség mindkét település számára, ahhoz az eddigieknél sokkal hatékonyabb együttműködésre konkrét lépésekre volna szükség a két település között. Kovács József Számvetés beruházásainkról „Szépségtapasz“ a manipulátoron Az új gyár ünnepélyes átadásán a magas rangú vendégek — miként az illik — be-bekukkantottak egyikmásik üzemrészbe. Igaz, a vállalat vezetői ezt nem nagyon szorgalmazták, főként a manipulátort szerették volna nagy ívben elkerülni. Volt ugyanis ezen egy kis „szépségtapasz”: automaták helyett munkások hajtották kézzel az erőátviteli kerekeket. Dehát az ünnepélyes átadás időpontját már kitűzték, a határidő is kötelezett, így hát e kis „manipulációt” mindenképpen vállalni kellett. Az automaták azóta persze már a helyükre kerültek, a gyár is dolgozik, az eset tulajdonképpen feledésbe is ment. Mégsem árt felemlíteni — bár nem jellemző —, amikor számvetést készítünk megyénk beruházásairól, hiszen nálunk történt. A befejeződött negyedik ötéves terv beruházásainak tablóján éppúgy ott van — mégha árnyfoltként is —, mint azok, amelyekre büszkék vagyunk, amelyek a többséget alkotják. Kedvező pénzügyi mérleg Megyénkben a különböző beruházásokra az elmúlt tervidőszakban igen jelentős anyagi eszközöket fordíthattunk. A 31 milliárd forint önmagában talán nem sokat mond, de ha hozzátesszük, hogy ez éppen kétszerese az előző, a harmadik ötéves tervidőszakban felhasznált forintoknak, s hogy az ország megyéi között csupán kettő előz meg a beruházásokra, különböző fejlesztésekre költött milliárdok nagyságában, akkor már érzékletesebb képet kapunk lehetőségeinkről, és természetesen felelősségünkről. A IV. ötéves terv kezdetekor az elképzelések szerint — a megye gazdasági jellegének megfelelően — a rendelkezésre álló milliárdoknak több mint felét, 57 százalékát az ipar fejlesztésére szánták. Az előzetes számítások szerint ezt sikerült teljesíteni, sőt az ipar gyarapítására, korszerűsítésére a ráfordítások 60 százaléka jutott. Elmaradt viszont a tervelőirányzattól a kommunális ágazat beruházásainak pénzügyi teljesítése, 8 helyett mintegy 6 milliárd forintot használtak fel ebben az ágazatban. Ez többek között azt jelenti, hogy a tervezettnél lényegesen kevesebb állami, szövetkezeti lakás épült meg. A már említett 31 milliárd forintnak jelentős részét az állami költségvetés biztosította. De jelentős volt az úgynevezett vállalati fejlesztési alapok aránya is, valamint a banki hitel. Az iparban az engedélyezett hitelek 72 százaléka az export termelés bővítését szolgáló beruházásokat segítette. Jelentős volt ebben a tervidőszakban a szocialista gépimport hitellel történő támogatása is, amely 50 százalékkal haladta meg az előző tervidőszakét. A hitelekből egyébként vállalataink elsősorban gépeket vásároltak, amelyek gyorsabban térítik meg a beléjük fektetett összegeket. Ennek tulajdonítható, hogy az engedélyezett hitelek háromnegyed részét 5 éven belül vissza is fizették. V MEGÉRKEZETT A VALÓD!TÉL Állandó őrszolgálat Dolgoznak az ekék, a salakszórók, a sózó gépkocsik Szombat hajnalban, sűrű hóesésben indulunk. Már mindent vastag, fehér takaró borít. A szél javában hordja a havat, egyik helyen kilátszik az úttest fekete háta, a másikon harminc-negyven centiméteres torlaszok akadályozzák a közlekedést. Nem sokáig. Herend után szembetalálkozunk az első ekés kocsival. Nyomában jól járható az út. Aztán egyre sűrűbben jönnek a veszprémi üzemmérnökség és az ajkai útmesterség gépei. Farkasgyepü előtt egy csúszás és gépkocsink eleje máris az árokban. Pörögnek a kerekek, se előre, se hátra. Zsiguli érkezik, vezetője és utasa is nekirugaszkodik az emelésnek. „Hó rukk!” — és a Trabant az úttesten áll. Megköszönni sincs időnk a segítséget, az IX 18 07-es már el is siet. Pápáig akadály nélkül megyünk. Vissza még jobb az út. Nem is csoda: előttünk halad Böröcz József és Mayer Mátyás a gumikéses kocsival, letolják a havat az úttestről. Mögöttük a ZIL 131-es vasekést Király István és Kiss Lajos vezényli. Őket Nagy Sándor követi a sózóval, majd Szabó Dezső rövidhullámú adó-vevős UAZ új rendőri kocsija zárja a sort, ő tájékoztatja állandóan a központot. Városlődnél két ZIL-lel találkozunk. Seregély Károly a veszprémi üzemmérnökség dolgozója vezeti az egyiket, Magyaróvári Mihály, aki Ajkáról jött a másik. Márkó előtt dolomittal megrakott tehergépkocsi, az SE 60-11-es vezetője jelez, utat enged, előzhetünk. A szembejövő személy- és teherkocsik, mentők, autóbuszok, kamionok óvatosan, nagy körültekintéssel jönnek. Ha torlaszt, síkosságot tapasztalnak , jeleznek. Lám, mit tesz a tél? Bárcsak nyáron is hasonló udvariassággal, egymást segítő készséggel közlekednének valamennyien. Veszprémiek és ajkaiak randevúja a városlődi völgyhídnál Farkasgyepűnél konvojba fejlődve tisztítják az utat a pápai gépek. (S. Nagy — Péterfay) „kilógó” beruházások A pénzügyi elemzések tehát meglehetősen kedvező képet adnak megyénk beruházásairól. Az üzembehelyezések azonban már nagyon is ellentmondásos tapasztalatokat hoztak. A létesítmények jelentős részét nem sikerült az eredetileg tervezett időpontban átadni, és az üzembehelyezések egyes esetekben éveket is késtek. A kivitelezések elhúzódása különösen a termelő jellegű beruházásoknál okozott nagy gondot a népgazdaságnak. De nézzünk néhány példát. A tervidőszaknak kétségtelenül a legsikeresebb beruházása az új 11. számú timföldgyár megépítése volt. Határidőre, s a megadott pénzügyi keretek között fejeződtek be a munkálatok, s ami éppoly lényeges, a termelési kapacitás felfutása is ütemszerű volt. A múlt esztendőben a tervezett 240 ezer tonnát, ha szerény mértékben is, de túlteljesítették. Dicséretre méltó tevékenységet fejtett ki két egyedi nagyberuházás megvalósításában a Bakonyi Bauxitbánya Vállalat is. A kivitelezői munka jó koordinálásával, a feltárási, szerelési munkák jelentős részének átvállalásával a saját rezsis építőüzem létrehozásával, a tervezésben való részvétellel, a technológiai színvonal emelése érdekében kezdeményezett tervmódosításokkal a vállalat döntően hozzájárult ahhoz, hogy a bányanyitások határidőre, költségtúllépés nélkül valósuljanak meg. A jó példák között kell említeni még az inotai gázturbinás csúcserőmű megépítését. A kivitelezők munkájának megfelelő összehangolásával, a szovjet szerelőkkel való jó együttműködéssel és a szocialista brigádok áldozatkész közreműködésével sikerült határidő előtt egy hónappal üzembehelyezni a második, száz megawattos egységet. E példamutató beruházások mellett sajnos a többségnél a gond volt a jellemző. A negyedik ötéves terv legnagyobb, egy helyben megvalósuló beruházásánál, az új péti műtrágyagyár építésénél például nagy nehézségeket okozott, hogy a kivitelezésben sok hazai és külföldi vállalkozó vett részt. Az egyes terveket nem hangolták megfelelően össze, a kivitelezők a tervezett létszámot csak ritkán tudták biztosítani, a szerelési tevékenység minősége is néha kifogásolható volt. Hogy mégis, bár némi késéssel elkezdődhetett a próbaüzemelés, az többek között a folyamatos munkarend bevezetésének, a próbajáratások, üzemindítások lerövidítésének, a munkaerő átcsoportosításoknak, a dolgozók, a szocialista brigádok hihetetlen összefogásának köszönhető. A veszprémi házgyárnál a jelentős késedelem, az egyes üzemrészek hiányos elkészítése és a kapacitás lassú növekedése okozott gondot. A Pápai Textilgyár rekonstrukciója sem kezdődött el időben, és egyes szakaszaiban a kivitelezés szervezetlensége miatt alig tudtak helyet biztosítani az időben beérkező szovjet szövőautomatáknak.Vagyis, mert nem lehetett munkába állítani e gépeket, jelentős kár keletkezett. A kommunális beruházásoknál megfigyelhető késedelmekre, elhúzódásokra pedig csak egyetlen jellemző példa: a tervezett állami, úgynevezett célcsoportos lakásoknak mindössze 60 százaléka épült meg. Az „óriások“ árnyékában Ezek voltak az úgynevezett nagyberuházások, amelyek sorából csupán a zánkai úttörőváros maradt ki, amelynek időben történő megvalósítása, sajnos nem megyénk érdeme. Az egyes vállalati beruházások értéke is több milliárd forintot tett ki az elmúlt tervidőszakban. Ezeket elemezve hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy itt minden a lehető legnagyobb rendben ment. Ez azonban nem igaz. A tapasztalható pézügyi túlteljesítés önmagában még nem jelenti a beruházások anyagi-műszaki teljesítésének ütemességét, szervezettségét, a megvalósítási idő ezeknél sokszor viszonylag hosszabb, mint az „óriásoknál”. Gondoljunk csak a Bakony Művek épülő gyújtó gyertyagyárára, vagy a KOSZIG tapolcai új üzemeire, a fűzfői, peremartoni, pápai gyárbővítésekre. Az építkezések elhúzódása miatt a termeléskiesés itt is kétségtelen. Meglehetősen vegyes hát a kép megyénk negyedik ötéves tervi beruházásairól. A dinamikus fejlődés azonban tény, amely szolgálta megyénk gazdagodását, gyarapodását, bár ennél nagyobbak voltak a lehetőségeink. Hogy nem tudtuk teljesen kihasználni, annak tulajdonképpen ebben a tervidőszakban is az építő és szerelőipari kapacitások elégtelensége volt az oka. Emögött elsősorban a szervezetlenség, esetenként az egyes munkafolyamatok nem kielégítő gépesítettsége, valamint a jelentős létsszámhiány húzódott meg. A tervszerű kivitelezést a kapacitáshiányon túl a tervellátatlanság, néhány esetben az anyaghiány, illetve az anyagellátás ütemtelensége is akadályozta. Az építőipari kapacitás szétforgácsoltsága, a laza munkafegyelem, a szervezetlen és alacsony intenzitású munkavégzés, a gyenge koordináció, a beruházói bürokrácia megszüntetése érdekében persze igen nagy erőfeszítéseket is tettek megyénkben, így például rangsorolták a beruházásokat, felülvizsgálták az egyes terveket, új építőipari kapacitásokat hoztak be megyénkbe, versenyeztették a tervezőket, rendszeressé tették a magas szintű vezetői megbeszéléseket, korszerűsítették az anyagi ösztönzési rendszert, a legfontosabb teendőket kommunista aktívákon vitatták meg, a legkritikusabb helyekre a szocialista kollektívákat, brigádokat állították. Mindezek eredménye végülis, hogy számvetésünk a beruházásainkról alapvetően kedvező, s ha találkoztunk is néhány „szépségtapasszal”, bízhatunk abban, hogy erre a jövőben egyre kevesebbszer lesz szükség.Annál is inkább, mert az előttünk álló feladatok — az V. ötéves tervidőszakban már mintegy 45 milliárd forint értékű beruházási feladattal kell megbirkóznunk — mindenkitől, a korábbinál koncentráltabb, hatékonyabb helytállását követelnek. Beruházótól, kivitelezőtől egyaránt. Andrássy Antal NAPLÓ — 1976. február 1. vasárnap — 3