Napló, 1976. március (Veszprém, 32. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-02 / 52. szám

Folytatja munkáját az SZKP XXV. kongresszusa (Folytatás a 2. oldalon) A X. ötéves terv éveiben tovább fejlődik, majd a mű­vészet minden ágazata és az A fő irányok tervezete előirányozza a termelés mé­reteinek további növelését és a k­első kiegyensúlyozott­ságot a népgazdaság fej­lesztésében. Az új ötéves időszakban az ipari termelés növekedé­sének 1 százaléka a volu­men több mint 5 milliárd rubeles emelkedését jelenti. Ahhoz, hogy megoldjuk a társadalmi termelés műszaki színvonalának emelésére ki­tűzött feladatokat, és gon­doskodjunk az egész gaz­daság dinamikus és haté­kony fejlődéséről, jelentős felhalmozás és a termelés gyors növekedése szükséges a termelési eszközök, a munkaeszközök, a vegyi anyagok, a fűtőanyagok, a fémek előállításában. En­nek megfelelően a nehéz­ipari termelés növekedési előirányzata­­,38­—42 százalék.­­A nehézipar gyorsabb üte­mű növelése nem jelenti azt — mint Leonyid Iljics Brezsnyev a decemberi plé­­numon megállapította —, hogy csökken a figyelem a közfogyasztási cikkek ter­melésének lehető legna­gyobb bővítése iránt. A fogyasztási alap az or­szág nemzeti jövedelmében gyorsabban nő majd a fel­halmozási alapnál, és 1980- ra 27—29 százalékkal emel­kedik, vagyis 71—78 mil­liárd rubellel 1975-höz ké­pest. A fogyasztási alap rész­arányának növekedése a tár­sadalmi termelés végső ered­ményei növekedésének és hatékonysága fokozódásának egyik mutatója. Ugyanak­kor ez meggyőzően bizo­nyítja szocialista államunk békepolitikáját. A népgazdaságot az inten­­zifikálás útján fejlesztve különösen szigorúan ügyel­nünk kell a helyes népgaz­dasági és ágazati arányok­ra. Ezt a feladatot szol­gálja annak az irányvonal­nak a folytatása, amelynek célja a felhalmozás lénye­ges mértékű átcsoportosítá­sa a mezőgazdaság javára. A mezőgazdaságnak a nép­ A párt gazdaságpolitikája abból indul ki, hogy a nép­gazdaság intenzív fejleszté­sének megoldásában fontos szerepet tölt be a tudomány. A társadalmi termelés in­­tenzifikálásának meggyor­sítása érdekében tervgazdál­kodási rendszerünk lehető­vé teszi az egységes mű­szaki politika alkalmazását, amellyel el kell érni a tu­domány és a technika összes fejlesztési irányainak egy­behangolását. A tudományos-műszaki haladás olyan irányai kö­zül ki lehet emelni: A munkaeszközök terme­lésében a munkaigényes termelési folyamatok gépe­sítését és automatizálását, mindenekelőtt olyan ágaza­tokban, ahol a munkások irodaloma erősödni fog­, a kulturális intézmények anya­gi bázisa, gazdasági beruházások egész összegéből való részesedése 18-ról 23 százalékra nő. A népgazdaság kiegyensú­lyozott fejlődését jelentős mértékben alá kell támasz­tani az ésszerű beruházási politikával is, az építkezés egész gyakorlatának lénye­ges megjavításával. Az új építkezést akkor kell megkezdeni, amikor az biztosítja az elvileg új tu­dományos-műszaki megol­dások alkalmazását. A gazdaság kigyensúlyo­­zott növelésének elérésében fontos szerepet tölt be mind a mostani ötéves terv­ben, mind pedig hosszabb távlatban az ország nyers­anyagkinccsel való megnyug­tató ellátottsága. A Szovjet­unió igen n­agy, gyakran páratlanul értékes nyers­anyag-lelőhelyekkel rendel­kezik. A népgazdaság dina­mikus növekedése azonban a különböző ásványi nyers­anyagok iránti kereslet gyors emelkedését idézi elő. Ter­veinkben elő fogjuk irá­nyozni az ásványvagyon­ fel­­tárásának a kitermeléshez képest gyorsabb emelkedé­sét. A szovjet gazdaság ará­nyos fejlesztésének egyik legfőbb feltétele a X. és a következő ötéves tervek éveiben a munkaerőtartalé­kok ésszerű felhasználása. Egyebek közt figyelembe kell venni továbbá, hogy a a 80-as években csökenni fog munkaerőtartalékok ter­mészetes gyarapodása. Úlj módon az ország mai, valamint hosszútávú fejlő­désének érdekei megköve­telik a termelés sokoldalú intenzifikálását, a tudomá­nyos-műszaki haladás meg­gyorsítását, a munka ter­melékenységének növelését, amelyek a termelés haté­konysága emelésének döntő tényezői, nagy számban nehéz fizi­kai munkát végeznek, vala­mint a földalatti és az egészségre ártalmas egyéb termelési körülmények kö­zött végzett munkákban. A technológiai folyamatok tökéletesítésében — a ke­vés műveletű, progresszív technológia fejlesztését (pél­dául a nagyolvasztó nélküli kohászat, az orsó nélküli fonás és a vetélő nélküli szövés), valamint olyan technológia kifejlesztését, amely a lehető legnagyobb mértékben megtakarítja az elsődleges nyersanyagot, fűtőanyagot és egyéb any­­­­gokat és biztosítja a kör­nyezet védelmét. Az energetikában — a vil­lamos atomenergetika gyor­sított fejlesztését, vízierő­művek és olcsó szenet hasz­náló hőerőművek építését. Az anyagok termelésében — a minőségi acélok terme­lésének növelését, az alumí­nium, a titán, a polimerek részarányának a szerkezeti anyagok termelésében, az előre meghatározott sajátos­ságokkal rendelkező szinte­tikus anyagok termelését. A már alkalmazott tech­nológiai folyamatok tökéle­tesítésével együtt lerakjuk az elvileg­ új technika és technológia alapjait. Tudó­saink erőfeszítései arra irá­nyulnak majd, hogy meg­gyorsítsák olyan problémák megoldását is, mint az irá­­n­yított termonukleáris re­akció és a szupervezetés. A társadalmi termelés ha­tékonysága nemcsak tudo­mányos-műszaki, vagy ter­melési-gazdasági probléma, hanem hatalmas társadalmi feladat is. A lehető leg­nagyobb mértékű takarékos­kodás a népgazdaság min­den dolgozójának ügye. A jelenlegi körülmények kö­zött különleges hangsúlyt kap az a lenini gondolat, hogy a kommunizmus ak­kor kezdődik, amikor a dol­gozók nap mint nap óvnak minden egyes pad fémet és gabonát, gondoskodnak a munka termelékenységének növeléséről. A X. ötéves tervben meg­valósítandó műszaki politika megteremti a feltételeket ah­hoz, hogy emelkedjék az ál­lóalapok értékének minden egyes rubeljére jutó terme­lés, más szóval: emelkedjék az alapok hozama. Ha most meglevő állóalapokból a származó termelés csupán egy százalékkal növekedne, akkor ez öt év alatt olyan összegű pótlólagos nemzeti jövedelmet eredményezne, amelyből két, két és fél mil­lió család számára lehetne lakást építeni. S természetesen különös figyelmet kell fordítani a munka termelékenységének növelésére. Az egész nép­gazdaságban a termelékeny­ A X. ötéves tervben foly­tatódik a párt által az irá­nyítás szervezeti rendszeré­nek javítására kidolgozott irányvonal megvalósítása. Már jóváhagytuk egyes iparágak általános irányítási sémáit. Ezekben az ágaza­tokban megkezdődött a ter­melői és ipari egyesülések létrehozása, kiiktattak főigaz­gatóságokat, lerövidült az irányítási láncolat. Az egyesülések minőségileg új jelenséget képviselnek az ipari termelés irányításában. Nem a vállalatok mechani­kus egyesüléséről, hanem egységes termelési gazdál­kodási komplexumról van szó, amelyben szerves egy­ségbe fonódik a tudomány és a termelés, magas színvonalú a szakosodás és a kooperá­ció. A mezőgazdaságban szé­les körben fejlesztik a gaz­daságközi kooperációt és az agrár-ipari integrációt, s ezen az alapon hatalmas szakosított vállalatokat és egyesüléseket hoznak létre. Tevékenységük szabályozásá­ra megfelelő javaslatokat kell kidolgozni és elfogadni. Az ipari termelési egyesü­lések létrehozása, az építési­­szerelési szervezetek növelé­se, a mezőgazdaságban ki­alakítandó gazdaságközi ko­operációs és agráripari integ­ráció megfelel a gazdaság­­fejlesztés jelenlegi szakasza sajátosságainak, s javítja a népgazdaság és az irányítás szervezési rendszerét. Az új helyzet és az új fel­adatok figyelembe vételével tökéletesíteni fogjuk gazda­sági mechanizmusunk más oldalait is. A termelési egye­sülések megteremtése lehe­tővé teszi az olyan szilárd (öt évre szóló) gazdasági nor­matívák szerettének növelé­sét, mint az eszközlekötési A gazdasági mechanizmus tökéletesítésében a párt min­dig fontos szerepet tulajdo­néget az 1971—75-ös ,23 szá­zalékhoz képest mintegy 27 százalékkal tervezzük növel­ni. Ez 28 millió dolgozó mun­kájának megtakarításával egyenértékű. Nem kevésbé fontos, hogy lényegesen megjavítsuk munkaszervezést, kiküszöböl­­­jük a munkaidő-vesztesége­ket, növeljük a termelési fe­gyelmet. A fő irányok tervezete meghatározza a tervezés és irányítás, az egész gazdasági mechanizmus további töké­letesítésének módjait. Az új ötéves tervben tervezési szervek, miniszté­­­riumok és főhatóságok, a gazdaságtudomány feladata az, hogy a társadalmi terme­lés hatékonyságának növelé­sére törekedve lényegesen fokozzák a terv minőségi mutatóinak szerepét. Szükséges, hogy az egész tervben vörös fonalként hú­zódjék végig minden egyes fejezetnek, az anyagi terme­lés minden ágazatának, az élenjáró tudománnyal való szerves kapcsolata. Az új ötéves tervhez ná­lunk első ízben készítettek a legfontosabb tudományos­műszaki problémák megoldá­sára vonatkozó konkrét prog­ramokat. A tudományos és műszaki állami bizottságnak ,biztosítania kell e programok teljesítésének rendszeres el­lenőrzését. A tervezés fejlesztésében fontos iránnyá kell válnia a legfontosabb tudományos­műszaki, gazdasági és társa­dalmi problémákra vonatko­zó komplex programok ki­dolgozásának. A­ Szovjetunió Állam­i Tervbizottságának a X. öt­éves tervben a komplex programok kidolgozását népgazdasági terv ágazati és a területi megoszlásával össz­hangban kell megvalósítania. Az elsők között kell ledol­gozni az atomenergetikai termelési bázis fejlesztésé­nek programját, a kézi és a nehéz fizikai munka gépesí­tésének programját, a nagy területi-termelési komplexu­mok kialakítására vonatkozó programokat, járulék és más költségvetési befizetések, a nyereségelosz­tási normatívák és a bér­alapképzés. A IX. ötéves mintegy 500 milliárd tervben rubel nyereség képződött. A vál­lalatok és egyesülések nye­reségének és más forrásai­nak terhére több mint száz­­milliárd rubelt fordítottak a gazdasági ösztönzési alapok képzésére. Ezeket az összege­ket a termelés fejlesztésére és műszaki megújítására pré­miumok és jutalmak kifize­tésére, a dolgozók szociális és életfeltételeinek javítására fordították. A X. ötéves tervben ezek­re a célokra még nagyobb összegeket fordítanak. Szélesebb körben fogjuk alkalmazni az anyagi ösztön­zés progresszív formáit, egyebek között a végtermé­kekért, illetve befejezett ob­jektumokért járó teljesít­ménybért, a munkautalvány nélküli rendszert, a kiváló minőségű termékek kisebb munkáslétszámmal történő gyártásának ösztönzését. A jutalmaknak az eddiginél nagyobb mértékben kell elősegíteniük a munka ter­melékenységének fokozását, a termelési kapacitások gyor­sabb üzembe helyezését a meglevő berendezések ki­használásának javítását, az új technika bevezetését, nyersanyag- és anyagiak­ar l­­­a­kosságot, a termékek­­ minősé­gének fejlesztését. A népgazdaság tervszerű fejlesztése, az áruforgalom növelése és az árak stabili­tása alapján gondoskodni fogunk országunkban a pénzforgalom további meg­szilárdításáról és a szovjet rubel vásárlóerejének állan­dóságáról. níiott a gazdasági káderek kezdeményezőkészsége, kez­deményezési és szocialista szellemű ötletessége, vállal­kozókedve fejlesztésének. mai szovjet gazdasági káder­é­től megköveteljük az új tu­dományos és műszaki meg­oldások, a korszerű munka­­szervezési és irányítási mód­szerek aktív felhasználását, a termelési tartalékok alkotó felkutatását, a változó szük­ségletek és a kereslet gon­dos figyelembevételét. A X. ötéves terv jellemző vonása lesz, hogy népgazda­ságunkat mélyebben kapcsol­juk be a nemzetközi munka­­megosztásba, tovább folytat­juk a külgazdasági együtt­működés átállítását hosszú távú alapokra. Ezért a nem­zetközi gazdasági kapcsola­tok hatékonyságának növelé­se szintén egyik fontos fel­adatunk lesz. E feladat meg­valósítása érdekében ,tervsze­rűen kívánjuk bővíteni az ország export-potenciálját, mind a hagyományos áru­cikkek, mind az új termék­fajták vonatkozásában. Minthogy a külkereskede­lem a népgazdaság fontos ágazatává lett, felvetődik a kérdés, hogy számos esetben exportra szakosított, a kül­földi piacok különleges kö­vetelményeinek kielégítésére képes üzemeket kell létre­hozni. Ez elősegíthetné, hogy külkereskedelmünk jövedel­mezőbb legyen és fokozód­jék a népgazdaság egészére gyakorolt kedvező hatása. Az import területén a leg­­­­fontosabb, hogy a behozatal fejlesztése maximálisan elő­segítse a műszaki haladás meggyorsítását, megfeleljen továbbá a szovjet emberek­nek a legkülönbözőbb áru­cikkigényei teljesebb kielé­gítésének, megfeleljen to­vábbá az állami tervben le­fektetett gazdasági straté­giának. A nemzetközi kérdésekben követett pártpolitikának megfelelően az összes ország­gal fejlesztjük külkereske­delmi kapcsolatainkat. A legnagyobb figyelmet to­vábbra is a szocialista or­szágokkal megvalósított együttműködés fejlesztésének és erősítésének szenteljük. A szocialista gazdasági integ­ráció húsz évre szóló komp­lex programja a sokoldalú integrációs intézkedések egyeztetett terve­, amelyet a KGST tanácsa először 1975 nyarán fogadott el, még na­gyobb jelentőséget ad együtt­működésünknek. Számos na­gyon fontos népgazdasági problémát csak közös, egye­sített erőfeszítésekkel lehet megoldani, hosszútávú komp­lex együttműködési program Az ötéves terv szociális­ és gazdasági feladatai kap­csán, az irányelvek terveze­te kifejti az anyagi termelés további fejlesztésének, struk­turális tökéletesítésének, termék minősége és műsza­­­ki színvonala javításának, illetve emelésének program­ját. Az egész társadalmi ter­melés növelésének méreteit illetően a tizedik ötéves terv jelentősen túlhaladja bár­melyik ötéves tervet. Az ipari termelés öt év alatt 35—39 százalékkal nö­vekszik. Teljesen fennma­rad a nehézipar meghatáro­zó helyzete, különösen a tu­dományos-műszaki­­ fejlesz­tés meggyorsításában. Az „a” csoportba tartozó ágazatok termelése 38—42 százalékkal növekszik. A célkitűzések hatalmas feladatokat tűztek minden egyes iparág elé. Ezek azon­ban minden feszítettségük ellenére reálisak és jó gaz­dálkodás esetén túlteljesít­hetők. Az egész anyagi termelés műszaki színvonala emelé­sében és minőségi mutatói­nak javításában a legelső szerep a gépgyártásé, és mindenekelőtt a munkaesz­közök gyártásáé, amely utóbbi öt év alatt hozzáve­tőlegesen 1,6-szeresére nö­vekszik. Eközben kiemelt növeke­dést irányoztak elő az atom-, a fémkohászati- és vegyi gépgyártásnak, valamint az­­ok alapján, amelyek kidol­gozásához a szocialista or­szágoknak már a legközeleb­bi jövőben hozzá kell lát­niuk. A testvéri szocialista or­szágokkal való kereskedel­münk különleges jellegű. Tükrözik azokat a szilárd gazdasági kapcsolatokat, amelyek a szocialista építő­munka és a kölcsönös együtt­működés folyamatában szü­lettek. Ezek a kapcsolatok, amelyek tartósságát a szocia­lista közösség országainak politikai egysége és barát­sága szavatolja, a nyers­anyag- és anyagtermelés, a berendezések előállítása, tudományos-műszaki tapasz­a­talat és mindannak forrása­ként szolgál, ami feltétlenül szükséges valamennyi testvé­ri ország népgazdasága gyors és határozott fejlődéséhez. A Szovjetunió érdekelt ab­ban, hogy a fejlődő orszá­gokkal való együttműködése a tartós és kölcsönösen elő­nyös munkamegosztás jelle­gét öltse. Ezeknek a célok­nak felel meg az elmúlt években számos ázsiai, afri­kai és latin-amerikai ország­gal kötött hosszú távú gaz­dasági együttműködési meg­állapodás és szerződés. A fejlődő országokkal folyta­tott együttműködést demok­ratikus és igazságos alapo­kon fogjuk fejleszteni, hoz­zájárulunk gazdasági önál­lóságuk megszilárdításához. A nemzetközi feszültség enyhülésének viszonyai kött új minőséget kapnak ki­a fejlett tőkés fűződő gazdasági országokhoz kapcsola­taink, amelyek sikeresen fej­lődhetnek az európai bizton­sági és együttműködési érte­kezlet záróokmányában rög­zített elvek alapján. Tovább folytatjuk azt a gyakorlatot, amelynek keretében nagy volumenű együttműködési megállapodásokat kötünk a Szovjetunióban felépítendő ipari objektumok felszerelé­séről, illetve szovjet szerve­zetek részvételéről nyugati államok ipari létesítményei­nek építésében. Kereskedelmi és gazdasági kapcsolataink természetesen gyorsabban fejlődnek majd azokkal az országokkal, ame­lyek őszinte készséget mu­tatnak az együttműködésre és szívükön viselik a fejlesztés­hez szükséges normális, egyenjogú feltételek biztosí­tását. Csak ebben az eset­ben lehetséges valóban szé­les körű és szilárd gazdasá­gi kapcsolatok kialakítása, amelyek népgazdasági ter­veinkben is tükröződnek. elektrotechnikai, a rádióelek­tronikai iparnak, a szer­számgépgyártásnak és a mű­szeriparnak. Röviden ki kell térnem azokra a legfontosabb fela­datokra, amelyek gépiparunk néhány ága előtt állnak. Az energetikai gépgyártás terén, az elmúlt öt évben or­szágunkban megkezdték az atomerőművek számára szük­séges gépek gyártását, következő években az ener­­­getikai gépgyártás gyorsí­tott ütemben fejlődik. Az aktorok ezer megawattos le­gyártása mellett megkezdik 1500 megawattos reaktorokkal működő atom­energia blokkok komplex be­rendezésének Az energetikai kidolgozását, üzemei 500. 800. gépgyártás valamint 1000—1200 megawattos tur­binákat és valamint 250 generátorokat, megawattos gőz- és gáz­berendezéseket fognak gyártani. A mezőgazdasági gépgyár­tás az ötéves tervidőszakban csaknem 1,5-szer több gépet gyárt, mint a megelőzőben. A földművelés számára az eddiginél több 150 és 300 lóerős traktort gyártanak. Jelentősen növelik a „Ko­­losz” a „Nyiva” valamint a „Szibirjak” típusú gabona­­kombájnok gyártását, ame­lyeknek termelékenysége másfélszer-kétszer nagyobb, mint a korábbi gyártmá­nyoké. (Folytatás a 4. oldalon) Kiegyensúlyozott fejlesztés a népgazdaság minden területén A szovjet gazdaság X. ötéves tervben történő fej­lesztésének következő leg­fontosabb mutatóit határoz­ták meg: , 1976—80. évi növekedés (tervezett) Egységes műszaki politika Tovább korszerűsödik az irányítás szervezeti rendszere Hatékony nemzetközi gazdasági kapcsolatok III. Az anyagi termelés fejlesztése a hatékonyság növelése és a minőség javítása alapján «« = .5 2 o 12 | Milliárd rubelben # _­­S­S «s »o­o’ S <3 ,2 £ S­C s 2­3 r­i­r­t fi­rt « Nemzeti jövedelem (1973-as árakon) 362 449—462 87 —100 24—28 Ebből: Fogyasztási alap 266 337—314 71 — 78 27—29 Felhalmozási alap 96 112—118 16 — 22 17—23 Ipari termelés (1967. július 1-i árakon) 523 710—729 187—206 35—39 Ezen belül: „A"’ csoport termelése 380 524—540 144—160 38—12 „B” csoport termelése 143 186—189 43 — 46 30—32 Mezőgazdasági termelés (ötévi átlagos volumen; 1965-ös árakon) 91 104—106 13 — 15 14—17 NAPIXJ — 1976. március 2. kedd — 3

Next