Napló, 1976. október (Veszprém, 32. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-01 / 232. szám
A „papírszínház ” megelevenedik Remenyik ősbemutató a Petőfi Színházban „Remenyik Zsigmond, a két világháború közti időszak legjelentősebb magyar drámaírója.” Ez a megállapítás egyre sűrűbben hangzott el színházi körökben az utóbbi években, mégsem mozdult senki, hogy a kötetekben porosodó drámákat életre keltse. Bármilyen hihetetlen , Remenyik drámáinak mindezidáig nem akadt színpada, holott igen nagy értékek sűrűsödtek valamennyi színművében. Az esztétikai elismerés csupán elvi jellegű maradt, hiszen a drámai művészethez hozzátartozik az eljátszás, a szembesülés a közönséggel is. Az idegenkedésnek sok oka lehetett. Remenyik világa kegyetlen, keserű, sötét tónusú, lázadása a csődbe jutott polgárvilág ellen nem belülről jövő ,,elegáns” gesztus, hanem az életképtelenség összes szimptómáinak kegyetlen felmutatása. A két világháború közt nyilván ezért nem került színre. De a felszabadulás után miért kellett megelégednie a Kard és kocka című történelmi burleszk bemutatójával? Miért idegenkednek tőle színházaink? Ezt kérdeztem a kétszeres Kossuth-díjas Horvai Istvántól is, a veszprémi ősbemutató, a Vén Európa Hotel rendezőjétől. — Én csak a magam nevében beszélhetek — kezdte Horvai István. — Az az igazság, hogy én nem idegenkedtem tőle, szerettem és becsültem drámáit, prózáját különösen a „Vén Európa Hotel” vonzott régóta. Azt is elmondhatom, hogy azért, mert ez áll legközelebb rendezői felfogásomhoz, mert a Gorkij-i és O’neilli vonulathoz tartozik Remenyik drámája is. Tudni kell persze, hogy ő a magyar színházi avantgárd egyik legnagyobb mestere, viszont a „Vén Európa” Hotelben egy rendkívül letisztult realista ihletésű világot teremtett. De úgy, hogy közben megéreztette a fasizmus pusztító erőinek nagyra nőtt étvágyát, és az európai polgárvilág tehetetlenségét, pusztulását. Kezdetben nekem is voltak azért aggályaim. Talán mert túlságosan egysíkúnak éreztem a darabot, a keserűség, a komorság szinte áttörhetetlenül ülepedett le benne. Ám értékei olvasva nem derültek ki igazán, a próbák során egyre izgalmasabbnak látszott vállalkozásunk. Úgy érzem a bemutató is igazolni fogja ezt. Szerencsés volt az is, hogy a színészgárda kiválóan ráérzett a darabra, szinte a szokásos nehézségek nélkül gördültek a próbák, s az egyre átéltebb játék új és új izgalmas rétegeit hozta felszínre a dialógusoknak. Fenntartásaimat valósággal elsöpörte az előadás. Remélem, sikerül azt a nagyszerű élményt átadnunk a nézőknek, amelyet mi is éreztünk munka közben. A Petőfi Színház nem csak egy ősbemutatóra vállalkozott, sokkal többre. Elégtételt akar szolgáltatni — ha megkésetten is — Remenyik Zsigmondnak, a könyvlapokba temetett drámaírónak. „A két háború közti időszak általános emberi problémáinak egyetlen európai szintű magyar megszólaltatója”. — írta róla Kocsis Rózsa, egyik kiváló ismerője. De nem fukarkodott az elismerő szóval kortársa és barátja, Féja Géza sem, amikor rá emlékezve így vallott róla: Vajon ki teremtett közülünk olyan nemzetek fölötti közösséget az üldözöttekkel és megtiportakkal, mint az ifjú Remenyik Zsigmond? Ki indult el „felülről" a védettség biztonságából a mélységek felé testvériséget teremteni az élet kivetettjeivel?” A Vén Európa Hotel ezt a testvériséget sugallja nagyszerű drámai erővel, hiteles, szimbolikussá növő alakjaival. Az 1939—40-ben írt mű ma is az emberi méltóságért írt legszebb, legköltőibb kiáltványok egyike. (5?- i-) Egry emléke Badacsonyban Minden korábbinál változatosabb és gazdagabb közművelődési programot ígér a 15. múzeumi és műemléki hónap. Eseménysorozatát október 1-én Szekér Gyula miniszterelnökhelyettes Dunaújvárosban helytörténeti bemutatóval és a Domanovszky Endre-emlékkiállítással együtt nyitja meg. Gönyei Antal, a Kulturális Minisztérium múzeumi főosztályának vezetője szerdán a Fészek Klubban elmondta, hogy a mintegy 600 rendezvény között 180 új kiállítás, 200 előadás, 40 hangverseny, 20 műemléki kirándulás szerepel. A tájékoztatón és a közrebocsátott programfüzetből többek között megtudtuk, hogy megkülönböztetett érdeklődésre számít a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum és a Hadtörténeti Múzeum közös kiállítása, a Magyar önkéntesek a spanyol szabadságharcban, a Magyar Nemzeti Galériában a Mai magyar grafika és kisplasztika, a Műszaki Múzeumban az Ember, munka, energia, a Szépművészeti Múzeumban a Tiziano és kora — Tiziano halálának évfordulója alkalmából —, az Iparművészeti Múzeumban a 4-én nyíló — Herend 150 éves című kiállítás. Sok más budapesti bemutató mellett rendszeres tárlatvezetések, képzőművészeti és egyéb előadások, filmvetítések, hangversenyek — például a hónap utolsó napján Ajka művelődési központjának kamarakórusa lép fel a Magyar Nemzeti Galériában — fogadják a múzeumi látogatókat. Egész sor külön foglalkozást hirdettek meg az ifjúság számára — az óvodásoktól kezdve —, nemcsak a fővárosban. Ugyanakkor az üzemek és a múzeumok között, különösen a szocialista brigádokkal kialakult kapcsolatok elmélyítésére és gyarapítására törekednek országszerte. Szombathelyi, egercsehi és más kiállítás a munkáséletmód változásait érzékelteti. Debrecenben a múzeumok és az iskolák képviselőinek tanácskozásával nyitják meg a hónapot Vidékünkön is az általános iskolai történelemtanárok komplex továbbképzésével kezdődik meg a rendezvényisorozat , mégpedig a hivatalos megnyitó előtt, ma a veszprémi Bakonyi Múzeumban — Tanítási óra a múzeumban címmel. Ugyanitt nyílik meg holnap az Új szerzemények 1976 című kiállítás. A 15. múzeumi és műemléki hónap Veszprém megyei megnyitóját október 3- án vasárnap délelőtt ■ Badacsonyban, az Egry-emlékmúzeumban tartják. Az ünnepségen osztják ki az Egry József emlékév alkalmából meghirdetett pályázat díjait, valamint a legjobb muzeológusokat kitüntetik. A zirci Bakonyi Természettudományi Múzeumban 4- én sorra kerülő madárvédelmi ankéttel folytatódik az eseménysorozat. Október 8-án Veszprémben nyílik meg Nagy Gyula festőművész emlékkiállítása, 9-én Keszthelyen, a Balatoni Múzeumban a Természet a kisgrafikán című tárlat, Pápán a helytörténeti múzeumban pedig a XVIII. századi kályhák című kiállítás. A néprajzi, nyelvjárási és a legújabbkori történelmi pályázat idei eredményét 16-án a veszprémi múzeumban hirdetik ki. Zircen 18-án kezdődik a Bakonykutatók ankétja. Veszprémben a Múzeumi esték sorozat keretében 21-én hangzik el Erdélyi Zsuzsa Archaikus népi imádságok című néprajzi előadása. Keszthelyen 22-én nyílik meg Deininger Imre emlékkiállítása. Várpalotán a Magyar Vegyészeti Múzeumban Ilosvay Lajos emlékkiállítást nyitnak 29-én. Múzeumaink állandó és októberre áthúzódó időszaki kiállításokkal is várják az érdeklődőket. Például Pápán a II. Rákóczi Ferenc emlékkiállítás. Várpalotán a híres magyar vegyészek és a bányászat története ígér tanulságos élményeket. A megyei múzeumi igazgatóság a II. Rákóczi Ferenc vándorkiállítást a pápai járás több községében is bemutatja. A nemrég helyreállított veszprémi székesegyház altemploma és az ösküi kerektemplom — mint a sajtótájékoztatón szorgalmazták — műemléki sétára kínál lehetőséget, megyénk egyéb értékes látnivalóival együtt. De a főváros és az ország minden vidéke múzeumi és műemléki látnivalók, előadások és egyéb programok sokaságával várja a látogatókat. Megyénk zalai határa mellett parányi kis község, Kövesikút. Egyetlen utcája délitájban teljesen néptelen. Senkitől sem tudom megkérdezni, merre van a szelídgesztenyés. Oda irányítottak Karmacson a tsz irodájában, ott találom meg Bereczky Szilárdot, a frissdiplomás agrármérnököt. Találomra indulok el a csodaszép őszi napsütésben, a falu melletti dombok felé. A harmadikra kaptatok épp, amikor meglátom az első gesztenyefát. A fa mellett csizmás, vaskosbajszú fiatalember áll, panyókára vetett, kék posztóból készült burkában, vállán tarisznya. Csak ő lehet az, csak a Népművészet Ifjú Mesterének lehet ilyen ruhája. — A gesztenyeszüretet szervezem, de nem nagyon szedik. Éretlen még. Százhúsz évesre taksálja azt a gesztenyefát, aminek tövébe teríti hsszúujjú, mellényszerű burkáját, aztán leheveredik. — Szilárd, énekelj valamit! , — Itt? — kérdi felemelt szemöldökkel. — Itt. — Na jó. És mit? — Ami eszedbe jut. Megköszörüli torkát és kezdi: „Túl a Tiszán, csikóslegény vagyok én Tizenhárom csikóra vigyázok én.. Mikor végére ér, megkérdem: — Miért ezt énekelted? — Mert tegnap délután ezzel nyaggattam magamat otthon. Még mindig nem az igazi. Ezek a mezőségi sántarizmusok, meg a sok színezés... Nem akar összejönni. — Miből állt a nyaggatás? — Magnóra énekeltem és az eredeti felvétellel összevetettem. Vagy tízszer. — Betört a technika a népművészetbe? — De be ám. Én csak magnóról tanulok. Meg mások is, azt hiszem. És nem csak a dalosok technikáznak. Nézd ezt a kalotaszegi burkát. Varrógéppel hímezte az édesapám. — Nem eredeti? — Á, dehogy... Egyébként nem venni észre, ugye? Ma már az eredetit is géppel csinálják. Az első népdalt az általános iskolában tanulta. Aztán jó tíz évig nem találkozott a nép dalával. Mindaddig míg a Georgikon táncegyüttes egyik számának kíséretéhez szólista kellett... — Próbát énekeltünk néhányan, aztán nagy meglepetésemre azt mondták, én leszek a szőlős. Nemigen szoktam nemet mondani, hát nekiláttam gyakorolni. Hetek után az egyik dalom nagyon szépen szólt a magnón. Akkor tettem fel magamnak a kérdést: „Szilárd, mondd, te tényleg tudsz énekelni?” Ez a pillanat táncolt össze, azt hiszem örökre a népdallal. — A címhez hogyan jutottál. —A táncos haverok biztattak, pályáztak. 1973-ban jelentkeztem. A címet még nem kaptam meg, csak megdicsértek. Egy évvel később ismét. Tavaly aztán sikerült. — Igaz, hogy te vagy a megye első ifjú mestere a dalosok között? — Igen, én is így tudom. — És miért csak az egyetlen? — Ebben a beates világban? — Te nem szereted? — Dehogynem. Csak a népdalt sokkal jobban. A Georgikon táncegyüttes fellépésein két tánc között szokott kiállni a színpadra és egy szál maga énekel, minden kíséret nélkül. Így érzi legjobbnak a népdal ízét, zamatát. Meg magának énekel, egyedül, otthon a szobában, üres óráiban. — Honnan valók kedvenc dalaid? — Somogyból. Például ez: „Bort iszom én nem vizet. Mert az engem nem illett...’ . — Szereted a bort? — szögezem neki a kérdést, miután az utolsó hang is elül a dombok között. _ Hamiskás mosollyal pederint egyet sűrű bajszán. — Ha azt mondom, nem, úgysem hiszed el. Szeretem, persze, hogy szeretem. De a másnaposságot utálom. Tudom hol a határ. Meg a hangomra is vigyázok, de nagyon. — Itt a hegyen, szoktál énekelni? — Csak ritkán, inkább lenn, Köveskút szélén, a mázsaházban. — Hallgatóid vannak? — Ugyan. Az egész falu, huszonhat ház, hatvanhat lélek. Tudod hol hallgattak sokan? A nyáron Csillebércen, az úttörő népművészeti táboriban. Életem csodálatos élménye volt, amikor azok a parányi lelkek a tanulás után velem együtt énekeltek népdalt. Nem azt mondta ember vagy gyerek. Azt mondta lélek. De hiszen mit is mondjon az, akinek lelke a nép dalaival van tele? Bölcs Csaba DAL A GESZTENY A — NAPLÓ — 1976. október 1. péntek Karbantartás Ahol megáll a tudomány A vállalatok sokkal több időt, energiát fordítanak a munkások megszerzésére megtartására mint hatékony foglalkoztatására A létszámhiány azonban nagy kényszerítő erő. Ezért egyre inkább felismerik a belső létszámtartalékok feltárásának szükségességét és a legtöbb helyen nemcsak a felismerésig jutnak el. A műszaki fejlesztéssel, gépesítéssel, észszerű átszervezésekkel igyekeznek minél jobban hasznosítani a termelő létszámot Megyénkben a fizikai dolgozók száma hoszszú évek óta gyakorlatilag stagnál, a termelés viszont dinamikusan nő. Mindez egyértelműen bizonyítja a termelő munkaerő foglalkoztatásának javulását. Megáll azonban a tudomány a termelékenyebb karbantartás határánál. Persze, van előrelépés a gépesítettségben és a szervezettségben. Vegyipari üzemeinkben például általánossá váltak a kényelmes, biztonságos préslevegős szerszámok, a műhelyek felszereltsége modern gépgyárakéval vetekszik. A legtöbb vállalatnál centralizálták a karbantartó létszámot, ami szintén hatékonyabbá tette a munkát. Az elért eredmények ellenére a legtöbb nehézipari üzemben alacsony a karbantartók munkaidejének, valamint a gépek kapacitásának kihasználtsága. Bajok vannak a tervszerűséggel, a javításokat tűzoltó-munkaszerűen végzik. Előfordul, hogy a munkásoknak napokig semmi különösebb dolguk nem akad, aztán ha baj van, túlórák százait kell felhasználni. Míg a termelő dolgozók munkafegyelme erősen javult az elmúlt időszakban, nem mondhatóel ugyanez általában a karbantartókról, hiszen nem lehet módszert kidolgozni állandó foglalkoztatottságukra, teljesítményük pontos mérésére. Ezek a gondok egyre súlyosabbá váltak az elmúlt évek során. Nemcsak azért, mert a munkáshiány mindenkit szorít, s mert a rendelkezésre álló dolgozókat minden vállalat a leghatékonyabban szeretné foglalkoztatni! A valós helyzet az, hogy a termelés korszerűsödésével, a modernebb technológiák, gépek alkalmazásával megnőtt a karbantartási igény, s ma már néhány korszerűbb üzemben több a javító, mint a tényleges termelő. Miinél tovább lépünk, az arányok egyre inkább eltolódnak, s a ma még csak jelzésszerűen meglevő gondok később súlyos nehézségekké válhatnak. Gondoljuk meg: az egyre nagyobb termelékenységű gépek, berendezések, üzemek hibája, megállása akár órákra is, ma már mániás károkat okozhat. Érthető, hogy a hiba gyors elhárítása érdekében a vállalatok nagyszámú javítószemélyzetet tartanak készenlétben. Ugyanakkor kénytelenek beszerezni nagy precizitású esztergákat, marókat, köszörűgépeket stb., hogy a javításokat helyben, gyorsan elvégezhessék. Olcsóbb ma kihasználatlan karbantartó és gépi kapacitást fenntartani, mint vállalni a termeléskiesésből származó veszteségeket ki gondolná például, hogy az Ajkai Timföldgyár és Alumíniiumkohó évente általában 300 tonnna vasat is önt egyszerűen azért, hogy a meghibásodott gépalkatrészeit pótolja. Hiszen az öntödék átfutási ideje a megrendeléstől a szállításig fél év egy év, vagy még több Nyilvánvaló, hogy sürgős esetekben nem lehet várni, helyben kell — igen gazdaságtalan módszerekkel — előállítani a szükséges alkatrészt. Az ellentmondás ott van, hogy minél korszerűbbek ezek a „belső gépgyárak” — márpedig a fejlődés törvényszerűsége ezt diktálja —, annál gazdaságtalanabbak. Sokféleképpen próbálják ezeket a gondokat a vállalatok megszüntetni. A Péti Nitrogénművek és az Északmagyarországi Vegyiművek nagyjavítási munkáik idejére kölcsönadnak egymásnak karbantartókat, s ezzel mindkét vállalat munkaerőt takarít meg. A fűzfői Nitrokémia szabad gépi kapacitását vegyipari gépek, berendezések gyártására használja fel. A Magyar Alumíniumipari Tröszt vállalatai — megyénkben három is van belőlük — egy közös karbantartó vállalat (székhelye Zalaegerszeg) létrehozásával próbálnak enyhíteni nehézségeiken. A villamos tröszt már régebben létrehozta az Erőműkarbantartó Vállalatát. Mindezek a példák azt bizonyítják, hogy egyetlen vállalat — a legeslegnagyobb arcot kivéve — képtelen egyedül úrrá lenni a karbantartással kapcsolatos nehézségein. Sokan vitatják, hogy Magyarországon, megyénkben van-e létjogosultsága a karbantartó, szerelő vállalatoknak. Az ellenérvek általában így kezdődnek: mi lesz, ha ... s ezután következik az aggályok sorozata. A fejlettebb nehéziparral rendelkező országokban ma már alig-alig van karbantartó az üzemekben, az adódó feladatok túlnyomó többségét a rentábilisan működő javító cégek látják el. De nem ez a fő érv az átszervezéseik mellett, hanem mindazok a gazdasági törvényszerűségek, amelyekről már szóltunk. . . A mai sztavmatermészetesen funkció ' ' képzeletell.en, hogy például azonos típusú vegyipari vállalataink ilyen céget, vagy cégeket Misának. Mindenesetre a fejlesztés soron következő lépésénél, mind a vállalat voltak, mind az irányító főhatóságoknak foly,sde kellene venniük, hogy ez az átszervezés a jövőben elkerülhetetlenné válik. Már ma meg kellene tenni a kezdő lépéseket, hogy majdan ezek a vállalatok létrejöhessenek, betölthessék hivatásukat, s gazdaságossá tegyék a karbantartás ma még eléggé korszerűtlen formáit. Karcagi László „Ki minek mestere?” vetélkedő az Ajkai Hőerőműben A Magyar Villamos Művek Tröszt az idén is megrendezi a „Ki minek mestere” versenyt az iparág fiataljai részére, október 21— 22-én az Ajkai Hőerőmű Vállalatnál. Ezt megelőzően a hőerőműveknél vállalati vetélkedőkön döntik el, ki képviseli a fiatalokat az iparági versenyen. Ajkán a közelmúltban rendezett versenyen 6 villanyszerelő és 12 lakatos bizonyította felkészültségét szakmai, gyakorlati és általános politikai felkészültségből. A 30 éven aluli fiatalok írásban és gyakorlati feladatok megoldásában mutatták be tudásukat. A lakatosok között az első helyet Hatlaczky László szerezte meg. A második Németh Péter, míg a harmadik Nagy Károly lett. A villanyszerelőknél Illés Ferenc érte el a legjobb eredményt Hack János előtt. A két kategóriában az első helyezettek jutalma 1200 forint és 3 nap jutalomszabadság, míg a második helyezetteké 1000, a harmadik helyezetteké pedig 800 forint volt 2, illetve egy nap jutalomszabadsággal. Az iparági vetélkedőn az erőművet Illés Ferenc és Hack János villanyszerelő, Hatlaczky László, Németh Péter és Nagy Károly ifjúmunkások képviselik.