Napló, 1977. január (Veszprém, 33. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-01 / 1. szám

! Magyar vezetők üdvözlő távirata Kuba nemzeti ünnepe alkalmából Dr. Fidel Castro Ruz elvtársnak,, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárá­nak, a Kubai Köztársaság Államtanácsa elnökének, Minisztertanácsa elnökének H A VA­N N A Kedves Fidel Castro Elvtárs! A forradalom győzelmének 18. évfordulója, hazájuk nemzeti ünnepe, a felszabadulás napja alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Nép­­köztársaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa, a magyar nép és a magunk nevében forró elvtársi üdvözletünket küld­jük önnek és az ön személyén keresztül a Kubai Kommu­nista Párt Központi Bizottságának, a Kubai Köztársaság Ál­lamtanácsának, Minisztertanácsának és a hős kubai népnek. A kubai nép történelmi jelentőségű győzelme óta, a kom­munista párt vezetésével kiemelkedő sikereket ért el a tár­sadalom szocialista átalakításában, a népgazdaság és a kul­túra fejlesztésében, az életszínvonal javításában, a szocialis­ta államrendszer tökéletesítésében. A Kubai Köztársaság sikerei a szocialista építésben, és országuk következetes imperialistaellenes külpolitikája lel­kesítő példaként szolgál a nemzeti felszabadulásért és a tár­sadalmi haladásért küzdő népek, különösen Latin-Amerika népei számára, és méltán vívja ki a világ haladó erőinek elismerését és nagyrabecsülését. Pártjainknak és népeinknek a marxizmus—leninizmus s a proletár internacionalizmus elvein alapuló testvéri barátsága és sokoldalú együttműködése örvendetesen fejlődik és mind gyümölcsözőbbé válik. Testvéri együttműködésünk hozzájá­rul a szocializmus építéséhez országainkban, a szocialista államok közösségének erősödéséhez, az imperializmus ellen, a békéért, a biztonságért és a társadalmi haladásért folyta­tott közös harcunkhoz. Forradalmuk 18. évfordulóján kívánjuk önnek és a Ku­­­bai Köztársaság testvéri népének, hogy érjenek el újabb si­kereket pártjuk I. kongresszusán hozott határozatok végre­hajtásában, a szocializmus építésében, hazájuk felvirágozta­tásában. Budapest, 1976. december 31. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkára Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Santiago Carrillo: Szabadulásom a demokratikus erők fellépésének köszönhető Santiago Carrillo, a Spa­nyol Kommunista Párt csü­törtök délután szabadon bo­csátott főtitkára a luxembur­gi rádiónak adott nyilatko­zatában politikai meglepe­tésnek nevezte gyors kisza­badulását. „Szabadonbocsá­­tásom nem jelenti a kommu­nista párt legalizálását, de fontos lépés a felé” — mon­dotta, majd kijelentette, hogy szabadulása a testvérpártok, a demokratikus erők és a spanyol nép fellépésének­­eredménye. Carrillo közölte, hogy párt­ja mindenképpen indul az általános választásokon, s reméli, hogy addigra enge­délyezik valamennyi demok­ratikus párt részvételét A Spanyol Kommunista Párt bejelentette, hogy a vá­lasztásokon indítandó jelöl­tek között lesz Santiago Car­rillo és Dolores Ibárruri is. A kommunista vezetők le­tartóztatása elodázta az el­lenzéki pártok és a kormány megbeszéléseinek kezdetét. Ezek során a kétkamarás nemzetgyűlésről és a demok­ratikus alkotmányról döntő népszavazás kérdéseiről lesz szó. Az ellenzéki pártok csü­törtök este bejelentették, hogy Carrillo kiszabadulása után a megbeszéléseket a jövő héten megkezdhetik, bár nyilván nehézségeket okoz Carrillónak a választá­sokra való jelölése, mivel azt Suarez kormányfő ellen­zi. James Carter Leonyid Brezsnyev nyilatkozatáról James Carter, az Egyesült­ Államok megválasztott elnö­ke csütörtökön Leonyid Brezsnyev. Joseph Kings­­bury-Smith amerikai politi­kai kommentátor kérdéseire adott nyilatkozatával kapcso­latban kijelentette: örömmel fogadta Brezsnyev nyila­tko­zatát, amelyben jelezte, hogy 1977-ben kész találkozni az Egyesült Államok elnökével. Ez megegyezik az én óhajom­mal — mondotta Carter és hozzátette, hogy a találkozó időpontját és helyét még nem határozták meg. Bányaszerencsétlenség Csehszlovákiában Csütörtök este a csehszlo­vákiai ostravai szénmedence Chlebovice bányájában súj­­tólégrobbanás történt. 45 bá­nyász a veszélyeztetett he­lyen rekedt. A helyszínre ér­­kezett mentőosztag azon­nal munkához látott. Ugyancsak a helyszínire ér­­kezett egy kormányküldött­ség, amelynk vezetője Josef Simon miniszterelnök- he­lyettes és Vlastimil Ehrenber­­ger tüzelő, és energetikai ipari miniszter. A mentési munkálatokról közleményt adnak ki. Felavatták a főváros új metróvonalát Pénteken délelőtt ünnepi külsőségek között átadták rendeltetésének a főváros észak-déli vonalának I. sza­kaszát a Nagyvárad téren. Az avatáson Szépvölgyi Zol­tán, a Fővárosi Tanács elnö­ke köszöntötte a vendégeket; megjelent Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Minisztertanács elnöke, Borbély Sándor, a Központi Bizottság titkára, dr. Trautmann Rezső, a Nép­köztársaság Elnöki Tanácsá­nak helyettes elnöke, Cseter­ Ici Lajos, az Elnöki Tanács titkára, Borbándi János, a Minisztertanács elnökhelyet­tese, Katona Imre, a buda­pesti pártbizottság első tit­kára, Bondor József, Keserű Jánosné, Polinszky Károly és Pullai Árpád, a kormány tagjai. Az avatáson Szépvölgyi Zoltán mondott ünnepi be­szédet. 2 — NAPLÓ — 1977. január 1. szombat A palesztin forradalom évfordulójáról A magyar szolidaritási bizottság nyilatkozata Tizenkét­­évvel ezelőtt 1965. január 1-én vette kezdetét a palesztin felsza­­badításii mozgalom szerve­zett fegyveres­ harca a szü­lőföldre való visszatérés jo­gáért a palesztinai arab nép nemzeti jogainak érvényesí­téséért. Erre emlékezve a Palesztinai arab nép és ve­le együtt az egész haladó nemzetközi közvélemény ja­nuár 1-ét a palesztin forrada­lom évfordulójaként ünnepli — közli a nyilatkozat ame­lyet pénteken hozott nyil­­vánosságra a Magyar Szoli­daritási Bizottság. A magyar közvélemény, a magyar szolidaritási mozga­lom kezdettől fogva segíti a palesztin arab nép küzdel­mét. A Palesztin Felszabadí­tási Szervezet diplomáciai jogokat élvező képviselettel rendelkezik Budapesten. A képviselet révén anyagi tá­mogatást nyújtunk a harco­ló palesztin mozgalomnak, gyógykezelésben részesítünk sebesülteket, segítjük a pa­lesztin nemzeti káderek fel­készítését. Országunknak a közel-keleti helyzet rende­zésére, a palesztin probléma megoldására vonatkozó ál­láspontját az utóbbi években számos nemzeti és nemzet­közi fórumon kifejeztük — hangoztatja egyebek közt a nyilatkozat, majd hozzáfű­zi : A Palesztinai arab nép a Palesztinai Felszabadítási Szervezet harcában igaz ba­rátokra támaszkodik és él­vezi a világ összes imperia­listaellenes erőinek támoga­tását. A független, demokra­tikus palesztin állam létre­hozásáért folytatott küzde­lemben a paleszinai arab nép ezután is számíthat a magyar­­béke- és szolidaritá­si mozgalom, a magyar nép rokonszenvére és segítőkész­ségére — hangoztatja a nyi­latkozat. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Magyar Országos Béketanács távirata Luis Corvalánhoz Tisztelt Corvalán Elvtárs! A Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Magyar Béke­­tanács nevében tisztelettel köszöntjjüik önt, a chilei nép hős fiát, a nemzetközi társadalmi haladásért folytatott küzde­lem kiemelkedő személyiségét, a marxizmus—leninizmus rendíthetetlen harcosát kiszabadulása és a küszöbönálló 1977-es év alkalmából. A chilei nép igazságos harcát a vi­lág haladó erőivel együtt támogatják a magyar kommunis­ták, a szocializmust építő magyar nép. Az ön hősi helyt­állását a n­ép ügyéért mindig magunkénak éreztük, érezzük és a jövőben is egyek leszünk azzal. Nagy öröm számunk­ra tudni, hogy Corvalán elvtárs szabad! Siker koronázta a több éven át folytatott világméretű szolidaritási küzdelmét a chilei nép támogatásáért, az ön és harcostársai szabadon­­bocsátásáért. Biztosak voltunk abban, hogy olyan ügyért és elvtársakért széltünk síkra, akiket nem törhetnek meg a fasiszta junta legembertelenebb börtönivis­zonyai sem­. A távirat a továbbiakban kifejezi azt a meggyőződését, hogy a chilei nép győzni fog, majd így fejeződik be: Az új, 1977-es évben kívánjuk, hogy a chilei nép hősi harcában kipróbált kommunista pártja az ön vezetésével érjen el minél nagyobb győzelmeket. Önn­ek és kedves családjának — az egész haladó embe­riséggel együtt — kívánunk jó erőt, egészséget, boldogságot. Budapest, 1976. december 31. Hazafias Népfront Országos Tanácsa Magyar Béketanács Hétvégi jegyzet AUTÓSTOP Végtelen hó fedi a szibé­riai tájat Az országúton autóbusz közlekedik, ünnep­lő embereket visz egy falu­ból a városba. A gépkocsi vezetőjének egyszercsak ke­rekre nyílik a csodálkozás­tól a szeme, az úton med­ve áll. Illetve nem is áll, hanem furcsán viselkedik, ágaskodik, mindenféle nyug­talan jelet látszik adni. Ahogy a világsajtó hírül ad­ta. ..lestoppolta” a buszt. Nem cirkuszi medve volt, az erdőből előbújt vadállat. Ezen a tájon még ma is látható ilyen jól megter­mett talpas, de az autóstop­pos medve meglehetősen rit­ka jelenség. Hamarosan fény derült a furcsa eset körülményekre. A közelben farkascsorda tűnt fel, ez üldözte a med­vét. S mivel sok lúd disz­nót győz, méginkább igaz, hogy a sok farkas felfalja a legerősebb mackót is. A gépkocsi vezetője is, az uta­sok is, fegyvertelenek lévén, nem mertek kiszállni. A medve számára pillanatokon múlott, élet vagy halál. Ek­kor a sofőrnek mentő ötlete támadt: megnyomta a dudát és az éles hang elriasztotta a farkascsordát. A medve megmenekült. A busz elin­dult, az autóstoppos egy darabig még a védelmet él­vezve a kocsi mellett üge­tett, majd — nyilván meg­nyugodva — eltűnt az er­dőben. Feltehető, hogy a mackó nem először látott autóbuszt. Az is lehet, hogy időnként közelebb merészkedett, az utasok pedig élelmet dobál­tak neki az ablakon át. Va­lahogy így alakulhatott ki a bizalom az egyébként ide­gen, félelmetes, puffogó va­lami iránt. Ösztöne azt súg­ta, hogy az ember, aki az autóbuszon utazik, a med­vének nem farkasa. Ember és állat között az ilyen viszony a XX. század második felének jellemzője: nem a vadállatok fenyegetik az embert, hanem fordítva áll a dolog. Sokhelyütt re­zervátumokban kell őrizni a „vérengző vadállatokat” a látcsöves ismétlőpuska ál­tal képviselt civilizációtól. Szerencsére a szibériai gépkocsivezető megőrizte lélekjelenlétét és eszébe ju­tott a mentőötlet. Különben a medvének csalódnia kel­lett volna az emberben, aki­től szorult helyzetében se­gítséget kért és kapott. De hány helye van még a világ­nak, ahol az üldözött nem tudja melyik rosszabb: az ember vagy a farkas? Tatár Imre Kommentátorunké, Pálfy Józsefé s szó: A hét három kérdése A­z óév végén már az új esztendőről nyi­latkoznak az állam­férfiak, kijelentéseik 1977 várható eseményeiről tulaj­donképpen már­­ formálják is a közeljövő történelmét, élőhangját adják annak, amit ez az év hozhat. Ezért is figyelt a világ annyira Leonyid Brezsnyev interjú­jára, s az első kérdés ugyancsak ezzel kapcsola­tos: mire figyelt fel a Nyu­gat Brezsnyev megnyilat­kozásából? A hét még Carrillo kisza­badítására indult nagy nem­zetközi és spanyolországi akcióval kezdődött, a hét végére már meg is lett az eredménye, s ha egy hete még ez a kérdés foglalkoz­tatott mindenkit, miért tar­tóztatták le a Spanyol KP főtitkárát, most a másik kér­dés vetődik fel: miért hát­rált meg a spanyol kor­mány? Joseph Kingsbury-Smith nevét jól ismerik az újság­olvasók az óceánon innen és túl, hiszen az egyik leg­nagyobb amerikai hírügy­nökség vezetője és egyben politikai hírmagyarázója­, aki kerek 50 esztendős pá­lyafutása alatt többször ka­­pott­­ interjút szovjet veze­tőktől. Számos amerikai lap teljes terjedelmében közölte a mostani Brezsnyev-inter­­jút. A címek általában azt emelték ki az SZKP főtitká­rának nyilatkozatából, hogy a Szovjetunió véget akar vetni a fegyverkezési ver­senynek. Az Egyesült Álla­mok sajtójában visszhangot kapott az a" részlet is, amelyben Leonyid Brezss­­nyev kifejezte a Szovjetunió eltökélt szándékát a szov­jet—amerikai kapcsolatok további javítására. Szinte hivatalos válasznak is felfogható, hogy az Egye­sült Államok új moszkvai nagykövete, aki most foglal­ja el állomáshelyét, kijelen­tette: mind a még hivatal­ban lévő Ford, mind a ja­nuár 20-án beiktatandó új elnök. Carter, örömmel vet­te a szovjet—amerikai kap­csolatok további javításáról szóló kijelentést. János Károly király uralmát és Adolfo Suarez kormányát a taktikázás jel­lemzi : a francoizmus félel­metes mélységéből úgy pró­bálnak feljutni, hogy min­den lépésnél megállnak, egyet-egyet vissza is lép­nek. .. Minden intézkedés hatását úgy próbálják ki, hogy szinte azzal egyidőben ellentétes irányú gesztuso­kat tesznek... Már a világ­méretű tiltakozási hullám első jelentkezésekor észre lehetett venni a spanyol kormányon az ingadozás je­leit. A kulisszák mögött meg­indultak az alkudozások. Az országban számos tüntetés­sel egyidőben kilenc ellen­zéki párt (köztük a Spanyol Kommunista Párt) közös bizottságában olyan döntés született, hogy készek tár­gyalni a kormánnyal, de Carrillo fogvatartása meg­nehezíti a kormány és az ellenzék közötti kapcsolato­kat. K­ilenc párt teljes jog­gal állapíthatta meg, hogy a baloldali erők, a kommunisták elleni rendőrakciók károsan hat­nak a társadalmi politikai átalakulási folyamatra, ame­lyet pedig a kormány kilá­tásba helyezett. Santiago Garrillot végül is óvadék ellenében helyez­ték szabadlábra. A 300 000 peseta nem nagy összeg. (Hét társáért kisebb óvadé­kot kellett letétbe helyez­ni.) A vád azonban ellenük még továbbra is fennáll. Legfeljebb csak más bíró­ság elé kerülne az ügy: az úgynevezett közrendbíróság, a politikai perek megren­dezéséhez még Franco ide­jében szervezett törvényszék már megszűnt. Olyan hírek járják Madridban, hogy a pert elhalasztják a tavaszra tervezett parlamenti válasz­tások utánra. A Carrillo, és a többi kommunista vezető elleni per politikai felelős­ségét ezzel Suarezék már a következő kormányra hárí­tanák ... Akárhogyan is próbál ma­nőverezni a jelenlegi mad­ridi kormány, meg kellett tanulnia, hogy a spanyol kommunisták, a munkások meg a baszk hazafiak, akik önmagukban is jelentős po­litikai erőt képviselnek, nincsenek egyedül, hanem a haladó világ teljes támoga­tását élvezik. S végső so­ron a nemzetközi szolidari­tás ereje és a spanyol dol­gozók akarata vette le Car­rillo kezéről a bilincset. A középkor szerzeteseinek a világtól való elszigetelő­dése ad mostanában ötletet mind több nyugati ország kormányférfiainak, hogy időnként együtt vonuljanak vissza valahová „klauzulá­­ba”, egy kastélyba, egy he­gyi vagy tengerparti üdülő­helyre. Csendben és hábo­rítattan akarnak tárgyalni dolgaikról. Vagy legalábbis országuk közvéleménye előtt akarnak feltűnni olyan szín­ben, hogy fontos feladataik kedvéért képesek hátat for­dítani a világnak. M­ost az USA új elnöke, Jimmy Carter is eh­hez folyamodott: szűkebb hazája, Georgia ál­lam óceáni partjainál egy kis sziget, Saintasimons, üdülőhelyére invitálta leen­dő kormánya tagjait, Vance külügyminisztertől Brzezin­­skiig, a nemzetbiztonsági tanácsadóig, Blumenthal pénzügyminisztertől Schle­­singerig, az energiaügyek felelőséig. Hogy mi hangozhatott el köztük, azt természetesen csak az utólag tett nyilatko­zatokból lehet kikövetkez­tetni. Kétségtelen, hogy Carter első gondja az ame­rikai gazdaság helyzete. Az olajár emelése ugyan csak minimálisan érinti Ameri­kát, de azért az állandó in­flációnak ez is előidéző té­nyezője (vagy legalábbis ürügye) lehet. Carter a választási kampányban az infláció megállítását és a munkanélküliség csökkenté­sét ígérte. Három hét múl­va már konkrét intézkedé­seket kell tennie! Bizonyos csekély adócsökkentést is emlegetett 1976 tavaszán és nyarán — még mint boldog és felelőtlen, elnökjelölt... Ha most lefarag az állami bevételekből, a kiadásokra kevesebb jut. Például a hadi kiadásokra, a csillagászati összegeket igénylő új fegy­verekre ... Carter viszont a „klauzula” végén kijelen­tette: a nemzetközi helyzet alakulásától teszi függővé a fegyverkezési költségek le­­apasztását, s értésre adta, hogy elsősorban a Közel- Keletre és a szovjet—ame­rikai hadászati fegyverek korlátozását célzó tárgyalás­­sorozatra, a SALT-ra gon­dol. Carter mindenesetre el­döntötte már, ki lesz az el­ső vendége a Fehér Házban. Szárkisz, a libanoni köztár­sasági elnök utazik elsőnek .Washingtonba, nyomban Carter beiktatása után már bekopogtathat az új elnök­höz, a libanoni dráma eddi­gi alakulásában nagy volt az amerikai szerep. Szárkisz nyilván anyagi segítséget kér az ország újjáépítésé­hez, a kérdés csak az, hogy Carter milyen feltételekkel adja meg, s hogy miféle „amerikai békét”, „pax ame­­ricana”-t akar-e megvalósí­tani Libanonban.

Next