Napló, 1977. február (Veszprém, 33. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-01 / 26. szám

Televízió jegyzet Milliók a szemétdombon „Elrendeltetik, hogy a rongyok és vászondarabok begyűjtessenek és a kancel­láriának beszolgáltassa­nak!” A határozott hangú dek­rétum évszázadokkal ez­előtt, Szentpétervárott lá­tott napvilágot, I. Péter cár aláírásával. Érdekes ipartör­téneti dokumentum, bizo­nyítja, hogy az iparfejlődés korai századaiban — ami­kor a nyersanyag úgyszól­ván korlátlanul állt a fel­dolgozók rendelkezésére — is számottevő volt a hulla­dékok felhasználása. Mindez szombat délután a televízió Horizont című műsorában hangzott el a hulladékgyűjtéssel, felhasz­nálással foglalkozó országos szaktekintélyek beszélgetése közben. Természetesen mai példákat is idéztek, az európai országokban készí­tett kisfilmeket mutattak be erről a témáról. Csak néhányat idézve: az NDK- ban az acéltermelés jelen­tős mértékben a begyűjtött hulladék felhasználásán ala­pul (75 százalék!), a papír­­hulladék 45 százalékát használják fel újra. Varsó­ban a háztartási hulladék 30 százalékát (egyelőre!) a talajjavításra kiválóan al­kalmas komposzttá dolgoz­zák fel. Az NDK-ban 10 ezer MÉH átvevőhely működik és úgyszólván az egész tár­sadalmat megmozgatja a gyűjtési verseny a nyers­anyagot szolgáltató hulladé­kok gyűjtése. Nálunk ösz­­szesen 500 (!) átvevő telep van. A tröszt vezérigazgató­ja szerint ezek a kis befo­gadóterületű telepek még­is 85 millió dollár megtaka­rítással segítik a népgazda­ságot. Elegendő csak arra utalni, hogy évente 750 ezer tonna hulladékvasat adnak a kohóknak. Határozottan lépéshát­rányban vagyunk tehát en­nek ellenére is azokkal az országokkal szemben, ahol párt- és kormányhatároza­tok segítik, szabályozzák a hulladékanyagok gyűjtését. A nyersanyagárak emelke­dése, vagy éppen a nyers­anyagforrások apadása előbb-utóbb a gyűjtés na­gyobb arányú fejlesztésére késztet minket is. Nem önthetjük majd ki a kör­nyezetet szennyezve a fá­radt olajat (melyet egyéb­ként tonnánként 83 fran­kért vesz át tőlünk Svájc), és a papírhulladéknak sem csupán 28 százalékát gyűjt­jük be, tehát nem kerülnek milliók a szemétdombra. Téli vásár 77 Kabátok, ruhák, csizmák 30—40 százalékkal olcsóbban 45 millió 250 ezer forint értékű ruházati cikk megyénk üzleteiben Tegnap megkezdődött a ruházati kereskedelem ha­gyományos téli vására. Az őszi—téli szezonban gazdára nem talált árukat most 20— 40 százalékkal olcsóbban kí­nálják az üzletek. A január 31-től február 12-ig tartó vásárban országosan mint­egy 900—950 millió forint ér­tékű téli holmit, kabátokat, férfi, női, gyermek ruhát, pulóvereket, fehérneműt, ci­pőket, csizmákat árusítanak ki a kereskedelmi vállalatok azért, hogy árukészletüket felfrissíthessék a tavaszi, il­letve a nyári szezon cikkei­vel. A téli vásár azonban nem csupán a kereskedelmi vállalatoknak jó, a vásárlók is megtalálják a számításu­kat. Ezt igazolja az is, hogy minden esztendőben nagy várakozás előzi meg a sze­zonvégi vásárt. Az idén január utolsó nap­jára esett a kezdet, s ez — mivel a vállalatok többsé­génél a hónap első napjai­ban adják a fizetést — eny­­­hén mérsékelte az első napi forgalmat. Ettől függetlenül például Veszprémben, a Centrum Áruházban egy át­lagos napnál csaknem két­­szerte nagyobb forgalmat bo­nyolítottak­ le. Itt összesen 7 millió 800 ezer forint ér­tékű árut vontak be a sze­zonvégi vásárba, ez 4 száza­lékkal haladja meg a tavalyi mennyiséget. A korábbi évekhez hasonlóan 20 szá­zalékos árengedményt nem alkalmaznak, a konfekció termékeket és a divatárukat egységesen 40 százalékkal, a férfi és gyermek cipőket, a felső kötöttárut pedig 30 százalékkal adják olcsóbban. Hasonló az árengedmény mértéke és aránya a KOM­FORT Iparcikk Kereskedel­mi Vállalat mintegy száz ru­házati üzletében is. Ezek­ben összesen 12 milliós fo­rint értékű áru vár a vevők­re, olcsóbb áron. Különösen sok és igazán divatos holmi közt lehet válogatni. Az el­ső napon főként a férfi, női kabátokból, felső kötöttáruk­ból és fehérneműből talált sóit gazdára, a méteráruk kö­zött inkább az átmeneti jel­legű jersey anyagok iránt ér­deklődtek a vevők. A téli vásári forgalomból természetesen jelentős részt vállalnak megyénk szövetke­zetei is. Az ÁFÉSZ áruhá­zak a Pápán, Ajkán, Tapol­cán és Balatonfüreden szin­tén felkészülve várták az el­ső „rohamot”, összesen több mint 13 millió forint értékű téli árut kínálnak 30—40 százalékkal olcsóbban. Külö­nösen gazdag választékot nyújtanak női, férfi, gyer­mek pulóverekből, kabátok­ból, divatos csizmákból. A nagykereskedelmi vál­lalatok több mint 15 millió forinttal „szálltak be” a szezonvégi vásárba. Az áruk jelentős része ebből már az üzletekben van, de az igé­nyeknek megfelelően a kész­letet pótolni tudják. Megyénkben, a tavalyinál csaknem 1 millió forinttal nagyobb értékű a téli vásár árukészlete, összesen 45 mil­lió 250 ezer forintot tesz ki. Ha az eddigi vásárok tapasz­talatának megfelelően ennek az árumennyiségnek a 60— 70 százaléka gazdára talál, a lakosság megtakarítása meg­közelítőleg eléri a 10 millió forintot. Két, egyenként 100 férőhelyes istállót épít Hidegkúton a Dália­program keretében a nemesvámosi Petőfi Termelőszövetkezet. Az egyik istállót már feltöltötték, a másikba év végére érkezik az ál­lomány. Ekkorra 1000 darab szarvasmarhája lesz a szövetkezetnek. Fotó: A. Horváth Péter Február 1-től emelik a bor fogyasztói árát 1976. őszén a közvélemény már tájékoztatást kapott ar­ról, hogy a borszőlő- és bor­termeléshez felhasznált ter­melőeszközök (műtrágya, növényvédő szer, energia, bor­­gazdasági gépek, felszerelé­sek stb.) ára emelkedett. En­nek hatására a szőlő- és bortermelés önköltsége szá­mottevően nőtt,­illetve jöve­delmezősége romlott. Az önköltség növekedésé­nek részbeni ellensúlyozása és a termelési érdekeltség megőrzése érdekében a bor­szőlő és a bor felvásárlási árának 7 százalékos emelésé­re 1970. őszén került sor. En­nek következtében a felvá­sárló és forgalmazó vállala­tok lehetőséget kaptak arra, hogy február 1-től 5 száza­lékot meg nem haladó mér­tékben emelhessék a borok eladási árát is. Új gyepfajták Keszthelyről A Keszthelyi Agrártudo­mányi Egyetem növényter­mesztési tanszékén dr. Ecker István docens több éve fog­lalkozik a fűfajták nemesí­tésével. Célja olyan új faj­ták előállítása, amelyek az intenzív termesztési körül­mények között is magas táp­anyagtartalommal, nagy ter­mésre képesek. A több éves kutatások, valamint üzemi kísérletek eredményeként­ az utóbbi években több olyan fajtát jelentettek be­ az országos fajtakísérleti intézetbe, ame­lyek nagy termőképességük mellett is magas tápanyag­­tartalmúak, valamint a hazai talaj és éghajlati viszonyok között előnyösen termeszthe­tők. Közülük is kiemelke­dik kedvező tulajdonsága miatt a Keszthelyi 51. ma­gyar rozsnok és a Keszthe­lyi 53. magyar rozsnok né­ven bejelentett új fajtajelölt. A két új fűfajta több éves parcellás, kisüzemi és nagy­üzemi termesztése azt bizo­nyítja, hogy jól bírják a szárazságot, a lucernánál is nagyobb termést adnak. Előnyük, hogy dús­­ gyö­kérzetükkel a legszárazabb nyarakat is átvészelik és a lucernánál könnyebben emészthetők. A szarvasmar­ha tenyésztésben kedvező hatással vannak a tejhozam­ra és a hústermelésre egy­aránt. Mindkét keszthelyi neme­sí­tésű magyar rozsnokból Veszprém megye nagyüze­meiben már több mint 1500 hektárt telepítettek. A szá­raz hazai területek gyepesí­tésekor, várhatóan nagy sze­repe lesz a jövőben, a két új fűfajtának. Kellemes, napsütéses ki­ránduló vasárnap volt a múlt hét végén. Az autós turisták ezrei keresték fel a Bakonyt és a Balaton­­partot. Különösen nagy volt a forgalom Tihanyban és Balatonfüreden. A Bakony kirándulóhelyei közül Zir­­cet, Bakonybélt, Gézaházát látogatták a kirándulók. A Bakony egyes, védet­tebb völgyeiben, például a keresztúri­ réten már ki­dugta fejét a tavasz hírnö­ke, a hóvirág is. Képünkön: téli napozók Tihanyban. (Fotó: Péterfay Endre) Verőfényes kiránduló vasárnap Lovassy-zenekar a tévében Káté István, a veszprémi zeneiskola igazgatója boldo­gan mutatja a táviratot: Lo­vassy gimmnázium kamaraze­nekara február negyedikén szerepel a tévében, a „Ki mit tud” elődöntőben. Else­jén már utaznak a gyerekek, s naponta kamerapróbáikat tartanak Pesten. Káté István tizenöt éve vezeti, „építi” a Lovassy kamarazenekarát. A muzsi­kus növendékek a veszprémi­­ zeneiskola tanítványai. — 1962 őszén, amikor megalakítottuk a zenekart a gimnáziumban, tizenkét gye­rekre számítottunk. Ezzel már lehetett kezdeni. A jó csoporthoz azonban mindig kellett egy jó koncertmes­ter, aki nem csak kiváló he­t siker — a jó hír vételé­től kezdődően megfeszített munkát, gyakori próbákat jelentett mind Káté István, mind a zenekar számára. A „bejutás” tehát valójában fá­rasztó zenekari próbákat ho­zott, mégis lelkesítő. Miért?­gedűs, hanem aki játék köz­ben figyelni tud a mások já­tékára is, beinti a fontosabb belépéseket. Ilyen volt Rá­kos Miklós, aki jelenleg a zeneiskola tanára, aztán töb­bes­ közt Kovács Csaba, ő utolsó zeneművészeti tanár­­képzős hallgatóként máris tanít nálunk... S most ilyen kiváló hegedűs Kovács Pé­ter, a Lovassy zenekar tagja. S mindezzel együtt harma­dikos gimnazista, igen jó tanu­ló . A kamarazenekarban 18 gyerek van, köztük néhány olyan nyolcadikos, aki má­sik általános iskolába jár, de a Lovassyban szeretne to­vábbtanulni. Általában már a nyolcadikosokból válogat­juk a zenekari utánpótlást — magyarázza Káté István. A diákoknak dicsőség A zeneiskola kamarater­mében próbálnak szinte na­ponta. Izgalomban, lelkesült­­ségben élnek. A nagy pró­batétel mindig a legszebb diákélmény. Kovács Péter, a koncert­mester nyúlánk, légies al­kat, kilenc éve hegedül. Olyan tanítvány, akire büsz­ke a hegedűtanára, Káté István. Mit jelent Péter számára a zene? — Nem tudnám elképzel­ni, hogy csak iskolába jár­jak, s a hegedülés, már egy­­egy zeneszám betanulásakor is örömet szerez nekem. Na­ponta 2—3 órát gyakorolok. Azonkívül, bármily fáradt vagyok, zenét hallgatok, ez pihentet. Hárman játsszák Vivaldi A gyerekek nagy örömére Békefi Zsuzsanna tanárnő kíséri el őket pesti útjukra. A matematikus tanár szereti a zenét, következésképpen tiszteli a muzsikus tanítvá­nyokat. — Három éve tanítom Pé­tert, jómatekos, nagyon mű­velt gyerek, sokat olvas, so­kat gyakorol hegedűvel. Gyakran elgondolkodom, hogy ez a gyerek — mikor gyerek? Mikor rúg labdába, mikor játszik, mikor nem csinál semmit!?... Ná­lunk az iskolában nagy be­csülete van a zenének, párt­fogolja az igazgató és a tan­testület egyaránt. Van nagy­egyik darabját: Versenymű három hegedűre és kamara­­zenekarra — Péter, Lőrinczy Livi és Farkas István. Mind­annyian a zene örömében él­nek, s életpályájukban dön­tő szerepet szánnak a mu­zsikának: zenetanárok sze­retnének lenni. Tehetségük megvan hozzá, zenekarunk, kamaraegyütte­sünk. Most öt gyerek maga vásárolt citerát és együtt játszik. Van egy dzsessz­­zenekar is, többször muzsi­káltak a diákklubban, sőt dzsesszklubot szerveztek az iskolában... Most mindany­­nyian nagyon szurkolunk a kamarazenekarnak, hogy jól szerepeljenek a tévében. Pár nap még a megfe­szített zenekari gyakorlásé, február negyedikén este pe­dig már mindannyian hall­hatjuk és láthatjuk­­ őket a távol közelében, a tévé­stú­dióban s ugyanakkor saját otthonunkban. (b. ö.) Zenetanárnak elégtétel Pedagógusnak büszkeség Az ez évi terv: 2 millió tonna bauxit A Bakonyi Bauxitbánya Vállalat is csatlakozott a csepeli munkások versenyfelhívásához Az idén is növeli terme­lését a Bakonyi Bauxitbá­nya Vállalat, bár az igé­nyeknek megfelelően mind­össze 3,3 százalékkal, ám ez mégis azt jelenti, hogy több mint 2 millió tonna bauxitot adnak a népgaz­daságnak. A legtöbb ércet a nyirádi bányák mélyéről hozzák felszínre, majd Ha­­limba következik és a kü­lönböző külfejtések. A 2 millió 15 ezer tonnából az idén 47 ezer tonnát expor­tál a vállalat a Német De­mokratikus Köztársaságba és Csehszlovákiába. A termelés szerény mér­tékű növelése mellett je­lentős mértékben javul a tervek szerint a bauxit mi­nősége. A megnövekedett feladatokat a Bakonyi Bau­xitbánya Vállalat a múlt évinél kisebb létszámmal kívánja megoldani és ezért tovább növeli a termelé­kenységet. Az egy ipari munkásra jutó bauxit ter­melés növekedése megha­ladja a 7 százalékot. A ter­melés, a termelékenység nö­velése mellett az ez évi tervekben nagy helyet kap az anyag- és energiataka­rékosság, valamint a gaz­dálkodás színvonalának emelése. A hozott intézke­dések végrehajtásának ered­ményeként várhatóan to­vább nő a vállalati nyere­ség, mely lehetővé teszi, hogy a bauxitbányászok ez­évi bére 6,5 százalékkal emelkedjék. Az 1977. évi tervek ma­radéktalan megvalósítását jól szolgálja majd az a megélénkülő szocialista munkaverseny is, amely az egyes üzemekben annak nyomán bontakozik ki, hogy a vállalat egész kol­lektívája csatlakozott a cse­peli munkások versenyfel­hívásához. A bauxitbányá­szok szocialista brigádjai vállalták többek között, hogy 3 százalékkal csökken­tik a bauxit szennyező anya­gait , a kalciumoxidot és a t magnéziumoxidot , mellyel nemcsak a vállala­ti, hanem a timföldgyárak gazdasági mutatóit is javít­ják. Az államközi egyez­mények teljesítése érdeké­ben vállalják továbbá azt is, hogy november 15-re be­fejezik­­exportszállítási ter­vüket. A versenyfelhívás­hoz való csatlakozás kere­tében vállalják a bauxit­bányászok, hogy a terme­lésnövekedést 100 százalé­kosan a termelékenység emelésével biztosítják. A gazdasági eredmények további javítását szolgálja a mélyművelésű üzemek bá­­nyafa-felhasználásának 3 százalékos csökkentése is, valamint az, hogy az el­fekvő anyagokból és a hul­ladékokból mindenekelőtt a KISZ-fiatalok mintegy 700 ezer forintnak megfelelő mennyiséget értékesítenek. NAPLÓ — 1977. február 1. kedd — 3

Next