Napló, 1977. április (Veszprém, 33. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-01 / 77. szám
Gépek kooperációban Zsebszámológépet először, jó néhány esztendővel ezelőtt, egy nagy ABC- áruház igazgatójának irodájában láttam. Az igazgató bizalmasan megvallotta, hogy nem egészen szabályos úton jutott hozzá: külföldi turistaútján vette, és a vámnál elhallgatta, hogy behozza. Mentségére szól, hogy a minikalkulátor nem egyéni hobbiját szolgálta, hanem a hiányzó adminisztratív létszámot pótolta: segítségével a régi idő töredéke alatt készítik a leltárt és végeznek az áruházban egyéb számítási műveletet. Miért kell egy törvénytisztelő igazgatónak csempésszé válnia ahhoz, hogy munkahelyén egyszerűsítse az adminisztrációt? És miért kell ennek érdekében nemcsak tisztességéből, hanem pénztárcájából is áldoznia? Ezek a kérdések, amelyek akkor foglalkoztattak, lassan elvesztik időszerűségüket. Már a múlt évben megkezdődött különböző típusú zsebszámológépek hivatalos importja és szabályos értékesítése az üzletekben, s mind több munkahelyen ugyanúgy a vállalat bocsát minikalkulátorokat a dolgozók rendelkezésére, mint egyéb munkaeszközöket. A változással hosszú ideje tartó, sokak kedélyét felborzoló állapot végéhez közeledünk. Mert ami a zsebszámológépet illeti, az elmúlt időszakban a legteljesebb zűrzavar uralkodott mind a keresleti-kínálati, mind az árviszonyokban, a hazai gyártás előkészítésében csakúgy, mint az itthoni vagy import termékek forgalmazásában, iskolai, egyetemi, munkahelyi alkalmazásában. Gyártáskooperációs megállapodások születtek, hiúsultak meg, és csip-csup behozatalok igyekeztek oltani a felrohant kereslet tüzét. Jellemző: az egyik hazai típust először 9000 forintért árusították, tavaly 2400, majd 1500 forintra mérsékelték az árát, ámde hol kapható, hol nem. Feketepiac, irreális ár és reális igény jellemezte hosszú ideig a helyzetet. A Belkereskedelmi Minisztériumban ezek után eldöntötték, hogy a rendelkezésükre álló valutakeretből tekintélyes summát fordítanak egyszerű zsebszámológépek behozatalára. Az első szállítmány már karácsonyra megérkezett; legnagyobb sikere annak a csupán négy alapművelet elvégzésére képes, memóriaegység nélküli minikalkulátornak volt, amelyik ára 500 forint körül van. Ebből is, a többet tudó gépekből is a jövő hónapban újra szállítanak a boltokba. Az import — kissé megkésett — elhatározása azon a felismerésen alapszik, hogy a zsebszámológép a technikai civilizáció olyan terméke, amelyre bérelszámolók, statisztikusok, könyvelők seregének ugyanúgy szüksége van, mint a műszakiaknak vagy a diákoknak. Azon a felismerésen, hogy ha valami világszerte munkaeszközzé — vagy, urambocsá, divattá — vált, akkor az iránta támadt igényt, ha tehetséges, ki kell elégíteni, különben az egyszerű technikai eszközből holmi fantomcikk válik, az igényből pedig indulat, bosszúság. Most, hogy a folyamatos import megkezdődött, remélhető, hogy a zsebszámológép ugyanolyan mindennapos, megszokott használati cikké lesz, mint például a tranzisztoros rádió, amelynek előélete hasonlóképp viharos volt g. zs. NEM FANTOM TÖBBÉ A lipcsei tavaszi vásár mezőgazdasági gépkiállításán bemutatták az NDK és Magyarország vállalatainak kooperációjában gyártott E-301 típusú nagyteljesítményű aratógépeket. (Fotó: ADN, ZB-MTI-KS) ASSZONYSORSOK ÖRÖMRE ÉBREDNI Riportok, portrék — asszonyokról. Töprengek, hogyan is fogalmazhatnám meg, miről fog szólni ez az új sorozat... Arcok villannak elém. Boldogok, nevetősek és fáradt szeműek, keserű ráncosak. Dolgos kezek és töredezett körmök. Egy mellen csüngő csecsemő. Asszonyok olajos gépek között és tisztán ragyogó konyhában. Róluk (rólunk) fogok írni. Mai asszonyokról, akik különböző helyeken, különböző körülmények között, adottságaiknak, tehetségüknek megfelelően keresik és járják a boldogulás útját. Ki és mi nyújt segítséget, és mi az, ami gátat emel? Kinek és hogyan sikerül igazán célba érni? — Ezen a gépen dolgoztam ... Marika kislányos mosolya szomorkásra sikeredik. A fülsértő gépzajban többet nem is mond. Ahogy elfordítja a fejét, érzem, nem azért, mert úgy sem hallanák. Végigsétálunk a vadul csattogó cérnázógépek mellett. Fehér gombolyagok sora közt nyáriasra vetkőzött nők kezelik boszorkányos ügyességgel a félelmetesen zakatoló masinákat. A csarnok közepén megállunk egy pillanatra. A nyitott ajtón beáramlik a meleg napfény, az éppen most ráérők idehúzódtak egy kis tavaszt szippantani. Körülöttük földön üres hüvelyek, tessék a lássék rakják őket egyik halomból a másikba. — Itt dolgozom most én is. Hol ezt, hol azt csinálom. Orsózó vagyok, leszedő, anyaghordó, ami éppen kell. Mátés Józsefné a Kőbányai Textilművek keszthelyi gyáregységének munkása. Huszonhárom éves. Amíg lány voltam . Semmi bajom nem volt. Keszthelyi vagyok, de a nővéreim Pesten éltek, felmentem én is szerencsét próbálni. Az Óbudai Pamutnyomóipari Vállalatnál dolgoztam. Jó volt, nem mondom, de amikor meghallottam, hogy Keszthelyen is lesz egy textiles üzem, azonnal hazajöttem. 1970. óta itt dolgozom. Három műszakba jártam, kezdetben jól kerestem, a szüleimnél laktam. Tudtam egy kis pénzt is félretenni. Aztán 1974-ben férjhez mentem. Albérlet, jött a gyerek. Először rokonoknál laktunk, de jobb rá nem is emlékezni. Ott voltam a csepp gyerekkel, azt mondták, lehet hideg vízben is mosni... Szóval, új helyet kerestünk. 1000 forint. Most függetlenek vagyunk igaz, de vizes a lakás. Mit lakás, a kislányom állandóan szoba. A betegeskedik. Orvostól orvosig futok vele. Két, és fél éves. A szüleim — Sokat segítenek rajtunk. Új ruhát, cipőt, ilyesmit tőlük kapunk. De nem panaszkodhatom a férjem szüleire sem. A sajátjukkéntszeretnek engem, az unokáról nem is beszélve. A papa el sem tudja képzelni, hogy egy nap ne lássa. Viszi sétálni, a műhelyébe — cipész —, szóval nagyon odavan érte. De lakást ők sem tudnak szerezni. Anyámék most építkeztek, éppen készen tett a ház. Kétszobás. De hogyan mehetnénk oda? Végre ők is normálisan laknak. Meg nem is tenne jó talán. Kipróbáltam én, milyen valakivel együtt élni. A férjem 2400 forintot keres, az egyetemen dolgozik mezőgazdasági technikus. Még az a szerencse, vele nagyon jól megértjük egymást. Különben nem tudom, hogy is bírnám. Én papíron 1900 forintot keresek. De ez sosem annyi, mert nincs egy olyan hónap, amikor táppénzen ne lennék. Májusban jöttem újra visszadolgozni. Gondoltam, anyagilag is megerősödünk, s a gyereknek is jobb lesz, egész nap egészséges helyen, a bölcsődében, nem pedig a vizes falak között. Hogy milyen nehezen vették fel, arról jobb nem beszélni. De tény, jó helyen van. Csak így is sokat beteg. Születése óta sok probléma van vele. A terhességem alatt valami mérgezést kapott, azért hajlamosabb mindenfélére. Bár szerintem, mindennek a nedves lakás az oka. Gondolkodtam, hogy máshová menjünk, de ennél csak drágábbat kaphatnánk. Azt meg nem bírjuk. Éppen elég a pénzünk a megélhetésre. Minden főnöknek van gyereke . Megértik a problémáimat. Vállaltam volna én több műszakot is. Szeretek nagyon itt dolgozni. Mégiscsak más az, hogy saját gépem van, nem tesznek naponta ide-oda. Jó, ha az ember érzi, hogy nem felesleges, hanem értékelik a termelését, a munkája fontos. Most? Állandóan délelőtt járok. Nagy kedvezmény. Örülök is neki nagyon. De tudom, hogy hasznosabb munkása is lehetnék az üzemnek. De egyelőre nincs más választás. Megpróbáltam a két műszakot, amikor visszajöttem. A gyerek szinte telki beteg lett, amikor estéről estére nem voltam otthon. Nem nem aludt, csak sírt, evett. Az apja hiába vigasztalgatta. Ezért kértem magam egy műszakra. A munka szempontjából hátrányos nekem. Nem kaphatok műszakpótlékot és bánt, hogy sokszor csak lézengek, ahelyett, hogy termelhetnék. Nincs sok szerencsém... A szakmunkásvizsgát sem tudtam letenni, szültem, mert éppen akkor A kórházba meg mégsem jöhettek el levizsgáztatni ... Talán, majd, egyszer még pótolhatom. A szeptembert várom . Vége lesz talán az albérletnek. Az egyetem szolgálati lakást ad nekünk. Még tulajdonképpen el sem hiszem. Pedig papíron van, szinte biztos. Félve mondom ki. Annyira várom. Nem új lakás, nem „csak a miénk”, szövetkezeti, vagy OTP. De törődöm is én ezzel. A használatbavételi díjat ki kell fizetni, annyi pénzünk még talán van ... Még abból, amit lánykoromban gyűjtöttem. A gyerek is talán rendbejön ott. Meg nő is közben, talán könnyebben elmarad az apjával is, ha én esetleg este dolgozom. Olyan sok mindent remélek ettől az új lakástól, hogy talán túlzás is. De már nagyon szeretnék egy kicsit kikeveredni a gondokból. Egy kicsit felszabadulni, reggel örömmel ébredni. Marika elkísér a kapuig. A portástól kérdi, itt járt-e már a férje, meghozta-e az ebédjét. Ezért talán sokan irigylik is. Osváth Sarolta Termelékenyen a termelékenységről Az MSZMP programnyilatkozata a párt feladatai gazdasági építőmunkában és a az életkörülmények javításában című fejezetében egyértelműen leszögezi: „Az elkövetkező 15—20 év alatt társadalmunk fontos feladata lesz az élőmunkával való takarékos és hatékony gazdálkodás. A dolgozók létszáma csak kismértékben fog emelkedni. Alapvetően módosul a foglalkoztatottak ágazati és szakmai összetétele. Nem véletlen a programnyilatkozatnak ez utóbbi megállapítása, hiszen a legfrissebb felmérések szerint — a Központi Statisztikai Hivatal hat szocialista és 13 tőkésország termelékenységi mutatóját hasonlította össze a mienkével — a magyar népgazdaságban az élőmunka hatékonysága sajnos igencsak alatta marad a világszínvonalnak. A KGST országokban 60— 70 százalékkal magasabb a termelékenység. A tőkés államokban 2,5—3-szorosa a mienkének. Ausztráliával, Franciaországgal, az NSZK- val összehasonlítva, még ennél is nagyobbak a különbségek. Nagy ütemben nyomulnak előre a fejlődő országok is, egyike-másika már meg is haladja a mi termelékenységi színvonalunkat. A lemaradás különösen ott szembetűnő népgazdaságunkban, ahol a technika, technológia világszínvonalon áll, az előállított termék mennyisége és minősége mégsem éri el az azonos technikával dolgozó külföldi vállalatokét. Ugyanakkor számtalanszor hangsúlyozzuk azt is, hogy a A tanácskozás szervezői —a Nehézipari Minisztérium és a Veszprém megyei pártbizottság — korántsem gondoltak valamiféle receptek közreadására. Márcsak azért sem, mert ahány vállalat, annyiféle gond, feladat, adottság, lehetőség. Mindenütt ugyanolyan hatásfokkal felhasználható módszer nem létezik. A NIM-hez tartozó vállalatok jórésze évek óta jelentős erőfeszítéseket tesz az élőmunka hatékonyságának fokozására. Közülük is kiemelkedik a Bakonyi Bauxitbánya Vállalat, mert egy bizonyos területen az átlagosnál is többet tett. Általánossá válik a dolgozók továbbképzése és ez megkönnyíti számunkra a szakmaváltoztatást is. Társadalmunk biztosítja a munkához való jogot, hatékonyabbá kell azonban tenni a munkaerő felhasználását. Az anyagi termelés növekedését teljes egészében a munka termelékenység emelkedésével kell elérni. A társadalmi munka termelékenységét összjelenleginek 2,5—3-szorosára a kell emelni...” magyar munkás, a magyar műszaki, a magyar vezető éppoly ügyes, felkészült, képzett, mint más országokban. Akkor hát hol e hiba? Erre kerestek többek között választ, sajátos módon, a jó kezdeményezések, példák ismertetésével a Nehézipari Minisztériumhoz tartozó legnagyobb vállalatok pártgazdasági vezetői azon a Tapolcán megtartott tanácskozáson, amelyről korábban röviden már beszámoltunk. A minisztérium párt és állami vezetésének kezdeményezésére létrejött tapasztalatcsere jellegű tanácskozás egyedülálló, nemcsak az ágazatban, de az egész népgazdaságban, hiszen az élőmunka hatékonyságának fokozására tett vagy teendő intézkedésekkel ismerkedhettek meg a résztvevők. S az számunkra külön elismerést jelentett, hogy a követendő példák ismertetésére „provinciánkon” belülieket kértek fel: mindenekelőtt a Bakonyi Bauxitbánya Vállalat, valamint a Nitrokémiai Ipartelepek és a Középdunántúli Szénbánya Vállalat vezetőit. Elébe ment a gondoknak. Nem várta meg, például, hogy idővel úgyis csökken majd a létszám, hanem tudatosan, tervszerűen maga csökkenti a foglalkoztatottak számát. S nem csak azért, mert bedugult a munkaerő utánpótlási forrás, hanem mert volt bátorsága belenézni a „tükörbe”: egy nemzetközi összehasonlításból egyértelműen kiderült, hogy a korszerű bányák, gépek ellenére az egy főre jutó termelés alig fele az élenjáró francia bauxitbányákban mért teljesítményeknek. El kell érni a világszínvonalat, a népgazdaság és magunk érdekében egyaránt — fogalmazták meg a célt a Bakonyi Bauxitbánya dolgozói. Az 1985-ig kidolgozott program szerint ennek megfelelően egyharmaddal csökkentik a foglalkoztatott létszámot, azonos, illetve kismértékben növekvő termelés mellett. Ennek érdekében felülvizsgálják a különböző termelő és kiszolgáló munkahelyek létszámszükségleteit, pontosabban, az adottságokhoz jobban igazodó normákat dolgoznak ki. Azokat a munkahelyeket is gépesítik, amelyekre eddig nem terjedt ki a figyelem, többek között az anyagmozgatásra, szállításra, egyes külszíni munkaterületekre. Nagy tartalékokat rejt magában az az együttműködési lehetőség is, amelyet a szomszédos vállalatok, pontosabban az itt is ott is elvégzett azonos munkafolyamatok kínálnak. Korszerű munkahely a kevés Hasonló törekvések jellemzik a Középdunántúli Szénbánya Vállalatot is. Többek között ennek eredménye, hogy például a múlt évben e vállalat volt a magyar szénbányák között az egyetlen, mely nyereséget könyvelhetett el. Az 1985-ig kidolgozott program szerint több mint 1600-al csökkentik a foglalkoztatott létszámot. Ebben ugyan közrejátszik a csökkenő termelés miatti létszámmérséklődés, de ezzel egyenrangú az a munkaerő megtakarítás is, amelyet a jövesztés, felrakás további gépesítése, a különböző járulékos tevékenységek műszaki igényének nagymértékű felülvizsgálata, csökkentése eredményez. A Nitrokémia Ipartelepek ugyan kisebb arányú létszámcsökkentéssel számol, viszont csaknem 50 százalékkal növeli termelésének értékét, s ezen belül az export aránya még nagyobb mértékben növekszik. Az egy főre jutó termelés értéke az 1975. évi 544 ezer forintról 1980-ra eléri a 750 ezer forintot. A vállalat vezetői vallják: nem a munkás, hanem a korszerű munkahely a kevés, s ezért az elkövetkező években, mint korábban is, rendkívül nagy erőfeszítéseket tesznek a korszerű, magas fokon automatizált munkahelyek kialakítása érdekében. A vállalat törekvései — nyereségének megkétszerezése, mindenekelőtt a termékszerkezet további átalakításával — már csak azért is igen elismerésre méltóak, mivel teljes egészében saját erőre támaszkodnak. A termelékenység fokozását elősegítő példák ismertetése, elemzése során a tanácskozáson részt vevő 14 nagyvállalat igazgatója, párttitkára, munka- és üzemszervezési szakembere szólt természetesen a gondokról, az akadályokról is. Ezek részben vállalaton kívüli, de jórészt vállalaton, gyárkapun belüli okokkal függnek össze. Több felszólaló szóvá tette a biztonsági és a különböző hatósági előírások merevségét, túlzott szigorúságát. Ezek jelentős munkaerőt kötnek le. Igen magas nálunk ma még a kapcsolódó, kiegészítő, adminisztratív tevékenységben foglalkoztatottak száma, és sajnos közismert a munkafegyelem, a munkamorál alacsony színvonala, a normák túlhaladottsága. A gondok és teendők konkrét megfogalmazása rendkívül termelékennyé tette a tanácskozás munkáját. A résztvevők tarsolyukban, ha nem is receptekkel, de gazdag tapasztalatokkal térhettek haza. Ezek önmagukban persze még nem teszik hatékonyabbá a magyar munkás, a magyar műszaki, a magyar vezetők tevékenységét. kedvező tapasztalatok, példák, ismerete az őszinte helyzet feltárása után ugyanis lépni, tenni kell: mindenkinek a maga helyén, a maga területén. Mert az élenjárók elérése, megközelítése évek múltán még nehezebb lesz. Mert ők sem topognak egyhelyben. Andrássy Antal Messze a világszínvonaltól Akik receptre vártak, csalódtak -------------------------------------------------*% NAPLÓ — 1977. április 1. péntek —