Napló, 1977. augusztus (Veszprém, 33. évfolyam, 182-204. szám)
1977-08-04 / 182. szám
A Pravda cikke Szovjet-amerikai kapcsolatok A szovjet-amerikai kapcsolatokat elemzi Georgij Arbatov akadémikus, az Egyesült Államok és Kanada kutatásával foglalkozó moszkvai intézet főigazgatója a Pravda szerdai számában. „A Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti kapcsolatokpolitikai légköre az utóbbi időben rosszabbodott — írja Arbatov — ez egyenes következménye az Egyesült Államokban az „Emberi jogokvédelme” ürügyén a Szovjetunió és a többi szocialista ország belügyeibe való beavatkozásra tett kísérleteknek. Arbatovrámutat arra, hogy nem történt lényeges előrelépés a hadászati fegyverzet korlátozásáról folyó tárgyalásokon”. A tárgyalások folynak, ez igaz. A fő kérdések azonban változatlanul megoldatlanok, néhányukat tekintve pedig az Egyesült Államok visszalépett azoktól az álláspontoktól, amelyekben mármegállapodás született. Különösen veszélyes, hogy miközben a tárgyalásokon nincs haladás, az Egyesült Államok és NATO-szövetségesei fokozzák a fegyverkezési hajszát, új fegyverzeti rendszereket fejlesztenek ki, növelik a katonai költségvetéseket. A hadászati fegyverzetek korlátozásáról folyó tárgyalásokról szólva, az ez év márciusában Moszkvában előterjesztett amerikai javaslatokat, amelyek eltávolodást jelentettek a vlagyivosztoki megállapodástól, nem azért utasították vissza egészében mintha azokat nem tudták volna kellőképpen megérteni és értékelni a Szovjetunióban. Ellenkezőleg, éppen azért utasították el, mert jól megértették azok lényegét: az Egyesült Államok számára egyoldalú előnyök elérésére irányuló próbálkozást. Nem helytálló az Egyesült Államokra gyakorlandó „nyomás” céljából kifejtett „propaganda erőfeszítések"ről szóló tétel sem. Nem a Szovjetunió, hanem éppen az Egyesült Államok jár el így, amikor az új fegyverzet rendszerek kifejlesztésének fenyegetésével próbál elfogadhatatlan feltételeket rákényszeríteni a Szovjetunióra. Hogyan egyeztethető öszsze a fegyverzetek radikális korlátozásának éscsökkentésének kinyilvánított szándéka a hadászati és szárnyasrakéták kifejlesztéséről, a neutronbomba létrehozásáról hozott legutóbbi döntésekkel? Az a felhívás, hogy a békére és az együttműködésre, nem pedig az ellenségeskedésre és a véleménykülönbségekre helyezzék a súlyt, hogyan egyeztethető össze, a szovjetellenes propaganda fokozására, a még a „hidegháború” éveiben külön erre a célra létrehozott „Szabadság Rádió” és „Szabad Európa rádió számára szóló új pénzkiutalásokkal és más hasonló lépésekkel? Az enyhülés „kiigazítására” (pontosabban szólva lényegétől való megfosztására) irányuló amerikai próbálkozások láthatóan az új kormányzat elégtelen tapasztalatainál — amelyre egyes amerikai megfigyelők rámutatnak — mélyebben gyökereznek. Az elnök „politikai stílusának” sajátosságai vagy a közvetlen környezetben lévők közül egyesek felfogása az Egyesült Államok uralkodó osztályának az annak idején a „hidegháborút” eredményező törekvéseiben a „hidegháború” politikai, ideológiai sőt pszichológiai örökségében gyökerezik. Olyan verzió terjedt el, hogy a világban az erőviszonyok ismét az Egyesült Államok javára kezdenek megváltozni, hogy úgymond, az Egyesült Államok ismét ,,az erő pozíciójából” tárgyalhat más országokkal, beleértve a Szovjetuniót. Az erőviszonyoknak az Egyesült Államok javára bekövetkezett megváltozásáról szóló verzió szerzői a régi képtelenségeket ismételgetik arról, hogy a Szovjetunió, úgymond „agyaglábú óriás”, hogy a Szovjetunió jobban érdekelt az enyhülésben, s hogy ez állítólag lehetőséget ad nagyobb egyoldalú engedmények „kicsikarására”. Ez a mítosz már nemegyszer csődöt mondott a múltban, s annál kevesebb alapja van ma. A Szovjetunió minden tőle telhetőt megtett és megtesz annak érdekében, hogy leküzdjék a két ország kapcsolataiban keletkezett fennakadást. Az ilyen irányú fejlődéshez megvannak a szükséges feltételek. Ez a fejlődés egyenlő mértékben megfelel mind az amerikai és a szovjet nép, mind pedig földünk más népei alapvető érdekeinek. Jó lenne, ha ennek végre tudatában lennének az Egyesült Államok politikáját meghatározó körök. 2 -NAPLÓ — 1977. augusztus 4 csütörtök Cunhal javasolta a parlament feloszlatását Alvaro Cunhal a Portugál Kommunista Párt főtitkára pártja legutóbbi plenáris ülésének határozataival foglalkozott kedden este a liszszaboni sportpalotában több mint tízezres nagygyűlésen. A Portugál Kommunista Párt főtitkára elmondotta: a jelenlegi portugál kormány és parlament nincs abban a helyzetben, hogy szavatolja az országban kialakult demokratikus folyamat fejlődését. Erről tanúskodik több, a közelmúltban a parlamenti többséggel jóváhagyott törvény egyebek között az agrárreform módosítása, amely kétségbevonja a portugál nép jelentős forradalmi vívmányait. A Portugál Kommunista Párt Központi Bizotságának plénuma a portugál demokrácia védelmében javasolta a parlament feloszlatását, új választások kiírását — mondotta végezetül Alvaro Cunhal. Vance a Közel-Keleten Tárgyalások , kevés eredménnyel Cyrus Vance amerikai külügyminiszter, aki a genfi konferencia összehívásával kapcsolatos nézetek egyeztetésére hétfőn érkezett több mint tíznapos közel-keleti látogató körútra, szerdán Egyiptomból útja második állomására Beirutba utazott.Az egyiptomi vezetőkkel folytatott megbeszéléseinek eredményeiről — mint már jelentettük — kedden este vendéglátójával, Szadat elnökkel közös sajtóértekezleten számolt be a belföldi sajtó képviselői előtt Alexandriában. Az amerikai külügyminiszter és az egyiptomi államfő keddi sajtóértekezletét ismertető jelentéseikben a hírügynökségek rámutatnak, hogy a konferencia felújításával kapcsolatos alapvető kérdésekben a feleknek nem sikerült közös nevezőre jutniuk. Az AFP hírügynökség megállapítása szerint Szadatnak az a javaslata, hogy a közel-keleti konfliktusban közvetlenül érdekelt arab országok és Izrael külügyminisztere ősszel New Yorkban vagy Washingtonban, munkacsoport formájában kísérelje meg előkészíteni a genfi konferencia összehívását, elsősorban azt a célt szolgálta, hogy megmentse az amerikai diplomácia vezetőjét egy szembeszökő és gyors kudarctól már a tárgyalókörút első állomásán. Az Alexandriában ismertetett javaslat — mutatnak rá hírügynökségek — megkerüli a genfi konferencia összes kulcskérdését azzal, hogy kirekeszti a tervezett munkacsoport tanácskozásáról a PFSZ-t. kivonja a genfi értekezlet előkészítő külügyminiszteri megbeszélést az ENSZ hatásköréből nyitva hagyja a Szovjetunió részvételének kérdését is. Cyrus Vance amerikai külügyminiszter szerdán délután közel-keleti körútjának harmadik állomására, Damaszkuszba érkezett, Úton a szíriai főváros felé. Vance rövid időre megállt Beirútban, s megbeszélés folytatott Eliasz Szárkisz libanoni köztársasági elnökkel és Fuad Butrosz külügyminiszterrel. Amerikai forrásokból származó értesülések szerint Vance a tárgyalások során 100 millió dollár összegű amerikai katonai segélyt ajánlott fel a libanoni hadsereg fejlesztésére. Libanoni forrásból a hírt nem erősítették meg. Súlyos harcok Etiópiában A mogadiahui rádió szerdai jelentése szerint az etiópiai Ogaden tartományának elszakításáért küzdő szervezet a „Nyugatszomáliai Felszabadítási Front” fegyveresei koncentrált támadást indítottak Dire Dawa városa ellen. A rádió egyúttal megismételte a Szomália támogatását élvező szervezet korábbi jelentését, mely szerint a több mint600 ezer négyzetkilométer kiterjedésű Ogaden „85 százalékát kezében tartja”. Dire Dawa egyébként egyike annak a három nagyobb településnek, amelyről a mogadishui rádió azt állítja, hogy rajtuk kívül minden város a szervezet hatalmában van. Dire Dawa fontos vasúti csomópont és az etiópai kormány egyik jelentős támaszpontja. IHí irak szerint az elmúlt napokban a központi kormány csapaterősítéseket küldött a városba, hogy onnan indítsa el nagyarányú ellentámadását. FEGYVERSZÜNET ITÁLIÁBAN Kormány — közös programmal Nem lehetett kétséges, mire elérkezik Olaszországban az augusztusi vakáció, a ferragosto ideje, a legnyugtalanítóbb kérdésekben legalább is fegyverszünet jön létre a szembenálló felek között. Nos, a hatpárti közös megállapodás elsöprő többséggel bizalmat kapott a törvényhozásban; megállapodás született bizonyos decentralizálásról, különös tekintettel a fölösleges intézmények felülvizsgálatára, s egyes jogköröknek a központi kormányzat hatásköréből a tartományokéba utalására . Andreotti miniszterelnök lebonyolította párizsi, majd washingtoni látogatását, hogy részletes magyarázatot adjon a francia, illetve az amerikai vezetőknek a római fejleményekről. Időleges program A program-megálapodás értelmezéséről máris széleskörű vita bontakozott ki. Nemcsak a pártokon belül — elsősorban a kereszténydemokraták és a szocialisták soraiban —, hanem a pártok között is. Várható volt a polémia: maga a kormányfő fogalmazott úgy, hogy a megállapodás nem jelent szövetséget a kereszténydemokraták, a kommunisták, a szocialisták, a szociáldemokraták, a republikánusok és a liberálisok között A pártok mindegyike megtartja önállóságát és saját távlati célkitűzéseit, lévén a program időleges. Nem is annyira a részletei, mint az időben korlátozott volta miatt hangzott el máris több bírálat a hosszú vajúdás után létrejött megállapodással szemben. Több párt szakértői úgy vélik, hiányzik az átgondolt, hoszszútávú koncepció, amely nem nélkülözhető az ország súlyos gazdasági bajainak orvoslásában. „Ez csupán felületi kezelés!” — dohogott egy beszélgetőpartner Rómában, aki példaként Calabria esetével érvelt. Például Calabria Amennyire közismert az olasz Dél, a Mezzogiorno hitvány állapota, annyira kevéssé tudnak róla, hogy Calabria tartomány helyzete a legdrámaibb, öt éve kiadták a jelszót megmentésére, de néhány hangzatos terv szellőztetésén, merész és átgondolatlan ígéretek elhangzásán kívül semmi nem történt. 1961—1971 közötti lakóinak 18 százaléka, kereken 350 ezer ember települt át innen északra vagy külföldre, hogy munkát találjon. A 650 ezer munkaképes calabriai lakosból legalább 200 ezer a munkanélküli. Közülük 70 ezer fiatal diplomás, illetve érettségizett, aki még úgynevezett első munkahelyet sem talált. Mindezek ellenére, a néhány éve beígért Gioia Tauro-i acélkombinát építése, s meglehet, soha nem valósul meg. Aligha véletlen, hogy Giulio Andreotti kormányfő Washingtonban Carter elnökkel és az amerikai pénzügyminiszterrel újabb hitelekről is tárgyalt. Mint az olasz sajtó értesült, elsősorban a déli országrészek fejlesztéséhez használnák fel a „dollár-injekciót”. Megfigyelők azonban rámutatnak: az ország külföldi adósságai elérték a 18 milliárd dollárt, s egy újabb jelentős összegű hitel veszélyeztetheti a közös program gazdasági célkitűzéseit. Rómában pedig mérsékelt derűlátással tekintettek éppen a válság leküzdésére kidolgozott intézkedések elébe. Az infláció ugyanis némileg lelassult: növekedésének üteme az év eleji 25 százalékról 15-re csökkent. Kelendő a Rolls Royce Mindez persze még korántsem a hatpárti program sikere. Sokkal inkább annak tulajdonítható, hogy a kisebbségi kereszténydemokrata kormány hatékonyabb gazdaságpolitikát folytathat elődeinél, amióta a többi demokratikus párt — igaz, csak tartózkodó szavazatával — a törvényhozásban közvetve támogatja. A múlt év októberében például — a kommunisták sürgetésére — meghirdették a takarékossági programot, miután az import már csillagászi értékeket közelített meg. Akkor mindössze 1 milliárd dollár volt az ország valutatartaléka. Ma ennek háromszorosa. (Más kérdés, hogy az olasz nagyvárosok üzleteiben még mindig temérdek a hazai termékekkel konkurráló külföldi iparcikk, s az autószalonok tulajdonosai elégedettek: a méregdrága Porsche és Rolls Royce autóköltemények iránt változatlan az érdeklődés.) Mielőtt turpisságon érnék a krónikást, a nyilvánvaló ellentmondás miatt, nem árt megjegyezni: Itália az ellentmondások országa. Soha ilyen magasra nem csaptak a terrorizmus hullámai, mint az idén: megszokottá váltak az emberrablásokról, a fényes nappal elkövetett rablótámadásokról szóló hírek. Kétszer annyiba kerül manapság egy kávé, mint tavaly. Kétturistamenü árából pedig egy éve még akár hárman is jóllaktak volna bármely olasz trattoriában. Mégis: a Trevi kútnál vagy a Navona téren minden eddiginél népesebb turistacsoportok hömpölyögnek. Rómában az idén idegenforgalmi rekordra számítanak. Gyapay Dénes Meghalt Makariosz érsek Szerdán hajnalban, közép-európai idő szerint 4 óra 15 perckor. Nicosiában szívinfarktus következtében elhunyt Makariosz érsek, a Ciprusi Köztársaság elnöke. Makariosz, aki augusztus 13-án töltötte volna be 64. életévét, az esti órákban szenvedte el 4 hónapon belül második szívrohamát. Makariosz 1960 óta a szigetország függetlensége óta volt a Ciprusi Köztársaság államfője. Az alkotmány értelmében az államelnöki tisztséget az elnök halála után a parlament elnöke veszi át. Ennek megfelelően az új köztársasági elnök megválasztásáig Szpirosz Kiprianu, a demokrata párt elnöke fogja betölteni az államfői tisztséget. Kiprianu — aki egyébként néhány hete maga is gyengélkedik — elnökölt a ciprusi minisztertanács szerdára virradóra összehívott rendkívüli ülésén, amikor Makariosz már haldoklott. Makariosz 1913-ban született a ciprusi Paphosz körzetében, paraszti családban. 1948-ban nyerte el a metropolita címet, két évvel később pedig Ciprus érsekévé választották. Makariosz vezető szerepet töltött be a brit gyarmati uralom alatt a sziget nemzeti függetlenségi mozgalmában. A görögországi katonai diktatúra idején több ízben kíséreltek meg merényletet ellene. Az első merénylet 1970 májusában történt — amikor helikopterét lelőtték — az utolsó pedig 1974. július 15-én, amikor a ciprusi jobboldali szélsőségesek és görög katonatisztek athéni sugallatra államcsínyt hajtottak végre Cipruson. Ekkor az államfő átmenetileg külföldre menekült. A jobboldali puccsot követően a szigetország területére török csapatok hatoltak s azóta Ciprus 37 százaléka áll idegen megszállás alatt. A Ciprus elleni invázió következményeként Athénben összeomlott a görög katonai diktatúra s az érsek 1974 decemberében visszatérhetett Nicosiába. Azóta 3 éven át, egészen haláláig megszakítás nélkül küzdött Ciprus államegységének helyreállításáért, el nem kötelezett politikájáért a ciprusi menekültek hazatéréséért, a szigeten tartózkodó idegen csapatok visszavonásáért. Losonczi Pál részvéttávirata Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöketáviratban fejezte ki részvétét Szpirosz Kiprianu-nak, a Ciprusi Köztársaság ügyvezető elnökének, Makariosz érsek, a Ciprusi Köztársaság elnöke elhunyta alkalmából. A CIA kísérletei Ellenőrizni a gondolkodást Az Egyesült Államokban dokumentumok láttak napvilágot, amelyek leleplezik a CIA embereken végzett kábítószer-kísérleteinek programjait. Az okmányok arról tanúskodnak, hogy a központi hírszerző hivatal az ország számos állami és közkórházának betegein, bebörtönzötteken, sőt egyetemi hallgatókon kábítószer kísérleteket végeztek, s ezekkel azt kutatták, hogy milyen formában lehet ellenőrzés alá vonni és befolyásolni az emberi gondolkodást. Az egyik dokumentum például arról tanúskodik, hogy az LSD- hez hasonló kábítószert 0,5—0,7 milligrammos adagokban fecskendezték a tengeri malacok helyett emberekbe. Az 1949-ben indított „kékmadár”, majd „articsóka” program célja annak kimunkálása volt, hogy az emberek akaratuk ellenére engedelmeskedjenek a CIA-nak, és olyan alapvető természeti törvényt küzdjenek le, mint az önfenntartás ösztöne. A CIA így akart információkat kicsikarni bizonyos személyekből úgy, hogy azok ne vegyenek róla tudomást. Ennek érdekében különleges ,,emlékezetradírozó” anyagok kifejlesztésére készültek. Ebből a célból előrehaladott stádiumú rákbetegségben szenvedő páciensek fájdalomcsillapító szereivel kísérleteztek. Stanfield Turner tengernagy, a CIA új igazgatója elismerte, hogy a kísérletekkel kapcsolatos bizonyítékokra akkor találtak rá, amikor a szervezet vezetését átvéve, felülvizsgálta a pénzügyi feljegyzéseket. Ezek szerint a CIA 1949 és 1973 között 25 millió dollárt költött ilyen kutatásokra. Richard Helms, a CIA korábbi igazgatója, a kongreszszusi vizsgálóbizottság előtt néhány évvel ezelőtt úgy vallott, hogy ezek iratok megsemmisültek. A „Kékmadár” és az „Articsóka” programot 1973-ban befejezték ugyan, de az NBC televíziós hálózat kedden arról számolt be, hogy a hadsereg dokumentumai szerint 1976-ban megújítottak egy kábítószer-kísérleti szerződést a philadelphiai Ivy kutatólaboratóriummal. Ezt az intézet tagadja ugyan, de a hadsereg megbízásának pontos leírása mégis erről tanúskodik.