Napló, 1977. augusztus (Veszprém, 33. évfolyam, 182-204. szám)

1977-08-04 / 182. szám

A Pravda cikke Szovjet-amerikai kapcsolatok A szovjet-amerikai kap­csolatokat elemzi Georgij Arbatov akadémikus, az Egyesült Államok és Kana­da kutatásával foglalkozó moszkvai intézet főigazgató­ja a Pravda szerdai számá­ban. „A Szovjetunió és az Egye­sült Államok közötti kapcso­latok­­politikai légköre az utóbbi időben rosszabbodott — írja Arbatov — ez egye­nes következménye az Egye­sült Államokban az „Em­beri jogok­­védelme” ürügyén a Szovjetunió és a többi szo­cialista ország belügyeibe való beavatkozásra tett kí­sérleteknek. Arbatov­­rámutat arra, hogy nem történt lényeges előrelépés a hadászati fegy­verzet korlátozásáról folyó tárgyalásokon”. A tárgyalá­sok folynak, ez igaz. A fő kérdések azonban változat­lanul megoldatlanok, néhá­­nyukat tekintve pedig az Egyesült Államok visszalé­pett azoktól az álláspontok­tól, amelyekben már­­meg­­állapodás született. Különö­sen veszélyes, hogy miköz­ben a tárgyalásokon nincs haladás, az Egyesült Államok és NATO-szövetségesei fo­kozzák a fegyverkezési haj­szát, új fegyverz­eti rendsze­­reket fejlesztenek ki, növelik a katonai költségvetéseket. A hadászati fegyverzetek korlátozásáról folyó tárgya­lásokról szólva, az ez év márciusában Moszkvában előterjesztett amerikai ja­vaslatokat, amelyek eltávo­lodást jelentettek a vlagyi­­vosztoki megállapodástól, nem azért utasították vissza egészében mintha azokat nem tudták volna kellőkép­pen megérteni és értékelni a Szovjetunióban. Ellenke­zőleg, éppen azért utasítot­ták el, mert jól megértették azok lényegét: az Egyesült Államok számára egyoldalú előnyök elérésére irányuló próbálkozást. Nem helytálló az Egyesült­ Államokra gyakorlandó „nyomás” céljából kifejtett „propaganda erőfeszít­ések"­­ről szóló tétel sem. Nem a Szovjetunió, hanem éppen az Egyesült Államok jár el így, amikor az új fegyverzet rendszerek kifejlesztésének fenyegetésével próbál elfo­gadhatatlan feltételeket rá­kényszeríteni a Szovjetunió­ra. Hogyan egyeztethető ösz­­sze a fegyverzetek radikális korlátozásának és­­csökkenté­sének kinyilvánított szándé­ka a hadászati és szárnyas­rakéták kifejlesztéséről, a neutronbomba létrehozásáról hozott legutóbbi döntések­kel? Az a felhívás, hogy a bé­­kére és az együttműködésre, nem pedig az ellenségeske­désre és a véleménykülönb­ségekre helyezzék a súlyt, hogyan egyeztethető össze, a szovjetellenes propaganda fokozására, a még a „hideg­háború” éveiben külön er­re a célra létrehozott „Sza­badság Rádió” és „Szabad Európa rádió számára szó­ló új pénzkiutalásokkal és más hasonló lépésekkel? Az enyhülés „kiigazításá­ra” (pontosabban szólva lé­nyegétől való megfosztásá­ra) irányuló amerikai próbál­kozások láthatóan az új kor­mányzat elégtelen tapaszta­latainál — amelyre egyes amerikai megfigyelők rámu­tatnak — mélyebben gyöke­reznek. Az elnök „politikai stílusának” sajátosságai vagy a közvetlen környezetben lé­vők közül egyesek felfogása az Egyesült Államok uralko­dó osztályának az annak ide­jén a „hidegháborút” ered­ményező törekvéseiben a „hidegháború” politikai, ide­ológiai sőt pszichológiai örökségében gyökerezik. Olyan verzió terjedt el, hogy a világban az erőviszo­nyok ismét az Egyesült Ál­lamok javára kezdenek meg­változni, hogy úgymond, az Egyesült Államok ismét ,,az erő pozíciójából” tárgyalhat más országokkal, beleértve a Szovjetuniót. Az erőviszonyoknak az Egyesült Államok javára be­következett megváltozásáról szóló verzió szerzői a régi képtelenségeket ismételgetik arról, hogy a Szovjetunió, úgymond „agyaglábú óriás”, hogy a Szovjetunió jobban érdekelt az enyhülésben, s hogy ez állítólag lehetőséget ad nagyobb egyoldalú en­gedmények „kicsikarására”. Ez a mítosz már nemegyszer csődöt mondott a múltban, s annál kevesebb alapja van ma. A Szovjetunió minden tő­le telhetőt megtett és meg­tesz annak érdekében, hogy leküzdjék a két ország kap­csolataiban keletkezett fenn­akadást.­­ Az ilyen irányú fejlődés­hez megvannak a szükséges feltételek. Ez a fejlődés egyenlő mértékben megfelel mind az amerikai és a szov­jet nép, mind pedig földünk más népei alapvető érdekei­nek. Jó lenne, ha ennek vég­re tudatában lennének az Egyesült Államok politikáját meghatározó körök. 2 -NAPLÓ — 1977. augusztus 4 csütörtök Cunhal javasolta a parlament feloszlatását Alvaro Cunhal a Portugál Kommunista Párt főtitkára pártja legutóbbi plenáris ülésének határozataival fog­lalkozott kedden este a lisz­­szaboni sportpalotában több mint tízezres nagygyűlésen. A Portugál Kommunista Párt főtitkára elmondotta: a jelenlegi portugál kor­mány és parlament nincs abban a helyzetben, hogy szavatolja az országban ki­alakult demokratikus folya­mat fejlődését. Erről tanús­kodik több, a közelmúltban a parlamenti többséggel jó­váhagyott törvény egyebek között az agrárreform mó­dosítása, amely kétségbe­vonja a portugál nép jelen­tős forradalmi vívmányait. A Portugál Kommunista Párt Központi Bizotságának plénuma a portugál demok­rácia védelmében javasolta a parlament feloszlatását, új választások kiírását — mon­dotta végezetül Alvaro Cun­hal. Vance a Közel-Keleten Tárgyalások , kevés eredménnyel Cyrus Vance amerikai kül­ügyminiszter, aki a genfi konferencia összehívásával kapcsolatos nézetek egyez­tetésére hétfőn érkezett több mint tíznapos közel-keleti látogató körútra, szerdán Egyiptomból útja második állomására Beirutba utazott.­­Az egyiptomi vezetőkkel folytatott megbeszéléseinek eredményeiről — mint már jelentettük — kedden este vendéglátójával, Szadat el­nökkel közös sajtóértekezle­ten számolt be a belföldi saj­tó képviselői előtt Alexand­riában. Az amerikai külügyminisz­ter és az egyiptomi államfő keddi sajtóértekezletét is­mertető jelentéseikben a hírügynökségek rámutatnak, hogy a konferencia felújítá­sával kapcsolatos alapvető kérdésekben a feleknek nem sikerült közös nevezőre jut­niuk. Az AFP hírügynökség megállapítása szerint Sza­­datnak az a javaslata, hogy a közel-keleti konfliktusban közvetlenül érdekelt arab országok és Izrael külügymi­nisztere ősszel New York­ban vagy Washingtonban, munkacsoport formájában kísérelje meg előkészíteni a genfi konferencia összehívá­sát, elsősorban azt a célt szolgálta, hogy megmentse az amerikai diplomácia vezető­jét egy szembeszökő és gyors kudarctól már a tárgyalókör­­út első állomásán. Az Alexandriában ismer­tetett javaslat — mutatnak rá hírügynökségek — meg­kerüli a genfi konferencia összes kulcskérdését azzal, hogy kirekeszti a tervezett munkacsoport tanácskozásá­ról a PFSZ-­t. kivonja a gen­fi értekezlet előkészítő kül­ügyminiszteri megbeszélést az ENSZ hatásköréből nyitva hagyja a Szovjetunió részvételének kérdését is. Cyrus Vance amerikai külügyminiszter szerdán dél­után közel-keleti körútjának harmadik állomására, Da­maszkuszba érkezett, Úton a szíriai főváros fe­lé. Vance rövid időre meg­állt Beirútban, s megbeszé­lés folytatott Eliasz Szárkisz libanoni köztársasági elnök­kel és Fuad Butrosz külügy­miniszterrel. Amerikai for­rásokból származó értesülé­sek szerint Vance a tárgya­lások során 100 millió dollár összegű amerikai katonai se­gélyt ajánlott fel a libanoni hadsereg fejlesztésére. Li­banoni forrásból a hírt nem erősítették meg. Súlyos harcok Etiópiában A mogadiahui rádió szer­dai jelentése szerint az etió­­piai Ogaden tartományának elszakításáért küzdő szerve­zet a „Nyugatszomáliai Fel­­szabadítási Front” fegyvere­sei koncentrált támadást indítottak Dire Dawa városa ellen. A rádió egyúttal megismételte a Szomália tá­mogatását élvező szervezet korábbi jelentését, mely sze­rint a több mint­­600 ezer négyzetkilométer kiterjedésű Ogaden „85 százalékát ke­zében tartja”. Dire Dawa egyébként egyike annak a három na­gyobb településnek, amelyről a mogadishui rádió azt ál­lítja, hogy rajtuk kívül minden város a szervezet ha­talmában van. Dire Dawa fontos vasúti csomópont és az etiópai kormány egyik jelentős támaszpontja. IHí­ i­rak szerint az elmúlt napok­ban a központi kormány csapaterősítéseket küldött a városba, hogy onnan indít­sa el nagyarányú ellentáma­dását. FEGYVERSZÜNET ITÁLIÁBAN Kormány — közös programmal Nem lehetett kétséges, mi­re elérkezik Olaszországban az augusztusi vakáció, a fer­­ragosto ideje, a legnyugta­lanítóbb kérdésekben leg­alább is fegyverszünet jön létre a szembenálló felek kö­zött. Nos, a hat­párti közös megállapodás elsöprő több­séggel bizalmat kapott a törvényhozásban; megálla­podás született bizonyos de­centralizálásról, különös te­kintettel a fölösleges intéz­mények felülvizsgálatára, s egyes jogköröknek a köz­ponti kormányzat hatásköré­ből a tartományokéba utalá­sára . Andreotti miniszterel­nök lebonyolította párizsi, majd washingtoni látogatá­sát, hogy részletes magya­rázatot adjon a francia, il­letve az amerikai vezetők­nek a római fejleményekről. Időleges program A program-megálapodás értelmezéséről máris széles­körű vita bontakozott ki. Nemcsak a pártokon belül — elsősorban a keresztény­­demokraták és a szocialisták soraiban —, hanem a pár­tok között is. Várható volt a polémia: maga a kormányfő fogalmazott úgy, hogy a megállapodás nem jelent szö­­vetséget a kereszténydemok­raták, a kommunisták, a szo­cialisták, a szociáldemokra­ták, a republikánusok és a liberálisok között A pártok mindegyike megtartja önál­lóságát és saját távlati cél­kitűzéseit, lévén a program időleges. Nem is annyira a részletei, mint az időben korlátozott volta miatt hangzott el má­ris több bírálat a hosszú vajúdás után létrejött meg­állapodással szemben. Több párt szakértői úgy vélik, hi­ányzik az átgondolt, hosz­­szútávú koncepció, amely nem nélkülözhető az ország súlyos gazdasági bajainak orvoslásában. „Ez csupán fe­lületi kezelés!” — dohogott egy beszélgetőpartner Rómá­ban, aki példaként Calabria esetével érvelt. Például Calabria Amennyire közismert az olasz Dél, a Mezzog­iorno hitvány állapota, annyira ke­véssé tudnak róla, hogy Ca­labria tartomány helyzete a legdrámaibb, öt éve kiadták a jelszót megmentésére, de néhány hangzatos terv szel­lőztetésén, merész és átgon­dolatlan ígéretek elhangzá­sán kívül semmi nem tör­tént. 1961—1971­ közötti la­kóinak 18 százaléka, kereken 350 ezer ember települt át innen északra vagy külföld­re, hogy munkát találjon. A 650 ezer munkaképes calabriai lakosból legalább 200 ezer a munkanélküli. Közülük 70 ezer fiatal dip­lomás, illetve érettségizett, aki még úgynevezett első munkahelyet sem talált. Mindezek ellenére, a néhány éve beígért Gioia Tauro-i acélkombinát építése, s meg­lehet, soha nem valósul meg. Aligha véletlen, hogy Giu­­lio Andreotti kormányfő Washingtonban Carter el­nökkel és az amerikai pénz­ügyminiszterrel újabb hite­lekről is tárgyalt. Mint az olasz sajtó értesült, elsősor­ban a déli országrészek fej­lesztéséhez használnák fel a „dollár-injekciót”. Megfi­gyelők azonban rámutatnak: az ország külföldi adósságai elérték a 18 milliárd dollárt, s egy újabb jelentős összegű hitel veszélyeztetheti a kö­zös program gazdasági cél­kitűzéseit. Rómában pedig mérsékelt derűlátással tekintettek ép­pen a válság leküzdésére ki­dolgozott intézkedések elébe. Az infláció ugyanis némileg lelassult: növekedésének üte­me az év eleji 25 százalék­ról 15-re csökkent. Kelendő a Rolls Royce Mindez persze még ko­rántsem a hat­párti program sikere. Sokkal inkább annak tulajdonítható, hogy a ki­sebbségi kereszténydemokra­ta kormány hatékonyabb gazdaságpolitikát folytathat elődeinél, amióta a többi de­mokratikus párt — igaz, csak tartózkodó szavazatával — a törvényhozásban közvetve támogatja. A múlt év októ­berében például — a kom­munisták sürgetésére — meghirdették a takarékossá­gi programot, miután az import már csillagászi­ ér­tékeket közelített meg. Ak­kor mindössze 1 milliárd dollár volt az ország valuta­­tartaléka. Ma ennek három­szorosa. (Más kérdés, hogy az olasz nagyvárosok üzletei­ben még mindig temérdek a hazai termékekkel konkurrá­­ló külföldi iparcikk, s az au­tószalonok tulajdonosai elé­gedettek: a méregdrága Por­sche és Rolls Royce autóköl­temények iránt változatlan az érdeklődés.) Mielőtt turpisságon érnék a krónikást, a nyilvánvaló el­lentmondás miatt, nem árt megjegyezni: Itália az el­lentmondások országa. Soha ilyen magasra nem csaptak a terrorizmus hullámai, mint az idén: megszokottá váltak az emberrablásokról, a fé­nyes nappal elkövetett rab­lótámadásokról szóló hírek. Kétszer annyiba kerül ma­napság egy kávé, mint ta­valy. Két­­turistamenü árá­ból pedig egy éve még akár hárman is jóllaktak volna bármely olasz trattoriában. Mégis: a Trevi kútnál vagy a Navona téren minden ed­diginél népesebb turistacso­portok hömpölyögnek. Ró­mában az idén idegenforgal­mi rekordra számítanak. Gyapay Dénes Meghalt Makariosz érsek Szerdán hajnalban, kö­zép-európai idő szerint 4 óra 15 perckor. Nicosiában szívinfarktus következtében elhunyt Makariosz érsek, a Ciprusi Köztársaság elnöke. Makariosz, aki augusztus 13-án töltötte volna be 64. életévét, az esti órákban szenvedte el 4 hónapon be­lül második szívrohamát. Makariosz 1960 óta a szi­getország függetlensége óta volt a Ciprusi Köztársaság államfője. Az alkotmány ér­telmében az államelnöki tisztséget az elnök halála után a parlament elnöke ve­szi át. Ennek megfelelően az új köztársasági elnök meg­választásáig Szpirosz Kipria­­nu, a demokrata párt elnöke fogja betölteni az államfői tisztséget. Kiprianu — aki egyébként néhány hete maga is gyen­gélkedik — elnökölt a cip­rusi minisztertanács szerdá­ra virradóra összehívott rendkívüli ülésén, amikor Makariosz már haldoklott. Makariosz 1913-ban szü­letett a ciprusi Paphosz kör­zetében, paraszti családban. 1948-ban nyerte el a metro­­polita címet, két évvel ké­sőbb pedig Ciprus érsekévé választották. Makariosz ve­zető szerepet töltött be a brit gyarmati uralom alatt a sziget nemzeti független­ségi mozgalmában. A görögországi katonai diktatúra­ idején több ízben kíséreltek meg merényletet ellene. Az első merénylet 1970 májusában történt — amikor helikopterét lelőtték — az utolsó pedig 1974. jú­lius 15-én, amikor a ciprusi jobboldali szélsőségesek és görög katonatisztek athéni sugallatra államcsínyt haj­tottak végre Cipruson. Ekkor az államfő átmeneti­leg külföldre menekült. A jobboldali puccsot követően a szigetország területére tö­rök csapatok hatoltak s azóta Ciprus 37 százaléka áll idegen megszállás alatt. A Ciprus elleni invázió következményeként Athén­ben összeomlott a görög ka­tonai diktatúra s az érsek 1974 decemberében vissza­térhetett Nicosiába. Azóta 3 éven át, egészen haláláig megszakítás nélkül küzdött Ciprus államegységének helyreállításáért, el nem kö­telezett politikájáért a cip­rusi menekültek hazatérésé­ért, a szigeten tartózkodó idegen csapatok visszavoná­sáért. Losonczi Pál részvéttávirata Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke­­táviratban fejezte ki részvétét Szpirosz Kiprianu-nak, a Ciprusi Köztársaság ügyvezető elnökének, Makariosz érsek, a Ciprusi Köztársaság elnöke elhunyta alkalmából. A CIA kísérletei Ellenőrizni a gondolkodást Az Egyesült Államokban dokumentumok láttak nap­világot, amelyek leleplezik a CIA embereken végzett kábítószer-kísérleteinek programjait. Az okmányok arról tanús­kodnak, hogy a központi hírszerző hivatal az ország számos állami és közkórhá­zának betegein, bebörtönzöt­­teken, sőt egyetemi hallga­tókon kábítószer kísérleteket végeztek, s ezekkel azt ku­tatták, hogy milyen formá­ban lehet ellenőrzés alá vonni és befolyásolni az em­beri gondolkodást. Az egyik dokumentum például arról tanúskodik, hogy az LSD- hez hasonló kábítószert 0,5—0,7 milligrammos ada­gokban fecskendezték a ten­geri malacok helyett embe­rekbe. Az 1949-ben indított „kék­­madár”, majd „articsóka” program célja annak kimun­kálása volt, hogy az embe­rek akaratuk ellenére enge­delmeskedjenek a CIA-nak, és olyan alapvető termé­szeti törvényt küzdjenek le, mint az önfenntartás ösztö­ne. A CIA így akart infor­mációkat kicsikarni bizonyos személyekből úgy, hogy azok ne vegyenek róla tu­domást. Ennek érdekében különleges ,,emlékezetradí­rozó” anyagok kifejlesztésére készültek. Ebből a célból előrehaladott stádiumú rák­betegségben szenvedő páci­ensek­­ fájdalomcsillapító sze­reivel kísérleteztek. Stanfield Turner­­ tenger­nagy, a CIA új igazgatója elismerte, hogy a kísérletek­kel kapcsolatos bizonyíté­kokra akkor találtak rá, amikor a szervezet vezeté­sét átvéve, felülvizsgálta a pénzügyi feljegyzéseket. Ezek szerint a CIA 1949 és 1973 között 25 millió dollárt költött ilyen kutatásokra. Richard Helms, a CIA ko­rábbi igazgatója, a kongresz­­szusi vizsgálóbizottság előtt néhány évvel ezelőtt úgy vallott, hogy ezek iratok megsemmisültek. A „Kékmadár” és az „Ar­ticsóka” programot 1973-ban befejezték ugyan, de az NBC televíziós hálózat ked­den arról számolt be, hogy a hadsereg dokumentumai szerint 1976-ban megújítot­tak egy kábítószer-kísérleti szerződést a philadelphiai Ivy kutatólaboratóriummal. Ezt az intézet tagadja ugyan, de a hadsereg meg­bízásának pontos leírása mégis erről tanúskodik.

Next