Napló, 1978. január (Veszprém, 34. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-01 / 1. szám

B­oldog új évet! így köszöntik egymást ilyenkor az alig-alig ismerősök is. Szép szokás ez, még akkor is, ha tudjuk, hogy nem mindig elég a boldogságot kívánság­gal csalogatni. A boldogságot is jelent­hető véletlen eseteiktől eltekintve, tu­datosan akarni kell, cselekedni kell érte. Vannak megnyilvánulásai, ame­lyekért csak önmagunk cselekedhe­tünk, de több van, amiért közösen kell cselekednünk. Nem vállalkozhatok a boldogság megszámlálhatatlan formájának és ezer tulajdonságának felsorolására. Csa­k arról a legáltalánosabbról szól­nék, amely boldogság önmagában is, de befolyásolhatja a többi összesét. A legáltalánosabbról, amelyet senki sem teremthet meg másoktól függetlenül, önmagának. Az anyagi, szellemi jólét szintjének folyamatos emelkedésére, az emberek közti kapcsolat egyre em­berségesebbé válására gondolok. Ez a mindennapi boldogság nem lehet vé­letlen szülötte, semmiféle földöntúli szellem adománya. Bányákban fejtik és kohókban öntik, gépeken szövik és földeken termelik, tudósok tervezik és laboratóriumokban kísérletezik, kap­csolataink emberségesebbé tételével és gondolkodásmódunk szüntelen változ­tatásával magunk teremtjük ezt a bol­dogságot. Számvetésről van szó, természete­sen. De lehetne-e erre jobb alkalom, egy új esztendő kezdeténél? De nem csak mert éppen alkalom, lehetőség nyílik rá: kötelességünk is a számve­tés. Pontunk két kongresszusának és az ötödik ötéves tervnek is félidejé­hez érkezünk 1978-ban. Most már lát­ni, tudni kell, hogy minden vonatko­zásban jó irányba haladunk-e ah­hoz, hogy a következő pártkongresszuson, vagy a hatodik ötéves terv kezdetén azt állapíthassuk meg, hogy teljesítet­tük, amit terveztünk, vállaltunk. Vagy nyíltan kimondani, ha úgy látnánk, hogy — bármilyen okból, bármilyen vonatkozásban — változtatni kell ter­veinken, tevékenységünk irányán, vagy céljainkon. Hitelessé, megalapozottá teszi az új­évi számvetést, hogy portunk megyei végrehajtó bizottsága már november 2-i ülésén összegezte az első két év tapasztalatait, aztán a pártbizottság december közepén újra megvizsgálta a megye gazdasági helyzetét és a jö­vő évre előirányzott feladatait, a pár­tunk Központi Bizottságának decem­ber 1-i ülésén hozott határozat tük­rében. A Központi Bizottság határozata is­mert a közügyek iránt érdeklődő em­berek előtt, így ezúttal csak arról kell szólnom, hogyan illeszkedtek eredmé­nyeink az országos egészébe és hogy milyen feladatok várnak ránk a jövő évben, amelyeknek megoldásával egyaránt szolgáljuk az ország és me­gyénk lakosságának érdekeit. Tiszta szívvel, nyugodt lelkiismeret­tel állunk az ország színe előtt: ab­ban, hogy hazánkban — amire tőkés országban soha nem volt és nincs is példa — egynegyed évszázad alakt öt­szörösére emelkedhetett a nemzeti jö­vedelem, több mint tízszeresére az ipari, és csaknem kétszeresére a me­zőgazdasági termelés, hogy az egysze­­mélyre jutó fogyasztás ennyi idő alatt megháromszorozódjék — ebben az eredményben jelentős, de talán nem kétkedés így mondani: kiemelkedő szerepe van megyénk lakosságának. Megyénkben a népgazdasági irá­nyokkal és követelményekkel össz­hangban, az átlagosánál gyorsabban fejlődött az ipar. A termelés ü­teme a IV. citéves tervben meghaladta az évi hat százalékot, de 1975-ben­­tíz, 1976- ban tizenkét százalékkal emelkedett. A termelés növekedésének 90 százalé­kát ebben az időszakban már a mun­­káslétszám növelése nélkül értük el. Megyénk üzemeinek exportból szár­mazó bevételei a IV. ötéves terv kez­dete óta évi 34 százalékkal emelked­tek, de 1976-ban már 46 százalékos volt a növekedés. Természetesen megyénk gazdasági életére is hatottak a termelés feltéte­leinek változásai. Elfogyott a munka­erő-tartalék, az eszközigényesség nagy mértékben megnövekede­tt. Ezért, ha az életszínvonal emelkedésének üte­mét csökkenteni nem akarjuk — és természetesen nem akarjuk —, min­den iparágban meg kell­­találnunk a termelés eddiginél intenzívebb fejlesz­tésének módjait. A XI. kongresszus célul­­zűztte ki, hogy 15—20 éven belül megteremtjük a fejlett szocialista társadalom anyagi és műszaki szintijét. Ennek fel­tétele a ■korszerűbb technika meghonosítása, bővebb áruválaszték, magasabb élet­­színvonal. Ezt pedig nem teremthet­jük meg nemzetközi árucsere, vagyis külkereskedelem nélkül. A nemzetkö­zi áruforgalomban, illetve a cserélhe­tő áruk áraiban bekövetkezett válto­zások számunkra kedvezőtlenek. Emel­kedett azoknak az áruknak az ára, (nyersanyag, magas színvonalú techni­ka, élelem, kávé, kakaó s­tb.), amelye­ket be kell hoznunk, és csökkent azo­­ké, amelyeket exportálni szoktunk. Ezeknek a belső és külső körülmé­nyeknek a változásából adódó felada­tokra pártunk idejében felhívta a fi­gyelmet, és megtette a szükséges in­tézkedéseket. Ennek egyik eredménye, hogy az életszínvonal-politikai célki­tűzések maradéktalanul megvalósul­tak. Két éve — pontosabban így: 1976- ban — kedvezőbbé vállt számunkra a külkereskedelmi cserearány, de akkor a gazdasági növekedés üteme némileg elmaradt a tervezettől. Ezért pártunk célul tűzte ki, hogy 1977-ben érjük el az ötéves tervben időarányosan elő­irányzott szintet. Megyénk üzemeiben ezt figyelembe véve terveztek, dolgoz­tak tavaly. Az eredmény nem maradt el. Az 1977-es felada­tokat — amelyek minden korábbihoz képest nagyobb követelményeket támasztottak me­gyénk ipari és mezőgazdasági üzemei­vel, intézményeivel, vagyis ezek dol­gozóival szemben — eredményesen megvalósítottuk. A termelés dinami­kusan fejlődött. Külön örvendetes, hogy az építőipar jelentősen előrelé­pett. Vállalataink, szövetkezeteink — a népgazdaság igényeivel összhangban — fokozták a tőkés export mennyisé­gét. Üzemeink exportból származó ár­bevétele 45 százalékkal volt nagyobb az idén, a tavalyinál, ezen belül a tő­kés kivitel árbevétele 57 százalékkal növekedett. Elsősorban a Pápai Tex­tilgyár, a Pápai Húskombinát és a Péti Nitrogénművek exporttevékeny­ségének eredményeként. Javult az élő­munka hatékonysága. Az eddigieknél pontosabban megvalósultak városfej­lesztési terveink és bővül­tek a szolgál­tatások. A termelés növekedésének üteme meghaladta a nyolc százalékot. Ezen belül leggyorsabban azok az iparágak fejlődn­ek, amelyek népgazdaságunk külkereskedelmi egyensúlyának hely­rehozatalát leginkább segíthetik, és amelyek a lakosság életkörülményei színvonalának emelését szolgálják. A­ bányászat ágazatai közül a bauxit­bányászat volt a legeredményesebb. A vállalat, dolgozói teljesítették az élő­munka hatékonyságának növelésére kidolgozott tízéves tervük időarányos részét: 258 személyes létszámcsökken­tés mellett túlteljesítették ezévi ter­melési tervüket. Jó ütemben valósul­nak meg a bányanyitások, javult a kutatás és a termelés összhangja. Az alumíniumiparban a termelő berende­zések jobb kihasználásával több tim­földet és alumíniumot készítettek. Gépiparunkban tovább javult a ter­mékszerkezett, több a korszerű áru, tervszerűen valósul meg a textilipari rekonstrukció. H­osszú ideig tartó stagnálás után jelentősen előrelépett — 16 szá­zalékkal növekedett 1977-ben — az építőanyagipari termelés, első­sorban a tapolcai KÖSZIG beruházás befej­ezésének eredményeként. Az élelmiszeripar 12 százalékkal emelte termelését. A hús- és tejipar fejlődése kiemelkedő. Fontos feladatnak tekintettük az építőipar kapacitásának bővítését. Fej­lődése ebben az évben meghaladta a várakozást. Megyénk mezőgazdasága az 1975- öshöz viszonyítva 12 százalékkal emelte a termelést, különösen az ál­lattenyésztés javult gyors ütemben. A népgazdaság más ágaiban, a szál­lítás, kereskedelem, szolgáltatások te­rületén is jó eredményeket értünk el. A szolgáltatások értéke 15 százalék­kal emelkedett. Gazdasági feladataink megoldásá­ban nagy segítséget jelentett a szo­cialista munkaverseny-mozgalom, ezen belül is a dinamikusan fejlődő bri­gádtevékenység. Kiemelkedő eredmé­nyek születtek a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 60. évfordulójára indított versenyben. Több mint 5 ezer brigád közel 70 ezer ember tett erő­feszítéseket a különböző szocialista brigád címek megszerzéséért, illetve ezek megtartásáért. Vállalataink dol­gozóinak 85 százaléka tett felajánlást népgazdasági céljaink hatékonyabb megvalósításáért. Kiemelkedő ver­senyeredmények születtek a Bakonyi Bauxitbánya Vállalatnál, a Középdu­nántúli Szénbányáknál, a Pápai Hús­ipari Kombinátnál, a Veszprém me­gyei Állami, Építőipari Vállalatnál, a Nitrokémia Ipartelepeknél, a 15. sz. VOLÁN Vállalatnál. Jelentős volt a brigádok társadalmi munkája is. Se­gítségükkel több óvodai hely épült a tervezettnél, bővültek szociális ottho­naink stb. Csökkent ez évben üzemeinkben a hiányzások száma, kevesebb a vesz­teségidő, javult a munkafegyelem. A munkaidőalap-kihasználás elérte a 86 százalékot. Örvendetes, hogy lényegesen javul­tak a lakosság életkörülményei. A ko­rábbihoz képest mennyiségileg és mi­nőségileg is emelkedett, az áruellátás színvonala. Kevesebb a hiánycikk, na­gyobb a választék. A kiskereskede­lem forgalma 10 százalékkal múlta felül az előző évit. Év végéig 22 ezer négyzetméter területű boltot, vendég­látó helyet építettünk. A bérből származó jövedelmek 6,7 százalékkal növekedtek megyénkben. Évek óta először sikerült lakásépítési tervünket teljesítenünk, illetve túltel­jesítenünk. A múlt évben 1135 taná­csi lakást adtunk át, összesen 4 ezer lakás épült. Megvalósultak egészségügyi terve­ink, az általános iskolai fejlesztés pe­dig a tervezettet is meghaladja. Összegezve az eredményeket: nincs szégyenkeznivalónk, akár ha az orszá­gos általános — különösen pedig, Ir a megyénk termelési eredményeit néz­zük. Ez tény. Valamiről azonban nem szabad meg­feledkeznünk. Arról, hogy ezek az eredmények csak akkor látszanak iga­zán­ örömet keltő nagyoknak, ha ön­magunk korábbi eredményeihez ha­sonlítják őket. De vannak más, el nem mulasztható viszonyítási lehető­ségek is. Néhány más, nálunk fejlettebb szo­cialista országban most is 30—50 szá­zalékkal magasabb a termelékenység a miénknél, néhány fejlett tőkés or­szágban pedig ugyanennyi munkával, mint mi, kétszer annyi értéket állíta­nak elő. Ahhoz, hogy ez a különbség csökkenjék, sok tartalékot fel kell tárnunk ebben az esztendőben. Csak néhány példát. A legnagyobb tartalékaink talán a beruházások ésszerűsítésében vannak. Igaz, vegyipari és alur­míniumipari vállalataink a világ él­vonalába illő beruházásokat valósítot­tak meg és ez jó. De — hogy csak egyet említsek a beruházások gyenge előkészítését bizonyító tények közül — 1977 végére megyénkben 31 jelen­tősebb beruházást kellett volna, de csak 19-et sikerült befejezni. És az el­maradók között több olyan is van, amely tőkés exportunk mennyiségét növelhette volna, ha idejében elké­szül. Jónéhány üzemünkben sajátosnak minősítik a Bakonyi Bauxitbánya Vál­lalat példáját, még meg sem kísérel­ték, hogy a munkaerő hatékonyabb foglalkoztatására alkalmas tervet dol­gozzanak ki. Jelentősek még a mun­kaidő-hasznosítás tartalékai és van lehetőség további átcsoportosításokra is, főleg a vegyiparban, az élelmiszer­­iparban, az építőanyagiparban, és ál­talában a tanácsiparban. Pártunk Központi Bizottságának de­cember 1-i határozata, valamint gaz­dasági építőmunkánk megyei tapasz­talatai alapján a megyei pártbizott­ság­­legutóbbi ülésén kijelölte az idei legfontosabb feladatokat. A megye pártszervei és szervezetei eredményesen munkálkodtak e hatá­rozatok végrehajtásán. A pártszerve­zetek kisugárzó hatása, a kommunis­ták példamutatása és kezdeményező­készsége az élet minden területén meghatározó. Az állami­, társadalmi szervezetek és mozgalmak is ered­ményes munkát végeztek. Tény, hogy megyénk gazdaságában, az ötödik ötéves terv eddig eltelt két esztendejében jelentős munkasikereket értünk el. Az országos átlagnál is job­bakat. De nem szabad, hogy az ered­mények elbizakodottá tegyenek ben­nünket, hiszen nem kétséges: ez az év sem lesz könnyebb az előző kettőnél. Ugrásszerű változásra, fejlődésre nem lehet számítani. Meggyőződésünk azonban, hogy — ha kemény munká­val is —, terveinket most is teljesít­hetjük. Ha megyénk lakossága olyan lelke­sedéssel támogatja pártunk politiká­ját, olyan lelkesedéssel vesz részt an­nak megvalósításában, mint azt eddig tette, most sem csalódik bennünk az ország. Megtermeljük, előteremtjük azokat a javakat, amelyeket tőlünk vár, hogy az összes nehézségek le­küzdhetők legyenek, és hogy szocia­lista fejlődésünk továbbra is töretlen legyen. Hogy ez évben is emelkedjék lakosságunk életszí­nvonala, hogy mi­nél több ember kívánsága megvaló­­sulhasson. Meglegyen az újévi jókí­vánságok megvalósulásának , de mindenképpen biztosított legyen a mindennapi boldogság, a folyamatos fejlődés feltétele. A MINDENNAPI BOLDOGSÁGÉRT írta: Pap János, a megyei pártbizottság első titkára NÉVJEGYÜNK A VILÁGBAN Az ötödik ötéves tervtör­vény egyik legfontossa­bb cél­kitűzéseként, a népgazdasá­gi egyensúly helyreállítása, a külgazdasági kapcsolatok erősítése érdekében vállala­tainknak, szövetkezete­inknek itt a mi megyénk­ben is rendkívül nagy fi­gyelmet kell fordítani a minden piacon jól értékesít­hető termékek­­gyártásának növelésére, választékának bővítésére. A tervidőszak félidejéhez közeledve, a gazdasági sikerek között nem kis büszkeséggel köny­velhetjük el, hogy megyénk­ben méltóan a népgazdasági­ban elfoglalt helyünkhöz, gazdasági fejlettségünkhöz, nagy ütemben fokozódott az exporttermelés. Ma már a Veszprém megyében előállí­tott termékeknek több mint egyötöde hagyja el az or­szág határait, s­­aminek je­lentősége még nagyobb, ezen belül ugrásszerűen nő a tő­kés piacon elhelyezett áruk mennyisége. Az export árualapokat nö­velő beruházások eredmé­nyeként ebben a fő esztendő­ben­ — igaz a lehetősége­inknél, adottságotoknál ugyan kisebb mértékben — a korábbinál nagyobb ütem­ben növekedett a „kemény valutát” hozó áruk terme­lése. Az export fokozásában különösen vegyipari, köny­­nyűipari és élelmiszeripari vállalataink jártak az élen. A Péti Nitrogénművek pél­dául megkétszerezte, az Ino­­tai Alumíniumkohó 75, a Pápai Húskombinát 60, az Univerzál ugyancsak 60 szá­zalékkal növelte export­termelését. De a­ kisebb nagyságú vállalatok is je­­­lentős mértékben járultak ahhoz, hogy névjegyünk a világban, mind ismertebb és legfőbbképpen termékeink mind keresettebbek legye­nek. Képriportunkban ez utóbbi vállalatok munká­jába, életébe pillantunk be. A VBKM Pápai Elekthermax Gyára az NSZK kooperációban készülő termékeivel, köztük a­­ grillsütővel ez évben többek között BNV-díjat nyert A Magyar Hajó- és Darugyár balatonfüredi gyáregységének daruit a Szovjetunióban is jól ismerik Az Ajkai Üveggyárban gyémántkorongos csiszolóval kész a kanadai exportra a közkedvelt ólomkristály (Szöveg Andrássy Fotó: Péterfay) NAPLÓ — 1978. január 1. vasárnap —

Next