Napló, 1978. január (Veszprém, 34. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-01 / 1. szám
Boldog új évet! így köszöntik egymást ilyenkor az alig-alig ismerősök is. Szép szokás ez, még akkor is, ha tudjuk, hogy nem mindig elég a boldogságot kívánsággal csalogatni. A boldogságot is jelenthető véletlen eseteiktől eltekintve, tudatosan akarni kell, cselekedni kell érte. Vannak megnyilvánulásai, amelyekért csak önmagunk cselekedhetünk, de több van, amiért közösen kell cselekednünk. Nem vállalkozhatok a boldogság megszámlálhatatlan formájának és ezer tulajdonságának felsorolására. Csak arról a legáltalánosabbról szólnék, amely boldogság önmagában is, de befolyásolhatja a többi összesét. A legáltalánosabbról, amelyet senki sem teremthet meg másoktól függetlenül, önmagának. Az anyagi, szellemi jólét szintjének folyamatos emelkedésére, az emberek közti kapcsolat egyre emberségesebbé válására gondolok. Ez a mindennapi boldogság nem lehet véletlen szülötte, semmiféle földöntúli szellem adománya. Bányákban fejtik és kohókban öntik, gépeken szövik és földeken termelik, tudósok tervezik és laboratóriumokban kísérletezik, kapcsolataink emberségesebbé tételével és gondolkodásmódunk szüntelen változtatásával magunk teremtjük ezt a boldogságot. Számvetésről van szó, természetesen. De lehetne-e erre jobb alkalom, egy új esztendő kezdeténél? De nem csak mert éppen alkalom, lehetőség nyílik rá: kötelességünk is a számvetés. Pontunk két kongresszusának és az ötödik ötéves tervnek is félidejéhez érkezünk 1978-ban. Most már látni, tudni kell, hogy minden vonatkozásban jó irányba haladunk-e ahhoz, hogy a következő pártkongresszuson, vagy a hatodik ötéves terv kezdetén azt állapíthassuk meg, hogy teljesítettük, amit terveztünk, vállaltunk. Vagy nyíltan kimondani, ha úgy látnánk, hogy — bármilyen okból, bármilyen vonatkozásban — változtatni kell terveinken, tevékenységünk irányán, vagy céljainkon. Hitelessé, megalapozottá teszi az újévi számvetést, hogy portunk megyei végrehajtó bizottsága már november 2-i ülésén összegezte az első két év tapasztalatait, aztán a pártbizottság december közepén újra megvizsgálta a megye gazdasági helyzetét és a jövő évre előirányzott feladatait, a pártunk Központi Bizottságának december 1-i ülésén hozott határozat tükrében. A Központi Bizottság határozata ismert a közügyek iránt érdeklődő emberek előtt, így ezúttal csak arról kell szólnom, hogyan illeszkedtek eredményeink az országos egészébe és hogy milyen feladatok várnak ránk a jövő évben, amelyeknek megoldásával egyaránt szolgáljuk az ország és megyénk lakosságának érdekeit. Tiszta szívvel, nyugodt lelkiismerettel állunk az ország színe előtt: abban, hogy hazánkban — amire tőkés országban soha nem volt és nincs is példa — egynegyed évszázad alakt ötszörösére emelkedhetett a nemzeti jövedelem, több mint tízszeresére az ipari, és csaknem kétszeresére a mezőgazdasági termelés, hogy az egyszemélyre jutó fogyasztás ennyi idő alatt megháromszorozódjék — ebben az eredményben jelentős, de talán nem kétkedés így mondani: kiemelkedő szerepe van megyénk lakosságának. Megyénkben a népgazdasági irányokkal és követelményekkel összhangban, az átlagosánál gyorsabban fejlődött az ipar. A termelés üteme a IV. citéves tervben meghaladta az évi hat százalékot, de 1975-bentíz, 1976- ban tizenkét százalékkal emelkedett. A termelés növekedésének 90 százalékát ebben az időszakban már a munkáslétszám növelése nélkül értük el. Megyénk üzemeinek exportból származó bevételei a IV. ötéves terv kezdete óta évi 34 százalékkal emelkedtek, de 1976-ban már 46 százalékos volt a növekedés. Természetesen megyénk gazdasági életére is hatottak a termelés feltételeinek változásai. Elfogyott a munkaerő-tartalék, az eszközigényesség nagy mértékben megnövekedett. Ezért, ha az életszínvonal emelkedésének ütemét csökkenteni nem akarjuk — és természetesen nem akarjuk —, minden iparágban meg kelltalálnunk a termelés eddiginél intenzívebb fejlesztésének módjait. A XI. kongresszus célulzűztte ki, hogy 15—20 éven belül megteremtjük a fejlett szocialista társadalom anyagi és műszaki szintijét. Ennek feltétele a ■korszerűbb technika meghonosítása, bővebb áruválaszték, magasabb életszínvonal. Ezt pedig nem teremthetjük meg nemzetközi árucsere, vagyis külkereskedelem nélkül. A nemzetközi áruforgalomban, illetve a cserélhető áruk áraiban bekövetkezett változások számunkra kedvezőtlenek. Emelkedett azoknak az áruknak az ára, (nyersanyag, magas színvonalú technika, élelem, kávé, kakaó stb.), amelyeket be kell hoznunk, és csökkent azoké, amelyeket exportálni szoktunk. Ezeknek a belső és külső körülményeknek a változásából adódó feladatokra pártunk idejében felhívta a figyelmet, és megtette a szükséges intézkedéseket. Ennek egyik eredménye, hogy az életszínvonal-politikai célkitűzések maradéktalanul megvalósultak. Két éve — pontosabban így: 1976- ban — kedvezőbbé vállt számunkra a külkereskedelmi cserearány, de akkor a gazdasági növekedés üteme némileg elmaradt a tervezettől. Ezért pártunk célul tűzte ki, hogy 1977-ben érjük el az ötéves tervben időarányosan előirányzott szintet. Megyénk üzemeiben ezt figyelembe véve terveztek, dolgoztak tavaly. Az eredmény nem maradt el. Az 1977-es feladatokat — amelyek minden korábbihoz képest nagyobb követelményeket támasztottak megyénk ipari és mezőgazdasági üzemeivel, intézményeivel, vagyis ezek dolgozóival szemben — eredményesen megvalósítottuk. A termelés dinamikusan fejlődött. Külön örvendetes, hogy az építőipar jelentősen előrelépett. Vállalataink, szövetkezeteink — a népgazdaság igényeivel összhangban — fokozták a tőkés export mennyiségét. Üzemeink exportból származó árbevétele 45 százalékkal volt nagyobb az idén, a tavalyinál, ezen belül a tőkés kivitel árbevétele 57 százalékkal növekedett. Elsősorban a Pápai Textilgyár, a Pápai Húskombinát és a Péti Nitrogénművek exporttevékenységének eredményeként. Javult az élőmunka hatékonysága. Az eddigieknél pontosabban megvalósultak városfejlesztési terveink és bővültek a szolgáltatások. A termelés növekedésének üteme meghaladta a nyolc százalékot. Ezen belül leggyorsabban azok az iparágak fejlődnek, amelyek népgazdaságunk külkereskedelmi egyensúlyának helyrehozatalát leginkább segíthetik, és amelyek a lakosság életkörülményei színvonalának emelését szolgálják. A bányászat ágazatai közül a bauxitbányászat volt a legeredményesebb. A vállalat, dolgozói teljesítették az élőmunka hatékonyságának növelésére kidolgozott tízéves tervük időarányos részét: 258 személyes létszámcsökkentés mellett túlteljesítették ezévi termelési tervüket. Jó ütemben valósulnak meg a bányanyitások, javult a kutatás és a termelés összhangja. Az alumíniumiparban a termelő berendezések jobb kihasználásával több timföldet és alumíniumot készítettek. Gépiparunkban tovább javult a termékszerkezett, több a korszerű áru, tervszerűen valósul meg a textilipari rekonstrukció. Hosszú ideig tartó stagnálás után jelentősen előrelépett — 16 százalékkal növekedett 1977-ben — az építőanyagipari termelés, elsősorban a tapolcai KÖSZIG beruházás befejezésének eredményeként. Az élelmiszeripar 12 százalékkal emelte termelését. A hús- és tejipar fejlődése kiemelkedő. Fontos feladatnak tekintettük az építőipar kapacitásának bővítését. Fejlődése ebben az évben meghaladta a várakozást. Megyénk mezőgazdasága az 1975- öshöz viszonyítva 12 százalékkal emelte a termelést, különösen az állattenyésztés javult gyors ütemben. A népgazdaság más ágaiban, a szállítás, kereskedelem, szolgáltatások területén is jó eredményeket értünk el. A szolgáltatások értéke 15 százalékkal emelkedett. Gazdasági feladataink megoldásában nagy segítséget jelentett a szocialista munkaverseny-mozgalom, ezen belül is a dinamikusan fejlődő brigádtevékenység. Kiemelkedő eredmények születtek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára indított versenyben. Több mint 5 ezer brigád közel 70 ezer ember tett erőfeszítéseket a különböző szocialista brigád címek megszerzéséért, illetve ezek megtartásáért. Vállalataink dolgozóinak 85 százaléka tett felajánlást népgazdasági céljaink hatékonyabb megvalósításáért. Kiemelkedő versenyeredmények születtek a Bakonyi Bauxitbánya Vállalatnál, a Középdunántúli Szénbányáknál, a Pápai Húsipari Kombinátnál, a Veszprém megyei Állami, Építőipari Vállalatnál, a Nitrokémia Ipartelepeknél, a 15. sz. VOLÁN Vállalatnál. Jelentős volt a brigádok társadalmi munkája is. Segítségükkel több óvodai hely épült a tervezettnél, bővültek szociális otthonaink stb. Csökkent ez évben üzemeinkben a hiányzások száma, kevesebb a veszteségidő, javult a munkafegyelem. A munkaidőalap-kihasználás elérte a 86 százalékot. Örvendetes, hogy lényegesen javultak a lakosság életkörülményei. A korábbihoz képest mennyiségileg és minőségileg is emelkedett, az áruellátás színvonala. Kevesebb a hiánycikk, nagyobb a választék. A kiskereskedelem forgalma 10 százalékkal múlta felül az előző évit. Év végéig 22 ezer négyzetméter területű boltot, vendéglátó helyet építettünk. A bérből származó jövedelmek 6,7 százalékkal növekedtek megyénkben. Évek óta először sikerült lakásépítési tervünket teljesítenünk, illetve túlteljesítenünk. A múlt évben 1135 tanácsi lakást adtunk át, összesen 4 ezer lakás épült. Megvalósultak egészségügyi terveink, az általános iskolai fejlesztés pedig a tervezettet is meghaladja. Összegezve az eredményeket: nincs szégyenkeznivalónk, akár ha az országos általános — különösen pedig, Ir a megyénk termelési eredményeit nézzük. Ez tény. Valamiről azonban nem szabad megfeledkeznünk. Arról, hogy ezek az eredmények csak akkor látszanak igazán örömet keltő nagyoknak, ha önmagunk korábbi eredményeihez hasonlítják őket. De vannak más, el nem mulasztható viszonyítási lehetőségek is. Néhány más, nálunk fejlettebb szocialista országban most is 30—50 százalékkal magasabb a termelékenység a miénknél, néhány fejlett tőkés országban pedig ugyanennyi munkával, mint mi, kétszer annyi értéket állítanak elő. Ahhoz, hogy ez a különbség csökkenjék, sok tartalékot fel kell tárnunk ebben az esztendőben. Csak néhány példát. A legnagyobb tartalékaink talán a beruházások ésszerűsítésében vannak. Igaz, vegyipari és alurmíniumipari vállalataink a világ élvonalába illő beruházásokat valósítottak meg és ez jó. De — hogy csak egyet említsek a beruházások gyenge előkészítését bizonyító tények közül — 1977 végére megyénkben 31 jelentősebb beruházást kellett volna, de csak 19-et sikerült befejezni. És az elmaradók között több olyan is van, amely tőkés exportunk mennyiségét növelhette volna, ha idejében elkészül. Jónéhány üzemünkben sajátosnak minősítik a Bakonyi Bauxitbánya Vállalat példáját, még meg sem kísérelték, hogy a munkaerő hatékonyabb foglalkoztatására alkalmas tervet dolgozzanak ki. Jelentősek még a munkaidő-hasznosítás tartalékai és van lehetőség további átcsoportosításokra is, főleg a vegyiparban, az élelmiszeriparban, az építőanyagiparban, és általában a tanácsiparban. Pártunk Központi Bizottságának december 1-i határozata, valamint gazdasági építőmunkánk megyei tapasztalatai alapján a megyei pártbizottságlegutóbbi ülésén kijelölte az idei legfontosabb feladatokat. A megye pártszervei és szervezetei eredményesen munkálkodtak e határozatok végrehajtásán. A pártszervezetek kisugárzó hatása, a kommunisták példamutatása és kezdeményezőkészsége az élet minden területén meghatározó. Az állami, társadalmi szervezetek és mozgalmak is eredményes munkát végeztek. Tény, hogy megyénk gazdaságában, az ötödik ötéves terv eddig eltelt két esztendejében jelentős munkasikereket értünk el. Az országos átlagnál is jobbakat. De nem szabad, hogy az eredmények elbizakodottá tegyenek bennünket, hiszen nem kétséges: ez az év sem lesz könnyebb az előző kettőnél. Ugrásszerű változásra, fejlődésre nem lehet számítani. Meggyőződésünk azonban, hogy — ha kemény munkával is —, terveinket most is teljesíthetjük. Ha megyénk lakossága olyan lelkesedéssel támogatja pártunk politikáját, olyan lelkesedéssel vesz részt annak megvalósításában, mint azt eddig tette, most sem csalódik bennünk az ország. Megtermeljük, előteremtjük azokat a javakat, amelyeket tőlünk vár, hogy az összes nehézségek leküzdhetők legyenek, és hogy szocialista fejlődésünk továbbra is töretlen legyen. Hogy ez évben is emelkedjék lakosságunk életszínvonala, hogy minél több ember kívánsága megvalósulhasson. Meglegyen az újévi jókívánságok megvalósulásának , de mindenképpen biztosított legyen a mindennapi boldogság, a folyamatos fejlődés feltétele. A MINDENNAPI BOLDOGSÁGÉRT írta: Pap János, a megyei pártbizottság első titkára NÉVJEGYÜNK A VILÁGBAN Az ötödik ötéves tervtörvény egyik legfontossabb célkitűzéseként, a népgazdasági egyensúly helyreállítása, a külgazdasági kapcsolatok erősítése érdekében vállalatainknak, szövetkezeteinknek itt a mi megyénkben is rendkívül nagy figyelmet kell fordítani a minden piacon jól értékesíthető termékekgyártásának növelésére, választékának bővítésére. A tervidőszak félidejéhez közeledve, a gazdasági sikerek között nem kis büszkeséggel könyvelhetjük el, hogy megyénkben méltóan a népgazdaságiban elfoglalt helyünkhöz, gazdasági fejlettségünkhöz, nagy ütemben fokozódott az exporttermelés. Ma már a Veszprém megyében előállított termékeknek több mint egyötöde hagyja el az ország határait, saminek jelentősége még nagyobb, ezen belül ugrásszerűen nő a tőkés piacon elhelyezett áruk mennyisége. Az export árualapokat növelő beruházások eredményeként ebben a fő esztendőben — igaz a lehetőségeinknél, adottságotoknál ugyan kisebb mértékben — a korábbinál nagyobb ütemben növekedett a „kemény valutát” hozó áruk termelése. Az export fokozásában különösen vegyipari, könynyűipari és élelmiszeripari vállalataink jártak az élen. A Péti Nitrogénművek például megkétszerezte, az Inotai Alumíniumkohó 75, a Pápai Húskombinát 60, az Univerzál ugyancsak 60 százalékkal növelte exporttermelését. De a kisebb nagyságú vállalatok is jelentős mértékben járultak ahhoz, hogy névjegyünk a világban, mind ismertebb és legfőbbképpen termékeink mind keresettebbek legyenek. Képriportunkban ez utóbbi vállalatok munkájába, életébe pillantunk be. A VBKM Pápai Elekthermax Gyára az NSZK kooperációban készülő termékeivel, köztük a grillsütővel ez évben többek között BNV-díjat nyert A Magyar Hajó- és Darugyár balatonfüredi gyáregységének daruit a Szovjetunióban is jól ismerik Az Ajkai Üveggyárban gyémántkorongos csiszolóval kész a kanadai exportra a közkedvelt ólomkristály (Szöveg Andrássy Fotó: Péterfay) NAPLÓ — 1978. január 1. vasárnap —