Napló, 1978. február (Veszprém, 34. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-01 / 27. szám
Készül a jegyzet Január 30-án megkezdődött a második egyetemi félév, de azon a napon még két tantárgyból készültek jegyzetek a Veszprémi Vegyipari Egyetem házinyomdájában. A nyomdát eredetileg is az egyetemi hallgatók oktatási jegyzetekkel való ellátására, egyetemi nyomtatványok — órarendek, körlevelek — készítésére létesítették. Szabad kapacitásukban a veszprémi tudományos intézmények, az MTESZ és a VEAB részére sokszorosítanak. Egy időben a tudományos intézetek közös szakmai folyóirata is itt készült. Újabban az „I” épületbe került Országos Oktatástechnikai Központ nyomdai munkáinak egy részét ugyancsak az egyetemi nyomda hat dolgozója végzi. Tavaly tavasszal felújították, bővítették a nyomdát, az új gépekre váró nyomdai dolgozók azóta jobb körülmények között végezhetik a munkát, sokszorosíthatják a jegyzeteket. A mostani üzemgazdaságtan, valamint ásványolaj- és széntechnológiai jegyzetekből mintegy 400— 400 darabkészül, s a hallgatók még február első napjaiban kézbevehetik az oktatás eme segédeszközeit. Évente egyébként 120 mázsa papírt dolgoznak fel, egyebek közt 110—120 féle jegyzetté. (Fotó: Péterfay E.) A kinyomott lapokat oldal szerint összehordják, és ívekbe hajtogatják ... ... Majd a kész, összehordott íveket a borítóba ragasztja a nyomda vezetője, Körmendi Sándor A gépelt kéziratról Rank-xerox géppel alufotó másolat készül. •. ... Amiről a Romayorsokszorosítón nyomják a több száz másolatot. Tud-e az első félévben a vasút 2 millió tonnával több árut szállítani, mint 1977. hasonló időszakában? — Erről a népgazdaságilag fontos kérdésről tanácskoztak a múlt héten a MÁV Vezérigazgatóságán a Tárcaközi Operatív Bizottság, a Központi Szállítási Tanács, a MÁV, a VOLÁN, a MAHART, a külkereskedelmi vállalatok és az árufeladó nagyvállalatok képviselői. Az első félév teljesítménye eldöntheti, hogy jó vagy rossz évet zár-e a vasúti szállítás. A lehetőségeket számba véve kitűnik, hogy a MÁV eszközállománya ebben az évben sem változik. Talán csak a kocsipark lesz fiatalabb, átlagéletkorait tekintve. Ez köszönhető annak a több, mint 1500 új négytengelyű tehervagonnak, amelyet ebben az évben szerez be a MÁV. Ez a „fiatalodás” azonban önmagában még nem biztosítja azt, hogy idén a vasút minden zökkenő nélkül elszállítja majd a tervezett 136 millió tonna árut. Már csak azért sem, mert a változatlan kapacitás mellett más belső gond is nehezíti a vasút dolgát, így többek között, a sokat emlegetett munkaerőhiány, s a tervszerű karbantartáshoz elengedhetetlenül szükséges pályafelújítás okozta kiesés. Tavaly például összesen 50 ezer órát tett ki a vágányzárak ideje. A belső gondok mellett jelentősek, sőt aránytalanul nagyok, azok a problémák,amelyeket a szállíttató vállalatok okoznak. Ismert dolog, hogy az év első hónapjaiban a vasútnak szabad fuvarozási kapacitása van, viszont már második negyedévben sokszor megesik, hogy jelentős kocsihiány akadályozza a szállítást. Olyankor aztán gyakran fordul elő, hogy a MÁV hetekig nem tud elegendő vagont a fuvaroztató vállalatok rendelkezésére bocsátani. Még akkor sem ha a rendelő vállalat egyébként a „jól rakodó” kategóriába tartozik, így fordulhatott elő például az hogy a Bakonyi Bauxitbánya ajkai rakodójáról 1977-ben csak a tervezettnél később, november végén gördült ki az utolsó vagon, amely az exportra szánt bauxitot szállította. A hazai timiföldgyárakba pedig már csak közúton tudták eljuttani az alapanyagot Ajkáról. Ilyen és ehhez hasonló eseteknek súlyos népgazdasági következménye lehet.Mit lehet tenni, hogy a vasúti szállítás ne legyen a népgazdasági termelés gátja? A változatlan kapacitás arra ad lehetőséget, hogy az igényeket tegyük egyenletesebbé. Tavaly például a fuvaroztatók a második félévben 290 ezer kocsival többet igényeltek, mint az év első hat hónapjában. Ezt az egyenlőtlenséget jelenleg a vasút nem bírja el. Természetesen, a mezőgazdaságban a meghatározott időszakban jelentkező szállítási igényeket nem lehet „csak úgy” átprogramozni. Lehetőség van viszont arra, hogy azokat az áruféleségeket, melyeknek minősége nem változik, nem romlik a tárolás miatt, most a téli hónapokban minél nagyobb mennyiségiben szállítsák vasúton. Ilyen áruk közétartozik a kavics, a zúzott kő, útburkolókő, homok, tégla, cserép, vasbeton-áru. Ezek nagy része nélkülözhetetlen építőanyag, amelyeket nagy mennyiségben használnak fel az év folyamán az építő vállalatok. Ezek az áruk a gyártó telepeken és a bányáknál általában szállításra készen állnak. Egy kis előrelátással lehetőség van arra, hogy ezekben a hetekben nagyobb menynyiséget adjanak fel ezekből a vasúti fuvarozásra. A feladók tehát készek az év eleji szállításra. Olyannyira, hogy például a KDT Kőbánya Vállalatnál a karbantartási és nagyjavítási munkákat elhalasztották, hogy január, február és március hónapban legyen mit szállítani. A címzetteknek is van mit tenni az áru zökkenőmentes fogadása érdekében. Idén tettek is jelentős lépéseket az úgynevezett „előszállítás” növelésének érdekében. Eddig 96 nagyvállalat kötött előszállítási szerződést a MÁV-val pontosan egy tucattal több, mint az előző évben. Természetesen ez nemcsak a vasútnak kedvező. A megállapodásban vállalt feladási mennyiségen felül feladott tonnákért a MÁV jelentős fuvarkedvezményt nyújt a feladóknak. A megállapodásban rögzített mennyiség feladása esetén januárban és februárban tonnánként 12 forint, márciusban tonnánként 8 forint a fuvarkedvezmény mértéke. Húsz százalékon felül pedig az év első kett hónapjában 18 forinttal, márciusban 12 forinttal olcsóbban fuvaroztathatják a vállalatok az építőanyagok minden tonnáját. Ezt a jelentős, „előszállítási” kedvezményt a gondos előrelátással gazdálkodó vállalatok igénybe vehetik. Az akció tehát hasznos a vasútnak a szállílttatóknak, vagyis az egész népgazdaságnak. S, hogy abevezetőben feltett kérdésre válaszoljunk, ahhoz még ugyan több hónapot várnunk kell. Az viszont biztató tény, hogy az év eddig elteltt időszakában már 600 ezer tonnával több árut szállítottak rendeltetési helyükre a vasút tehervagonjai, mint 1977 januárjában. Laki Pál Az előszállítás háttere Mezőgazdasági gépellátás, 1978 A tavalyinál jobb, magasabb színvonalú és választékban is gazdagabb gépkínálatra számíthatnak idén a mezőgazdasági termelők, amint arról az Agroitröszt illetékesei tájékoztatást adtak. 1977-ben termelői áron számolva 11,5 milliárd forint értékű gép, mezőgazdasági jármű és műszaki berendezés talált gazdára, idén csaknem 16 milliárd forint értékű készletből válogathatják ki a gazdaságok a számukra legmegfelelőbb gépeket, eszközöket. Örvendetes, hogy idén először valamennyi traktorosztály gépei megvásárolhatók; az Agroitröszt a 120 és a 180 lóerős vontatókból is megfelelő készlettel rendelkezik. (Ezek a típusok évekig a hiánycikkek listáján voltak), összesen 6 500 traktort szerez be az idén az Argirotröszt, és további 2 900 vontató vár máris a raktárban eladásra, ez az idei „nyitó készlet” általában az MTZ—80-as, a Rába-Steiger és a Rába— 180-as gépekből áll. A növekvő teljesítményű traktorokhoz nagyobb pótkocsikra van szükség, ezeket is biztosítja a kereskedelem, összesen 5000 pótkocsit szereznek be a hazai és a külföldi gyártóktól s további 4000 van raktáron. Ez a kilencezres készlet mindenképpen elegendő lesz a mezőgazdasági szállító park megfelelő fejlesztéséhez. Kétezer-egyszáz arató-cséplő gép érkezik külföldről az Agrotröszt megrendelésére, további 700 van raktáron. A kukoricabetakarító adapterekből — ezeket szerelik föl a kombájnokra a kukoricabetakarítási szezonban — szintén kielégítik a megrendelőket, mintegy 1500 adapter vár majd eladásra. A szárító berendezésekre szóló megrendeléseket szintén viszszaigazolták, s a talajművelő eszközökből általában szintén igény szerinti a kínálat. Hiány lesz ellenben burgonyaültető gépekből a tavaszi szezonban. A kereskedelem nagy erőfeszítéseket tett import biztosítására, de a teljes igényt mégsem sikerült fedezni. A legnagyobb gond: sem az önjáró, sem a traktorra szerelt rakodógépekből nincs elegendő a raktárakban és a következő hónapokban sem változik a helyzet. (MTI) Az alvó rügyek között Nyugdíjasok metszik a szőlőt Salamonban Kevés mozgás van még a határban, s messziről feltűnik a pápasalamoni szőlőben hajladozó kis csoport: vágják a vesszőt, közben beszélgetnek, diskurálgatnak. Cseh Lőrinc már néhány évvel ezelőtt feladta a brigádvezetői tisztet (a nyugdíj miatt), de talán egy napra sem szakadt el a szőlőtől. Éppúgy elment most is a szokásos metszési bemutatóra, mint régebben. Ezúttal Balatoncsicsóra. És megszervezte a második fordulót, azaz a helyi bemutatót. — Lejártam 20 nyugdíjast a faluban — mondja. Mind megígérték, hogy segítenek a szőlőmunkába, ne legyen arra gondja a vezetőségnek. El is jöttek a gyakorlati bemutatóra, melyen részt vett Hajgató János, az ültetvénytervező vállalat körzeti felügyelője és Molnár Tamás, a mi kertészünk, meg háti a nyugdíjasok. — Hogy vélekedtek a látottakról? — Inkább a hagyományos módszerhez ragaszkodnának, de elfogadják ma már az újat is, ha az többet hoz a közösnek. No, meg azért is jó, mert nem kell akkorát hajolni, szinte állva lehet szüretelni. És 130—180 centi magasan kisebb a fagyveszély, tehát biztonságosabb a termés, mint közvetlen talajszint felett. — Tavaly is így metszettek már? — Nem, bár másképp, mint régebben. Mostanában minden évben más a technikája. Csicsón 3méteres sor és 1 méteres tőtávolság van. S az ottani tapasztalatok alapján most mi is 4—5, esetleg 6 szálvesszőt hagyunk, a tőke erőállapotától függően. Úgy 55—70 centimétereseket, körülbelül 7—8—10 rüggyel. Persze 2—3 biztosító csapat is, 1—1 világos rüggyel. Többre nincs szükség. /_ Megvolt a bemutató, ismerkedtek az új módszerrel aztán mi ■ iént? — Hamarosan követte ezt a nyugdíjasok termelési tanácskozása , amelyen kint voltak a központból is. Egyértelműen megígértük, hogy mi, vállaljuk a szőlőmunkát. Hisz jobbára eddig is mi végeztük. Csak igen ritkán küldtek ide valakit abból a néhány gyalogmunkásból, ha másutt nem volt munka. — 'Milyen szőlőfajtái vannak? — Fehér és piros saszta, legalább 80 százalék — mondja Cseh Lőrinc. — De van egy kis Csabagyöngye, muskotály, csakhó— ezek igen kényesek. Az ősszel leállt most majd foszfát és nitrogén műtrágyát szórunk ki, így remélhető, jól alakulnak a dolgok. — Tavaly milyen volt a termés? — Az eddigi legtöbb, 12 vagonnyit szüreteltünk. Az idei terv is annyi, őszintén szólva, régebben egy kicsit mostohán kezelték a szőlőt, de a mostani vezetőség részéről nagyobb a figyelem. Tavaly igen jól sikerült a vegyszerezés is, ami Bándi Ottó érdeme, sem gomba, semmás kártevő nem pusztított. — Milyen hosszú ez a tábla? — Pontosan 1300 méter, és összesen 76 sor van, amit 10 széles (8 méteres) út oszt meg, ilyen részletekben történik a művelés. — Elég sok a fattyúhajtás? — A szakemberek szerint tavaly nem terheltük le eléggé, attól van. Persze a fagy is serkentette. No most leterheljük. Én egy kicsit sokallom is. De hát, ez az ukáz. Egyébként megbeszéltük, ha nyamvadt a tőke, akkor nem lehet jobban terhelni. Értelmetlen volna. — Mennyit keresnek? — Tőkénként 70 fillért, de van vele munka. Úgy 100— 120 forint összejön, ha jól megy. Reméljük. Egy biztos: idegen erő nem kell, mert mi vállaltuk és álljuk szavunkat. Kétkedésre semmi ok, hisz már nemegyszer mutatták meg: szívügyük a közös, rájuk mindig számíthat a vezetőség. S míg a rügyek alszanak, ők fittyet hányva hidegnek, szélnek, kialakítják, formálják a kordonokat, mégpedig a legújabb technika szerint, s ezzel megteremtik a jó termés lehetőségét is. Arra gondolva, hogy mindannyian a 70 felé járnak, csak gratulálhatunk nekik. Horváth István NAPLÓ - 1978. február 1. szerda -3