Napló, 1978. február (Veszprém, 34. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-01 / 27. szám

Készül a jegyzet Január 30-án megkezdő­dött a második egyetemi fél­­év, de azon a napon még két tantárgyból készültek jegyzetek a Veszprémi Vegy­ipari Egyetem házinyomdá­jában. A nyomdát eredetileg is az egyetemi hallgatók okta­tási jegyzetekkel való ellá­tására, egyetemi nyomtatvá­nyok — órarendek, körleve­lek — készítésére létesítet­ték. Szabad kapacitásukban a veszprémi tudományos in­tézmények, az MTESZ és a VEAB részére sokszorosíta­nak. Egy időben a­­ tudomá­nyos intézetek közös szak­mai folyóirata is itt készült. Újabban az „I” épületbe ke­rült Országos Oktatástech­nikai Központ nyomdai mun­káinak egy részét ugyancsak az egyetemi nyomda hat dolgozója végzi. Tavaly tavasszal felújítot­ták, bővítették a nyomdát, az új gépekre váró nyomdai dolgozók azóta jobb körül­mények között végezhetik a munkát, sokszorosíthatják a jegyzeteket. A mostani üzem­gazdaságtan, valamint ás­ványolaj- és széntechnológiai jegyzetekből mintegy 400— 400 darab­­készül, s a hall­gatók még február első nap­jaiban kézbevehetik az ok­tatás eme segédeszközeit. Évente egyébként 120 mázsa papírt dolgoznak fel, egye­bek közt 110—120 féle jegy­zetté. (Fotó: Péterfay E.) A kinyomott lapokat oldal szerint összehordják, és ívekbe hajtogatják ... ... Majd a kész, összehordott íveket a borítóba ragasztja a nyomda vezetője, Körmendi Sándor A gépelt kéziratról Rank-xerox géppel alufotó másolat készül. •. ... Amiről a Romayor­­sokszorosítón nyomják a több száz másolatot. T­ud-e az első félévben a vasút 2 millió tonnával több árut szállítani, mint 1977. hasonló időszakában? — Erről a népgazdasági­lag fontos kérdésről tanács­koztak a múlt héten a MÁV Vezérigazgató­ságán a Tárcaközi Operatív Bizottság, a Köz­ponti Szállítási Tanács, a MÁV, a VOLÁN, a MAHART, a külkereskedelmi vállalatok és az árufeladó nagyvállalatok képviselői. Az első félév teljesítménye eldöntheti, hogy jó vagy rossz évet zár-e a vas­úti szállí­tás. A lehetőségeket számba véve kitűnik, hogy a MÁV eszközállománya ebben az év­ben sem változik. Talán csak a kocsipark lesz fiatalabb, átlagéletkorait tekintve. Ez köszön­hető annak a több, mint 1500 új négytenge­lyű tehervagonnak, amelyet ebben az év­ben szerez be a MÁV. Ez a „fiatalodás” azonban önmagában még nem biztosítja azt, hogy idén a vasút minden zökkenő nélkül el­szállítja majd a tervezett 136 millió tonna árut. Már csak azért sem, mert a változat­lan kapacitás mellett más belső gond is ne­hezíti a vasút dolgát, így többek között, a sokat emlegetett munkaerőhiány, s a terv­szerű karbantartáshoz elengedhetetlenül szükséges pályafelújítás okozta kiesés. Ta­valy például összesen 50 ezer órát tett ki a vágányzárak ideje. A belső gondok mellett jelentősek, sőt aránytalanul nagyok, azok a problémák,­­ame­lyeket a szállíttató vállalatok okoznak. Ismert dolog, hogy az év első hónapjaiban a vasút­nak szabad fuvarozási kapacitása van, viszont már második negyedévben sokszor megesik, hogy jelentős kocsihiány akadályozza a szál­lítást. Olyankor aztán gyakran fordul elő, hogy a MÁV hetekig nem tud elegendő va­gont a fuvaroztató vállalatok rendelkezésére bocsátani. Még akkor sem ha a rendelő vál­lalat egyébként a „jól rakodó” kategóriába tartozik, így fordulhatott elő például az hogy a Bakonyi Bauxitbánya ajkai rakodójáról 1977-ben csak a tervezettnél később, novem­ber végén gördült ki az utolsó vagon, amely az exportra szánt bauxitot szállította. A ha­zai timiföldgyárakba pedig már csak közúton tudták eljuttani az alapanyagot Ajkáról. Ilyen és ehhez hasonló eseteknek súlyos nép­­gazdasági következménye lehet.­­Mit lehet tenni, hogy a vasú­ti szállítás ne legyen a népgazdasági termelés gátja? A változatlan kapacitás arra ad lehetőséget, hogy az igényeket tegyük egyenletesebbé. Ta­valy például a fuvaroztatók a második fél­évben 290 ezer kocsival többet igényeltek, min­t az év első hat hónapjában. Ezt az egyen­­lőtlenséget jelenleg a vasút nem bírja el. Ter­mészetesen, a mezőgazdaságban a meghatá­rozott időszakban jelentkező szállítási igé­nyeket nem lehet „csak úgy” átprogramozni. Lehetőség van viszont arra, hogy azokat az áruféleségeket, melyeknek minősége nem változik, nem romlik a tárolás miatt, most a téli hónapokban minél nagyobb mennyiség­iben szállítsák vasúton. Ilyen áruk közé­­tartozik a kavics, a zúzott kő, útburkolókő, homok, tégla, cserép, vas­beton-áru. Ezek nagy része nélkülözhetetlen építőanyag, amelyeket nagy mennyiségben használnak fel az év folyamán az építő vál­lalatok. Ezek az áruk a gyártó telepeken és a bányáknál általában szállításra készen áll­nak. Egy kis előrelátással lehetőség van ar­ra, hogy ezekben a hetekben nagyobb meny­­nyiséget adjanak fel ezekből a vasúti fuvaro­zásra. A feladók tehát készek az év eleji szál­lításra. Olyannyira, hogy például a KDT Kő­bánya Vállalatnál a­ karbantartási és nagyja­vítási munkákat elhalasztották, hogy január, február és március hónapban legyen mit szállítani. A címzetteknek is van mit tenni az áru zökkenőmentes fogadása érdekében. Idén tettek is jelentős lépéseket az úgyne­vezett „előszállítás” növelésének érdekében. Eddig 96 nagyvállalat kötött előszállítási szerződést a MÁV-val pontosan egy tucat­tal több, mint az előző évben. Természetesen ez nemcsak a vasútnak ked­vező. A megállapodásban vállalt feladási mennyiségen felül feladott tonnákért a MÁV jelentős fuvarkedvezményt nyújt a feladók­nak. A megállapodásban rögzített mennyiség feladása esetén januárban és februárban ton­nánként 12 forint, márciusban tonnánként 8 forint a fuvarkedvezmény mértéke. Húsz százalékon felül pedig az év első kett hó­napjában 18 forinttal, márciusban 12 forint­tal olcsóbban fuvaroztathatják a vállalatok az építőanyagok minden tonnáját. E­zt a jelentős, „előszállítási” kedvez­ményt a gondos előrelátással gazdál­kodó vállalatok igénybe vehetik. Az akció tehát hasznos a vasútnak a szállílttatók­­nak, vagyis az egész népgazdaságnak. S, hogy a­­bevezetőben feltett kérdésre válaszoljunk, ahhoz még ugyan több hónapot várnunk kell. Az viszont biztató tény, hogy az év eddig elteltt időszakában már 600 ezer tonnával több árut szállítottak rendeltetési helyükre a vasút tehervagonjai, mint 1977 januárjában. Laki Pál Az előszállítás háttere Mezőgazdasági gépellátás, 1978 A tavalyinál jobb, maga­sabb színvonalú és választék­ban is gazdagabb gépkíná­­latra számíthatnak idén a mezőgazdasági termelők,­­ amint arról az Agroitröszt illetékesei tájékoztatást ad­tak. 1977-ben termelői áron számolva 11,5 milliárd forint értékű gép, mezőgazdasági jármű és műszaki berendezés talált gazdára, idén csaknem 16 milliárd forint értékű készletből válogathatják ki a gazdaságok a számukra leg­megfelelőbb gépeket, eszkö­zöket. Örvendetes, hogy idén elő­ször valamennyi traktorosz­­­tály gépei megvásárolhatók; az Agroitröszt a 120 és a 180 lóerős vontatókból is megfe­lelő készlettel rendelkezik. (Ezek a típusok évekig a hi­ánycikkek listáján voltak), összesen 6 500 traktort szerez be az idén az Argirotröszt, és további 2 900 vontató vár máris a raktárban eladásra, ez az idei „nyitó készlet” általában az MTZ—80-as, a Rába-Steiger és a Rába— 180-as gépekből áll. A növekvő teljesítményű traktorokhoz nagyobb pótko­csikra van szükség, ezeket is biztosítja a kereskedelem, összesen 5000 pótkocsit sze­reznek be a hazai és a kül­földi gyártóktól s további 4000 van raktáron. Ez a ki­­lencezres­ készlet mindenkép­pen elegendő lesz a mezőgaz­dasági szállító park megfele­lő fejlesztéséhez. Kétezer-egyszáz arató-cséplő gép érkezik külföldről az Ag­­rotröszt megrendelésére, to­vábbi 700 van raktáron. A kukoricabetakarító adap­terekből — ezeket szerelik fö­l a kombájnokra a kukori­cabetakarítási szezonban — szintén kielégítik a megren­delőket, mintegy 1500 adap­ter vár majd eladásra. A szárító berendezésekre szóló megrendeléseket szintén visz­­szaigazolták, s a talajművelő eszközökből általában szintén igény szerinti a kínálat. Hiány lesz ellenben bur­gonyaültető gépekből a tava­szi szezonban. A kereskede­lem nagy erőfeszítéseket tett import biztosítására, de a teljes igényt mégsem sikerült fedezni. A legnagyobb gond: sem az önjáró, sem a traktor­ra szerelt rakodógépekből nincs elegendő a raktárakban és a következő hónapokban sem változik a helyzet. (MTI) Az alvó rügyek között Nyugdíjasok metszik a szőlőt Salamonban Kevés mozgás van még a határban, s messziről feltű­nik a pápasalamoni szőlőben hajladozó kis csoport: vág­ják a vesszőt, közben be­szélgetnek, diskurálgatnak. Cseh Lőrinc már néhány év­vel ezelőtt feladta a brigád­vezetői tisztet (a nyugdíj mi­att), de talán egy napra sem szakadt el a szőlőtől. Épp­úgy elment most is a szoká­sos metszési bemutatóra, mint régebben. Ezúttal Ba­­latoncsicsóra. És megszer­vezte a második fordulót, azaz a helyi bemutatót. — Lejártam 20 nyugdíjast a faluban — mondja. Mind megígérték, hogy segítenek a szőlőmunkába, ne legyen ar­ra gondja a vezetőségnek. El is jöttek a gyakorlati be­mutatóra, melyen részt vett Hajgató János, az ültetvény­tervező vállalat körzeti felü­gyelője és Molnár Tamás, a mi kertészünk, meg háti a nyugdíjasok. — Hogy vélekedtek a lá­tottakról? — Inkább a hagyományos módszerhez ragaszkodnának, de elfogadják ma már az újat is, ha az többet hoz a közösnek. No, meg azért is jó, mert nem kell akkorát hajolni, szinte állva lehet szüretelni. És 130—180 centi magasan kisebb a fagyve­szély, tehát biztonságosabb a termés, mint közvetlen ta­lajszint felett. — Tavaly is így metszet­tek már? — Nem, bár másképp, mint régebben. Mostanában min­den évben más a technikája. Csicsón 3­­méteres sor és 1 méteres tőtávolság van. S az ottani tapasztalatok alap­ján most mi is 4—5, esetleg 6 szálvesszőt hagyunk, a tő­ke erőállapotától függően. Úgy 55—70 centiméterese­ket, körülbelül 7—8—10 rüggyel. Persze 2—3 bizto­sító csapat is, 1—1 világos rüggyel. Többre nincs szük­ség. /_ Megvolt a bemutató, ismerkedtek az új módszer­rel aztán mi ■ i­ént? — Hamarosan követte ezt a nyugdíjasok termelési ta­nácskozása , amelyen kint voltak a központból is. Egy­értelműen megígértük, hogy mi, vállaljuk a szőlőmunkát. Hisz jobbára eddig is mi végeztük. Csak igen ritkán küldtek ide valakit abból a néhány gyalogmunkásból, ha másutt nem volt munka. — 'Milyen szőlőfajtái­ van­nak? — Fehér és piros saszta, legalább 80 százalék — mondja Cseh Lőrinc. — De van egy kis Csabagyöngye, muskotály, csakhó­— ezek igen kényesek. Az ősszel leá­llt most majd foszfát és nitrogén műtrágyát szórunk ki, így remélhető, jól ala­kulnak a dolgok. — Tavaly milyen volt a termés? — Az eddigi legtöbb, 12 vagonnyit szüreteltünk. Az idei terv is annyi, őszintén szólva, régebben egy kicsit mostohán kezelték a szőlőt, de a mostani vezetőség ré­széről nagyobb a figyelem. Tavaly igen jól sikerült a vegyszerezés is, ami Bándi Ottó érdeme, sem gomba, sem­­más kártevő nem pusz­tított.­ — Milyen hosszú ez a táb­la? — Pontosan 1300 méter, és összesen 76 sor van, amit 10 széles (8 méteres) út oszt meg, ilyen részletekben tör­ténik a művelés. — Elég sok a fattyúhaj­tás? — A szakemberek szerint tavaly nem terheltük le eléggé, attól van. Persze a fagy is serkentette. No most leterheljük. Én egy kicsit sokallom is. De hát, ez az ukáz. Egyébként megbeszél­tük, ha nyamvadt a tőke, akkor nem lehet jobban ter­helni. Értelmetlen volna. — Mennyit keresnek? — Tőkénként 70 fillért, de van vele munka. Úgy 100— 120 forint összejön, ha jól megy. Reméljük. Egy biz­tos: idegen erő nem kell, mert mi vállaltuk és álljuk szavunkat. Kétkedésre semmi ok, hisz már nemegyszer mutat­ták meg: szívügyük a kö­zös, rájuk mindig számíthat a vezetőség. S míg a rügyek alszanak, ők fittyet hányva hidegnek, szélnek, kialakít­ják, formálják a kordono­kat, mégpedig a legújabb technika szerint, s­ ezzel megteremtik a jó termés le­hetőségét is. Arra gondolva, hogy mind­annyian a 70 felé járnak, csak gratulálhatunk nekik. Horváth István NAPLÓ - 1978. február 1. szerda -3

Next