Napló, 1978. december (Veszprém, 34. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-01 / 283. szám
Kínpadon" a Lada-alkatrészek A vakablak pontosan kimutatja, hogyan dolgozik az ablaktörlő. (Békefi—Zwicker) A veszprémi Bakony Művek fő profilját az autóvillamossági termékek jelentik. A gyár 10 évvel ezelőtt kapcsolódott be a szovjet Togliatti autógyárnak készülő Lada gépkocsik alakatrészeinek gyártásába. A gyártási tapasztalatokat és a fejlesztési elképzeléseket az erre a célra létrehozott úgynevezett fejlesztő bázison dolgozó mérnökök, technikusok dolgozzák fel. A Bakony Művekben készülő járművillamossági alkatrészeket folyamatosan üzemi körülmények között élettartam-vizsgálatnak vetik alá. Erre a célra külön üzemrészt alakítottak ki, ahol megtalálhatók a Lada mellett a Skoda, a PS 126-os és a Wartburg motorok is. Az itt üzemelő motorokba beépített saját termékeket műszerekkel ellenőrzik, vizsgálják a különböző terhelés mellett mutatott paramétereket. Itt vizsgálják az új termékeket is és próbálják ki a legújabb konstrukciókat. Egy Lada gyújtáskapcsolónak például 50 ezer indítást kell zavarmentesen produkálni és a fárasztópad statisztikai adatai szerint ezt a termékek többsége több 10 ezerrel túlszárnyalja. Ezeken a motorokon próbálják ki a saját konstrukciójú tilisztoros gyújtásrásegítőt, az elektronikus feszültségszabályozót és a gyárban készülő Bakony gyújtógyertya különböző típusait illesztik az adott motor optimális igényeihez. Képünk előterében a tilisztoros gyújtásrásegítő és az elektronikus feszültségszabályozó látható. Az eddigi tapasztalatok szerint használatuk biztonságosabbá és gazdaságosabbá teszi a négyütemű motorok működését. A Lada gyújtáskapcsoló a fárasztópadon, az előírt 50 ezer kapcsolást garantáltan biztosítja. A Bakony Művek fejlesztő bázisában a különböző típusú gépkocsi motorokba beépített saját termékek működését műszerek segítségével ellenőrzik. — Minek adták ide ezt az embert? Vitték volna a pokolba, csak zavarja a többieket. Értse meg, ez nem papnevelde. Itt dolgozni kell, keresni akarunk. Nevrt érünk rá nevelgetni... És úgy hadonászott kezében a franciakulccsal, mintha valakire sújtani akarna. Felindulása vörös fényként gyúlt ki a szemében, az arcán. Csoportvezető, hat embert irányít, köztük az új szerelőt, aki ellen a haragja fordult. Haragszik rá, mert a börtönből jött. De megkérték: ügyeljen az új emberre, segítse, nevelje, hogy beilleszkedjen a munkába is, a kollektívába is. — Két és fél év után, nevetséges ... Jóformán köszönni sem tud rendesen. Csak sunnyog, ha elmegy az ember mellett. — Talán fél, mert még nem találta meg a helyét. — Talán... talán, de én nem érek rá foglalkozni vele, értse meg. Micsoda indulat feszül a csoportvezetőben. Majd szétpattan tőle, de minél többet beszélgetünk, annál határozottabb a meggyőződésem: ugyanazt ismételgeti nekem is, magának is. Nincs érve, csak beszajkózott véleménye, amihez görcsösen ragaszkodik. Úgy érzem már nem az emberétől tart, nem rá haragszik, inkább az a baja, hogy képtelen megváltottam a véleményét. Rabja lett saját gondolatainak. — A művezető azt mondta, hogy jó szakember, akármelyik csoport elfogad Indulatok fiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii ja — támadok érvekkel, hogy kicsalogassam haragjának igazi okát. — Akkor nevelje a művezető ... — Miért, rosszul dolgozik, rossz szakember? A tűz már lángra lobbant a szemében. Most megfogtam a gondolatait. Most nem szabad elengednem. Hosszan hallgat, keresi a választ. S aki ilyen sokáig keresgél a gondolatai között, az ■ nem biztos a dolgában. Aztán kipattan belőle a szó. — Úgy tudom azért jött, hogy a börtönviselt beilleszkedéséről beszélgessünk. Most meg szakmai minősítést kér róla? — A kettő összefügg, ha jól dolgozik, ha elégedettek a munkájával, akkor valami elkezdődött. Akkor már beilleszkedésről beszélhetünk. Szerintem itt kell megfogni emberünket. A munkájával, hogy többé ne kerüljön szembe a törvénnyel. — Látja, ez az! Én, meg a másik négy emberem feleljünk azért, hogy vissza ne kerüljön a börtönbe? Ezt nem vállaltam és nem is vállalom. Én elvégzem a munkámat, amiért megfizetnek. Fizetés, bér, munka — azon túl csak a család. Egy parányi lehetőség arra, hogy segítsünk másnak egyénnek és közösségnek és máris megtorpanunk. Ha a beilleszkedés gyors, akkor a börtön árnyéka is gyorsabban elmúlik. S ez jó a közösségnek is, hiszen kevesebb a bűn, a bűnözés, kevesebb a börtönviselt. Ilyesmit mondok, magyarázok, de látom, hogy a csoportvezető a pokolba kíván. Nem küldhet el, mert a főmérnök kérte meg, hogy beszélgessünk. A szobáját is ideadta, ő is csak vendég, akárcsak én. Ezért meg kell hallgatnia. Kényszerhallgatás! Én viszont nem jutok előbbre. Miért az indulat, a harag? Sokszor úgy érzem, hogy már kimondja, de végülis elharapja a mondatot. Talán most... — Nézze, mit kerülgetjük a dolgot. Ez az ember érti a dolgát. Keveset beszél, annál többet dolgozik. Fene se érti! Mintha nem is ő lett volna két és fél évig a sitten. Ez bánt engem is, a többieket is. A magabiztossága, az akarata ... A kettes műhely is kapott egy szabadultat. Azt nevelni kell, azt nógatják reggeltől estig. És beírhatják a brigádnaplóba, hogy „nehezen változik sokat foglalkozunk vele!” — Nekünk meg ilyen jutott, aki megváltozott már, akit nem kell noszogatni ... — és egész beszélgetésünk alatt az első mosoly suhan át az arcán. Felszabadult, hogy kimondhatta az igazi okot, ami a szívét nyomja. Kezet nyújt, keményen, de barátsággal. Úgy érzem, feloldódtak benne az indulatok. Gárdonyi Béla KI MINT VET... Mindig fenntartással fogadom, ha agronómus ismerőseim önvizsgálat helyett az időjárásra hivatkoznak. Az esetek többségében a bizonyítványukat magyarázgatják ilyenkor, kibúvókat keresnek a felelősségvállalás helyett. A kisebb, gyengébb termésnek ugyanis gyakorta nem a kedvezőtlen időjárás az oka, hanem az irányító, szervező, munkálkodó ember figyelmetlensége és fegyelmezetlensége. Gyakorta, mert előfordulhat, hogy létjogosultsága van a hivatkozásnak. Ezen ritkább esetek közé sorolható az idei ősz is. Most nem vádolhatók az agronómusok a vetések nem éppen szívderítő állapotáért. Az idén a kevés csapadék, a szárító szél is kárhoztatható a hiányosan zöldellő búzatáblák miatt. A megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályaa minap mérte fel az őszi vetésű növények állapotát. Gazdaságonként vizsgáltatták, hogyan keltek ki a növények, milyen mértékben borítják a talajt, kellően bokrosodik-e a búza, látszik-e kártétel a fejlődésnek induló növényeken. A termelőszövetkezetek 39 716 hektár, az állami gazdaságok 6 485 hektár búzájának őszi állapotáról mondtak véleményt a szakemberek. A közös gazdaságokban a jó, közepes és gyenge jelzőkkel egy-egy harmados arányban illették a jövő évi kenyérnek való őszi fejlettségét. Az állami gazdaságokban valamivel kedvezőbb a kép, a búza 47 százaléka a jó minősítést kapta. Az igazsághoz tartozik az is, hogy az idén nem értékelték saját munkájukat a gazdaságok szakemberei. A járásokból egyre-másra érkeztek az ehhez hasonló jelentések: az október közepe után vetett területeken a búza kelése vontatott, hiányos, a kedvezőtlen időjárás miatt. S ezek után a gyenge minősítés következett. Ha gondolatban visszapergetjük a heteket, csak bólinthatunk az iménti jelentés íróinak állítására. Kiadós eső utoljára október elején áztatta talajainkat. Utána a szél, a kirándulókat barnító napsütés szárította a vetésre előkészített táblákat. Az október második felében magágyba kerülő gabonaszemek nem „találkozhattak” a csírázáshoz elegendő nedvességgel, így a zöld levélkék ritkábban bújtak elő a föld alól. Az elméletieskedő magyarázat önmagában még nem lenne elegendő bizonyíték az időjárás korholására és az agronómusok mentegetésére. A legkorábban, csapadékosabb időszakban vetett őszi árpa mostani állapota viszont már alig tűri az ellenvetést. A termelőszövetkezetek 2000 hektáron vetettek őszi árpát, ennek 84 százaléka a jó minősítést kapta. És a kisebb gazdaságokban — ahol néhány száz hektáron vetettek búzát — nem panaszkodnak a vetés állapotára. Az idei ősz időjárása tehát az élenjáró, a népgazdaság igényeihez igazodó, nagy területen búzát termesztő gazdaságokat sújtotta. Azok kerültek időlegesen hátrányos helyzetbe, akik ezer hektárnál is nagyobb területen termesztik kenyerünk alapanyagát. Ezek a gazdaságok, bár a szakkönyvek szerint optimális időben befejezték a búza vetését, az idei őszön mégis megkéstek. Persze ez a késés korántsem jóvátehetetlen. A következő hetek, hónapok időjárása, a bokrosodáskor adagolt műtrágya a kívánt változásokat hozhatja a búza fejlődésében. Végül is, már most sem álom, hang,in rertis elképzelés az idei termésátlag megismételéséről, sőt növeléséről beszélni. A vetéskor kedvezőtlen időjárás ellenére is bátran szembenézhetünk a ki mint vet, úgy arat közmondás igazságával. (farkas) Sajátos helyzet - sajátos feladatok Megyénkben hat vállalat tartozik a Kohó- és Gépipari Minisztérium irányítása alá. Rájuk vonatkozik, feladataikat jelzi az az útmutató, amelyet a KGM és a vasasszakszervezet közösen adott ki még a nyáron. Ebben azokat a tennivalókat jelölik meg, amelyek a vállalatokra várnak a gyermekes anyák és a gyesen lévők képzésében, továbbképzésében. A hat vállalatnál — Bakony Művek, Videoton ajkai és veszprémi gyáregysége, Elekthermax, Mezőgép és az MHD balatonfüredi gyáregysége — több mint hatezer nő dolgozik. Létszámukhoz viszonyítva kevesen törekszenek magasabb végzettség megszerzésére. Az SZMT titkársága nemrégiben tárgyalta az útmutató alkalmazásának első tapasztalatait. Nyilvánvaló, hogy a gyermekes anyák munka utáni terhei — a háztartás vezetése és a gyermeknevelés többnyire rájuk háruló feladatai — nagy lekötöttséget jelentenek. Ugyanígy sajátos helyzetben vannak a gyesen lévő kismamák, hiszen többségük a gyermek érdekében marad otthon. A három, vagy néha annál több év azonban nagyon hosszú idő. Ennyi idő alatt el lehet felejteni az éppen csak megtanult szakmát. Pedig lehetőség volna, nemcsak az ismeretek megfelelő szinten tartására, hanem azok gazdagítására, gyarapítására is. Bár az említett vállalatok az útmutató megjelenése előtt is foglalkoztak ezzel a problémával, változás azóta is történt. Néhány helyen — Ajkán, Veszprémben és Pápán — különböző kezdeményezések születtek a nők szakmai képzésbe való bevonására. Az ajkai Videotonnál például rendszeresen meghívják a kismamákat. Ezeken a rendezvényeken megbeszélik a tanulási lehetőségeket, s azt is, milyen munkahely várja őket, ha visszajönnek dolgozni. Természetesen e rendezvények idején a gyermekek felügyeletét a vállalat biztosítja. Pápán levélben hívták fel a gyesen lévők figyelmét a lehetőségekre. Ez azonban nem bizonyult elegendőnek, hiszen kevesen válaszoltak. Minden vállalatnál felmérték már, milyen, a nők szakmai és általános képzettsége. Adott tehát a következő lépés. A vállalatoknak és a szakszervezeti bizottságoknak együtt kell megkeresniük a kismamákat. A jelek szerint csak a személyes agitáció segíthet, a rendszeres és közvetlen kapcsolattartás érezteti a mamákkal: szükség van rájuk és tudásukra. Ezt pedig minél hamarabb, minél több helyen meg kellene tenni, hiszen nem mindegy, hogy az említett hat vállalatnál gyesen lévő több mint másfélezer kismama szakmáját, addigi tudását felejtve, vagy felkészülve tér vissza dolgozni. (h. é.) NAPLÓ — 1978. december 1. péntek — 3