Napló, 1979. szeptember (Veszprém, 35. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-01 / 204. szám

* Líbia nemzeti ünnepe al­kalmából Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táv­iratban üdvözölte Moamer al-Kadhafi ezredest, a Líbiai Arab Népi Szocialista Dzsa­­mahirija vezetőjét, * Gáspár Sándort, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ját, a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsának főtitká­rát, aki a Román Szakszer­vezetek Általános Szövetsé­gének meghívására tartózko­dik Romániában, pénteken fogadta Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, a Román Szocia­lista Köztársaság elnöke. * Az ír köztársaság rendőr­sége péntekre virradó éjjel a terrorizmus ellenes törvé­nyek alapján nagyszabású razziákat rendezett és több mint 200 embert előállított. A razziák főleg az Észak­írországgal határos Sligo és Donegel grófságban összpon­tosultak, ahol 700 embert igazoltattak. Írországban és Angliában kíváncsian várják, mit hoz a kórházban lábadozó lord Brabourne-nak, lord Mount­­batten nejének kihallgatása. Lord Brabourne már eléggé megerősödött ahhoz, hogy a merénylet túlélői közül első­ként számoljon be a nyomo­zóknak. * Titkos tárgyalások folynak a két ország energiaügyi mi­nisztereinek részvételével Izrael és Egyiptom között. A tárgyalások mindkét résztve­vője óvakodott mindeddig attól, hogy nyilvánosságra hozza a tárgyalások tényét, — nehogy ezzel tovább sú­lyosbodjék Egyiptom helyze­te az arab világban —, az izraeli rádió azonban csütör­töki adásában szellőztette az egyiptomi olajszállításokról folyó eszmecserét. A rádió értesülése szerint­­ a kérdés, hogy mennyi kőolajat szállítson az Abu Rudeiszi olajmezőkről Egyip­tom Izraelnak. Egyiptom na­pi 1,5 millió hordós ajánla­tával szemben Izrael napi 3 milliós szállításokra számít. A hivatalos látogatáson Kínában tartózkodó Walter Mondale amerikai alelnök pénteken délelőtt Kanton közelében egy mezőgazdasá­gi kommunát tekintett meg, majd együtt ebédelt Kanton­ban dolgozó amerikai üzlet­emberekkel. A munkaebéden közölte, hogy az Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság szeptemberben tárgyaláso­kat kezd a két ország közöt­ti légi közlekedés helyreállí­tásáról. Egyúttal bejelentet­te: az Egyesült Államok megkezdte az előkészületeket arra, hogy Tajvannal fenn­tartott légi közlekedési kap­csolatait „nem hivatalos ala­pokra helyezze”. Mihelyt ezek az előkészületek befe­jeződtek, „hatályát veszti az Egyesült Államok és Tajvan között 1946-ban létrejött lé­giközlekedési megállapodás”. Express Lapzártakor érkezett •­­ Tűz Hajmáskéren Tűz ütött ki tegnap Haj­máskéren, a vasútállomás melletti betonsilók tövében. Egy fiatalember megégett. Sebei nyolc napon túl gyó­gyulnak — állapították meg a megyei kórházban. A tűz keletkezésének okait vizsgál­ják. El nem kötelezettek Tanácskoznak a külügyminiszterek Tárgyszerű légkörben, a na­pirenden szereplő kérdésekre összpontosítva tartották meg­­első napi tanácskozásukat az el nem kötelezett országok külügyminiszterei. A hétfőn megnyíló csúcs­­értekezletet előkészítő kül­ügyminiszteri konferencia csütörtökön ünnepélyes ak­tussal kezdődött. Szahul Ha­mid Sri Lanka külgyminisz­­tere, aki az 1976-ban Colom­­bóban tartott csúcstalálkozó óta az elnöki tisztet ellátta, a következő három évre a Ku­bai Köztársaság képviselőjé­nek, Isidoro Malmierca kül­ügyminiszternek adta át az elnöki széket. Az érdemi munka megkez­dése előtt, mint már a nagy­követi tanácskozáson is, Ma­laysia felvetette a kambod­zsai képviselet kérdését. Vi­tára azonban ezúttal nem ke­rült sor, a csütörtöki ülésen erről a témáról más nem tett említést. A tanácskozás résztvevői ezután a napirendnek megfe­lelően az el nem kötelezettek mozgalmához csatlakozni kí­vánók felvételi kérelmével foglalkoztak. Elfogadták Ni­caragua, Bolívia, Surinam, Grenada, Irán, Pakisztán és a Zimbabwe kérését a mozga­lom teljes jogú tagjául tör­ténő felvételre. Az új tagok felvételével — amelyet a jö­vő heti csúcsértekezlet min­den bizonnyal jóváhagy — az el nem kötelezettek mozgalma tagjainak száma 95-re növek­szik. A külügyminiszterek úgy határoztak, hogy a Fülöp-szi­­getek, Dominica, Santa Lucia és Costa Rica a jövőben fel­szólalási joggal rendelkező megfigyelőként, Spanyolor­szág pedig meghívott félként vehet részt az el nem kötele­zettek tanácskozásain. Csütörtökön egyébként to­vábbi államfők érkeztek Ha­vannába: Mengisztu Hailé Mariam etiópiai és Szaddam Husszein iraki elnök. Vessenek véget az ellenségeskedésnek Libanonban Andrew Young-nak, az ENSZ Biztonsági Tanácsa soros elnöké­nek fegyvernyugvásra felszólító nyilatkozatával közép-európai idő szerint péntekre virradóan befejeződött a Biztonsági Tanácsnak a dél-libanoni helyzetről folytatott kétnapos vitája. A Szovjetunió képviselője a közel-keleti válság megoldásával kapcsolatos szovjet álláspontot kifejtve rámutatott, hogy a helyzet rendezésének előfeltétele az izraeli csapatok kivonása a megszállt területekről, a palesztínai arab nép jogainak — köztük az államala­pításhoz való jog — érvényesítése és annak elismerése, hogy a tér­ség valamennyi országának joga van biztonságos határok között élni. A szorvet ENSZ-diplomata éles szavakkal bélyegezte meg a libanoni célpontok ellen irányuló izraeli támadásokat. Andrew Young a BT soros elnökének minőségében tett záró­nyilatkozatában azzal a kéréssel fordult a dél-libanoni válság által érintett felekhez, hogy vessenek véget az ellenségeskedéseknek és tartsák be a Biztonsági Tanács 425. számú határozatát. Színjáték a Kennedy repülőtéren a Pravda hírmagyarázója írja Alekszej Petrov a pénteki Pravdában „Amikor elosz­lott a köd” című cikkében foglalkozik a New York-i Kennedy repülőtéren lezajlott provokációval. Mint írja, vé­get ért a háromnapos fél­ostromállapot. Az IL 62 re­pülőgép — amelyet az ame­rikai hatóságok három napon át fogságban tartottak — szerencsésen Moszkvába jut­tatta valamennyi utasát. A szovjetellenes provokáció szappanbuborékként szét­pattant, rossz szájízt hagyva az amerikaiak körében, akik felteszik a kérdést: „Mire kellett mindez?” Az Egyesült Államok kül­ügyminisztériumának képvi­selője, aki megjelent az amerikai újságírók előtt köz­vetlenül azután, hogy a gép irányt vett Moszkva felé, a tudósítók kérdésére válaszol­va megismételte felettesei­nek hivatalos verzióját, ne­vezetesen, hogy „meg kellett győződniük” arról, hogy „őszinte-e” Vlaszova szovjet állampolgár hazatérési óhaja. Ezt a kijelentést ironikus megjegyzésekkel fogadták a sajtó képviselői. Az amerikaiak zavarban vannak, — jegyzi meg Pet­rov. — Az ország közvéle­ménye már régen nem ta­pasztalt a hatóságok részéről ilyen megengedhetetlen ma­gatartást, a nemzetközi jog normáinak és az emberiesség elemi követelményeinek eny­­nyire durva lábbal tiprását. A provokáció szégyenletes fiaskóval ért véget. Ugyan­akkor a hírmagyarázó en­nek kapcsán felhívja a fi­gyelmet arra a körülményre, hogy séz incidenst nem lehet befejezettnek tekinteni, mert mint a tények tanúsítják a szovjetellenes provokációt az Egyesült Államok titkosszol­gálatainak belső köreiben készítették elő, s felülről szentesítették. 2 - NAPLÓ - 1979. szeptember 1., szombat Moszkva­­i Szovjetunióban szó sem lehet „olajválságról” „A Szovjetuniónak bőséges készletei vannak nyersolaj­ból, szén- és földgázkészletei pedig még ennél is jelentő­sebbek” — hangoztatja Z. I. Vertel, az Állami Tervbizott­ság fűtőanyagkészletezési és elosztási osztályának vezető­je a Szovjetszkaja Rosszija című lap pénteki számában. A szovjet szakember nyilat­kozata azokra a híresztelé­sekre válaszol, amelyeket az ae­rikai felderítő szolgálat, a CIA terjeszt a­ Szovjetunió energetikai helyzetéről. A CIA azt állítja, hogy a Szov­jetunióban csökken az ener­gia-kitermelés, kifogyóban vannak a nyersolajkészletek és az ország rövidesen beho­zatalra szorul. Z. I. Vertel leszögezi: a Szovjetunióban szó sem lehet „olajválságról” — éppen el­lenkezőleg, a Szovjetuniónak hatalmas fűtőanyag- és ener­getikai potenciálja van, amely az elmúlt években rendkívül gyorsan fejlődött. Az ország ma az első helyen áll a vi­lágban a nyersolaj- és szén­­bányászatban, második a földgáz- és a villamosenergia­termelésben. A termelés év­ről évre növekszik és megha­ladja a tervezett mennyiséget is. Ami a CIA propaganda­­kampányát illeti, a szovjet szakember úgy véli, hogy an­nak fő célja: elterelni a fi­gyelmet a tőkés országokat sújtó olajválságról. A kam­pány másik célja az, hogy bi­zalmatlanságot keltsenek a Szovjetunió tőkés partnerei körében, amelyek jelentős mennyiségű olajat vásárol­nak. A Szovjetunió azonban megbízható partner és ezt a nyugati vásárlók is tudják — hangoztatja a nyilatkozat. Líbia ünnepén kereken 10 éve, hogy egy gyors, vértelen hatalomátvétel révén Líbia új irányba fejlődött. A Szabad Unionista Tisztek titkos szervezete ekkor döntötte meg Idrisz király imperialis­tabarát monarchiáját, gyökeres változások sorát nyitva meg a hazánknál majdnem hússzor nagyobb (de csak negyedannyi lakosú) országban. A katonák államosították a legfontosabb bevételi forrást jelentő kőolajkitermelést, a bankokat, korlá­tozták a földtulajdont, bevezették a tervgazdálkodást. Moamer al-Kadhafi ezredes vezetésével Líbia külpoliti­kája is haladó irányvonalat követ. Az ország az el nem köte­lezett mozgalom aktív tagja, s különös erőfeszítéseket tesz a közel-keleti válság megoldására, a különutas tárgyalásokat folytató Egyiptom elszigetelésére. Emlékezés­­—tanulsággal NE LEGYEN HÁRMUNK! A két világháború legfőbb tanulsága, hogy meg kell aka­dályozni a harmadikat. A múlt nagyon is beszédes, ha akarunk és tudunk olvasni belőle: az olyan alkalom, mint a második világháború kitörésének negyvenedik év­fordulója, lehetőséget ad a hasznos emlékezésre. A második világháború föl­fegyverzett népek óriási csatája volt, politikai, gazda­sági, társadalmi, eszmei küz­delem. Negyven esztendeje, a Lengyelország ellen intézett német fasiszta támadás rob­bantotta ki. Hat évig tartott, ötvenmillió ember életét ol­totta ki, városok és falvak százait pusztította el. Ez elég ok arra, hogy aggódva kér­dezzük: fenyegeti-e az embe­riséget hasonló katasztrófa? A lelkiismeretünk válasza ez: fennáll a veszély, de megvárt elkerülésének minden lehe­tősége is. A háborút diplomá­ciai nyelven az államok kö­zötti viták fegyveres megol­dásának nevezik. Nemcsak a múlt, a jelen sem mentes a feszültségektől, az érdekellen­tétektől, a helyenként robba­násveszélyes súrlódásoktól. Küzd egymással a régi és az új, a két alapvető társadalmi rendszer, a gazdasági problé­mák olykor súlyos válságokat okoznak. Gyors változásban van a világ, s a béke egyik kulcsa: meggyőzni minél több polgári erőt, csoportot, kor­mányzatot, hogy fegyverke­zéssel, fegyveres nyomással, háborús fenyegetéssel sem állítható meg a haladás. Napjainkra kialakultak azok a biztató jelek, amelyek azt mutatják, hogy az embe­riség — a történelemben elő­ször — meg tudja akadályoz­ni a nagyméretű háború ki­robbanását. Ha a múltban végzetszerűnek tekintették is a háborút, amióta a szocia­lizmus világrendszerré vált — már nem az. A félelem egyensúlya alakult ki, mond­ják é­s valóban, a mai fegy­verekkel el lehetne pusztíta­ni az egész civilizációt. De, ha elolvassuk a szocialista poli­tikusok beszédeit, a Szovjet­uniónak és szövetségeseinek állásfoglalásait, ma és hosz­­szú évekre visszamenőleg, ki­derül: nem a félelemre, ha­nem az ésszerűségre akarják építeni a jövőt. S e tekintetben is szolgált tanulsággal a második világ­háború: nagy veszély esetén összefoghatnak, együtt küzd­­hetnek a különböző társadal­mi rendszerű országok. Akkor a felfegyverzett és támadó fa­sizmus rémuralma fenyegette az emberiséget, ma az atom­háború. A Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy- Britannia — ellentétek hosz­­szú korszaka után ugyan, de — végül is összefogott a ná­cizmus­ ellen. Ez a múltbeli tanulság történelmi méretű biztatást ad a mára és a jö­vőre, a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének meg­teremtéséhez. Ha a félelem kormányozná a világot, két vagy több sün­disznóállásba húzódó, puska­csővel egymás felé meredő csoport különülne el egymás­tól, amely legjobb esetben is tartós bizalmatlanságban él­ne. Ennél azonban sokkal töb­bet lehet tenni. A verseny, amely országok és rendszerek között folyik, megengedi az együttműködést, sőt meg is követeli azt. Nézzünk körül a világban: a nemzetközi ke­reskedelem soha nem hálózta be úgy a földet, mint a XX. század második felében. Száz ország árucikkeit vásárolhat­ják, kooperációk, gazdasági együttműködési szerződések kötnek össze erős szálakkal egmástól igencsak különböző országokat. A világ kisebb lett, az államok egymásra utaltak. A béke jóval több haszonnal kecsegtet, mint a háború­­, ha a múltban ez nem is volt mindig nyilván­való, ma egyértelműen az. Mindez azonban nem érvé­nyesül önmagától, a veszélyek és a jó lehetőségek birkóznak egymással... Ezért dolgozták ki a Szovjetunió és szövetsé­gesei a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének té­telét, s valósítják meg azt a gyakorlatban a helyzetet fel­ismerő nyugati partnerekkel karöltve. Három és fél évtized Európája és a nagyhatalmak világméretű viszonya meg­mutatta, hogy járható ez az út, de tovább kell rajta men­ni. Biztosítékokat kell terem­teni arra, hogy senki ne vi­­hesse a vitákat a fegyveres megoldás útjára, meg kell szilárdítani az alapvető bizal­mat a kormányok, államok, csoportosulások között. E fon­tos feladat megvalósításának további kulcsa: a fegyverzet­korlátozás. Különböző nem­zetközi tárgyalóasztalokon szocialista javaslatok sora fekszik, s küzdünk életbelép­tetésükért. Nem könnyű küz­delem ez. A béke: kemény po­litikai helytállást, bölcsessé­get, taktikai érzéket, higgadt­ságot, erélyt, megértést, szí­vósságot követel. A vissza­emlékezés a második világhá­borúra új erőt ad ehhez a fá­radságos munkához. Tatár Imre Ülést tartott a KISZ megyei bizottsága (Folytatás az 1. oldalról) A KISZ-bizottság ülésén részt vett Juhász Ferenc, a Veszprém városi pártbizott­ság titkára, s hozzászólásá­ban példamutatónak minősí­­tette a Nitrokémia ifjúsági brigádmozgalmának eredmé­nyeit. Rámutatott arra is, hogy ezek a kollektívák nem csupán a munkának, de a politikai nevelésnek is jó színterei lehetnek. A vita összegzése során Tóth Ilona elismerően szólt arról a tevékenységről, ame­lyet a Nitrokémia KISZ-f­i­­zottsága az ifjúsági brigád­­mozgalom szervezésében ki­fejt. Második napirendi pon­t­ként az Ifjú Gárda elmúlt mozgalmi évi tevékenységé­nek nem éppen kedvező ta­pasztalatait értékelte a me­gyei KISZ-bizottság, és elfo­gadta az új képzési év ter­vét. Személyi kérdésekben is döntött tegnap a legfelsőbb megyei KISZ-testület. Jóvá­hagyták Horváth Katalin Pápa városi KISZ-titkár, va­lamint Farkas Ferenc Veszp­rém járási KISZ-titkár fel­mentését. Őszei mindketten az MSZMP Politikai Főisko­láján kezdenek tanulmányo­kat. Jóváhagyták továbbá Molnár Zoltán Veszprém já­rási KISZ-titkárrá történt megválasztását,­ valamint Rozsnyói László Pápa városi KISZ-tit­kári megbízatását. II kancellár látogatása Két esztendővel ezelőtt járt Bonnban Kádár János, s amikor a kancellária ud­varán a katonai tiszteletadás­ lezárta a látogatás hivatalos részét, a vendég azzal búcsú­zott Helmut Schmidttől, hogy szívesen látja őt Ma­gyarországon. Jó szellemű tanácskozások­­folytak akkor a két vezető között. Mind a nyugatnémet politikusok szavaiban, mind az újságok kommentárjaiban kifejeződött a tisztelet, amelyet Kádár János és sze­mélyében Magyarország él­vez. E barátságos fogadtatás és az a tény hogy ilyen ma­gas­ rangú magyar vezető tett látogatást az NSZK-ban, je­lezte a változást, amely az elmúlt tíz esztendőben Eu­rópában végbement. Egy év­tizede az a szociáldemokra­ta-szabaddemokrata koalíció van hatalmon Bonnban, amely szakított a régi, hi­degháborús politikával és szerződéseket kötött a szocia­lista országokkal. Helmut Schmidt 1974 óta tölti be a kormányfői tisztet, 1968 óta a Német Szociáldemokrata Párt alelnöke, nemzetközi te­kintélyű politikus, a nyugati szövetség egyik vezető egyé­nisége. Egyben a kelet-nyu­gati közeledés őszinte híve. Ez kiderült az akkori ma­gyar E NSZK tárgyalásokon is. A közeli napokban Buda­pesten folytatódik az eszme­csere, s a megbeszéléseken a kétoldalú együttműködés, va­lamint a nemzetközi helyzet legfontosabb kérdései ismét napirendre kerülnek. A 64 esztendős Schmidt kancellár már Kádár János bonni lá­togatásakor példamutatónak nevezte a magyar—nyugatné­met kapcsolatokat Az NSZK a tőkésországok között ha­zánk legnagyobb kereskedel­mi partnere. Bonnban a két ország kap­csolataiban nem volt vitás politikai kérdés. Nem mond­ható ez el ugyanígy a nem­zetközi problémák megítélé­sére, hiszen Magyarország a Varsói Szerződés, az NSZK pedig a NATO tagja, és a két csoportosulás tudvalevő­leg eltérően szemlél több kérdést. Ennek ellenére Ká­dár János és Helmut Schmidt az európai ügyek vizsgálatá­nál már akkor leszögezte: nincs más választás mint a béke. Hangsúlyozták a hel­sinki záróokmány jelentősé­gét, a különböző társadalmi rendszerű és ellentétes cso­portosulásokhoz tartozó ál­lamok együttműködésének fontosságát. Igaz, ma bonyo­lultabbak az európai gazda­sági és katonapolitikai vi­szonyok, de ez egyáltalán nem zárja ki, hogy a buda­pesti megbeszéléseken a két­oldalú kapcsolatok fejleszté­sén túl ugyancsak nagy hangsúlyt kapjon az európai béke és biztonság megszi­lárdításának kérdése. T. I. I

Next