Napló, 1979. szeptember (Veszprém, 35. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-01 / 204. szám
* Líbia nemzeti ünnepe alkalmából Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Moamer al-Kadhafi ezredest, a Líbiai Arab Népi Szocialista Dzsamahirija vezetőjét, * Gáspár Sándort, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkárát, aki a Román Szakszervezetek Általános Szövetségének meghívására tartózkodik Romániában, pénteken fogadta Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság elnöke. * Az ír köztársaság rendőrsége péntekre virradó éjjel a terrorizmus ellenes törvények alapján nagyszabású razziákat rendezett és több mint 200 embert előállított. A razziák főleg az Északírországgal határos Sligo és Donegel grófságban összpontosultak, ahol 700 embert igazoltattak. Írországban és Angliában kíváncsian várják, mit hoz a kórházban lábadozó lord Brabourne-nak, lord Mountbatten nejének kihallgatása. Lord Brabourne már eléggé megerősödött ahhoz, hogy a merénylet túlélői közül elsőként számoljon be a nyomozóknak. * Titkos tárgyalások folynak a két ország energiaügyi minisztereinek részvételével Izrael és Egyiptom között. A tárgyalások mindkét résztvevője óvakodott mindeddig attól, hogy nyilvánosságra hozza a tárgyalások tényét, — nehogy ezzel tovább súlyosbodjék Egyiptom helyzete az arab világban —, az izraeli rádió azonban csütörtöki adásában szellőztette az egyiptomi olajszállításokról folyó eszmecserét. A rádió értesülése szerint a kérdés, hogy mennyi kőolajat szállítson az Abu Rudeiszi olajmezőkről Egyiptom Izraelnak. Egyiptom napi 1,5 millió hordós ajánlatával szemben Izrael napi 3 milliós szállításokra számít. A hivatalos látogatáson Kínában tartózkodó Walter Mondale amerikai alelnök pénteken délelőtt Kanton közelében egy mezőgazdasági kommunát tekintett meg, majd együtt ebédelt Kantonban dolgozó amerikai üzletemberekkel. A munkaebéden közölte, hogy az Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság szeptemberben tárgyalásokat kezd a két ország közötti légi közlekedés helyreállításáról. Egyúttal bejelentette: az Egyesült Államok megkezdte az előkészületeket arra, hogy Tajvannal fenntartott légi közlekedési kapcsolatait „nem hivatalos alapokra helyezze”. Mihelyt ezek az előkészületek befejeződtek, „hatályát veszti az Egyesült Államok és Tajvan között 1946-ban létrejött légiközlekedési megállapodás”. Express Lapzártakor érkezett • Tűz Hajmáskéren Tűz ütött ki tegnap Hajmáskéren, a vasútállomás melletti betonsilók tövében. Egy fiatalember megégett. Sebei nyolc napon túl gyógyulnak — állapították meg a megyei kórházban. A tűz keletkezésének okait vizsgálják. El nem kötelezettek Tanácskoznak a külügyminiszterek Tárgyszerű légkörben, a napirenden szereplő kérdésekre összpontosítva tartották megelső napi tanácskozásukat az el nem kötelezett országok külügyminiszterei. A hétfőn megnyíló csúcsértekezletet előkészítő külügyminiszteri konferencia csütörtökön ünnepélyes aktussal kezdődött. Szahul Hamid Sri Lanka külgyminisztere, aki az 1976-ban Colombóban tartott csúcstalálkozó óta az elnöki tisztet ellátta, a következő három évre a Kubai Köztársaság képviselőjének, Isidoro Malmierca külügyminiszternek adta át az elnöki széket. Az érdemi munka megkezdése előtt, mint már a nagyköveti tanácskozáson is, Malaysia felvetette a kambodzsai képviselet kérdését. Vitára azonban ezúttal nem került sor, a csütörtöki ülésen erről a témáról más nem tett említést. A tanácskozás résztvevői ezután a napirendnek megfelelően az el nem kötelezettek mozgalmához csatlakozni kívánók felvételi kérelmével foglalkoztak. Elfogadták Nicaragua, Bolívia, Surinam, Grenada, Irán, Pakisztán és a Zimbabwe kérését a mozgalom teljes jogú tagjául történő felvételre. Az új tagok felvételével — amelyet a jövő heti csúcsértekezlet minden bizonnyal jóváhagy — az el nem kötelezettek mozgalma tagjainak száma 95-re növekszik. A külügyminiszterek úgy határoztak, hogy a Fülöp-szigetek, Dominica, Santa Lucia és Costa Rica a jövőben felszólalási joggal rendelkező megfigyelőként, Spanyolország pedig meghívott félként vehet részt az el nem kötelezettek tanácskozásain. Csütörtökön egyébként további államfők érkeztek Havannába: Mengisztu Hailé Mariam etiópiai és Szaddam Husszein iraki elnök. Vessenek véget az ellenségeskedésnek Libanonban Andrew Young-nak, az ENSZ Biztonsági Tanácsa soros elnökének fegyvernyugvásra felszólító nyilatkozatával közép-európai idő szerint péntekre virradóan befejeződött a Biztonsági Tanácsnak a dél-libanoni helyzetről folytatott kétnapos vitája. A Szovjetunió képviselője a közel-keleti válság megoldásával kapcsolatos szovjet álláspontot kifejtve rámutatott, hogy a helyzet rendezésének előfeltétele az izraeli csapatok kivonása a megszállt területekről, a palesztínai arab nép jogainak — köztük az államalapításhoz való jog — érvényesítése és annak elismerése, hogy a térség valamennyi országának joga van biztonságos határok között élni. A szorvet ENSZ-diplomata éles szavakkal bélyegezte meg a libanoni célpontok ellen irányuló izraeli támadásokat. Andrew Young a BT soros elnökének minőségében tett zárónyilatkozatában azzal a kéréssel fordult a dél-libanoni válság által érintett felekhez, hogy vessenek véget az ellenségeskedéseknek és tartsák be a Biztonsági Tanács 425. számú határozatát. Színjáték a Kennedy repülőtéren a Pravda hírmagyarázója írja Alekszej Petrov a pénteki Pravdában „Amikor eloszlott a köd” című cikkében foglalkozik a New York-i Kennedy repülőtéren lezajlott provokációval. Mint írja, véget ért a háromnapos félostromállapot. Az IL 62 repülőgép — amelyet az amerikai hatóságok három napon át fogságban tartottak — szerencsésen Moszkvába juttatta valamennyi utasát. A szovjetellenes provokáció szappanbuborékként szétpattant, rossz szájízt hagyva az amerikaiak körében, akik felteszik a kérdést: „Mire kellett mindez?” Az Egyesült Államok külügyminisztériumának képviselője, aki megjelent az amerikai újságírók előtt közvetlenül azután, hogy a gép irányt vett Moszkva felé, a tudósítók kérdésére válaszolva megismételte feletteseinek hivatalos verzióját, nevezetesen, hogy „meg kellett győződniük” arról, hogy „őszinte-e” Vlaszova szovjet állampolgár hazatérési óhaja. Ezt a kijelentést ironikus megjegyzésekkel fogadták a sajtó képviselői. Az amerikaiak zavarban vannak, — jegyzi meg Petrov. — Az ország közvéleménye már régen nem tapasztalt a hatóságok részéről ilyen megengedhetetlen magatartást, a nemzetközi jog normáinak és az emberiesség elemi követelményeinek enynyire durva lábbal tiprását. A provokáció szégyenletes fiaskóval ért véget. Ugyanakkor a hírmagyarázó ennek kapcsán felhívja a figyelmet arra a körülményre, hogy séz incidenst nem lehet befejezettnek tekinteni, mert mint a tények tanúsítják a szovjetellenes provokációt az Egyesült Államok titkosszolgálatainak belső köreiben készítették elő, s felülről szentesítették. 2 - NAPLÓ - 1979. szeptember 1., szombat Moszkvai Szovjetunióban szó sem lehet „olajválságról” „A Szovjetuniónak bőséges készletei vannak nyersolajból, szén- és földgázkészletei pedig még ennél is jelentősebbek” — hangoztatja Z. I. Vertel, az Állami Tervbizottság fűtőanyagkészletezési és elosztási osztályának vezetője a Szovjetszkaja Rosszija című lap pénteki számában. A szovjet szakember nyilatkozata azokra a híresztelésekre válaszol, amelyeket az aerikai felderítő szolgálat, a CIA terjeszt a Szovjetunió energetikai helyzetéről. A CIA azt állítja, hogy a Szovjetunióban csökken az energia-kitermelés, kifogyóban vannak a nyersolajkészletek és az ország rövidesen behozatalra szorul. Z. I. Vertel leszögezi: a Szovjetunióban szó sem lehet „olajválságról” — éppen ellenkezőleg, a Szovjetuniónak hatalmas fűtőanyag- és energetikai potenciálja van, amely az elmúlt években rendkívül gyorsan fejlődött. Az ország ma az első helyen áll a világban a nyersolaj- és szénbányászatban, második a földgáz- és a villamosenergiatermelésben. A termelés évről évre növekszik és meghaladja a tervezett mennyiséget is. Ami a CIA propagandakampányát illeti, a szovjet szakember úgy véli, hogy annak fő célja: elterelni a figyelmet a tőkés országokat sújtó olajválságról. A kampány másik célja az, hogy bizalmatlanságot keltsenek a Szovjetunió tőkés partnerei körében, amelyek jelentős mennyiségű olajat vásárolnak. A Szovjetunió azonban megbízható partner és ezt a nyugati vásárlók is tudják — hangoztatja a nyilatkozat. Líbia ünnepén kereken 10 éve, hogy egy gyors, vértelen hatalomátvétel révén Líbia új irányba fejlődött. A Szabad Unionista Tisztek titkos szervezete ekkor döntötte meg Idrisz király imperialistabarát monarchiáját, gyökeres változások sorát nyitva meg a hazánknál majdnem hússzor nagyobb (de csak negyedannyi lakosú) országban. A katonák államosították a legfontosabb bevételi forrást jelentő kőolajkitermelést, a bankokat, korlátozták a földtulajdont, bevezették a tervgazdálkodást. Moamer al-Kadhafi ezredes vezetésével Líbia külpolitikája is haladó irányvonalat követ. Az ország az el nem kötelezett mozgalom aktív tagja, s különös erőfeszítéseket tesz a közel-keleti válság megoldására, a különutas tárgyalásokat folytató Egyiptom elszigetelésére. Emlékezés—tanulsággal NE LEGYEN HÁRMUNK! A két világháború legfőbb tanulsága, hogy meg kell akadályozni a harmadikat. A múlt nagyon is beszédes, ha akarunk és tudunk olvasni belőle: az olyan alkalom, mint a második világháború kitörésének negyvenedik évfordulója, lehetőséget ad a hasznos emlékezésre. A második világháború fölfegyverzett népek óriási csatája volt, politikai, gazdasági, társadalmi, eszmei küzdelem. Negyven esztendeje, a Lengyelország ellen intézett német fasiszta támadás robbantotta ki. Hat évig tartott, ötvenmillió ember életét oltotta ki, városok és falvak százait pusztította el. Ez elég ok arra, hogy aggódva kérdezzük: fenyegeti-e az emberiséget hasonló katasztrófa? A lelkiismeretünk válasza ez: fennáll a veszély, de megvárt elkerülésének minden lehetősége is. A háborút diplomáciai nyelven az államok közötti viták fegyveres megoldásának nevezik. Nemcsak a múlt, a jelen sem mentes a feszültségektől, az érdekellentétektől, a helyenként robbanásveszélyes súrlódásoktól. Küzd egymással a régi és az új, a két alapvető társadalmi rendszer, a gazdasági problémák olykor súlyos válságokat okoznak. Gyors változásban van a világ, s a béke egyik kulcsa: meggyőzni minél több polgári erőt, csoportot, kormányzatot, hogy fegyverkezéssel, fegyveres nyomással, háborús fenyegetéssel sem állítható meg a haladás. Napjainkra kialakultak azok a biztató jelek, amelyek azt mutatják, hogy az emberiség — a történelemben először — meg tudja akadályozni a nagyméretű háború kirobbanását. Ha a múltban végzetszerűnek tekintették is a háborút, amióta a szocializmus világrendszerré vált — már nem az. A félelem egyensúlya alakult ki, mondják és valóban, a mai fegyverekkel el lehetne pusztítani az egész civilizációt. De, ha elolvassuk a szocialista politikusok beszédeit, a Szovjetuniónak és szövetségeseinek állásfoglalásait, ma és hoszszú évekre visszamenőleg, kiderül: nem a félelemre, hanem az ésszerűségre akarják építeni a jövőt. S e tekintetben is szolgált tanulsággal a második világháború: nagy veszély esetén összefoghatnak, együtt küzdhetnek a különböző társadalmi rendszerű országok. Akkor a felfegyverzett és támadó fasizmus rémuralma fenyegette az emberiséget, ma az atomháború. A Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy- Britannia — ellentétek hoszszú korszaka után ugyan, de — végül is összefogott a nácizmus ellen. Ez a múltbeli tanulság történelmi méretű biztatást ad a mára és a jövőre, a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének megteremtéséhez. Ha a félelem kormányozná a világot, két vagy több sündisznóállásba húzódó, puskacsővel egymás felé meredő csoport különülne el egymástól, amely legjobb esetben is tartós bizalmatlanságban élne. Ennél azonban sokkal többet lehet tenni. A verseny, amely országok és rendszerek között folyik, megengedi az együttműködést, sőt meg is követeli azt. Nézzünk körül a világban: a nemzetközi kereskedelem soha nem hálózta be úgy a földet, mint a XX. század második felében. Száz ország árucikkeit vásárolhatják, kooperációk, gazdasági együttműködési szerződések kötnek össze erős szálakkal egmástól igencsak különböző országokat. A világ kisebb lett, az államok egymásra utaltak. A béke jóval több haszonnal kecsegtet, mint a háború, ha a múltban ez nem is volt mindig nyilvánvaló, ma egyértelműen az. Mindez azonban nem érvényesül önmagától, a veszélyek és a jó lehetőségek birkóznak egymással... Ezért dolgozták ki a Szovjetunió és szövetségesei a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének tételét, s valósítják meg azt a gyakorlatban a helyzetet felismerő nyugati partnerekkel karöltve. Három és fél évtized Európája és a nagyhatalmak világméretű viszonya megmutatta, hogy járható ez az út, de tovább kell rajta menni. Biztosítékokat kell teremteni arra, hogy senki ne vihesse a vitákat a fegyveres megoldás útjára, meg kell szilárdítani az alapvető bizalmat a kormányok, államok, csoportosulások között. E fontos feladat megvalósításának további kulcsa: a fegyverzetkorlátozás. Különböző nemzetközi tárgyalóasztalokon szocialista javaslatok sora fekszik, s küzdünk életbeléptetésükért. Nem könnyű küzdelem ez. A béke: kemény politikai helytállást, bölcsességet, taktikai érzéket, higgadtságot, erélyt, megértést, szívósságot követel. A visszaemlékezés a második világháborúra új erőt ad ehhez a fáradságos munkához. Tatár Imre Ülést tartott a KISZ megyei bizottsága (Folytatás az 1. oldalról) A KISZ-bizottság ülésén részt vett Juhász Ferenc, a Veszprém városi pártbizottság titkára, s hozzászólásában példamutatónak minősítette a Nitrokémia ifjúsági brigádmozgalmának eredményeit. Rámutatott arra is, hogy ezek a kollektívák nem csupán a munkának, de a politikai nevelésnek is jó színterei lehetnek. A vita összegzése során Tóth Ilona elismerően szólt arról a tevékenységről, amelyet a Nitrokémia KISZ-fizottsága az ifjúsági brigádmozgalom szervezésében kifejt. Második napirendi pontként az Ifjú Gárda elmúlt mozgalmi évi tevékenységének nem éppen kedvező tapasztalatait értékelte a megyei KISZ-bizottság, és elfogadta az új képzési év tervét. Személyi kérdésekben is döntött tegnap a legfelsőbb megyei KISZ-testület. Jóváhagyták Horváth Katalin Pápa városi KISZ-titkár, valamint Farkas Ferenc Veszprém járási KISZ-titkár felmentését. Őszei mindketten az MSZMP Politikai Főiskoláján kezdenek tanulmányokat. Jóváhagyták továbbá Molnár Zoltán Veszprém járási KISZ-titkárrá történt megválasztását, valamint Rozsnyói László Pápa városi KISZ-titkári megbízatását. II kancellár látogatása Két esztendővel ezelőtt járt Bonnban Kádár János, s amikor a kancellária udvarán a katonai tiszteletadás lezárta a látogatás hivatalos részét, a vendég azzal búcsúzott Helmut Schmidttől, hogy szívesen látja őt Magyarországon. Jó szellemű tanácskozásokfolytak akkor a két vezető között. Mind a nyugatnémet politikusok szavaiban, mind az újságok kommentárjaiban kifejeződött a tisztelet, amelyet Kádár János és személyében Magyarország élvez. E barátságos fogadtatás és az a tény hogy ilyen magas rangú magyar vezető tett látogatást az NSZK-ban, jelezte a változást, amely az elmúlt tíz esztendőben Európában végbement. Egy évtizede az a szociáldemokrata-szabaddemokrata koalíció van hatalmon Bonnban, amely szakított a régi, hidegháborús politikával és szerződéseket kötött a szocialista országokkal. Helmut Schmidt 1974 óta tölti be a kormányfői tisztet, 1968 óta a Német Szociáldemokrata Párt alelnöke, nemzetközi tekintélyű politikus, a nyugati szövetség egyik vezető egyénisége. Egyben a kelet-nyugati közeledés őszinte híve. Ez kiderült az akkori magyar E NSZK tárgyalásokon is. A közeli napokban Budapesten folytatódik az eszmecsere, s a megbeszéléseken a kétoldalú együttműködés, valamint a nemzetközi helyzet legfontosabb kérdései ismét napirendre kerülnek. A 64 esztendős Schmidt kancellár már Kádár János bonni látogatásakor példamutatónak nevezte a magyar—nyugatnémet kapcsolatokat Az NSZK a tőkésországok között hazánk legnagyobb kereskedelmi partnere. Bonnban a két ország kapcsolataiban nem volt vitás politikai kérdés. Nem mondható ez el ugyanígy a nemzetközi problémák megítélésére, hiszen Magyarország a Varsói Szerződés, az NSZK pedig a NATO tagja, és a két csoportosulás tudvalevőleg eltérően szemlél több kérdést. Ennek ellenére Kádár János és Helmut Schmidt az európai ügyek vizsgálatánál már akkor leszögezte: nincs más választás mint a béke. Hangsúlyozták a helsinki záróokmány jelentőségét, a különböző társadalmi rendszerű és ellentétes csoportosulásokhoz tartozó államok együttműködésének fontosságát. Igaz, ma bonyolultabbak az európai gazdasági és katonapolitikai viszonyok, de ez egyáltalán nem zárja ki, hogy a budapesti megbeszéléseken a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésén túl ugyancsak nagy hangsúlyt kapjon az európai béke és biztonság megszilárdításának kérdése. T. I. I