Napló, 1980. január (Veszprém, 36. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-16 / 12. szám
Tankcsata és játékkomputer Egy csatornán négy program Sakkozás a képernyő előtt Néphadseregünk ez évben megrendezett barkácskiállításán tűnt fel .Orbán István, az egyik tiszthelyettesképző bázis audiovizuális központjának vezetője, és az általa vezette alkotó közösség, amelyik első díjat nyert művével — tévéképernyőre vetíthető elektromos játékkal — a Tankcsatával. Urbán István négy esztendeje végezte a Műegyetem villamosmérnöki karát, s ezt követően került a tiszthelyettesképző bázisra, az akkor alakuló audiovizuális központ élére. Fiatal munkatársaival másfél év alatt kiépítették a tizenhat csatornás video-központot, amelynek egy-egy csatornáján egy időben négy program között válogathatnak a tantermekben ülő tanulócsoportok. A korszerű video-oktatóbázis kiépítése mellett azonban Urbán István régi szenvedélyének is hódolhatott. Elektromos tévéjátékok építésével foglalkozik, s eddig egy négyprogramos és egy tízprogramos játékot készített. S az első, a technikai újdonságként is számon tartható játéka a Tankcsata volt, amelyen egy időben két „csatázó” játékos teheti próbára ügyességét, reflexeit és leleményességét. Az önmagával sosem elégedett, mindig újat kutató emberek közé tartozik Urbán István. Ezt jelzi legújabb kísérlete, amely immár befejezéséhez közeledik. Elektromos játékkomputert tervezett, amelynek lényege, hogy a speciálisan megépített televízióhoz különböző játékprogramokat tartalmazó elektromos kártya kapcsolható, s így tetszés szerint változtatható a játék típusa, így a képernyő előtt lehet sakkozni, teniszezni, kardvívóversenyt rendezni vagy éppen légicsatát játszani. A győri balett sikere Milánóban Hazaérkezett első külföldi vendégszerepléséről a győri balett férfi kara. A fiatal együttes a Milánói Scalában mutatkozott be, s Muszorgszkij : Borisz Godunov című operájában működött közre. Az együttes sikerét jelzi az is, hogy több meghívást kapott, egyebek között a milánói nemzetközi balettfesztiválra. — Édesapám!... Édesapám! Hol van? A fészerből kapott választ a süldő gyerek, aki pihegve rontott az udvarba. — Mi az? Mi történt? Ég a ház talán? A gyerek mezítlábasán nagyokat ugrott az udvaron, hogy mielőbb beérjen a fészer menedékébe. — Azt én nem tudhatom édesapám, de a féllábú azt üzeni, hogy mondjam meg édesapámnak, hogy nagy vihar készül. — A féllábú? — és Sonkoly András megragadta a gyerek vállát. — Hol beszéltél vele? — Eresszen, mert még csontomat töri — jajongott a gyerek. — A ligetben labdáztunk Kiss Imrével, amikor odafüttyentett a féllábú. Sonkoly András a favágótőkére nyomta le a fiát. Maga is egy kuglifát húzott maga alá és merően a gyerek szemébe nézett. — Ismered a féllábút? A fiú megszeppent. — Sohase láttam eddig. Azt se tudom, hogy hívják! Sonkoly András melléből a megkönnyebbülés sóhaja fakadt fel. — Az jó. Ne is tudd soha, akárki kérdezi. Még akkor se tudod, ha egyszer majd meghallod a nevét. Érted-e fiú? A gyerek csak bólintott, hogy megértette. Nem is kíváncsi ő senki nevére, csak mehessen vissza a Kiss Imréhez sattolni a ligetben. Ki is mondta: Mehetek? — Na, csak várj még. Szóval nagy vihar készül. Akkor most elmegy és megkeresed a féllábút. Ott lesz az valahol a ligetben... de megállj. Nézz be a Hódoskába, ha ott sem találod, akkor ugorj be a Bocsor Istvánéihoz vagy a Griffbe ... várj, ne olyan hevesen. Itt van húsz fillér. Hozz nekem egy pakli finom törököt, de csak akkor vedd meg a dohányt, ha ott láttad a féllábú katonát. A gyerek elnyargalt. Sonkoly András bement a kiskonyhába. Már várta, hogy a féllábú jelentkezik, de most mégis meglepte a hír. Tanácstalan volt. A Kerekes Józsi még nem jött viszsza. Szegedre utazott, hogy körülnézzen. Nem mert egyenesen Budapestre menni, de azt ígérte, ha módja lesz rá, akkor a fővároson keresztül egy hét múlva itt lesz. — Keresd meg Kun Bélát. Tőle kérj felvilágosítást, hogy mi lesz most! — így szólt az utasítás, de egy hét már régen elmúlt. A másodiknak is holnap vége, de a Kerekes Józsi sehol. Közben megérkezett a városba a hír, hogy Kun Béla nincs már a fővárosban. Tegnap este összeült a pártszervezet, és úgy határoztak, hogy addig nem mozdulnak, amíg a Kerekes Józsi bácsi vissza nem tér vagy a féllábú nem jelentkezik. Most legalább itt van a katona. De nem szabad feltűnően megközelíteni a féllábút, akiről még maga sem tudja, hogy kicsoda. Annyit tud csak, hogy a központot képviseli a Dunántúlon, és nagyon ügyes szervező. Szánalmas, szürke alakja senkinek sem tűnik fel. Senki sem gondolja, hogy kommunista rejtőzik mögötte. Csak a gyerek szerencsével járjon. Az asszony riasztotta gondolataiból: Kész az ebéd! Hát kész. Most úgysem tudna egy falatot le lenyelni. Úgy érezte, hogy gombóc van a torkában. — Megyek már! — mondta az asszonynak, de csak alibinek, hogy még egyszer ne hívja ... Sonkoly András egykedvűen kanalazta a krumplilevest. A héten már másodszor tette elébe a felesége. Tegnap rongyos leves volt, előtte lebbencs. Húst csak kedden ettek, amikor megjött a szomszéd. Szabó Elemér a Perutzban dolgozik. A hétvégeken meg kijár Vaszarra egy gazdához. Ott birkát vágtak a summásoknak. Abból hozott a Szabó. — Majd visszaadod, ha neked is jut egy darab hús — mondta a szomszéd, akinek a szakmája lakatos. Vaszaron is gépeket javít. A múltkor mesélte, hogy egy törött ekét kellett megjavítania. Ilyen szokás van errefelé. Ha valaki hozzájut babhoz, liszthez, húshoz, megosztja a környezetével. Elég ritkán van ilyen eset, de az ünnepnek számít. A minap is beszaladt Andris és messziről kiabálta: — Édesapám, a Szabó bácsi megint tömött zsákot hozott a biciklijén. A tömött zsák mindig jó jel. Megpróbálkoztak a nyúllal, de beleütött a dögvész. A tyúkokat közösen gondozták volna, de a várostól kijött a felcser és poloska után kutatott. Azt mondta, ha egyet is talál, a sintérnek adják át a tyúkokat. Nem várták meg, amíg felmutatja a poloskát. Levágták a tyúkokat. Nem volt sok. Tizenkettőt nevelt három család a Sonkolyék udvarán. Nehéz élet. Azt írják az újságok, hogy szabad verseny van az országban. — Szabad versenyt futni az életünkért! — szokta mondani Sonkoly András ... A felesége csak ült az asztal túlsó végén az üres tányér előtt. Most figyelt fel rá. — Hát te nem eszel? — Van is kedve az embernek — mondta az asszony és a kanállal babrált. — Félsz? — szólt keményen Sonkoly és a tányérba ejtette a kanalat. — Mitől félsz? Engem kapnak el, ha elkapnak. És különben is. Tudtad, hogy kihez adod magadat. Most jött rád a félsz? Kitekintett a kiskonyha ajtaján, mintha egyéb gondja se lenne most. Fejében pedig azt forgatta, hogy mennyivel könnyebb lenne asszony, gyerek nélkül, de ami elmúlt, nem lehet visszacsinálni. Amikor összetalálkozott a szervezet vezetőivel, már nős volt és kétéves Andriska. Egy évtizede történt. Akkor csak arról volt szó, hogy nem hagyják magukat, ha a gyár vezetői kibabrálnak velük. Először nyolcan voltak, ma, ha kell, kétszázan is összejönnek a nagyiroda előtt. A szervezet azóta megizmosodott. Sonkolyt választották legutóbb titkárnak. Figyeli is azóta a rendőrség és a gyárigazgató is. A múltkor összefutott az igazgatóval, aki felemelte rá a mutató ujját. — Rossz híreket hallottam magáról Sonkoly. Csak vigyázzon, nehogy meggyűljön a baja a rendőrséggel. Én nem tudom megvédeni ... A nyelvén volt, hogy nincs is szükség a védelmére, de meggondolta magát. Maga alatt vágná a fát. Kinek a munkájában nem találnak hibát, és akkor röpül, hogy a lába se éri a földet. Csendben továbbment, de valahol, a tudata szögletében felírta magának a gyárigazgató nevét. Igaza lett. Amikor a jutalékot osztották, az ő neve lemaradt a névjegyzékről. Mondta is a locsogó Varga Áron, hogy a kommunistáknak nem jár jutalék. Azok elégedjenek meg a szép eszméikkel. Odakint szaporán kopogott az aprókocka. — Megjött Andriska — csúszott ki Sonkoly András száján a szó. Valóban Andriska jött. Időbe tellett, mire kiszuszogta magát. Akkor kibökte: — A féllábú azt üzeni, hogy a madarak délnek tartanak, errefelé most nem jönnek. — Mást nem üzent? — Csak annyit még, hogy aki nagy munkára készül, az sokat pihenjen. Sonkoly András pontosan meg-sértette az üzenetet. Néhány csendesebb nap után hamarosan sor kerül a városra is. Készüljenek, de csendben, észrevétlenül, feltűnés nélkül... (folytatjuk) Gyermeklégijáratok A világ egyetlen légitársasága sem biztosít olyan kedvezményt a gyerekeknek, mint az Aeroflot. Ötéves korukig ingyen, tizenkét éves korukig pedig feleáron utazhatnak. A diákok - életkoruktól függetlenül - október 15-től április 15-ig kedvezményes áron vehetik igénybe a belföldi járatokat. Az Aeroflot, az utazási irodákkal közösen, számos légiutazást szervezett a Szovjetunió különböző vidékeire. Igen népszerűek ezek a nyári útvonalak a diákok körében. Nyaranta, júniustól augusztusig légiúton viszik a gyermekeket a tengerparti üdülőhelyekre, úttörőtáborokba. Különösen sok „gyermeklégijárat" indul Szibériából, a Sarkkörön túlról és a Távol-Keletről Képünkön: rajzverseny repülőgépen APN-KS Közönségsiker Sorok a jegypénztárnál, telt nézőtér a veszprémi moziban. A Konvoj című amerikai, valamint a Panteleon és a hölgyvendégek című dominikai filmnek volt tömegvonzása az utóbbi két hétben.. Magam is azzal a kíváncsisággal ültem be a nézőtérre: lám, mit esznek anynyira ezeken a filmeken. A „hölgyvendégek” esetében valóban finom falatokat kínált a film: örömlányokat, akik az őserdő garnizonjaiban szolgáló katonákat örvendeztetik meg időnként. Mario Vargas Llola perui író Pantaleon és a hölgyvendégek című regényéből készült a film Dominikában. A könyv is meg a film is a túlbuzgóságot, az utasítások és megbízatások bürokratikus (gépies) fegyelmét, no meg a perui militár-erkölcs képmutatását teszi nevetségessé, midőn a hölgyvendég-szolgálat megszervezését, a hölgyek katonai fegyelmezését, a feladatukat hazafias tettnek tekintő szemléletet pellengérezi ki. A film humora abból fakad, hogy a szerelmi élet (még ha szervezett is) komi- Filmjegyzet kussá válik, mihelyt a katonai fegyelem mundérjába öltöztetik. Gyönyörő tájak, szép nők, mulatságos jelenetek, jó szövegek jellemzik a filmet. Mondhatnék, jó mulatság, férfimunka volt, ha nem a nők végezték volna a szolgálat nehezét. Meglepő, hogy a „szolgálattal” járó meztelenkedés egyáltalán nem tűnt szemérmetlenségnek minden olyan nyílt, természetes, magától értetődő volt. Olykor egy-egy magyar filmben az ágyjelenet sokkal inkább „intimpistáskodásként” hat. A másik nagy közönségsiker a Konvoj című amerikai film. Néhány kamionos gépkocsivezető szembenállását, összetűzését ábrázolja a rendőrséggel. Pontosabban egy korrupt rendőr és egy makacs gépkocsivezető végső leszámolását látjuk. Természetesen közben egyre több kamionos csatlakozik társaihoz, velük szemben meg egész rendőri gépezet vonul fel. Mi a film titka? Roppant látványos autózást és hajszát látunk végig, ugyanakkor érdekes egyéniséget ismerünk meg, a bravúros menekülés, a férfias elszántság megnyeri a városok lakóinak szimpátiáját. Hasonlóan a mozi közönségét. A rendező, nagyon ügyesen, egy kis politikumot is belevisz a filmbe, midőn a választási hadjárat sikeréhez az egyik szenátor felhasználja a kamionosok küzdelmének népszerűségét. A film progreszszív jelleget nyer attól, hogy a kamionosok harca az amerikai rendőrséggel szemben már-már a munkások és az államgépezet összecsapásának tűnik. Lám, mennyi mesterségbeli fogás, mind hatásos a közönség megnyerésére. A magam részéről nem szeretem az olcsó hatásvadászatot, ám azt kell mondanom, a Konvojnak én is végig szurkoltam. Erő meg erkölcs sugárzott a filmből, egyik cselekményt a másik követte. . A közönségsiker nem volt közönséges siker. B. O. Hogy otthon legyünk a kultúra házában! Az átalakuló közművelődés új lehetőségeit kutatják Legutóbb a televízióban országos példaként említették azt, amit a Dimitrov Művelődési Központban afféle természetes adományként értékelhet a látogató: nem csupán egy-egy klub vagy szakkör tagjai érezhetik jól magukat az intézményben, hanem bárki, aki betéved, idekíváncsiskodik. — 1978-ban országos akció indult, hogy minden megyében hozzák létre a felnőttnevelési stúdiókat — mondja erről Fenyvesi Ferenc igazgatóhelyettes. — Van, ahol valóban egy stúdiót rendeztek be, mi azonban úgy gondoltuk, hogy inkább az egész művelődési házat igyekszünk nyitottá tenni, a felnőttnevelés irányába hangolni. — Illik akkor ide a stúdió elnevezés? — Nekünk is megvannak a szükséges műszaki berendezéseink, az Országos Közművelődési Tanács félmillió forintot adott. Mégsem a technika a lényeg. A képmagnó, lemezjátszók, magnetofonok, különféle vetítők arra valók, hogy a komplex munkát segítsék. Korábban a művelődési központ szervezett csoportoknak, valamint rendezvényeknek adott csupán helyet. Most nyitottabbá vált, mindenkit magához akar édesíteni. — A szervezett formákat természetesen ezután sem nélkülözhetjük. A felnőttnevelés területén mindenekelőtt azt érdemes megemlíteni, hogy két osztályt is előkészítünk a gimnáziumi magánvizsgákra. Ezek a tanfolyamok azonban minden bizonnyal oldottabbak, mint a középiskolák hasonló foglalkozásai, hiszen a tárgyi lehetőségeink is jobbak. Sikeres volt a munkások számára rendezett foglalkozássorozat, amely az anyanyelvi készséget és az önismeretet erősítette. — Ez már átmenet volt a kötetleneb formák felé — mondja Fábián Judit népművelő — hiszen azokkal a nehézségekkel foglalkoztunk itt, amiket a résztvevők maguk vetettek fel. A jól berendezett oktatóterem mellett a művelődési központ nagy méretű előcsarnoka a színhelye elsősorban az újszerű munkának. Jelentős kézikönyvtár, lemezgyűjtemény, magnószalagok sora segíti a kulturált időtöltést. — Azt szeretnénk, ha egy információs bázist is kialakíthatnánk — magyarázza Fenyvesi Ferenc. — Aki ide bejön, az kapjon tájékoztatást egy-egy időszerű külföldi utazásról éppen úgy, mint a tanácsok fogadóórájáról vagy bármilyen tudnivalóról. Mindezt persze tévé, egy sereg játék, több mint 30 sajtótermék egészíti ki. Az is feladat, hogy a megyei, módszertani munkát segítsük, s közelíteni szeretnénk a szocialista brigádmozgalomhoz. Ha például egy munkahelyi kollektíva azzal fordul hozzánk, hogy délutános műszak miatt nem tud megnézni egy tévéműsort, pedig szeretnék megvitatni az ott hallottakat, szívesen képmagnóra vesszük az adást, s a kívánt időpontban, bemutatjuk nekik. — Milyen az érdeklődés a felkínált lehetőségek iránt? — Fokozatosan kezdenek megismerni bennünket — mondja az igazgatóhelyettes — az előcsarnoknak már rendszeres látogatói voltak. Elsősorban fiatalok, főleg diákok szoktak ide, meg nyugdíjasok újságot olvasni. Egy kiskatona itt várta meg a buszt, s meg volt lepve, hogy nem kell fizetnie. A múlt idő sajnos indokolt, mert a helyiséget nem lehet fűteni. A cél a bevált módszerek terjesztése. Az anyanyelvi foglalkozást most majd a Volánnál próbálják ki, s más közös programot is terveznek. Az egyetemmel közösen szervezik meg a Gyorsuló idő című sorozatot. — Nem szóltunk még az előcsarnok egy sajátos részéről — emlékeztet Fábián Judit. — Itt szervezett programok zajlanak a leghétköznapibb, sokakat érdeklő témákról. Táplálkozás, öltözködés, viselkedés, nevelés kerül szóba. A sasadiak virágkiállításához kapcsolódva a lakás dísznövényeiről szerveztünk előadást, az ünnepek előtt a karácsonyi ételekről. Ezek valóban a legszélesebb rétegekhez szólnak. A munkát, a művelődési központ jobb felszereltségét sokan segítik az oktatástechnikai központtól a TIT megyei szervezetéig. Beszélgetőtársaim mégis azt hangoztatják, hogy még a kezdeteknél, a feladatkeresésnél tartanak. Lényegében az átalakuló közművelődés új lehetőségeit kutatják. Czingráber János NAPLÓ - 1980. január 16., szerda -5