Napló, 1980. június (Veszprém, 36. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-01 / 127. szám
Huszonöt éves a rádiógyártás a VIDEOTON-ban Negyedszázados jubileumához érkezett a rádiógyártás a székesfehérvári VIDEOTON- ban. Az első készülék 1955-ben készült el. Azóta csaknem ötmillió asztali, táska-, autó-, hagyományos és sztereo rádió készült a szalagokon. Képünkön: korszerű gyártósoron készül a legújabb rádiótípus a VIDEOTON-ban TAVASZI BKV ’80 Ez másfajta vásár A korábbi évekhez képest most feltűnően lecsökkent a sajtóban, a különböző híradásokban megjelent hallott vásári üzletkötések száma. Csökkent volna a tavaszi Budapesti Nemzetközi Vásár jelentősége? Szó sincs róla. Csak az adok-veszek módszere változott És egyértelműen azok javára, akik a vevők oldalán állnak. (Kivétel néhány, az egész világon „uralkodó” áruféleség kereskedelme). Különösen erősen jelentkezik a világpiacon a vevők szerepénekmegnyilvánulása akkor, ha aberuházási javak szerepelnek terítéken. Márpedig a tavaszi BNV ezeké. A közel kétezer kiállító azt is bebizonyította, hogy a beruházási eszközök piacán a kínálat uralkodik. Ilyen körülmények között elképzelhetetlen a gyors üzletkötés. Először kialakult az „érdeklődés”, aztán a „komoly érdeklődés”. A következő lépés a műszaki jellemzők megismerése, majd elérkezik az első tapogatózó tárgyalás időpontja. Folytathatnánk tovább, de felesleges, mert a fenti felsorolásból is kiderül, hogy ez nem fér bele a vásár 10 napjába. Ezért aztán ha a vásáron üzletkötés jön létre, azcsupán időzítés. Egy korábban megkezdett, céltudatos, sok körültekintést igénylő folyamat vége. Igaz, sokszor látványos, protokolláris a ceremónia. Aki igényli, hát hadd csinálja. A mai kor vására már nem is igazi vásár. Sokkal inkább kiállítás, ahol elsősorban informálódni, érdeklődni lehet, betekintést nyerni a választékiba. Ez a folyamat azonban már nemcsak „vevőcentrikus”. Itt már az eladónak, vagyis a gyártó cégnek is nagy szerepe van. Tudniillik az informálással, a portéka tálalásával sok mindent el lehet dönteni az üzleti folyamat legelején. A Bakony Művek kiállítóhelyén a vállalat illetékes szakembere egyértelműen fogalmazott céljaikról. Az idei vásáron a Bosch licenc alapján készített szereléstechnikai eszközükkel — egyet állítottak ki a sokfajtából — az automatizálás felékívánták irányítani a vevőt Korábban ugyanis egyedi munkahelyeket állítottak ki, de ezeket már ismerik a szakemberek Az automatikusan működő berendezés már a magasabb színvonalat jelenti. Ez volt a Bakony Művek kiállításának a látványos része. Ami azonban a kulisszák mögött zajlott, az legalább olyan fontos a valahainak, mint a kirakat a boltnak. Például a vevőünkét ahová a szóba jöhető és a már meglévő partnereket hívták meg. A részvételi arány jó volt (kétszáz meghívottból körülbelül hatvan eljött rá!). És ami a leginkább izgatta őket a kérdezz-feleleknél, az az árvolt két szempontból is. A kérdezők egy része a műszaki színvonalra — már ami egy adott összegért biztosítható — volt ,kíváncsi, a másik rész pedig saját beruházási programja készítése miatt kíváncsi az árakra. Ugyancsak a kiállítás hátterében zajlott az az esemény, amelyen megyeszékhelyünk nagyvállalata 5 partnernek 5 évre 700 ezer kismegszakítót „adott el” előszerződés formájában. A Péti Nitrogénművek standja kimondottan látványos volt. A műtrágya még herendi porcelánfalakban sem mutat különösebben, ezért mással kell odahívni a vevőt. Azt a vevőt, akit végül is a közvetítő — akár hazai, akár külföldi — kereskedelmi hálózat közreműködésével lehet kiszolgálni. A vásár ideje alatt a pétiek tárgyalótermében sokan megfordultak, honi és külhoni szakemberek, kereskedők egyaránt. Volt ismerős és volt köztük ismeretlen. Olyan, aki felütötte a kiállítók jegyzékét és jött. Hogy lesz-e belőle vevő, az majd csak hetek-hónapok múlva dől el. Mert a beszélgetések bármily tisztelettudóan, udvariasan folynak, még nem jelentenek semmit. A mosoly mögött nem biztos, hogy egyetértés rejtőzik. A beruházási eszközök, gépek, berendezések értékesítése — egybehangzó vélemények szerint — talán soha nem volt olyan bonyolult és nehéz feladat, mint ma. Ha a hazai feltételekre gondolunk, elég csak a beszűkült beruházási lehetőségeket figyelembe venni. A külföldi piacot a konkurrenciaharc jellemzi és nem utolsósorban esetenként politikai feltételek is behatárolják. Ilyen körülmények között „megélni” nem kis feladat Ezért örvendetes ebben a helyzetben néhány fél füllel hallott megjegyzés. Az egyik szerint „mindenre számítottunk, csak ennyi érdeklődőre nem”. (A Veszprémi Vízmű POLIDOM-házával kapcsolatban hangzott el) Vagy a fiatal várpalotai bányamérnök fáradt sóhaja a záróra utáni percekben, „öt év alatt nem mondtam annyit a gépről, mint ma”. Ezek a megjegyzések az érdeklődést jelzik. Az érdeklődőből pedig vevő lesz. Olyan vevő, akinek ma a világért sem mondaná egyetlen eladó sem, hogy „aki nem vesz, ne babrálja.. Bölcs Csaba Kukoricatörés Szegeden A Gabonatermesztési Kutató Intézet szegedi növényházában megkezdték a kísérleti kukoricák termésének betakarítását. Az üvegházban a legértékesebb kukoricatörzsek kaptak helyet, s ezeknek csöveit törik. Az üvegházi termesztéssel lerövidítik az új hibridek előállítási idejét. II mi kereskedelmünk I. Tréfás kedvű gazdasági szakemberek ismert megjegyzése: Minden országnak olyan az ipara, mezőgazdasága, kereskedelme, amilyent megérdemel. Nemcsak vicces ez a megállapítás, hanem cinikusnak is tűnik, pedig lényegében igazságot takar. Komolyra fordítva a mondást azt jelenti, hogy a gazdasági élet különböző ágazatai olyanok lesznek, amilyenné a benne dolgozók teszik. Nos, ha körültekintünk a nagyvilágban, bőven akad összehasonlítási alapunk, s ha az országban nézünk szét, akkor is érezzük, tudjuk, mit teremtettünk, mit érdemeltünk ki önmagunktól. Az említett három ágazat közül a legösszetettebb a kereskedelem, hiszen nem termelő, ezért értékítélete elsősorban a másik két ágazat eredményeitől is függ. Ráadásul a kereskedelem az a terület, amelynek a legkisebb hibája is azonnal nyilvánosságra kerül, hiszen minden ember naponta kapcsolatba kerül vele. Ha valami hiánycikké válik, a vevő a kereskedelmet szidja, pedig az ok esetleg az iparban, mezőgazdaságban található. De lehet, hogy a másik két ágazat vétlen, a hiba a kereskedelem rossz munkájában van. Mindenesetre egy tény: olyan kereskedelmet teremtettünk, érdemeltünk ki magunknak, amelyet sok tucat ország irigyelhet, szívesen vállalna magáénak a gondjaival együtt. Hiánycikk és magyarázat a Mi vásárlók, napi közvetlen kapcsolatban abelkereskedelemmel állunk. Tény, hogy a pult túlsó oldalán lévők nincsenek könnyű helyzetben, mert a legtöbb területen igényes, sőt egy kicsit elkényeztetett vevők kérnek, várnak, követelnek. Ami persze jó dolog, csak az a baj, hogy a vásárlók többsége már a legkisebb zökkenőt, fennakadást is katasztrófának, sőt személyes sérelemnek véli. A belkereskedelem az a terület, ahol a hírek, pletykák futótűzként terjednek, ahol a jólértesültség egyaránt lehet igaz és alap nélküli pletyka is. Manapság különösen a figyelem központjjában van kereskedelmünk, ez az elmúlt egy év alatt történt többszöri árváltozások következménye. Természetes ez, hiszen mindennapi életünk színvonala, olcsósága, vagy drágasága a kereskedelempolitika egyenes következménye. Napi étkezésünk, öltözködésünk, lakásunk berendezése, műszaki felszereltsége függ attól, hogy mit és mennyiért vásárolhatunk. Persze azt is tudjuk, hogy mindezek megvásárlásához egyre több pénzre van szükség, de hát ez így van szerte a világon, s jó néhány helyen a mienkénél sokkal gyorsabb ütemben ésnagyságrendben emelkednek az árak. Erről nem a kereskedelem tehet. Arról viszont, hogy mit lehet kapni a kevés, vagy sok pénzért — alapvetően már igen. Mert igaz, hogy jó néhány áruféleség hiányánál az ipar és amezőgazdaság is szerepet játszik, de végső soron a belkereskedelem a külkereskedelmet is igénybe veheti munkája minél jobb ellátásához. Ezért aztán esetenként az „időleges” hiánycikklista magyarázata bizony sántít. Természetesen az okok, a magyarázatok nem érdeklik a vásárlót, ő azt akarja, hogy minden legyen és mindenből nagy választék. Vagyis szeretne elkényeztetett, de legalábbis a kereskedelemmel elégedett állampolgár lenni. Vajon mi mindannyian manapság milyen osztályzatot szánnánk a kereskedelemnek? Kitűnőt, jót, közepest, avagy gyengét? Nem könnyű ítéletet mondana, hiszen ha az élelmiszer-ellátásra gondolunk, a jó osztályzatnál bizonyára egyikünk sem adná alább. De hogyan ítélnénk, meg például a műszaki cikkek, vagy az építőanyagok helyzetét? Aztán természetesen viszonyítani is kell. Többek között a múlthoz is. No,nem a harminc évvel ezelőttihez, (bár időnként az sem ártana) hanem a tíz, az öt, a három évvel ezelőtti tényekhez. Kereskedelmünk helyzete életszínvonalunk tükre is. Olyan tükör, amely a részleteket, a figyelembe vehető tényeket összesíti, s egyetlen rátekintéssel pontos képet ad az egészről. Érdemes ilyen tükörnek tekinteni a párt XII. kongresszusának írásos anyagát e területről: „A kiskereskedelmi forgalom 1979- ben, az 1975. évinél fogyasztói folyó áron mintegy 40 százalékkal nagyobb. Az árukínálat érzékelhetően bővült, új, korszerű térülékek jelentek meg. Amanafckor egyes árucikkjei'' ijtenfajtu’, hiányoztak... 100 háztartásra 1979 végén 90 mosógép, 87 hűtőszekrény, 95 televízió-készülék, 23 személygépkocsi jutott... Az egy főre jutó átlagos húsfogyasztás eléri a 73 kilogrammot... Az élvezeti cikkek fogyasztása az áremelkedések és a forgalomkorlátozó intézkedések ellenére tovább nőtt.” Ugye, milyen, hűen adja viszsza a valóságot ez a tükör? Ezek után talán már nem is olyan nehéz osztályozni, kimondani, hogy milyen is a mi kereskedelmünk, bőven és egyre tetszetősebb a választék is. Hogy a bútorárak emelkedése hozta magával ezt a kialakuló bőséget? Valószínű, az is közrejátszik, bár az árak korántsem emelkedtek olyan mértékben, mint azt a pletyka beharangozta. Nyilvánvaló, hogy a jelenlegi jó helyzet kialakulásában közrejátszott az is, hogyerősen megszigorították a közületi bútorvásárlást. Az év eleji népszámlálók, akik soksok idegen lakásban jártak, a megmondhatói, hogy a családok többsége szépen berendezett lakásban él. A sor vége felé haladva jönnek a gyengébb osztályzatra érdemesek. Kétségtelenül javult a műszaki cikkek kínálata, de még meszsze van az „elvárástól”. Napjainkban például a porszívó a hiánycikk és hiába lesz fél év múlva telve minden műszaki bolt porszívóval, a jelen bosszankodását az nem feledteti. Rádióból is alig van választék és általánosságban a műszaki cikkek sokféleségéből aligalig látni néhányat a kirakatokban. A belkereskedelem vezetői az ipart okolják az elmaradt szállításokért, az ipar viszont az exportkötelezettségre hivatkozik. A vevő viszont magyarázkodás helyett árut vár a joggal, hiszen ezeket az úgynevezett tartós fogyasztási cikkeket hosszú évekre vásárolják, tehát nem mindegy, hogy választhat-e a különböző teljesítményű és árú cikkek között, vagy pedig örüljön, hogy egyáltalán valamilyent kapott. Vagyis van, de még sincs. Sajnos évek óta megoldatlan az építőanyag-kereskedelem. Amolyan hol ez nincs, hol az nincs állapot alakult ki. Pedig az országos lakásépítési program egyik legfontosabb része a magánerőből történő építkezés. Terveinket alapvetően felboríthatja, ha nem tudunk elegendő építőanyagot, lakásfelszerelési, vasműszaki árut biztosítani. Néhány éve a tégla, a cement volt 'keresett hiánycikk, ma a fagerenda, a tetőfedő anyag, a falburkoló csempe, ami nincs. E területen egyértelműen az ipart kell elmarasztalni. Ha ma valaki építkezni akar gyorsan, akkor a fél országot körbejárhatja, míg a különböző telepekről szinte egyenként összeszedi a szükséges anyagokat Kicsinyes nagykereskedelem Van még a belkereskedelemnek egy olyan területe, ahol a jelek szerint nincsenek rendben a dolgok, és ez a nagykereskedelmi hálózat. Ésszerűsítésnek, egyszerűsítésnek vélték, amikor a megyénkénti nagykereskedelmi vállalatok összevonásával létrehozták egy-egy terület tájegység nagykereskedelmi elosztó szerveit. Sajnos, gyorsan bebizonyosodott hogy az újonnan kialakult központok nem tudták függetleníteni magukat települési helyük hovatartozóságától. A székhely megye több árut harcolt ki magának, mint a szomszédok, a fejlesztések, beruházások is a központokban és azok környékén történtek. Sajnos megyénk is alaposan megérzi áruellátásban azt a tényt, hogy egyetlen nagykereskedelmi vállalat sincs a megyében. Nincs évforduló, különleges alkalom, hogy belkereskedelmünk munkáját számba vettük. Ebben az ágazatban naponta vizsgáznak a minisztérium vezetői és a boltok eladói egyaránt, s az osztályzatokat mindenki maga adja. Persze érdekes kísérlet lenne egyszerre sok üzlet ajtaján olvasni: elégedett-e a kereskedelem munkájával, a mi kereskedelmünkkel? Nos, ön hogyan válaszolna? (folytatjuk) Erdélyi György Árváltozások , ingadozások A részletek természetesen szerteágazók, bonyolultak és az értékelésnél nem hagyhatók figyelmen kívül. Vegyük elsőként mindennapi életünk részét, az élelmiszerkereskedelemmel való találkozást. Egyértelműen nyilvánvaló, hogy a belkereskedelemnek ez a legfontosabb és legnehezebb területe érdemli ki a legmagasabb osztályzatot. Hasonlóan jó a helyzet a háztartási cikkek, vegyianyagok, piperecikkek vonalán. Még akkor is igaz a megállapítás, ha tudjuk, hogy a kínálatban kevés és talán a jövőben még kevesebb lesz az importáru. Van azonban a kereskedelem ezen ágának néhány jelensége, amelyet érdemes szóvá tenni. Az új ármechanizmus természetes következménye az ármozgás, áringadozás. Ez a folyamat a termelőüzemtől végighullámzik az eladói polcokig. Ezt mi vásárlók tudomásul veszszük, bár a régi, évekig tartós fogyasztási cikkeknél már nem olyan egyértelmű a helyzet. Gépkocsijaink számának rohamos növekedése nagyon jó dolog, de számtalan hátrányos vonzata miatt már nem olyan nagyon áhított dolog, mint mozdulatlan „stabil” árakhoz szokott szemléletünk nehezen szokja meg az újat. Az viszont már elfogadhatatlan része ennek a folyamatos ármozgásnak, hogy öt-tíz forintos cikkeknél a 10—20 filléres áringadozások eljussanak a vevőkig. A kereskedelemben hetente ezernyi áruféleség úgynevezett fogyasztói árát írják át néhány fillérnyi változás miatt az eladók. Ha győzik. Ezek az apró ügyek bosszantják a vásárlót, feleslegesen túlterhelik az üzletek dolgozóit — nem jó ez senkinek. Tény, hogy a késztermék árának változása az iparban történik, de az új árat a kereskedelemnek kell kimondania. Megoldást kellene találni, hogy a belkereskedelem rendelkezzen olyan joggal, hogy magára vállalhassa az apró áringadozásokat felfelé , lefelé egyaránt, s ehhez legyen anyagi fedezete is, néhány éve volt. Tény, hogy megszerzése már nem vágyálom, de az is tény, hogy fenntartása, üzemeltetése egyre költségesebb , mint a világon mindenütt. Az elmúlt hónapokban sokat javult a bútorellátás. Van már Van, de még sincs NAPLÓ — 1980. június 1., vasárnap - 3