Napló, 1980. június (Veszprém, 36. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-01 / 127. szám

Huszonöt éves a rádiógyártás a VIDEOTON-ban Negyedszázados jubile­umához érkezett a rá­diógyártás a székesfe­hérvári VIDEOTON- ban. Az első készülék 1955-ben készült el. Azóta csaknem ötmillió asztali, táska-, autó-, ha­gyományos és sztereo rádió készült a szalago­kon. Képünkön: korszerű gyártósoron készül a legújabb rádiótípus a VIDEOTON-ban TAVASZI BKV ’80 Ez másfajta vásár A korábbi évekhez képest most feltűnően lecsökkent a sajtóban, a különböző hír­adásokban megjelent­ hallott vásári üzletkötések száma. Csökkent volna a tavaszi Budapesti Nemzetközi Vá­sár jelentősége? Szó sincs róla. Csak az adok-veszek módszere változott És egyér­telműen azok javára, akik a vevők oldalán állnak. (Ki­vétel néhány, az egész vilá­gon „uralkodó” áruféleség kereskedelme). Különösen erősen jelentkezik a világ­piacon a vevők szerepének­­megnyil­vánulása akkor, ha a­­beruházási javak szerepelnek terítéken. Márpedig a tava­szi BNV ezeké. A közel két­ezer kiállító azt is bebizo­nyította, hogy a beruházási eszközök piacán a kínálat uralkodik. Ilyen körülmé­nyek között elképzelhetetlen a gyors üzletkötés. Először kialakult az „ér­deklődés”, aztán a „komoly érdeklődés”. A következő lé­pés a műszaki jellemzők megismerése, majd elérkezik az első tapogatózó tárgyalás időpontja. Folytathatnánk to­vább, de felesleges, mert a fenti felsorolásból is kide­rül, hogy ez nem fér bele a vásár 10 napjába. Ezért az­tán ha a vásáron üzletkö­tés jön létre, az­­csupán idő­zítés. Egy korábban meg­kezdett, céltudatos, sok kö­rültekintést igénylő folyamat vége. Igaz, sokszor látvá­­nyos, protokolláris a ceremó­nia. Aki igényli, hát hadd csinálja. A mai kor vására már nem is igazi vásár. Sokkal in­kább kiállítás, ahol elsősor­ban informálódni, érdeklőd­ni lehet, betekintést nyerni a választékiba. Ez a folya­mat azonban már nemcsak „vevőcentrikus”. Itt már az eladónak, vagyis a gyár­tó cégnek is nagy szerepe van. Tudniillik az informá­lással, a portéka tálalásával sok mindent el lehet dönte­ni az üzleti folyamat legele­jén. A Bakony Művek kiállító­helyén a vállalat illetékes szakembere egyértelműen fogalmazott céljaikról. Az idei vásár­on a Bosch licenc alapján készített szerelés­­technikai eszközükkel — egyet állítottak ki a sokfaj­tából — az automatizálás felé­­kívánták irányítani a vevőt Korábban ugyanis egyedi munkahelyeket állí­tottak ki, de ezeket már is­merik a szakemberek Az automatikusan működő be­rendezés már a magasabb színvonalat jelenti. Ez volt a Bakony Művek kiállításá­nak a látványos része. Ami azonban a kulisszák mögött zajlott, az legalább olyan fontos a valahainak, mint a kirakat a boltnak. Például a vevőünkét ahová a szóba jöhető és a már meglévő partnereket hívták meg. A részvételi arány jó volt (két­száz meghívottból körülbe­lül hatvan eljött rá!). És ami a leginkább izgatta őket a kérdezz-felelek­nél, az az ár­­volt két szempontból is. A kérdezők egy része a mű­szaki színvonalra — már ami egy adott összegért biztosít­ható — volt ,kíváncsi, a má­sik rész pedig saját beruhá­zási programja készítése mi­att kíváncsi az árakra. Ugyancsak a kiállítás hátte­rében zajlott az az esemény, amelyen megyeszékhelyünk nagyvállalata 5 partnernek 5 évre 700 ezer kismegszakí­tót „adott el” előszerződés formájában. A Péti Nitrogénművek standja kimondottan látvá­nyos volt. A műtrágya még herendi porcelánfalakban sem mutat különösebben, ezért mással kell odahívni a vevőt. Azt a vevőt, akit vé­gül is a közvetítő — akár hazai, akár külföldi — ke­reskedelmi hálózat közremű­ködésével lehet kiszolgálni. A vásár ideje alatt a péti­ek tárgyalótermében sokan megfordultak, honi és kül­honi szakemberek, kereske­dők egyaránt. Volt ismerős és volt köztük ismeretlen. Olyan, aki felütötte a kiállí­tók jegyzékét és jött. Hogy lesz-e belőle vevő, az majd csak hetek-h­ónapok múlva dől el. Mert a beszélgetések bármily tisztelettudóan­, ud­variasan folynak, még nem jelentenek semmit. A mo­soly mögött nem biztos, hogy egyetértés rejtőzik. A beruházási eszközök, gé­pek, berendezések értékesí­tése — egybehangzó vélemé­nyek szerint — talán soha nem volt olyan bonyolult és nehéz feladat, mint ma. Ha a hazai feltételekre gondo­lunk, elég csak a beszűkült beruházási lehetőségeket fi­gyelembe venni. A külföldi piacot a konkurrenciaharc jellemzi és nem utolsósor­ban esetenként politikai feltételek is behatárolják. Ilyen körülmények között „megélni” nem kis feladat Ezért örvendetes ebben a helyzetben néhány fél fül­lel hallott megjegyzés. Az egyik szerint „mindenre szá­mítottunk, csak ennyi ér­deklődőre nem”. (A Veszp­rémi Vízmű POLIDOM-há­­zával kapcsolatban hangzott el) Vagy a fiatal várpalotai bányamérnök fáradt sóhaja a záróra utáni percekben, „öt év alatt nem m­ondtam annyit a gépről, mint ma”. Ezek a megjegyzések az érdeklődést jelzik. Az érdek­lődőből pedig vevő lesz. Olyan vevő, akinek ma a világért sem mondaná egyetlen eladó sem, hogy „aki nem vesz, ne babrálja.. Bölcs Csaba Kukoricatörés Szegeden A Gabonatermesztési Kutató Intézet szegedi növényházában meg­kezdték a kísérleti ku­koricák termésének be­takarítását. Az üveg­házban a legértékesebb kukoricatörzsek kaptak helyet, s ezeknek csö­veit törik. Az üvegházi termesztéssel lerövidítik az új hibridek előállítá­si idejét. II mi kereskedelmünk I. Tréfás kedvű gazdasági szakemberek ismert megjegyzése: Minden országnak olyan az ipara, mezőgazdasága, kereske­delme, amilyent megérdemel. Nemcsak vicces ez a megál­lapítás, hanem cinikusnak is tűnik, pedig lényegében igaz­ságot takar. Komolyra fordítva a mondást azt jelenti, hogy a gazdasági élet különböző ágazatai olyanok lesznek, ami­lyenné a benne dolgozók teszik. Nos, ha körültekintünk a nagyvilágban, bőven akad összehasonlítási alapunk, s ha az országban nézünk szét, akkor is érezzük, tudjuk, mit terem­tettünk, mit érdemeltünk ki önmagunktól. Az említett három ágazat közül a legösszetettebb a keres­kedelem, hiszen nem termelő, ezért értékítélete elsősorban a másik két ágazat eredményeitől is függ. Ráadásul a ke­reskedelem az a terület, amelynek a legkisebb hibája is azonnal nyilvánosságra kerül, hiszen minden ember napon­ta kapcsolatba kerül vele. Ha valami hiánycikké válik, a vevő a kereskedelmet szidja, pedig az ok esetleg az iparban, mezőgazdaságban található. De lehet, hogy a másik két ága­zat vétlen, a hiba a kereskedelem rossz munkájában van. Mindenesetre egy tény: olyan kereskedelmet teremtettünk, érdemeltünk ki magunknak, amelyet sok tucat ország iri­gyelhet, szívesen vállalna magáénak a gondjaival együtt. Hiánycikk és magyarázat a Mi vásárlók, napi közvet­len kapcsolatban a­­belkeres­kedelemmel állunk. Tény, hogy a pult túlsó oldalán lévők nincsenek könnyű helyzetben, mert a legtöbb területen igényes, sőt egy ki­csit elkényeztetett vevők kérnek, várnak, követelnek. Ami persze jó dolog, csak az a baj, hogy a vásárlók többsége már a legkisebb zökkenőt, fennakadást is ka­tasztrófának, sőt személyes sérelemnek véli. A belkeres­kedelem az a terület, ahol a hírek, pletykák futótűzként terjednek, ahol a jólérte­sül­tség egyaránt lehet igaz és alap nélküli pletyka is. Manapság különösen a fi­gyelem köz­pontjjában van ke­reskedelmünk, ez az elmúlt egy év alatt történt többszö­ri árváltozások következmé­nye. Természetes ez, hiszen mindennapi életünk színvo­nala, olcsósága, vagy drága­sága a kereskedelempolitika egyenes következménye. Na­pi étkezésünk, öltözködé­sünk, lakásunk berendezése, műszaki felszereltsége függ attól, hogy mit és mennyiért vásárolhatunk. Persze azt is tudjuk, hogy mindezek meg­vásárlásához egyre több pénzre van szükség, de hát ez így van szerte a világon, s jó néhány helyen a mien­ké­nél sokkal gyorsabb ütem­ben és­­nagyságrendben emelkednek az árak. Erről nem a kereskedelem tehet. Arról viszont, hogy mit le­het kapni a kevés, vagy sok­­ pénzért — alapvetően már igen. Mert igaz, hogy jó né­hány áruféleség hiányánál az ipar és a­­mezőgazdaság is szerepet játszik, de végső soron a belkereskedelem a külkereskedelmet is igény­be veheti munkája minél jobb ellátásához. Ezért aztán ese­tenként az „időleges” hiány­cikklista magyarázata bizony sántít. Természetesen az okok, a magyarázatok nem érdeklik a vásárlót, ő azt akarja, hogy minden legyen és mindenből nagy választék. Vagyis szeretne elkényezte­tett, de legalábbis a keres­kedelemmel elégedett állam­polgár lenni. Vajon mi mindannyian manapság milyen osztályza­tot szánnánk a kereskede­lemnek? Kitűnőt, jót, köze­pest, avagy gyengét? Nem könnyű ítéletet mondana, hi­szen ha az élelmiszer-ellá­tásra gondolunk, a jó osz­tályzatnál bizonyára egyi­künk sem adná alább. De hogyan ítélnénk, meg például a műszaki cikkek, vagy az építőanyagok helyzetét? Az­tán természetesen viszonyí­tani is kell. Többek között a múlthoz is. No,­­nem a har­minc évvel ezelőttihez, (bár időnként az sem ártana) ha­nem a tíz, az öt, a három évvel ezelőtti tényekhez. Kereskedelmünk helyzete életszínvonalunk tükre is. Olyan tükör, amely a rész­leteket, a figyelembe vehető tényeket összesíti, s egyetlen rátekintéssel pontos képet ad az egészről. Érdemes ilyen tükörnek tekinteni a párt XII. kongresszusának írásos anyagát e területről: „A kis­kereskedelmi forgalom 1979- ben, az 1975. évinél fogyasz­tói folyó áron mintegy 40 százalékkal nagyobb. Az áru­kínálat érzékelhetően bővült, új, korszerű térülékek­­ je­­­lentek meg. Amanafckor egyes árucikkjei'' ijtenfajtu’, hiányoztak... 100 háztartás­ra 1979 végén 90 mosógép, 87 hűtőszekrény, 95 televí­zió-készülék, 23 személygép­kocsi jutott... Az egy főre jutó átlagos húsfogyasztás eléri a 73 kilogrammot... Az élvezeti cikkek fogyasz­tása az áremelkedések és a forgalomkorlátozó intézke­dések ellenére tovább nőtt.” Ugye, milyen, hűen adja visz­­sza a valóságot ez a tükör? Ezek után talán már nem is olyan nehéz osztályozni, kimondani, hogy milyen is a mi kereskedelmünk, bőven és egyre tetszetősebb a választék is. Hogy a bú­torárak emelkedése hozta magával ezt a kialakuló bő­séget? Valószínű, az is köz­rejátszik, bár az árak ko­rántsem emelkedtek olyan­ mértékben, mint azt a plety­ka beharangozta. Nyilván­való, hogy a jelenlegi jó helyzet kialakulásában köz­rejátszott az is, hogy­­erő­sen megszigorították a közü­leti bútorvásárlást. Az év eleji népszámlálók, akik sok­sok idegen lakásban jártak, a megmondhatói, hogy a csa­ládok többsége szépen be­rendezett lakásban él. A sor vége felé haladva jönnek a gyengébb osztály­zatra érdemesek. Kétségte­lenül javult a műszaki cik­kek kínálata, de még mesz­­sze van az „elvárástól”. Napjainkban például a por­szívó a hiánycikk és hiába lesz fél év múlva telve min­den műszaki bolt porszívó­val, a jelen bosszankodását az nem feledteti. Rádióból is alig van választék és ál­talánosságban a műszaki cikkek sokféleségéből alig­­alig látni néhányat a kira­katokban. A belkereskede­lem vezetői az ipart okolják az elmaradt szállításokért, az ipar viszont az exportkö­telezettségre hivatkozik. A vevő viszont magyarázko­dás helyett árut vár a jog­gal, hiszen ezeket az úgyne­vezett tartós fogyasztási cik­keket hosszú évekre vásárol­ják, tehát nem mindegy, hogy választhat-e a külön­böző teljesítményű és árú cikkek között, vagy pedig örüljön, hogy egyáltalán va­lamilyent kapott. Vagyis van, de még sincs. Sajnos évek óta megoldat­lan az építőanyag-kereskede­lem. Amolyan hol ez nincs, hol az nincs állapot alakult ki. Pedig az országos lakás­­építési program egyik leg­fontosabb része a magánerő­ből történő építkezés.­ Ter­veinket alapvetően felborít­hatja, ha nem tudunk ele­gendő építőanyagot, lakás­felszerelési, vas­műszaki árut biztosítani. Néhány éve a tégla­, a cement volt 'kere­sett­ hiánycikk, ma a fage­renda, a tetőfedő anyag, a falburkoló csempe, ami nincs. E területen egyértelműen az ipart kell elmarasztalni. Ha ma valaki építkezni akar gyorsan, akkor a fél orszá­got körbejárhatja, míg a különböző telepekről szinte egyenként összeszedi a szük­séges anyagokat Kicsinyes nagykereskedelem Van még a belkereskede­lemnek egy olyan területe, ahol a jelek szerint nincse­nek rendben a dolgok, és ez a nagykereskedelmi hálózat. Ésszerűsítésnek, egyszerűsí­tésnek vélték, amikor a me­gyénkénti nagykereskedelmi vállalatok összevonásával létrehozták egy-egy terület tájegység nagykereskedelmi elosztó szerveit. Sajnos, gyorsan bebizonyosodott hogy az újonnan kialakult központok nem tudták füg­getleníteni magukat telepü­lési helyük hovatartozóságá­­tól. A székhely megye több árut harcolt ki magának, mint a szomszédok, a fej­lesztések, beruházások is a központokban és azok kör­nyékén történtek. Sajnos me­gyénk is alaposan megérzi áruellátásban azt a tényt, hogy egyetlen nagykereske­delmi vállalat sincs a me­gyében. Nincs évforduló, különle­ges alkalom, hogy belkeres­kedelmünk munkáját szám­­ba vettük. Ebben az ágazat­ban naponta vizsgáznak a minisztérium vezetői és a boltok eladói egyaránt, s az osztályzatokat mindenki ma­ga adja. Persze érdekes kí­sérlet lenne egyszerre sok üzlet ajtaján olvasni: elége­dett-e a kereskedelem mun­kájával, a mi kereskedel­münkkel? Nos, ön hogyan válaszolna? (folytatjuk) Erdélyi György Árváltozások , ingadozások A részletek természetesen szerteágazók, bonyolultak és az értékelésnél nem hagy­hatók figyelmen kívül. Ve­gyük elsőként mindennapi életünk részét, az élelmiszer­­kereskedelemmel való ta­lálkozást. Egyértelműen nyil­vánvaló, hogy a belkereske­delemnek ez a legfontosabb és legnehezebb területe ér­demli ki a legmagasabb osz­tályzatot. Hasonlóan jó a hely­zet a háztartási cikkek, ve­gyianyagok, piperecikkek vonalán. Még akkor is igaz a megállapítás, ha tudjuk, hogy a kínálatban kevés és talán a jövőben még keve­sebb lesz az importáru. Van azonban a kereskede­lem ezen ágának néhány je­lensége, amelyet érdemes szóvá tenni. Az új ármecha­nizmus természetes követ­kezménye az ármozgás, árin­gadozás. Ez a folyamat a termelőüzemtől végighullám­­zik az eladói polcokig. Ezt mi vásárlók tudomásul vesz­­szük, bár a régi, évekig­­ tartós fogyasztási cik­keknél már nem olyan egy­értelmű a helyzet. Gépko­csijaink számának rohamos növekedése nagyon jó do­log, de számtalan hátrányos vonzata miatt már nem olyan nagyon áhított dolog, mint mozdulatlan „stabil” árak­hoz szokott szemléletünk ne­hezen szokja meg az újat. Az viszont már elfogadha­tatlan része ennek a folya­matos ármozgásnak, hogy öt-tíz forintos cikkeknél a 10—20 filléres áringadozások eljussanak a vevőkig. A ke­reskedelemben hetente ezer­nyi áruféleség úgynevezett fogyasztói árát írják át né­hány fillérnyi változás mi­att az eladók. Ha győzik. Ezek az apró ügyek bosszantják a vásárlót, feleslegesen túl­terhelik az üzletek dolgozó­it — nem jó ez senkinek. Tény, hogy a késztermék árának változása az iparban történik, de az új árat a kereskedelemnek kell ki­mondania. Megoldást kelle­ne találni, hogy a belkeres­kedelem rendelkezzen olyan joggal, hogy magára vállal­hassa az apró áringadozáso­kat felfelé , lefelé egy­aránt, s ehhez legyen anya­gi fedezete is, néhány éve volt. Tény, hogy megszerzése már nem vágy­álom, de az is tény, hogy fenntartása, üzemeltetése egyre költségesebb , mint a világon mindenütt. Az el­múlt hónapokban sokat ja­vult a bútorellátás. Van már Van, de még sincs NAPLÓ — 1980. június 1., vasárnap - 3

Next