Napló, 1980. augusztus (Veszprém, 36. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-01 / 179. szám

VILÁGHÍRADÓ Orlando do A Florida állambeli Orlan­délnyugati, túlnyomóan feketék lakta részében szerdán este faji zavargások törtek ki. Néger fiatalok csoportjai köveket és üvegeket dobáltak, majd felgyújtottak épületeket A rendőrség lezárt egy ház­tömböt és szétverte a lázongó csoportokat. sok Az újabb floridai zavargó­közvetlen kiváltó volt, hogy letartóztattak oka az egy fekete bőrű asszonyt. A fekete lakosság és vezetőik a zavar­gások hátrányos valódi okát a feketék megkülönböztetésé­ben, az őket sújtó munkanél­küliségben, rossz lakáskörül­ményeikben, a rendőrségtől el­szenvedett zaklatásokban látják. A májusban Miami Liberty City negyedében kitört zavar­gások óta ez már az ötödik súlyos összecsapás volt Ameri­ka déli államaiban. Washington Carter amerikai elnök szer­dán fogadást adott a Fehér Házban azoknak az amerikai sportolóknak a tiszteletére, akiket eltiltott a moszkvai olimpiától. Előzőleg ünnepé­lyes keretek között külön er­re az alkalomra készített aranyérmeket adtak át az amerikai sportolóknak, mintegy kárpótlásul az elmaradt olim­piai sikerekért. A nagyszabásúnak szánt ren­dezvényen több sportoló — elsősorban evezősök — nem vett részt, tiltakozásul a bojkott ellen. Carter elnök beszédében azzal a meglepő fordulattal élt, hogy az amerikai sporto­lók, azáltal, hogy távol tar­tották őket az olimpiától. ..többet tettek az olimpiai esz­me megvalósításáért, mint a sportolók bármely más cso­portja történelmünkben.” Ottawa Mark Macquigan kanadai külügyminiszter szerdán támo­gatásáról biztosította az Egye­sült Államok tervét a Thai­földre irányuló fegyverszál­lítások lényeges növeléséről, de közölte, hogy Kanada maga részéről csak a gazd­­a­sági segély­­ bővítésére hajlan­­dó. A miniszter a délkelet-ázsiai térségben tapasztalható állító­lagos „vietnami fenyegetés­sel” indokolta álláspontját. Azt fejtegette, hogy a kam­­bodzsai—thaiföldi határon ki­alakult feszültségért Vietnamot terheli a felelősség. A továbbiakban Macquigan szemrehányást tett a NATO tagállamainak, amiért nem egyeztetik politikájukat. Elis­merte: megalapozott az a fő­leg francia és nyugatnémet követelés, hogy a NATO-nak legyen határozott vezetése, amelynek — mondta — „nem kell feltétlenül amerikainak lennie". Ankara A török parlament illetékes bizottsága szerdán jóváhagyott két törvénytervezetet abból az ötből, amelyben Demirel kor­mányfő és Ecevit, az ellenzék vezetője egyezett meg a terro­rizmus elleni harc fokozása ér­dekében. Caglayangil Ezzel kapcsolatban ideiglenes elnök szóvivője cáfolta azokat a je­lentéseket, amelyek szerint a két legnagyobb török párt ve­zetője azután jutott megálla­podásra, hogy a hadsereg pa­rancsnokai lényegében ulti­mátumban szólították fel őket erre. Isztambulban egy ügyész bí­rósági eljárást kezdeménye­zett az ország második legna­gyobb szakszervezeti központ­jának, a Török Forradalmi Munkásszakszervezetek Kon­­föderációjának (DISK) betiltá­sára. Ezt azzal indokolta, hogy a szakszervezeti központ „marxista propagandát folytat és osztályuralom létrehozására törekszik". A szakszervezeti központnak mintegy 600 ezer tagja van. Vezetőjét, Kemal Türklert július 22-én meggyil­kolták. Giscard d’Estaing Magyarországra látogat (Folytatás az 1. oldalról) Giscard d'Estaing ez év má­sodik felében vagy a jövő év elején Magyarországra látogat, újabb fontos állomásaként a jól fejlődő kapcsolataink elmé­lyítésének - jelentette be Jean Francois-Poncet elutazása előtt, a Hilton szállóban megtartott nemzetközi sajtókonferenciáján. A két ország történelmében ez lesz az első államfői látogatás - jegyezte meg a francia köz­társaság külügyminisztere, de­rültség közepette hozzátéve: le­számítva Napóleon hívatlan magyarországi vizitét. A látogatás - amelynek vég­leges időpontjában diplomá­ciai úton állapodnak meg - jól illik abba a láncba, amely­nek erős szemeit jelentették a magyar miniszterelnök 1976-os franciaországi, Raymond Barre 1977-es magyarországi, Kádár János 1978-as párizsi és Lázár György tavalyi franciaországi tárgyalásai. - A mostani megbeszéléseink nagyon hasznosak voltak, nyílt, szívélyes légkörben zajlottak le Puja Frigyessel - húzta alá a továbbiakban Jean Francois- Poncet. - Rendkívül gazdag tartalmú volt az a beszélgetés, amelyet Kádár Jánossal foly­tattunk. Csütörtökön Budapes­ten írtuk alá a magyar—francia jogsegélyegyezményt is, amihez meg kívánom jegyezni: ez az első ilyen megállapodás, amit Franciaország szocialista ál­lammal köt.­­ Megvitattuk a nemzetközi kérdéseket. Megvizsgáltuk a nemzetközi feszültség okait, megnyilvánulási formáit. Szót váltottunk a madridi találkozó előkészületeiről, az európai le­szerelés kérdéseiről, az enyhü­lésről. Szóba került Afganisz­tán ügye és a közel-keleti kér­dés is. A ködös magyar-francia együttmű­valamennyi területének nagy figyelmet szentelt tájé­koztatójában Jean Francois- Poncet. Kiemelte: jelentősen fejlődtek a két ország politikai kapcsolatai. A gazdasági együttműködés azonban még nem érte el azt a szintet, amely tükrözné a két ország vezetői­nek törekvéseit, a két nép egy­más iránt érzett rokonszenvét. Franciaország a nemzetközi sorrendben Magyarországnak a tizedik vásárlója, a kilencedik szállítója. A fejlődéshez meg­van a kellő szándék, s további, jelentős erőfeszítések is várha­tók. A kulturális együttműködés vizsgálatánál megállapítottuk, hogy bizonyos történelmi kap­csolatokat, okokat nem szabad figyelmen kívül hagynunk, így például érthető tény, hogy nem a francia a legismertebb nyelv Magyarországon. Eltérő vélemé­nyekkel szemben azt kell mon­danom: a magyar kultúra jelen van Franciaországban, hat köz­véleményünkre, s ez realitás. Tárgyalásunkon is elmondottam például, hogy tavaly december­ben a magyar filmek párizsi fesztiváljának 15 ezer nézője volt. Bartók születésének száza­dik évfordulóját a magyar ope­raház együttesének franciaor­szági fellépésével is ünnepel­jük, s megállapodtunk abban: a kétoldalú kapcsolatok erősí­­­tésében a kulturális területnek jövőben megkülönböztetett figyelmet biztosítunk. - Végezetül őszinte köszönet a meleg fogadtatásért, a ven­dégszeretetért, a szívélyes lég­körért. Remélem, hogy a mos­tani látogatás újabb állomása volt országaink jól fejlődő együttműködésének - mondotta befejezésül Jean Francois- Poncet. Közlemény Jean Francois-Poncet francia külügyminiszter magyarországi látogatásáról Jean Francois-Poncet, a Francia Köztársaság külügyminisztere Pója Frigyesnek, a Magyar Népköztársaság külügyminiszterének meghívására 1980. július 30-án és 31-én hivatalos látogatást tett a Magyar Népköztársaságban. A francia külügyminisztert fogadta Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese. Tárgyszerű, szívélyes légkörben folytatott megbeszélésükön a kül­ügyminiszterek áttekintették a nemzetközi helyzet időszerű kérdé­seit és a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeit. Külö­nös figyelmet fordítottak az európai biztonsággal összefüggő kér­désekre. Mindkét fél hangsúlyozta az enyhülés szükségességét. Egyetértettek abban, hogy békés tárgyalások útján kell megtalálni a jelenlegi feszültség feloldásához, a vitás kérdések rendezéséhez vezető utat. A miniszterek állást foglaltak amellett is, hogy a jelen­legi világhelyzetben a békés egymás mellett élés gyakorlati meg­valósítása az egyetlen ésszerű alternatíva. Ennek érdekében külö­nös fontossága van annak, hogy az enyhülést katonai térre is ki­terjesszék és az egyenlő biztonság elvének tiszteletben tartásával megfelelő előrehaladás történjék a leszerelés, a fegyverzetek csök­kentése területén. Nagy fontosságot tulajdonítva a madridi talál­kozó előkészületeinek, a miniszterek kifejezték reményüket, hogy ez a találkozó eredményesen fogja szolgálni a részt vevő országok együttműködését kontinensünk békéjének és biztonságának meg­szilárdítása érdekében. A külügyminiszterek megelégedéssel állapították meg, hogy a két ország kapcsolatai az elmúlt időszakban számos területen örven­detesen fejlődtek. Mindkét fél teljes készségét nyilvánította a ma­gyar-francia együttműködés továbbfejlesztésére. A látogatás során Jean Francois-Poncet és Pója Frigyes aláírta a Magyar Népköztár­saság és a Francia Köztársaság jogsegélyegyezményét. A francia külügyminiszter viszontlátogatásra hívta meg a ma­gyar külügyminisztert, aki a meghívást köszönettel elfogadta. A záróülés résztvevői megszavazzák a határozattervezetet. (Telefoto - AP - MTI KS) Akcióprogram elfogadásával Befejeződött a nők világkonferenciája Akcióprogram és több mint 40 határozat elfogadásával ért véget szerdán a késő esti órákban Koppenhágában a nők világkonferenciája. Az érte­kezlet az ENSZ rendezésében július 14-én ült össze. A ta­nácskozáson 145 ország mint­egy 1300 küldötte vett részt. Megfigyelőként öt szervezet -­­köztük a­­ Délnyugat-Afrikai Népi Szervezet (SWAPO) és a Palesztinai Felszabadítási Szervezet - küldöttségei voltak jelen. Az ENSZ szakosított szervezetei 155 küldöttel kép­viseltették magukat. A több mint 200 cikkelyből álló akcióprogram leszögezi, hogy „béke és stabilitás nélkül nincs fejlődés”, „a béke nem lehet tartós, ha nem számolják fel minden szinten az egyen­lőtlenséget, a hátrányos meg­különböztetést”. A béke meg­szilárdításához hozzá fog já­rulni a nőknek a baráti ál­lamközi kapcsolatok fejleszté­sében való egyenjogú részvé­tele - állapítja meg továbbá a dokumentum. A több mint 40 elfogadott határozat egyike felszólítja az ENSZ-közgyűlés 35. ülésszakát: dolgozzon ki deklarációt a nők tevékeny részvételéről nemzetközi béke és biztonság­a megszilárdításáért, a kolonia­­lizmus, a fajgyűlölet és a kül­földi elnyomás minden formá­ja ellen vívott harcban. Más határozatok időszerű nemzet­közi kérdésekkel foglalkoznak; egyebek között elítélik az alapvető emberi jogok megsér­tését Dél-Afrikában, El Salva­dorban, Chilében és az Iz­rael által megszállt arab terü­leteken. Az ENSZ égisze alatt — az 1975-ös mexikóvárosi és az 1980-as koppenhágai világér­tekezlet , után — 1985-ben Nairobiban vagy Tokióban tartják a nők 3. világkonferen­ciáját. 2 - NAPLÓ — 1980. augusztus 7., péntek Brezsnyev telefon­beszélgetése Marchais-val Leonyid Brezsnyev, a Szov­jetunió Kommunista Pártja KB főtitkára, szerdán a Krímből telefonbeszélgetést folytatott Georges Marchais-val, Francia Kommunista Párt fő­­ titkárával, aki az olimpiai já­tékok vendégeként Moszkvá­ban tartózkodik. Brezsnyev méltatta a francia sportközvéleménynek az olim­piai mozgalom védelméhez és az 1980-as sikeres olimpia megvalósításához való jelentős hozzájárulását. Marchais megelégedésének adott hangot azzal kapcsolat­ban, hogy valamennyi konti­nens sportolói, köztük a fran­ciák, részt vesznek a moszk­vai olimpián. Méltatta a sport­­versenyek magas színvonalát, a jó légkört és a versenyfelté­teleket. Hangsúlyozta, hogy mindez igazolja azt a harcot, amelyet azért folytattak, hogy az olimpiát az eredeti tervek­nek megfelelően Moszkvában tartsák. Sokat nyert ennek ered­ményeként a sport, a különbö­ző országok ifjúságának barát­sága és a béke ügye. Brezsnyev és Marchais meg­elégedéssel szólt az SZKP és az FKP együttműködésének fej­lődéséről azon az új alapon, amelyet a két párt januári csúcstalálkozóján határoztak meg. Megerősítették azt a tö­rekvésüket, hogy továbbra ezen az úton haladnak a fran­i­­cia és a szovjet nép, valamint a világbéke javára. Mély részvéttel búcsúztatták Kovács Gyulát Veszprémben, a Vámosi úti temetőben tegnap délután elv­társai, barátai, tisztelői végső búcsút vettek Kovács Gyulától, a megyei pártbizottság nyugal­mazott titkárától, a Hazafias Népfront megyei bizottsága al­­elnökétől, aki július 28-án, 58 éves korában váratlanul elhunyt. A ravatalnál díszőrséget áll­tak a megyei pártbizottság, a megyei tanács vezetői, a me­gye és a város politikai, álla­mi, tömegszervezeti vezetői és tisztségviselői, a munkásőrség képviselői. A gyászindulók elhangzása után Rostási József, a megyei pártbizottság titkára mondott búcsúbeszédet. „A könyörtelen halál ismét olyan elvtársunk életét szakította meg, akit sze­rettünk és tiszteltünk, akinek élete és munkássága példaként állhat előttünk” — hangsúlyoz­ta, majd részletesen szólt az el­hunyt életútjáról, munkásságá­ról. Kovács Gyula szegény mun­káscsaládból származott, korán megismerte a nehézségeket, egy volt a harmincas évek gyer­meknapszámosainak tömegé­ből. A felszabadulás után a fűz­fői Nitrokémiában kapcsolódott be az ifjúsági mozgalomba. „Munkásöntudata emelte a fé­nyes szellők nemzedékének egyik vezetőjévé és alakította életpályájának szép ívét" - mondotta többek között, majd méltatta az elhunyt érdemeit, szilárd politikai meggyőződését, szervezőkészségét. Mindig ott volt, ahol a pártnak szüksége volt rá. Nagy odaadással, el­kötelezettséggel dolgozott a keszthelyi, majd a Veszprém járási pártbizottság élén, s csak­nem egy évtizedig a megye pártbizottság titkáraként. Mun­kájáért tisztelték, megbecsül­ték. Ezt a rangos kitüntetések köztük a Szocialista Magyaror­szágért kitüntetés is igazolja Ravatala előtt joggal mondhat­juk a költő szavaival: „Nem hal meg az, ki milliókra költi / Dús élte kincsét..." Rostási József a megyei párt­­bizottság és pártapparátus, a megyei tanács és a megye más testületeinek, a Hazafias Nép­front megyei bizottsága, vala­mint a család, a rokonság ne­vében is búcsút vett Kovács Gyulától. A koporsót a gyászbeszéd után gyászzene hangjai mel­lett vitték a sírhoz, ahol Pinka­völgyi Attila, a városi pártbi­zottság titkára vett végső bú­csút Veszprém város lakossága nevében az elhunyttól. Szólt a mozgalomban eltöltött sokéves gyümölcsöző munkájáról, a vá­ros érdekében kifejtett tevé­kenységéről, amelyre méltán il­lenek a költő szavai: „Úgy él­tem én, ahogy itt érdemes élni / Egy emberöltőt éltem, / De sorsom történelem és ezredév­nyi.” Felhangzott a munkás gyász­­induló, majd a koporsót elhe­lyezték a sírban. A friss hantot elborították a tisztelet és a ke­gyelet koszorúi. A gyászszertar­tás az Internacionálé hangjai­val ért véget. A ravatalnál díszőrséget álltak a megyei pártbizottság és a megyei tanács vezetői. Nyilatkozat az európai biztonságról (Folytatás az 1. oldalról) a katonai körök, a pillanatnyi érdekeket szolgáló ideológia­gyártók törekvésein. Bizalom és optimizmus — ez a mi felhívá­sunk — mondotta végezetül Ray­mond Goor. Az ünnepi ülésen felszólaltak a társadalmi és tömegszerveze­tek képviselői is. Timmer József, a Szakszervezetek Országos Ta­nácsának titkára, Kovács Béla, a HNF OT titkára, az Országos Béketanács főtitkára, Bartha Ti­bor református püspök, az EBEMNB alelnöke, Halász György újságíró, a magyar bi­zottság tagja, Tolnay László, a Magyar Külügyi Intézet munka­társa, az OBT leszerelési bizott­ságának elnöke és Pethes Im­re, az Eszperantó Béke-világ­szövetség elnöke az elmúlt fél évtized eredményeit és a kép­viselt szervezetek teendőit kör­vonalazta. Végezetül az ünnepi ülés résztvevői nyilatkozatot fogad­tak el.­­ Az európai biztonság és együttműködés magyar nemze­ti bizottsága nagyra értékeli a záróokmányban szereplő és a kölcsönös előnyök alapján ki­alakult lehetőségeket a politi­kai, a gazdasági, a kulturális és az emberi kapcsolatok fejlesz­tésére, a különböző társadalmi rendszerű országok és népeik között. Az elmúlt években a szo­cialista országok jelentős erő­feszítéseket tettek a Helsinki­ben elfogadott megállapodások megvalósítása érdekében. A ka­tonai fölényre törekvő Egyesült Államok és a nyugat-európai tőkés kormányok némelyike azonban ahelyett, hogy gyakor­­­lati lépésekkel segítette volna záróokmány végrehajtását, nyíltan arra törekedett és törek­szik, hogy a helsinki dokumen­tum szellemét elferdítve, a szo­cialista országok belügyeibe történő beavatkozásra szerez­zen jogot. A Szovjetunió, s a szocialis­ta országok jó szándékú, kezde­ményező magatartásának, vala­mint a békét és a biztonságos életet követelő néptömegeknek köszönhető, hogy a hideghábo­rús, reakciós erők aknamunká­ja ellenére kontinensünkön az utóbbi években a történelemben egyedülálló, békés fejlődés va­lósulhatott meg. Mi a fejlődés folyamatát akarjuk fenntartani, s készek vagyunk Európa minden népével együtt arra, hogy józan és reális politikánk szellemé­ben kontinensünket a béke földjévé tegyük. A szocialista országok törekvéseit megértő, s az európai biztonsági és együtt­működési folyamat fenntartását kívánó erők arra szólítják fel Európa országainak vezetőit, hogy fontosságának megfelelő felelősséggel készüljenek a madridi európai biztonsági és együttműködési találkozóra, me­lyen többek között dönteni kell a valamennyi európai nép ér­dekét fiiyelembe véve — az európai katonai enyhülési és le­szerelési értekezlet összehívásá­ról is. A Béke-világtanács elnöksé­gének ez év májusi budapesti ülésén született meg az a fel­hívás, amely Európa valamen­­­nyi becsületes emberéhez szól, s amelyhez az európai bizton­ság és együttműködés magyar nemzeti bizottsága ez úton is csatlakozik. „Szálljunk szembe a fenyegetéssel! kezdjük újra — minden szinten — a párbe­szédet, hogy helyreállítsuk a bi­zalmat és közösen cselekedhes­­sünk!" - hangsúlyozza többek között a magyar nemzeti bizott­ság állásfoglalása.

Next