Napló, 1980. szeptember (Veszprém, 36. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-02 / 205. szám
Málna, nyúl, csiga Kistermelők és a pápai ÁFÉSZ Bolthálózatával, termeltető és felvásárló tevékenységével 42 községben és a járási székhelyen érdekelt a Pápa és Vidéke ÁFÉSZ. Néhány éve még meglehetősen szolid méretű volt a felvásárlás, az utóbbi 5 év alatt viszont megkétszereződött. A számok nyelvén ez azt jelenti, hogy a pápai ÁFÉSZ idei várható 700 millió forintnyi összes forgalmából mintegy 85 millió forint értéket reprezentál a termeltetés, a felvásárlás. A hagyományos kereskedelem és vendéglátás „egyszerű", bejáratott gépezet. A termeltetés, a felvásárlás roppant bonyolult, nagy rugalmasságot, a partnerekkel való szinte napi kapcsolattartást követel. Jellemző, hogy az ÁFÉSZ-nek 5 ezer kistermelővel van szerződéses és további 1000-rel alkalmi kapcsolata. A kertekből exportra A termeltetés legnagyobb tételét az uborka jelenti. Az ÁFÉSZ 27 község 2400 kistermelőjétől az idén 140 vagonnyi uborkát vásárol (a szerződés 180 vagonra szólt, de a jégverés nagy kárt tett), amiből 50 vagonra valót magas minőségi követelmények alapján a megyei ZÖLDÉRT Vállalat devizát hozó exportra szállít. Konzervipari feldolgozás után ugyancsak a külkereskedelem útján jut a fogyasztóhoz a kiskertekből kikerülő 20 vagonnyi savanyított paradicsom is. A zöldséget további 35 vagonra való gyökérféle és káposzta jelenti, valamint a Pápa ellátását szolgáló primőrtermesztés, amely szakcsoporti keretben történik és mintegy 1,5 millió forint értékű árut jelent. Igen tetemes az ÁFÉSZ gyümölcsfelvásárlása is. Évente 30 -40 vagon málnát vásárol föl (a legnagyobb termőhelyek Gyarmat, Szerecseny és Csikvánd), 10—13 vagon fekete és piros ribszkét, szolid mennyiségben szamócát is. Az igazi nagy tétel a nyúl: évente 250 ezer darab a felvásárlás. A tojás is számottevő: 4 millió darab. Az ÁFÉSZ élelmességét azonban nem is a hagyományos áruk termeltetése és felvásárlása jelenti, hanem az olyan „apróságok”, mint a csiga, a bab, a galamb és a gyógynövény. Ez utóbbit gyűjtik is, termelik is. galambtenyésztőket, két év alatt 25 hektárra való málnasarjat adott ingyen, tehát térítés nélkül partnereinek, gondoskodik a termeléshez szükséges anyagok (vetőmag, fólia, takarmány stb.) beszerzéséről, nem utolsó a szaktanácsadás és a szakcsoportokat megillető termelési felár sem. Mit vár cserébe az ÁFÉSZ? Természetesen azt, hogy a partner az árut az ÁFÉSZ-nek adja el, és hogy a termelt áru piacképes, magyarán kifogástalan minőségű legyen. Ha nem is gond nélküli az ÁFÉSZ és a kistermelők kapcsolata, a bővülő felvásárlás, a növekvő export jelzi az együttműködés korrektségét. Korrektség ... Itt érdemes megállni. Az ÁFÉSZ anyagi terheket vállalva magára termeltet és a felvásárlás idején akárhányszor megjelenik a „konkurencia”. Az ÁFÉSZ területén 70 vagonnyi nyulat nevelnek, de abból 10-et elvisz a Zala megyei felvásárló. A málnaszüret idején „betör" a piacra a Győr megyei ZÖLDÉRT és a 8-10 vagonra valómálnával távozik. Teheti egyik is, másik is, mert a termés támogatásának költségét „megtakarítja", jut hát miből a kész árura ráígérgetni. Ebből ugyan több áru nem lesz, csak feszültség és bizalmatlanság a kistermelő és az ÁFÉSZ, sőt a kistermelők egymás közötti kapcsolatában. A szerződés biztonsága A Pápa és Vidéke ÁFÉSZ tiszteletre méltó következetességgel és leleménnyel bővíti termeltető és felvásárló tevékenységét, feltárva a termelés újabb és újabb tartalékait. Kiterjedt szaktanácsadói szolgálatával, anyagi áldozatot vállalva nemcsak termeltet, de szélesíti is a termelt áruk körét, sőt a termelés új módszereit is terjeszti, népszerűsíti. És a folyamat végén színre lép a zavart, bizonytalanságot keltő „konkurrencia." Meggyőződésünk, hogy az ilyen „versenytársak" nem serkentői a népgazdasági jelentőségű ágazat fejlődésének, hanem a kistermelés fékezői. Az ellene való védekezésnek egyedüli módja, ha az ÁFÉSZ szélesíti a vele szerződéses viszonyban álló partnerek körét. És arra jócskán van tere. Túras Lajos Szakosodás községenként A fentiekből, különösen a fejlődés dinamikájából talán az következnék, hogy elegendő egyetlen jeladás, és megindul a temérdek áru a felvásárlóhelyekre. Szó sincs itt semmiféle automatizmusról. Az ÁFÉSZ-nek napról napra meg kell nyernie partnereit, sőt meg kell küzdenie a „versenytársakkal” is ... Nézzük előbb a termelők sok ezres táborát. Figyelemre méltó, hogy az egyes községek szakosodnak. Vannak uborkás községek, megint mások a málnára esküsznek, a csigagyűjtők is külön csoportot jelentenek ... Ez utóbbiból az idei eredmény: 3 és fél vagonra való csiga, és csaknem félmillió forint az élelmes, a fáradtságot vállaló gyűjtőknek. És üzlet a csiga! Az idei fél Az ÁFÉSZ attól kezdve, hogy a kistermelő elhatározza magát valamely tevékenység mellett, vásárlási ár 20 százalékkal emelkedett a tavalyihoz képest. Az ÁFÉSZ 47 felvásárlója útján „meglesi” a helyi lehetőségeket és szinte személyenként győzi meg a partnereket, hogy érdemes ezzel vagy azzal foglalkozni. A szaktanácsadással érték el, hogy „új” növények termesztése honosodik meg — ilyen a metélőhagyma vagy a patisszony, bővül ezáltal a felvásárolandó áruk listája. Az ÁFÉSZ-nek a termelők konzervativizmusával is meg kell küzdeni. A bab keresett, jó áru, a felvásárlás számottevő, 4 vagon évente. Csakhogy a termelő a fehér babot kedveli, míg a fogyasztó és így az ÁFÉSZ is a tarka babot kéri. Itt van hát feladata a fajtaváltozást segítő szaktanácsadásnak, az áru felvásárlásáig a termelő támogatója. Nagy kedvezménynyel támogatja a nyúl és a A „ráígérők” 4 Balett a targoncával A targoncák pótolhatatlan „öszvérei" az ipari üzemeknek. Úgy gondolná az ember, hogy a targonca egyszerű kis munakeszköz. Felül valaki a nyergébe, aztán ide-oda furikázik. Lassan, mint a csiga, vagy szelet kavarva, mint a vihar. Ahogy a vezető kedve tartja, vagy a munkatempó megkívánja. Három ember néhány mondata úgy elsöpörte ezeket a gondolatokat, mint a friss szél a kémény reggeli füstjét. A legjobbak között Áldott Józsefné targoncavezető, Takács János targoncaszerelő csoportvezető, Ihász Ferenc pedig művezető a fűzfői Nitrokémiában. A közelmúltban versenypályán is kipróbálta a két targoncás, mire képes. — Nyár elején tízen jelentkeztek vállalatunktól az országos targoncaversenyre — magyarázza a művezető. — Mire a péti megyei elődöntőre sor került, sajnos, egypáran megriadtak a feladattól. Visszaléptek. Áldottné és Takács nem. A fiatalasszony — akkor még a Badacsonyi Állami Gazdaság Traubi üzemében emelgette az üvegeket — a megye legjobb elektromostargonca-vezetőjének bizonyult ifjúsági kategóriában. Biztosan nagy volt a meglepetés! — Nagyon. Nem számítottam ilyen sikerre. Szerencsére kevés hibapontot gyűjtöttem. A politikai tesztlapok kitöltése egy kicsit gyengébben sikerült. — Nekem viszont mindig az elmélet segített — kapcsolódik a beszélgetésbe Takács János, aki csak az imént hagyta abba egy gép reperálását. — Az az igazság, hogy a targoncavezetés számomra afféle hobbi. Az eredeti szakmám mezőgazdasági gépszerelő. Zircen tanultam. Aztán ide kerültem dolgozni — tizennégy éve ennek —, és itt megszereztem a targoncavezetői jogosítványt. — Most meg leérettségizett! - újságolja el a művezető. — Sokat tanult, ezért is megy neki jól a politika, meg a szakmai elmélet. - így van biccent János, aki két éve már részt vett az ötödik országos versenyen. — A menetidőm általában gyengébb, viszont a gépet pontosan kezelem, és elméletből erős vagyok. Ugrás az időben! Mindketten eljutottak Vépre, az országos elődöntőre. Ági azon 19. lett, János 12. Ki-ki a saját kategóriájában. Ezzel a helyezéssel a döntőbe is bekerültek, ahol a fiatalasszony tíz helylyel előbbre rukkolt, Takács pedig ötödik lett.Hasonlóképpen jól versenyzett a pápai Elekthermax két dolgozója, Ács István megszerezte a harmadik helyet, Csákvári Tibor pedig a tizenkettediket. Partner a megyéből A legstabilabb vevőknél - svéd, angol, dán cégeknél - sikerült az új árat biztosítani és folytatódott a korábbi termékek gyártása és szállítása. A belga partner nem fogadta el az új árat egyes termékeknél — például asztaloknál — ezért ezek szállítását megszüntették, és új termékeket - bárszék, dominószék - ajánlottak. Mint új termékkel, a nagyobbítható asztallal megjelentek a már korábban is stabil dán és svéd piacon. Ami az alapanyagok beszer „Meteorológiai térkép 217 ezer hektárra „Meteorológiai térképet" készített a Bábolnai Iparszerű Kukoricatermelő Közös Vállalat a teljes kukoricatermelő területére , együttesen 217 000 hektárra. Az alkalmazásától a betakarítás gazdaságosságának javulását várják. A közös vállalat egy már korábban kialakított térképe 27 hőkörzetre tagolja az országot. Most ennek alapján — körzetenként - összesítették, menynyi hőt kapott a kukorica az egyes tájakon. Ez — sajnos mindenütt jelentősen elmarad attól, amenyit igényelne, és amennyi 50 éves átlagban meg is volt. Ezzel párhuzamosan számba vették a másik fontos meteorológiai elem, a csapadék alakulását is. Ez a 27 hőkörzet közül 19-ben több volt a sok évinél. Volt, ahol 200 milliméterrel több eső esett. A csapadéktöbblet bizonyos határig kedvez a kukoricának. Az idén azonban, mivel kevés meleggel párosult, kockázatossá teszi a biztonságos beérést. Az IKR meteorológiai térképe arra ad választ, mire lehet a sok viszontagság ellenére számítani. Az egyes hibridek hőigényének ismeretében és a sok évi adatok szerint októberig bezárólag még várható hőmennyiség alapján megvizsgálták minden egyes fajta beérésének valószínűségét. Erről pontosan tájékoztatták mind a 220 taggazdaságot. Versenyen át a rutin Joggal büszkék a Nitrokémiában a sikerre, aminek hagyományai is vannak náluk. Hiszen két évvel ezelőtt a még mindig ifjúsági kategóriás Cseh János is eljutott az országosra, ahol a legügyesebb targoncás címet szerezte meg. Most úgy látszik, nem volt jó passzban. A megyeiől nem jutott tovább. — Nagyon sok függ a pillanatnyi idegállapottól, a szerencsétől — magyarázza Áldottné. — Az országos elődöntőn volt, aki megszerezte a maximálisan elérhető ezer pontot. A döntőn viszont még a helyezettek közé sem jutott. — Ugyanis minden forduló után nulláról indulnak a versenyzők - jegyzi meg Takács János. — Mit kellett csinálni a pontokért? — Háromszáz pontot az elméleti feladatok megoldásával - politikai, biztonságtechnikai és műszaki tesztlapok kidolgozásával — lehetett megszerezni, hétszázat pedig a gyakorlattal - sorolja a művezető, aki végig „menedzselte” a versenyzőket. A versenyek előtt még egy edzőpályát is csináltak a vállalatnál, a targoncás „baletthez”. Csak egyet fájlalnak. Hozzájuk — Van ilyen — bólintott mosolyogva Ihász Ferenc. — A munkahelyen ugyanis általában hajtani, dolgozni kell. Ha valamit vagonba rak a targoncás, rááll az anyagra — megfogja a géppel —, aztán indít is, hogy mire a szükséges magasságra emeli, már ott legyen a vagonnál. Áldottné . — A versenypályát nem szabad összetéveszteni a munkahellyel. Fordítva ezt nem nehéz betartani. — Itt is gerendát emelget? — Dehogy. Az „F" üzemben vagyok raktári targoncás. Növényvédőszer-alapanyagot, készterméket szállítok zsákokban, hordókban a raktár, az üzem meg a vagonok között. Itt egy háromtonnás dízel gépem van. A versenyen egytonnás villamossal dolgoztam. — És itt milyen a tempó? — Nem nagyon lehet hajtani — veszi át a szót a művezető. — Maximum tizenöt kilométer a sebesség. — Biztonság, anyagmegóvás, üzemanyag-spórolás miatt? — Többek között. Hiszen nem mindegy, hogy nyomom a gázt, aztán megyek, mint egy félőrült .— Nehezen tudnám így elképzelni a véleményt mondó, nyugodt beszédű Áldottnét), vagy megfelelő sebességfokozattal nyugodt tempóban hajtok. A vezetési stílustól nagyban függ a gazdaságos üzemeltetés. — Na meg a műszaki állapottól is — szólal meg a szerelő. Attól, hogyan van beállítva az adagoló, meg a porlasztó. — Általában szerel. És mikor vezet? — Hát a megjavított gépet ki is kell próbálni! Meg aztán vannak kampánymunkák, amikor szinte mindenki targoncára ül, akinek van hozzá jogosítványa. A Nitrokémiában van 150 targonca, 60 targoncavezető. Közülük 3 nő. Bráz János És a munkahelyen ? nem juttatták el előzetesen a tájékoztatót, amiből kitűnt volna, hogy politikából is kell készülni. A gyakorlati feladatok között meghatározott műveleteket kellett elvégezni a targoncával. Például egy négyméteres gerendát odébb vinni egy aránylag szűk helyen, kapuk között. Két-két centi hézag volt oldalt a gerenda vége és a pálya széle között. Nagyon figyelmesen kellett vezetni. Egyébként sokan pontosan a rutin miatt kaptak hibapontokat. Megfeledkeztek arról, hogy a szabályok szerint menet közben nem lehet manipulálni —emelni — a hidraulikával. A figyelmetlenek hajtották az időt. Még emelt a hidraulika, de már indították is a targoncát. Ha azt halljuk, hogy emelkedtek (emelkednek) a világpiaci árak, rendszerint az energiahordozók, azon belül is a kőolaj árának hihetetlenül gyors emelkedésére gondolunk. Pedig véget nem érő listán lehetne felsorolni mindazon nyers- és alapanyagokat, amelyek világpiaci, illetve ennek hatására, belföldi ára ugrásszerűen megnövekedett. Jobb, ha drága Természetesen nem mindennek lett nyolc-tízszeres az ára — mint a kőolajé —, van olyan nyersanyag is, ami „mindössze" háromszor annyiba kerül ma, mint tíz évvel ezelőtt. A Balaton Bútorgyár 1970-ben például ötezer forintot fizetett egy köbméter bükkfa bútorlécért. Két éve már 8 ezret, a tavaly januári és áprilisi alapanyagárrendezés után pedig 15 ezret fizet. Az emelkedés oka egyszerű: a hazai árhatóság a világpiaci árakhoz igazította a fa árát. Korábban ugyanis az lényegesen alacsonyabb volt a világpiacinál. Ezt az intézkedést csak helyeselni lehet. Mert amíg ötezer forint, tehát viszonylag olcsó volt egy köbméter, addig a feldolgozó vállalatok gazdálkodásában nem jelentett semmiféle kényszert a leggazdaságosabb megmunkálásra, magyarul nemigen kellett vele takarékoskodni. Az alapanyag-termelők a minőségi árat ugyanakkor külföldre adták el, hiszen ott magasabb volt az ár. De a hazai ár hatott a bútorexportra is, mivel a kalkulációnál figyelembe lehetett venni az alacsonyabb árat. Mindez együttesen igen kedvezőtlenül érintette a népgazdaságot A tavalyi árrobbanás nagy hatással volt a hazai bútoriparra és annak egyik reprezentánsára, a Balaton Bútorgyárra is. A termékeik árát ugyanis legalább 30—40 százalékkal meg kellett emelni. Ezt a régi bútortípusok régi vevőinél, az exportpiacon nem lehetett érvényesíteni. A gyár kereskedelmi munkáját ez a tény 1980-ban még tovább nehezítette. De a bútorgyáriak nem jajgattak, hanem a gondok áthidalására a külkereskedelmi partnerrel együtt „támadást” indítottak. Három lehetőség mutatkozott a harc sikeres megvívására. Az egyik az, hogy a partnerrel elfogadtatják az új árakat. Ha ez nem megy, felbontják a megkötött üzletet. Harmadszor: új termékekkel új piacokat keresnek. zését illeti, a gyár - ezt nem is titkolják - az átlagosnál jóval kedvezőbb helyzetben van. A Veszprémi Erdőgazdaságban olyan megyebeli partnerre talált, ahonnan minden komolyabb gond nélkül, hosszabb távon tudja biztosítani alapanyagát. A jó és korrekt együttműködés mindkét fél számára jelentős előnyökkel jár. A kitermelő erdőgazdaság felismerte, hogy gazdaságosabb számára, ha a bakonyi bükkfát nem fűrészáruként, hanem magasabb feldolgozottsági fokon, méretre szabott, alkatrészgyártásra közvetlenül alkalmas anyagként szállítja a gyárnak. A vásárlónak ez azért előnyös, mert már eleve több élőmunkát tartalmazó alapanyagot használ, ezáltal elmarad üzemeiben néhány technológiai folyamat. Ezek helyett növelheti a gyártás nagyságrendjét, sőt a több élőmunkával finomabb kivitelű terméket tud készíteni. Divat raktárról Ez utóbbi tény azért is kiemelkedő fontosságú, mert a bútor egyre inkább divatcikk, olyan áru, amit a vevő, ha tetszik neki, hajlandó magasabb fogyasztói áron is megvásárolni. És mint valamennyi divatcikk esetében, úgy a bútorpiacon is mindig lesz valami, ami hiánycikknek minősül. Hogy ez kifizetődő legyen, a Balaton Bútorgyárnak mindig van „raktáron" olyan terméke, amelynek gyors gyártásba állításával rugalmasan pótolni tudja a hiányt. Itt van például az az eset, amikor rendelettel szabályozták a közületi bútorvásárlást. Ez a forgalomcsökkenés éreztette hatását a gyár termékeinek piacán. A vendéglátóipar is csökkentette szék- és asztalvásárlásait. De nem kellett a gyárban kapkodni, mert a gyártásra készen állt több olyan bútor - kombi csecsemőágy, Zsigmond étkezőgarnitúra, több új asztaltípus, kisbútorok —, amelyek pótolták az esetleges bevételhiányt. Az árrobbanás okozta gondok, a kedvező beszerzési lehetőség és a tudatos, átgondolt termékfejlesztés hatására ma már nem okoznak jelentős problémákat a gyárban. Minden energiájukat a magasabb esztétikai igényeket kielégítő termékek gyártására, a hazai és exportpiacon történő elhelyezésére fordíthatják. Mindez azért is örvendetes, mert termékeik alig néhány százaléknyi értékben képviselnek import anyagot (lakk, ragasztó). A többi szűkebb hazánkban, a Bakonyban terem. Bölcs Csaba Robbant a fa is NAPLÓ - 1980. szeptember 2., kedd -