Napló, 1981. október (Veszprém, 37. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-01 / 230. szám
LEGYEN OKTÓBER: 1s fokozott takarékosság hónapja Október utolsó munkanapja az egész világon a takarékosság napja. A takarékossági világnap alkalmas arra, hogy ráirányítsa a figyelmet szocialista építőmunkánk egyik elengedhetetlen követelményére, a takarékosságra. A takarékosság azonban nem lehet csak egy nap ügye. Népgazdaságunk jelenlegi helyzetében különös fontossága van annak, hogy a takarékosság és annak szerves része, a munka hatékonysága érdekében folyamatosan tevékenykedjünk. Ezek az elvek fogalmazódtak meg a népgazdaság hatodik ötéves tervében is. Ennek érdekében fogalmazott úgy az MSZMP XII. kongresszusának határozata is, hogy: ,,a takarékosság hassa át egész tevékenységünket, váljék életünk általános normájává és a gazdálkodás állandó elemévé . . ." A takarékossági világnapra való felkészülést, október hónapot használjuk fel a takarékossági célok minél eredményesebb elérésére, legyen október a fokozott takarékosság hónapja! Ennek érdekében kérjük megyénk lakosságát, a szakszervezet, a KISZ, a Hazafias Népfront szervezeteit, szerveit, aktivistáit, a szocialista brigádok tagjait, munkahelyi és lakóhelyi kollektívákat, hogy folyamatosan segítsék a takarékosság elvének gyakorlati megvalósítását. A hatodik ötéves tervben foglaltaknak megfelelően, fordítsanak különös gondot az ésszerű, takarékos gazdálkodás megvalósítására, jelentős mértékben emelve a munka hatékonyságát. Ennek érdekében szélesítsék tovább a „Garancialevél", ,,Munkád mellé add a neved", „Selejtet ne adj tovább" mozgalmakat, vizsgálják felül a takarékossági munkaverseny vállalásait Kezdeményezzék a települések, lakótelepek közös vagyonának megóvását. Segítsék elő olyan közszellem kialakítását, amelyben mindenki természetesnek tartja a célravezető, ésszerű takarékosságot. Érvényesüljön ez a törekvés a családok gazdálkodásában is, mert a jogos igények kielégítésének is egyetlen, célravezető útja csak a fokozott takarékossággal történő egyéni gazdálkodás lehet. KISZ Veszprém megyei Bizottsága HNF Veszprém megyei Bizottsága dr. Szekeres Imre Mógor Győző első titkár titkár Szakszervezetek Megyei Tanácsa Tóth Ilona vezetőtitkár Földrajzi névből családnév Érdekes felfedezés a magyarországi délszláv családnevek keletkezéséről A magyarországi délszlávok múltjának érdekes mozzanatára - a horvát és szerb családnevek keletkezésére — derített fényt Sarosácz György mohácsi múzeumigazgató. Mint megállapította: a török hódítók, .elől menekülő délszláv családok többnyire hazánkban kaptak végleges családnevet. Az 1389. és 1526., azaz a rigómezei csatavesztés és a mohácsi vész közötti csaknem másfél évszázados időszakban sokezer horvát és szerb talált menedéket Magyarországon. Ezeknek az embereknek akkor még csak keresztnevük volt. A magyar jobbágyoknál viszont arra az időre gyakorlatilag már lezajlott a családi névadás folyamata, mégpedig oly módon, hogy a gyerekek örökölték apjuk nevét, amit leginkább a származásuk, foglalkozásuk, külsejüik alapján kaptak. A hazánkba települt horvátok és szerbek többségének ellenben földrajzi név jutott családnévül. Sarosácz György a levéltárakban őrzött egykori összeírások alapján kiderítette, hogy a névadást elrendelő földesurak a legegyszerűbb megoldást választották: vagy a balkáni származási helyük, vagy a magyarországi befogadó helyük nevének délszláv változatával ruházták fel jobbágyaikat. így lett a boszniai eredetű család Boszanácz, a hercegovinai Herczegovácz és a szerémi Szremácz. így születtek olyan hazai földrajzi nevekre utaló délszláv családnevek is, mint például Balatinácz (Balatoni), Osztrogovácz (Esztergomi), vagy Budánovics (Budai). Sok délszláv család ma is a 400—500 éve kapott nevét viseli; maga a kutató is: Sarosácz ugyanis nem más, mint Sáros faluból való. Boltjainkban október 1-2-án. Veszprémben, Haszkovó u., futás ABC Schönherz Z. u. 14. Balatonfüreden, Vasút u. 1. Pápán, Kossuth u. 1. Várpalotán, Szabadság tér 7. Ajkán, Május 1. tér 5. Tapolcán, Deák F. u. ABC 15 kg-os ZÖLDSÉGCSOMAGOKHOZ 2 kg ALMÁT ADUNK AJÁNDÉKBA! 30 kg felett HÁZHOZ SZÁLLÍTÁS! Rima-, burgonya- és téli zöldségvásár - NAPLÓ 1981. október 1. csütörtök Elpusztult a jávorszarvas Egyhetes fogság után, a jászberényi Hűtőgépgyár kultúrparkjának állatkertjében elpusztult az a jávorszarvas, amelyre, mint arról annak idején hírt adtunk, Tiszafüred határában bukkantak. A menekülés közben súlyos sérüléseket szenvedett állatot elfogása után nyomban állatorvos vette kezelésbe, majd a jászberényi állatkert egyik csendes zugába, a látogatók elől elzárva helyezték el. Kezdetben úgy tűnt, hogy új otthonában rövidesen erőre kap, de végül is nem sikerült megmenteni. Az állatorvosi vizsgálat megállapítása szerint pusztulását belső vérzés, vesesérülés és tüdőrepedés okozta. ■ 'I Gyümölcsös akad nálunk is, sokhektáros telepítés, hatalmas almáskert, ha csak Bánhalmára gondolunk. De Szabolcs- Szatmár megye az ország almáskertje, sőt, bátran fogalmazhatunk úgy, hogy Európáé. A minap ennek az almáskertnek egyik szögletében jártunk, bár az is legalább 300 hektáros, és a nyírmadai termelőszövetkezethez tartozik, ahol a fűzfői Nitrokémiának van Nikecell-üzeme. A közösben az idén 450 vagon alma termett. Nem kis gondot jelent a leszedése, csomagolása. A háztájiból 550 vagonnal szednek ládákba. Nincs olyan ház a településen, ahol az udvaron ne tornyosulnának a ládahegyek. S a vagonok eljönnek az almáért. Nem messze Nyírmadától ér véget a széles nyomtávú vasút, amit — mondják — éppen az alma miatt építettek ki. A szovjet átvevők vásárolják fel a gondosan válogatott almát, és indul a termés a szomszédos országba. Temérdek a hullott alma is. Pótkocsis teherautókba ömlesztik, és viszik az almaléüzembe, ahol a Nyíregyházi Konzervgyár részére készül alapanyag. S hogy a feldolgozás során visszamaradt csoma és mag se menjen kárba, viszszaszállítják a termelőszövetkezetbe, és sertésekethizlalnak rajta, így aztán elmondhatják, hogy az alma minden porcikáját hasznosítják Szabolcs- Szatmár megyében. Az ország almáskertjében Gépkocsira rakják a háztájiban termett fonatánalmát és irány a Szovjetunió. Borbás János felvételei Utcák az almáskertben, teli ládákkal. Különleges gépjárművek veszik hátukra az almával megrakott ládákat. Lesz elegendő facsemete Bőséges a facsemete- és a szaporítóanyag-kínálat az őszi telepítésekhez: a faiskolákból összesen 4,8 millió gyümölcsfaoltványt, 13 millió bogyós gyümölcsű szaporítóanyagot és csaknem 15 millió szőlőoltványt szállítanak hamarosan a lerakatokba. Az árusítás az idén előreláthatóan a korábbi éveknél néhány héttel később, október végén kezdődik, hogy a még zöld hajtások biztonsággal beérjenek, s így garantáltan jó minőségű facsemetét, aranyt kapjanak a vásárlók. A szaporítóanyagok döntő többségét forgalmazó KERTFORG KFT-nél elmondták, hogy azokból a gyümölcsfajokból is jó lesz az őszi ellátás, amelyek a korábbi években gyakran hiányoztak a kínálatból, így meggyfacsemetéből 548 ezret, őszibarackból 778 ezret vásárolhatnak a telepíteni szándékozók. Ezen belül a fajtaválaszték kialakításánál is messzemenően alkalmazkodtak a kereslethez. Néhány, főként kisebb faiskola a különleges igények kielégítésére is gondolt, s naspolya, valamint birsalma szaporítására rendezkedett be, ezekből is szállítanak majd a lerakatoknak. Reklám, reklámozás nélkül il l közelmúltban öt megyéből, több száz deskaratőri és kirakatrendező a szakmát közelről érintő, munkájának színvonalát meghatározó, izgalmas témájú előadások hallgatásával és megvitatásával a reklámpropaganda mélyebb összefüggéseibe nyerhetett betekintést a Veszprémben tartott IV. kerületi találkozón. Való igaz, hogy ez korántsem pótolhatja amúgy sem megoldott szakmai továbbképzésüket, ám a szövetségnek az igyekezete, hogy ezt az igényt valamilyen módon kielégítse — dicséretes. Sajnos, mint annyi sok egyéb, a gazdaságpolitikánkat motiváló, kiegészítő tevékenység, a reklám sem kapta még meg a fontosságának megfelelő rangot, elismerést. Pedig már látnivaló — ha az előrejelzésekre nem is mindigreagálunk elég frissen —, milyen rohamosan, milyen rövid idő alatt változik az évtizedek óta stabilnak tartott, s talán éppen ezért rugalmatlanná vált termelési, értékesítési és szolgáltatási mechanizmusunk.Ezt pedig nemcsak követni, hanem inkább ösztönző módon, már elősegíteni kellene reklámpropagandánknak. A vita, amely hosszú-hosszú éveik óta folyt, hogy szocialista viszonyok között vajon van-e szerepe a reklámnak, már régen eldőlt, méghozzá igenlő felbólintásoktól kísérve. Ám e fontos dolognak a felismerése még korántsem jelentette azt, hogy azok is fontosnak tartják a reklámot és a reklámtevékenység tudatos fejlesztését, akiknek — gyártó és kereskedelmi válalatoknak — ebbőljócskán profitálniuk is kellene. Senki sem kívánja,hogy a fentiekettámaszsza alá a veszprémi találkozóra meghívott számos vállalati vezető távolmaradása, és mindössze négynek a megjelenése. De tagadhatatlan, ez történt. Persze, ez nem tragikus dolog, ámbár anynyi haszna mindenesetre lett volna részvételüknek, hogy nem dekoratőr a dekoratőrrel, illetve kirakatrendező a kirakatrendezővel cserél véleményt arról , amivel egyetért. De nem lehet egyetérteni azzal, hogy az egyre nagyobb szerephez jutó reklám szerves részét képező dekorallőri és kirakatrendezői munkát sok, igénytelen boltvezető fölösleges dolognak tartja, és még ma se tudja, hogy a reklám célja az új áruk és szolgáltatások megismertetése, bevezetése és elterjesztése, egyes áruik, árucsoportok értékesítésének a növelése, valamint egyes vásárlési szokások megváltoztatása. Nagyon gyakori, személyes torzsalkodásokhoz is sokszor vezető probléma ez, amelyre azért van megfelelő ellenszer. No, nem a veszekedés, mert ezemmiit sem old meg. Nagyon higgadt és tárgyilagos vélemény alakult ki erről a találkozón. A jó munkát leginkább hátráltató személyes ellentétnek a föloldásaként a „kirakatban" levő szakembereknek a munkájukhoz elengedhetetlenül fontos támogatást nem várniuk kell, hanem a saját maguktól megkövetelt, még igényesebb munkával kell kivívniuk. Az igényesebb munkával teremtett jó légkör alapot teremt ahhoz, hogy a gazdasági vezetés az eddiginél nagyobb támogatást nyújtson a hasznos, jó ötleteik megvalósításához, megfellelő anyagi hátteret biztosítson. Az igényesebb reklámtevékenység gyakorlásához viszont elengedhetetlenül fontos, hogy a szakemberek tudatában legyenek az önkritika meghatározó szerepének. Emellett természetesen nagy súllyal esik a latba a kapcsolatteremtő, beleérző készség is. Ha a továbbképzést is szolgáló kétnapos területi találkozó előadói csak a kimondott gyakorlati, szakmai kérdésekibe merülnek, s nem pedig a jövő tennivalóit vázolják a munka jobbítása, esztétikusabbá és hatásosabbá tétele érdekében, ez az idő nagyon kevésnek tűnt volna. így azonban olyan átfogó képet kaptak arészt vevő szakemberek, amelyből elsőként azt a következtetést vonhatták le, hogy ha az egyre rugalmasabbá váló gazdasági életben eleget akarnak tenni a reklám iránt támasztandó követelményeknek, szakképzettségüket, szaktudásukat naprakész állapotban kell tartanunnk. Természetesen nincs szándékunkban a kimondottan szakemelbelieket érintő és érdeklő témák, mint például a kompozíció, az öncélúság, a túldíszítés ,stb. felsorolása, s főleg ezek taglalása. De az már nem csupán a szakemberek személyes ügye, hogymilyen körülmények között dolgoznak dekoratőreink, milyen a munkahelyeik munkavédelmi felszereltsége. Vagy az, hogy amíg a kereskedelem úgymond korszerű nagyüzemi, eddig a dekoratőr, a kirakatrendező szinte kézműves, alacsony hatásfokú módszerekkel és technikával dolgozik. Például a betűik kivágása még mindig kézzel történik, nem mintha ennek gyors, sorozatgyártási módszere még nem lenne kidolgozva. Elhangzott és egyre türelmetlenebbül, hogy olyan, területileg összevont „üzemet" kellene létrehozni a szakemberek zökkenőmentes anyagellátására, ahonnan félkész állapotban kerülhetnének ki a díszítőelemek. Ezenkívül szóba került az is, ami a reklámpropagandánkat alapvetően megkülönbözteti a fejlett ipari országok gyakorlatától,amelynek az alkalmazása a írni körülményeink között is hasznosnak bizonyulna. Itt nem csupán anra a svédországi példáira utalt az előadó, a hogy ott nincs olyan reklám, amelyben a termék ára ne szerepelne, szemben a mi kétes értékű „tapintatunkkal". És ami az offenzív reklámpolitikáról elhangzott,bizony nagyon sok ipari és kereskedelmi vállalat vezetőjének is szólhatott volna. Való igaz, még nem tartunk ott - de ki tudja, rövidesen nem érkezünk-e oda —, hogy felelősségre vonnakmajd vezetőket az elmaradt haszonmiatt. Nálunk még nem képezi vizsgálat tárgyát, hogy egy bizonyos többletráfordítással — reklám céljára — mennyivel nagyobb vállalati haszon keletkezhetett volna. A kissé még szokatlan, de atávlati prognózist körvonalazó eszmecserét hallván bátran kijelenthetjük, a szakembereknem a reklámnak akartak reklámot csinálni. Bognár János