Napló, 1982. március (Veszprém, 38. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-09 / 57. szám
Szombati vidámságok A szombati tévéműsor akikapcsolódás jegyében készült. Jó az, ha aheti munkában fáradt ember kikapcsol, mihelyt bekapcsol Szombattan három olyan műsor volt, mely a nevetést, a vidámságot kívánta csalódónkba hozni. "Hogy mennyire sikerült? Ki-ki maga a megmondhatóira. Szalmomrai a" régi „viccek" jobbak voltak. A mostaniaitt olyanok, mint a szeszélyes évszakok,: egy kiicsit megbízihatatlanok. Mire gondolok? AKomikusok arcképcsarnoka, melyet Feleki Kamill mutatott be, a régi komikusok aranykorát idézte föl. Az eredeti Hacsekpáros Komlós és Herceg játékában, Salamon Béla, Latabár Kálmán, Kabos Gyula - mármár a magyar komikusok klasszikusai közé számítanak. Egyéniségek voltak, fényükben, mozdulatukban, orcjáttékukban valami eredendő furcsasággal, ,,más"-sággal. És Feleki Kamilla "lévén közéjük tartozó színészegyéniség — milyen közvetlen emberséggel vezeti eleink a régi nagy nevettetőket ! Jót, rosszat elmond rátok, s mindezt nagy megértéssel és szeretettel. Az egykori nevettetőink így válnak színészből teljes emberré előttünk.. Feleki műsora még jobb lehetne, ha nem maradna fele ki. Vagyis: a régi filmkockákból többet áshatnánk (kár spórolni azzal, ami jól szórakoztat). Szombati tévéfilmsorozat a ,,78-as körzet", ezúttal a Gyermekáldás-nak örülhettünk volna, ha az ilyen dolog nem járna kínnak Két jó színész, Sztankay István és Schütz Ila játssza a főszerepet, mégis — enyhén szólva — mérsékelt a szórakozás a film álltal. A téma, miszerint a lakóbizottság elnöke „bábáskodik” egy aszszonyi kishitűségen a gyermekáldás lehetőségét illetően, már önmagában mesterkéltnek tűnik. Az ilyen dolog az édesanyák, a barátnők, az orvosok bizalmi ügye. Talán ettől még lehetne jó sorozat a „78- as körzet". Számomra úgy tűnt, hogy a film nem rendelkeziik sem azzal, ami a művészettől várható (meggyőző :erőivel, hittel, drámai feszültséggel, vagy eredeti humorral, váratlan fordulatokkal, nem beszélve a jellemek különösségéről!), sem pedig: azzal, ami a riportfilmitől megkapható (a valóság érdes, súlyos, kiszámíthatatlan, helyzetei, az emberek sajátos figurái, vélekedései). Mondhatni, a „78-as .. pontosan hat és fél tucat egymagában. Mesterkélt, sablonokra épített, túlhajtott vígjáték. A harmadik szombati vidám műsor megítélése már nem ilyen egyértelmű. A sok kis jelenetből álló program változó „felhőzetű", mondhatni szeszélyes. Nem hiába hívják Szeszélyes évszakoknak. Antal Imre műsorában az első talány az, milyen jól mulat,és tapsol a tévébeli láthatatlan közönség,, amikor a képernyő előtt ülő családok jó részében - s köztük a magaméban — egy kuncogás sem esik. Mármár az a gyanúm, hogy maghószalagból vágták be olykor a nevetéseket. Mert a poén és a nevetés gyakran külön csattam! No de a technika e vívmányán túl a villámtréffák, sem csapnak belénk, az emberfiguráik — ez dühös, a feledé,kény, a tudományos stb. — olyanok, mintha kitalálták volna. Az eredetiség, a meglepetés híjával voltak. Aki tudta a dolgát a „Szeszélyes évszakok"-ban: a bravúros ügyességű bohóc, a gáláns ékszerlopó bűvész, s részben Angyal János parodhista. Ez utóbbiak szeszélyes képességeit élvezhettük. . . No persze, az egészműsor megítélése többé-kevésbé nézői szeszélyen múlik. B. Cs. Felhívás amatőr képzőművészekhez A Népművelési Intézet Vizuális Osztálya pályázatot hirdet 1982. május 31-i határidővel szakkörök, alkotócsoportok és egyéni alkotók részére. A pályázati felhívás részletesen elemzi azt, hogy az Amatőr Képzőművészek Tanácsa, mint a mozgalom választott testülete feladatának érzi, hogy a mozgalom sokszínű áramlásából, a háromévenként megrendezésre kerülő országos kiállítások közötti időszakban bizonyos pedagógiai és kultúrpolitikai szempontok alapján kiemelt hangsúlyt adjon egyes törekvéseknek és tevékenységi formáknak, s speciális kiállításoknak és bemutatóknak. Pályázhatnak: 1. azon alkotócsoportok, szakkörök, akik kísérleti szinten meghatározott vizuális programokkal és pedagógiai igényű tevékenységgel foglalkoznak. 2. azok az alkotócsoportok és egyéni amatőr alkotók, akik az autonóm művészeti technikákkal foglalkoznak. 3. azok az alkotócsoportok és egyéni amatőrök, akik tudatosan vállalt programmal „új műfaji koncepciókon” dolgoznak. 4. egyéni és önálló alkotói tevékenységgel dolgozó amatőr alkotók, akiknek tudatosan vállalt alkotóprogramjuk van, vagy akiknek ösztönösség folytán jól elhatárolható egyéni világlátásuk van. A pályázni kívánók igényüket a Népművelési Intézet Vizuális Osztályára jelenthetik be. A pályázatnak tartalmaznia kell a tervezett kiállítás (legfeljebb egy-két gépelt oldalon ismertetett) szinopszisát, a kollekció műleírását, amelyet feltétlenül valamiféle szemléltető anyag (dia, vagy fotó dokumentáció) kísérjen. A pályázatok alapján az Amatőr Képzőművészek Tanácsa dönt, a bemutatkozások sorrendjéről. A bemutató színhelye előreláthatólag a Szolnok megyei Művelődési és Ifjúsági Központ lesz. Veszprém megyei pályázók részletes felvilágosítást a Georgi Dimitrov megyei Művelődési Központban Hegyeshalmi Lászlónál kaphatnak. A tanár és a diák kapcsolata Sorsformáló hivatás Tagadhatatlan, hogy kevés hivatást kísérünk akkora figyelemmel, mint a pedagógusokét. Éppen, mert többfajta minőségben is érdekeltek vagyunk.. Előbb diákként, majd szülőként. Ebben a figyelemben, még ha gyakran értetlenség kíséri is, bennerejlik annak felismerése, hogy a tanár munkája mindannyijunk számára fontos. Nagyon fontos, olykor életpályát, sorsot meghatározó.Ha társaságban, netán, téma nélkül maradnánk, elég,, ha valaki iskolai emlékeit eleveníti fel. Melyik tanár mit ilyen volt, mi volt a csúfneve és miért. Nagy tudású, igazságos, szigorú — hangzanak a kései minősítések, hogy a kevéssé hízelgőeket ne is említsük. Tállálóok vajon? Ki tudja? Szerencse dolga is, hogy milyen, pedagógusok, keze alatt nevelkedtünk. Bizonyos azonban, hogy néhányra mindannyian tisztelettel gondolunk vissza. Legalábbis hálával. Hogy miért éppen, nekik vagyunk hálásak és nem másoknak? Még így utólag,is nehéz volna eldönteni, hogy melyik tanóránk ismerte jobban, a tantárgyát. Ugyanazt a tárgyat az évek során többen, is tanították. Volt, aki megutáltatta velünk, volt, akinek a kedvéért többet olvastunk a kötelezőnél. Többek pályaválasztását meghatározta, hogy melyik osztályban, melyik tanárnál tanult. Ennél többet az a tanárunk ért el, aki észrevette a más irányú érdeklődést és tehetséget, és lebeszélte diákját az általa oktatott tantárgyra alapozott pálya választásáról. Mi késztette rá, egyáltalán mikor, hogyan vette észre? Tanár és diák kapcsolata karomként és életikor szerint is változik. Az abszolút tanári tekintélyre épülő iskola a múlté. A tanárnak ma, nem azért van tekintélye, mert ő a tanári, hanem mert megteremti magának a tekintélyt. Nem megy könnyen- Gátolja egyebek között,hogy a felnőttek nem becsülik eléggé a pedagóguspályát. Mert nem tartozik a jól fizetett értelmiségiek közé az óvónő, a tanító, a tanár. (Nem mellékesen ez is magyarázata, hogy mind kevesebb férfit találunk a tanári testületekben.) Másrészt az ismeretek gyors gyarapodása a korábbinál gyakoribb változást kíván a tananyagban is. Minden szakmában ajánlatos lépést tartani a fejlődéssel, a tanár enélkül munkaképtelen.. Hitelét veszti tanítványai előtt, ha valami lényegesrőlkésőn értesül- Nem is szólva a divatos jelenségek megítéléséről. Ha elutasítja konzervatív, ha kritikátlanul elfogadja, lehet, hogy valami káros magatartásnak enged utat. A pedagógusok munkaideje hány óra lehet? A heti óraszám aligha támpont. Bízvást ,hozzászámolhatjuk a fölkészülést, az önképzést, a dolgozatjavítást, a családlátogatást és azt is, amikor csupán nem tudnak másra gondolni, amikor egy-egy tanítványuk változó magatartása foglalkoztatja őket. Mi lehet az oka? Családi probléma? És ha igen, miként avatkozhatnak bele. Kellő tapintattal, nehogy tetézzék a bajt. Aztán időt kell szakítani a gyenge előmenetelő diákra, hogy behozza elmaradását. Szakmunkásképző intézeteik oktatói panaszolják, hogy íani—olvasni-számolni kell megtanítaniuk az általános iskolában osztályról osztályra bukdácsoló növendékeiket. A tanára arra is ritkán, elegendő, hogy a jeleseket a kötelezőn,kívüli ismeretek megszerzésére buzdítsák, eligazítsák a szakirodalomban. Különórák a gyengéknek, különóráik a kiváló alkipak, avagy csak beszélgetések — úgy általában, mindenről, az életről. Mert a jó tanártól a gyerek legalább olyan nyíltan kérdez, mint a szüleitől. A jó tanártól, mert hiszen róluk van szó, és nem a pályára alkalmatlanokról. Nem azokról, akik csupán jól-rosszul leadják és számonkértik az anyagot, és jónak vagy rossznak minősítik a „gyerekanyagot". ."Kudarcuk évek múltán, derül ki, amikor tanítványuk elbukik, és nem is mindig valamilyen tantárgyból, hanem mondjuk hivatástudatból, amire rosszul, rossz példával nem vélitek. Hiszen a ■tanár mindig példakép is, többnyire követésre méltó személyiség. Ha nem így van, értelmetlenné válik egész munkája. M. D. Díjkiosztással zárult a Moszkva kiállítás A Moszkva aSzovjetunió fővárosa című kiállítás, amelyet a Műcsarnokban február 24-én nyitották meg, vasárnap bezárta kapuit. A tárlatot több, mint százezren keresték fel, megismerkedve imiindazzall, ami 2500 négyzetméteren a szovjet főváros természeti és kulturális kincseiről, iparának termékeiről, a Moszkváiban élők mindennapjaiirólbemutatható. A tárlat időtartama állott vetélkedőt rendezték ismeri önMoszkvát? cí mimél. A helyesen kitöltött kérdőívek beküldői közül - sorsolás utáni — első díjat, 1 hetes moszkvai utazást Széles Veronika asszisztens, második díjat, egy karórát Vass Ágnes, a Szilágyi Erzsébet Gimnázium második osztályos tanulója, harmadik díjat pedig Máté István nyomdaipari szakmunkástanuló ínyert. ZENEI ÉLET Kodály-ünnep Balatonfüreden Alighanem az idei ,Kodályév első Veszprém megyei eseménye volt a száz éve született mester emlékére rendezett ünnepi koncert. Tizenöt éve, Kodály Zoltán halála óta minden márciusban megtartják ezt a hangversenyt, ezért tekinthetjük többnek, mint egynek a nyilván még következő sok tucathasonlórendezvény közül. Érezte ezt a közönség is, amely szombaton este zsúfolásig megtöltötte a SZOT-szanatórium nagytermét. remélték a találkozó fényét az első sorban helyet foglaló díszvendégeik: Kodály Zoltánná, Ferencsik János és ifjú Bartók Béla. A megnyitót Zámbó István karnagy mondta. Veretes gondolatokkal tette szemléletessé, hogyan f igyekezett Kodály a muzsika eszközeivel a nemzet lelkéig hatolni, hogyan szolgálta művészi, pedagógiai eszközeivel és egész emberségével a népet. Arra törekedett, hogy a zenei örömökön túl hitet adjon a jövőért folytatott munkához, ösztönzést egy minden tekintetben virágzó ország megteremtéséhez, s olyan emberek neveléséhez, akik boldogok tudnak lenni ebben a hazában. Mindezek igazolására Zámbó István a Kodály-művek szövegét, s az általuk ihletett költők gyönyörű sorait hívta tanúnak, művészek Szavaival téve teljessé a századunk nagy művészéről alkotott vázlatos portrét. Aztán a zeneművészet vette át a szót. Sorra léptek a pódiumraBalatonfüred énekkarai, s tettek tanúbizonyságot anráll, hogy ebben a városban jó talajra tálalt a kodályi vetés. Elsőnek aBem József Általános iskola alsó tagozatos tanulóinak skarusa mutatta be műsorát. A nagy létszámú együttes önmagában is dicséri Bányai Mária karnagyot, hiszen igen-igen sok kisgyermeket részesít a karréneklés áldásában, nevelő erejében. Az évek során azonban eljutott oda, hogy most már ezek a gyerekek valóban muzsikálnak. Boldog arcokat, nevető szájjakat-szemeket látni a Urálisban, jelésül annak, hogy a fiúk és lányokindíttatást kapnak a közösségi alkotásihoz és az értékes zenéhez. Sokszínű műsoruk egy részét, a bakonyi népdalcsokrot a Kőris együttes kísérte, színesítette. A Radnóti Miklós Általános Iskola kórusa — karnagy dr. Peuserné Kis Szölgyésy Gabriella — korszerű műsorral állt ki. Kodály és Bartók művei mellett hangulatos,, a gyerekek életkori sajátosságaihoz remekül illő egyéb daráfeok szereztek örömet a hallatóságinak. Szép, kulturált hangzás, egységes megszólalás, intonációs tisztaság dicséri a vezető igényességét és a gyerekek szorgalmát. A Lóczy Lajos Gimnázium vegyesikara. Pileczky Erzsébet irányításával s tulajdonképpen bátor műsorválasztásával tűnt ki először. Igaz, mállók sem hiányzott aKodály-mű, s hallhattuk a stábliskoláiban nélkülözhetetlen reneszánsz madrigálokat is. A pirograimot záró két mű azonban elitért a hagyományos kodályi ízléstől. Egy kissé pikáns,tréfás hangvételű, igen nehéz ,ritmusokkal teletűzdelt francia darab és egy angol nyelvű spirituálé Sáráiknak meglepetést okozott. Látható volt ugyanakkor, hogy a datáló gimnazistáknak éppen ezek az — egyébként nagy feladatot jelentő — kompozíciók adtak a legtöbb örömöt. Mosoly az arcokon, csimikos összedalolás, igazi diákos hangvétel igazolta a karnagy műsorválasztását, s kínálta egyúttal a magyarázatot, hogyanlehet egy kis gimnáziumiban ilyen nagy létszámú vegyespárt fenntartani. Az énekkari munka középpontjában nyilvánvalóan a kamaszok érdeklődése áll: mutatja ezt az a jó ötlet is, hogy a középkori madrigállt tipikus máshangszerrel, gitárkísérettel „spékelték” meg. A Bem iskola felsőtagozatos dalosaival Florváth Ernő karnagy olyan programmal állt ki, amely méltón reprezentálja egy ének-zenei általános iskola kitűnő szakmai munkáját. Régi dáriobák mellett hallhattunk jó néhányat Kodály és Bartók kiemelkedő gyermekszámi alkotásokból, amelyek megszólaltatására valóban csak a legkiválóbbak vállalkozhatnak. Ennél az együttesnél is érezhettük, hogy hosszú évek munkája érett be. Abszolút biztos szakmai tudás, imponáló hangterjedelem, élettel teli ének, s a sokféle hangulat árnyalt megszámolítozása jellemezte mind a komminatkárust, mind az óriási létszámú teljes énekkart. S bár évek óta megszoktuk, hogy Horváth Ernő a legnagyobb vállalkozásaikkal teszi próbáira dalosait, ezúttal nem éreztük azt, hogy a gyerekek eljutottak volna képességeik határához. Úgy látszik, a gyermeki tehetség határtalan, ha jólnyúlnak hozzá. Az utolsó színpadba lépő kórus Batotanifüned Varas Vegyeskara volt, Piteczky Erzsébet karnagy vezényletével. Az énekkar, amely ezen a tavaszon fennállásának tizedik évforduláját köszönti, a jubileumihoz méltán szerepelt. Areneszánsz művek ízléses előadásában olyan szép hangzást csillogtatott meg, amely valóban magán viseli az évtizedes kemény munka nyomait. Monteverdi, Byrd bonyolult bahfékok pompázatánál már kevés a hangzás csodája, itt az átgondolt zenei formálás nélkül nem lehetett volna sikert aratni. Hangulatosan szólalt megBárdos Lajos népdalkórusa, s az egész est méltó zárása volt Kodály két remeke.Ezután már csak a koronát kellett feltenni az élményre. A program Valamennyi résztvevő énekkara fellsorakozott, megrendítette Kodálynak előbb az Éneklő ifjúsághoz írott művét, majd pedig a Berzsenyi-versre írt monumentális sránont, a Magyarokhoz-t. A műsor így vált teljessé, hiszen jelképezte Ballatonfüred egész dalkultúráját, amelyben a hatéves kisgyerekeik, a felnőttekkel együtt énekelték: „Nem sokaság, hanem lélek, s a szabad nép tesz csuda dolgokat". Itt most annyi volt a csoda: lám, néhány tehetséges, szongalmas muzsikus megfelelő támogatással micsoda eleven dalkultusztképes teremteni egy kisvárosban ! Kodály valahogy így képzelhette saját vetésének szárba szökkenését. Cz. J. Üzemorvosi ellátás Várpalotán Három éve újították fel másfél milliós ráfordítással a várpalotai bányák dolgozóinak üzemorvosi rendelőjét. A korszerűen felszerelt, irigylésre méltóan kényelmes, tágas rendelőben nemcsak a Veszprémi Szénbányák, hanem több, várpalotai nagyüzem dolgozói is szakszerű ellátást kapnak. Korszerűek a szakrendelések. A fogászaton a bányavállalat palotai dolgozóin kívül a város egyik déli fekvésű körzetének fogorvosi ellátását is megoldják. A sebészeten Várpalota összes nagyüzemének betegét ellátják, a fizikoterápián, súlyfürdős kezeléssel a város betegein kívül a városkörnyék lakóit is gyógyítják. A város legkorszerűbb, legnagyobb üzemegészségügyi rendelő intézetében naponta 300 beteg kap jó színvonalú egészségügyi ellátást. Csősz Sándor képriportja Vérvétel a laboratóriumban. A sebészeti szakrendelésen. Új dolgozó felvételét mindenkor alapos vizsgálat előzi meg. Dancsó Jánosné koponyaröntgen-felvételhez készülődik. NAPLÓ - 1982. március 9., kedd -5