Napló, 1982. március (Veszprém, 38. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-09 / 57. szám

Szombati vidámságok A szombati tévéműsor a­­ki­­ka­pcsolódás jegyében készült. Jó az, ha a­­heti munkában fáradt ember kikapcsol, mi­helyt bekapcsol Szombattan három olyan műsor volt, mely a nevetést, a vidámságot kívánta csaló­­dón­kba hozni. "Hogy mennyi­re sikerült? Ki-ki maga a meg­mondhatóira. Szalmomrai a" régi „viccek" jobbak volta­k. A mos­ta­niaitt olyanok, mint a sze­szélyes évszakok,: egy kiicsit m­egbízihatatl­anok. Mire gondolok? A­­Komiku­­sok arcképcsarnoka, melyet Feleki Kamill mutatott be, a régi komikusok aranykorát idézte föl. Az eredeti Hacsek­­páros Komlós és Herceg játé­kában, Salamon Béla, Latabár Kálmán, Kabos Gyula - már­már a magyar komikusok klasszikusai közé számítanak. Egyéniségek voltak, fényükben, mozdu­la­tu­k­ba­n, orcj­áttéku­k­­ba­n valami eredendő furcsa­sággal, ,,más"-sá­ggal. És Fe­leki Kamill­a "lévén közéjük tartozó színészegyéniség — milyen közvetlen­ emberséggel vezeti eleink a régi­ nagy ne­­vettetőket ! Jót, rosszat e­lmond rátok, s mindezt nagy megér­téssel és szeretettel. Az egy­kori neve­ttetőink így válnak színészből teljes emberré előt­tünk.. Feleki műsora még jobb lehetne, ha nem maradna fele ki. Vagyis: a régi filmkockák­ból többet­­ áshatnánk (kár spórolni azzal, ami jól szóra­koztat). Szombati tévéfilmsorozat a ,,78-as körzet", ezúttal a Gyer­­meká­ldás-nak örülhettünk vol­na, ha az ilyen dolog n­em­ járna kínnak Két jó színész, Sztankay István és Schütz Ila játssza a főszerepet, mégis — enyhén szólva — mérsékelt a szórakozás a film álltal. A té­ma, miszerint a lakóbizottság elnöke „bábáskodik” egy asz­­szonyi kishitűségen a gyer­mekáldás lehetőségét illetően­, már önmagában mesterkéltn­ek tűnik. Az ilyen dolog az édes­anyák, a barátnők, az orvo­sok bizalmi ügye. Talán ettől még lehetne jó sorozat a „78- as körzet". Számomra úgy tűnt, hogy a film nem rendel­­keziik sem azzal, ami a­ mű­vészettől várható (meggyőző :erőivel, hittel, drámai feszült­séggel, vagy eredeti humorral, váratlan fordulatokkal, nem beszélve a jellemek különös­ségéről!),­­ sem pedig: azzal, ami a ri­portfi­lmitől megkapha­tó (a­ valóság érdes, súlyos, kiszámíthatatlan, helyzetei, az emberek sajátos figurái, véle­kedései). Mondhatni, a „78-as .. pontosan hat és fél­ tucat egy­magában. Mesterkélt, sablo­nokra épített, túlhajtott vígjá­ték. A harmadik szombati vidám műsor megítélése már nem ilyen egyértelmű. A sok kis je­lenetből álló program változó „felhőzetű", mondhatni sze­szélyes. Nem hiába hívják Sze­szélyes évszakok­na­k. Antal Imre­ műsorában az első ta­lány az, milyen jól mulat,és tapsol a tévébeli láthatatlan közönség,, amikor a képernyő előtt ülő családok jó részében - s köztük a magaméban — egy kuncogás sem esik. Már­­már az a gyanúm, hogy mag­­hószalagb­ól vágták be olykor a nevetéseket. Mert a poén és a nevetés gyakran külön csat­­tam! No de a technika e vív­mányán­ túl a villámtréffák, sem csapnak belénk, az emberfi­guráik — ez dühös, a feledé,­­kény, a tudományos stb. — olyanok, mintha kitalálták vol­na. Az eredetiség, a megle­petés híjával voltak. Aki tud­ta a dolgát a „Szeszélyes év­szakok"-ban: a bravúros ügyességű bohóc, a gáláns ék­szerlopó bűvész, s részben Angyal János parodhista. Ez utóbbiak szeszélyes képessé­geit élvezhettük. . . No persze, az egész­­műsor megítélése többé-kevésbé nézői szeszé­lyen múlik. B. Cs. Felhívás amatőr képzőművészekhez A Népművelési Intézet Vizuá­­lis Osztálya pályázatot hirdet 1982. május 31-i határidővel szakkörök, alkotócsoportok és egyéni alkotók részére. A pá­lyázati felhívás részletesen elemzi azt, hogy az Amatőr Képzőművészek Tanácsa, mint a mozgalom választott testülete feladatának érzi, hogy a moz­galom sokszínű áramlásából, a háromévenként megrendezésre kerülő országos kiállítások kö­zötti időszakban bizonyos pe­dagógiai és kultúrpolitikai szempontok alapján kiemelt hangsúlyt adjon egyes törekvé­seknek és tevékenységi formák­nak, s speciális kiállításoknak és bemutatóknak. Pályázhat­nak: 1. azon alkotócsoportok, szakkörök, akik kísérleti szinten meghatározott vizuális progra­mokkal és pedagógiai igényű tevékenységgel foglalkoznak. 2. azo­k az alkotócsoportok és egyéni amatőr alkotók, akik az autonóm művészeti technikák­kal foglalkoznak. 3. azok az al­kotócsoportok és egyéni ama­tőrök, akik tudatosan vállalt programmal „új műfaji koncep­­ciókon” dolgoznak. 4. egyéni és önálló alkotói tevékenységgel dolgozó amatőr alkotók, akik­nek tudatosan vállalt alkotó­programjuk van, vagy akiknek ösztönösség folytán jól elha­tárolható egyéni világlátásuk van. A pályázni kívánók igényüket a Népművelési Intézet Vizuális Osztályára jelenthetik be. A pályázatnak tartalmaznia kell a tervezett kiállítás (legfeljebb egy-két gépelt oldalon ismerte­tett) szinopszisát, a kollekció műleírását, amelyet feltétlenül valamiféle szemléltető anyag (dia, vagy fotó dokumentáció) kísérjen. A pályázatok alapján az Amatőr Képzőművészek Ta­nácsa dönt, a bemutatkozások sorrendjéről. A bemutató szín­helye előreláthatólag a Szol­nok megyei Művelődési és If­júsági Központ lesz. Veszprém megyei pályázók részletes fel­világosítást a Georgi Dimitrov megyei Művelődési Központban Hegyeshalmi Lászlónál kaphat­nak. A tanár és a diák kapcsolata Sorsformáló hivatás Tagadhatatlan, hogy kevés hivatást kísérünk akkora figyelem­mel, mint a pedagógusokét. Éppen, mert többfajta minőségben is érdekeltek vagyunk.. Előbb diá­kként, majd szülőként. Ebben a figyelemben, még ha gyakran értetlenség kíséri is, benne­­rejlik an­­nak felismerése, hogy a tanár munkája mindannyijun­k szá­m­ára fontos. Nagyon fontos, olykor életpályát, sorsot meghatározó.­­Ha társaságban, netán, téma nélkül maradnánk, elég,, ha valaki iskolai emlékeit eleveníti fel. Melyik tanár mit ilyen volt, mi volt a csúfneve és miért. Nagy tudású, igazságos, szigorú — hangzanak a kései minősítések, hogy a kevéssé hízelgőe­ket ne is említsük. Tállálóok vajon? Ki tudja? Szerencse dolga is, hogy milyen, peda­gógusok, keze alatt nevelkedtünk. Bizonyos azonban, hogy né­hányra mindannyian tisztelettel gondolunk vissza. Legalábbis hálá­val. Hogy miért éppen, nekik vagyunk hálásak és nem másoknak? Még így utólag,­­is nehéz volna eldönteni, hogy melyik tanóránk ismerte jobban, a tantárgyát. Ugyanazt a tárgyat az évek során többen, is tanították. Volt, aki megutáltatta velünk, volt, akinek a kedvéért többet olvastunk a kötelezőnél. Többek pályaválasztá­sát meghatározta, hogy melyik osztályban, melyik tanárnál tanult. Ennél többet az a tanárunk ért el, aki észrevette a más irányú érdeklődést és tehetséget, és lebeszélte diákját az általa okta­tott tantárgyra alapozott pálya választásáról. Mi késztette rá, egy­általán mikor, hogyan­ vette észre? Tanár és diák kapcsolata karomként és életikor szerint is válto­zik. Az abszolút tanári tekintélyre épülő iskola a múlté. A tanár­nak ma, nem azért van tekintélye, mert ő a tanári, hanem mert megteremti magának a tekintélyt. Nem megy könnyen- Gátolja egyebek között,­­hogy a felnőttek nem becsülik eléggé a pedagó­guspályát. Mert nem tartozik a jól fizetett értelmiségiek közé az óvónő, a tanító, a tanár. (Nem mellékesen ez is magyarázata, hogy mind kevesebb férfit találunk a tanári testületekben.) Másrészt az ismeretek gyors gyarapodása a korábbinál gyakoribb változást kíván a tananyagban is. Minden szakmában ajánlatos lépést tar­tani a fejlődéssel, a tanár enélkül munkaképtelen.. Hitelét veszti tanítványai előtt, ha valami lényegesről­­későn­ értesül- Nem is szól­va a divatos jelenségek megítéléséről. Ha elutasítja konzervatív, h­a kritikátlanul elfogadja­, lehet, hogy valami káros magatartásnak enged­ utat. A pedagógusok munkaideje hány óra lehet? A heti óraszám aligha támpont. Bízvást ,hozzászámolhatjuk a fölkészülést, az ön­képzést, a dolgozat­javítást, a családlátogatást és azt is, amikor csupán nem tudnak másra gondolni, amikor egy-egy tanítványuk változó magatartása foglalkoztatja őket. Mi lehet az oka? Családi probléma? És ha igen, mi­ként avatkozhatnak bele. Kellő tapintat­tal, nehogy­ tetézzék a bajt. Aztán időt kell szakítani a gyenge előmenetelő diákra, hogy behozza elmaradá­sát. Szakmunkás­képző intézeteik oktatói panaszolják, hogy ían­i—olvasni-­számolni kell meg­tanítaniuk az általános iskolában osztályról osztályra bukdácsoló növendékeiket. A tanára arra is ritkán, elegendő, hogy a­ jelese­ket a kötel­ezőn,­­kívüli ismeretek megszerzésére buzdítsák, eligazít­sák a szakirodalomban. Különórák a gyengéknek, különóráik a ki­váló alkipa­k, avagy csak beszélgetések — úgy általában, mindenről, az életről. Mert a­ jó tanártól a gyerek legalább olyan nyíltan kér­dez, mint a szüleitől. A jó tanártól, mert hiszen róluk van szó, és nem a pályára al­kalmatlanokról. Nem azokról, a­ki­k csupán jól-rosszul leadják és számonkértik az anyagot, és jónak vagy rossznak minősítik a „gye­rekanyagot". ."Kudarcuk évek múltán, derül ki, amikor tanítványuk elbukik, és nem is mindig valamilyen tantárgyból, hanem mondjuk hivatástudatból, amire rosszul, rossz példával nem vélitek. Hiszen a ■tanár mindig példakép is, többnyire követésre méltó személyiség. Ha nem így van­, értelmetlenné válik egész munkája. M. D. Díjkiosztással zárult a Moszkva kiállítás A Moszkva a­­Szovjetunió fő­városa című kiállítás, amelyet a Műcsarnokban február 24-én nyitották meg, vasárnap bezár­ta kapuit. A tárlatot több, mint százezren keresték fel­, megis­merkedve imiindazzall, ami 2500 négyzetméteren a szovjet fővá­ros természeti és kulturális kin­cseiről, iparának termékeiről, a Moszkváiban élők mindennap­­jaiiról­­bemutatható. A tárlat időtartama állott vetélkedőt ren­­­dezték ismeri ön­­Moszkvát? cí­ mimél. A helyesen kitöltött kérdőívek beküldői közül - sorsolás utáni — első díjat, 1 hetes moszkvai utazást Széles Veronika asszisztens, második díjat, egy karórát Vass Ágnes, a Szilágyi Erzsébet Gimnázium­ második osztályos tan­ulója, harmadik díjat pedig Máté Ist­ván nyomdaipari szakmunkás­­tanuló ínyert. ZENEI ÉLET Kodály-ünnep Balatonfüreden Alighanem az idei ,Kodály­­év első Veszprém megyei ese­ménye volt a száz éve született mester emlékére rendezett ün­nepi koncert. Tizenöt éve, Ko­dály Zoltán halála óta minden márciusban megtartják ezt a hangversenyt, ezért­­ tekint­hetjük többnek, mint egynek a nyilván még következő sok tucat­­hasonló­­rendezvény közül. Érezte ezt a közönség is, amely szombaton este zsúfo­lásig megtöltötte a SZOT-sza­­natórium nagytermét. remélték a találkozó fényét az el­ső sor­­ban helyet fog­laló díszvendé­geik: Kodály Zoltánná, Feren­­csik János és ifjú Bartók Béla. A megnyitót Zámbó István kar­nagy mondta. Veretes gondola­tokkal tette szemléletessé, ho­gyan f igyekezett Kodály a mu­zsika eszközeivel a nemzet lel­kéig hatolni, hogyan szolgálta művészi, pedagógiai eszközei­vel és egész emberségével a népet. Arra törekedett, hogy a zenei örömökön túl hitet ad­jon a jövőért folytatott munká­hoz, ösztönzést egy minden te­kintetben virágzó ország meg­teremtéséhez, s olyan emberek neveléséhez, akik boldogok tudnak lenni ebben a hazában. Mindezek igazolására Zámbó István a Kodály-művek szöve­gét, s az általuk ihletett köl­tők gyönyörű sorait hívta ta­núnak, művé­szek Szavaival té­ve teljessé a századunk nagy művészéről alkotott vázlatos portrét. Aztán a zeneművészet vette át a szót. Sorra léptek a pó­diumra­­Balatonfüred énekka­rai, s tettek tanúbizonyságot anrál­l, hogy ebben a városban jó talajra tálalt a kodályi ve­tés. Elsőnek a­­Bem József Ál­talános iskola alsó tagozatos tanulóinak skarusa mutatta be műsorát. A nagy létszámú együttes önmagában is dicséri Bányai Mária karnagyot, hi­szen igen-igen sok kisgyerme­ket részesít a karréneklés ál­dásában, nevelő erejében. Az évek során azonban eljutott oda, hogy most már ezek a gyerekek valóban muzsikálnak. Boldog arcokat, nevető szájja­­kat-szeme­ket látni a Urálisban, jelésül annak, hogy a fiúk és lányok­­indíttatást kapnak a közösségi alkotásihoz és az ér­tékes zenéhez. Sokszínű műso­ruk egy részét, a bakonyi nép­­dalcsokrot a Kőris együttes kí­sérte, színesítette. A Radnóti Miklós Általános Iskola kórusa — karnagy dr. Peuserné Kis Szölgyésy Gab­riella — korszerű műsorral állt ki. Kodály és Bartók művei mellett hangulatos,, a gyerekek életkori sajátosságaihoz r­eme­­kü­l illő egyéb daráfeok szerez­tek örömet a hallatóságinak. Szép, kulturált hangzás, egy­séges megszólalás, intonációs tisztaság dicséri a vezető igé­nyességét és a gyerekek szor­galmát. A Lóczy Lajos Gimnázium vegyesikara. Pileczky Erzsébet i­rá­nyításáva­l s tulajdon­képpen bátor műs­orválasztásával tűnt ki először. Igaz, mállók sem hi­ányzott a­­Kodály-mű, s hall­­­hattu­k a stáb­liskoláiba­n nélkülöz­hetetlen reneszánsz madrigálo­kat is. A pirograimot záró két mű azonban elitért a hagyomá­nyos kodályi ízléstől. Egy kissé pikáns,­­tréfás hangvételű, igen nehéz ,ritmusokkal teletűzdelt francia darab és egy angol nyelvű spirituálé Sáráiknak meglepetést okozott. Látható volt ugyanakkor, hogy a datáló gimnazistáknak éppen ezek az — egyébként nagy feladatot je­lentő — kompozíciók adta­k a legtöbb örömöt. Mosoly az arcokon, csimikos összedalolás, igazi diákos hangvétel igazol­ta a karnagy műsorválasztását, s kínálta egyúttal a magyará­zatot, hogyan­­lehet egy kis gimnáziumiban ilyen nagy lét­számú vegyespárt fenntartani. Az énekkari munka középpont­jában nyilvánvalóan a kama­szok érdeklődése áll: mutatja ezt a­z a jó­­ ötlet is, hogy a középkori madrigállt tipikus más­­hangszerrel, gitárkísérettel „spékelték” meg. A Bem iskola felsőtagozatos dalosaival Florváth Ernő kar­nagy olyan programmal állt ki, amely méltón reprezentálja egy ének-zenei általános iskola ki­tűnő szakmai munkáját. Régi dáriobák mellett hallhattunk jó néhányat Kodály és Bartók ki­emelkedő gyermekszámi alkotá­­­sok­ból, amelyek megszólalta­tására valóban csak a legkivá­lóbbak vállalkozhatnak. Ennél az együttesnél is érezhettük, hogy hosszú évek munkája érett be. Abszolút biztos szak­mai tudás, imponáló hangterje­delem, élettel teli ének, s a sokféle hangulat árnyalt meg­­számolítozá­sa jellemezte mind a komminatkárus­t, mind az óriási létszámú teljes énekk­art. S bár évek óta megszoktuk, hogy Horváth Ernő a legnagyobb vállalkozá­saikkal teszi próbáira dalosait, ezúttal nem éreztük azt, hogy a gyerekek eljutottak volna képességeik határához. Úgy látszik, a gyermeki tehet­ség határtalan, ha jól­­nyúlnak hozzá. Az utolsó színpadb­a lépő kó­rus Batotanifü­ned Varas Vegyes­kara volt, Piteczky Erzsébet kar­nagy vezényletével. Az énekkar, amely ezen a tavaszon fennál­lásának tizedik évfordu­láját köszönti­, a jubileumihoz méltán szerepelt. A­­reneszánsz művek ízléses előadásában olyan szép hangzást csillogtatott meg, amely valóban magán viseli az évtizedes kemény munka nyo­mait. Monteverdi, Byrd bonyo­lult bahfékok pompázatánál már kevés a hangzás csodája, itt az átgondolt zenei formálás nélkül nem lehetett volna si­kert aratni. Hangulatosa­n szó­lalt meg­­Bá­rdos Lajos népdal­­kórusa, s az egész est méltó zárása volt Kodály két remeke.­­Ezután már csak a koronát kellett feltenni az élményre. A program Valamennyi résztvevő énekkara fellsorakozott, meg­­rend­ítette Kodálynak előbb az Éneklő ifjúsághoz írott művét, majd pedig a Berzsenyi-versre írt monumentális sránont, a Magyarokhoz-t. A műsor így vált teljessé, hiszen jelképezte Ballatonfüred egész dalkul­túrá­ját, amelyben a hatéves kis­gyerekeik, a felnőttekkel együtt énekelték: „Nem sokaság, ha­nem lélek, s a szabad nép tesz csuda dolgokat". Itt most annyi volt a csoda: lám, néhány te­hetséges, szongal­mas muzsikus megfelelő támogatással micso­da eleven dalkultuszt­­képes te­remteni egy kisvárosban ! Ko­dály valahogy így képzelhette saját vetésének szárba szökke­nését. Cz. J. Üzemorvosi ellátás Várpalotán Három éve újították fel más­fél milliós ráfordítással a vár­palotai bányák dolgozóinak üzemorvosi rendelőjét. A kor­szerűen felszerelt, irigylésre méltóan kényelmes, tágas ren­delőben nemcsak a Veszprémi Szénbányák, hanem több, vár­palotai nagyüzem dolgozói is szakszerű ellátást kapnak. Korszerűek a szakrendelések. A fogászaton a bányavállalat palotai dolgozóin kívül a város egyik déli fekvésű körzetének fogorvosi ellátását is megold­ják. A sebészeten Várpalota összes nagyüzemének betegét ellátják, a fizikoterápián, súly­­fürdős kezeléssel a város be­tegein kívül a városkörnyék la­kóit is gyógyítják. A város legkorszerűbb, leg­nagyobb üzemegészségügyi rendelő intézetében naponta 300 beteg kap jó színvonalú egészségügyi ellátást. Csősz Sándor képriportja Vérvétel a laboratóriumban. A sebészeti szakrendelésen. Új dolgozó f­­elvételét mindenkor alapos vizsgálat előzi meg. Dancsó Jánosné koponyarönt­­gen-felvételhez készülődik. NAPLÓ - 1982. március 9., kedd -5

Next