Napló, 1983. január (Veszprém, 39. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-22 / 18. szám
PÁPADERESKE • Pápadereske a Kisalföld peremvidékén, a Bakony lankává szelídülő dombjainak szomszédságában fekszik. A falu neve a szláv Dugosa személynévből származik. Hajdan a Pápa körzetébe tartozó egytelkes nemesek által lakott falvak közé tartozott. 1488-ban tizennégy kuriálista család osztozott birtokán. Hét forint országos adót fizettek. A lakossága száma a XVI. században valamelyest emelkedett, ekkor már éltek zsellérek is, de lényegében mindvégig megmaradt nemesi településnek. A krónika tanúsága szerint Pápadereske mindig agrárjellegű település volt. Társadalmában a XIX. században már nagyon sok kétkezi munkás, napszámos is megtalálható. Népessége II. József idején 552 lélek. Fejlődése a XIX. században a szomszédos Eszterházi nagybirtok nyomása miatt és a földnélküliség következtében megállt. Ebben az időben kezdődött az erős elvándorlási folyamat, amely egészen a felszabadulásig tartott. Március 26-án reggel 7 és 8 óra között történt meg a falu felszabadítása, s már a következő napokban megindult a termelőmunka. Megalakult a Nemzeti Bizottság és megkezdődött a földosztás, összesen 46 igénylő kapott földet, továbbá 24 házhelyet sajátított ki a Nemzeti Bizottság. Megszűntek a megélhetési gondok. A termelőszövetkezet gondolatával hamar megbarátkoztak a falubeliek. Két termelőszövetkezet is alakult a községben. 1953. júliusában a Haladás TSZ feloszlott és az Ady Termelőszövetkezetben is kevesen maradtak. A nehézségek ellenére is a tsz jobb eredményeket ért el a gazdálkodásban, mint az egyéni parasztok s a tagok életszínvonala is magasabb volt azokénál. A szövetkezeti tagok száma szépen gyarapodott. Főleg növénytermesztéssel és szarvasmarhatartással foglalkoztak. Pápadereske ma a környék legkisebb faluja 290 lakosával. A faluközösség összetartó, s lokálpatriotizmusuk jó irányba viszi őket. 1968-tól a dókai községi közös tanácshoz, 1977 óta pedig a nyárádi közös községi tanács közigazgatási területéhez tartozik. Barátságtalan, esős, ködös napon ismerkedünk a faluval. Embert az utcán alig látni, a házaknak is csupán a sziluettjeit sejtjük. Schrantz Imre a nyárádi közös községi tanács elnöke a falu mindennapi életéről beszél. — Szorgalmas emberek élnek itt, s szerencsére nemcsak a maguk boldogulását nézik. A legtöbben a közügyekért is sokat tesznek. Különösen a fiatalok aktívak. 1977-ben a megyei társadalmi munka értékelésénél tanácsunk első helyet ért el, s ehhez nagyban hozzájárultak a dereskeiek is. Az alkotó kedv, a tenniakarás azóta sem lankad. — Szimpatikus, de sajnos ma még nem általános, hogy egy faluért a fiatalok tesznek legtöbbet. — Mi is nagyon fontosnak tartjuk, hogy egyre többen maradnak itt. Munkalehetőség nincs a faluban, ezért mindenki eljáró, ám lakóhelyüktől nem válnak meg. Különösen örvendetes az az építkezési kedv, ami az elmúlt néhány évben kezdődött. Jelenleg is mintegy 10 új ház épül a faluban, mindegyik fiatal házaspároknak biztosít majd otthont. Természetesen az építkezni szándékozókat mi is minden erővel támogatjuk. Az eddig kialakított új házhelyek ebben az évtizedben minden bizonnyal elegendők lesznek. — Ha gondolatban egy kis leltárt készítenénk a faluról, mi szerepelne benne? — Az alapellátás biztosított. Egy épületben van a vendéglő és a vegyesbolt. Néhány évvel ezelőtt '79-ben alakítottuk ki az orvosi rendelőt, ahol várószoba és terhes tanácsadó is helyet kapott. Szépen berendezett az ifjúsági klub, a kultúrház nagytermét pedig sportolásra is alkalmassá tettük. — Mi jelenti a legnagyobb gondot? — Mindenekelőtt az egészséges ivóvízellátás. Vízműtársulat létrehozása jelenthetne megoldást. Ám nagyon sok idős ember él a faluban, s tőlük nehezen várható el ez az anyagi áldozat. Ebben semmi biztosat nem tudok mondani, de már megrendeltünk egy tanulmánytervet, amely Nyárád, Dóka és Pápadereske közös vízellátásával foglalkozik. — A munkaképes lakosság 95 százaléka eljáró. Milyen a közlekedés? — Nagyon jó — válaszolja a tanácselnök. Nyárádon működik a körzeti iskola és óvoda. Részben ehhez igazodnak a VOLÁN-járatok. Pápára szinte óránként indul autóbusz. — Hogyan változtak az itt élők életkörülményei az utóbbi évizedekben? — Ahogy így végignézünk a főutcán, szembetűnő a változás. Közvetlenül a felszabadulás után épült lakások még nagyon szerények. S ahogy gyarapodott, gazdagodott a falu, úgy lettek egyre nagyobbak a porták, szebbek a kerítések, rendezettebb a környezet. Mintegy harminc családnak van autója, a falu lélekszámához viszonyítva ez nagyon jó arány. - Nemrégiben volt a falugyűlés. Milyen gondokat vetettek fel ezen a dereskeiek? - A parkosítással, a falu szépítésével kapcsolatos kérdések kerültek előtérbe. Szeretnénk egységesen díszfákat ültetni az utcára. Igényként jelentkezett a közvilágítás korszerűsítése, ám ennek anyagi akadályai vannak. Pápadereskén még ilyen átláthatatlan ködben sem lehet eltévedni. A falu egyik végéről bizonyára el lehet látni a másikig. Itt semmi sem marad titokban. A bolt előtt az aszszonyok éppen rólunk beszélnek. A boltvezetőt, Nagy Ilonát éppen rosszkedvében találjuk. Jobb híján nekünk panaszkodik. —Képzeljék csak, elcserélték az árut s én most a szomszéd falu rendelését kaptam. Ők meg biztosan az enyémet. Most aztán én futkoshatok. Tegnap meg a sörös itt fordult meg a bolt előtt, de nem hagyott árut. Nem leányálom ez, elhiheti. - Milyen az ellátás? - Sör az nincs, de mint látják, mosógéptől, tűzhelytől a pertliig minden megtalálható — mondja most már kicsit megenyhülve. — Tavaly 1,8 millió forint volt a forgalom, naponta kapok friss tejet, kenyeret. A bolttól néhány háznyira Bognár János portáján kopogtatunk. A felesége nyit ajtót. - Beteglátogatóba jöttünk - mondja a tanácselnök. S valóban Bognár János a községi pártalapszervezet titkára már hónapok óta a betegágyat nyomja. Egy óvatlan mozdulat következtében megsérült a lába, úgy hogy operálni is kellett. A házigazda mégis vidáman fogad bennünket. - A mankót kidobtam, már bottal is tudok menni, ez azt jelenti, lassan gyógyul a lábam. Tavaszra kutya bajom. - Hány tagú a községi alapszervezet? - Tizenegyen vagyunk. Három nyugdíjas, a többiek fiatalok. - Bizonyára most sok ideje van. Milyen tervek foglalkoztatják a párttitkárt? - Ha kinéz az ablakon, látja itt van velünk szemben ez a régi tó. Valamikor még hatkilós pontyok is voltak benne. Mostanra eliszaposodott, bűzt áraszt. Nagyon szeretném, ha mielőbb sikerülne ezt rendbe tennünk. Csodálatos pihenő parkot lehetne itt kialakítani. A falubeliek vállalnák a munkát. - Mi az akadálya? - A menekülő német csapatok rengeteg lőszert, aknát, robbanóanyagot dobtak a tóba. A meder azóta sincs kitisztítva, mindenekelőtt tűzszerészeknek kell átvizsgálni. Már tettek ígéretet, hogy ebben az évben hozzálátnak. - Úgy hallottam, élénk sportélet is van a faluban. - Legbüszkébbek a futballcsapatunkra vagyunk. A járási bajnokságban szerepelnek a középmezőnyben. Nem is törekszünk ennél magasabb osztályba, inkább a labdarúgás tömegsport jellegét erősítjük. Ezenkívül van asztalitenisz és sakkcsapatunk is." A kultúrház nagytermét úgy alakítottuk ki, hogy ott télen is van lehetőség a sportolásra. Jobbulást kívánunk, s elköszönünk Bognár Jánostól. Schrantz Imre társaságában egy pillanatra bekukkantunk az ifjúsági klubba is, bár tudjuk ilyenkor, napközben legfeljebb a könyvtáros Nagy Gézáné van itt. Az ízlésesen berendezett terem a rendszeres foglalkozásokon kívül lehetőséget nyújt a tévénézésre, filmvetítésekre is. Sok olvasója van az 1400 kötetes könyvtárnak. Nagy Józseffel, a falu kulturális életének irányítójával, a Hazafias Népfront titkárával a nyárádi iskolában beszélgetünk. Évtizedek óta nemcsak tanítója, de irányítója is a falu ifjúságának. - Milyen a kulturális élet Pápadereskén? - Jobbára csak a fiatalok aktívak — válaszolja a tanító. — De azt hiszem ez rendjén is van így. A hétvégeken mindig tele van az ifjúsági klub és a kultúrház. Rendszeresen megtartjuk a nyugdíjasok napját. - Milyen jövő előtt áll a falu? - Ez a község sohasem fog kihalni. Akárhova is kerülnek lakói, mindig visszahozza őket a szülőföld szeretete. Vida András Bognár János párttitkár. Schrantz Imre tanácselnök. Nagy József pedagógus. A kultúrház a falu központjában. A jó ellátást Nagy Ilona vegyesboltja biztosítja. Az ifjúsági klub. A postahivatal. NAPLÓ - 1983. január 22., szombat -.